Au-pair vagyok Angliában

Sziasztok!

Nem akartam elmenni szó nélkül... :)

A tegnapi céges buli olyan jól sikerült, hogy negyed 5-kor kerültem ágyba... részletek a hét egyéb történéseivel együtt...ööö.... valamikor ígérem lesznek :)

9 után már fel is keltem, megérkezett Hajni, és átmentünk Karenékhez. A Royal Wedding alkalmából volt náluk egy kis pezsgős-croissaint-os tízórai, ami aztán rendesen elnyúlt... úsztunk és ittunk lényegében. Nem kevés pezsgőmennyiség kivégzése után Mojito-gyártásba kezdett anyu, apu pedig később Bloody Mary-ket mért... szerintem hat körül jöttünk el hozzám, Yasmini persze jött velünk a régen beígért forrócsokira.

Este elsétáltunk egy kis eledelért, Hajni hazament összecuccolni, én pedig most végeztem. Háromnegyed 2 elmúlt, úgy érzem ma sem alszom sokat... 4-kor indulunk, anyu nagyon rendes volt, és már jó régen felajánlotta, hogy kivisz bennünket Gatwickre. Ja, annak, aki nem tudná: Barcelona a kis mini-kiruccanás célpontja :) Bár nem ígérnek felhőtlen időt, meglátjuk... reméljük azért, hogy nem fog végig szakadni az eső, abból van elég itt is...

Jó hétvégét mindenkinek! Kellemes május 1-jét!!! Még így is, hogy most vasárnapra esik sajna. Oh, és persze Drága Anyuskámnak nagyon boldog anyák napját!!!! Kibonthatod vasárnap a kis csíkos papírba csomagolt dobozt! :D

Most csak egy gyors beszámolót írok a mai napról, mert nemsokára lejönnek a tegnapi szülifelik, és ha nem akarom, hogy felhalmozódjon a néznivaló, még ma meg kell tekintenem :)

Reggel 9-re mentem dolgozni, bár egy csöppet elbizonytalanodtam, amikor az irodához értem,  ugyanis nem tudtam bemenni. Gondoltam ha negyedig sem jön senki, akkor elmegyek 10-ig biciklizni, biztos akkor nyitunk ma. De aztán megjött Nadia, és aztán a késésért egymást okoló super-sales-páros is befutott a kulccsal.

3-ig voltam, tök gyorsan eltelt a nap. Sam is bejött, kaptam tőle húsvéti tojást bögrével, kis tojásokkal. Ennek lesz majd egy minisztorija, ha nem felejtem el a következő bejegyzésben, amiben Yasminiról és az irodáról is akarok majd írni. Ja, 11 előtt valamikor kiugrottam a Waitrose-ba, mert reggel még nem volt nyitva, és nekem kellett valami kenyérszerűség a sonkámhoz és a tojásomhoz... szóval kiugrottam és természetesen találkoztam Yasminival és apuval. Nagyon megölelgetett, gyors élménybeszámolót tartott, nem is akart tőlem szabadulni. Búcsúzóul megkértem, hogy ne legyen morgós holnap reggel... suli... negyed 8... úgy, hogy mostanában mindig sokáig aludt... 

3 után Hajnival találkoztunk a Waitrose-nál, aztán itthon megebédeltünk/vacsoráztunk. Elsétáltunk a pubba, söröztünk egyet a napon, aztán sétáltunk az erdőben, és újra leültünk egy parkban :) Innen megint a csatorna mentén, majd az erdőn át sétáltunk haza. Kicsit hüsi volt már az árnyékban, ma sokkal szelesebb volt az idő, mint a héten, vagy akár tegnap. De azért nem panaszkodunk :D

Itthon még kicsikét tervezgettük Barcelonát: pénzváltás, biztosítás, kötelező látnivalók, ilyesmik. 9 is volt már majdnem, amikor hazaindult. Remélem épségben megérkezett :)

A héten csak három napot kell túlélnem, csütörtök este pedig céges parti lesz. Kérdezgetnek sokan az irodában, hogy megyek-e? Páran talán tudjátok, hogy miért :D Pénteken pedig férjhez megyek az én Vilmosomhoz (Yasmin mindig Kate Middletonnak hív:), ezért Karen itthon nem akar... csak a Qwerty-nél segítek be, ha az állapotom engedi :D

Uh, de nagyon félek a holnaptól... mármint a rám váró állapotoktól... Talán holnap is jelentkezem, majd meglátom. Addig is ezzel a két videóval hagylak Benneteket. Szerintetek nem hasonlítanak kísértetiesen Katy Perry új számának egyes részei a T.A.T.U. őskövületéhez? Nekem azonnal az All the things she said ugrott be, amikor meghallottam az E.T.-t... Sarah-t is kérdeztem az irodában, amikor felcsendült... őt is erre emlékezteti... és ahogy a kommenteket olvastam youtube-on, nem mi vagyunk az egyetlenek...

Na le is jöttek a feleségeim, tökéletes időzítés :) 

Na itt vagyok :) A cím az elmúlt napok időjárására utal. Esélyes, hogy itt most ebben a pár hétben van a nyár, nyáron pedig majd jön valami esős-enyhe keverék...

Ma gyönyörű napunk volt, fincsi otthoni ízekkel, erdei sétával, parkban üldögéléssel... mindezt szikrázó napsütésben. Kell ennél több? :) De erről majd később. Először megpróbálom összefoglalni az elmúlt hetemet, csak hogy lássátok miért is nem volt időm blogot írni...

A hétfő igazi hétfő volt, annak minden „szépségével”... Gyűlölöm a hétfőket!!!! Délután egy kerekesszékes kislány jött látogatóba – nehezebb esetnek tűnik Yasminnál, már amennyit láttam/hallottam belőle, mert közben elszaladtam gymbe. Persze odafelé nem szaladtam, értitek :)

Kedden tiszta izgalomban voltam, ugyanis ekkor érkezett a csomagom, és én is ekkor indítottam útjára a „rendelést”, Orsika ajcsiját meg egy-két apróságot. Nem is mentem az irodába, csütörtökön dolgoztam le az órákat. Épp nagy vasalásban voltam, amikor megjött a srác, jófej volt, beszédes. Mondta, hogy itt aztán jó lehet élni :) Hát, nem panaszkodhatok :) Gyorsan neki is estem a doboznak, betettem a hűtőbe, ami odavaló volt: Pick téliszalámi meg egy házi kolbi (köszus:), anyus saját pepperoni-paprikája és egyéb savanyúságok.... mmmmm.... nyomott túró rudik, na meg a sonka! :))) és majonézes torma, erős pista, pirosaranyak, gulyáskrém, házi lekvár,... felsorolni is sok. Ja, és pár nasi: vaníliás karika, pilóta keksz + piskótatallér (ezek még megvannak:), fincsi sós mogyi a Lidlből, csoki, stb... ezek már nincsenek, de Hajni is segített az elpusztításukban! :) búzadara, zsemlemorzsa, hogy továbbra is el tudjam készíteni a világ legfinomabb rántott husiját :) hú, a lista a teljesség igénye nélkül készült. Ehhez jön még egy-két élelmiszer meg a kismillió oriflame-es cucc, tampon otthonról:) Oh, és képzeljétek, Orsika gyártott nekem egy képeslapot a közös képeinkkel. Olyan szééééép! :) Ja, és ezúton is köszönöm Icukámnak a kommentet és természetesen a nyaklánc-alkatrészt is, így újra tudom hordani azt a gyönyörűséges medált, amit alkottál!!!! :D

Az örömködés után visszamentem a valóságba, befejeztem a vasalást, aztán hónapok után először újra sütöttem. Eddig ehhez sem volt kedvem. Na meg időm sem nagyon. Voltak fonnyadt banánok, amikből olyan finom banános-csokidarabos muffint rittyentettem, hogy mindenki megnyalta a 10 ujját. Még Dave és Lisa is este :D Tényleg nagyon finom volt!!!!

Mivel ma nem kellett rohannom sehova, úsztam egy kicsit Yasminnal, aki a délelőttöt apuval töltötte: füvészkertben voltak. Csak ezért nem ő nyitotta ki a csomagomat. Amúgy ő akarta :) Azért persze odaadtam anyus ajándékait neki, örült :D

6 körül megérkeztek Lisaák, szülinapja volt. Egy kicsit iszogattunk kint, aztán 8 körül elmentek étterembe. A gyerekekkel nem volt baj, sőt, tök jót beszélgettünk. Negyed 11-kor feküdtek le végül. Túl jófej vagyok, tudom. Anyuék fél 10-et mondtak, de úgy eltelt az idő... Miután a jókedvű negyvenesek (még jó, hogy ezt anyu nem látja, nem örülne:) 11 fele hazaérkeztek, ittunk egy kicsikét, aztán éjfél körül eljöttem. Újra és újra nem értem ilyenkor, hogy hogy alkothat ez a két ember egy párt. Senki sem érti. Ja, és nem anyuékra gondolok.

Szerdán nem sok mi történt. Korán mentem dolgozni, mert korán kellett visszajönnöm: anyuék már 3-kor leléptek Londonba koncertre. Hosszú nap volt ez a gyerkőcökkel... a ház persze a feje tetején, de Yasmin ezer éve könyörög, hogy ússzak vele... ami egyenlő azzal, hogy rajtam csüng a medencében. Szó szerint: ölelget, csimpaszkodik, szeretget, puszilgat, delfinezni akar... mindegy mit, de nem enged el... Sebastian mindeközben játszani akart: a felfújható hajón állva, az evezővel a kezében hadonászott, és közben ilyenekkel bombázott, hogy „Fegyverem van, és nem félek használni, Woman!” :))) Ez csak egy a millió beszólása közül. Komolyan fel kellene venni egy egész napját. Tuti nézettebb lenne, mint a Győzike show, ha van még egyáltalán.

Persze már tök éhes volt mindenki, de mivel sajnálatos módon még mindig csak egy pár kézzel rendelkezem, nem tudtam egyszerre Yasmint kiszedni, harcolni Sebastian ellen (vizipisztollyal támadott, mert az vicces), pakolni, teregetni, és persze carbonarat alkotni... Vacsi után még megcsináltam a portörlést, ablakokat, amikre reggel nem volt időm. Ekkor egy kicsit felhúztak... ők már Monopoly-zni akartak, amivel nem is volt baj. Megállapodtunk, hogy 8-ra végzek, ők előkészítik a játékot, és mehet a móka. Épp végeztem mindennel, amikor megláttam, hogy a kb. azelőtt 5 perccel megpucolt ajtón szabályosan folyik a víz. Hát, nem kicsit kiabáltam, és most először láttam Sebastian arcán egy kis „ijedtséget”... érezte, hogy most először nem viccelek... Tényleg nagyon mérges voltam... mondtam, hogy ahhoz már hozzászoktam, hogy a két kutya tönkrevágja, azt, amit csinálok, stb... de ez??? Hogy komolyan 5 perc sem telik el, és már mocskos????? Hát, hogy ő most nem látta, hogy takarítom, viszont pár hete látott... és gondolta, hogy nem kell újra. „Nem zavar, hogy minden héten csinálom?????” Húúúú, de nagyon felhúztak. Nagyon kérte aztán a bocsánatot.... letakarítja újból... Mondtam, hogy hagyja... gondolom milyen maszatos lett volna. És én is hagytam, inkább legyen egy kicsit vízfoltos/cseppes, mint atommaszatos. Nem csináltam újra, őket amúgy sem zavarja... és már engem sem.

A Monopoly nagy pöri volt, főleg Yasminnal, aki itt is ugyanolyan spúr, mint az életben. Csak akkor kezdett el vásárolni, amikor szinte minden körnél fizetnie kellett Sebastiannak vagy nekem. És bennünket is le akart beszélni, meg akarta mondani, mit vegyünk meg, mit ne... „uh, de nem marad pénzed...”. Főnökösködő volt, csak mint mindig. De ez már egy másik sztori lehetne.

Jó későn feküdtek le szerdán is, írtam is aznap blogot azt hiszem. Volt időm, amíg anyuék haza nem jöttek a koncertről.

Csütin is reggel mentem dolgozni, 4-ig voltam. Ma is egy CP-s kislány volt vendégségben az anyukájával. Az, aki Angliában először esik majd túl az SDR-en, Bristolban. Csak fél évvel idősebb Yasminnál, de hatalmas. És nem túlzok. Viszont erős is. Soha nem használja a kerekesszéket, és szinte szalad a járókerettel... Nála tuti látványos lesz az eredmény!! Este anyu sétálni ment, én pedig még maradtam lerendezni Yasmint. Vacsira pizzát rendeltünk. Egész héten a kaján ment a poénkodás, mert hétfőn hal és vasárnapról maradt pie volt, a két kedvencem, de csak a sausages és a birkahús után :)) Sajnálták is, hogy ezzel szúrták ki a szememet :)) A pizza vitte a prímet csütörtökig, mondtam is apunak, hogy napról napra jobb a „koszt” :D

Este aztán átbiciklizett Hajni, elsétáltunk a kisboltba egy kis borocskáért, útközben találkoztunk a már hazafelé tartó anyuval. Hajni dicsérte a színét (tényleg szép barna már), anyu meg mondta, hogy én is lehetnék olyan, csak most szégyellem az alakomat, ezért nem napozok... Ez igaz is, részben. De azért azt is tegyük hozzá, hogy tavaly nem dolgoztam napközben az irodában, így amikor végeztem dél-egy óra felé a tennivalókkal, volt, hogy kifeküdtem napozni, vagy néha úszkáltunk anyuval, stb. Erre most nincs időm... és valóban, nem szívesen mutatkozom bikiniben mostanság. Ezt anyunak mondtam is már korábban, Hajni is tudja :D De ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem teszem :) A legjobban egyébként a hasam zavar, a karjaim, meg persze az arcom. Azt gondolhatjátok, hogy ha világéletemben vaskos karú malacképűnek tartottam magam, akkor most hogy érezhetem magam... A legjobb és legrosszabb az egészben az a tudat, hogy ez csak rajtam múlik. Tudom, hogy soha nem lesz beesett arcom és vékony karom, mert nem. Mert kerek fejű és erős csontú vagyok. De azért nézhetnék ki legalább úgy, mint tavaly. Azzal kibékülnék. Ezen viszont nem segít a 100 kg kaja, amit anyuskámék küldtek. Írta is, hogy élvezzem, a kilókkal meg majd lesz valami. Ja, a +4 majd szépen növekszik... nem szeretném... Itt a vége, elvégre ez nem egy fogyi-blog :)

Mivel itt a Nagypéntek is munkaszüneti nap, és Karen nem tartott rám igényt itthon, ezért az irodában töltöttem a napot 4-ig. A héten már eldöntöttem, hogy kitakarítom a mikrót, és a péntek erre tökéletes napnak bizonyult. Nem kérte senki, nem utasított senki (volt, aki azt hitte, hogy apu kérte:), egyszerűen csak annyira, de annyira undorítóan mocskos volt már, hogy nem bírtam tovább nézni (majdnem nem tettem be a levesemet a minap)... Vittem itthonról cuccot, és nekiestem. Aztán kinyitottam a hűtőt is... nem kellett volna... így azt is szépen kitakarítottam, kivágtam a cuccok felét. Megkérdeztem aput, rákenhetem-e, ha valaki esetleg még igényt tartott volna valamire :) Végül két órát töltöttem a konyhában, a szekrények belsejét leszámítva MINDENt ki-/letakarítottam. Szerencsére hálásak voltak, poénkodtak is :D Meg aztán az újakat (akik később jöttek dolgozni) is figyelmeztették, nehogy rumlit csináljanak :D Ja, ezután leportalanítottam az asztalomat, és folytatódhatott a hasznos(abb) munka. A takarítás is hasznos persze... még akkor is, ha holnap valószínűleg már nem sok fog belőle látszani...

Este 5 felé átmentem Karenékhez, vacsizni hívtak. Apu egyértelműen megkoronázta a hetet a marokkói menüjével. Nagyon fincsi volt :D Ja, és a húsvéti tojások is átadásra kerültek. Mivel Matt mindig megeszi a gyerekek csokijait (Yasmin múltkor egy levelet is írt neki emiatt, nagyon vicceset:)))... szóval így apu is kapott tőlem tojást, és akkor már anyu is. Aki annyira megörült, hogy meg is puszilt... kiderült, hogy már kb. 15 éve nem kapott senkitől :D

9 körül vonultam el, a nagy fazékkal, amiben aztán a sonkámat főztem :D Ez nem jön ide, de anyu ezt csinálta, és kíváncsi vagyok, hogy ti hallottattok-e már erről a fülből való vízeltávolítási módról? :) Anyu egy lábon ugrálva (nem mindegy ám melyiken:), a fejét oldalra fordítva, veregetve szabadult meg a medencében „nyert” víztől. Valaki? Én röhögőgörcsöt kaptam, annyira vicces látvány volt. Kérdeztem, hogy ez is valami dél-afrikai tuti-tipp-e? :D Hát persze, hogy az :D

Szombat reggel gymmel indítottam, onnan mentem dolgozni. Eléggé fájnak a térdeim, pedig mostmár nem is mentem a futógépre, csak a cross-trainerre. Ami viszont nem olyan típusú, amin rendesen ki tudod nyújtani a térded a megfelelő ütemben (Farnborough-ban olyanon voltam), hanem „sínes”... és ez is eléggé megerőlteti. És a jobb sípcsontom mellett is nagyon fáj... kézis korszakban is előjött ez a probléma néha, akkor is csak a jobb lábamban... most kímélem :D

Az iroda tök jó volt, kint százágra sütött a napocska, amit élvezhettem fél óráig, amíg Hajnival (aki benézett) elsétáltam a Waitrose-ba. Így legalább együtt megvettük a kenyeret és néhány extra tojást a mai brunch-unkhoz (breakfast+lunch:)

7-ig maradtam, még akkor is isteni idő volt, igaz már egy óriási zuhi után. Éreztem én kettő fele, hogy nagyon fülledt, nyomott meleg van... aztán 4 körül leszakadt az ég, még dörgött is, pedig itt nem igazán szokott... Meg mintha jégeső is esett volna. És a szél is feltámadt, de szerencsére lecsendesett minden estére, és kitisztult az ég :) Mindössze egy-két tócsa és az utunkra lógó nagy faág jelezte, hogy itt valami történt nem is olyan régen.

Este sonkát főztem, aztán már jó későn igaz, de elkezdtem pakolászni. Fél 11-kor kb., miután a sonkát elzártam. Elraktam végre a csizmáimat (bár anyu szerint ebben az országban sosem lehet tudni, nyáron is lehet őket hordani:), elrendeztem a cipellőket, most rend van! :) Jó érzés/szép látvány :)

Ma 9-kor keltem, aztán fél 12 fele megérkezett Hajni. A sonka nagyon fincsi volt, és olyan jól esett :D Itt az ünnepi ebédünk, asztal híján mindig a szőnyegen eszünk :D Ja, és nem ettük meg az összes tojást és kenyeret egyszerre :D A vodka-narancs azért befigyel, elvégre már dél volt :)))

Ebéd után jó nagyot sétáltunk: az erdőben, majd a csatorna mentén, végül megpihentünk a parkban, ahol nem voltak angolok :D Aztán megtaláltuk azt a részét is, ahol voltak :) Innen kisbolt, víz, majd a csatorna mentén, aztán az erdőn át haza. Ekkor már 4 körül volt, Hajninak mennie kellett 5 előtt.

Én pihiztem, aztán egyszercsak sikerült magam rászánnom a blogírásra. Néha úgy szeretném, ha maguktól leíródnának a gondolataim. Sokszor tényleg csak úgy van, hogy írok, jó, vége, gyors publikáljuk, és le van tudva. Tavaly is ez volt már a vége felé, azért tettem le a napi bejegyzésekről... és ez így nem nagyon van jól, mert meglátszik az írásokon... de jelenleg (sajnos) ez vagyok én, úgyhogy maradnak a bejegyzések akkor, amikor jönnek :D

Néhány dolog még kimaradt a mai postból, de egyrészt mindjárt éjfél, másrészt egy órája kb. elkezdett fájni a fejem, ami ugyancsak nem sűrűn szokott... de most a szemem fáradtsága okozza, úgy érzem...

Remélem tudok még írni Barcelona előtt, bár elég mozgalmas hétnek nézünk elébe. Fogalmam sincs mikor fogok rendesen takarítani, vasalni (bár ahhoz előbb mosni kell, anyu gondolom majd elindít egy adagot kedd reggel, és ennyi, vagy még ennyi se...) A héten csak három napom lesz velük, mert a péntek munkaszüneti nap a Royal Wedding miatt. 3 napig mennek suliba, aztán megint két Bank Holiday (péntek meg a jövő hét hétfő is, amikor én Barcelonában leszek, így csak egy szabadnapomba kerül a kis kiruccanás). Én mondjuk holnap meg az esküvőkor is dolgozom az irodában, de szerintem nem maradok estig egyik nap sem. Holnap tuti nem, Hajni jön elém 3-ra, együtt tekerünk majd haza.

Kellemes holnapot mindenkinek!!! Lányok, meneküljetek! :D

Azt hiszem itt az ideje egy kis update-nek... egy cseppet eltűntem. Semmi különleges nem történt, csak szünet volt/van, sok volt a program. Nem készítettek még ki, nem azért nem jelentkeztem eddig :) uh, nem is tudom hol kezdjem, mint ahogy az lenni szokott :)

Az előző előtti hétvégéről röviden írtam azt hiszem, egész jó volt :) Hétfőn pedig megkezdődött a HOLIDAY... tulajdonképpen nem is olyan rossz, így több, mint egy hét után sem. Mondjuk hétfőn megint megvoltak a szokásos dolgok... a pénteken általam kiteregetett ruhák még mindig kint voltak a szárítón... Sebastian iskolatáskája szerintem hétfőn reggel jött be a kocsiból, a tenisztáska pedig be sem jött amíg be nem hoztam ... konyha szokásos, no áztatás... gondolhatjátok... és mivel holiday van, később kezdek reggelente. 8-fél 9, mikor hogy... Mondjuk nem éppen a legjobb hétvégéjükön voltak túl... de ez már nem tartozik ide...

Itthon vannak sokat, de szerencsére múlt héten úgy alakult, hogy legkésőbb 10-kor elmentek valahova, még ha csak egy órára is. Ha Sebastian velem is maradt... tudjátok milyen :) Volt mindenféle programjuk, köztük „kötelezők” is, mint kerekesszék-próbálás, fizio, stb. De voltak shoppingolni, barátnőzni-barátozni, ... és Sebastian három barátja ittalvós partira jött, rögtön az első nap, hétfőn. Ezért Yasmininak megengedtem, hogy nálam aludjon hétfő este. Szegényt úgy sajnáltam... A fiúk jól érezték magukat, a tyúkól fölé épített kis viskóban aludtak (jó nagy szél volt éjjel, szerintem sz.rrá fagytak, de nem jöttek be... így anyunak és apunak nem éppen volt jó éjszakája, ügyeletben voltak végig:)... na szóval Yasmini nem akarta irigykedve nézni őket, így megengedtem, hogy átjöjjön...

Már pénteken is borzasztóan sajnáltam (előtte pénteken), mert itt volt két barátnője, akik ismerik Sebastiant is, és inkább vele játszottak: szaladgáltak a kertben, cigánykerekeztek... csupa olyat játszottak, amire Yasmini nem képes... Két dolgot csináltak együtt: mindenki a saját pizzáját (előre gyártott pizzalapra persze), meg aztán a medencében nagyjából Yasminit is belevették a mókába, de egyébként sajnos külső szemlélője volt az eseményeknek.

Na eddig jutottam a tegnapi sitteléskor, aztán hazajöttek Lisaékkal (szülinapja volt), egy órát még kb. itt voltam, iszogattunk, aztán persze itthagytam a töltőmet... így otthon már nem tudtam folytatni a blogírást, ami nem is volt baj, tekintve, hogy már éjfél volt...

Na de akkor vissza a múlt hét történéseire. Héfő este megvolt tehát a sleepover, egy időre remélem megint letudtam :) Nem volt rossz egyébként, kb. fél 9-kor jött (színházban volt meghallgatása:), aztán skype-olni akart Hajnival (vicceskedett:), végül aztán jó későn feküdtünk le. Megint egy ágyban aludtunk, gondolhatjátok milyen kényelmes volt. Na meg háromszor vagy négyszer fordítottam át/takartam be, stb... mindannyiszor bevágtam a fejemet/vállamat/derekamat... na de mindegy, ő boldog volt, az a lényeg :)

Dolgozni meg gymbe is össze-vissza mentem a múlt héten, igazából nem is nagyon emlékszem, hogy mikor mi volt... Azt tudom, hogy szerda este egy kicsit mérges voltam, mert rohantam vissza az irodából, mert úgy volt, hogy mikor Oxfordból hazaérnek, tusolunk, stb... ehhez képest kitalálta, hogy majd reggel... és haza is mehettem... maradhattam volna tovább is dolgozni, de mindegy...

Csütörtökön bementem Pauline-nal Camberley-be, mert azt hittem, hogy talán az az utolsó nap, amikor egy-két dolgot még beszerezhetek az otthoniaknak szánt csomagba. Kb. 10 perccel, miután minden megvolt, hívott a csaj, hogy csak kedden jönnek érte... de mindegy, így legalább később már nem kellett miatta aggódnom. Ja, mert volt egy kis rendelés a sportboltból, így gondoltam, hogy akkor a hugicám szülinapi ajándékát is most küldöm, meg egy-két apróságot. Ezért doboz is kellett... ami könnyűnek hangzik, mármint beszerezni. A baj csak az, hogy a legtöbb helyen már a reggeli órákban megszabadulnak tőlük – újrahasznosítás... A helyi kisboltban vagy háromszor voltam, ígérték, hogy tesznek nekem félre... végül aztán Camberley-ben találtam, rögtön kettőt is, pedig vagy 6-7 helyen voltam megkérdezni. Mindenhol nagyon kedvesek voltak egyébként. Pauline barátnője is :) Komolyan olyanok, mint az ovisok néha, de jó értelemben. Januártól ő tart rám igényt, azt mondta :D Ja, és esküszöm, hogy nem tudom, miért van... de megint kisétáltam egy kosárral, de most csak éppen hogy kijöttem, észrevettem...

Pénteken jó sokáig irodáztam: egyre mentem és 8-ig maradtam, mert nem kellettem itthon este (évfordulójuk volt, Sebastian sleepoverre, ők hárman pedig vacsizni mentek). Gymbe akartam menni munka után, de aztán kiderült, hogy Hajninak nem kell dolgoznia, így átjött... aztán egyszercsak fél 3 lett :))) én még hajat mostam, egyebek, és már aludtunk is.

Normál időben mentem dolgozni, de nem normál órákat dolgoztam. 9-ig is készen álltam volna maradni, de fél 9-kor Todd zárt. Sosem maradtam még eddig, és szerintem csak azért zártunk ilyen korán, mert Todd fáradt volt. Haza akart hozni, mindenáron... én mondtam, hogy meg se próbáljuk betenni a biciklit a kocsiba... tök jó idő volt, nem esett, nem fújt, és hát... nem árt a biciklizés, főleg nekem...

Valószínűleg péntek este döntöttük el, hogy vasárnap (mivel Hajni este sem dolgozott) elautózunk a Stonehenge-hez. Tudom, hogy „csak” egy rakás kő, de én akkor is féltem, hogy egyszer úgy hagyom el angolföldet, hogy nem voltam ott :) Csoda egy találmány ez a GPS :D Kb. egy óra alatt ott is voltunk, egy kicsit tanakodtunk, hogy bemenjünk-e a kapun belül – jó pénzért, de aztán végül úgy döntöttünk, hogy ha már eljöttünk eddig... a diákjegy volt Ł6.80, nem volt vészes végülis. A nap nem égetett, sőt nem is sütött végig, de farmerdzsekiben tökéletes volt. Körbesétálgattuk... akartunk magunkról képet, megkértem egy szerintem német csajt, mellettünk pedig japán kislányok fényképezkedtek... szinte velünk, olyan közel voltak. Arrébb mentünk egy kicsit, a német csaj pasija még a kameraállványát is elvitte az útból... erre nem ők is jöttek utánunk??? – a távolságot megtartva :)

A parkoló melletti óriási, birkakakis tisztáson megeszegettük a Hajni által gondosan készített szendvicseket (kösziiii:)))). Előtte még poénkodtam a birkasz.rral, nem gondoltam volna, hogy tényleg annyira tele van vele a fű, hogy alig találunk majd egy fenéknyi (illetve kettő:) területet, ahova letelepedhetünk. Tudom, ha kisebb lenne a fenekem... mondjuk az zavar a legkevésbé :) A Sonehenge-hez tartozik még egy dolog: a parkolásért fizetett három font elvileg visszajárt volna... már ha emlékeztem volna, hova tettem a bejáratnál kapott jegyet. Kb. 2 perc alatt sikerült úgy eltennem valahova (esetleg kidobtam?), hogy azóta sincs meg. Bocsi Hajni még egyszer, de ez vagyok én sajnos :)

Mielőtt továbbindultunk volna, nézegettük a térképet, és eldöntöttük, hogy elmegyünk a White Horse-hoz, amiről egyébként már korábban is beszéltünk. Gondoltuk, ha már nálunk (jobban mondva Hajninál) van a kocsi, és az idő is szép, miért ne? Hajni egyik barátnője volt már itt, innen az ötlet... A térképen azonban több White Horse is szerepelt... meg aztán a GPS-be bepötyögve is több eredményt kaptunk. Ebből már gondolhatjátok, hogy nem oda mentünk, ahova gondoltuk, hogy megyünk... de a legviccesebb az volt, hogy erre nem is jöttünk rá rögtön :D Ennek ellenére egy percig sem bántuk meg, hogy idetévedtünk... lenyűgöző volt a látvány a domb tetejéről... rét-legelő-hullámos völgy-virágzó sárga repcemezők... leírhatatlan... és lélegzetelállító... volt, hogy olyan meredek részen mentünk le aztán ugyanott vissza, hogy valóban lélegzetelállító volt, a szó mindkét értelmében :)))) Ja, és hogy mi is ez a White Horse: i.e. 1000. körül a domboldal mészkövébe faragott ló, ami a közeli kelta erőd része volt. Az erőd az Uffington Castle volt, aminek azt hittük, hogy valóban vannak még maradványai. Körbesétáltunk a valaha volt várfal helyén, látható, hol volt a várárok, de egy darab kő nincs ott, ami a várra utalna. Egy emléktábla mindössze... tehát a lélegzetelállító White Horse Hill (vagy Fehér Ló Völgy(e)) részeként láthattuk(?) az „elvarázsolt” kastélyt is :)))) Ha a másik  White Horse-hoz megyünk, erről lemaradtunk volna, valószínűleg soha nem jöttünk volna ide... a másik után. Ja, és elvileg ez az uffingtoni Anglia legősibb sziklába faragott rajza. Így egyben a legöregebb a White Horse-ok közül is. Mutatok képet arról, ahova gondoltuk, hogy megyünk (sokkal inkább hasonlít egy lóra, tömör...), és arról, ahol voltunk.

A saját képeim pedig majd egyszer feltöltődnek picasára remélhetőleg :) Én először „levonalaztam” magát a lovat, mert abból a szögből, ahonnan először láttuk, nem volt egyértelmű, hogy az egy ló :D Gondoltuk majd a domb másik oldalán meglátjuk azt is :D

Tehát gyönyörűséges helyeken jártunk, nem beszélve a kis vidéki utakról, falvakról, amiket érintettünk. Néha Szeged meg Vásárhely között éreztem magam :D Fél 7-hét körül hazaértünk, de még beugrottunk vacsizni a hozzánk közelebbi pubba, ahol anyusékkal is voltunk :D Vacsi után még eljöttünk hozzám, és szerintem majdnem 11 volt, amikor Hajni elment. Én nagyon jól éreztem magam, jó volt kimozdulni, „világot” látni, nevetgélni, sétálgatni, elfáradni :)

Ezért nem volt tehát blog a múlt héten... szombat este írhattam volna, de anyáékkal beszéltem egy kicsit munka után, aztán aludtam is... hosszú napom volt... Most pedig hosszú hetem van, amiről majd egy másik bejegyzésben írok. Ma sitteltem, 11 körül értek haza anyuék a koncertről, egy kicsit még irkáltam, de mostmár fáradt vagyok. Folytatás következik...

Sziasztok!

Most csak annyi, hogy még élek! :) Nem nagyon értem rá, mert annyira, de annyira jó idő van szerda óta...... bár a jövő hét már nem lesz ilyen, ha beigazolódik a jóslat... A mélyrepülésem fő és alapvető oka tutira a fos idő volt, ez már biztos. Ebből gyűrűzött aztán minden... a kajálás-önsajnálat, stb... De már itt az április, végre!!! 3 hét múlva ilyenkor Barcelonaban... ööö... vasárnap este nem tudom mit fogunk csinálni :)))) Valószínűleg iszogatunk majd valahol, túl a fincsi vacsin :)

Pénteken egyébként nem kellett sittelnem, mert anyu mégse ment el partizni, így lesétáltam a pubba, - tényleg csak - egy pohárra. Szombaton gyalog mentem az irodába, majd fél 7-kor Natalie-ék hazahoztak. Este puboztam, volt minden(ki): gymből ismerős pasi, akivel még soha egy szót nem beszéltem; rákvörösre égett német katona. Mindig ezek a katonák... :) Oh, és aztán Hajni is megjött :D

Ma pedig Farnborough-ba bicikliztem, nézelődtem, lángosoztunk Hajninál, aztán pedig csak élveztük a NAPot!!!! Még barnultam is egy kicsit, bizony! Csak én hülye farmert húztam reggel... majd ráégett a lábamra... kár, hogy a mai nap volt az egyetlen, amikor volt alkalmam a szabadban lenni, nem pedig csak bentről csodálni, ahogy a napocska beragyogja a mindenséget, és elképzelni, milyen melegséggel járhat mindez :D

Na megyek is alukálni, jövő héten hosszú hét indul... mit hét... két  hét, majdnem három... Kitört a szünet ugyanis. Hurrá!..... ez tudjátok rám nézve mit jelent. Mondtam anyuéknak, hogy én most úgy inkább elköltöznék egy időre :D

Szóval kívánjatok nekem sok-sok kitartást, türelmet az elkövetkezendő napokra-hetekre. Ha nem jelentkezem, kikészítettek! :)

A mai nap egyetlen „érdekessége”, hogy nem tudtam, hogy nincs suli (Hajni sem:), így mi ketten jelentünk csak meg. Illetve én nem mentem el odáig, mert Hajni útközben hívott, hogy mi a helyzet. Ja, és biciklivel voltam, mert Pauline ma ebédelni ment valakivel, így nem találkozott a barátnőjével. Tehát csak nézelődtünk, élveztük a napsütést, aztán hazatekertem, és útba ejtettem a gymet is ám! :) De ma nagyon gyenge voltam, szerintem leginkább fáradt, negyed 2-kor feküdtem le és fél 7 előtt már keltem is... és az utóbbi pár napban sem aludtam sokkal többet...

Ja, reggel volt nagy balhé megint, bolhából elefánt. Már nem is tudjuk miből indult, szerencsére én egyáltalán nem voltam érintett... mindez a nagy jókedvre jött amúgy, este ugyanis „felnőtt-oktatást” tartott apu a gyerekeknek... és Yasmin, immáron megvilágosodván előadta nekem a hallottakat... kérdezett is... mondtam, hogy nem voltam felkészülve, hogy reggel negyed 8-kor szexualitással kapcsolatos kérdésekre kell majd válaszolnom :))

Egy kicsit most ugrálok az időben, vissza a délutánhoz: gym után átjöttem, vasaltam-mostam (anyu is mosott, már nem először a héten.... „shock horror”, ahogy ő szokta mondani :))) És tegnap azt is megjegyezte, hogy „kivettem a gépből őket, mert ha vizesen benne maradnak, belebüdösödnek” .... mintha én ezt még soha nem mondtam volna :))) Kíváncsi leszek, hogy ezután jobban zavarja-e majd...

Délután vacsi a TŰZŐ NAPon... nem tudom hány fok volt, de anyu fürdőruhában festegette a kerítést meg aztán napozott is. Tényleg nagy forróság volt!! :) A gyerekek úsztak, aztán tusi, stb... Ja, a vacsi mellé tequila-lime-ot kaptam, nagyon finom volt :) Karen jól elvolt: az egyik erősebbre sikerült, de nem tudta melyik. Mivel úgyis mindig véletlenül beleiszik az italaimba, most is megkóstolta mindkettőt. Belenyomkodta a citromot, aztán megint belekortyolt mindkettőbe. Az erősebbet kaptam én, mert ő még később vezetett (itt lehet). A forróságban majdnem fejbe is vágott :D

Most éppen sittelek. Nagyon rendes volt Karen, mert egész héten nem tudtuk, hogy Hajni ráér-e ma, és még tegnap is mondta, hogy ha véletlenül ráér, akkor áthívja Pauline-t gyerekőrzőbe, mert úgyis alig találkozunk Hajnival... A hét elején is kérdezte, hogy pénteken dolgozik-e Hajni, mert bár ő is megy valahova meg apu is, de úgysem lesz sokáig, hátha el tudunk menni valahova. De dolgozik Hajni egész hétvégén. Mondjuk szombatra azért egy késői pubozást tervezünk, vasárnapra pedig valami magyaros sütést-főzést, csak még nem tudjuk, hogy mit :)

Ja, mostanában megint török: múlt héten borospoharat otthon nálam, tegnap pedig a vékony fareluxát szabadítottam meg egy 10-15 centis darabtól portörlés közben. De ügyi voltam, mert pillanatragasztóval úgy néz ki vissza lehet illeszteni :)

A tegnaphoz még annyit, hogy anyu pont sms-ezett nekem, amikor megtudtam, hogy saját csoportom lesz, így a válaszüzenetben megírtam neki, hogy szerintem büntetnek :) Kérdezte, hogy a rossz gyerekeket kaptam-e? :D Aztán itthon arra jutottunk, hogy inkább teszteltek csak, mint büntettek :D Akármi is volt, szerintem kiálltam a próbát.

Ma csak 8-ra jöttem, félig-meddig elvégeztem a dolgom, meg anyuval is beszélgettünk. Mondtam, hogy most már tényleg ne vegyen semmi kaját nekem... mondta, hogy ő is 5 percenként nyitogatja a szekrényt, amikor egyedül van este, és olyanokat is eszik, amit igazából nem is nagyon szeret. Hát, ezzel én is így vagyok sajnos... Ja, meg apu kiadta neki, hogy mit kell a ház körül elpakolnia, mert rontja a „kertképet” :) És ez szigorúan csak a ház 2 méteres körzetére vonatkozik, a kert további részét nem bízná másra :))))

Az idő szuper volt ma, de tényleg!! Eddig a legmelegebb nap idén... tegnap is lehetett volna hasonló... pólóban mentem az irodába! :D A munka jó volt, már egy hete nem voltam :)

Délután befejeztem a reggel félbehagyott portörlést, aztán leültem és vártam a lányokra. Apu mostmár mindig megkérdezi, hogy a 10-es skálán hányas a kedvem :)))) Nevetgéltünk a fiúkkal... bemutattuk egymásnak Sebastiant és a mosogatógépet :D

Lányok haza (már majdnem fél 7 volt), gyors kaja, majd egy nagy hiszti, amíg anyu boltban volt. Ki nyomja a majonézt? – ez volt a kiindulópont, aztán komolyabbra fordult, a majonéz már nem számított... nagyon-nagyon fáradt volt, és ilyenkor tudjuk milyen. Sebastian megint nagyon okosan ráhagyta, de Yasmin csak nem hagyta abba... apu is hiába szólt közbe... és a szólt még enyhe kifejezés...

Tusi után lenyugodtak a kedélyek, és immáron jó hangulatban elnyaltunk egy-egy jégkrémet. A gyerekek meg én. Ezt választottam ugyanis az alkohol helyett. Tényleg minden nap iszunk egy kis pezsit, sört, bort, vodka-ezt-azt, ha csak keveset is. Ma szünetet tartottam :)

Már 8 volt, amikor hazajöttem, így nem mentem gymbe. Nem lett volna értelme olyan kevés időre menni. Skype-oltam inkább Orsikáékkal, jó sokat :) Nem tudom miért volt olyan biztos benne, hogy készülök valamit küldeni a szülcsinapjára :D

A reggel a várakozásoknak megfelelően jó hangulatban telt, bár az indiai cipőmmel egy kicsit sikerült megtörnöm. Nagyon kérte, nagyon szépen, hogy jöjjek haza és vegyem át... aztán anyu is (aki látta, hogy vittem a csizmámat:) rákezdte, hogy nem érti mi baja van vele, nagyon is szép cipellő, és így, hogy hindu templomba megyünk, még jó is, biztos majd irigykednek rá, stb... Végül észre sem vette, amikor átcseréltem indulás előtt, annyira mégsem zavarta ezek szerint :) De azért mondta, hogy „egy aggodalommal kevesebb” volt, miután felhívtam rá a figyelmet :)) És még a legjobban öltözött felnőtt/kísérő/tanár díját is elnyertem ma tőle, ami Yasmintól különösen nagy dicséret... hiszen magán kívül mindenkivel elég kritikus :D

8 után már a suliba is értünk, anyu Yasmin „parancsára” a kocsiban maradt, amíg be nem szálltunk a buszba, Yasmin és én pedig bementünk a suliba. Sokat nem vártunk (a semmire), mert úgyis mindenki előtt szállt fel Yasmini... itt reggel még anyuval küszködték fel magukat a „hegyre” (neki az), nagyon ügyes volt, de tényleg!!! Megjöttek a többiek, Yasmin elöl ült, én hátul valami tanárral, Mrs vkivel, képtelen voltam ennyi nevet megjegyezni... Ja, és szerencsére Yasmin ijesztgetése ellenére ma már Vikinek (leírva persze Vicky volt mindenhova) hívtak, nem pedig Miss Nemethnek...

A buszon jött az első sokk, megkaptam ugyanis a kis „csomagomat”. Tájékoztatók, múzeum-térképek, kérdések, amiket fel kell majd tenni a gyerekeknek, stb... a legfontosabb viszont a csoportbeosztás: én, a teljesen ismeretlen, idegen, a police check ellenére akár sorozatgyilkos is lehetnék.... szóval én kaptam EGYEDÜL egy 8 fős csoportot. Volt még pár szülő, de ők mind egy-egy tanár mellé voltak beosztva. Mondta is az a nő, akivel ültem, hogy „Jól megbízhatnak benned...” A 8 gyerekből szerencsére két lányt ismertem... volt egy harmadik kislány (aranyos volt, mondta, hogy felismer Yasmin blogjáról:), és 5 fiú, akikből kettő ugyanúgy nézett ki, mint a másik 40 kisfiú (a zoknijuk alapján próbáltam keresni őket a hindu templomban), a másik három elég jellegzetes fizimiskával rendelkezett, így őket viszonylag könnyű volt beazonosítani a 82 egyformába öltözött gyerek között...

Így indult tehát a nap, na meg késéssel... Ahogy arra számítani lehetett, a háromból kétszer én vittem Yasmint WC-re. Nem szakadtam bele, csak elvileg nem nekem kellett volna. De amúgy jól elvoltunk, én a kis csoportommal, Yasmin is az övével, így nem is vesztünk össze :) A hindu templom volt az első állomás. Hatalmas, gyönyörűen megmunkált, néhol nekem már giccses, tiszta márvány minden, kívülről pedig fafaragott a bejáratnál. Táskát egyáltalán nem lehetett bevinni, még a kistáskámat is visszavitette a srác a buszba... Le kellett venni a cipőt, nézelődtünk, meghallgattunk egy tájékoztatót, aztán részt vettünk egy rövid istentiszteleten. Elég sok iskolából voltak, és ahhoz képest, hogy csendben kellett volna lenni... hát... én tuti, hogy egy bizonyos kor alatt nem engedném be a gyerekeket. Mondjuk őszintén szólva a mieinket dicséret illeti, mert amikor igazán kellett, akkor valóban befogták a lepénylesőt, és tiszteletben tartották a fehérbe öltözött „háziak” kérését... Ja, és képzeljétek, hogy a magyar kisfiú a másik buszban volt, és a csoportjaink mindig elkerülték egymást (kivéve amikor össznépi leülés volt, de akkor meg nem volt idő keresgélni, na meg a saját csoportomra kellett figyelnem), így még mindig nem tudom hogy néz ki, és még mindig nem beszéltem vele, pedig jó lett volna. Na majd Franciaországban. Jön elvileg :)

A hindu templom után megebédeltünk a buszon, mert nem lett volna már idő leülni a szabadban (ez volt a terv), és az idő is fos volt... Elfogyasztottam hát anyu fantasztikus magvas kenyeres szendvicsét, meg az extrákat :) Reggel három uzsit készített :D A Tate Gallery volt a második állomás... Itt is külön csoportban voltam Yasmintól, de egymás melletti termekben voltunk mindig, vagy ha hatalmas volt a terem, akkor ugyanabban, akár több másik csoporttal együtt. Az én 8 gyerekem élvezte, hogy volt, hogy nem volt velük tanár, „csak” én, de szerencsére nem voltak tiszteletlenek, egyáltalán, sőt... A két kislány mellett, akit ismertem, a harmadik is nagyon sokat beszélt velem, és még a fiúkkal is váltottam itt-ott pár szót. Voltak ugyanis feladataik, és tökre élveztem, hogy kérdezgethettem tőlük :D A galériában minden van, angol festők és szobrászok alkotásai, egészen a 16. századtól (a legkorábbi ez volt, amit láttam, de lehet, hogy van korábbról is) napjainkig. Nem egy olyan kép volt, amit szívesen kiraknék a falamra, és a szobrok között is voltak merészek, még épp a határon :)

Innen is, ugyanúgy, mint a hindu templomból, mi jöttünk ki először Yasminnal, hogy mindenki előtt felszállhassunk a buszra. Ekkor már a másik 1-to-1 volt velünk, aki azért volt jobb, mert felszállásnál hagyta, hogy Yasmin és én a saját tempónkban menjünk fel, míg az első nő, délelőtt szinte rángatta Yasmin nadrágját, és húzta a lábát. Jó, OK, nem megy még neki olyan gyorsan az emelés, és számára az a pár lépcsőfok is egyenlő a Himalájával, de legalábbis egy Kékessel :D Az egész évfolyam bent volt még a templomban, igazán ráértünk volna...

A galériából aztán rögtön hazafelé vettük az irányt, fél 4 körül járt már. Szerintem fél 5 fele érhettünk a sulihoz. Nem tudom, hogy a Karentől reggel kapott fejfájáscsillapítók álmosítottak-e el (azt hittem nem lesz rájuk szükségem, de aztán a mi buszunkon lévő 44 gyerek tett róla, hogy kelljen:) vagy csak szimplán elfáradtam, na meg az időjárás is elég álmosító volt... A lényeg, hogy alig tudtam nyitva tartani a szememet...

Anyuval lesegítettük Yasminit, elbúcsúztunk a nagyon kedves és segítőkész buszsofőröktől, és hazajöttünk. Gyors vacsi, élménybeszámoló, tusi, villámöltözés, és 6-kor mentek drámára, én pedig haza. Egy kicsit kifújtam magam, aztán elmentem gymbe, ahonnan fél 10 körül értem haza. Van valami (nekem) új recepciós srác, eddig legalábbis nem láttam ott, esetleg egyszer, nagyon érdeklődő volt, párszor odajött, meg aztán a végén kb. negyed órát beszélgettünk. Egyáltalán nem tetszik, de barátságos, és hívott pubozni. Majd meggondolom :)

Összességében jól éreztem magam, megismerkedtem egy-két tanárral, akik Franciaországba is jönnek majd. Beszélgettem kedves anyukákkal is, a gyerekeknek sem leszek már totál idegen, Yasminnak is segítettem, ha kellett, úgyhogy sikeresnek értékelem a mai napot :D Fárasztó, de sikeres :)

Hajnival most beszéltem skype-on, megnyugtatott, hogy ne bánjam, amiért kihagytam a windsori csoportkirándulásunkat :)))) Bár egy-két momentumnál azért ott lettem volna, azok alapján, amit mesélt :D

Most éjfél van, azt hiszem ideje aludni. Reggel apuval mennek, így csak 8-ra megyek, legalább kialszom magam.

Na itt vagyok, nem vesztem el, csak kimerültem :) A szombat délután ugyanis nem volt olyan rózsaszín, mint az előző bejegyzés megszületéséig eltelt idő... Először is nagy kalandosan hazajutottak, taxival, mert Bert kocsija a Waitrose parkolójában bemondta az unalmast. Pedig először az volt, hogy hazadobják  gyerekeket, és visszamennek, de Yasmin mindenképpen be akart menni, mert volt 3 dolog, amit vasárnapra meg akart venni... azt mondta az apja kérte (holott apu és Yasmin is tudták, hogy vasárnap is mennek boltba)... és rosszul érezte volna, ha ezeket nem szerzi be apunak az ígérete ellenére... és ezt tök komolyan gondolta... (A kocsi nem indulásának oka máig ismeretlen, Pauline vezette, Bert szerint ennyi elég volt ahhoz, hogy meghaljon :)))) Egyedül Yasmin élvezte a helyzetet...

Először volt egy kis vitánk a kerekesszék miatt... mondtam Karennek, hogy nem kellett volna Yasminnak is mondania, hogy megkaphatja, mert így egész álló nap abban akar majd lenni... és így is volt... én pedig átültettem (na nem erőszakkal) a rendes székbe, legalább amíg a konyhaasztalnál tevékenykedett... aztán olyan hisztit levágott, Sebastian már gumicukorral próbálta „lefizetni”, hogy fogja be végre... tényleg hiszti volt... Meguntam, mondtam, hogy engem aztán nem érdekel, ha fáj a háta este, tessék... „de úgyis érdekel, ne haragudj,..........”

Ezután citromos muffint sütöttünk porból, én szimultán rántott husit és krumplipürét is varázsoltam, mert persze már éhesek voltak. Ja, bocsi, Yasmin csinálta a muffint :) Ami abból állt, hogy én a husival foglalkoztam, ő pedig percenként kért valamit, vagy megkért, hogy kavarjam, öntsem hozzá, stb. Szóval lényegében én csináltam azt is. De azért szólt, hogy ne a szilikonos sütikavarót használjam, hanem fakanalat, mert az van a dobozra írva. A dobozon az is volt, hogy 16 percig kell sütni. Hiába nem volt még kész, ő már ki akarta venni, mert 16 perc az 16 perc... hú de sok ilyen volt... De ezekkel nem is volt baj, elnevetgéltünk közben, elhitte, hogy nekem van igazam :D És nagyon kedves volt, csak úgy szó nélkül hozott be nekem sört, hogy készít nekem Chandyt, még a nagyon féltett 7up!-jából is adott, kétszer is, mert később kaptam még egyet, a vodka-narancsom után :D

Elpakoltunk, és mivel a tusoláson már túl voltunk, nem volt semmi dolgunk. Leültünk hát táncos műsort nézni, ami közben már majdnem elaludt Yasmini, de mégsem. Ezután következett a rettentő izgalmas lottósorsolás, minden baj okozója. Én kérdeztem, hogy „ki nézi ezt? elkapcsolhatjuk-e?” Sebastian szokás szerint megragadta a távinyót (így hívtuk Orsikával, és szerintem családi körben még mindig ez a név megy otthon, nem?:).... és mivel Yasmin nem szólt semmit, elkapcsolta... Na ami ezután jött... nem részletezem, hosszú lenne, de még a WC-re is távinyóval kellett mennem... annyira fáradt volt szegény, és ijesztően fel tudja húzni magát, egyszer-egyszer elneveti magát, a következő másodpercben pedig újra majd felrobban... ijesztő, nincs rá más szó. A végén aztán bocsánatot kért mindenkitől, ilyenkor az a baj, hogy túlzásokba esik... én megint Kate Middleton voltam a hétvégén, Sebastian pedig a világ legjobb testvére...

A vitának egyébként Sebastian puha-lövetű pisztolya vetett véget, játszani invitált :) Nagyon jól mutattam a gyerekekre méretezett golyóálló-mellényben :)) Szerencsére fél 9 körül már befutottak anyuék. Gyors élménybeszámoló, jó kedvük volt :))) Anyu „elmesélte” milyen a magántaxis kocsijában alkoholizálás után utazni, aztán „rájött”, hogy én is tudom :)))))) Azt hiszem 9 után valamikor jöttem el, fáradtan :D

Ide még beszúrok egy kis elfelejtett „sztorit” szombat délelőttről: Yasmint felöltöztettem, rendesen, ahogy mindig szoktam :) Erre fél óra múlva más felső volt rajta és a haja is másképp állt: Sebastian tanácsolta neki, hogy vegye át a pulcsit, segített is neki, mert szerinte így sosem fog egy pasi sem beleszeretni, ha olyan dedósan néz ki... hát számomra ugyanúgy nézett ki a második felsőben is, dehát ők tudják :))) Ja, szombat délelőtt történelmi pillanat jött el: megkóstoltam a mogyoróvajat... igen, itt vagyok több, mint egy éve, és csak most kóstoltam meg. Nagyon ízlett. Sajnos. Szuper, most még egy dolog van, ami nagyon hízlal, nem jó nekem, és ízlik. Fantasztikus... :)

Vasárnap fél 9 kürül ébredtem, aztán nekifogtam rendezgetni a kis lakásomat. Csináltam „előtte-képeket”, „utána” még nincs, lesz :) Délben megszakítottam a tevékenységemet, mert jött Hajni. Ebédeltünk, sétáltunk, 3 fele elment, én pedig folytattam. Tologattam, törölgettem, húztam, pakoltam, hajtogattam, stb... A szekrényről most eszembe jutott, bár már lehet, hogy írtam is, hogy anyu nem akar maguknál fentre a „szekrényükre” ajtót (tetőtérben a „ferde fal” alatt vannak két oldalra felakasztva a ruháik, egy-egy polcos rész is van, Bertie keze munkája, ki másé?) Tehát nem akar faajtót, csak valami függönyszerűséget. Mondtam, hogy támogatom, mivel amúgy sem csukja be soha a szekrényajtókat... és tényleg... kár is lenne bajlódnia vele Bertnek :D

Este aztán skype-oltam és ennyi :) A cipőket is el akartam rendezgetni, de nem volt energiám. Kérdezhetitek, hogy ugyan miben fáradtam el? Jó kérdés. Szimplán vasárnap volt. És majdnem 9 órát aludtam, abban :)

Ma pedig...

.. negyed 8, úszás után. Nincs ezzel semmi baj, csak az, hogy így naponta kétszer tusolunk-törülközünk-öltözünk... Furcsálltam, hogy nem azzal indított a kisasszony, hogy „hol vannak a karkötőim?”... az új szenvedélyei ugyanis a különböző alakokat formáló színes gumikarkötők... állatok, esernyő, virág, stb... de a formája természetesen nem látszik, ha a karodon van... iszonyat hülyeség, ronda is, de most ez a menő, hát legyen... 3 db-ot levett szombat este a WC-ben, amit akkor a zsebembe tettem, hogy majd a szobájában kirakom, és hát, na bumm, elfelejtettem. Azt hittem egyébként, hogy majd ír tegnap, vagy felhív, de kibírta máig :)))))

A reggel egyébként jó hangulatban telt, a fő téma még mindig (vagy már megint:) a holnapi londoni kirándulás. Egyre izgatottabb vagyok :)))) Múlt héten minden nap mással jött haza, hogy mit lehet és nem lehet viselni (leggings, farmer, meddig érhet a top, a szoknya, stb.), mit vihetek és mit nem... hogy telefont nem lehet... mondtam, hogy én azért fogok, nem diák vagyok, legalábbis holnap nem az leszek :) De nem, nekem sem lehet. Mondtam bízza csak ide :))) Hú, mennyi mindennel jött... Ja, meg hogy majd anyu nekem is csomagol uzsit, már meg is kérte, hogy vegyen barna magos kenyeret, mert én csak azt szeretem :))) Aztán este anyu is viccelődött, hogy mit kérek holnap, mit csomagoljon, milyen snacket, sorolta a lehetőségeimet, mintha nem tudnám, hogy mit szoktak a gyerekek vinni :D Yasmin kereste Sebastian régi uzsitáskáját, hogy majd azt vigyem. Ha-ha-ha, biztos... amúgy sem visz senki uzsitáskát, majd zacskóba tesszük, hogy utána ne kelljen a hülye dobozt cipelni.

A délelőtt a szokásos hétfői teendőkkel telt. Egy kicsit berágtam, mert anyuék ágyneműje tiszta mocsok volt... mancsos... grrrr... ennyit arról, hogy fent már tényleg nem ugrálhatnak fel a kutyák az ágyra. Biztos anyák napja alkalmából engedte meg nekik Karen... ja, mert itt tegnap volt anyák napja... A másik pedig a felmosó... mondtam, hogy múlt héten már Sebastian tudtára adtam, hogy én másra használom, mint ő... én ugyebár céljának megfelelően padlótisztításra, míg ő roller-akadályként... ketté is törte tegnap, úgyhogy ráment a hátam, mire felmostam mindenhol... mondtam anyunak, hogy sürgősen szerezzen be egyet, akkor talán jövő hétfőre lesz :D

Délben kb. eljöttem, anyu is velem tartott, közben pedig Pauline is megjött, aki beszámolt a kontrollvizsgálatáról (EKG, stb..) és a fiatal katonákról... meg ha 35 évvel fiatalabb lenne... behalok milyen szövege van :)))) Anyu megcsodálta a szobát, sosem volt még így berendezve, de nagyon tetszik neki. Bert pedig ma megszerelte az életveszélyes konnektort az ágyamnál, amit én törtem el még pár hónapja :D Szerinte azért tört el, mert vendégem volt, és az ágy túl sokszor ütközött szegény gyenge konnektornak... Bárcsak így lenne :)))) Aztán fúrt nekem akasztót a falba, hogy a nyaklánc-tartómat fel tudjam lógatni. Még feltesz majd nekem egy képet, ami a régi ágyam ágyneműtartójából került elő, és ennyi, többet nem fogom zaklatni :) Tegnap felkiabált, mikor itt volt Hajni, hogy megvan, hogy mire való a darab, ami kimaradt a „szekrényépítés” során, és amire én mondtam, hogy akármi is, nincs rá szükségünk :D És tényleg nincs :D Mit csinálnánk mi jó öreg Bertie nélkül???? Ja, és még az áram is megrázta egy kicsit, remélem jól van... (lekapcsolta ő, aztán amikor végzett, vissza, de aztán valami nem jó volt, és még megpiszkálta...) Mondta, hogy öregszik már, mert régen sokkal gyorsabban végzett az ilyenekkel... A kép pedig, amit fel akarok tetetni... az egyik alvállalkozója adta neki anno párban egy másikkal, értékesek állítólag... még mikor a Trafalgaron azt az épületet építették, nem most volt már. Mesélt az építkezésről magáról, hogy milyen nehézségeik voltak... Aztán már nem emlékszem mire mondtam, hogy „Én mindenkinek, akivel arra jártam, elmondtam, hogy te építetted.” :))))

A javítási munkálatok után aztán elkerekeztem a gymbe, haza, aztán 4-re át. Yasminnak fizioja volt, úgyhogy elkezdtem a vacsit, és apuval elkezdtünk sörözni. Mondta igyak egyet, hátha javul egyet a tízes skálán a kedvem (pedig alapból sem volt rossz:), elvégre már 4 óra volt...

Hazaértek a lányok, Yasmin még be sem lépett az ajtón, már leordította Sebastiant, és ez a magatartás jellemezte egészen addig szinte, amíg el nem jöttem fél 7-kor. Minden baj volt neki... anyu megint kiosztotta, hogy ha állandóan ennyire okoskodik, mindig mindent jobban tud a másiknál (anyuval szemben is mindig erősködik olyan dolgokban is, amiről tényleg fogalma sincs), parancsolgat, stb... akkor soha nem lesznek barátai. Szeptemberben új suli, új emberek, jó lesz, ha addigra összeszedi magát... Na meg tanulja meg, hogy ki a felnőtt és ki a gyerek a háznál, mert néha ezt is összekeveri... A legutolsó kör egy zsák miatt ment, mikor eljöttem... nem találják ugyanis, és Yasmin holnap azt akarja hozni... Nekem is mondta, hogy ne az indián cipőmben menjek (ugyebár nem ritka, hogy kiadja, hogy mit viseljünk vagy mit ne... hogy ne hozzunk rá szégyent:))) Nem akartam abban menni egyébként sem, de azért megviccelem reggel :)))) Lehet fényképezőt is kellene vinnem, hogy lekapjam az arcát, amikor meglátja. Nagyon be van sózva egyébként, azt akarta, hogy negyed 8 helyett 7-re menjek... de felesleges volna... mondjuk anyu 8:05-kor el akar indulni... mondtam, hogy tűzzük ki a 7:55-öt inkább, és akkor talán sikerül 8 után 5 perccel kigurulni a kapun... Borzasztó kíváncsi vagyok :) Na meg arra is, hogy mennyi segítséget kérnek majd a tanárok... hányszor kell majd WC-re vinnem... merthogy hivatalosan egyszer sem kellene... de tuti fogják kérni, Karen szerint is... na mindegy, nem halok bele, szerencsére nem kell egész nap együtt lennünk, aminek szerintem mindketten örülünk :D Szeretjük egymást, de a jóból is megárt... valamint nem szeretnék ott ülni egész nap, és úgy érezni, hogy elrontom a napját, zavarom a csajos dumcsit, stb... értitek, mintha anya mindig a sarkamban lett volna minden kiránduláson... (bocs Anyuskám:) Oh, és valami hindu templomba meg a Tate galériába megyünk. Úgysem voltam még egyikben sem :)

Elbúcsúztam, javasoltam, hogy higgadjon le és vegyen vissza anyuval szemben is... Kérdezte miért állok én mindig az anyja pártján? „Talán mert velem is ugyanezt csinálod???”... Kíváncsian várom a holnap reggelt :D

Ja, apu mindeközben békésen festegetett kint, ezúttal kerítést. A bárra panaszkodott, azt mondta rosszabb a kiszolgálás, mint a helyi pubban :) Mondtam, hogy sajnos a pultosoknak egy rakat fontosabb teendőjük akadt, például maguknak pezsgőt tölteni, őt meg elfelejtettük :D

Most szerintem megnézem a tegnapi Született feleségeket. És mutatok nektek valamit:

Aki tv-ben nézi a Grace klinikát (otthon nem tudom hol tart), az ne nézze meg. A lényeg, hogy a csütörtöki epizód egy elég fele-másra sikerült musical-rész, amiben néhányan énekeltek. A legtöbben egyébként nem rosszul... nem is magával az énekléssel volt a baj, csak miért kellett ilyen sokat??? Elég lett volna az elején-végén egy-egy dal. Ez a dal a legutolsó, gyönyörű amúgy is, hallottam már, de Sara Ramirez előadásában még nem :)

Gondoljatok rám holnap légyszi :D

Sziasztok!!!

Magam sem hittem volna, de eddig (és most le is kopogom) az ég világon semmi baj nem volt velük. Nem volt veszekedés, hangoskodás, hiszti, még a kutyák sem harcoltak sokat bent... Egyetlen dolog, amiről már írtam korábban is, mégpedig az, hogy Yasmin mostanában kitörölte a szótárából a „please”-t (anyunak is elege van már ebből... nekem meg most még jobban feltűnik, hogy csak én vagyok velük), anélkül pedig semmi nem történik... erre azért  néhányszor emlékeztettem, de ennyi :D

Tegnap elég fáradt volt Yasmini, rögtön suli után tusoltunk, aztán fél 5 felé vacsiztunk, majd anyák napi ajándékot csomagolt meg kártyát gyártott. Sebastitan filmet nézett este, Yasmin pedig annyira kimerült volt, hogy önszántából 8 után aludni ment, még az arcpakolás is elmaradt... mondjuk egyszer-kétszer mondta, hogy inkább fentmarad, mert Sebastian még filmet néz, de aztán meggyőztem, hogy ha tényleg fáradt, ne foglalkozzon vele. Igazából nem kellett rábeszélni :)

Én megnéztem a legújabb Grace klinikámat, aztán tusoltam, hajat mostam, közben Sebastian is lefeküdt 9-kor. Én végül fél 12-kor tértem nyugovóra, a vendégszobában, a „baby-őrrel”, amit egyébként anyu is használ, amióta felköltöztek. Mindezt persze miután megpisiltettem a kutyákat kint... nagy nehezen... (oh, és miután Sebastian nem nyitotta ki Zulunak az ajtót, amíg én fent az ágyamat csináltam, így az odapisilt az ajtó mellé a kis szőnyegre... mondtam neki, hogy ha legközelebb szinte órákig bent van a szobájában a kutyákkal, és azok ki akarnak menni, akkor ne csak a szobaajtót nyissa ki szerencsétlennek, hanem adjon szabad utat neki a kertbe...)

Az éjszaka szerencsére nagyon nyugis volt :))) Mondjuk hangos volt a falióra (tudom, levehettem volna, Karen is mondta:))), de más nem zavarta az álmomat. Yasminnak nem tettük fel az éjjeli merevítőket, mindkettőnk nyugodt álma érdekében így volt megbeszélve. 7 előtt felébredtem, kiengedtem a kutyákat, aztán fél 8-kor Yasmin is felébredt.

Palacsintát szerencsére nem kellett sütnöm reggelire... anyuval úgy beszéltük meg, hogy ha felhozzák újra, akkor lesz, ha nem, örülünk :) Yasmin hál’ istennek átment Pauline-ékhoz a szokásos szombati reggelijére fél 9 körül, Sebastian pedig... ismeritek, mintha itt sem lenne :D

Így volt időm folytatni a tegnapi főtevékenységemet: a mosást. MINDENt kimostam a kis lakásomból: ágyneműket, takarókat, plédeket, fürdőszobaszőnyegeket, és persze a ruháimat. Tegnap reggel óta folyamatosan megy a mosógép, szegény :)

Fél 11 körül aztán felszabadultam egy kicsit, egyelőre még mindig ezt élvezem, ki tudja meddig... szerintem hamarosan megérkeznek. Pauline és Bert elvitték őket Camberley-be vásárolgatni, ebédelni meg valami rendőrnap-szerűség is van. Mehettem volna, de inkább maradtam :DD Vasaltam ma is egy kicsit, felporszívóztam, felhúztam a friss ágyneműmet, hogy ne este kelljen... előkészítettem a husit estére, mert Yasmin sütit is akar sütni, így már ennyivel is előrébb vagyok. Most pedig a kanapén ülök, kutyákkal körülvéve... elég magányosak szerencsétlenek... leültem a kanapéra, és rögtön felkeltek kényelmes ágyukból, hogy "beszorítsanak" kettőjük közé. Én egy kicsit azért átrendeztem a viszonyokat :D

Ja, Yasmin úgy áttranszferálja magát a székből a kocsiülésbe, hogy csak ámultam. Mindig Bert kellene nekünk, hogy ráparancsoljon. Ő nem tűri a totojázást meg a nyavalygást :)

Majd jelentkezem este vagy holnap.

Oh, és képzeljétek, tegnap délután életet mentettem: egy kismadár (szerintem vörösbegy) nekirepült a konyhaajtónak, pont amikor a hűtőnél voltam... így láttam és hallottam is a koppanást. Szeretem az állatokat, de annyira azért nem, hogy rögtön felkapjam és babusgassam, úgyhogy bezártam a kutyákat, aztán átszaladtam Pauline-ért, aki jött is sebesen, és igazából ő mentette meg. Ma már jól van, orvosunk (=Pauline) szerint csak nagyon beüthette a fejét. De az tuti, hogy mozdulni nem tudott szegény tegnap...

Gondoltam még jelentkezem, mielőtt megkezdődik a – remélhetőleg nem valódi – rémálom :)

Tegnap reggel fizioja volt Yasminnak itthon, úgyhogy itt kellett maradnom, amíg Karen kidobta Sebet a suliban. Gyorsan összekaptam magam, aztán Pauline elvitt suliba, a nagy vizsgára. Ahogy a tanárnő mondta, tényleg nehezebb volt basszus, mint az eddigi gyakorlótesztek, sokkal több elgondolkodtató kérdés volt... na de majd kiderül, bizakodó vagyok azért :)

Még gyors elszaladtam a bankba, aztán haza is jöttem Pauline-nal, nem volt kedvem a városban maradni. 2-kor aztán átjöttem, hűtőt takarítottam, ilyenek... Könnyű estém volt, mert 5 után már végeztem is (mondjuk nem vasaltam). És hogy miért: alapvetően a suli disco a „felelős” :) Ahova végül csak Sebastian ment, Yasmint pedig elvitte apu vacsizni... nem írom le a sztorit, de a disco miatt volt a dráma szerda este is... szegénynek nem pöri üldögélni, amíg a többiek táncolnak... mondjuk nem ez volt a fő probléma, de mindegy is... nem ment... attól még természetesen szépen elkészültünk, kicsinosítottuk, nagyon izgatott volt :D

Üldögéltem otthon egy kicsit, aztán úgy döntöttem, hogy elmegyek a gymbe, miért is ne? 9 fele hazaértem, de már nem volt kedvem blogot írni, ezért írok most :)

Ja, tegnap reggelre képzeljétek Zulu összepisilte Yasmin ágyát... no comment... úgyhogy újra ágyneműmosás volt... ami természetesen ma újra tiszta mocsok. Komolyan mondom ez gusztustalan, dehát nem nekem kell ebben aludni, ettől még nem fogom naponta mosni mindenkiét az tuti...

Ma pedig negyed 8-kor indult a nap... suliba indulás, aztán 9-kor anyuék is elmentek. Azt mondta, hogy ne aggódjak az „állapotok” miatt, délutántól ne takarítgassak, stb... ja, ő sem szokott hétvégén, azt tudom/látom, a különbség csak az, hogy ő tudja, hogy Viki úgyis jön hétfőn és hipp-hopp rendbevágja a házat... míg én... mondjuk végülis én is tudom, hogy Viki úgyis jön hétfőn és hipp-hopp rendbevágja a házat :)))) Akkor nincs is itt semmi probléma :) Olyannyira, hogy el is kezdtem ebben a szellemben működni, így ma már fel sem porszívóztam. Minek is? Majd holnap inkább, amíg a gyerekek távol lesznek... Aztán be is bizonyosodott, hogy jól tettem: Zulu előszeretettel hord be a kertből „virágföldes” cuccokat, még jó, hogy sötétebb az új szőnyeg... pont ezt beszéltük anyuval, hogy tuti azért tűrjük meg Hollyt mostanában egy kicsit jobban bent... nem látszik annyira a kosz :) Mondjuk én tuti ki fogom csukni néha... megőrülni azért nem akarok három kutyától meg két gyerektől...

Tehát elbúcsúztunk, apunak rengeteg kedve van menni... még egy éjszakára sem szereti itt hagyni a gyerkőcöket, az otthont, stb. Szerintem ha azt mondanák neki, hogy soha többé nem teheti ki a lábát az országból vagy a környékről, azt sem bánná :D Tehát mostantól holnap estig én vagyok a „lady of the house”, ahogy anyu mondta.

Remélem nem vitatkoznak majd sokat, se velem, sem egymással... Elvileg ez a felnőttesség-önállóság próbája... majd kiderül.... múltkor beszéltünk róla, hogy náluk vajon mikor jön el az, amikor itthon lehet őket hagyni egyedül... merthogy törvényileg 12 éves kortól lehet a gyerekeket felügyelet nélkül otthon hagyni... bár ezek a gyerekek szerintem önveszélyesek... és 1-2 év múlva is azok lesznek (és szerintem az angol gyerekek többsége, legalábbis akinek au-paire van, az biztos:) Halvány lila fogalmuk sincs az itthoni dolgokról... dehát ez már nevelés kérdése, újra... az meg már megint más kérdés, hogy ugye nem fogdossuk meg a frissen tisztított üveget az ajtón (hacsak persze nem esünk neki véletlenül:)... még jó, hogy Viki mindig rájuk szól. Hasznos egy Viki a háznál, azt hiszem :D

Még jó, hogy tegnap este elmentem gymbe, mert ma a szabadidőmet a szekrényem összerakásával töltöttem... közösen Berttel, aki szegényem a fél napját erre áldozta, de tényleg. Már minden pepecselős apróság kész volt, mikor hívott a kétemberes részekhez. Hát... a minősége tényleg elég gyér (én még sz.rabbat vettem volna, ha a saját pénzemből veszem:), de a lényeg, hogy lehet bele pakolni!!!! És amúgy egyáltalán nem néz ki rosszul, sőt... Nagyon hálás vagyok nagyapának, tényleg nem tudom, hogy mihez kezdenénk itt nélküle. Mindent ő javít meg/rak össze... meg jól elvoltunk közben :D

Most mindjárt három óra, ami azt jelenti, hogy pár perc, és Yasmin befut Berttel (nem kérte, hogy én is menjek segíteni beszállni a kocsiba, én nem bánom :)... aztán 4-re Pauline megy Sebastianért. Mára lasagne a vacsi, anyu tegnap megcsinálta, csak bedobom a sütőbe. Arcpakolás az esti program, film(ek), és remélem minél kevesebb vitatkozás. A héten szerintem minden nap elbeszélgettek velük (főleg Yasminnal), hogy mi is az elvárt viselkedés erre a két napra...

Yasmini reggel is mondta, hogy mennyire szeret (mint mindig)... mondtam, hogy én is, és hogy holnap is szeretnék így érezni :)))))

Majd jelentkezem, gondoljatok rám!!! :)

Oh, és köszönöm Huncutkacérna, tudom, hogy te mindig itt vagy :)