Au-pair vagyok Angliában

Ma reggel nem voltam túl jól, majd később leírom miért. Pont nem jött jól ez a nagy felfordulás meg az óriási por, amit anyuval együtt számoltunk fel. Ő is egész délelőtt porszívózott, sürgölődött, aztán fent port is törölt, miután én elmentem dolgozni. Nem akarnátok látni, hogy néz ki most a földszint...

Az irodában semmi extra nem volt, felelevenítettük a szombati „magyar leckéket” :)) A sulinál aztán találkoztam a többséggel, így onnantól hazahoztak. Volt egy kis pihim, aztán 4-kor átjöttem. Yasmini és anyu nem sokkal később biciklizni/kutyákat sétáltatni indultak, én pedig maradtam Sebastiannal és egy rakat poros, piszkos tükörrel és ablakkal, ajtóüveggel. Valamennyit sikerült is megcsinálnom belőlük mielőtt visszajöttek. Ja, ezt még nem is mondtam: Yasminnak fizetnek a biciklizésért... nem feltétlenül tartom ezt helyesnek, dehát nem az én gyerekem. És ha ez legalább motiválja...

Amíg a gyerekek vacsiztak, mi hárman átvonultunk hozzám, hogy kicseréljük az ágyamat. Gondoltuk egyszerű lesz, pikk-pakk leszaladunk vele a lépcsőn, és már meg is van. Dehát miért is lenne egyszerű? :) A matracot még úgy-ahogy le tudtuk vinni anyuval... de az alja (i - hiába két részből áll ugyanis) pont nem fért ki az ajtón, illetve annyira szűk a hely ott lent az ajtónál, hogy nem tudtuk sehogy beforgatni... kérdeztem én, hogy hogy vitték fel??? Apu elkezdte feltekerni a szőnyegeimet... kérdeztem, hogy most mi történik? :) Ja, hát van egy része a padlónak, amit fel lehet szedni. Tök jó, nem is tudtam, hogy már több, mint egy éve egy „lyukas” helyen élek :) Mondjuk ez sem ment könnyen: apu lentről bökdöste ezt az amúgy – padlásfeljáró-szerű – részt, mi pedig megpróbáltuk anyuval megkaparintani és megtartani a négy sarkát, majd leemelni... Elég érdekes látvány volt a nagy tátongó űr. ÉS félelmetes is... Leadogattunk apunak mindent, aztán ő feladta a másik matracot meg az ágykeretet.

A pakolás után tehát visszajöttünk, majd én folytattam a takarítást, aztán anyuék elmentek fél 7 körül... mostam, konyhaszekrényeket takarítottam (tisztára megérte múlt héten megcsinálni...), mosogattam, stb. Vasalni is akartam, de az már nyilván holnapra marad. Elég volt mára ennyi. A gyerekekkel egyébként nem volt semmi gond, simán lefeküdtek 8 után :)

Viszonylag hamar, már fél 10-kor itthon voltak, így én is elszabadulhattam. Le akartam fényképezni az állapotokat a szobámban, de elfelejtettem. Gyorsan letakarítottam az új ágyamat, elpakoltam, és birtokba vettem :DMost 10 óra múlt, megyek tusizni, aztán alszom. Holnap is hosszú nap lesz. Az utolsó napom kaja nélkül :) Ugyanis a héten méregtelenítek... Vasárnap este óta egy falatot sem ettem, csak egy-két kanál mézet, rengeteg ásványvizet és gyógyteát. Ma reggel facsartam magamnak narancs- és grapefruit-levet, és anyu ma vett utánpótlást, úgyhogy holnap is ez lesz a reggelim :) És mivel a dobozos 100%-os narancslé és társai sem jók ilyenkor, vett ma valami speckó szőlőlevet meg ananászlevet, csak hogy valami finomat is igyak, ne csak teát és vizet. Kedves tőle, hogy gondolt rám :) Egyébként nem gondolták volna, hogy tényleg kibírom evés nélkül... Yasmini nem is segített ebben: állandóan kérdezget, hogy éhes vagyok-e már?, milyen érzés nézni, ahogy esznek?... és ehhez hasonló kedves, támogató kérdések/megjegyzések hagyták el a száját az elmúlt három napban és fogják is holnap. Sebastian be is szólt neki tegnap, hogy milyen bunkó :D Azért nem írtam erről korábban, mert őszintén szólva nem tudtam, hogy mennyire fogom bírni. Apu 2 napot adott nekem, Karen 3-at. Én még adok magamnak egy negyediket. Tök büszke vagyok magamra :) Eredetileg 5 napot akartam, de pénteken nagy pakolás lesz itthon, kell az energia, na meg a biciklizés is sokat kivesz... nem tudtam felbiciklizni a dombon... de nem fogom csak erre, nyilván jó lenne már enni valamit :) Amúgy meglepő módon nem korog a gyomrom, nincs „éhen-halok”-érzésem, de persze tudnék enni... inkább a rágás és az ízek hiányoznak, de azok nagyon. Ma volt a legrosszabb, kíváncsi vagyok a holnapi napra. Az irodában „letámadott” apu titkárnője: azt mondta, nem engedi, hogy ilyen hülyeségeket csináljak :) Arra azért rájöttem, hogy ezt tuti nem tudnám egy-két hétig csinálni... Hajnikával határoztuk el magunkat egyébként még a múlt héten :D

No mára bezár a bazár, illetve még annyi, hogy tegnap megjött az erkölcsim, Karené pedig még nem. Ami érdekes, mert elvileg az enyémnek kellett volna tovább tartanom, mive nem vagyok brit állampolgár... Mondtam, hogy biztos elkövetett valami rosszaságot korábban, és most ráleltek sötét titkára :D

Ja, és piszkosul hideg volt ma is!!! De legalább a hó nem esik, mint otthon kicsiny falumban...