Augusztus 20. – lélekben Veletek ünnepeltem :) Itt nincs megállás, nem tudom Karen hogy bírja... Péntek délután leléptek a fiúk, azóta hárman vagyunk.

A péntek úgy nézett ki amúgy, hogy 7-kor átmentem, Yasmini már ébren volt. Rendbeszedtem a házat, fürdőket takarítottam, behoztam magunkat a mosással, úgy-ahogy... apu hazaért, én pedig 11-től bementem dolgozni. Sütött a nap a nap nagy részében, így ez sokkal jobb első alkalom volt a biciklizéshez, mint a csütörtök... Röhögtek is, hogy az otthoni 100 fok után milyen „szép” időjárással ajándékozott meg az ég a – szerintük - hazatérésem  alkalmából – ezt még csütörtökre értették persze.

Nagyon örültek nekem :) Bár gondolom elsősorban a visszatérő plusz agynak és kezeknek :)) Azt mondják boldogabbnak tűnök... ennyi napsütéstől jóhogy az vagyok, és persze nyilván az is hozzájárul ehhez, hogy mindebben OTTHON volt részem majdnem két héten keresztül! Ja, és vittem be egy-két édességet, többek között egy tábla sárgabarackos-kekszes bocicsokit – nem akartam egyedül megenni... az egyik sales-es csaj már most megkért, hogy hozzak neki pár táblával legközelebb, mert ez a legeslegfinomabb csoki, amit valaha evett :D

5-re aztán hazatekertem (de jó is volt újra dombon biciklizni – olyan rossz, mert felfelé menet mostmár szinte „látom” magam előtt, ahogy minden egyes méterrel vastagodnak a lábaim, nem vicc!) Yasmini viszonylag jókedvében volt szerencsére, hiszen házon kívül volt egy órát, amíg nézte Sebastiant wakeboardozás közben kora délután...

Vacsiztunk, pakolásztunk Yasmin új szekrényében, szobájában – megkaptam egy kiselejtezett háromfiókos kisszekrényt, amit éjjeliszekrényként fogok használni :) Fél 9 körül jöhettem el kb...

Képzeljétek, a pénteki eseményekhez tartozik az is, hogy lefoglaltam a karácsonyi repjegyemet!! December 21-én, szerdán megyek újra haza és január 5-én, csütörtökön repülök vissza – 2 teljes hét :)) Anyu nem annyira boldog ettől, de 4-re és korábbra szinte kétszer annyi lett volna (egy ideje minden nap csekkoltam az árakat, olcsóbb ennél már nem lesz, max. nem sokkal előtte ki lehetne fogni egy-egy jó vételt, de erre nem alapozhatok:), így is háromnegyedéből megúsztam, mint a tavaly karácsonyit :D És hogy miért nem boldog: az egyik gyereknek már 19-től szünet van, a másiknak 21-től azt hiszem, és mindketten 3-án kezdenek... így a szünet teljes idejére egyedül hagyom, és ugyebár amúgy is én vagyok az első au-pair, aki hazament/-megy karácsonyra – előttem ilyen gondjuk nem volt. Sebaj, persze megérti, hogy nem akarok kétszer annyit fizetni, csak hogy 1-2 nappal korábban visszajöjjek... merthogy karácsonykor és szilveszerkor otthon akartam lenni :) Így négy nappal később megyek, mint tavaly, és tovább maradok három nappal... Azért jó lesz, hogy a szilveszteri buli után nem kell rögtön pakolnom és 2-án hajnalban repülőre szállnom, mint legutóbb. Ennyi :) Így pont visszaérek az irodába is, mire beindul az élet a november-decemberi csend után – Sammel is egyeztetnem kellett ugyanis. És az orvost még fel sem hívtam, aki eltávolítaná a kis fibrómámat – remélem 22-23-án meg tudja csinálni, így a varratszedésre is lenne idő. Ezért nem csinálta most, mikor otthon voltam...

Tegnap reggel is 7-re mentem, mint mindig, de csak fél 8 előtt kelt fel. Pakolni így is van mit, hogy a fiúk nem itthon csinálják a fesztivált, haha :) (merthogy fesztiválozni vannak – értitek, viki-poén:) Tusolás, folyamatos mozgolódás a kanapé, napozóágy, sima ágy, WC-s szék (sima székké alakítva is lehet), a tusolós kerekesszék és a sima, kölcsönbe kapott, szélesebb kerekesszék között... Választék van, és kell is neki, hogy folyamatosan váltogassa a testhelyzetét.

Fél 10 körül aztán bementünk a városba, Pauline is velünk tartott. Egy idő után itt szétváltunk. Már dél volt, mikor hazaértünk. Pont az eső előtt. Egész délután szakadt... úgy látszik egyik nap ilyen, a másik olyan, mert ma megint jó idő van :)

Fél 2-től volt egy kis szünetem 3 körülig, aztán nekiugrottam a nagy halom vasalnivalónak. El is voltam vele egy jó darabig, hiszen voltak megszakítások... Vacsiztunk, majd adománygyűjtős szórólapot szerkesztgettünk, aztán X-Factort néztünk. Fél 11 körül jöttem el, Yasmin is 10-ig fent volt...

Estére egyébként anyunak is elfogyott a türelme. Nekem határozottan jót tett a kis kikapcs otthon, egyedül a kutyák idegesítenek, de azok marhára... mondtam is anyunak, hogy egyáltalán nem hiányoztak a kis „dögök”. Komolyan nagyon zavaróak, főleg Thula, még mindig. Különösen mostanság, amikor amúgy is komoly tervezést igényel minden mozdulat... bár már megvannak a kidolgozott technikák a különböző esetekre... a kutyák viszont csomószor útban vannak, és néha nem sokon múlik, hogy nem ugranak rá Yasmin „rossz felére”. Nem beszélve arról, hogy rólam sem szállnak le... de ez a kisebbik gond, fizikailag nem eshet bajom, csak halálra idegesítenek, ennyi...

Ja, és hogy miért is kell türelem Yasminhoz? Eddig sem volt piskóta, azt tudjuk :) És anyu nem is emelte fel a hangját egészen tegnapig. És tegnap sem akkor, amikor bunkón szólt anyuhoz, ezeket a jobb esetben pillanatnyi kitöréseket mindketten sikeresen hárítjuk/nyeljük a „mély levegő – 10-ig számol”-kombóval, megtoldva egy mosollyal :) Viszont van, amit nem bírunk nézni: amikor teljesen kicsavarodva ül, a jó oldala felé húz, ez érthető... de meg kellene próbálnia egyenesen ülni... így sajnos magának kövezi az utat egy gerincműtéthez... és fáj is neki, mert húzódik a csípője, lába, de ugyebár éppen „elfoglalt”, és nem ér rá segíteni magán... ez csak egy, de sok ilyen van, amikor szegénykének saját érdekében kellene mozdulni, már amennyire tud, de nem teszi...

A néhány kis hangosabb közjáték ellenére jól szórakoztunk napközben... meggyűlt a bajunk például az egyik kerekesszék karfájával, énekeltünk, csinosítgattuk a szobáját, stb... ja, és kifejezték nemtetszésüket a csengőhangom hallatán :) Gondoltam, hogy nem lesznek oda a kis magyaros zenémért. Egyszer régen azt hiszem hugicám tette ki facebookra, már akkor beleszerettem, de macerás letölteni és gépről átteni cuccokat a telefonomra, ő pedig csak most küldte át, amikor otthon voltam:

Na, Nektek hogy tetszik?? :)

A ma reggel - megállapodtunk, hogy mivel ki tudja mikor ébred Yasmini, nincs értelme 7-re mennem. Majd hív anyu, ha idő van, kiugrok az ágyból, bele a köntösbe, és átballagok. Bár én felkeltem 7-kor, de még visszaaludtam, majd 8-kor ébredt a kisasszony. Nem bántam, mert mivel én hülye sokáig fent vagyok minden este, reggel eléggé küszködök az ébredéssel... a csábító „még öt perc”-et azzal hessegetem el, hogy „ha Karen nap mint nap fel tud kelni a nemalvásból Yasmin mellett, akkor nehogymár én ne bírjak...” – hiszen a legtöbb éjjel ő alszik vele... szerintem már két hete nem igazán aludt szegény... de már csak ma este lesz vele elvileg...

Yasmin szerint amúgy nagyon furcsán nézek ki pizsiben... leginkább mert sosem lát abban, főleg az ő házukban, egy vasárnap reggel :) Tegnap is ránkparancsolt, hogy nehogy szégyent hozzunk rá az öltözködésünkkel Camberley-ben :D Meg az anyjára, hogy ne legyen minden nap délig vagy akár tovább pizsiben :) Osztja ám ő, ki-mit-mikor-hogy csináljon...

Csak tusoltunk reggel, fél 10 fele már haza is jöttem, aztán fél óra múlva vissza... folyó ügyek... majd vissza magamhoz :) Ezért nem megyek sehova, mert bár most ott van Lisa a lányokkal; elképzelhető, hogy inkább engem akar, ha WC-re kell mennie. Bár szerintem Lisa elég közeli, talán „pihizhetek” egy kicsit :D Először megírtam ezt a bejegyzést, később szeretnék képeket feltenni, és a vasalót is áthoztam deszkástól – ne aggódj anyus, nincs a közelben függöny! :) Még egyszer bocsus, legalább mindig eszedbe jutok, ha ránézel ezután :D