Azt hiszem itt az ideje egy kis update-nek... egy cseppet eltűntem. Semmi különleges nem történt, csak szünet volt/van, sok volt a program. Nem készítettek még ki, nem azért nem jelentkeztem eddig :) uh, nem is tudom hol kezdjem, mint ahogy az lenni szokott :)
Az előző előtti hétvégéről röviden írtam azt hiszem, egész jó volt :) Hétfőn pedig megkezdődött a HOLIDAY... tulajdonképpen nem is olyan rossz, így több, mint egy hét után sem. Mondjuk hétfőn megint megvoltak a szokásos dolgok... a pénteken általam kiteregetett ruhák még mindig kint voltak a szárítón... Sebastian iskolatáskája szerintem hétfőn reggel jött be a kocsiból, a tenisztáska pedig be sem jött amíg be nem hoztam ... konyha szokásos, no áztatás... gondolhatjátok... és mivel holiday van, később kezdek reggelente. 8-fél 9, mikor hogy... Mondjuk nem éppen a legjobb hétvégéjükön voltak túl... de ez már nem tartozik ide...
Itthon vannak sokat, de szerencsére múlt héten úgy alakult, hogy legkésőbb 10-kor elmentek valahova, még ha csak egy órára is. Ha Sebastian velem is maradt... tudjátok milyen :) Volt mindenféle programjuk, köztük „kötelezők” is, mint kerekesszék-próbálás, fizio, stb. De voltak shoppingolni, barátnőzni-barátozni, ... és Sebastian három barátja ittalvós partira jött, rögtön az első nap, hétfőn. Ezért Yasmininak megengedtem, hogy nálam aludjon hétfő este. Szegényt úgy sajnáltam... A fiúk jól érezték magukat, a tyúkól fölé épített kis viskóban aludtak (jó nagy szél volt éjjel, szerintem sz.rrá fagytak, de nem jöttek be... így anyunak és apunak nem éppen volt jó éjszakája, ügyeletben voltak végig:)... na szóval Yasmini nem akarta irigykedve nézni őket, így megengedtem, hogy átjöjjön...
Már pénteken is borzasztóan sajnáltam (előtte pénteken), mert itt volt két barátnője, akik ismerik Sebastiant is, és inkább vele játszottak: szaladgáltak a kertben, cigánykerekeztek... csupa olyat játszottak, amire Yasmini nem képes... Két dolgot csináltak együtt: mindenki a saját pizzáját (előre gyártott pizzalapra persze), meg aztán a medencében nagyjából Yasminit is belevették a mókába, de egyébként sajnos külső szemlélője volt az eseményeknek.
Na eddig jutottam a tegnapi sitteléskor, aztán hazajöttek Lisaékkal (szülinapja volt), egy órát még kb. itt voltam, iszogattunk, aztán persze itthagytam a töltőmet... így otthon már nem tudtam folytatni a blogírást, ami nem is volt baj, tekintve, hogy már éjfél volt...
Na de akkor vissza a múlt hét történéseire. Héfő este megvolt tehát a sleepover, egy időre remélem megint letudtam :) Nem volt rossz egyébként, kb. fél 9-kor jött (színházban volt meghallgatása:), aztán skype-olni akart Hajnival (vicceskedett:), végül aztán jó későn feküdtünk le. Megint egy ágyban aludtunk, gondolhatjátok milyen kényelmes volt. Na meg háromszor vagy négyszer fordítottam át/takartam be, stb... mindannyiszor bevágtam a fejemet/vállamat/derekamat... na de mindegy, ő boldog volt, az a lényeg :)
Dolgozni meg gymbe is össze-vissza mentem a múlt héten, igazából nem is nagyon emlékszem, hogy mikor mi volt... Azt tudom, hogy szerda este egy kicsit mérges voltam, mert rohantam vissza az irodából, mert úgy volt, hogy mikor Oxfordból hazaérnek, tusolunk, stb... ehhez képest kitalálta, hogy majd reggel... és haza is mehettem... maradhattam volna tovább is dolgozni, de mindegy...
Csütörtökön bementem Pauline-nal Camberley-be, mert azt hittem, hogy talán az az utolsó nap, amikor egy-két dolgot még beszerezhetek az otthoniaknak szánt csomagba. Kb. 10 perccel, miután minden megvolt, hívott a csaj, hogy csak kedden jönnek érte... de mindegy, így legalább később már nem kellett miatta aggódnom. Ja, mert volt egy kis rendelés a sportboltból, így gondoltam, hogy akkor a hugicám szülinapi ajándékát is most küldöm, meg egy-két apróságot. Ezért doboz is kellett... ami könnyűnek hangzik, mármint beszerezni. A baj csak az, hogy a legtöbb helyen már a reggeli órákban megszabadulnak tőlük – újrahasznosítás... A helyi kisboltban vagy háromszor voltam, ígérték, hogy tesznek nekem félre... végül aztán Camberley-ben találtam, rögtön kettőt is, pedig vagy 6-7 helyen voltam megkérdezni. Mindenhol nagyon kedvesek voltak egyébként. Pauline barátnője is :) Komolyan olyanok, mint az ovisok néha, de jó értelemben. Januártól ő tart rám igényt, azt mondta :D Ja, és esküszöm, hogy nem tudom, miért van... de megint kisétáltam egy kosárral, de most csak éppen hogy kijöttem, észrevettem...
Pénteken jó sokáig irodáztam: egyre mentem és 8-ig maradtam, mert nem kellettem itthon este (évfordulójuk volt, Sebastian sleepoverre, ők hárman pedig vacsizni mentek). Gymbe akartam menni munka után, de aztán kiderült, hogy Hajninak nem kell dolgoznia, így átjött... aztán egyszercsak fél 3 lett :))) én még hajat mostam, egyebek, és már aludtunk is.
Normál időben mentem dolgozni, de nem normál órákat dolgoztam. 9-ig is készen álltam volna maradni, de fél 9-kor Todd zárt. Sosem maradtam még eddig, és szerintem csak azért zártunk ilyen korán, mert Todd fáradt volt. Haza akart hozni, mindenáron... én mondtam, hogy meg se próbáljuk betenni a biciklit a kocsiba... tök jó idő volt, nem esett, nem fújt, és hát... nem árt a biciklizés, főleg nekem...
Valószínűleg péntek este döntöttük el, hogy vasárnap (mivel Hajni este sem dolgozott) elautózunk a Stonehenge-hez. Tudom, hogy „csak” egy rakás kő, de én akkor is féltem, hogy egyszer úgy hagyom el angolföldet, hogy nem voltam ott :) Csoda egy találmány ez a GPS :D Kb. egy óra alatt ott is voltunk, egy kicsit tanakodtunk, hogy bemenjünk-e a kapun belül – jó pénzért, de aztán végül úgy döntöttünk, hogy ha már eljöttünk eddig... a diákjegy volt Ł6.80, nem volt vészes végülis. A nap nem égetett, sőt nem is sütött végig, de farmerdzsekiben tökéletes volt. Körbesétálgattuk... akartunk magunkról képet, megkértem egy szerintem német csajt, mellettünk pedig japán kislányok fényképezkedtek... szinte velünk, olyan közel voltak. Arrébb mentünk egy kicsit, a német csaj pasija még a kameraállványát is elvitte az útból... erre nem ők is jöttek utánunk??? – a távolságot megtartva :)
A parkoló melletti óriási, birkakakis tisztáson megeszegettük a Hajni által gondosan készített szendvicseket (kösziiii:)))). Előtte még poénkodtam a birkasz.rral, nem gondoltam volna, hogy tényleg annyira tele van vele a fű, hogy alig találunk majd egy fenéknyi (illetve kettő:) területet, ahova letelepedhetünk. Tudom, ha kisebb lenne a fenekem... mondjuk az zavar a legkevésbé :) A Sonehenge-hez tartozik még egy dolog: a parkolásért fizetett három font elvileg visszajárt volna... már ha emlékeztem volna, hova tettem a bejáratnál kapott jegyet. Kb. 2 perc alatt sikerült úgy eltennem valahova (esetleg kidobtam?), hogy azóta sincs meg. Bocsi Hajni még egyszer, de ez vagyok én sajnos :)
Mielőtt továbbindultunk volna, nézegettük a térképet, és eldöntöttük, hogy elmegyünk a White Horse-hoz, amiről egyébként már korábban is beszéltünk. Gondoltuk, ha már nálunk (jobban mondva Hajninál) van a kocsi, és az idő is szép, miért ne? Hajni egyik barátnője volt már itt, innen az ötlet... A térképen azonban több White Horse is szerepelt... meg aztán a GPS-be bepötyögve is több eredményt kaptunk. Ebből már gondolhatjátok, hogy nem oda mentünk, ahova gondoltuk, hogy megyünk... de a legviccesebb az volt, hogy erre nem is jöttünk rá rögtön :D Ennek ellenére egy percig sem bántuk meg, hogy idetévedtünk... lenyűgöző volt a látvány a domb tetejéről... rét-legelő-hullámos völgy-virágzó sárga repcemezők... leírhatatlan... és lélegzetelállító... volt, hogy olyan meredek részen mentünk le aztán ugyanott vissza, hogy valóban lélegzetelállító volt, a szó mindkét értelmében :)))) Ja, és hogy mi is ez a White Horse: i.e. 1000. körül a domboldal mészkövébe faragott ló, ami a közeli kelta erőd része volt. Az erőd az Uffington Castle volt, aminek azt hittük, hogy valóban vannak még maradványai. Körbesétáltunk a valaha volt várfal helyén, látható, hol volt a várárok, de egy darab kő nincs ott, ami a várra utalna. Egy emléktábla mindössze... tehát a lélegzetelállító White Horse Hill (vagy Fehér Ló Völgy(e)) részeként láthattuk(?) az „elvarázsolt” kastélyt is :)))) Ha a másik White Horse-hoz megyünk, erről lemaradtunk volna, valószínűleg soha nem jöttünk volna ide... a másik után. Ja, és elvileg ez az uffingtoni Anglia legősibb sziklába faragott rajza. Így egyben a legöregebb a White Horse-ok közül is. Mutatok képet arról, ahova gondoltuk, hogy megyünk (sokkal inkább hasonlít egy lóra, tömör...), és arról, ahol voltunk.
.jpg)
A saját képeim pedig majd egyszer feltöltődnek picasára remélhetőleg :) Én először „levonalaztam” magát a lovat, mert abból a szögből, ahonnan először láttuk, nem volt egyértelmű, hogy az egy ló :D Gondoltuk majd a domb másik oldalán meglátjuk azt is :D
Tehát gyönyörűséges helyeken jártunk, nem beszélve a kis vidéki utakról, falvakról, amiket érintettünk. Néha Szeged meg Vásárhely között éreztem magam :D Fél 7-hét körül hazaértünk, de még beugrottunk vacsizni a hozzánk közelebbi pubba, ahol anyusékkal is voltunk :D Vacsi után még eljöttünk hozzám, és szerintem majdnem 11 volt, amikor Hajni elment. Én nagyon jól éreztem magam, jó volt kimozdulni, „világot” látni, nevetgélni, sétálgatni, elfáradni :)
Ezért nem volt tehát blog a múlt héten... szombat este írhattam volna, de anyáékkal beszéltem egy kicsit munka után, aztán aludtam is... hosszú napom volt... Most pedig hosszú hetem van, amiről majd egy másik bejegyzésben írok. Ma sitteltem, 11 körül értek haza anyuék a koncertről, egy kicsit még irkáltam, de mostmár fáradt vagyok. Folytatás következik...
Utolsó kommentek