Au-pair vagyok Angliában

... na nem nekem... Számomra ugyanolyan rövid, mint mindig. Szinte egy nap, vasárnap, amit ma tényleg pihivel töltök, azért is van időm írogatni :)

Pénteken jól indult a napom, 8-ra mentem ugyanis, mert apu vitte Yasminit fiziora, így anyu itthon volt Sebastiannak. Rendhagyó módon nem kocsival, hanem gyalogszerrel/rollerrel mentek :) Az üres házban gyorsan haladtam, fél 10-kor végeztem is mindennel.

Időmilliomosként gondoltam, hogy fél órával hamarabb bemegyek az irodába, így fél 11-kor már munkába álltam, így legalább behoztam a kedden a suli miatt elveszt(eget)ett fél órát :) Odafelé százágra sütött a nap, gondoltam a kis dzseki elég... hazafele pedig majd’ megfagytam, nem tudom már megint hova tűnt a napom???? Csütörtökön is ezt játszotta... nem szeretek bújócskázni :)

Hazaérve Sebastiannal voltam egy ideig, aztán megjöttek a lányok a vásárlásból... ugyanis újabb ittalvós vendégün volt, és suli után bementek Camberley-be, ahol anyu találkozott a rugby-válogatott 4 tagjával, de túl sz@rul nézett ki, ezért nem fényképeztette le magát velük :) Úszkáltak egy kicsit a lánykák, addig anyu elvitte Sebet teniszre, aztán hazaugrott, kivettük Yasmint, és már ment is vissza nézni Sebastiant :)

Tudtam, hogy pizzát akar rendelni vacsira, de nem gondoltam, hogy útközben már meg is rendelte, és hamarabb ide fog érni, mint ők... csengetnek, először gondoltam, hogy valaki jött Pauline-ékhoz. Még mindig cseng... kapcsoltam, hogy valószínűleg a pizza... kérdezem Yasmint van-e készpénze? Nincs, mindet elköltötte Camberley-ben... nekem sem volt egy kis aprónál egyéb a pénztárcámban, a pizzásfiúnál pedig még nem lehet kártyával fizetni, még Angliában sem :))) Úgyhogy kirohantam, közben hívtam anyut, hogy csipkedjék magukat. Azt mondja egy perc, mindjárt itt vannak... elkezdett cseperegni az eső, így vártunk a sráccal, majd 5 percet... ha nem jött volna, nyilván tudtam volna Pauline-tól pénzt kérni :)))

Megvacsiztunk, Sebastian nagyon édes volt, kiszolgált mindenkit. Szerintem most először fordult elő, hogy ő adott az én kezembe kiskanalat a pudingos desszerthez, és nem fordítva :) A lányoknak csinált szörpöt, igazi jó vendéglátó volt. Aztán történt a szavazás, hogy mi legyen reggelire, legyen-e palacsinta? Sebastian meg sem várta, hogy ki mit mond, eldöntötte, és igazán egyszerűen meg is magyarázta: mivel mindig a férfi szava dönt, és jelenleg ő az egyetlen férfi a házban (apu nem volt otthon), ezért ő dönt. Na jó, Zulu is férfi, de Sebastian idősebb nála :)))) De ahogy ezt előadta :D

Így történt, hogy fél 8-kor még palacsintatésztát kavargattam nekik szombat reggelre, aztá n elvonultam. Terveztem, hogy elmegyek pubozni, és Hajni majd csatlakozik hozzám, ha végzett az étteremben. Negyed 11 fele értem oda, kiültem egy vodka-limonádéval, mert tök jó idő volt. Mikor bementem a következő körért, megláttam Toddot az irodából, aztán apu kopasz fejét. Rugbyn voltak 4-en, Grannia, a titkárnője-jobbkeze, és Gemma, a legkedvesebb pénzügyes voltak még ott. Így velük töltöttem az este többi részét. Még jó, mert Hajni végül éjfélig dogozott. Aranyos volt mindenki, és jókedvű. Nagyon is. Kedves dolgokat mondtak rólam, Todd szerint sem kell foglalkoznom az – ő szavaival élve – tanulatlan adminos lányokkal... és hogy Sam mindig milyen szépen beszél rólam, stb. Szóval jó volt, kellett már a lelkemnek :D A további vodkákban és jager-bombákban már nem vagyok biztos, mennyire volt rájuk szükségem :)

Egy kicsit még maradtunk miután Hajni megjött, aztán megérkezett a taxi a többiekért, mi pedig hárman kocsikáztunk haza. Köszönet Hajninak :D Aki nálam aludt, mert kedves anyukája lényegében kitette otthonról arra az estére, mert kellett a szobája a sok vendégnek: nagyszülők, tesók, mindenki jött. Abban nincs semmi, hogy Hajni nálam aludt, mert máskor is szokott, mindig szívesen látom, tudja :))) Csak maga ez, hogy más embereket altat az ágyában, a szobájában, ahol a személyes cuccai vannak...  és mindezt szinte az utolsó pillanatban közli, mint mindent... Karen nagyon ki volt akadva, amikor mondtam neki... ha egy kicsit is ismerné, tuti megmondaná neki, hogy ez mennyire nagy bunkóság, azt mondta...  „Ez olyan, mintha én megkérnélek, hogy menj el valahova egy éjszakára, mert jön például az apukám!”... „extremely rude, extremely rude...” Hát igen. De jó volt, még megittunk egy üveg bort, beszélgettünk, és majdnem 3 óra volt már, mikor ágynak dőltünk.

Szombat reggel együtt indultunk el, beugrottunk a boltba, onnan aztán átsétáltam az irodába. Nem volt semmi extra egész nap, Natalie-val voltam... Ja, kicsit megbotránkoztak Louanne egyik facebook-státuszán: kiírta, hogy valaki elvinné-e őt és az egyik barátnőjét este x helyre kocsival egy kis ezért-azért cserébe? Ő leírta azt is, hogy konkrétan miért... ezen az sem javított, hogy aztán odaírta, hogy ezt a barátnője ajánlja fel, nem ő... mindezt alig azután, hogy kihirdette, hogy le van foglalva az ibizai nyaralása... na mindegy, az egyik sales-es srác fedezte fel (nekik van idejük facebookozni:), és mindenki megbotránkozott rajta. Én csak hallgattam... jobb, ha ilyenkor csendben maradok :)

5-kor végeztem, hazasétáltam, bár Todd felajánlotta, hogy hazadob. De már péntek este elterveztem, hogy sétálni fogok, úgyhogy tartottam is magam ehhez. Beugrottam a Waitrose-ba, ahol találkoztam Hannaval, a svéd lánnyal, meg a pasijával. Egy hónapja vannak együtt és azt tervezik, hogy pár héten belül Svédországba költöznek nyár végéig, és Hanna majd visszajön vizsgázni. Vagy csak a vizsgák után költöznek, még nem tudják. Szeptemberben aztán vissza, és mindketten Londonban járnak majd egyetemre. A pénz miatt egyiküknek sem kell aggódni... Hannanak már van is munkája otthon a nyárra. Könnyen szerez a pasijának is, hiszen apunak csak egy szavába kerül. Egy kicsit biztos az irigység is beszél belőlem, hogy egyeseknek milyen könnyű az élet, minden csak úgy szó szerint az ölükbe pottyan... viszont tényleg nem tud értékelni semmit, a kis dolgokat, mint például én... Hannaról amúgy is írtam már szerintem korábban... több pénzt költ el egy héten, mint Hajni meg én összesen egy hónap alatt... és nem azért, mert a családja itt kint olyan jól fizet... tudjátok, a család, aki annyira, de annyira rosszul bánik vele. Csak az a baj, hogy néha a kis füllentései ellentmondanak egymásnak... Teljesen rá vall az is, hogy a suliban tervezgetett Windsor-napunk fő programjának ő halál komolyan a vásárlást (Zara, stb.) javasolta...

Na ennyi elég is volt róluk :) Hazasétáltam tehát, vacsiztam, egy nagyon kicsit beszéltem anyáékkal, aztán egyszercsak 11 óra lett, én pedig lefeküdtem.

... és talán túlságosan is kialudtam magam, ugyanis majdnem 10-ig húztam a lóbőrt. Mondjuk kb. fél 8-tól félóránként felébredtem, de meggyőztem magam, hogy maradjak az ágyikóban :)

Blogot írtam, pakolásztam, hülye vacsifőzős-vakrandis műsort néztem a tv-ben, ez már a legalja... de jóképű volt a pasi benne, ami itt az angoloknál igen ritkaság számba megy :) Elvileg 3 körül jön Hajni. Eredetileg sétát terveztünk mára, de fos idő van, jellemző...

Ja, anyu valamelyik nap kérdezte/mondta, hogy baj volna-e, ha havonta fizetne? Mert új rendszer van (a Yasmin után kapott támogatással ugyebár eddig is pontosan el kellett számolnia), ő sem érti igazából (csak Bert), de erre kérte a könyvelő. Mondtam, hogy néha most is szinte így van, nekem aztán teljesen mindegy :) Van, hogy elfelejtjük mindketten, meg ha nem muszáj, nem szeretek állandóan a bankba rohangálni. Azt mondta ad közben kézpénzt, ha kell, de erre nem lesz szükség, szerencsére nem élem fel hétről-hétre a keresetemet, csúnya is volna :) Egyetlen nem szimpi dolog ezzel kapcsolatban, hogy majd elvileg úgy lesz, mint anno a repjegyekkel például, hogy többet utal, és valamennyit majd visszaadok...

Még egy dolog, amit a héten elfelejtettem: lefoglaltam augusztusra a repjegyemet!!! Mivel Gabrosék (unokatesómék) esküvője fix (hacsak meg nem gondolják magukat:)))) augusztus 13., és azon tuti otthon akarok lenni, így nem igazán volt mire várni. Most nem játszom meglepősdit – többek között azért sem, mert a nagy bőröndöm fel sem férne a domaszéki buszra, bizonyos típusokra legalábbis :) – tehát a valódi dátumokat közlöm most azokkal, akiket érdekel: agusztus 4-én szállok fel Gatwickről és 17-én jövök vissza. Mivel addig nem megyek haza, gondoltam nem csak 9-10 napra megyek, mint tavaly nyáron, hanem majdnem két hétre. Jó lesz :) Nem beszélve arról, hogy így megúszok két hetet az öthetes nyári szünetből :)) Ennek anyu annyira azért nem örül szerintem, bár nem lesz olyan vészes, mert a 8-i héten kezdődik Yasmin háromhetes oxfordi fizioja, szóval nem kell neki megőrülni velük itthon... Ja, és megint a Malév volt a legolcsóbb, hihetetlen! A Wizzairt is nézegettem: csábító, hogy tulajdonképpen nincs súlykorlát (na jó, 32kg), viszont Luton... ahova kivittek volna, kijöttek volna értem... de hétköznapokon az autópálya egy rémálom... és ha már mehetek Gatwickről is, olcsóbban, akkor miért ne?

Ígérem a mostani bejegyzés kevésbé lesz keserédes, mint az előző :) Az idő még mindig tűrhető, bár a szél fújhatna kevésbé is. Tegnap is majd levitt a bicikliről... na meg a térdem mindig jobban fáj, amikor erős szembeszélben kell tekernem... „hegymenetben” a legjobb...

Sebastiannal jól elvoltunk reggel, port töröltem mindenhol... ismét arra a következtetésre jutottam, hogy jobban szerettem, amikor kisebb volt a ház, hiába néz ki jobban most :) Még jó, hogy a porszívózást hagytam utoljára, ugyanis Zulu egy hatalmas, szerteágazó fadarabbal sétált be az ajtón... alig bírta, édes volt :) Nem sokáig hagytam örömködni vele természetesen.

Miután anyu kérésének eleget téve fél 11-kor elzártam a kutyukat, mentem dolgozni. A kis műbőr-biciklizős-dzsekimben. Bizony ám :) Olyan jó idő volt! Hazafelé sem fáztam szerencsére :) Hajat mostam gyorsan, aztán 4 előtt átjöttem, lepakoltam az asztalt és el is kezdtem palacsintát sütni. Tegnap is. Az volt, hogy majd esznek, a maradékot pedig elviszem magamhoz, és megesszük Hajnival mozi előtt. Ja, mert voltunk moziban, de erről majd később. Szóval úgy volt, hogy esznek, de aztán végül nem ettek, mert mostantól ismét nagyon figyelünk Yasmini súlyára. Nekem is azt kellene, és mindannyiunknak... Nagyon küzd most fizion, mert – mint mindenki itthon Sebastian kivételével – ő is felszedett egy pár kilót... és most még a szokásosnál is jobban szenved szegény. Úgyhogy anyu mondta, hogy nincs palacsinta. Sebastian ehetett volna titokban, akart is, de szolidaritásból inkább csokit zabált :) Majd pénteken kavarok tésztát és szombaton reggelire kaphatnak a gyerkőcök, sleepover-vendég jön ugyanis megint, Yasminnak valami régi-új barátnője, akit én még nem ismerek.

Tusolás után fél 6 felé már elvonultam, negyed 7 körül aztán jött Hajni. Szépen megvacsiztunk, aztán elindultunk a moziba. 18:50-re volt kiírva... mivel itt még az otthoninál is több reklám előzi meg a filmet, csak háromnegyed után indultunk el tőlem. Popcorn-vásárlással, WC-vel, mindennel együtt még így is időben voltunk, pont a „Kérem kapcsolják ki telefonjaikat!”-ra értünk be, és negyedkor elkezdődött a film :) A király beszédét néztük. Alig voltam moziban, mióta itt vagyok, de ezt már január óta meg akartam nézni. Akkor döntöttem el, amikor Sebastiannal a csodás Gulliver utazásait láttam. Visszatérve a beszédhibás királyra: nekem nagyon tetszett, bár néha nehéz volt megérteni, nem egy poén maradt ki... De a lényeg azért „átjött”. A király feleségének skót akcentusához hozzá lehetett szokni, a Churchillt játszó bácsinak viszont nem értettem minden szavát... Colinunk mellett a Lionelt alakító Geoffrey Rush is nagyot alakított... Mozi után hazadobott Hajni, és ennyi volt a móka :)

Ma is a szokásos dolgok voltak: uzsi, Sebastian, suli Pauline-nal. Vicces egy nagymami, az biztos :))) A suliban csak egy problémám volt. Nem, most nem kellett a dán lány mellett ülnöm (nem is volt ott), még jobb helyem volt: én nem tudom, hogy Pakisztánban hányszor szokás tisztálkodni egy héten; vagy hogy mivel mossa kedves csoporttársnőm a ruháit; vagy esetleg valami nagyon különleges pakisztáni parfünöt használ... vagy talán mindezek együtt... nem tudom... de az tény, hogy akármi is okozza, az összhatás zavaróan büdös... Tudom, mostanában kevésbé tolerálok mindent, de ez tényleg bárkinek „orrot szúrna”...

Haza is jöttem Pauline-nal, ebédeltem, aztán átmentem kutyákat „őrizni”, majd fél egy után megjött anyu. Beszélgettünk a fiziról, Yasminiról, hogy hogy képes sokszor kellemetlen helyzetbe hozni az embert a beszólásaival :)))) Vasalgattam, vacsiztunk, úsztak, én vasaltam újra, tusoltunk, veszekedtünk (a WC-be dobta a strandtörülközőjét – szerinte vicces volt... szerintem meg egyáltalán...), öltöztük órákig, aztán fél 6 fele eljöttem.

Mivel még világos volt és viszonylag jó idő is, elindultam egy kis erdei sétára. Onnan visszatérve csendes magányomba burkolózva töltöttem az estét, mint általában. Nem gondoltam volna, de mintha néha hiányozna az esti iroda. Na nem az oda-vissza út, csak az, hogy ott legyek. Bár a daytime-ot nem akarnám visszacserélni estére, így legalább van egy kis rendszer a dologban...

Sziasztok!!

De előtte még egy pár szó a vasárnapról meg egy kis siránkozás. Köszi, Huncutkacérna, egy kicsit jobban vagyok. Nem volt semmi különös, csak rossz napjaim vannak úgy látszik. Biztató, hogy ma nagyon jó idő volt hál’ istennek, jó már végre nem csak a szürkeséget látni. Remélem hamarosan helyreáll a világ rendje, azaz láthatunk egy kis halovány reménysugarat a tavaszra... szó szerint reménysugarat :) Bár itt is hóval fenyegetőztek még a múlt héten...

El is kezdeném akkor a vasárnappal :) A fél 12-es vonattal mentünk Guildfordba, és – mondjuk már máskor is volt ilyen – de a kalauz meg se nézte a jegyeinket. Vettük volna elő, ránk pillantott, odabökött egy „Ti rendben vagytok, ugye?”-t, és továbbállt :)

Eredetileg úgy volt, hogy lehet, hogy megyünk moziba és megnézzük A király beszédét, de aztán olyan szép idő volt (persze most, amikor a nagyon meleg kabátomban mentem, és még kesztyűt is vittem:), hogy egy kis nézelődés és minimális vásárlás után sétálni indultunk. Igen, indultunk :) Rögtön a park elején van azonban egy „Fehér Ház” nevű pub, ami kívülről is tényleg egy mini-fehér-házra hasonlít, és Pelinnel tavaly már voltam ott. Be is tértünk egy forró csokira (nagyon fincsi volt és még egy falat citromos sütit is adtak hozzá) és egy kis édességre is megéheztünk, így megfeleztünk (bár a pultos fiú figyelmeztetett, hogy túl finom, nem ajánlja felezésre:) egy belga csokis gofrit fagyival és tejszínhabbal, na meg egy rolettivel... ugyebár. Hajni kérésére beleírom a blogba, hogy a roletti felezésénél sikeresen összeroppantottam a felét, úgy, hogy a morzsák beterítették a ruhámat és természetesen a földre is jutott egy tekintélyes mennyiség, kisebb-nagyobb darabokban :)

Innen haza is jöttünk, nálam még filmeztünk, beszélgettünk, és ennyi is volt a vasárnap. 10 körül ment haza Hajni.

És aztán tegnap jött a sokk. Nem is igazán sokk, mert nem kellene már ilyeneken meglepődnöm, majdnem minden hétfőn ilyen állapotok várnak rám. Jövő héten vagy valamikor vinni fogok fényképezőt... Először is a konyha... a kukákról már nem modok semmit... a mosogatógépben legalább tiszta cuccok voltak, de még egyszer meg tudtam tölteni a pulton és a mosogatóban sorakozó cuccokkal, ezek után Yasmin és apu vasárnapi sütögetésének nyomait is eltakaríthattam. Beáztatva persze ezer évente egyszer szokás errefelé... na az nem most volt. A konyhapultok természetesen tele mindenféle kacattal, cuccokkal, amiknek a különböző szobákban lenne a helyük. Például ruhákkal. Emlékeztek, hogy szombat este is mostam. Persze, hiszen írtam, hogy a pénteki ruhák még a gépben voltak. Namármost anyu vasárnap sem érintette a mosógépet... de még azok az összehajtogatott ruhák sem vándoroltak a helyükre, amiket szombat este 11-kor már nem akartam bevinni a gyerekek szobájába, hiszen aludtak, így a konyhapulton, a szárítógép felett hagytam őket. A szombati fél adag ruha, amit akkor a gépben hagytam, még nedvesen forgott a szárítóban hétfő reggel, épp akkor rakhatta be őket, mielőtt átmentem...

Ja, és persze a szokásos: széthagyott cipők, ruhák (szennyes és tiszta egyaránt szanaszét a lakásban), bögrék, poharak, párnák, plédek, sálak, anyu kardigánjai, a szombat este levetett kabátja ugyanott a kanapén fogadott... oh, és nem hagyhatom ki a kutyák játékait: a rendeseket és a kintről behordott sz*rokat is, amiket millió kis darabra képesek szétkapni pillanatok alatt (kertben talált műanyagok, fadarabok, csontok, akármi...) Az új szőnyegen különösen jól mutattak...

Nem beszélve arról, hogy mostmár fel is kell rohangálnom... és a már sokszor hallott 3 fürdő-4 WC :))) Azért ne mondja nekem senki, hogy alig tart tovább, mint amikor csak egy volt... főleg, hogy lehetetlen normálisan kitakarítani anyuékét, de ezt is tudjátok már. A takarítás mellett amúgy persze mostam (így is volt mit, hogy 3 adagot mostam a hétvégén... ha nem kellett volna sittelnem, jó hosszút pihent volna a mosógép:))), a gyerekek ágyneműjét is kimostam. Bár nem tudom mi értelme, így, hogy mindkettőjük ágyában előszeretettel szundikálnak a kutyák. Ha magától nem ugrik fel Zulu, hát felteszik, odaviszik, be éppen még nem takargatják... vagy csak nem láttam :)) Felmosni most tudtam tőle, mert kicsuktam, jó idő volt :) Ja, és mértem az időt: majdnem egy óra kell ahhoz, hogy mindenhol felporszívózzak és felmossak, ahol kell... és nem a hátamat vakargatom közben...

Na mostmár tényleg befejezem a rinyálást. Ezek a dolgok minden héten, nap így vannak, így is voltak mindig... csak úgy látszik egyre kevésbé tudom ezt elviselni. Valószínűleg mert mostanában megint nincs valami jó kedvem, és ilyenkor érzékenyebb vagyok olyan dolgokra is, amik – bár amúgy is idegesítenek – máskor képes vagyok csak vállat vonni és arra gondolni, hogy „ez a dolgom, ezért fizetnek”... és már csinálom is. Most is csinálom, csak néha sírni volna kedvem... amikor újabb és újabb elkeserítő dolgokat látok meg, ahogy járkálok a házban. Most a saját lakásomat és lelkemet érintő problámákba nem megyek bele, úgyis tudjátok (szekrény?; biciklizés-izzadás; net; egér?; vízhőfok/-nyomás...)

A tegnap reggelről még annyit, hogy a héten megkezdődött Yasmini idei második háromhetes oxfordi „kiképzőtábora”. Kb. két hete nagy dráma volt, mert anyu tavaly mind az öt idei tábort reggeli kezdéssel foglalta, ám januárban bebizonyosodott, hogy ez a kora reggeli indulás vele nem működik. Anyu azt hitte, hogy már átiratta a többit későbbi kezdésre... de nem... próbáltak időpontot cserélni tehát... a mostani három hét kivételével sikerült is. Yasmin iszonyat mérges volt napokig anyura. Féltek is a vasárnap estétől, de apu képességeinek köszönhetően nem volt sírás, még hétfő reggel sem :)) Legszívesebben megkérdeztem volna, hogy hol vannak a krokodilkönnyek, de inkább csak csendben örültem, hogy nem sír, és nem kérdeztem semmit :) Nekem egyébként sokkal jobb így (mondtam is anyunak múltkor), és igazából Yasminon kívül mindenkinek... én jobban tudok haladni reggelente, ha nem kell háromnegyed órát a szobájában várakozással és öltözéssel, aztán újabb fél órát totojázással tölteni. És nekik is jobb, mert így egy körül már itthon vannak... ami kutya-szempontból sem elhanyagolható előny, mert ha én fél 11-kor elzárom őket, annyit még pont kibírnak.

Tehát tegnap reggel. Még mindig, bocsi :) 7:10-re járok most az elkövetkezendő három hétben... 5 perccel korábban lényegében :) elvileg akkor már a kocsiban kellene lenniük, ehhez képest tegnap még én intéztem őt a WC-n, sátáltam ki vele, tettem a kocsiba a cuccok egy részét és őt... Sebastiannal maradtunk, édes pofa. Tényleg semmi baj nincs vele. Megcsináltam az uzsiját gyorsan, aztán kezdhettem is a tudjátok mit...

Kb. délig ott is tartott a sok tennivaló, aztán szerencsére tudtam pihenni egy kicsit, megnéztem egy született feleségeket is, majd beszéltem végre Orsikával. 3-kor vissza, Yasminnal tusolás, vacsi. Felhúztam az új ágyneműket, lehet fogadásokat kötni meddig maradnak tiszták...

Fél 7 elmúlt már, amikor hazajöttem, nem is tudom, hogy telt el olyan gyorsan a délután. Ja, de! Vasaltam. Tényleg :)

Ma reggel tényleg korán mentek, váltottuk a kilincset. Sebastian mutogatta-magyarázta milyen lesz az űr-projektje, uzsit készítettem, aztán indulás előtt nem sokkal még PS3-at dugtam neki össze. Ő jobban tudta, hogy mit hova, csak nem érte el :D

Eltekertem suliba. Mindenki nagy meglepetésére elkéstem. Ami csak egy dolog miatt zavar: ilyenkor mindig már csak a dán lány mellett van hely. Komolyan mondom, hogy bajok vannak azzal a csajjal. Az egy dolog, hogy folyamatosan bunkó meg beszól és tesz arra, hogy más mit gondol, mintha mindig csak neki lehetne igaza... de amikor beszél, olyan, mintha tele lenne nyállal a szája... és csomószor csak nyitott szájjal bambul a nagyvilágba. Nagyon fura. Emlékeztet valakire :)

Suli után munkába mentem... máskor is szokott ilyen lenne, és lehet, hogy szánalmas, de néha olyan jól tud esni, amikor például egy bácsi, akiről azt hinnéd messziről, hogy mogorva, és beszól majd, amiért a járdán biciklizel, csak odaköszön, hogy jó napot és rádmosolyog :) Olyan is van mondjuk, hogy csak bámulnak és mosolyognak, vagy mint ma: az úton mentem, és egy kövér bácsi megállt a járdán, és még utánam is fordult, amikor elmentem előtte. Erre azért már nincs szükségem :) Mint ahogy a kocsikból jövő vigyorgással kísért dudálásokra és kiszólogatásokra sem... Bármilyen ritka is a kétkeréken közlekedő nőnemű lény ebben az országban. Felénk legalábbis.

Hazafelé a sulinál találkoztam mindenkivel, merthogy apu és Zulu is mentek. Alig fértünk be a kocsiba hazafelé :) Kezdhettem is a palacsintatésztához, hiszen itt tesznek a nőnapra, itt ma pancake-day volt, húshagyó kedd alkalmából. Anyu új szőnyeget takarított, mert a „szabadon hagyott” négy tojást, Thula pedig nyilván éhes volt. Ami nem a szőnyegen landolt, azt valószínűleg megette, héjastól-mindenestől. Közben persze tusoltunk, öltöztünk. Még kevergettem a tésztát, amikor Bert is megölelgetett fél kézzel, és monda, hogy az ő anyukája anno milyen vastag palacsintákat sütött, és hogy az én magyar palacsintáim milyen tökéletesek, milyen szép vékonyak :) Vacsiztunk, aztán elkezdtem sütögetni. Yasmin is fel akart dobni egyet legalább. 4 éve állítólag így égette meg a szemhéját, azóta nem próbálkozott. Nehéz, mert nem tudja annyira koordinálni a kézmozgását sem... anyu beleállította (ezúttal sírás nélkül) a standing frame-be, odatolta a tűzhelyhez, és lehetett dobálózni. Én is épp hogy odafértem a serpenyőhöz, erre megjelenik Sebastian, hogy ő is akar sütni. Fantasztikus volt, ugyanis jöttek a kutyák is, meg persze Karen is ott volt... grrrrr... nem igazán fértünk... a standing frame ugyanis nem egy kis szerkezet. És az, hogy ott lesték a gyerkőcök, hogy mikor jön a következő. Mégha csak lesték volna: „nem sült még meg eléggé a másik oldala?”; „hadd dobjam fel még egyszer!” (ja, a földön, majd a kukában landolt egy pár); „biztos jó már, kérem”... amúgy is idegölő ebben a kis semmi serpenyőben sütni. Se nem palacsintasütő se nem normális méretű. Egy örökkévalóság...

Miután felszámoltam a kupit és a mocskot, felhúztam anyuék ágyneműjét. Na nem a frissen mosottat, mert – találjátok ki – vizesen vártak a gépben... a régit pedig hiába kerestem lent egy csomó ideig, kiderült, hogy már fent van az új helye... nem nagyon volt ma jó kedvem, úgyhogy el is jöttem, ahogy tudtam, 6 előtt.

Jaj, Sebastian ma vicces volt. Beszéltek ma a suliban a böjtről, és hogy nem feltétlenül muszáj ételt megvonni magunktól, lehet, hogy nem csinálunk valamit húsvétig, amit egyébként szoktunk (és szeretünk). Sebastian hatalmas áldozatot készül hozni: a házi feladatot választotta :)

Hú, tudnék még panaszkodni vagy mesélni akár vicces, nagyon Yasminis dolgokat :) de már így is hosszú lettem. És panaszkodni már nem szeretnék. Tényleg mindig fennálltak ezek, csak most valahogy jobban zavarnak. Ezt már tavaly is írtam egy párszor, de tuti nem lennék már itt, ha nem lennének ennyire nagyon-nagyon jófejek :D És nekem azért fontos, hogy időnként megköszönjék a munkámat. Tegnap is jól esett, hogy anyu mondta délután, hogy milyen jó volt hazajönni egy ilyen tiszta és rendezett házba, köszöni szépen... Szívesen.

Ma túl sok mondanivalóm lenne, és talán túl indulatos is lennék, anyusék már kaptak egy kis ízelítőt délután... na meg fáradt is vagyok, úgyhogy inkább ma nem írok. Talán majd holnap. Annyit azért elárulok a hétvégéről, hogy tegnap Guildfordban voltunk Hajnival, csodálatos napsütés volt, mint ahogy ma is. Lehet, hogy jön a tavasz? Meglátjuk...

Tegnap bolondok háza volt, de nem érdekelt, hiszen végre ehettem :) Nagyon-nagyon jól esett a Yasmini által olyannyira utált bran flakes reggelire :)))) Megdicsértek, hogy milyen ügyi voltam, hogy kibírtam :)

Megpróbáltunk rendet tenni káoszföldön, le kellett volna fényképeznem a terepet szőnyegezés előtt... gyors fürdőtakarítás, aztán fél 10-kor már mentem is dolgozni, de csak egyig, hogy 2-kor át tudjak jönni. Persze nem végeztek még akkorra, így anyuval a konyhában ragadtunk, ráadásul teljesen elbarikádozva, hogy a kutyák ne zavarják a szorgos szőnyeges-kezeket. A ház semelyik részébe sem lehetett eljutni, mindenhova a nappalin át vezet az út :) Karen így egész nap a konyhában meg a kertben volt. Ezért nem is mosott, azt mondta... mondtam, hogy amúgy sincs mit, mivel minden nap mosok, mint a hülye, full adagokat... péntek reggelre csak egy jutott, amit csak meg kellett szárítania. Mivel nem volt mást tenni, büszkén mutogatta, hogy kisikálta a mosogatókat... a jövőben majd én is mindig felhívom rá a figyelmet :D

Egyszercsak aztán kimondták a varázsszót: végeztünk! Birtokba vehettük az új nappalit. Porszívóztam, majd bútorokat tologattunk, pakoltunk, pakoltunk és pakoltunk. Közben apuéknak is segítettünk, aztán hazaért Yasmin... tusolni akart... ez tudjátok mit jelent. Mostanában állandóan... elege van már mindenkinek belőle...

Én rendbehoztam a konyhát, ott is voltak állapotok. Miután bent minden a helyére került, kint is rendet tettünk... a ragasztószagtól megfájdult fejemnek jót tett a friss levegő, bár lehetett volna kevésbé hideg is :) Apu mondjuk pólóban, és zokni nélkül felvett cipőben menősködött... mondtam, hogy meg fog fázni :) Ezután bent tettünk-vettünk újra, pezsgőt bontottunk, majd megjött a vacsoravendég, a dél-afrikai jóbarát... sok érdekes dologról szó volt: jótékonykodásról, Dél-Afrikáról, stb... közben persze vacsiztunk is, a gyerekek kicikizték a cuccait, aztán elmentek aludni. Kérdezgetett megint a „srácról a repülőről”, meg egyéb pasiügyekről, pasiideálról... anyuék jót nevettek, mikor közöltem, hogy fontos az önbizalom, de annyi azért nem szükséges, mint amennyi neki van :))) Ment a csipkelődés azért egész este, cappuccino-gyerekek és egyebek (nem tőle, ő teljesen fehér, csak Yasmin még pont ébren volt, amikor a srác kérdezett a pasikról, és Yasmin közölte, hogy „Viki cappuccino-gyereket akar”... nem akarok, csak nem lennék ellene) Vannak ennek azért nem publikus okai... mármint annak, hogy „ennyire szereti magát”... de apu is mondta ma, hogy tegnap tényleg sok volt, szerintük az is benne van, hogy fel akart előttem vágni. Minden korban szóba jöhető nőneművel szemben így viselkedik valószínűleg, mióta szétmentek a görög lánnyal. Múltkor a pubban anyuék még ajánlgatták is nekem, de csak fun-célokral :D

Fél 11-kor mentem haza, tusiztam és lefeküdtem.

Ma elég uncsi, eseménytelen napunk volt Louanne-nal... 5-kor hazagurultam apu egykor menő bringáján világosban!!! (amikor jöttek ágyat cserélni hozzám, ránézett, és sajnálkozva kijelentette, hogy „It used to be a cool bike, Viki...” :))) Tusoltam, és jöttem is át sittelni. A gyerekek viszonylag jók voltak, bár Yasmin ma is mindenáron arcpakolást akart, egy nagyon kicsit össze kellett vele veszni... még az apját is felhívta (tudta, hogy anyu úgyis nemet mondana), aztán állította, hogy apa megengedte... ami elképzelhető, sőt valószínű, de én akkor sem... hogy én ne hozzak döntéseket, „apa megengedte”... én akkor sem. Pont. Érdekes módon gyorsan túltette magát rajta :) Aztán persze bocsánatot is kért, mint mindig, mindenért. Folyamatosan kérlel, hogy maradjak jövőre is, legalább még fél évet... de három év, vagy akár két és fél is... egyszer el kell szakadni :)

Egy rövid vitát leszámítva nem volt baj velük, negyed 10 után ágyban voltak mindketten, én pedig nekikezdtem blogot írni, és közben persze mostam, mint mindig. Ugyanis az a fehér adag, amit még tegnap délután-este mostam ki, és nyilván csak egy részét tettem a szárítóba... mondanom sem kell minden érintetlen maradt... tehát legalább 24 órája vizesen ültek a mosógépben a ruhák. Engem már nem zavar. Oké, biztos dili nap volt ez is, de azért na...

Blogot írtam, borozgattam, aztán fél 12 előtt valamikor megjöttek. Ismét egy kicsit beszédesek voltak :) Kérdezte is Karen a minap, hogy ugye nem voltak nagyon becsiccsentve a múltkori buli után? Mondtam, hogy de, mert amikor be vannak, mindig csomót akarnak beszélgetni velem, amikor meg fáradtan hazesnek, nem :) És szombaton beszélgettünk :D Mint ahogy ma is... a tegnap estéről, okokról, benyomásokról, Yasminról, szerepekről... és búcsúzóul a rettegett jövő hétről... reggeli fizio 3 hétig = sírás már holnap estétől...

El is felejtettem mondani, hogy a héten megjelent az a cikk, amiről azt hittük, hogy nem fog. Nem tudom, hogy emlékeztek-e, szerintem már írtam korábban az újságírónőről, aki azt gondolta, hogy Yasmin a műtét másnapján már táncikál... na most megjelent a cikk, „A legyzőzhetetlenek” címmel a „Take a break” című, Anglia egyik legnépszerűbb női magazinában. Yasmin mellett több brit gyerkőc rövid történetét is megismerhetik az emberek, több-kevesebb pontatlansággal... Yasmini viszont nagyon örült neki, pénteken, a megjelenés másnapján már vitte is az iskolába mutogatni. Két kép is van róla, az egyik, amin Dr. Parkkal vigyorog... ő az egyetlen, akiről Dr. Parkos kép is bekerült az újságba, úgyhogy emiatt külön boldogság van :)

Huncutkacérna, köszönöm a kommentedet. Hidd el, én is így látom a helyzetet... és tisztában vagyok vele, hogy iszonyatos szerencsém van velük :))) Maradnék is meg nem is kint... de inkább igen. Muszáj lesz erőt vennem magamon, és elkezdenem itteni barátokat szerezni... Hajni is hazamegy egyszer... van egy-két tervem, de egyelőre nem szeretném őket világgá kürtölni. Bízom a tavaszban :)

Hazaértek, megvacsiztak. Én annyira nem akartam őket nézni, ahogy esznek, úgyhogy elfoglaltam magam. Tökéletes program például az anyu által minden áldott nap tárva-nyitva (értsd: MINDEN ajtó és a csomagtartó is nyitva) hagyott kocsiból való kipakolás (az egy dolog, hogy Yasmin nem tudja behozni a táskáját, de Sebastian már 10 éves... igazán nem halna bele úgy gondolom...), Yasmin leengedett befordulós székének visszasegítése a kocsiba (ez sem egy szekundum alatt történik), és az ajtók becsukdosása, összekötve egy kis szemétkivitellel. Jobb, mint nyálcsorgatva nézni, ahogy mindenféle ízletes csodákat falatoznak. Ugyanis Matt ma is nagyot alkotott – ránézésre legalábbis. Kérdeztem is, hogy direkt csinálja-e, hogy azon az egy héten, amikor nem eszem, egyszer „főz” csak Karen, a többi napon ő készít finomabbnál finomabbakat. Nem igazság. Bár lehet, hogy már érzékenyebb vagyok az illatokra :D Később aztán megígérte egyébként, hogy a jövő héten süt/főz nekem valami finomságot :))

Apja és lánya aztán elmentek egy fizetett sétára/bringázásra a kutyákkal... Anyuval közben elkezdtünk az évi szabadságaimról beszélni, kérdeztem, hogy augusztusban mikor lenne nekik jó? Aztán szóba került a jövő év, az év vége, hogy majd lehet, hogy szeretnék, hogy „betanítsam” a következő au-pairt, aki után már nyár elején elkezdene keresgélni Karen, mert nagyon-nagyon válogatós :))) Rám is sokat „várt”, a tökéletesre :)))))) És fontos neki, hogy viszonylag jól tudjon angolul a lány, a Yasminnal való jó kapcsolathoz szerinte ez elengedhetetlen... elbűvölő személyiségemen kívül ennek is köszönhetem azt, hogy nem pörgetett a kisujja körül az elejétől kezdve... és lehet, hogy idősebb lányt keres majd, hogy olcsóbb legyen a biztosítás, mert szeptembertől két különböző suliba kell hordani a gyerkőcöket.... na de vissza az eredeti témához:

Közben hazaért a többség, apu kérdezte, hogy nem gondoltam-e arra, hogy jövőre is maradjak náluk? (még így is, hogy már ugyanolyan gonosz vagyok a szemében, mint Karen: mindig kicsukjuk Hollyt :)))) De mondtam, hogy nem igazán... nagyon jó itt persze, de két év szerintem mindkét félnek elég. Erről is sokat beszéltünk már, hogy mik a nehézségek... mondtam is pár dolgot újra, ami nem fog hiányozni: tulajdonképpen a semmi közepén élek, állandó biciklizés, hogy nem tudom a normális ruháimat hordani (még ha ez hülyén is hangzik, de tényleg frusztrál, hogy a „szép” ruháimat, amiket egyébként hordanék, ha busszal, kocsival járnék, nem tudom felvenni a biciklizés miatt... illetve nem akarom tönkretenni őket), stb... Persze megértik :) Yasmin aztán még próbált tusolás közben győzködni, hogy legalább csak plusz fél évre maradjak még :) De nem hiszem, hogy fogok. Aztán mondta, hogy legalább ígérjem meg, hogy Angliában maradok, és az apjánál dolgozom... egyelőre ezt sem tudom megígérni. Apu azt mondta, hogy hacsak nem áll az üzlet nagyon csehül, számíthatok egy teljes munkaidős állásra nála (amit akár kezdhetnék január közepén, februárban is, ha úgy alakul, hogy visszajövök, mert akkor mindenképpen szeretnék több időt otthon tölteni karácsony után; és ahol Yasmin rendszeresen meg szeretne látogatni engem:), de ez még mindig kevés. Ahhoz, hogy az utóbbi évben megszokott színvonalon tudjak élni, találnom kellene egy másodállást. Na meg valakit, akivel lakhatok, és nem mellesleg egy lakást, amire nem megy rá a fél fizetésem havonta. Apu mondta Yasminnak, hogy ha mázlija van, jó nagy szobában lakom majd, ahova jöhet „sleepoverre” :))) Egyelőre erről ennyi, rengeteg dolgot végig kell gondolnom... folyamatosan azt csinálom...

Na meg bármi történhet idén is: lehet, hogy Yasminnal megromlik a kapcsolatunk, bármi... Bár a múltkori dráma óta tényleg egy szavam nem lehet rá. Sőt. Ennek pedig már jó pár hete. Egy-két gyerekes apróságtól eltekintve ő is egy angyal :)))

A beszélgetés közben megjött újra a fizios nő, hozott egy másik járókeretet. Nekünk új. Ezután tusoltunk, hajat mostunk, nevetgéltünk, majd háromnegyed 7 felé elvonultam, de előtte még újra figyelmeztettem anyut, hogy ne felejtsen el tejet venni :) Ez máskor nem nagy dolog, de most már elmondhatatlanul ki vagyok éhezve valami szilárd (félig szilárd) táplálékra... és holnap regggelre gabonypelyhet tervezek fogyasztani. Tej pedig már alig volt, és a gyerekeknek is kell amúgy is. Anyunak már a kezére volt írva második figyelmeztetésemkor, de mondta, hogy ha mégis elfelejtené, reggel elszalad a kisboltba, csak hogy biztosan ehessek gabonapelyhet :)))))

Hazajöttem, felpattantam az új ágyamra, amin mellesleg tök jó volt aludni. Kicsit azért tartottam tőle, hogy a matrac esetleg nem lesz olyan kényelmes, mint a régi volt, de az első éjszaka után megnyugodtam :) Ja, erről jut eszembe: ugye tegnap írtam, hogy van egy „lyuk” a szobám padlóján/garázs mennyezetén – ahogy tetszik :) Szóval tegnap poénkodtak, hogy ha nem tetszik, vagy csúnyán viselkedik a pasi, akit felhozok, csak odaállítom a szoba közepére, és a fürdőszobából távirányítással eltüntetem a süllyesztőben :))))) A svéd lányt múltkor szívesen „leejtettem” volna véletlenül... Oh, és ha már új bútor: szekrény... anyu ma poénkodott, hogy mostmár tényleg fogok kapni... „év végéig biztos...csak vicceltem”. Hááááát...

Na már megint sokat írtam. Ideje tusolni és aludni... mondjuk még csak negyed 10, és valamiért nem vagyok fáradt... Kedden is le akartam feküdni fél 9-kor, hogy kialudjam magam, és nehogy gyenge legyek szerdán, de nem tudtam elaludni 11-ig... Hiába nem ettem vasárnap óta, sem éhségérzetet sem extrafáradtságot nem érzek már... csak hiányzik az ÉTEL!!! :D

Ma reggel nem voltam túl jól, majd később leírom miért. Pont nem jött jól ez a nagy felfordulás meg az óriási por, amit anyuval együtt számoltunk fel. Ő is egész délelőtt porszívózott, sürgölődött, aztán fent port is törölt, miután én elmentem dolgozni. Nem akarnátok látni, hogy néz ki most a földszint...

Az irodában semmi extra nem volt, felelevenítettük a szombati „magyar leckéket” :)) A sulinál aztán találkoztam a többséggel, így onnantól hazahoztak. Volt egy kis pihim, aztán 4-kor átjöttem. Yasmini és anyu nem sokkal később biciklizni/kutyákat sétáltatni indultak, én pedig maradtam Sebastiannal és egy rakat poros, piszkos tükörrel és ablakkal, ajtóüveggel. Valamennyit sikerült is megcsinálnom belőlük mielőtt visszajöttek. Ja, ezt még nem is mondtam: Yasminnak fizetnek a biciklizésért... nem feltétlenül tartom ezt helyesnek, dehát nem az én gyerekem. És ha ez legalább motiválja...

Amíg a gyerekek vacsiztak, mi hárman átvonultunk hozzám, hogy kicseréljük az ágyamat. Gondoltuk egyszerű lesz, pikk-pakk leszaladunk vele a lépcsőn, és már meg is van. Dehát miért is lenne egyszerű? :) A matracot még úgy-ahogy le tudtuk vinni anyuval... de az alja (i - hiába két részből áll ugyanis) pont nem fért ki az ajtón, illetve annyira szűk a hely ott lent az ajtónál, hogy nem tudtuk sehogy beforgatni... kérdeztem én, hogy hogy vitték fel??? Apu elkezdte feltekerni a szőnyegeimet... kérdeztem, hogy most mi történik? :) Ja, hát van egy része a padlónak, amit fel lehet szedni. Tök jó, nem is tudtam, hogy már több, mint egy éve egy „lyukas” helyen élek :) Mondjuk ez sem ment könnyen: apu lentről bökdöste ezt az amúgy – padlásfeljáró-szerű – részt, mi pedig megpróbáltuk anyuval megkaparintani és megtartani a négy sarkát, majd leemelni... Elég érdekes látvány volt a nagy tátongó űr. ÉS félelmetes is... Leadogattunk apunak mindent, aztán ő feladta a másik matracot meg az ágykeretet.

A pakolás után tehát visszajöttünk, majd én folytattam a takarítást, aztán anyuék elmentek fél 7 körül... mostam, konyhaszekrényeket takarítottam (tisztára megérte múlt héten megcsinálni...), mosogattam, stb. Vasalni is akartam, de az már nyilván holnapra marad. Elég volt mára ennyi. A gyerekekkel egyébként nem volt semmi gond, simán lefeküdtek 8 után :)

Viszonylag hamar, már fél 10-kor itthon voltak, így én is elszabadulhattam. Le akartam fényképezni az állapotokat a szobámban, de elfelejtettem. Gyorsan letakarítottam az új ágyamat, elpakoltam, és birtokba vettem :DMost 10 óra múlt, megyek tusizni, aztán alszom. Holnap is hosszú nap lesz. Az utolsó napom kaja nélkül :) Ugyanis a héten méregtelenítek... Vasárnap este óta egy falatot sem ettem, csak egy-két kanál mézet, rengeteg ásványvizet és gyógyteát. Ma reggel facsartam magamnak narancs- és grapefruit-levet, és anyu ma vett utánpótlást, úgyhogy holnap is ez lesz a reggelim :) És mivel a dobozos 100%-os narancslé és társai sem jók ilyenkor, vett ma valami speckó szőlőlevet meg ananászlevet, csak hogy valami finomat is igyak, ne csak teát és vizet. Kedves tőle, hogy gondolt rám :) Egyébként nem gondolták volna, hogy tényleg kibírom evés nélkül... Yasmini nem is segített ebben: állandóan kérdezget, hogy éhes vagyok-e már?, milyen érzés nézni, ahogy esznek?... és ehhez hasonló kedves, támogató kérdések/megjegyzések hagyták el a száját az elmúlt három napban és fogják is holnap. Sebastian be is szólt neki tegnap, hogy milyen bunkó :D Azért nem írtam erről korábban, mert őszintén szólva nem tudtam, hogy mennyire fogom bírni. Apu 2 napot adott nekem, Karen 3-at. Én még adok magamnak egy negyediket. Tök büszke vagyok magamra :) Eredetileg 5 napot akartam, de pénteken nagy pakolás lesz itthon, kell az energia, na meg a biciklizés is sokat kivesz... nem tudtam felbiciklizni a dombon... de nem fogom csak erre, nyilván jó lenne már enni valamit :) Amúgy meglepő módon nem korog a gyomrom, nincs „éhen-halok”-érzésem, de persze tudnék enni... inkább a rágás és az ízek hiányoznak, de azok nagyon. Ma volt a legrosszabb, kíváncsi vagyok a holnapi napra. Az irodában „letámadott” apu titkárnője: azt mondta, nem engedi, hogy ilyen hülyeségeket csináljak :) Arra azért rájöttem, hogy ezt tuti nem tudnám egy-két hétig csinálni... Hajnikával határoztuk el magunkat egyébként még a múlt héten :D

No mára bezár a bazár, illetve még annyi, hogy tegnap megjött az erkölcsim, Karené pedig még nem. Ami érdekes, mert elvileg az enyémnek kellett volna tovább tartanom, mive nem vagyok brit állampolgár... Mondtam, hogy biztos elkövetett valami rosszaságot korábban, és most ráleltek sötét titkára :D

Ja, és piszkosul hideg volt ma is!!! De legalább a hó nem esik, mint otthon kicsiny falumban...

Ma egy rövid bejegyzéssel örvendeztetlek meg Benneteket, mert ráérek :)

Reggel negyed 8-ra mentem, bár még mindig nem sok értelmét látom annak, hogy fél 8 helyett hamarabb jövök, mert ugyanúgy rohanás van, mivel fél 8-ig, vagy még tovább, csak üldögél meg olvasgat a kisasszony. Na mindegy is, nem halok bele ebbe a 15 percbe.

Suliba is mentem ma, szokás szerint el is késtem. Képzeljétek, a srác, akivel mindig összetalálkozunk biciklizés közben, ma nemcsak köszönt, hanem odalökött egy „jól vagy?”-ot is :) Óra közben egyszercsak előkapta a vizsgaeredményeket a helyettesítő tanár: meglett. Nem a legjobb eredményekkel, nem vagyok kiváló, de megvan. Az a lényeg.

Óra után iroda következett. Aztán hazatekertem, de majd lefagytam a bicikliről. Max 5 fok volt ma, a múlt heti 15-höz képest elég gyalázatos... de ez van, ezt kell szeretni... Itthon csak fizios volt, aztán vacsi, tusolás, színházba készítés, és háromnegyed 6-kor már el is vonulhattam. Oh, és zaj és por, az is volt ám, nem is kicsi. Valahonnan szerváltak egy újabb, hangosabb, jobban poroló gépet, amivel felszedik a malteros cuccot... remélhetőleg este végeznek vele, és holnap tudok port törölni... annyira hangos, hogy még most is hallom, itt a saját lakásomban :) Ja, és ma délutánra teljesen felszedték a szőnyeget, így ismét óriási a felfordulás... de ha minden jól megy, pénteken jönnek a szőnyegesek, és még aznap elpakolhatunk. Anyu ma már mondta, hogy variáljuk majd meg a péntekemet, mert elvileg 2-re végeznek, és akkor gyorsan el tudjuk rendezni a nappalit. Remélem, mert nem bánnám már én sem, ha minden a helyére kerülne végre. Mondjuk Zulu ma új szokásba kezdett: menet közben, csíkot húzva pisil. Bent is, kint is. Isteni. Van két napja, hogy olyan gyorsan leszokjon róla, amilyen gyorsan rászokott... Karen fél, hogy fertőzése van, mert Thulanak is voltak hasonló bajai... Remélem nem tart sokáig...

Holnap reggel fél 8-ra megyek, mert apu viszi a gyerkőcöket, szerda van. Mivel holnap akarják elvinni a nagy szeméttárolót (hogy hívjuk azt magyarul?), és rá akarják dobni a régi matracomat, így, hogy megkapom a másik ágyat, kérésemnek megfelelően :) Mondtam anyunak is a múlt héten, amikor rákérdeztem, hogy mi hogy áll az ügyemben, hogy ezek a kis dolgok, amik engem nagyon-nagyon boldoggá tudnak tenni :D A szekrény azért még hiányzik, mert jelenleg össze-vissza van mindenem...

Mára be is fejezem, lehet, hogy holnap is jelentkezem. Ja, még egy dolog: hallottátok/láttátok, hogy a Bumerángban ma kishíján kigyulladt a stúdió? Mostmár vicces :)

Este 10 múlt. Ülök. Végre...

Ezt még csütörtök este írtam, amikor azt hittem, hogy lesz bejegyzés. Aztán nem lett. Aztán szombaton is azt hittem, de akkor sem lett... csak egy kicsit hozzáírtam... ma végre sikerült nagyjából összehozni :) Február utolsó napján. Holnap már március!!! Még ha az idő nem is mondható tavasziasnak... vagy a fene se tudja. Múlt héten volt két igazán gyönyörű napunk, azokat leszámítva végig szakadt az eső. Dehát ez  Anglia...

Volt itt minden hétfő óta: nevetgélés-jókedv-móka-kacagás, na meg sírás, vita, hiszti...

Kedden reggel azt hiszem csak 9-ig voltam náluk, aztán fél 10-re már tűztem is az irodába. Nem kicsit áztam el... Fél 2-ig voltam, mert kellettem itthon. Ahhoz képest, hogy múlt héten megbeszéltük anyuval, hogy kedden mehetek korábban, mintha suliba mennék, és maradhatok ugyanaddig... így elvileg 2 órával többet dolgozhattam volna. Volna. Aztán hétfőn mondja, amikor kérdeztem a másnapi terveiről, hogy „Akkor te 2-re itthon vagy, ugye?” Visszakérdeztem, hogy „igen?”. „Miért, nem?”. „Hát nem...” Aztán persze mégis itthon voltam... Na mindegy is...

Sebastianhoz kellettem, amíg a lányok fizion voltak. Aztán amikor hazaértek, rögtön mentünk hozzám, mert már hetek óta csak ígérgetem, és valóban... szóval átjött egy forrócsokira :) fel kellett hívnom Orsikáékat skype-on, addig ő levelet írt nekem, és néha beleszólt :) A levélben közli, hogy én vagyok a legjobb, és 4 pontban meg is magyarázza, hogy miért. Nagyon édes volt. Még borítékot is hajtogatott, különböző színű  szövegkiemelőkkel mintákat rajzolt rá, összeragasztotta, nagyon profi volt :)

Hazadobtam, gyors átöltöztem, és sörrel a kezünkben elindultunk anyuékkal pubozni, fél 6 fele. Pauline vacsiztatta meg a gyerkőcöket, na meg volt velük, amíg haza nem jöttünk, olyan háromnegyed 10 körül. Tök jó volt :) Rengeteg dologról beszélgettünk, mily meglepő :) Yasmin korábban kérdezte, hogy „Miért mész te anyáékkal pubozni? Van valami különleges oka?” Mondtam, hogy remélem nincs :))) Yasmin szerint az anyja már unja, hogy mindig csak apuval beszélget, ha elmennek kettesben, és változatosságra vágyik :))) Aztán Mattnek is mondtam ezt, és mondta, hogy ő is gondolta, hogy reméli, hogy nem gondolom, hogy valami „rosszra” készülnek, azért hívtak :D

Egy pár vodka-ez-az, és jager-bomba mellett gyorsan eltelt az idő... Beszéltünk a lehetőségeimről... minden téren, a másik nemmel kapcsolatban is... hogy hova kellene elutaznom, mit kellene még látnom, apu szerint Barcelona az egyik legdrágább hely Európában, mehetnénk máshova is :D Tudjuk, hogy drága, de én szeretnék oda eljutni, és ha most megtehetem, miért ne? A francia osztálykirándulásról is volt szó, mondtam, hogy csak amiatt aggódom, hogy nehogy bunkózzon... tudjátok, hogy anyját-apját-engem, mindenkit hajlamos lekezelni a barátok jelenlétében. Anyu már befenyítette egy párszor, be is fogja még, én is mondogatom neki, amúgy meg annyira rám lesz utalva, hogy Karenék szerint nem fogja megengedni magának azt a hangnemet velem szemben. Hát remélem. Pletyiztek is egy csomót megint, néha azt gondolom túl sokat tudok már mindenkiről a környezetükben :D

Megkérdeztem őket, hogy lenne-e au-pairjük, ha Yasminnak nem lenne CP-je? Apu válaszolt először, mert anyu WC-n volt: valószínűleg nem, de tuti lenne valaki, aki vasal, és valószínűleg a takarítást sem anyu végezné... Anyu visszatérve ugyanezt mondta, de „nehéznek” találták a kérdést. Szerintük nem tudnák, hogy mit mulasztanak el... nézik a gyerekes ismerőseiket, akik alig jutnak el valahova, mert nem nagyon találnak babysittert... Na meg persze ez nekik nagyon kényelmes, hogy mindent megcsinálok... erről már azért írtam, hogy – bár az átlaghoz képest jól keresek itt (mondjuk már egyre többen kapnak annyit, mint én, kevesebb munkáért is)... szóval bár jól keresek, azért meg is dolgozok érte. Maga a mindennapos általános takarítás is sok: minden nap felporszívózni mindenhol, mindenki ágyát bevetni, a ház minden zugában elpakolni a rumlit (sok helyen tényleg csak a gyerekek dolgaival kell foglalkozni, és a mindennapos rendrakás sem a munka része mindenhol (értsd: minden kis apróság elrendezgetése a gyerekek szobájában is)), a bazinagy konyhát folyamatosan rendben tartani (anyu az egy év alatt egyszer pakolt ki a mosogatógépből, nem is olyan régen történt ez, meg is kérdeztem akkor, hogy ugyan mi ütött belé?:) a hétvégéket leszámítva persze, de ha már mondjuk vasárnap este van, akkor az megmarad nekem hétfőre)... felmosás, mosás-vasalás állandóan (a kutyák miatt az ágyneműt is sűrűbben kell mosni, na meg egy csomó kis szőnyeget, ezt-azt...), ablakok, tükrök, portörlés hetente, konyhaszekrények, kukák (amikor úgy telerakják, hogynem képtelenség kivinni... de ezt is tudjátok már:). Ja, és természetesen a 3 fürdőszoba, takaríthatatlan elemekkel, és a 4 WC sem maradhat ki a felsorolásból... nagyjából ennyi, és mindezek mellett ugyebár meg kell küzdenem azzal a dühvel, amit akkor érzek, amikor még a végére sem érek a napi porszívózásnak, és a kutyák már behoztak valami fadarabot, vagy akármit, bármit, amit darabokra lehet harapdálni, és csodásan mutat az éppen hogy 2 perce tisztára „szívott” szőnyegen/padlón... vagy amikor felhúzom a frissen mosott ágyneműt, és 12 órán belül tiszta mocsok... újra... vagy már akkor összepiszkolják az ajtóüveget kívülről, amikor még tovább sem léptem a másikra, hanem ugyanannak a belsejét tisztogatom...grrrr... és még sorolhatnám. Tehát a kutyák elég sok bosszúságot okoznak... alapból sokszor úgy érzi az ember, hogy hiába csinálta, amit csinált, a kutyák pedig nem segítenek ezen... Na jól van, nem bántom őket, mert ha olyan kedvem van, akkor nagyon jól elvagyok velük, alapvetően szeretem őket :))) És ők is engem :D Pedig mostanában nem is nagyon etetem őket, mióta Zulu megérkezett „családunkba”.

Oh, és ez „csak” a takarítás része volt. Sokszor úgy gondolom, hogy Yasminnal több gond van, mint egy négyévessel mondjuk. Erről persze nem ő tehet, de azért melós dolog állandóan öltöztetni, zoknit, mindent... egyedül a pólóját veszi fel, ha úgy tartja kedve. A lábfejei olyan érzékenyek, hogy sokszor 3-szor le-fel kell venni a cipőt, síneket, zoknit... mert valami nem jó... ott menni mögötte, amikor A-ból B-be megy, emelgetni folyamatosan, tusolásnál ott lenni, stb... és persze „kiszolgálni”... hiszen tudjátok, hogy minden percben kell neki valami... Ehhez jön Sebastian, de ő szerencsére legalább annyira könnyű eset, mint amilyen nehéz Yasmin...

Na de hogy ne csak arról írjak, hogy csúnyán fogalmazva „mire vagyok jó nekik”... mondták, hogy mennyire szeretik, hogy vagyok :) Mármint hogy van valaki, aki más országból jött, más kultúrából, és színt hoz a mindennapjaikba – nem mintha az ő életük nélkülem olyan egyhangú lenne :) Kérdeztem, hogy néha nem lenne-e jobb nekik, ha csak négyen lennének mondjuk egy hétköznap délután otthon? De mondta apu, hogy nem, tényleg szeretik, hogy van ott valaki, főleg most, hogy én vagyok az a valaki :D Hasonlított is valakihez, de az – bár nekem megtisztelő – nem lenne fair leírni :)

Ők is kérdezték egyébként, hogy nekem lenne-e au-pairem, takarítónőm, vasalónőm, ha tegyük fel hogy itt maradok és olyan színvonalon élek, hogy megtehetem. Mondtam, hogy most azt mondom, hogy nem szeretném, hogy más úgy rendezgesse a cuccaimat, ruháimat, mint én az övékét mondjuk... szóval most azt mondom, hogy szeretném ezeket megtartani magamnak... de aztán lehet, hogy nem így lesz, ki tudja. Matt nem értette, hogy miért nem vágtam rá rögtön, hogy „persze”?... Hát mert így nevelkedtem, azért. Anyu megérti :))) Bár nekik is mindig volt házvezetőnőjük, egy fekete nő, aki mindent megcsinált, kivéve a főzést... például fényesre pucolta a suliscipőjüket minden nap... pedig nem voltak gazdagok.. de most nem kezdek el anyu dél-afrikai történeteiről írni, talán majd máskor.

A pubból egyenesen a fish&chipseshez mentünk, még éppen nyitva volt :D A csaj megkérdezte, hogy honnan jöttünk, az akcentusok miatt :) Apu felsorolta, ki honnan, aztán a csaj megállapította, hogy elég vegyesek vagyunk :D Csak sült krumplit vettünk, ki-ki milyen szósszal, én curry-szósszal kértem. Hazasétálva pedig szépen elfogyasztottuk :) Jó kis este volt, fura volt velük gyerekek nélkül kimozdulni... jó fura :)

A többi nap már nem lesz ilyen részletes :)

A szerdáról most nem is jut semmi eszembe: reggel itthon, iroda, itthon, Becky jött fiziozni a babával :), és kb. ennyi szerintem. Csütörtökön reggel rendbetettem a házat, aztán Pauline-nal bementem Camberley-be. Találkoztam megint a barátnőjével, olyan aranyos mindig :D Megérkezett Hajni, megreggeliztünk-kávéztunk, aztán nézelődtünk egy kicsit. Aztán Hajninak mennie kellett, úgyhogy egyedül nézelődtem tovább, amíg össze nem futottam Hannaval, a svéd lánnyal. Kicsit sétálgattunk, aztán ő is ment, én pedig fél 2-kor jöttem haza Yasminnal és Karennel, na meg Lucy-val, aki Yasminnal volt vásárolni. Sebastiannál pedig ez idő alatt itt volt az egyik barátja játszani... mivel tök jó idő volt (csütörtökön meg pénteken, napos, szinte pólós), jókat játszottak kint. Rámpát építettek maguknak, hogy gördeszka”trükköket” gyakorolhassanak, aztán le is festették, aminek annyira nem örült anyu (Bert adta nekik a festéket)... minden a tisztabenzintől bűzlött aztán... és külön munka volt lemosni a „parkolónkat” is, nehogy apu kocsijának kerekeire ráragadjon és rászáradjon az egyébként szép kék festék :)

Vacsira rántott husi volt, Sebastian mostmár tényleg csak ilyen formában eszi meg a csirkét... de már ebből sem eszik annyit, mint régen. Pár éven belül tuti vega lesz... Vacsi után pakolás, aztán anyuék mentek vacsizni, rám pedig várt a beígért arcpakolás-este Yasminnal (Sebastian csak 8 után jött haza teniszről)... nem is volt velük semmi gond este, Karenék 11 körül jöttek haza azt hiszem, de ahogy írtam is a bejegyzés elején... 10-kor ültem le. Még vasaltam, pakoltam, mindig van mit basszus...

Pénteken reggel szokásos gyors pakolászás, takarítás... anyuval szenvedtünk nem keveset, mire sikerült felpumpálni a bicikli kerekeit... speckó szelepei vannak, így muszáj emberi erővel felfújni őket (azért persze nem tüdővel:)... nincs megfelelő csatlakozónk... Ezután maratoni-irodázni mentem 11-re, és 7-ig dolgozhattam, mert nem kellettem itthon este. Hazafelé volt egy majdnem-balesetem... egy pasi konkrétan kiugrott a bokrok közül, lényegében a semmiből... még jó, hogy „új” biciklim van, amin történetesen a fékek is működnek :) A pasi eleresztett egy „Jesus Christ”-t, én nem is tudom mit mondtam, de mindketten meglepődtünk. A fékezés következtében a bicikli valamelyik része egy kicsit megsértette a lábamat (nem esett el egyikünk sem), még jó, hogy nem mentem gyorsan... akkor este még csak két piros csík volt, másnap szép kék, most pedig már gyönyörű, a szivárvány minden színében pompázó vastag zúzódás díszíti a combomat, egészen „fentről” a térdemig. Gyönyörű, de tényleg. Majd lehet, hogy teszek fel képet róla picasara, majd ha képfeltöltögetős kedvemben leszek :) Nem is mentem sehova péntek este, csak Grace klinikáztam, és fél 12 fele lefeküdtem.

A szombat is irodázással telt, és képzeljétek: beszéltem magyarul egy utassal :)))Tök jó volt... Mondjuk teljesen véletlenül (a nagyon hanyag srácnak próbáltam kideríteni, hogy foglalt-e easyjetet valakinek vagy csak azt hitte...) találtam meg az e-mailek között egy easyjetes foglalás-visszaigazolót, amiben magyar nevekre lettem figyelmes. Aztán pedig arra, hogy Zsuzsa helyett Zsuzsuának van foglalva az egyik lány. Kérdeztem ki foglalt 4 magyar csajt? :) Gavin volt. Így írta fel alapból, mindenhol így szerepelt a csaj neve. Ezért a csekkolásnál ma ki sem derült volna... merthogy ők nem tudják, hogy nem helyes... Mondjuk a csaj az e-mailt olvasva biztos jelezte volna, de akkor már valószínűleg nem írták volna át ingyen az easyjetnél. Na mindegy is, mondtam, hogy billió százalék, hogy nem jó. Biztos? Biztos. Felhívod őket? Fel. Így történt, hogy felhívtam a csajt, és átmentünk a neveken még egyszer... Úgy hallgatták, hogy hogy beszélek, mintha értették volna :)) Tök jó volt :D Mindez Dylan hanyagsága miatt, néha jól jön :))) Gavin is hálás volt aztán, „köszönöm”-özött nagyon. Mostmár tudnak egy pár magyar kifejezést. Vagyis nem hiszem, hogy emlékeznek rá, de egy ideig mondogatták, a „hogy van ma?”-val együtt :) Rob múltkori magyar „nője”, akitől ezt kérdezte, foglalt :) Mindig bejön az ilyen a külföldieknél, azt mondja. Biztos nekem is rögtön szimpi lenne, ha ilyenekkel próbálkozna a vonal túlvégén :)

5-ig dolgoztam, hazakerekeztem, ezúttal nem ütöttem el senkit és engem sem ütött el senki :) Aztán 7-re mentem sittelni. Kicsit elnyúlt az estéjük, még vacsit is én csináltam a végén félig... Aztán pakolás, majd újabb „facepack” :) Mázlimra sikerült meggyőznöm, hogy jó lesz nekünk a kész pakolás is, nem feltétlenül kell a sajátunkat kevergetni. Legalábbis nem akkor este... nem lett volna türelmem avokádót darabolni, stb... Így is elég volt... Aranyos volt amúgy, nagyon jól viselkedtek, és még ajándékot is kaptam tőle. Becsomagolt nekem egy adag valentin napi csokit az általa készített szívecskés csomagolópapírba :) Mostanában nagyon szeret, mindenkit :) Mindeközben mostam két adagot, csakis magam miatt, hogy megkönnyítsem a mai napomat. Magam miatt a szemetet is kivittem :D És még vasaltam is, miközben a gyerekek valami filmet néztek... miután nagy viták árán megszületett a döntés, hogy annak ellenére, hogy háromnegyed 10 volt már, elkezdik nézni, mert szegény Sebastian már egy örökkévalóságot várt ránk akkorra... Háromnegyed 11-kor aztán végre én is leültem, negyed 12-kor vége lett a filmnek, Sebastian végignézte, Yasmin a felénél kb. elaludt. A végén aztán bevittem az ágyába, és leültem. Mostmár tényleg. Háromnegyed éjfélkor pedig hazajöttek anyuék, akik nagyon beszédesek voltak, még jobban, mint szoktak :) Negyed egy után valamikor jöttem haza.

Vasárnap reggel Hajni jött értem, és mentünk a gymbe. Mozogni. Bizony ám! Hajni beiratkozott, és van lehetőség arra, hogy egy barátja hét napig ingyen kipróbálhatja a lehetőségeket. Így aztán tegnap el is mentünk, jóga órán voltunk. Sosem jógáztam még, de nagyon élveztem. Tudom, teljesen más, mint a zumba, de mindkettő más miatt volt élvezetes. Aki azt mondja/hiszi, hogy ebben nem lehet megizzadni, az hülyeségeket beszél... igenis meg lehet :) Mivel egy icipicit elkéstünk, már csak legeslegelöl volt hely, a tanár „szájában”, de aztán végülis nem bántam. Legalább rendesen hallottam a zenét meg őt is, mondjuk volt mikrofonja is... A végén azt mondta, hogy azt hitte, hogy már máshol, máskor, korábban jógáztunk :) Nem bénáztunk :D Ezután pihiztünk egy kicsit, aztán ki kellett töltenem pár papírt. Bár már most tudom, hogy nem fogok beiratkozni... és ennek legfőképpen a távolság az oka... nem hiszem, hogy esténként képes lennék fél órát biciklizni, csak oda, aztán ott jól – még jobban – elfáradni, aztán hazabiciklizni. Este. Miután heti négyszer legalább így is biciklizem... Ezután egy csaj megmutogatta, hogy melyik gépet hogyan kell használni, adott tanácsokat, majd egy kicsit még edzettünk Hajnival. Egy körül eljöttünk, vettünk egy kis reggelit, aztán pedig pizzát ebédre, és nálunk jól belakmároztunk. Ja, a domino’s-ban, ahonnan a pizzát hoztuk, nem működött a kártyám... de előtte a Sainsbury’s-ben még semmi baja nem volt, meg aztán pénzt is vettem ki... kb. 5 perccel azelőtt, mielőtt a pizzásnál fizetni szerettem volna. A csaj azt mondta, hogy biztos nincs a számlámon elég pénz. Ja, biztos nincs rajta 10 font... amúgy is bunkó volt... mindegy is, elhoztam a bizonylatokat, kétszer próbálztuk... elvileg nem vette le a pénzt a számlámról...

Kicsit még borozgattunk, aztán fél 6 fele elment Hajni. Beszéltem anyáékkal, aztán nem is tudom. Este lett :)

Ma pedig visszatértünk a rendes kerékvágásba. Egy hétig tartani is fog. Jövő héttől ugyanis kezdődik a következő Oxford-fizio-tábor, három hét kín, sírás, hiszti. A ház egyébként szombat óta újra/még mindig fel van fordulva. A szőnyeget szerdáig fel akarják szedni, pénteken jönnek lerakni az újat. A baj nem is a szőnyeggel van, hanem ahogy az előtérben felszedték a járólapot, az összes malterszerű valami ott maradt, a szőnyegeseknek pedig sík terep kell. Anyu ma azzal szórakozott csomót, hogy egy Berttől kapott nehéz, hangos, meg-nem-mondom-mi-a-neve-szerkezettel szépen elkezdte eltávolítani azokat. A harmadát kb. már meg is csinálta...

Reggel egyébként semmi különös nem történt, 8-ra jött a fizios nő, így ismét két köre volt anyunak a suliba. Én pedig robotoltam, úgy délig. Negyed 8-tól. Tudjátok: 3 fürdő-4 WC, volt olyan része a szőnyegnek, amit háromszor porszívóztam fel, mert a kutyusok egy minutum alatt tettek róla, hogy meg se látszódjon, hogy csináltam valamit... néha annyira gyűlölöm őket... és a legrosszabb (amellett persze, hogy mocskot csinálnak), hogy hangosak... a fene se tudja, hogy játékból-e vagy valóban, de ölik egymást, egyfolytában morognak, ugatnak. Kiborít... Zulu pedig nagyon szereti a felmosófejet, olyannyira, hogy ma be is csuktam a ketrecébe. Képtelenség volt haladni... anyu jött, és mondta, hogy akkor kitessékeli. Mintha én nem próbáltam volna. Aztán rátette Sebastian ágyára, hogy hátha alszik. Ennyit arról ugye, hogy a „kiskutya majd nem mehet fel az ágyakra”... Zulu egyébként borzasztü rossz: múltkor teljesen átrágta Yasmin bedugott laptop-töltőjének a zsinórját... előtte valamelyik nap pedig a kis halastóból halászta ki Karen az előkertben... fujj, de büdi volt...

Na de a mai napnál tartottam: dél felé elvonultam, feltakarítottam magamnál. Ráfért már mindenre. 3-kor vissza, apja-lánya elmentek sétálni/biciklizni az esőben, mi pedig beszélgettünk, pakolásztunk anyuval. Mondták ma a suliban, hogy lesz egy egynapos londoni kirándulás (azt hiszem április 8.), ahova szeretnék, hogy elmenjek. Hurrá. Pénteki nap, Yasmin első szava a tanárnak az volt, hogy „dehát Viki dolgozik péntekenként” :) Nem bánom, ha mennem kell, de remélem, hogy megkapom azt a pénzt, amit az irodában keresnék aznap...

Fél 6 körül aztán hazajöttem, apuval, aki férfierőt és harapofogót szolgáltatott nekem, ahogy ígérte :) Tegnap ugyanis úgy berágtam, amikor sokadjára csak úgy magától elment a melegvizem (mint ahogy szokott), hogy földhöz vágtam a tusolófejet... és hát nem élte túl... persze azt nem mondtam ma, hogy a „mérgem” az oka, hogy új tusolófejre van szükségem :) Mondjuk tudják, hogy mennyire kiakaszt ez az állandó vízhőfok-ingadozás meg az alig-nyomás... de már megbeszéltük Berttel, hogy nemigen van mit tenni ez ügyben.

Oh, erről jut eszembe: http://hungarianbeauty.com/why-marry-a-hungarian-woman/ Angolul tudók, olvassátok el, nagyon jó! :) Múlt héten ez volt a sláger itt nálunk. Gondoltam, hogy Bert érdekesnek találja majd, de már túl volt rajta, amikor felhívtam a figyelmét a cikkre. Mondtam van valami olvasnivalóm a számára :) „Jaj, tudom, miért vegyünk el magyar nőt?” :) Azt mondta a meztelenül járkálós rész tetszett neki, ezt még később is felhozta valamelyik nap :D Aki a honlapot jobban szemügyre veszi, felfedezheti Benák Tündi képét, már ha ismeritek. Nem tudom, hogy Tündi tudja-e, hogy itt szerepel az arca, majd lehet, hogy megkérdezem tőle :)

Fél 7 körül aztán eljött értem Hajni, és elmentünk a gym-be, ha már ingyen van a héten nekem. Negyed 9 fele értem haza, tusiztam, blogoltam.

Még van egy-két dolog, amiről írni szerettem volna: mondtam anyunak valamelyik nap a múlt héten, jobban mondva kérdeztem, hogy mi a helyzet a szekrényemmel? Meg hogy a mostani ágyamat nem cserélhetném-e le arra, ami most a garázsomban – szép magyarosan – tárolódik? Egy kis cuki, alacsony, fakeretes ágy. Egyszerű, de szép. Nekem pont jó. Nem bánnám, ha alacsonyabban lennék :) Elvileg a héten megtörténik ez a csere. A szekrényen pedig rajta vannak... állítólag... apu poénkodott is, hogy az ágyat akkor a héten kicseréljük... haha... vagy majd amikor a szekrényt is megkapom... Mondtam Karennek múlt héten, hogy van egy olyan érzésem, hogy itt mindent majd csak a következő au-pair kap meg :)) A szőnyeget tavaly kb. február óta ígérik, aztán ahogy az építkezés kezdete csúszott (hiszen az is februárról indult, aztán lett augusztus...), csúszott a szőnyeg felszedésének ideje is... De mostmár itt van, csak le kellene rakni. Csak... csak nem olyan egyszerű. A szőnyegesek pedig múltkor nem értek rá. Mondjuk apu meg Bert szerint ők is meg tudják csinálni. Nekem igazából mindegy ki, csak valaki rakja le :D

Az egy-két dolog most ennyi :) Fáradt vagyok, ideje alukálnom. Remélem azért most nem hagylak Benneteket egy hétig olvasnivaló nélkül :D Most sem akartam, csak hát...

Ott hagytam abba szombat éjjel, hogy vártam Hajnira. Egy előtt meg is jött, beszélgettünk úgy fél 4-ig, aztán pillanatok alatt elaludtunk... elég fáradtak voltunk mindketten. Reggel 8 körül mennie kellett, én még azért visszaaludtam fél 10-ig kb, majd délben visszajött értem, és elmentünk Farnborough-ba (ott lakik egyébként). Kíváncsiak voltunk már, hogy milyen egy „carboot sale”... a „carboot” csomagtartót jelent, egy nagy vásár az egész, mindenféle portékával, amit el tudsz képzelni, és olyanokkal is, amit nem :) 30 penny volt a belépő :) A bejáratnál összefutottam Sarah-val az irodából, az anyukájával  volt, és mondta, hogy milyen hatalmas. Hát, el kellene jönniük egyszer a mórahalmi vásárba azt hiszem :D mondjuk itt szinte csak használt cuccok voltak, míg otthon szerintem több az új, bármiről legyen is szó. Azért elképzeltem milyen lenne, ha Mórahalmon is szednének belépőt, nem csak helypénzt az árusoktól... szerintem tuti fizetnének az emberek egy kisebb összeget, mondjuk 100 Ft-ot...Nem vett egyikünk sem semmit amúgy :D

Kicsit még szétnéztünk a városközpontban. Én nem is tudtam, hogy ennyi minden van itt Farnborough-ban. A Sainsbury’s-ben aztán bevásároltunk az ebédünkhöz. Lángost sütöttünk ugyanis :) Isteni volt :D Az otthoniaknak: ti mikor ettetek utoljára?? :P

Hajniéknál történt mindez, aztán megnéztük a Dirty Dancinget :) Közben hazaértek Aprilék, most először találkoztam a gyerekek apjával is, majd visszamentünk mozizni. Fél 8 fele jöttünk át hozzám, aztán szerintem 9 körül ment haza Hajni. Én még megnéztem egy Grace klinikát, tusoltam, és negyed 12 táján lefeküdtem.

Ma fél 9-re mentem, mindenki éppenhogy felkelt... háromnegyed 10-ig, amíg Yasminék el nem mentek fiziora, nem is tudtam csinálni lényegében semmit... Ja, ha még nem mondtam volna, ezen a héten half term van, azaz nincs suli, se nekik se nekem.

Nekiugrottam a pakolásnak, a 4 WC és 3 fürdőszoba alapos takarításának... grrr.... mindkét szint porszívózásának... felmosásnak, mosásnak (szerencsére anyu mosott valamennyit tegnap, nem kevés cuccal állítottak haza a fiúk... szombaton kicsit megijedtem a ruhakupactól...) Éppenhogy végeztem, amire hazaértek... negyed 1-kor. Nem lazsáltam közben... Sebastiannal nem volt baj, egy ideig a szobájában játszott, aztán kiment Bertnek segíteni a kertben, egyszer, mikor kinéztem, éppen gereblyézett :)

Hazaértek, ettek/ettünk, így újra volt mit pakolni... na meg meggyúrtam a lángostésztát :) Még múlt héten kitaláltam, hogy ideje volna már, több hónapot nem bírok ki a lángosom nélkül, és akkor gondoltam, hogy akkor már Hajnival is süthetnénk, így történt, hogy két nap egymás után is ezt a finomságot készítettem :) Fél 2 fele jöttem el, és gondoltam akkor simán átrakom a zöld bringáról az „újra” (Matt páréves bicikilije, amit sokkal jobb hajtani) a sárvédőket. Aha. Ha olyan könnyű lenne...

Szegény Bert szerintem már megbánta, hogy felajánlotta a segítségét, mondjuk nélküle nem ment volna... mivel ez egy tök más bicikli, még lyukat is fúrt, hogy az első sárvédőt rögzíteni tudja. Aztán voltak még problémák, kb. 3-ig elszórakozott vele szegény, én meg csak álltam, nem igazán tudtam segíteni... még a kosarat is átraktuk, nagyon tutin néz ki. Mondta is Mattnek este, hogy látnia kellene... „Miért, lány-biciklit csináltál belőle?” :) Mondtam, hogy én nem, az apukája igen :))

Egy kicsit pihiztem, aztán 4 után visszamentem és vasalni kezdtem. Majdnem 6-ig ezt a tevékenységet folytattam, szerencsére kaptam közben frissítőt :) Ezután megmutattam nekik, milyen is a viki-lángos :) nem mintha más lángost valaha is kóstoltak volna. Tökre ízlett nekik, még Yasmin is megette a nagyrészét... mondjuk ő azért mondta, hogy annyira nem jó :) De azért tömte rendesen, mindenestől: fokhagymával-tejföllel-sajttal. Mondták is neki, meg én is, hogy csak azért mondja, mert be lett ígérve, hogy ha borzasztó, akkor kaphat tésztát a kedvenc szószával :) De nem kapott, és nem is balhézott, tehát ízlett neki. Többször is dicsérték, tényleg finom lett :D

Lángos után már nem sok történt, mondjuk a pakolás elég sokáig tartott... aztán még iszogattunk-beszélgettünk kicsit, és fél 8-kor jöttem el. Jól elfáradtam azért... Yasmin hetek óta át akar hozzám jönni, de mindig mondom, hogy majd máskor. Ma már nagyon akart, és a szememre is vetette, hogy mindig azt mondom, hogy holnap, vagy máskor... ma is még csak az hiányzott volna, hogy az egyetlen órácskámban itt üldögéljen... mondjuk ha csak üldögélne, nem is volna „baj” :))) Na jó, nem rosszindulatúskodom tovább, csak azért nekem nem annyira pöri, amikor átjön, mint neki :D Na majd holnap talán sor kerül rá...

Született feleségek és írás volt az esti program. Elképzelhető, hogy holnap is írok, bár nem tudom... lehet, hogy anyuékkal megyek pubozni... ha Pauline ráér este, és vigyáz a gyerekekre :D Karen mondta ma, hogy sose megyünk együtt, gyerekek nélkül... mondom jóhogy nem, valakinek mindig maradni kell a kölykökkel :D

Az első rész még tegnap íródott, úgyhogy a „ma” néhol péntekre vonatkozik, észre fogjátok venni :)

Annyira nagyon jó volt reggel fél 9-re jönni :) Nem is nagyon csináltam semmit, illetve nem tudtam Yasmintól... és ez vár rám egész jövő héten. Azt hittem, hogy mire anyu megjön a kutyasétáltatásból, be tudom fejezni a porszívózást meg az általános dolgokat... mintha nem tudnám milyen a szünidő... öltöztetés, élménybeszámoló a tegnap estéről (még 8 körül, mielőtt átjöttem, küldött e-mailben egy képet magáról:), aztán reggeli. Pirítós. Az első természetesen égett volt szerinte... pedig majdnem a legalacsonyabbra van állítva a kenyérpirító... na mindegy, ez is megszokott dolog tőle... aztán felhívta a barátnőt, aki ma este jött ittalvós „buliba”. Annyira ezt amúgy nem tartom jó dolognak, hogy össze-vissza telefonálgathat (jó, nem, mert csak két barátnőjét hívja néha meg anyuékkal szokott beszélni), de akkor sem való egy 11 éves gyereknek előfizetéses teló, mindenféle megkötések és szabályok nélkül. Szerintem. Mondjuk mentségére legyen mondva, mindig engedélyt kér. Tőlem is.

Félig-meddig felporszívóztam, aztán kicsit még beszélgettünk. Kérdezte anyu, hogy milyen volt a tusoló :) Mondta, hogy kár, hogy olyan kicsi a nyomás. Mondtam, hogy én már hozzászoktam, még mindig erősebb, mint az én tusolómban... mondjuk egy párszor már, utoljára valamelyik nap a héten kifejtettem neki, hogy hogy utálom, hogy néha egyszercsak kikapcsol a bojler, meg amúgy is alig van nyomás...

11-re aztán mentem az irodába. Útközben egy körforgalom mellett megmetszettek egy tövises bokrot, és nem vettem észre, hogy néhány ág a járdára hullott. El is kapott egyet a hátsó kerék... odakaptam, mert először azt hittem, hogy csak egy faág. Aztán mikor jól megszúrta az ujjamat, gyorsan rájöttem, hogy nem az... az irodáig még nem volt baj, viszonylag közel történt...

Az ott töltött négy óráról nem írok semmit... először 4-ig terveztem maradni, de aztán meggondoltam magam. A hátsó gumimnak 3-ig bőven volt ideje teljesen leengedni, így konstatáltam, hogy azzal bizony nem jutok haza. Elindultam tehát gyalog. Írtam anyunak sms-t (természetesen annyi pénz már nem volt a telómon, hogy hívni tudjak), hogy hazafelé szedjék össze a biciklit, ha akarják. Ők 3-ra mentek Shania-ért, aztán Camberley-be vásárolni, bowlingozni meg pizzázni. Kérdezte, hogy van-e pénzem buszra? :) Volt, de nem akartam buszozni, nem esett, csak hideg volt. Nem kicsit. Ekkor fedeztem fel azt is, hogy mi is okozta valójában a „defektemet”... mármint a körforgalomhoz érve volt alkalmam megvizsgálni a terepet...

Beugrottam a kisboltba egy kis hangulatjavítóért és jégkrémért :) Ben&Jerry, a legjobb. Igaz mindig ugyanolyat eszek, annyira finom :) Cookie Dough, szeretlek! Mondjuk sűrűn nem eszek, a múlt hetet leszámítva tavaly nyáron vettem utoljára, meg Hajnival Oxfordban ettünk :)

Háromnegyed óra alatt kb. (a boltot leszámítva) haza is értem, 4 óra előtt pont. 5 felé átjöttem, megetettem a kutyukat meg magamat is. Mivel palacsintát kértek holnap reggelire (és csak én tudom kikeverni a tésztáját), megcsináltam, és sütöttem is magamnak párat. Bár a Nesquikem nálam volt, és lusta voltam átmenni érte, de azért így is találtam rávalót :)

És akkor amíg várom, hogy megjöjjenek, egy kis rinyálás, ha megengeditek :)

-       Miért kell a kutyának a frissen mosott ágyneműt (amit tegnap este húztam fel) már másnap (azaz ma) reggelre bemocskolni?? És főleg: miért nem zavarja ez őket? Ahhoz képest, hogy Karen hogy mondogatta, hogy a kiskutyával szigorúbb lesz, nem mehet majd fel az ágyra, stb... na bumm... valahogy megjósolható volt, hogy nem így lesz...

-       Miért kell a kutyáknak olyan hangosan, a fejed legbelső zugáig hatoló hangerővel és hangszínnel (ha van nekik ilyen) játszani, harcolni, stb... ? (ez külön jó, amikor Sebastian 45-ös hangerőn nézi a TV-t emellett... nem vagyok fejfájós, de ez már nekem is sok)

-       Miért kell a kutyáknak egyáltalán bent lenni? :)))))) (a porszívózásnalk sincs sok értelme)

-       Miért nem lehetett szépen eldolgozni a fát, amiből az új ablakpárkányok és ajtók készültek? Miért akad be minden, amivel tisztítani próbálom portörléskor? Amúgy is utálok port törölni, mert szinte mindig kárt teszek valamiben. Ha már itt tartunk: miért török össze mindent? :) Anyuskám, van ötleted? :D

-       Miért lett nagyobb a ház? – ez költői kérdés, erre tudom a választ :) De ha már nagyobb lett, miért kell 4-üknek 3 fürdőszobát és 4 WC-t használni??? És még mindig nem látom, hogy anyu annyival többet csinálna itthon. Jó, ez is várható volt mondjuk. Amikor olyanja van, akkor mos, falat sikál, pakolászik, aktívkodik (valamelyik nap a hetek óta tisztítóba készülő, és hol itt, hol ott várakozó cuccokat is elvitte végre:)... de néha annak ellenére is a gépben maradnak a cuccok, ha itthon van valamennyit. Én nem mondom, hogy üldögél és a lábát lógatja napközben, mert tudom, hogy nem. Sőt. Állandóan szervezkedik, Yasmin ügyében meg a ház, a lenti rész felújítása miatt nagyon sokat kell rohangálnia, belátom... Csak néha egy-két apró dolgot megcsinálhatna azért, mondjuk ha egy vasárnap reggel már fullon van a kuka, akkor kivihetné valaki és nem egész nap tömködni bele a szemetet :) de ezt is hiába mondom nekik... vagy ha valami kaját ki akar dobni, akkor nem csak a kajás kuka tetejére tenni, hanem kivenni a csomagolásból és bele...

Ekkor jöttek meg, és kb. ennyi elég is a panaszkodásból. Más alkalmakra tartogatom a szokásos –utálok biciklizni néha-nincs helyem-nincs szekrényem-típusú dolgaimat :)

És innentől már ma, azaz szombat este írom.

Tegnap hazaértek a csajok, gyorsan elmesélték milyen kalandosra sikeredett a délután: Yasmin elhagyta a plazaban a pénztárcáját, aztán már az üzletek zárása után visszamentek, és a biztonságisoknál még megvolt, benne a pénzzel. Ja, és azt is mesélték, bár ez még reggel történt, hogy Karen szeme láttára, illetve közvetlen közelében Yasmin lezúgott a WC-ről, és hajszál híja volt, hogy nem az ajtófélfán végezte a feje... így „csak” a térdét ütötte meg... nem kicsit szegényke...

Anyuval még este kioperáltuk a másik biciklit a „minden” mögül... a garázsom most ugyanis igazi tárolóvá változott: ágykeret, matrac, vastag szőnyegek, stb... elnevetgéltünk és pancserkedtünk vele egy darabig :)

Fél 9 fele még beugrottam hozzájuk, Karen mondta, hogy vigyek egy Coronitát útravalónak, ők is mindig visznek, amikor lesétálnak a pubba. Így tettem :) Bár piszkosul hideg volt... nem a sör :)

A pubban már vártak rám. És akkor, Huncutkacérna, csak Neked :) : a történet röviden... a srác régen (tavaly nyárig) ott dolgozott a pubban (most a tanítási gyakorlatát végzi), és emlékeztünk egymásra, ez kiderült, amikor pár hete összefutottunk. Szimpi volt, úgyhogy megadtam neki a számomat... először egy angol pasinak. Mondjuk valószínűleg azért, mert nem is angol angol (anyukája jamaikai, és az apai nagyapja is a karibi térségből származik, tehát igen, feketés, de nem az a nagyon sötét, pont szép árnyalatú:) Találkoztunk a következő héten, meg a következőn, múlt vasárnap ebédelni is elmentünk. Helyes, értelmes, tisztelettudó, normális gondolkodású, udvarias, tisztességes szándékú, jó beszélgetőtárs, stb... lényegében minden ami kell... gondolná az ember. Valami azonban akkor is hiányzik (most legalábbis így érzem) – erről csütörtökön már írtam egy kicsit. És ha már a kezdetek kezdetén győzködnöm kell magam, hogy miért is jó nekem ez a „kapcsolat”... hát, akkor valószínűleg nem jó. Ezt már megtanultam az évek során. Anyuskám szerint nem született még meg az én emberem. Talán, bár azért bízom benne, hogy igen... Tehát így éreztem, úgyhogy javasoltam is tegnap, hogy vegyünk vissza egy kicsit...  Ő pedig közölte, hogy többet gondolt/remélt, de ha lehet, szeretne a barátom lenni :) És én is nagyon szívesen találkozom vele, mert tényleg nagyon jó társaság...  Sajnáltam, mert a héten volt a szülinapja, meg elég fos hete volt, ahogy elmondta... szegénynek tettem még egy lapáttal a rakásra... dehát akármennyire is szeretnék két anyanyelvű, tejeskávé-színű gyerekeket, nyilván várnom kell a „josé armando”-mra. Bár ő is beszél spanyolul :D ja, és még a bort is felborítottam, amit nekem rendelt mire megérkeztem. Természetesen az egész asztalon szétfolyt, a kabátomra és a táskámra is jutott... Ennyi tehát az elmúlt napok történetének „szerelmi szála”. Talán nem is kellett volna róla írnom. Egyáltalán.

Tegnap is megtapasztaltam, hogy milyen magabiztosak is az angol pasik... volt szerencsém néhányukhoz... a pulthoz odalépve rögtön, vagy a mosdóból kifelé jövet megszólítanak... barátságosak... túlságosan is... én meg hülye vagyok... nem , nem is... inkább túl szókimondó :) Ha „fun”-ra vágynék, tuti minden hétvégén találhatnék valakit, akivel másnap egymás nevére sem emlékeznénk. De mivel sosem voltam erre képes (nem mintha akartam volna:), és most sem vagyok ilyen típus, ez nem fog megtörténni. Így marad a védekezés :D

Fél 2 fele értem haza, aztán 2 körül kerültem ágyba.

Ma reggel fél 8 után ébresztő volt... bár maradhattam volna ágyban!! Szakadt az eső, és a sárvédős bringám ugyebár lyukas hátsóval még mindig az irodánál pihent... Apuéra felpattanva azonban észleltem, hogy nem megy... nem volt nehéz... még jó, hogy nem estem el :) Szerencsére kint volt Bert, így gyors megkértem, hogy szabadítsa ki a láncot. Olyan hülye módon szorult be, hogy nem tudtam kiszedni, na meg már késésben voltam. Minő újdonság :)

Megért volna egy fényképet az állapotom az irodába érve. Az arcom és tulajdonképpen mindenem tele volt sárfoltokkal, a fenekemnél a kabátom is teljesen átázott, még a bugyim is vizes volt. Komolyan úgy néztem ki, mint aki bepisilt... Legszívesebben sírni lett volna kedvem, mondtam is a többieknek...

A reggeli kis apró elázástól eltekintve (Karen aztán mondta, hogy miért nem kértem meg, hogy vigyen el?...) egész jó napom volt. A csekkolással valahogy jobban telik az idő, mint bármi mással. Ez is uncsi, de máshogy az. Jobb.

Már régóta akartam írni Rob, az egyik legjobb sales-ünk (és az egyik legpontatlanabb, -trehányabb is egyben) képességeiről és módszeréről. Hihetetlen, hogy mindenkit „levesz a lábáról” telefonon keresztül. Mindenkivel megtalálja a közös hangot, bármiről tud beszélni bárkivel, persze így könnyű, hogy vannak török, lengyel, görög felmenői, ezen országokban élő rokonai :)))) Ez természetesen változik, mindig attól függ, hogy éppen milyen nemzetiségű az érdeklődő (már amikor nem angol:)))) Hihetetlen, valamelyik nap is a ghanai fociról meg politikáról beszélt valakivel, a fél iroda nevetett már. Mikor legelőször találkoztam vele, ki nem néztem volna belőle, hogy ilyen értelmes. Mert ehhez azért szükség van egy bizonyos fokú intelligenciára, na meg sokat tud a világról, az tuti... mert – bár néha hülyeségeket mond – azért bármihez hozzá tud szólni. És néhány ghanai politikai párt nevét sem azért tudta, mert élnek ott rokonai :))) Tényleg tudta, hogy mi a helyzet, ki is hangosította a pasit, így hallottuk az egész párbeszédet :) Ma pedig egy magyar nő telefonált (egyébként az idősebb pasinak is volt magyar foglalása csütörtökön:)... egyszercsak odajött hozzám Rob, hogy mondjak valami kedveset magyarul, mondjuk, hogy „Hogy van ma?”... meg is kérdezte a nőt, aki először nem értette :D Nem tudom mi lett a vége, mert el kellett jönnöm... Karen háromnegyed 5-kor hazahozott az immáron két bringával együtt. Sam is bejött 4 körül, így el is kértem magam :D Megdicsért, hogy milyen sokat mgcsináltam ma... hát, nem lazsáltam sokat, az biztos :)

Itthon beköszöntem a fiúknak... apu elég nyúzottnak tűnik... Elkészültem, aztán fél 7 körül elindultunk a Villa Biancaba, mind a 7-en. A mai nap nemcsak azért volt nagy nap, mert hazajöttek a snowboardozás királyai (haha:), hanem azért is, mert egészen pontosan 6 hónapja élte át Yasmini a kínok kínját a Saint Louis Children’s Hospital falai között... Augusztus 19-én műtötték... és ma – bár délutáni vitákat követően – újra hatalmas akadályon sikerült átküzdenie magát. Önmagán. Ugyanis ma először sétált nyilvános helyen a rollatorrel (ami nem a húzós járókeret, hanem tolni kell, és két okból is nehezebb vele manőverezni: egyrészt sokkal nehezebb súlyra, másrészt az övének csak két kereke van, a másik kettő „tapadós”... de ennek ellenére jobban megy neki ezzel a séta, mint a másikkal...). Eddig csak itthon (de eleinte még Berték előtt is „szégyellte”) és a suliban használta... most pedig szépen besétált a kocsitól, egészen az asztalig, aztán WC-re is :))) Valamiért nagyon szeretett ma engem, azt akarta, hogy én kísérjem, én üljek mellette, én segítsek neki irányítani (kanyarodni nem nagyon tud még vele), stb.

Itt a "jubileumi" video, ámulni-bámulni szabad!

A vacsi jó hangulatban telt, mint általában :) Snowboardos élménybeszámolók és egyebek :D Előételnek rákot ettem fokhagymás mártásban, aztán pedig mi mást mint csirkét... desszertnek pedig elfalatoztunk egy epres cheesecaket anyuval, közös tányérból :) Nem számít, úgyis ma is beleivott a vodka-limonádémba :)) 9 fele hazajöttünk, itthon még ittunk egyet, kávéztunk, beszélgettünk egy kicsit, majd mindenki elvonult a maga hajlékába. Én blogot írtam, most pedig várom Hajnit, aki most végzett az étteremben.

Figyelem, figyelem!

Szolgálati közlemény:

Igen hosszadalmas beszámoló következik! Anyuskám, megint hozzád szólnék: ha fél 8 lesz 5 perc múlva, ne kezdj neki, mert EL FOGSZ KÉSNI! :)

Vasárnapról hétfőre sem aludtam sokat, 6 körül zajra ébredtem... gyanítom újra hívatlan vendég érkezett = valószínűleg megint van egy egerem... Pauline-tól el kell kérnem a túl kíméletes csapdáját... grrr.... úgy látszik jobban mozgolódnak már az erdei állatkák, mert az utóbbi egy-két hétben sokkal több mókust meg rókát láttam, na meg az egér... fujj...

Mivel a fiúk szombaton kora reggel útra keltek Franciaországba snowboardozni, hármasban vagyunk egész héten. Nem mintha reggel észrevenné az ember Sebastian hiányát, hiszen sosincs vele baj :) Nyugis nap volt a hétfő, itthon sürgölődtem. Volt mit, mert – dehát ezen nem lepődök már meg – például megint úgy tele volt a kuka, hogy abba már egy gombostűt sem lehetett volna beleejteni... ilyenkor mindig fogok egy másik zsákot (igen, pazarlok:) és beleborítom mindenestől, mert máshogy nem megy... na meg egy rakat mosatlan volt, mert a szombati csajos este után nem pakolt ki a mosogatógépből, így minden ott várt a pulton...

De hogy ne csak a lustaságát (hiszen Viki majd úgyis megcsinálja...) hangsúlyozzam, azért aktívkodott is egy kicsit. Például elpakolt Yasmin szekrényében, amit én már jó ideje nem tettem, mert egyszerűen nincs értelme... na meg időm és kedvem sincs mostanában. Kiselejtezett egy csomó cuccot, így most végre nagyjából elférnek a ruhái a szekrényben. Oh, és mosott is: és most először láttam, hogy árnyalatonként/színenként szétválogatta a szennyest! Szerintem már többször írtam, hogy mindent mindennel berak szinte...

Hétfőn először „volt lehetőségem” az emeleten is porszívózni, és ismét a „már mocskos”-új fürdőt takarítani. Hiába mondom, hogy vegyen valami erősebb szert, mert az nem lesz tisztább, ha már most sem jön le semmivel, amivel próbáljuk. Szerinte ahogy hetente lefújjuk és sikáljuk egy kicsit, majd fokozatosan több és több jön le. Vitatkozhatunk ezen :) Ja, a hatalmas zuhanytálcáról beszélek egyébként...

Hétfőn itt voltam tehát jó sokáig, hiszen hétfő... és még a konyhaszekrényt is letisztogattam kívülről - nem bírtam már nézni. Aztán délután vasaltam, majd hazaestek 5 körül, tusi, készülődés, és mentünk vacsizni. Nem mintha nekem nem lett volna mindegy, de egészen 10 perccel indulás előttig nem tudtam, hogy Lisa (a kevésbé jófej) is jön a két gyerkőccel (merthogy az ő párja is a lejtőket hódítja éppen Franciaországban apuékkal, de arról majd később). Anyu azt hitte, hogy tudtam róla, pedig nem :) Még jó, hogy nem lehetett asztalt foglalni (fél 6-ra mentünk, és csak fél 8-tól lehetett/kellett, előtte csak úgy beeshetett az ember)... ugyanis én hívtam fel a helyet délután és én simán 3 főre foglaltam volna :))))

A vacsi tök jó hangulatban telt, a szerelmi életem mellett (anyu pletykásabb, mint gondoltam, főleg, hogy nincs is miről beszélni, de ezt szerintem nem fogom nagyon részletesen kifejteni...) a franciaországi osztálykirándulás volt a fő téma... meg hogy pont akkor lesz „Ascot”, amikor anyuék rendszerint partit adnak, kivéve tavaly meg azelőtt... idén lesz banzáj itthon, dehát mostmár nagyon úgy néz ki, hogy kimaradok belőle, ugyanis szinte biztos, hogy engem ért az a megtiszteltetés, hogy 5 éjjelt és nappalt a kisasszonnyal tölthetek... de erről is majd később.

8 körül értünk haza, még kaptam egy pezsgős csokit, aztán elvonultam. Számomra jó kis nap volt, gyönyörűséges volt az idő!!!! Napos, meleg azért nem, de melegEBB!!!! :))) Lehet, hogy jön a tavasz? :))

Kedd reggel sem ébredtem könnyebben, mint általában, bár az egeret most nem hallottam, pedig tuti van!! Elképzelhető, hogy elfelejtett meglátogatni, vagy nagyon csendben jött és távozott. Annak, aki tavaly nem olvasott: nem tudom már mikor, de volt egerem, többször is, vagy huzamosabb ideig, nem is emlékszem már pontosan. De megölni nem szabad, Pauline túl nagy állatbarát, így olyan csapdába ejtem, ahonnan sajna ki tud szabadulni, túl kíméletes... és undorító... Nem félek tőlük, egyszerűen csak gusztustalan kis lényeknek tartom őket és irtózom tőlük... Párat (vagy ugyanazt többször?) azért levittem a csapdában... remélem ezúttal hamarabb sikerül „kiirtani őket”...) Ja, és mindez az ablakok alatti tárolóban történik, konkrétan a lakrészemben még nem találkoztam vele...

Reggel gyorsan összekaptam a házat, aztán én is suliba indultam, majd munkába... esőben. A hétfői verőfényes napsütésnek nyoma sem volt, keddre visszatért a zord, esős, saras, depi-idő. Dehát mit is várok, még csak február van...

Itthoni fizioja volt délután, azzal a csajjal, akinek 5 hetes a babája, és most kezdett dolgozni. Hozta a kis tündérbogarat is, akit körbeadogattunk, kézből-kézbe, de nehogy azt higgyétek, hogy felébredt :)) Álomkóros állítólag, még egy babához képest is sokat alszik :D

Vacsira lasagnet csinált Karen, ahogy tavaly „tanítottam”, jó sokáig, vízzel készítette a darált husit, még most is mondták, hogy mennyivel jobb így. Hát igen :)

Elkészítettem Yasmint drámára, aztán én is átöltöztem, ugyanis mentem zumbára. Nem tudom, hogy írtam-e már, de pár hete már beszéltünk róla Karennel, hogy menni kellene – az egyik jófej barátnője jár (aki tavaly óta annyit fogyott, hogy amikor pár hónapja láttam, majd leesett az állam... Sebastian tavalyi szülinapi partiján kezdte a diétát, azóta is azon röhögünk, hogy én úgy jegyeztem meg, hogy „a nő, aki répát meg uborkát evett” :))) Szóval először azt hitte Karen, hogy csütörtök esténként van, és megbeszéltük, hogy eljárunk... aztán kiderült, hogy kedd, amikor Yasminnak színház, Sebnek meg tenisz van... szóval nem a legjobb anyunak, de engem el tud vinni, miután Yasmint kirakta a színháznál, ugyanis a zumba is Camberley-ben van, és haza is tud hozni, amikor megy Yasminért, úgyhogy én valószínűleg fogok járni. Múlt héten is majdnem mentem, de akkor JuJu nem volt, és nem akartam egyedül :) Most viszont jött, mondjuk jó későn ért oda mindenki, már azt hittük Karennel, hogy rossz helyen vagyunk... megvárta velem JuJut :)

Az óra maga nagyon élvezetes volt, izzasztó, ha az ember csinálja, nem mondanám, hogy egyszerűen követhető, de elvileg minden alkalommal egy picivel könnyebb lesz majd :) Jó sokan voltunk (kb. 20-25-en) egy suli nagy tornatermében, és ahogy láttam, egyáltalán nem voltam gáz :))) Az angol nők mozgáskoordinációs készsége is kb. olyan, mint az enyém :) Senki még csak meg sem közelítette a tanárt, aki nem tudom pontosan honnan származik, de az tuti, hogy valami karibi országból... Jó volt, mert színpadon állt, így mindenki láthatta, hogy mit kell(ene) követni :))) Óra után megkérdezte a tanár, hogy hogy éreztem magam, megdicsért :D Ami a legjobb benne számomra, hogy végig szól a hangos karibi zene, észre sem veszed igazából, hogy dolgoztatod az izmaidat, és tulajdonképpen néha vicces, amikor az ember csak megáll egy pár másodpercre és megkérdezi magától, hogy „Most mi van????” – és nem ő az egyetlen, aki bambán néz :))) Ja, és 5 font volt, ami szerintem teljesen jó, tekintve az angol árakat. Havi 20 font már nem hangzik olyan jól, de másra is elmenne ez a pénz... Jövő kedden mondjuk már rögtön nem lesz, mert suliszünet van, így az utána következő héttől indulhatok be :) Karen pedig lehet, hogy csütörtök délelőttönként fog járni Frimley-be, akkor ott tart órát ugyanez a nő – kíváncsi leszek :D

Ez volt tehát a kedd estém, 6-kor indultunk itthonról, 7-8-ig volt zumba, aztán JuJu hazahozott, de elvileg anyuval meg Yasminnal fogok hazajárni a jövőben. Ha lesz jövő :) JuJut egyébként nagyon bírom, az elejétől kezdve ő a legszimpibb, na meg a kedves Lisa, ők ketten. Ő is kérdezgetett, vártak a szombati „partira”, és anyu elhintett egy-két infot, hogy hol vagyok és kivel...

Tegnap reggel ugyanúgy negyed 8-ra mentem, mert 8-ra jött az állami fizios nő... hiszen nincsenek apuék, nincs bacon-roll-szerda sem... Szokásos pakolás, por- és ablaktörlés, Yasmin szobájában megint törtem-zúztam... Karennel volt egy vicces szitunk: én próbáltam az esti terveiről kérdezni, hogy mikor jöjjek, kutyaetetés, mikor várhatóak a körmözésből, tusoljuk-e Yasmint?, stb... vagy háromszor elkezdett a tegnapról beszélni, de már annyira a „mában élt”, hogy folyamatosan áttért a mai délutánra-estére (színházba mentek Londonba)... észrevétlenül. Mindig mondtam, hogy tudom, hogy holnap mi lesz, de én még mindig a máról szeretnék megtudni valamit, szerda :))) de egyébként ma (csütörtökön) is keverte, hogy akkor dolgozom-e vagy mi van :))) egyre rosszabb az állapota :DDD

11-re dolgozni mentem, de előtte beugrottam Yasmin sulijába bemutatni az útlevelemet meg egyéb papírjaimat a police checkhez, az erkölcsihez. De erről majd később.

Az irodában minden tök jó volt, úgy 3-ig... tudtam, hogy haza kellett volna jönnöm akkor. De nem, mivel nem kellett 4-re sietnem, gondoltam még egy kevés-foglalásos napot megcsinálok, kb. fél-háromnegyed órát szántam rá... aha, gondoltam én... Ez idő alatt 5-6-ot csináltam meg, mert MINDEGYIKkel volt valami... és ez már a fizetések rögzítése volt, túl a csekkoláson, hibajavításon.... vannak dolgok, amiket csak ebben a stádiumban lehet korrigálni, azokra kis post-itokon fel is hívjuk a figyelmet... de most a post-iton jelzetteken túl még voltak hibák, és mindegyikre úgy jöttem rá, hogy számoltam azt a .... jutalékot, és „még mindig nem jó”.... „még mindig nem jó”.... grrrr..... „oh, ezt is elfelejtették beírni”.... „oh, ez rosszul van”..... „még ez is kimaradt”.... „ezt máshova írták”....”ennek sehol nem volt nyoma”... hihetetlen, hogy ennyi kézen átmennek, és még mindig sz.r az egész. Bocsánat.

Akit érdekel, annak leírom, hogy születésétől kezdve a dobozba kerülésig milyen utat jár be egy foglalás:

1)    a sales-esek egy űrlapra olvashatatlan macskakaparással felfirkantják a lényeget... sokszor már itt rossz összeget, egyebeket írnak; és ilyenkor kellene kinyomtatni minden fontos dokumentumot... amit alig tesznek meg, mint erről már panaszkodtam párszor

2)    ez alapján kitöltik (vagy mással töltetik ki) az Excel-táblát, minden fontos adattal, elküldenek az ügyfélnek egy visszaigazoló e-mailt, és a foglalás felkerül a közös meghajtóra – ami mindenki számára hozzáférhető az irodában (ekkor szokott történni, hogy például nem tudják elolvasni a saját írásukat, és a foglalási azonosítókban 2 helyett Z-t írnak, stb...)

3)    csekkolás: igazán hálás feladat. Az Excelből kinyomtatott előlapon szereplő adatokat össze kell vetni a jó esetben kinyomtatott vouchereken, számlákon szereplő adatokkal... ellenőrizni mindent... gyakori hiba (a nevek és adatok elírása, rossz néven, rossz időpontra foglalás mellett), hogy – hiába lehetne legördülő menüből választani – rosszul írják be a különböző partnerek, cégek neveit, és az bizony nem úgy megy át később az admin és a pénzügy által használt rendszerbe, ahogy kellene... Ez nem feltétlenül jelenti, hogy teljesen mást írnak, legtöbbször ilyenek vannak, hogy például YOUTRAVEL-t írnak, de az nem jó, mert a négybetűs kódja UTRA, vagy ezt kellene írni, vagy a legördülőből kiválasztani, hogy You Travel... sokan nem is tudják közülük szerintem, hogy nem mindegy, hogy Fly ThomasCook (FLYT) vagy ThomasCook (JMC), és Thomson Fly (TFLY) vagy Thomson Holidays Ltd (THOM)... teljesen más a jutalék és például az egyik fajtánál küldünk repjegyet, a másiknál nem, vagy csak e-ticket van. Fogggggalmuk sincs!!! ...vagy például rossz cellába írják a dolgokat.... vagy rossz formátumban. Hiába írják például, hogy 13/02/2011, nem fog átmenni... 13/02/11-ként kell beírni. Szerintem estig itt ülhetnék és sorolhatnám...

Mindig mondom is Samnek ezeket, mert rengeteg időt lehetne spórolni, ha vennék a fáradságot a sales-esek, és még ha 2 perccel tovább is tart, egy kicsit nagyobb odafigyeléssel végeznék a dolgukat.

Februártól amúgy van egy új Excel-táblánk: a sales-esek nagyobb hibáit vezetjük... végre!! Rossz időpont, rossz név, ilyenek... és amiből a legtöbbet találok: ha például április 14-én este 10-kor száll fel az utas gépe Londonból és fél 1-kor száll le akárhol, akkor 14-én fél 1-re foglalják a transzfert, nem 15-re. És rengeteg ilyen van...

4)    jutalék-csekkolás: Sam kiszámolja, hogy jók-e a fedőlapon szereplő összegek: a cégjutalék és a sales-es jutaléka (meg lehetnek is változások, például ha valaki akár egy betű eltéréssel is foglalt repjegyet, mármint rossz névre, és csak pénzért módosítja a légitársaság, akár minuszba is mehet a jutalék!)

5)    ezután jön egy kétlépéses feltöltés a rendszerbe: minden további dolog itt történik a foglalással... elvileg mindenről kellene feljegyzést írni, de nem mindenki csinálja, ez is sok bonyodalmat szül... Ehhez a sales-ek már nem férnek hozzá, csak az admin és a pénzügy. A feltöltés egyébként úgy történik, hogy előtted van a kijavított, szépen összetűzött foglalás, amin azt hiszed, hogy minden jó :) Megnyitod az Excel-fájlt és szépen átírogatsz mindent, ami ki van javítva a fedőlapon. Ezután feltöltöd, felkerül a másodlagos Travellerbe (a program neve), ahol még egyszer, egyenként meg kell erősíteni, hogy szeretnéd őket feltölteni... azt is ilyenkor kellene kiszűrni, ha valaki már korábban is foglalt nálunk, akkor ugyanis ugyanazt az azonosítót kapja, csak /2-es, 3-as végződéssel. Ez sem mindig történik meg (általában Louanne csinálja)... mondjuk ez éppen nem a legnagyobb tragédia.

6)    ezután a pénzügyesek összesítik, hogy kinek mennyi jutaléka keletkezett azon a napon, és még elképzelhető, hogy más is történik ott :)

7)    ha megkapjuk az „engedélyt” a pénzügyről, elkezdhetjük betáplálni a rendszerbe, hogy ki mennyit fizetett be... ekkor már a sima „balance-form”-ok is megjelennek, ha valaki például akar még egy 20kg-s csomagot; valamit változtatni akar a foglaláson; vagy mondjuk részletekben fizet, stb. Azokkal is szokott baj lenni: vagy egyáltalán nem frissíti a rendszert az, aki foglalkozott vele (mert ugye azok a foglalások korábban születtek, tehát már jó eséllyel bent vannak a rendszerben, attól függ mekkora az elmaradás), vagy csak egy részét adja hozzá a rendszerhez (mondjuk a kártyaköltséget kihagyja), vagy rossz összeget ír, rossz tranzakcióhoz adja hozzá, ilyenek...

Ez sem egylépcsős dolog, mármint a fizetés-bevitel. Először a jutalék-rendszer szerint mindenféle kódokat írogatunk a partnerekhez... ilyenkor szokott fény derülni sok hibára... sokszor törölni kell a tranzakciót, mert a rendszer nem ismeri fel, ha mondjuk - a korábban már említett példánál maradva - YOUTRAVEL-ként írják be a sales-esek és a csekkoló nem javítja ki... törlés, újra mindent begépelni, ez mind idő... van, hogy például valakinek két vagy több szállásfoglalása van, vagy két vagy több légitársaságnál van foglalás, vagy ugyanannál, de kettő, mert sokan vannak... ezek azok, amiket csak itt tudunk beírni, ez is idő, de ez senki hibája :) meg a rendszer csak 9 embert hoz át, illetve csak annyit tudsz az Excel-táblába gépelni... és bizony nem ritkák a tizenfős foglalások... mindezek ilyenkor kerülnek a helyükre :)

Tehát jutalék-ellenőrzés. Kitöltöd a kis táblázatodat a kódokkal, összeadogatod a jutaléksort, aminek egyeznie kell a fedőlapon Sam által jóváhagyott számmal.

Ha ez megvan, mehetünk a „Fizetések” oldalra, és attól függően, hogy milyen kártyáról/csekken/stb... történt a fizetés, beírogatjuk. Ha ez megvan, felírjuk a foglalási azonosítót a fedőlap sarkára, ezzel jelezvén, hogy „payments done” :) Ezután még hozzáadOM a csomagokat, mert valamiért az sem jön át az Excelből... (ja, és szándékosan írtam egyes szám első személyben, ugyanis én vagyok az egyetlen, legalábbis eddig én voltam!)

8)    Ezután a „balance form”-osok fizetés-visszaigazoló e-mailt kapnak 7-10 napon belül, a foglalások gazdái pedig utazás előtt kb. 2 héttel kapnak e-mailt, benne minden voucherrel, infoval. (Ez csak idéntől van így, előtte foglalás után 7-10 napot ígértek, de egyre inkább tarthatatlan volt... bár nyáron nem tudom mi lesz)

9)    ha ez is megvan, mehet a szekrénybe, majd elutazás után pár héttel a dobozba :)

Hú, ez a rész nem volt betervezve... és még jobban belemehettem volna a részletekbe, de szerintem már ez is több, mint amennyit tudni akarnátok :))) Tegnap egyébként jó volt, mert többfélét csináltam, új dolgokat is, de abba már nem kezdek bele. Szerintem nem bánjátok :) Az irodáról már csak annyit, hogy a sok-sok-sok hiba miatt ugyebár ezerszer megbántam, hogy maradtam 3 után, és akkor még a kávét is sikerült úgy kiborítanom, hogy szétfolyt a fél asztalon (papírt nem ért:), és átfolyt Ollie-hoz is valahogy... nem kicsit... aztán ahogy felálltam, beütöttem a lábam... elegem volt. Haza is jöttem :)

Itthon pedig nem tudtam bejönni, mert nem volt kulcsom. Illetve nem vittem magammal, mert néha, amikor jó idő van, nem csukom le a garázsajtót, és a kulcsot is itthagyom, egy titkos rejtekhelyen :) És Bert még SOHA nem csukta le... de tegnap igen. Átmegyek, erre Pauline hoz egy kis távirányítót, nyomja, nem megy. Mondom jóhogy nem, hiszen az a kaput nyitja – ahogy nyitotta is :) „Nagynehezen” aztán bejutottam magamhoz :)

Később átballagtam, pakolásztam, mostam, ettem egy szendvicset, aztán 6 körül hazaértek a körmözésből a lányok. Yasmin kapott szép virágokat a körmére :) Tusi, beszélgetés, aztán hívott Hajni, hogy mégsem kell sittelnie este, így már jöttem is... és ő is. Ez már mondjuk fél 8 után volt. Ezért nem írtam bejegyzést tegnap :)

Elsétáltunk a „központba”, vettünk borocskát meg egy kis vacsit. Éjfélkor ment el, jó kis este volt :) Aztán volt vagy egy óra, amikor lefeküdtem. Hülye vagyok, tudom. Még mindig nem pihentem ki a hétvége fáradalmait, és mindjárt itt a következő...

Ma reggel – az immáron szokásosnak mondható – anyuval való sorozatos vitákat követően elmentek suliba. Azóta nem is láttam Yasminit.

Úgy volt, hogy suliba megyek, be is mentem Pauline-nal Camberley-be, de aztán végül kivettünk egy szabadnapot Hajnival, igazából már tegnap eldöntöttük. Elmentünk bankba, beugrottam egy charity shopba, mert még a múlt héten megláttam egy nagyon szép kis sálat a kirakatban, és még ma is megvolt... jel... :)) Aztán beültünk a Costaba, ettünk-ittunk, beszéltem a tavalyi csoportomból a lengyel csajjal, a nevére ha megütnek sem emlékszem... elég gáz vagyok... de ő sem kevésbé. Basszus már öt éve itt van, és nagyon gázul beszél. Tavaly is írtam szerintem róla... nem nevettünk soha senki akcentusán, és az övén sem nevetünk, csak... mert mindannyiunknak van, kinek milyen... de ő basszus szinte úgy mond mindent, ahogy le van írva... nem is hallottam még ilyet. És még mindig, 5 év után is... én sírnék a helyében, komolyan...

A kávézó után hazajöttünk, így itthon voltam egész délután. Nem is tudtam mit kezdjek a fenenagy szabadidőmmel. Cipőket, csizmákat tisztogattam, pakolásztam, aztán blogot írtam, jó sokat, ahogy azt az előző „néhány” sor mutatja :) Karenék fél 4 után mentek el, én 4 körül jöttem át. Mostam, vacsiztam, pakoltam, fürdőket takarítottam, vasaltam (mondjuk így, hogy a fiúk nincsenek, nem volt olyan sok vasalnivaló, nincsenek pólók, ingek... na majd a jövő héten...) Anyu írt is sms-t, hogy most rendelt magának margaritát... én meg mondtam, hogy akkor shandy-zek (sör+limonádé)... Élvezzem ki ezt is meg a tusolót is, na meg a csendet, azt mondta :))) meglesz :)))) Az eredeti terv az volt, hogy jó korán végzek mindennel, tusolok a csúcstechnológiás-világítós-hiper-szuper esőtusolóban, aztán megnézek egy anyu által ajánlott jó hosszú filmet. Ami valószínűleg ma sem fog megtörténni...

Először is egy pár szó apuék snowboardozásáról... apu már indulás előtt poénkodott facebookon, hogy majd ő megmutatja a fiataloknak, hogy hogy is kell... „ja, majd mondják, hogy tűnj az utamból, nagyapó”... ehhez hasonló kommenteket kapott, anyutól főleg :) Később is ilyenek jöttek tőle, hogy 20 évesen kellett volna snowboardoznia, 40 évesen pedig snookerezni, nem fordítva, és hogy ha még egyszer meghallja, hogy „Gyerünk apa!”... :)))) és fáj mindene, legszívesebben sírna...:))) A képeken kb. 10 évvel idősbbnek tűnik, bár a tavalyi pár napos skót kalandjuk után is jó lestrapált volt, akkor is mondtam neki, hogy sokat öregedett :))) Kíváncsi leszek majd, szerintem mozdulni nem tud majd... Sebastian pedig... első nap arcra esett-csúszott, és sikerült gyönyörűen megütni-lehorzsolni a fél arcát meg az állát... a képen is látszott, hogy mennyire be van dagadva, meg hát le van égve szó szerint... a jégen... szegény, de ment másnap, nem érdeklik az ilyenek. Kedden aztán újabb esemény, csak hogy ne legyen uncsi... valamiért lecsatolta a boardját, ami elindult lefelé a meredek lejtőn... megijedt, hogy valakit eltalál, eltöri a gerincét valakinek akár, így elkezdett utána futni... kitalálhatjátok a folytatást... gurult a néhol állítólag köves-sziklás pályán... valaki végül elkapta a kabátjánál fogva, hiszen Matt nem tudta utolérni, annyira nem profi :) aztán lenn a boardját is megtalálták... Várjuk őket haza! :))

... várjuk, mert nehéz volt ez az egy hét, még nincs vége mondjuk, de legalább suli nincs holnap, így rohanás sem... Yasmin komolyan annyira bunkó Karennel sokszor, hogy nincs rá szó. (Velem még mindig normális, leszámítva az ilyeneket, mint ma reggel is, amikor a konyhában az egyik mintás tollával írtam, és a kupakot ráhúztam a tetejére. Egyszer aztán megszólal, hogy „hol a kupakja?”, mondom itt rajta... jó, el ne veszítsem, mert azt ő vette. Oooh, valóban?:). Na de vissza a rossz oldalára: hisztikirálynő... Semmi nem jó, semmi nem fair, idegesítő(ek vagyunk) néha, nem jó a reggeli, nem akarom ezt csinálni, nem ezt a dezodort, nem ezt az xy-t, akarom... és még sorolhatnám. Az apjának panaszkodik a telefonban, holott ki volt nyalva a feneke egész héten... mondtam is neki egy párszor, dehát egyik fülén be... reggel Bert is mondta, hogy ő születésüktől mondja, hogy egy-egy pofon néha nem árt... Karen is így nőtt fel, én is mindig mondom, hogy megérdemelné néha. De itt angolföldön állítólag nem lehet, törvény tiltja, a saját gyerekednek sem keverhetsz le egyet. Mondtam, hogy senki nem tudná meg :)))) Yasminról elég is ennyi... tegnap este is olyan hisztit levágott... anyut nem is láttam még ennyire feszültnek, huzamosabb ideig...

Mondjuk az, hogy feszült, nem magyarázza azt, hogy miért csinál nekem extra munkát?? Tudjátok, fent van az „esős” tusoló meg a vendég fürdőszoba, ami arról volt szó nem lesz használatban, hacsak nem jön vendég, hiszen vendég fürdőszoba. Ma mondja anyu, hogy amikor csak egy gyors zuhira van ideje, akkor oda ugrik be, mert az is milyen jó. Szerintem is... Ennyi erővel tusolhatna lent is, ha egy gyorsra van csak ideje... na mindegy, most nem kezdek panaszáradatba, bár terveztem, de már így is sok vagyok... magamnak is :) Majd holnap :) És holnap lehet, hogy írok a bimbózó, de már be is forduló/elhervadó kapcsolatomról is... Tudjátok milyen az, amikor találkozgattok valakivel, mert szimpi, és alig várjátok, hogy újra lássátok, sokat gondoltok rá, szeretnétek sokkal jobban megismerni, érdekesnek találjátok, izgatja a fantáziátokat... na nálam ez nincs meg... szerencsére nem tud magyarul, és amúgy sem hiszem, hogy nézegeti a blogomat, majd alkalmasint tudtára adom, hogy hogy érzek, illetve, hogy hogy nem. Lehet, hogy ő is így gondolkodik rólam, ki tudja :) Bár a legutóbbi sms-ekből nem ez derül ki. Na majd holnap bővebben, dióhéjban ennyi a helyzet, és igazából semmi érdemleges nem történt...

Következő, és egyben utolsó témánk Yasmin franciaországi kirándulása június 13. és 17-18. között... Pár hete volt anyu megbeszélésen a suliban, ahol rendesen kiakadt. Ugyanis azt akarták, hogy 2 ember menjen Yasminnal: vagy ők ketten, vagy Karen meg én, vagy Matt meg én, mert szerintük két ember kell Yasmini mellé... emelni, kísérgetni... Az alapvető probléma az, hogy ők sokkal rosszabbnak érzik/gondolják Yasmin állapotát, mint amilyen az valójában... sokkal gyengébbnek gondolják, és persze érthető okokból nem akarnak felelősséget vállalni érte. Dehát éppen ezért megy valaki vele, ezért küld Karen engem. Ilyenekkel jöttek, hogy „de mi van, ha hirtelen szülői döntéseket kell hozni?”... 1.: más gyereknek ott lesz az anyja-apja? 2.: Karen mondta, hogy abszolút megbízik bennem, teljesen képes vagyok felelősségteljesen dönteni Yasmin ügyében, és szálljanak le erről a témáról, hogy én nem vagyok elég... aztán mikor megtudták, hogy a műtét után is voltam kint segíteni Saint Louisban, meg hogy már mióta itt vagyok, egy kicsit megenyhültek, úgy néz ki, nem lesz gond. De csomó érvet felhoztak, hogy miért kell két felnőtt Yasmin mellé.... anyu mindenre megtalálta a megfelelő választ :)) Azt is kitalálta, hogy hogy lesz a WC-zés, stb, mindent. Hétfőn fel is autózott oda, ahonnan a buszt bérlik, kiválasztotta a tágasabbat a kettő lehetséges közül. Mondjuk egyik sem alacsonypadlós, Yasminnak meg kell tanulnia addigra lépcsőzni egy kicsit... annyira nem vágyom erre a „kirándulásra”... egy rakat 11 évessel... és azért hétfő hajnaltól péntek-szombat hajnalig éjjel-nappal Yasminnal... még ha nem is kell majd mindig, a nap 24 órájában vele lennem... hát... de ezt már kifejtettem mind fizikailag, mind agyilag megterhelő lesz: az anyja nélkül; a barátaival, akik előtt rendszerint lekezel mindenkit, aki segít neki, legyen az az anyja, én, akárki... érdekes lesz. Franciaország ide vagy oda... vegyesen gondolok rá... Elvileg mostmár mindig mennem kell Karennel a suliba a találkozókra, hogy megismerjük egymást a leendő koros útitársakkal... már ha minden rendben lesz az erkölcsimmel, dehát semmi zűrös dolog nincs a múltamban :)) Yasmin minden nap beszél az útról nekem, valahogy mindig szóba hozza... egy kis kedvcsináló :) Tömören ennyi.

Húúha, lehet, hogy rekordot döntöttem? Mármint hosszúságban. Nem tudom, mindenesetre hosszú lett. Holnap reményeim szerint nem megyek sehova, így talán lesz időm este blogolgatni. És kialudni magam. Bár holnap nincs suli, és mivel mindent megcsináltam ma, amit előre tudtam, jöhetek fél 9-re. Idén nem is volt még ilyen :) És ha holnap este is emberi időben lefekszem, akkor szombaton is kipihent leszek, és szombat este kisimultan mehetek velük vacsizni – „megünnepelni” a hegyhódítók hazatérését :)

Lassan hazatérek, szerintem 10 fele indulnak haza Londonból a magántaxissal (igen, vele :). Ha fél 10-10 fele „elteszem” a kutyákat, nem lesz baj, amíg hazaérnek. Ja, és időközben túl vagyok a tusoláson :) Elfogadnék egy ilyet azt hiszem, tényleg, mintha meleg, lágy eső esne rád... lekapcsoltam a villanyt, csak a tusoló színei világítottak, meg a kistükör, tök hangulatos volt :)

Jó hétvégét mindenkinek arra az esetre, ha változna a program, és mégsem írnék holnap! :)

Most egy viszonylag rövid beszámolóm van csak a hétvégéről, tegnap írtam még... azt hittem ma még írok hozzá, de az energiaszintem most túl alacsony ehhez...

Mielőtt elkezdem a pénteki napomat, a csütörtöki hisztihez még hozzáfűzném a következőt: Yasmin magatartásáról eszembe jutott a következő Rolling Stones-dal: You can’t always get what you want... javasoltam, hogy lehetne ez az új kedvenc száma, igazán illik hozzá :)) le is játszottam vacsinál, anyuéknak is tetszett :)

Na és akkor nézzük a pénteket... olyan rég volt, hogy már nem is nagyon emlékszem, hogy mi volt. Az tuti, hogy rossz-esős-borongós idő volt egész nap... micsoda újdonság ebben az országban... Reggeli rohanás, aztán anyu megmutatott egy riportsorozatot egy kisfiúról, akit az ITV stábja „kísért” Amerikába, végigforgatták az egész „kalandot”. Ugyanott szállt meg a család, mint augusztusban mi. Mutatták, ahogy bement a műtétre, amikor ébredezett, amikor először felkelt az ágyból... még a hideg is kirázott, anyu meg nyilván újra átélte...

Irodába rohanás, ahol kicsit kiakadtam. Sam megkért, hogy a fizetés-rögzítéskor írjam oda minden foglaláshoz a csomagok számát, a kilót. Közöltem vele, hogy én vagyok az egyetlen, aki hónapok óta csinálja, amióta először mondta nekem valaki...........

Suli után Yasmin egyik most-éppen-barátnője átjött játszani, úsztak, igazából sok mit nem csináltam. Borozgattunk, beszélgettünk úgy 6-7-ig. A kiscsaj amúgy igazi angol picsa lesz... 11 éves lesz tavasszal, és magassarkú bokacsizmába bújt úszás után, a természetes (vagy legalábbis közeli) járás azonban szemmel láthatóan gondot okozott neki, bár azt állította magáról, hogy tud benne járni... mindehhez valami rugby-csapat meze és farmerszerű leggings. Én teljesen elképedtem, anyuék jót kacagtak rajtam. Ja, és azért „öltözött ki”, mert 6 körül ment görkoris discoba... 11 sincs még. Ja, és ő az, akinek a nővére 16 évesen teherbe esett, először úgy volt, hogy megtartják szegény babát, de aztán mással állt össze, és abortusz lett a vége... Karen gondolhatjátok mennyire rajong a kislányért...

Este elsétáltam a kisboltba borért, aztán Grace klinikát néztem, majd vártam Hajnit. Akartunk barcelonai szállást foglalni, de 11-ig dolgoznia kellett, így utána jött csak, és inkább csak beszélgettünk. Már negyed 4 fele járt, amikor lefeküdtünk.

Szombat reggel frissen-üdén mentem dolgozni, ahol tök sok erőt adott a napocska :) Jó volt amúgy, mert sokféle feladat volt, viszonylag gyorsan 5 óra lett, és Natalie is jófej volt. Úgy látszik egyenként mindenki normálisabb, mármint ha ketten vagyunk szombatonként, ugyanis én „konstans” vagyok, a párom változik csak hétről-hétre. Olyan jó volt, már a múlt szombathoz képest is láthatóan később sötétedik. Akkor még kellett (volna) bicikli-lámpa, most pedig szinte teljesen világosban kerekeztem haza :)))

Itthon vacsiztam, összeszedtem magam, aztán elmentem pubozni. Találkoztam egy-két új, kedves emberkével, és a pultosfiú is tök ari, meg persze mindig vannak rosszarcú és feltehetően –szándékú hímneműek, akik rögtön lecsapnak rád, ha egyedül megjelensz a pultnál. A hideg kiráz tőlük.

No mindegy is, jó későn, fél 5 körül feküdtem le...

Vasárnap pedig 10 után keltem, tusoltam, felöltöztem, aztán ebédelni mentem. Este átjött Hajni, fél 7 fele. Végre szállásunk is van!!! :))) Remélem jól választottunk :) 11 fele ment el azt hiszem, és már majdnem éjfél volt, amikor lefeküdtem.

Most ennyivel hagylak Benneteket! Tegnap jó napom volt, este voltunk vacsizni valentin-nap alkalmából... a fiúk ugyebár nincsenek itthon :) Ma pedig suliban, dolgozni, aztán este zumbázni voltam, most pedig mindjárt megnézek egy pihentető How I Met Your Mothert, aztán alszom, hogy holnap friss legyek és üde. Nem igazán sikerült kialudnom magam. Mióta is? Nem is tudom... Holnap estére várható a következő epizód :)