Au-pair vagyok Angliában

Este 10 múlt. Ülök. Végre...

Ezt még csütörtök este írtam, amikor azt hittem, hogy lesz bejegyzés. Aztán nem lett. Aztán szombaton is azt hittem, de akkor sem lett... csak egy kicsit hozzáírtam... ma végre sikerült nagyjából összehozni :) Február utolsó napján. Holnap már március!!! Még ha az idő nem is mondható tavasziasnak... vagy a fene se tudja. Múlt héten volt két igazán gyönyörű napunk, azokat leszámítva végig szakadt az eső. Dehát ez  Anglia...

Volt itt minden hétfő óta: nevetgélés-jókedv-móka-kacagás, na meg sírás, vita, hiszti...

Kedden reggel azt hiszem csak 9-ig voltam náluk, aztán fél 10-re már tűztem is az irodába. Nem kicsit áztam el... Fél 2-ig voltam, mert kellettem itthon. Ahhoz képest, hogy múlt héten megbeszéltük anyuval, hogy kedden mehetek korábban, mintha suliba mennék, és maradhatok ugyanaddig... így elvileg 2 órával többet dolgozhattam volna. Volna. Aztán hétfőn mondja, amikor kérdeztem a másnapi terveiről, hogy „Akkor te 2-re itthon vagy, ugye?” Visszakérdeztem, hogy „igen?”. „Miért, nem?”. „Hát nem...” Aztán persze mégis itthon voltam... Na mindegy is...

Sebastianhoz kellettem, amíg a lányok fizion voltak. Aztán amikor hazaértek, rögtön mentünk hozzám, mert már hetek óta csak ígérgetem, és valóban... szóval átjött egy forrócsokira :) fel kellett hívnom Orsikáékat skype-on, addig ő levelet írt nekem, és néha beleszólt :) A levélben közli, hogy én vagyok a legjobb, és 4 pontban meg is magyarázza, hogy miért. Nagyon édes volt. Még borítékot is hajtogatott, különböző színű  szövegkiemelőkkel mintákat rajzolt rá, összeragasztotta, nagyon profi volt :)

Hazadobtam, gyors átöltöztem, és sörrel a kezünkben elindultunk anyuékkal pubozni, fél 6 fele. Pauline vacsiztatta meg a gyerkőcöket, na meg volt velük, amíg haza nem jöttünk, olyan háromnegyed 10 körül. Tök jó volt :) Rengeteg dologról beszélgettünk, mily meglepő :) Yasmin korábban kérdezte, hogy „Miért mész te anyáékkal pubozni? Van valami különleges oka?” Mondtam, hogy remélem nincs :))) Yasmin szerint az anyja már unja, hogy mindig csak apuval beszélget, ha elmennek kettesben, és változatosságra vágyik :))) Aztán Mattnek is mondtam ezt, és mondta, hogy ő is gondolta, hogy reméli, hogy nem gondolom, hogy valami „rosszra” készülnek, azért hívtak :D

Egy pár vodka-ez-az, és jager-bomba mellett gyorsan eltelt az idő... Beszéltünk a lehetőségeimről... minden téren, a másik nemmel kapcsolatban is... hogy hova kellene elutaznom, mit kellene még látnom, apu szerint Barcelona az egyik legdrágább hely Európában, mehetnénk máshova is :D Tudjuk, hogy drága, de én szeretnék oda eljutni, és ha most megtehetem, miért ne? A francia osztálykirándulásról is volt szó, mondtam, hogy csak amiatt aggódom, hogy nehogy bunkózzon... tudjátok, hogy anyját-apját-engem, mindenkit hajlamos lekezelni a barátok jelenlétében. Anyu már befenyítette egy párszor, be is fogja még, én is mondogatom neki, amúgy meg annyira rám lesz utalva, hogy Karenék szerint nem fogja megengedni magának azt a hangnemet velem szemben. Hát remélem. Pletyiztek is egy csomót megint, néha azt gondolom túl sokat tudok már mindenkiről a környezetükben :D

Megkérdeztem őket, hogy lenne-e au-pairjük, ha Yasminnak nem lenne CP-je? Apu válaszolt először, mert anyu WC-n volt: valószínűleg nem, de tuti lenne valaki, aki vasal, és valószínűleg a takarítást sem anyu végezné... Anyu visszatérve ugyanezt mondta, de „nehéznek” találták a kérdést. Szerintük nem tudnák, hogy mit mulasztanak el... nézik a gyerekes ismerőseiket, akik alig jutnak el valahova, mert nem nagyon találnak babysittert... Na meg persze ez nekik nagyon kényelmes, hogy mindent megcsinálok... erről már azért írtam, hogy – bár az átlaghoz képest jól keresek itt (mondjuk már egyre többen kapnak annyit, mint én, kevesebb munkáért is)... szóval bár jól keresek, azért meg is dolgozok érte. Maga a mindennapos általános takarítás is sok: minden nap felporszívózni mindenhol, mindenki ágyát bevetni, a ház minden zugában elpakolni a rumlit (sok helyen tényleg csak a gyerekek dolgaival kell foglalkozni, és a mindennapos rendrakás sem a munka része mindenhol (értsd: minden kis apróság elrendezgetése a gyerekek szobájában is)), a bazinagy konyhát folyamatosan rendben tartani (anyu az egy év alatt egyszer pakolt ki a mosogatógépből, nem is olyan régen történt ez, meg is kérdeztem akkor, hogy ugyan mi ütött belé?:) a hétvégéket leszámítva persze, de ha már mondjuk vasárnap este van, akkor az megmarad nekem hétfőre)... felmosás, mosás-vasalás állandóan (a kutyák miatt az ágyneműt is sűrűbben kell mosni, na meg egy csomó kis szőnyeget, ezt-azt...), ablakok, tükrök, portörlés hetente, konyhaszekrények, kukák (amikor úgy telerakják, hogynem képtelenség kivinni... de ezt is tudjátok már:). Ja, és természetesen a 3 fürdőszoba, takaríthatatlan elemekkel, és a 4 WC sem maradhat ki a felsorolásból... nagyjából ennyi, és mindezek mellett ugyebár meg kell küzdenem azzal a dühvel, amit akkor érzek, amikor még a végére sem érek a napi porszívózásnak, és a kutyák már behoztak valami fadarabot, vagy akármit, bármit, amit darabokra lehet harapdálni, és csodásan mutat az éppen hogy 2 perce tisztára „szívott” szőnyegen/padlón... vagy amikor felhúzom a frissen mosott ágyneműt, és 12 órán belül tiszta mocsok... újra... vagy már akkor összepiszkolják az ajtóüveget kívülről, amikor még tovább sem léptem a másikra, hanem ugyanannak a belsejét tisztogatom...grrrr... és még sorolhatnám. Tehát a kutyák elég sok bosszúságot okoznak... alapból sokszor úgy érzi az ember, hogy hiába csinálta, amit csinált, a kutyák pedig nem segítenek ezen... Na jól van, nem bántom őket, mert ha olyan kedvem van, akkor nagyon jól elvagyok velük, alapvetően szeretem őket :))) És ők is engem :D Pedig mostanában nem is nagyon etetem őket, mióta Zulu megérkezett „családunkba”.

Oh, és ez „csak” a takarítás része volt. Sokszor úgy gondolom, hogy Yasminnal több gond van, mint egy négyévessel mondjuk. Erről persze nem ő tehet, de azért melós dolog állandóan öltöztetni, zoknit, mindent... egyedül a pólóját veszi fel, ha úgy tartja kedve. A lábfejei olyan érzékenyek, hogy sokszor 3-szor le-fel kell venni a cipőt, síneket, zoknit... mert valami nem jó... ott menni mögötte, amikor A-ból B-be megy, emelgetni folyamatosan, tusolásnál ott lenni, stb... és persze „kiszolgálni”... hiszen tudjátok, hogy minden percben kell neki valami... Ehhez jön Sebastian, de ő szerencsére legalább annyira könnyű eset, mint amilyen nehéz Yasmin...

Na de hogy ne csak arról írjak, hogy csúnyán fogalmazva „mire vagyok jó nekik”... mondták, hogy mennyire szeretik, hogy vagyok :) Mármint hogy van valaki, aki más országból jött, más kultúrából, és színt hoz a mindennapjaikba – nem mintha az ő életük nélkülem olyan egyhangú lenne :) Kérdeztem, hogy néha nem lenne-e jobb nekik, ha csak négyen lennének mondjuk egy hétköznap délután otthon? De mondta apu, hogy nem, tényleg szeretik, hogy van ott valaki, főleg most, hogy én vagyok az a valaki :D Hasonlított is valakihez, de az – bár nekem megtisztelő – nem lenne fair leírni :)

Ők is kérdezték egyébként, hogy nekem lenne-e au-pairem, takarítónőm, vasalónőm, ha tegyük fel hogy itt maradok és olyan színvonalon élek, hogy megtehetem. Mondtam, hogy most azt mondom, hogy nem szeretném, hogy más úgy rendezgesse a cuccaimat, ruháimat, mint én az övékét mondjuk... szóval most azt mondom, hogy szeretném ezeket megtartani magamnak... de aztán lehet, hogy nem így lesz, ki tudja. Matt nem értette, hogy miért nem vágtam rá rögtön, hogy „persze”?... Hát mert így nevelkedtem, azért. Anyu megérti :))) Bár nekik is mindig volt házvezetőnőjük, egy fekete nő, aki mindent megcsinált, kivéve a főzést... például fényesre pucolta a suliscipőjüket minden nap... pedig nem voltak gazdagok.. de most nem kezdek el anyu dél-afrikai történeteiről írni, talán majd máskor.

A pubból egyenesen a fish&chipseshez mentünk, még éppen nyitva volt :D A csaj megkérdezte, hogy honnan jöttünk, az akcentusok miatt :) Apu felsorolta, ki honnan, aztán a csaj megállapította, hogy elég vegyesek vagyunk :D Csak sült krumplit vettünk, ki-ki milyen szósszal, én curry-szósszal kértem. Hazasétálva pedig szépen elfogyasztottuk :) Jó kis este volt, fura volt velük gyerekek nélkül kimozdulni... jó fura :)

A többi nap már nem lesz ilyen részletes :)

A szerdáról most nem is jut semmi eszembe: reggel itthon, iroda, itthon, Becky jött fiziozni a babával :), és kb. ennyi szerintem. Csütörtökön reggel rendbetettem a házat, aztán Pauline-nal bementem Camberley-be. Találkoztam megint a barátnőjével, olyan aranyos mindig :D Megérkezett Hajni, megreggeliztünk-kávéztunk, aztán nézelődtünk egy kicsit. Aztán Hajninak mennie kellett, úgyhogy egyedül nézelődtem tovább, amíg össze nem futottam Hannaval, a svéd lánnyal. Kicsit sétálgattunk, aztán ő is ment, én pedig fél 2-kor jöttem haza Yasminnal és Karennel, na meg Lucy-val, aki Yasminnal volt vásárolni. Sebastiannál pedig ez idő alatt itt volt az egyik barátja játszani... mivel tök jó idő volt (csütörtökön meg pénteken, napos, szinte pólós), jókat játszottak kint. Rámpát építettek maguknak, hogy gördeszka”trükköket” gyakorolhassanak, aztán le is festették, aminek annyira nem örült anyu (Bert adta nekik a festéket)... minden a tisztabenzintől bűzlött aztán... és külön munka volt lemosni a „parkolónkat” is, nehogy apu kocsijának kerekeire ráragadjon és rászáradjon az egyébként szép kék festék :)

Vacsira rántott husi volt, Sebastian mostmár tényleg csak ilyen formában eszi meg a csirkét... de már ebből sem eszik annyit, mint régen. Pár éven belül tuti vega lesz... Vacsi után pakolás, aztán anyuék mentek vacsizni, rám pedig várt a beígért arcpakolás-este Yasminnal (Sebastian csak 8 után jött haza teniszről)... nem is volt velük semmi gond este, Karenék 11 körül jöttek haza azt hiszem, de ahogy írtam is a bejegyzés elején... 10-kor ültem le. Még vasaltam, pakoltam, mindig van mit basszus...

Pénteken reggel szokásos gyors pakolászás, takarítás... anyuval szenvedtünk nem keveset, mire sikerült felpumpálni a bicikli kerekeit... speckó szelepei vannak, így muszáj emberi erővel felfújni őket (azért persze nem tüdővel:)... nincs megfelelő csatlakozónk... Ezután maratoni-irodázni mentem 11-re, és 7-ig dolgozhattam, mert nem kellettem itthon este. Hazafelé volt egy majdnem-balesetem... egy pasi konkrétan kiugrott a bokrok közül, lényegében a semmiből... még jó, hogy „új” biciklim van, amin történetesen a fékek is működnek :) A pasi eleresztett egy „Jesus Christ”-t, én nem is tudom mit mondtam, de mindketten meglepődtünk. A fékezés következtében a bicikli valamelyik része egy kicsit megsértette a lábamat (nem esett el egyikünk sem), még jó, hogy nem mentem gyorsan... akkor este még csak két piros csík volt, másnap szép kék, most pedig már gyönyörű, a szivárvány minden színében pompázó vastag zúzódás díszíti a combomat, egészen „fentről” a térdemig. Gyönyörű, de tényleg. Majd lehet, hogy teszek fel képet róla picasara, majd ha képfeltöltögetős kedvemben leszek :) Nem is mentem sehova péntek este, csak Grace klinikáztam, és fél 12 fele lefeküdtem.

A szombat is irodázással telt, és képzeljétek: beszéltem magyarul egy utassal :)))Tök jó volt... Mondjuk teljesen véletlenül (a nagyon hanyag srácnak próbáltam kideríteni, hogy foglalt-e easyjetet valakinek vagy csak azt hitte...) találtam meg az e-mailek között egy easyjetes foglalás-visszaigazolót, amiben magyar nevekre lettem figyelmes. Aztán pedig arra, hogy Zsuzsa helyett Zsuzsuának van foglalva az egyik lány. Kérdeztem ki foglalt 4 magyar csajt? :) Gavin volt. Így írta fel alapból, mindenhol így szerepelt a csaj neve. Ezért a csekkolásnál ma ki sem derült volna... merthogy ők nem tudják, hogy nem helyes... Mondjuk a csaj az e-mailt olvasva biztos jelezte volna, de akkor már valószínűleg nem írták volna át ingyen az easyjetnél. Na mindegy is, mondtam, hogy billió százalék, hogy nem jó. Biztos? Biztos. Felhívod őket? Fel. Így történt, hogy felhívtam a csajt, és átmentünk a neveken még egyszer... Úgy hallgatták, hogy hogy beszélek, mintha értették volna :)) Tök jó volt :D Mindez Dylan hanyagsága miatt, néha jól jön :))) Gavin is hálás volt aztán, „köszönöm”-özött nagyon. Mostmár tudnak egy pár magyar kifejezést. Vagyis nem hiszem, hogy emlékeznek rá, de egy ideig mondogatták, a „hogy van ma?”-val együtt :) Rob múltkori magyar „nője”, akitől ezt kérdezte, foglalt :) Mindig bejön az ilyen a külföldieknél, azt mondja. Biztos nekem is rögtön szimpi lenne, ha ilyenekkel próbálkozna a vonal túlvégén :)

5-ig dolgoztam, hazakerekeztem, ezúttal nem ütöttem el senkit és engem sem ütött el senki :) Aztán 7-re mentem sittelni. Kicsit elnyúlt az estéjük, még vacsit is én csináltam a végén félig... Aztán pakolás, majd újabb „facepack” :) Mázlimra sikerült meggyőznöm, hogy jó lesz nekünk a kész pakolás is, nem feltétlenül kell a sajátunkat kevergetni. Legalábbis nem akkor este... nem lett volna türelmem avokádót darabolni, stb... Így is elég volt... Aranyos volt amúgy, nagyon jól viselkedtek, és még ajándékot is kaptam tőle. Becsomagolt nekem egy adag valentin napi csokit az általa készített szívecskés csomagolópapírba :) Mostanában nagyon szeret, mindenkit :) Mindeközben mostam két adagot, csakis magam miatt, hogy megkönnyítsem a mai napomat. Magam miatt a szemetet is kivittem :D És még vasaltam is, miközben a gyerekek valami filmet néztek... miután nagy viták árán megszületett a döntés, hogy annak ellenére, hogy háromnegyed 10 volt már, elkezdik nézni, mert szegény Sebastian már egy örökkévalóságot várt ránk akkorra... Háromnegyed 11-kor aztán végre én is leültem, negyed 12-kor vége lett a filmnek, Sebastian végignézte, Yasmin a felénél kb. elaludt. A végén aztán bevittem az ágyába, és leültem. Mostmár tényleg. Háromnegyed éjfélkor pedig hazajöttek anyuék, akik nagyon beszédesek voltak, még jobban, mint szoktak :) Negyed egy után valamikor jöttem haza.

Vasárnap reggel Hajni jött értem, és mentünk a gymbe. Mozogni. Bizony ám! Hajni beiratkozott, és van lehetőség arra, hogy egy barátja hét napig ingyen kipróbálhatja a lehetőségeket. Így aztán tegnap el is mentünk, jóga órán voltunk. Sosem jógáztam még, de nagyon élveztem. Tudom, teljesen más, mint a zumba, de mindkettő más miatt volt élvezetes. Aki azt mondja/hiszi, hogy ebben nem lehet megizzadni, az hülyeségeket beszél... igenis meg lehet :) Mivel egy icipicit elkéstünk, már csak legeslegelöl volt hely, a tanár „szájában”, de aztán végülis nem bántam. Legalább rendesen hallottam a zenét meg őt is, mondjuk volt mikrofonja is... A végén azt mondta, hogy azt hitte, hogy már máshol, máskor, korábban jógáztunk :) Nem bénáztunk :D Ezután pihiztünk egy kicsit, aztán ki kellett töltenem pár papírt. Bár már most tudom, hogy nem fogok beiratkozni... és ennek legfőképpen a távolság az oka... nem hiszem, hogy esténként képes lennék fél órát biciklizni, csak oda, aztán ott jól – még jobban – elfáradni, aztán hazabiciklizni. Este. Miután heti négyszer legalább így is biciklizem... Ezután egy csaj megmutogatta, hogy melyik gépet hogyan kell használni, adott tanácsokat, majd egy kicsit még edzettünk Hajnival. Egy körül eljöttünk, vettünk egy kis reggelit, aztán pedig pizzát ebédre, és nálunk jól belakmároztunk. Ja, a domino’s-ban, ahonnan a pizzát hoztuk, nem működött a kártyám... de előtte a Sainsbury’s-ben még semmi baja nem volt, meg aztán pénzt is vettem ki... kb. 5 perccel azelőtt, mielőtt a pizzásnál fizetni szerettem volna. A csaj azt mondta, hogy biztos nincs a számlámon elég pénz. Ja, biztos nincs rajta 10 font... amúgy is bunkó volt... mindegy is, elhoztam a bizonylatokat, kétszer próbálztuk... elvileg nem vette le a pénzt a számlámról...

Kicsit még borozgattunk, aztán fél 6 fele elment Hajni. Beszéltem anyáékkal, aztán nem is tudom. Este lett :)

Ma pedig visszatértünk a rendes kerékvágásba. Egy hétig tartani is fog. Jövő héttől ugyanis kezdődik a következő Oxford-fizio-tábor, három hét kín, sírás, hiszti. A ház egyébként szombat óta újra/még mindig fel van fordulva. A szőnyeget szerdáig fel akarják szedni, pénteken jönnek lerakni az újat. A baj nem is a szőnyeggel van, hanem ahogy az előtérben felszedték a járólapot, az összes malterszerű valami ott maradt, a szőnyegeseknek pedig sík terep kell. Anyu ma azzal szórakozott csomót, hogy egy Berttől kapott nehéz, hangos, meg-nem-mondom-mi-a-neve-szerkezettel szépen elkezdte eltávolítani azokat. A harmadát kb. már meg is csinálta...

Reggel egyébként semmi különös nem történt, 8-ra jött a fizios nő, így ismét két köre volt anyunak a suliba. Én pedig robotoltam, úgy délig. Negyed 8-tól. Tudjátok: 3 fürdő-4 WC, volt olyan része a szőnyegnek, amit háromszor porszívóztam fel, mert a kutyusok egy minutum alatt tettek róla, hogy meg se látszódjon, hogy csináltam valamit... néha annyira gyűlölöm őket... és a legrosszabb (amellett persze, hogy mocskot csinálnak), hogy hangosak... a fene se tudja, hogy játékból-e vagy valóban, de ölik egymást, egyfolytában morognak, ugatnak. Kiborít... Zulu pedig nagyon szereti a felmosófejet, olyannyira, hogy ma be is csuktam a ketrecébe. Képtelenség volt haladni... anyu jött, és mondta, hogy akkor kitessékeli. Mintha én nem próbáltam volna. Aztán rátette Sebastian ágyára, hogy hátha alszik. Ennyit arról ugye, hogy a „kiskutya majd nem mehet fel az ágyakra”... Zulu egyébként borzasztü rossz: múltkor teljesen átrágta Yasmin bedugott laptop-töltőjének a zsinórját... előtte valamelyik nap pedig a kis halastóból halászta ki Karen az előkertben... fujj, de büdi volt...

Na de a mai napnál tartottam: dél felé elvonultam, feltakarítottam magamnál. Ráfért már mindenre. 3-kor vissza, apja-lánya elmentek sétálni/biciklizni az esőben, mi pedig beszélgettünk, pakolásztunk anyuval. Mondták ma a suliban, hogy lesz egy egynapos londoni kirándulás (azt hiszem április 8.), ahova szeretnék, hogy elmenjek. Hurrá. Pénteki nap, Yasmin első szava a tanárnak az volt, hogy „dehát Viki dolgozik péntekenként” :) Nem bánom, ha mennem kell, de remélem, hogy megkapom azt a pénzt, amit az irodában keresnék aznap...

Fél 6 körül aztán hazajöttem, apuval, aki férfierőt és harapofogót szolgáltatott nekem, ahogy ígérte :) Tegnap ugyanis úgy berágtam, amikor sokadjára csak úgy magától elment a melegvizem (mint ahogy szokott), hogy földhöz vágtam a tusolófejet... és hát nem élte túl... persze azt nem mondtam ma, hogy a „mérgem” az oka, hogy új tusolófejre van szükségem :) Mondjuk tudják, hogy mennyire kiakaszt ez az állandó vízhőfok-ingadozás meg az alig-nyomás... de már megbeszéltük Berttel, hogy nemigen van mit tenni ez ügyben.

Oh, erről jut eszembe: http://hungarianbeauty.com/why-marry-a-hungarian-woman/ Angolul tudók, olvassátok el, nagyon jó! :) Múlt héten ez volt a sláger itt nálunk. Gondoltam, hogy Bert érdekesnek találja majd, de már túl volt rajta, amikor felhívtam a figyelmét a cikkre. Mondtam van valami olvasnivalóm a számára :) „Jaj, tudom, miért vegyünk el magyar nőt?” :) Azt mondta a meztelenül járkálós rész tetszett neki, ezt még később is felhozta valamelyik nap :D Aki a honlapot jobban szemügyre veszi, felfedezheti Benák Tündi képét, már ha ismeritek. Nem tudom, hogy Tündi tudja-e, hogy itt szerepel az arca, majd lehet, hogy megkérdezem tőle :)

Fél 7 körül aztán eljött értem Hajni, és elmentünk a gym-be, ha már ingyen van a héten nekem. Negyed 9 fele értem haza, tusiztam, blogoltam.

Még van egy-két dolog, amiről írni szerettem volna: mondtam anyunak valamelyik nap a múlt héten, jobban mondva kérdeztem, hogy mi a helyzet a szekrényemmel? Meg hogy a mostani ágyamat nem cserélhetném-e le arra, ami most a garázsomban – szép magyarosan – tárolódik? Egy kis cuki, alacsony, fakeretes ágy. Egyszerű, de szép. Nekem pont jó. Nem bánnám, ha alacsonyabban lennék :) Elvileg a héten megtörténik ez a csere. A szekrényen pedig rajta vannak... állítólag... apu poénkodott is, hogy az ágyat akkor a héten kicseréljük... haha... vagy majd amikor a szekrényt is megkapom... Mondtam Karennek múlt héten, hogy van egy olyan érzésem, hogy itt mindent majd csak a következő au-pair kap meg :)) A szőnyeget tavaly kb. február óta ígérik, aztán ahogy az építkezés kezdete csúszott (hiszen az is februárról indult, aztán lett augusztus...), csúszott a szőnyeg felszedésének ideje is... De mostmár itt van, csak le kellene rakni. Csak... csak nem olyan egyszerű. A szőnyegesek pedig múltkor nem értek rá. Mondjuk apu meg Bert szerint ők is meg tudják csinálni. Nekem igazából mindegy ki, csak valaki rakja le :D

Az egy-két dolog most ennyi :) Fáradt vagyok, ideje alukálnom. Remélem azért most nem hagylak Benneteket egy hétig olvasnivaló nélkül :D Most sem akartam, csak hát...

Ott hagytam abba szombat éjjel, hogy vártam Hajnira. Egy előtt meg is jött, beszélgettünk úgy fél 4-ig, aztán pillanatok alatt elaludtunk... elég fáradtak voltunk mindketten. Reggel 8 körül mennie kellett, én még azért visszaaludtam fél 10-ig kb, majd délben visszajött értem, és elmentünk Farnborough-ba (ott lakik egyébként). Kíváncsiak voltunk már, hogy milyen egy „carboot sale”... a „carboot” csomagtartót jelent, egy nagy vásár az egész, mindenféle portékával, amit el tudsz képzelni, és olyanokkal is, amit nem :) 30 penny volt a belépő :) A bejáratnál összefutottam Sarah-val az irodából, az anyukájával  volt, és mondta, hogy milyen hatalmas. Hát, el kellene jönniük egyszer a mórahalmi vásárba azt hiszem :D mondjuk itt szinte csak használt cuccok voltak, míg otthon szerintem több az új, bármiről legyen is szó. Azért elképzeltem milyen lenne, ha Mórahalmon is szednének belépőt, nem csak helypénzt az árusoktól... szerintem tuti fizetnének az emberek egy kisebb összeget, mondjuk 100 Ft-ot...Nem vett egyikünk sem semmit amúgy :D

Kicsit még szétnéztünk a városközpontban. Én nem is tudtam, hogy ennyi minden van itt Farnborough-ban. A Sainsbury’s-ben aztán bevásároltunk az ebédünkhöz. Lángost sütöttünk ugyanis :) Isteni volt :D Az otthoniaknak: ti mikor ettetek utoljára?? :P

Hajniéknál történt mindez, aztán megnéztük a Dirty Dancinget :) Közben hazaértek Aprilék, most először találkoztam a gyerekek apjával is, majd visszamentünk mozizni. Fél 8 fele jöttünk át hozzám, aztán szerintem 9 körül ment haza Hajni. Én még megnéztem egy Grace klinikát, tusoltam, és negyed 12 táján lefeküdtem.

Ma fél 9-re mentem, mindenki éppenhogy felkelt... háromnegyed 10-ig, amíg Yasminék el nem mentek fiziora, nem is tudtam csinálni lényegében semmit... Ja, ha még nem mondtam volna, ezen a héten half term van, azaz nincs suli, se nekik se nekem.

Nekiugrottam a pakolásnak, a 4 WC és 3 fürdőszoba alapos takarításának... grrr.... mindkét szint porszívózásának... felmosásnak, mosásnak (szerencsére anyu mosott valamennyit tegnap, nem kevés cuccal állítottak haza a fiúk... szombaton kicsit megijedtem a ruhakupactól...) Éppenhogy végeztem, amire hazaértek... negyed 1-kor. Nem lazsáltam közben... Sebastiannal nem volt baj, egy ideig a szobájában játszott, aztán kiment Bertnek segíteni a kertben, egyszer, mikor kinéztem, éppen gereblyézett :)

Hazaértek, ettek/ettünk, így újra volt mit pakolni... na meg meggyúrtam a lángostésztát :) Még múlt héten kitaláltam, hogy ideje volna már, több hónapot nem bírok ki a lángosom nélkül, és akkor gondoltam, hogy akkor már Hajnival is süthetnénk, így történt, hogy két nap egymás után is ezt a finomságot készítettem :) Fél 2 fele jöttem el, és gondoltam akkor simán átrakom a zöld bringáról az „újra” (Matt páréves bicikilije, amit sokkal jobb hajtani) a sárvédőket. Aha. Ha olyan könnyű lenne...

Szegény Bert szerintem már megbánta, hogy felajánlotta a segítségét, mondjuk nélküle nem ment volna... mivel ez egy tök más bicikli, még lyukat is fúrt, hogy az első sárvédőt rögzíteni tudja. Aztán voltak még problémák, kb. 3-ig elszórakozott vele szegény, én meg csak álltam, nem igazán tudtam segíteni... még a kosarat is átraktuk, nagyon tutin néz ki. Mondta is Mattnek este, hogy látnia kellene... „Miért, lány-biciklit csináltál belőle?” :) Mondtam, hogy én nem, az apukája igen :))

Egy kicsit pihiztem, aztán 4 után visszamentem és vasalni kezdtem. Majdnem 6-ig ezt a tevékenységet folytattam, szerencsére kaptam közben frissítőt :) Ezután megmutattam nekik, milyen is a viki-lángos :) nem mintha más lángost valaha is kóstoltak volna. Tökre ízlett nekik, még Yasmin is megette a nagyrészét... mondjuk ő azért mondta, hogy annyira nem jó :) De azért tömte rendesen, mindenestől: fokhagymával-tejföllel-sajttal. Mondták is neki, meg én is, hogy csak azért mondja, mert be lett ígérve, hogy ha borzasztó, akkor kaphat tésztát a kedvenc szószával :) De nem kapott, és nem is balhézott, tehát ízlett neki. Többször is dicsérték, tényleg finom lett :D

Lángos után már nem sok történt, mondjuk a pakolás elég sokáig tartott... aztán még iszogattunk-beszélgettünk kicsit, és fél 8-kor jöttem el. Jól elfáradtam azért... Yasmin hetek óta át akar hozzám jönni, de mindig mondom, hogy majd máskor. Ma már nagyon akart, és a szememre is vetette, hogy mindig azt mondom, hogy holnap, vagy máskor... ma is még csak az hiányzott volna, hogy az egyetlen órácskámban itt üldögéljen... mondjuk ha csak üldögélne, nem is volna „baj” :))) Na jó, nem rosszindulatúskodom tovább, csak azért nekem nem annyira pöri, amikor átjön, mint neki :D Na majd holnap talán sor kerül rá...

Született feleségek és írás volt az esti program. Elképzelhető, hogy holnap is írok, bár nem tudom... lehet, hogy anyuékkal megyek pubozni... ha Pauline ráér este, és vigyáz a gyerekekre :D Karen mondta ma, hogy sose megyünk együtt, gyerekek nélkül... mondom jóhogy nem, valakinek mindig maradni kell a kölykökkel :D

Az első rész még tegnap íródott, úgyhogy a „ma” néhol péntekre vonatkozik, észre fogjátok venni :)

Annyira nagyon jó volt reggel fél 9-re jönni :) Nem is nagyon csináltam semmit, illetve nem tudtam Yasmintól... és ez vár rám egész jövő héten. Azt hittem, hogy mire anyu megjön a kutyasétáltatásból, be tudom fejezni a porszívózást meg az általános dolgokat... mintha nem tudnám milyen a szünidő... öltöztetés, élménybeszámoló a tegnap estéről (még 8 körül, mielőtt átjöttem, küldött e-mailben egy képet magáról:), aztán reggeli. Pirítós. Az első természetesen égett volt szerinte... pedig majdnem a legalacsonyabbra van állítva a kenyérpirító... na mindegy, ez is megszokott dolog tőle... aztán felhívta a barátnőt, aki ma este jött ittalvós „buliba”. Annyira ezt amúgy nem tartom jó dolognak, hogy össze-vissza telefonálgathat (jó, nem, mert csak két barátnőjét hívja néha meg anyuékkal szokott beszélni), de akkor sem való egy 11 éves gyereknek előfizetéses teló, mindenféle megkötések és szabályok nélkül. Szerintem. Mondjuk mentségére legyen mondva, mindig engedélyt kér. Tőlem is.

Félig-meddig felporszívóztam, aztán kicsit még beszélgettünk. Kérdezte anyu, hogy milyen volt a tusoló :) Mondta, hogy kár, hogy olyan kicsi a nyomás. Mondtam, hogy én már hozzászoktam, még mindig erősebb, mint az én tusolómban... mondjuk egy párszor már, utoljára valamelyik nap a héten kifejtettem neki, hogy hogy utálom, hogy néha egyszercsak kikapcsol a bojler, meg amúgy is alig van nyomás...

11-re aztán mentem az irodába. Útközben egy körforgalom mellett megmetszettek egy tövises bokrot, és nem vettem észre, hogy néhány ág a járdára hullott. El is kapott egyet a hátsó kerék... odakaptam, mert először azt hittem, hogy csak egy faág. Aztán mikor jól megszúrta az ujjamat, gyorsan rájöttem, hogy nem az... az irodáig még nem volt baj, viszonylag közel történt...

Az ott töltött négy óráról nem írok semmit... először 4-ig terveztem maradni, de aztán meggondoltam magam. A hátsó gumimnak 3-ig bőven volt ideje teljesen leengedni, így konstatáltam, hogy azzal bizony nem jutok haza. Elindultam tehát gyalog. Írtam anyunak sms-t (természetesen annyi pénz már nem volt a telómon, hogy hívni tudjak), hogy hazafelé szedjék össze a biciklit, ha akarják. Ők 3-ra mentek Shania-ért, aztán Camberley-be vásárolni, bowlingozni meg pizzázni. Kérdezte, hogy van-e pénzem buszra? :) Volt, de nem akartam buszozni, nem esett, csak hideg volt. Nem kicsit. Ekkor fedeztem fel azt is, hogy mi is okozta valójában a „defektemet”... mármint a körforgalomhoz érve volt alkalmam megvizsgálni a terepet...

Beugrottam a kisboltba egy kis hangulatjavítóért és jégkrémért :) Ben&Jerry, a legjobb. Igaz mindig ugyanolyat eszek, annyira finom :) Cookie Dough, szeretlek! Mondjuk sűrűn nem eszek, a múlt hetet leszámítva tavaly nyáron vettem utoljára, meg Hajnival Oxfordban ettünk :)

Háromnegyed óra alatt kb. (a boltot leszámítva) haza is értem, 4 óra előtt pont. 5 felé átjöttem, megetettem a kutyukat meg magamat is. Mivel palacsintát kértek holnap reggelire (és csak én tudom kikeverni a tésztáját), megcsináltam, és sütöttem is magamnak párat. Bár a Nesquikem nálam volt, és lusta voltam átmenni érte, de azért így is találtam rávalót :)

És akkor amíg várom, hogy megjöjjenek, egy kis rinyálás, ha megengeditek :)

-       Miért kell a kutyának a frissen mosott ágyneműt (amit tegnap este húztam fel) már másnap (azaz ma) reggelre bemocskolni?? És főleg: miért nem zavarja ez őket? Ahhoz képest, hogy Karen hogy mondogatta, hogy a kiskutyával szigorúbb lesz, nem mehet majd fel az ágyra, stb... na bumm... valahogy megjósolható volt, hogy nem így lesz...

-       Miért kell a kutyáknak olyan hangosan, a fejed legbelső zugáig hatoló hangerővel és hangszínnel (ha van nekik ilyen) játszani, harcolni, stb... ? (ez külön jó, amikor Sebastian 45-ös hangerőn nézi a TV-t emellett... nem vagyok fejfájós, de ez már nekem is sok)

-       Miért kell a kutyáknak egyáltalán bent lenni? :)))))) (a porszívózásnalk sincs sok értelme)

-       Miért nem lehetett szépen eldolgozni a fát, amiből az új ablakpárkányok és ajtók készültek? Miért akad be minden, amivel tisztítani próbálom portörléskor? Amúgy is utálok port törölni, mert szinte mindig kárt teszek valamiben. Ha már itt tartunk: miért török össze mindent? :) Anyuskám, van ötleted? :D

-       Miért lett nagyobb a ház? – ez költői kérdés, erre tudom a választ :) De ha már nagyobb lett, miért kell 4-üknek 3 fürdőszobát és 4 WC-t használni??? És még mindig nem látom, hogy anyu annyival többet csinálna itthon. Jó, ez is várható volt mondjuk. Amikor olyanja van, akkor mos, falat sikál, pakolászik, aktívkodik (valamelyik nap a hetek óta tisztítóba készülő, és hol itt, hol ott várakozó cuccokat is elvitte végre:)... de néha annak ellenére is a gépben maradnak a cuccok, ha itthon van valamennyit. Én nem mondom, hogy üldögél és a lábát lógatja napközben, mert tudom, hogy nem. Sőt. Állandóan szervezkedik, Yasmin ügyében meg a ház, a lenti rész felújítása miatt nagyon sokat kell rohangálnia, belátom... Csak néha egy-két apró dolgot megcsinálhatna azért, mondjuk ha egy vasárnap reggel már fullon van a kuka, akkor kivihetné valaki és nem egész nap tömködni bele a szemetet :) de ezt is hiába mondom nekik... vagy ha valami kaját ki akar dobni, akkor nem csak a kajás kuka tetejére tenni, hanem kivenni a csomagolásból és bele...

Ekkor jöttek meg, és kb. ennyi elég is a panaszkodásból. Más alkalmakra tartogatom a szokásos –utálok biciklizni néha-nincs helyem-nincs szekrényem-típusú dolgaimat :)

És innentől már ma, azaz szombat este írom.

Tegnap hazaértek a csajok, gyorsan elmesélték milyen kalandosra sikeredett a délután: Yasmin elhagyta a plazaban a pénztárcáját, aztán már az üzletek zárása után visszamentek, és a biztonságisoknál még megvolt, benne a pénzzel. Ja, és azt is mesélték, bár ez még reggel történt, hogy Karen szeme láttára, illetve közvetlen közelében Yasmin lezúgott a WC-ről, és hajszál híja volt, hogy nem az ajtófélfán végezte a feje... így „csak” a térdét ütötte meg... nem kicsit szegényke...

Anyuval még este kioperáltuk a másik biciklit a „minden” mögül... a garázsom most ugyanis igazi tárolóvá változott: ágykeret, matrac, vastag szőnyegek, stb... elnevetgéltünk és pancserkedtünk vele egy darabig :)

Fél 9 fele még beugrottam hozzájuk, Karen mondta, hogy vigyek egy Coronitát útravalónak, ők is mindig visznek, amikor lesétálnak a pubba. Így tettem :) Bár piszkosul hideg volt... nem a sör :)

A pubban már vártak rám. És akkor, Huncutkacérna, csak Neked :) : a történet röviden... a srác régen (tavaly nyárig) ott dolgozott a pubban (most a tanítási gyakorlatát végzi), és emlékeztünk egymásra, ez kiderült, amikor pár hete összefutottunk. Szimpi volt, úgyhogy megadtam neki a számomat... először egy angol pasinak. Mondjuk valószínűleg azért, mert nem is angol angol (anyukája jamaikai, és az apai nagyapja is a karibi térségből származik, tehát igen, feketés, de nem az a nagyon sötét, pont szép árnyalatú:) Találkoztunk a következő héten, meg a következőn, múlt vasárnap ebédelni is elmentünk. Helyes, értelmes, tisztelettudó, normális gondolkodású, udvarias, tisztességes szándékú, jó beszélgetőtárs, stb... lényegében minden ami kell... gondolná az ember. Valami azonban akkor is hiányzik (most legalábbis így érzem) – erről csütörtökön már írtam egy kicsit. És ha már a kezdetek kezdetén győzködnöm kell magam, hogy miért is jó nekem ez a „kapcsolat”... hát, akkor valószínűleg nem jó. Ezt már megtanultam az évek során. Anyuskám szerint nem született még meg az én emberem. Talán, bár azért bízom benne, hogy igen... Tehát így éreztem, úgyhogy javasoltam is tegnap, hogy vegyünk vissza egy kicsit...  Ő pedig közölte, hogy többet gondolt/remélt, de ha lehet, szeretne a barátom lenni :) És én is nagyon szívesen találkozom vele, mert tényleg nagyon jó társaság...  Sajnáltam, mert a héten volt a szülinapja, meg elég fos hete volt, ahogy elmondta... szegénynek tettem még egy lapáttal a rakásra... dehát akármennyire is szeretnék két anyanyelvű, tejeskávé-színű gyerekeket, nyilván várnom kell a „josé armando”-mra. Bár ő is beszél spanyolul :D ja, és még a bort is felborítottam, amit nekem rendelt mire megérkeztem. Természetesen az egész asztalon szétfolyt, a kabátomra és a táskámra is jutott... Ennyi tehát az elmúlt napok történetének „szerelmi szála”. Talán nem is kellett volna róla írnom. Egyáltalán.

Tegnap is megtapasztaltam, hogy milyen magabiztosak is az angol pasik... volt szerencsém néhányukhoz... a pulthoz odalépve rögtön, vagy a mosdóból kifelé jövet megszólítanak... barátságosak... túlságosan is... én meg hülye vagyok... nem , nem is... inkább túl szókimondó :) Ha „fun”-ra vágynék, tuti minden hétvégén találhatnék valakit, akivel másnap egymás nevére sem emlékeznénk. De mivel sosem voltam erre képes (nem mintha akartam volna:), és most sem vagyok ilyen típus, ez nem fog megtörténni. Így marad a védekezés :D

Fél 2 fele értem haza, aztán 2 körül kerültem ágyba.

Ma reggel fél 8 után ébresztő volt... bár maradhattam volna ágyban!! Szakadt az eső, és a sárvédős bringám ugyebár lyukas hátsóval még mindig az irodánál pihent... Apuéra felpattanva azonban észleltem, hogy nem megy... nem volt nehéz... még jó, hogy nem estem el :) Szerencsére kint volt Bert, így gyors megkértem, hogy szabadítsa ki a láncot. Olyan hülye módon szorult be, hogy nem tudtam kiszedni, na meg már késésben voltam. Minő újdonság :)

Megért volna egy fényképet az állapotom az irodába érve. Az arcom és tulajdonképpen mindenem tele volt sárfoltokkal, a fenekemnél a kabátom is teljesen átázott, még a bugyim is vizes volt. Komolyan úgy néztem ki, mint aki bepisilt... Legszívesebben sírni lett volna kedvem, mondtam is a többieknek...

A reggeli kis apró elázástól eltekintve (Karen aztán mondta, hogy miért nem kértem meg, hogy vigyen el?...) egész jó napom volt. A csekkolással valahogy jobban telik az idő, mint bármi mással. Ez is uncsi, de máshogy az. Jobb.

Már régóta akartam írni Rob, az egyik legjobb sales-ünk (és az egyik legpontatlanabb, -trehányabb is egyben) képességeiről és módszeréről. Hihetetlen, hogy mindenkit „levesz a lábáról” telefonon keresztül. Mindenkivel megtalálja a közös hangot, bármiről tud beszélni bárkivel, persze így könnyű, hogy vannak török, lengyel, görög felmenői, ezen országokban élő rokonai :)))) Ez természetesen változik, mindig attól függ, hogy éppen milyen nemzetiségű az érdeklődő (már amikor nem angol:)))) Hihetetlen, valamelyik nap is a ghanai fociról meg politikáról beszélt valakivel, a fél iroda nevetett már. Mikor legelőször találkoztam vele, ki nem néztem volna belőle, hogy ilyen értelmes. Mert ehhez azért szükség van egy bizonyos fokú intelligenciára, na meg sokat tud a világról, az tuti... mert – bár néha hülyeségeket mond – azért bármihez hozzá tud szólni. És néhány ghanai politikai párt nevét sem azért tudta, mert élnek ott rokonai :))) Tényleg tudta, hogy mi a helyzet, ki is hangosította a pasit, így hallottuk az egész párbeszédet :) Ma pedig egy magyar nő telefonált (egyébként az idősebb pasinak is volt magyar foglalása csütörtökön:)... egyszercsak odajött hozzám Rob, hogy mondjak valami kedveset magyarul, mondjuk, hogy „Hogy van ma?”... meg is kérdezte a nőt, aki először nem értette :D Nem tudom mi lett a vége, mert el kellett jönnöm... Karen háromnegyed 5-kor hazahozott az immáron két bringával együtt. Sam is bejött 4 körül, így el is kértem magam :D Megdicsért, hogy milyen sokat mgcsináltam ma... hát, nem lazsáltam sokat, az biztos :)

Itthon beköszöntem a fiúknak... apu elég nyúzottnak tűnik... Elkészültem, aztán fél 7 körül elindultunk a Villa Biancaba, mind a 7-en. A mai nap nemcsak azért volt nagy nap, mert hazajöttek a snowboardozás királyai (haha:), hanem azért is, mert egészen pontosan 6 hónapja élte át Yasmini a kínok kínját a Saint Louis Children’s Hospital falai között... Augusztus 19-én műtötték... és ma – bár délutáni vitákat követően – újra hatalmas akadályon sikerült átküzdenie magát. Önmagán. Ugyanis ma először sétált nyilvános helyen a rollatorrel (ami nem a húzós járókeret, hanem tolni kell, és két okból is nehezebb vele manőverezni: egyrészt sokkal nehezebb súlyra, másrészt az övének csak két kereke van, a másik kettő „tapadós”... de ennek ellenére jobban megy neki ezzel a séta, mint a másikkal...). Eddig csak itthon (de eleinte még Berték előtt is „szégyellte”) és a suliban használta... most pedig szépen besétált a kocsitól, egészen az asztalig, aztán WC-re is :))) Valamiért nagyon szeretett ma engem, azt akarta, hogy én kísérjem, én üljek mellette, én segítsek neki irányítani (kanyarodni nem nagyon tud még vele), stb.

Itt a "jubileumi" video, ámulni-bámulni szabad!

A vacsi jó hangulatban telt, mint általában :) Snowboardos élménybeszámolók és egyebek :D Előételnek rákot ettem fokhagymás mártásban, aztán pedig mi mást mint csirkét... desszertnek pedig elfalatoztunk egy epres cheesecaket anyuval, közös tányérból :) Nem számít, úgyis ma is beleivott a vodka-limonádémba :)) 9 fele hazajöttünk, itthon még ittunk egyet, kávéztunk, beszélgettünk egy kicsit, majd mindenki elvonult a maga hajlékába. Én blogot írtam, most pedig várom Hajnit, aki most végzett az étteremben.

Figyelem, figyelem!

Szolgálati közlemény:

Igen hosszadalmas beszámoló következik! Anyuskám, megint hozzád szólnék: ha fél 8 lesz 5 perc múlva, ne kezdj neki, mert EL FOGSZ KÉSNI! :)

Vasárnapról hétfőre sem aludtam sokat, 6 körül zajra ébredtem... gyanítom újra hívatlan vendég érkezett = valószínűleg megint van egy egerem... Pauline-tól el kell kérnem a túl kíméletes csapdáját... grrr.... úgy látszik jobban mozgolódnak már az erdei állatkák, mert az utóbbi egy-két hétben sokkal több mókust meg rókát láttam, na meg az egér... fujj...

Mivel a fiúk szombaton kora reggel útra keltek Franciaországba snowboardozni, hármasban vagyunk egész héten. Nem mintha reggel észrevenné az ember Sebastian hiányát, hiszen sosincs vele baj :) Nyugis nap volt a hétfő, itthon sürgölődtem. Volt mit, mert – dehát ezen nem lepődök már meg – például megint úgy tele volt a kuka, hogy abba már egy gombostűt sem lehetett volna beleejteni... ilyenkor mindig fogok egy másik zsákot (igen, pazarlok:) és beleborítom mindenestől, mert máshogy nem megy... na meg egy rakat mosatlan volt, mert a szombati csajos este után nem pakolt ki a mosogatógépből, így minden ott várt a pulton...

De hogy ne csak a lustaságát (hiszen Viki majd úgyis megcsinálja...) hangsúlyozzam, azért aktívkodott is egy kicsit. Például elpakolt Yasmin szekrényében, amit én már jó ideje nem tettem, mert egyszerűen nincs értelme... na meg időm és kedvem sincs mostanában. Kiselejtezett egy csomó cuccot, így most végre nagyjából elférnek a ruhái a szekrényben. Oh, és mosott is: és most először láttam, hogy árnyalatonként/színenként szétválogatta a szennyest! Szerintem már többször írtam, hogy mindent mindennel berak szinte...

Hétfőn először „volt lehetőségem” az emeleten is porszívózni, és ismét a „már mocskos”-új fürdőt takarítani. Hiába mondom, hogy vegyen valami erősebb szert, mert az nem lesz tisztább, ha már most sem jön le semmivel, amivel próbáljuk. Szerinte ahogy hetente lefújjuk és sikáljuk egy kicsit, majd fokozatosan több és több jön le. Vitatkozhatunk ezen :) Ja, a hatalmas zuhanytálcáról beszélek egyébként...

Hétfőn itt voltam tehát jó sokáig, hiszen hétfő... és még a konyhaszekrényt is letisztogattam kívülről - nem bírtam már nézni. Aztán délután vasaltam, majd hazaestek 5 körül, tusi, készülődés, és mentünk vacsizni. Nem mintha nekem nem lett volna mindegy, de egészen 10 perccel indulás előttig nem tudtam, hogy Lisa (a kevésbé jófej) is jön a két gyerkőccel (merthogy az ő párja is a lejtőket hódítja éppen Franciaországban apuékkal, de arról majd később). Anyu azt hitte, hogy tudtam róla, pedig nem :) Még jó, hogy nem lehetett asztalt foglalni (fél 6-ra mentünk, és csak fél 8-tól lehetett/kellett, előtte csak úgy beeshetett az ember)... ugyanis én hívtam fel a helyet délután és én simán 3 főre foglaltam volna :))))

A vacsi tök jó hangulatban telt, a szerelmi életem mellett (anyu pletykásabb, mint gondoltam, főleg, hogy nincs is miről beszélni, de ezt szerintem nem fogom nagyon részletesen kifejteni...) a franciaországi osztálykirándulás volt a fő téma... meg hogy pont akkor lesz „Ascot”, amikor anyuék rendszerint partit adnak, kivéve tavaly meg azelőtt... idén lesz banzáj itthon, dehát mostmár nagyon úgy néz ki, hogy kimaradok belőle, ugyanis szinte biztos, hogy engem ért az a megtiszteltetés, hogy 5 éjjelt és nappalt a kisasszonnyal tölthetek... de erről is majd később.

8 körül értünk haza, még kaptam egy pezsgős csokit, aztán elvonultam. Számomra jó kis nap volt, gyönyörűséges volt az idő!!!! Napos, meleg azért nem, de melegEBB!!!! :))) Lehet, hogy jön a tavasz? :))

Kedd reggel sem ébredtem könnyebben, mint általában, bár az egeret most nem hallottam, pedig tuti van!! Elképzelhető, hogy elfelejtett meglátogatni, vagy nagyon csendben jött és távozott. Annak, aki tavaly nem olvasott: nem tudom már mikor, de volt egerem, többször is, vagy huzamosabb ideig, nem is emlékszem már pontosan. De megölni nem szabad, Pauline túl nagy állatbarát, így olyan csapdába ejtem, ahonnan sajna ki tud szabadulni, túl kíméletes... és undorító... Nem félek tőlük, egyszerűen csak gusztustalan kis lényeknek tartom őket és irtózom tőlük... Párat (vagy ugyanazt többször?) azért levittem a csapdában... remélem ezúttal hamarabb sikerül „kiirtani őket”...) Ja, és mindez az ablakok alatti tárolóban történik, konkrétan a lakrészemben még nem találkoztam vele...

Reggel gyorsan összekaptam a házat, aztán én is suliba indultam, majd munkába... esőben. A hétfői verőfényes napsütésnek nyoma sem volt, keddre visszatért a zord, esős, saras, depi-idő. Dehát mit is várok, még csak február van...

Itthoni fizioja volt délután, azzal a csajjal, akinek 5 hetes a babája, és most kezdett dolgozni. Hozta a kis tündérbogarat is, akit körbeadogattunk, kézből-kézbe, de nehogy azt higgyétek, hogy felébredt :)) Álomkóros állítólag, még egy babához képest is sokat alszik :D

Vacsira lasagnet csinált Karen, ahogy tavaly „tanítottam”, jó sokáig, vízzel készítette a darált husit, még most is mondták, hogy mennyivel jobb így. Hát igen :)

Elkészítettem Yasmint drámára, aztán én is átöltöztem, ugyanis mentem zumbára. Nem tudom, hogy írtam-e már, de pár hete már beszéltünk róla Karennel, hogy menni kellene – az egyik jófej barátnője jár (aki tavaly óta annyit fogyott, hogy amikor pár hónapja láttam, majd leesett az állam... Sebastian tavalyi szülinapi partiján kezdte a diétát, azóta is azon röhögünk, hogy én úgy jegyeztem meg, hogy „a nő, aki répát meg uborkát evett” :))) Szóval először azt hitte Karen, hogy csütörtök esténként van, és megbeszéltük, hogy eljárunk... aztán kiderült, hogy kedd, amikor Yasminnak színház, Sebnek meg tenisz van... szóval nem a legjobb anyunak, de engem el tud vinni, miután Yasmint kirakta a színháznál, ugyanis a zumba is Camberley-ben van, és haza is tud hozni, amikor megy Yasminért, úgyhogy én valószínűleg fogok járni. Múlt héten is majdnem mentem, de akkor JuJu nem volt, és nem akartam egyedül :) Most viszont jött, mondjuk jó későn ért oda mindenki, már azt hittük Karennel, hogy rossz helyen vagyunk... megvárta velem JuJut :)

Az óra maga nagyon élvezetes volt, izzasztó, ha az ember csinálja, nem mondanám, hogy egyszerűen követhető, de elvileg minden alkalommal egy picivel könnyebb lesz majd :) Jó sokan voltunk (kb. 20-25-en) egy suli nagy tornatermében, és ahogy láttam, egyáltalán nem voltam gáz :))) Az angol nők mozgáskoordinációs készsége is kb. olyan, mint az enyém :) Senki még csak meg sem közelítette a tanárt, aki nem tudom pontosan honnan származik, de az tuti, hogy valami karibi országból... Jó volt, mert színpadon állt, így mindenki láthatta, hogy mit kell(ene) követni :))) Óra után megkérdezte a tanár, hogy hogy éreztem magam, megdicsért :D Ami a legjobb benne számomra, hogy végig szól a hangos karibi zene, észre sem veszed igazából, hogy dolgoztatod az izmaidat, és tulajdonképpen néha vicces, amikor az ember csak megáll egy pár másodpercre és megkérdezi magától, hogy „Most mi van????” – és nem ő az egyetlen, aki bambán néz :))) Ja, és 5 font volt, ami szerintem teljesen jó, tekintve az angol árakat. Havi 20 font már nem hangzik olyan jól, de másra is elmenne ez a pénz... Jövő kedden mondjuk már rögtön nem lesz, mert suliszünet van, így az utána következő héttől indulhatok be :) Karen pedig lehet, hogy csütörtök délelőttönként fog járni Frimley-be, akkor ott tart órát ugyanez a nő – kíváncsi leszek :D

Ez volt tehát a kedd estém, 6-kor indultunk itthonról, 7-8-ig volt zumba, aztán JuJu hazahozott, de elvileg anyuval meg Yasminnal fogok hazajárni a jövőben. Ha lesz jövő :) JuJut egyébként nagyon bírom, az elejétől kezdve ő a legszimpibb, na meg a kedves Lisa, ők ketten. Ő is kérdezgetett, vártak a szombati „partira”, és anyu elhintett egy-két infot, hogy hol vagyok és kivel...

Tegnap reggel ugyanúgy negyed 8-ra mentem, mert 8-ra jött az állami fizios nő... hiszen nincsenek apuék, nincs bacon-roll-szerda sem... Szokásos pakolás, por- és ablaktörlés, Yasmin szobájában megint törtem-zúztam... Karennel volt egy vicces szitunk: én próbáltam az esti terveiről kérdezni, hogy mikor jöjjek, kutyaetetés, mikor várhatóak a körmözésből, tusoljuk-e Yasmint?, stb... vagy háromszor elkezdett a tegnapról beszélni, de már annyira a „mában élt”, hogy folyamatosan áttért a mai délutánra-estére (színházba mentek Londonba)... észrevétlenül. Mindig mondtam, hogy tudom, hogy holnap mi lesz, de én még mindig a máról szeretnék megtudni valamit, szerda :))) de egyébként ma (csütörtökön) is keverte, hogy akkor dolgozom-e vagy mi van :))) egyre rosszabb az állapota :DDD

11-re dolgozni mentem, de előtte beugrottam Yasmin sulijába bemutatni az útlevelemet meg egyéb papírjaimat a police checkhez, az erkölcsihez. De erről majd később.

Az irodában minden tök jó volt, úgy 3-ig... tudtam, hogy haza kellett volna jönnöm akkor. De nem, mivel nem kellett 4-re sietnem, gondoltam még egy kevés-foglalásos napot megcsinálok, kb. fél-háromnegyed órát szántam rá... aha, gondoltam én... Ez idő alatt 5-6-ot csináltam meg, mert MINDEGYIKkel volt valami... és ez már a fizetések rögzítése volt, túl a csekkoláson, hibajavításon.... vannak dolgok, amiket csak ebben a stádiumban lehet korrigálni, azokra kis post-itokon fel is hívjuk a figyelmet... de most a post-iton jelzetteken túl még voltak hibák, és mindegyikre úgy jöttem rá, hogy számoltam azt a .... jutalékot, és „még mindig nem jó”.... „még mindig nem jó”.... grrrr..... „oh, ezt is elfelejtették beírni”.... „oh, ez rosszul van”..... „még ez is kimaradt”.... „ezt máshova írták”....”ennek sehol nem volt nyoma”... hihetetlen, hogy ennyi kézen átmennek, és még mindig sz.r az egész. Bocsánat.

Akit érdekel, annak leírom, hogy születésétől kezdve a dobozba kerülésig milyen utat jár be egy foglalás:

1)    a sales-esek egy űrlapra olvashatatlan macskakaparással felfirkantják a lényeget... sokszor már itt rossz összeget, egyebeket írnak; és ilyenkor kellene kinyomtatni minden fontos dokumentumot... amit alig tesznek meg, mint erről már panaszkodtam párszor

2)    ez alapján kitöltik (vagy mással töltetik ki) az Excel-táblát, minden fontos adattal, elküldenek az ügyfélnek egy visszaigazoló e-mailt, és a foglalás felkerül a közös meghajtóra – ami mindenki számára hozzáférhető az irodában (ekkor szokott történni, hogy például nem tudják elolvasni a saját írásukat, és a foglalási azonosítókban 2 helyett Z-t írnak, stb...)

3)    csekkolás: igazán hálás feladat. Az Excelből kinyomtatott előlapon szereplő adatokat össze kell vetni a jó esetben kinyomtatott vouchereken, számlákon szereplő adatokkal... ellenőrizni mindent... gyakori hiba (a nevek és adatok elírása, rossz néven, rossz időpontra foglalás mellett), hogy – hiába lehetne legördülő menüből választani – rosszul írják be a különböző partnerek, cégek neveit, és az bizony nem úgy megy át később az admin és a pénzügy által használt rendszerbe, ahogy kellene... Ez nem feltétlenül jelenti, hogy teljesen mást írnak, legtöbbször ilyenek vannak, hogy például YOUTRAVEL-t írnak, de az nem jó, mert a négybetűs kódja UTRA, vagy ezt kellene írni, vagy a legördülőből kiválasztani, hogy You Travel... sokan nem is tudják közülük szerintem, hogy nem mindegy, hogy Fly ThomasCook (FLYT) vagy ThomasCook (JMC), és Thomson Fly (TFLY) vagy Thomson Holidays Ltd (THOM)... teljesen más a jutalék és például az egyik fajtánál küldünk repjegyet, a másiknál nem, vagy csak e-ticket van. Fogggggalmuk sincs!!! ...vagy például rossz cellába írják a dolgokat.... vagy rossz formátumban. Hiába írják például, hogy 13/02/2011, nem fog átmenni... 13/02/11-ként kell beírni. Szerintem estig itt ülhetnék és sorolhatnám...

Mindig mondom is Samnek ezeket, mert rengeteg időt lehetne spórolni, ha vennék a fáradságot a sales-esek, és még ha 2 perccel tovább is tart, egy kicsit nagyobb odafigyeléssel végeznék a dolgukat.

Februártól amúgy van egy új Excel-táblánk: a sales-esek nagyobb hibáit vezetjük... végre!! Rossz időpont, rossz név, ilyenek... és amiből a legtöbbet találok: ha például április 14-én este 10-kor száll fel az utas gépe Londonból és fél 1-kor száll le akárhol, akkor 14-én fél 1-re foglalják a transzfert, nem 15-re. És rengeteg ilyen van...

4)    jutalék-csekkolás: Sam kiszámolja, hogy jók-e a fedőlapon szereplő összegek: a cégjutalék és a sales-es jutaléka (meg lehetnek is változások, például ha valaki akár egy betű eltéréssel is foglalt repjegyet, mármint rossz névre, és csak pénzért módosítja a légitársaság, akár minuszba is mehet a jutalék!)

5)    ezután jön egy kétlépéses feltöltés a rendszerbe: minden további dolog itt történik a foglalással... elvileg mindenről kellene feljegyzést írni, de nem mindenki csinálja, ez is sok bonyodalmat szül... Ehhez a sales-ek már nem férnek hozzá, csak az admin és a pénzügy. A feltöltés egyébként úgy történik, hogy előtted van a kijavított, szépen összetűzött foglalás, amin azt hiszed, hogy minden jó :) Megnyitod az Excel-fájlt és szépen átírogatsz mindent, ami ki van javítva a fedőlapon. Ezután feltöltöd, felkerül a másodlagos Travellerbe (a program neve), ahol még egyszer, egyenként meg kell erősíteni, hogy szeretnéd őket feltölteni... azt is ilyenkor kellene kiszűrni, ha valaki már korábban is foglalt nálunk, akkor ugyanis ugyanazt az azonosítót kapja, csak /2-es, 3-as végződéssel. Ez sem mindig történik meg (általában Louanne csinálja)... mondjuk ez éppen nem a legnagyobb tragédia.

6)    ezután a pénzügyesek összesítik, hogy kinek mennyi jutaléka keletkezett azon a napon, és még elképzelhető, hogy más is történik ott :)

7)    ha megkapjuk az „engedélyt” a pénzügyről, elkezdhetjük betáplálni a rendszerbe, hogy ki mennyit fizetett be... ekkor már a sima „balance-form”-ok is megjelennek, ha valaki például akar még egy 20kg-s csomagot; valamit változtatni akar a foglaláson; vagy mondjuk részletekben fizet, stb. Azokkal is szokott baj lenni: vagy egyáltalán nem frissíti a rendszert az, aki foglalkozott vele (mert ugye azok a foglalások korábban születtek, tehát már jó eséllyel bent vannak a rendszerben, attól függ mekkora az elmaradás), vagy csak egy részét adja hozzá a rendszerhez (mondjuk a kártyaköltséget kihagyja), vagy rossz összeget ír, rossz tranzakcióhoz adja hozzá, ilyenek...

Ez sem egylépcsős dolog, mármint a fizetés-bevitel. Először a jutalék-rendszer szerint mindenféle kódokat írogatunk a partnerekhez... ilyenkor szokott fény derülni sok hibára... sokszor törölni kell a tranzakciót, mert a rendszer nem ismeri fel, ha mondjuk - a korábban már említett példánál maradva - YOUTRAVEL-ként írják be a sales-esek és a csekkoló nem javítja ki... törlés, újra mindent begépelni, ez mind idő... van, hogy például valakinek két vagy több szállásfoglalása van, vagy két vagy több légitársaságnál van foglalás, vagy ugyanannál, de kettő, mert sokan vannak... ezek azok, amiket csak itt tudunk beírni, ez is idő, de ez senki hibája :) meg a rendszer csak 9 embert hoz át, illetve csak annyit tudsz az Excel-táblába gépelni... és bizony nem ritkák a tizenfős foglalások... mindezek ilyenkor kerülnek a helyükre :)

Tehát jutalék-ellenőrzés. Kitöltöd a kis táblázatodat a kódokkal, összeadogatod a jutaléksort, aminek egyeznie kell a fedőlapon Sam által jóváhagyott számmal.

Ha ez megvan, mehetünk a „Fizetések” oldalra, és attól függően, hogy milyen kártyáról/csekken/stb... történt a fizetés, beírogatjuk. Ha ez megvan, felírjuk a foglalási azonosítót a fedőlap sarkára, ezzel jelezvén, hogy „payments done” :) Ezután még hozzáadOM a csomagokat, mert valamiért az sem jön át az Excelből... (ja, és szándékosan írtam egyes szám első személyben, ugyanis én vagyok az egyetlen, legalábbis eddig én voltam!)

8)    Ezután a „balance form”-osok fizetés-visszaigazoló e-mailt kapnak 7-10 napon belül, a foglalások gazdái pedig utazás előtt kb. 2 héttel kapnak e-mailt, benne minden voucherrel, infoval. (Ez csak idéntől van így, előtte foglalás után 7-10 napot ígértek, de egyre inkább tarthatatlan volt... bár nyáron nem tudom mi lesz)

9)    ha ez is megvan, mehet a szekrénybe, majd elutazás után pár héttel a dobozba :)

Hú, ez a rész nem volt betervezve... és még jobban belemehettem volna a részletekbe, de szerintem már ez is több, mint amennyit tudni akarnátok :))) Tegnap egyébként jó volt, mert többfélét csináltam, új dolgokat is, de abba már nem kezdek bele. Szerintem nem bánjátok :) Az irodáról már csak annyit, hogy a sok-sok-sok hiba miatt ugyebár ezerszer megbántam, hogy maradtam 3 után, és akkor még a kávét is sikerült úgy kiborítanom, hogy szétfolyt a fél asztalon (papírt nem ért:), és átfolyt Ollie-hoz is valahogy... nem kicsit... aztán ahogy felálltam, beütöttem a lábam... elegem volt. Haza is jöttem :)

Itthon pedig nem tudtam bejönni, mert nem volt kulcsom. Illetve nem vittem magammal, mert néha, amikor jó idő van, nem csukom le a garázsajtót, és a kulcsot is itthagyom, egy titkos rejtekhelyen :) És Bert még SOHA nem csukta le... de tegnap igen. Átmegyek, erre Pauline hoz egy kis távirányítót, nyomja, nem megy. Mondom jóhogy nem, hiszen az a kaput nyitja – ahogy nyitotta is :) „Nagynehezen” aztán bejutottam magamhoz :)

Később átballagtam, pakolásztam, mostam, ettem egy szendvicset, aztán 6 körül hazaértek a körmözésből a lányok. Yasmin kapott szép virágokat a körmére :) Tusi, beszélgetés, aztán hívott Hajni, hogy mégsem kell sittelnie este, így már jöttem is... és ő is. Ez már mondjuk fél 8 után volt. Ezért nem írtam bejegyzést tegnap :)

Elsétáltunk a „központba”, vettünk borocskát meg egy kis vacsit. Éjfélkor ment el, jó kis este volt :) Aztán volt vagy egy óra, amikor lefeküdtem. Hülye vagyok, tudom. Még mindig nem pihentem ki a hétvége fáradalmait, és mindjárt itt a következő...

Ma reggel – az immáron szokásosnak mondható – anyuval való sorozatos vitákat követően elmentek suliba. Azóta nem is láttam Yasminit.

Úgy volt, hogy suliba megyek, be is mentem Pauline-nal Camberley-be, de aztán végül kivettünk egy szabadnapot Hajnival, igazából már tegnap eldöntöttük. Elmentünk bankba, beugrottam egy charity shopba, mert még a múlt héten megláttam egy nagyon szép kis sálat a kirakatban, és még ma is megvolt... jel... :)) Aztán beültünk a Costaba, ettünk-ittunk, beszéltem a tavalyi csoportomból a lengyel csajjal, a nevére ha megütnek sem emlékszem... elég gáz vagyok... de ő sem kevésbé. Basszus már öt éve itt van, és nagyon gázul beszél. Tavaly is írtam szerintem róla... nem nevettünk soha senki akcentusán, és az övén sem nevetünk, csak... mert mindannyiunknak van, kinek milyen... de ő basszus szinte úgy mond mindent, ahogy le van írva... nem is hallottam még ilyet. És még mindig, 5 év után is... én sírnék a helyében, komolyan...

A kávézó után hazajöttünk, így itthon voltam egész délután. Nem is tudtam mit kezdjek a fenenagy szabadidőmmel. Cipőket, csizmákat tisztogattam, pakolásztam, aztán blogot írtam, jó sokat, ahogy azt az előző „néhány” sor mutatja :) Karenék fél 4 után mentek el, én 4 körül jöttem át. Mostam, vacsiztam, pakoltam, fürdőket takarítottam, vasaltam (mondjuk így, hogy a fiúk nincsenek, nem volt olyan sok vasalnivaló, nincsenek pólók, ingek... na majd a jövő héten...) Anyu írt is sms-t, hogy most rendelt magának margaritát... én meg mondtam, hogy akkor shandy-zek (sör+limonádé)... Élvezzem ki ezt is meg a tusolót is, na meg a csendet, azt mondta :))) meglesz :)))) Az eredeti terv az volt, hogy jó korán végzek mindennel, tusolok a csúcstechnológiás-világítós-hiper-szuper esőtusolóban, aztán megnézek egy anyu által ajánlott jó hosszú filmet. Ami valószínűleg ma sem fog megtörténni...

Először is egy pár szó apuék snowboardozásáról... apu már indulás előtt poénkodott facebookon, hogy majd ő megmutatja a fiataloknak, hogy hogy is kell... „ja, majd mondják, hogy tűnj az utamból, nagyapó”... ehhez hasonló kommenteket kapott, anyutól főleg :) Később is ilyenek jöttek tőle, hogy 20 évesen kellett volna snowboardoznia, 40 évesen pedig snookerezni, nem fordítva, és hogy ha még egyszer meghallja, hogy „Gyerünk apa!”... :)))) és fáj mindene, legszívesebben sírna...:))) A képeken kb. 10 évvel idősbbnek tűnik, bár a tavalyi pár napos skót kalandjuk után is jó lestrapált volt, akkor is mondtam neki, hogy sokat öregedett :))) Kíváncsi leszek majd, szerintem mozdulni nem tud majd... Sebastian pedig... első nap arcra esett-csúszott, és sikerült gyönyörűen megütni-lehorzsolni a fél arcát meg az állát... a képen is látszott, hogy mennyire be van dagadva, meg hát le van égve szó szerint... a jégen... szegény, de ment másnap, nem érdeklik az ilyenek. Kedden aztán újabb esemény, csak hogy ne legyen uncsi... valamiért lecsatolta a boardját, ami elindult lefelé a meredek lejtőn... megijedt, hogy valakit eltalál, eltöri a gerincét valakinek akár, így elkezdett utána futni... kitalálhatjátok a folytatást... gurult a néhol állítólag köves-sziklás pályán... valaki végül elkapta a kabátjánál fogva, hiszen Matt nem tudta utolérni, annyira nem profi :) aztán lenn a boardját is megtalálták... Várjuk őket haza! :))

... várjuk, mert nehéz volt ez az egy hét, még nincs vége mondjuk, de legalább suli nincs holnap, így rohanás sem... Yasmin komolyan annyira bunkó Karennel sokszor, hogy nincs rá szó. (Velem még mindig normális, leszámítva az ilyeneket, mint ma reggel is, amikor a konyhában az egyik mintás tollával írtam, és a kupakot ráhúztam a tetejére. Egyszer aztán megszólal, hogy „hol a kupakja?”, mondom itt rajta... jó, el ne veszítsem, mert azt ő vette. Oooh, valóban?:). Na de vissza a rossz oldalára: hisztikirálynő... Semmi nem jó, semmi nem fair, idegesítő(ek vagyunk) néha, nem jó a reggeli, nem akarom ezt csinálni, nem ezt a dezodort, nem ezt az xy-t, akarom... és még sorolhatnám. Az apjának panaszkodik a telefonban, holott ki volt nyalva a feneke egész héten... mondtam is neki egy párszor, dehát egyik fülén be... reggel Bert is mondta, hogy ő születésüktől mondja, hogy egy-egy pofon néha nem árt... Karen is így nőtt fel, én is mindig mondom, hogy megérdemelné néha. De itt angolföldön állítólag nem lehet, törvény tiltja, a saját gyerekednek sem keverhetsz le egyet. Mondtam, hogy senki nem tudná meg :)))) Yasminról elég is ennyi... tegnap este is olyan hisztit levágott... anyut nem is láttam még ennyire feszültnek, huzamosabb ideig...

Mondjuk az, hogy feszült, nem magyarázza azt, hogy miért csinál nekem extra munkát?? Tudjátok, fent van az „esős” tusoló meg a vendég fürdőszoba, ami arról volt szó nem lesz használatban, hacsak nem jön vendég, hiszen vendég fürdőszoba. Ma mondja anyu, hogy amikor csak egy gyors zuhira van ideje, akkor oda ugrik be, mert az is milyen jó. Szerintem is... Ennyi erővel tusolhatna lent is, ha egy gyorsra van csak ideje... na mindegy, most nem kezdek panaszáradatba, bár terveztem, de már így is sok vagyok... magamnak is :) Majd holnap :) És holnap lehet, hogy írok a bimbózó, de már be is forduló/elhervadó kapcsolatomról is... Tudjátok milyen az, amikor találkozgattok valakivel, mert szimpi, és alig várjátok, hogy újra lássátok, sokat gondoltok rá, szeretnétek sokkal jobban megismerni, érdekesnek találjátok, izgatja a fantáziátokat... na nálam ez nincs meg... szerencsére nem tud magyarul, és amúgy sem hiszem, hogy nézegeti a blogomat, majd alkalmasint tudtára adom, hogy hogy érzek, illetve, hogy hogy nem. Lehet, hogy ő is így gondolkodik rólam, ki tudja :) Bár a legutóbbi sms-ekből nem ez derül ki. Na majd holnap bővebben, dióhéjban ennyi a helyzet, és igazából semmi érdemleges nem történt...

Következő, és egyben utolsó témánk Yasmin franciaországi kirándulása június 13. és 17-18. között... Pár hete volt anyu megbeszélésen a suliban, ahol rendesen kiakadt. Ugyanis azt akarták, hogy 2 ember menjen Yasminnal: vagy ők ketten, vagy Karen meg én, vagy Matt meg én, mert szerintük két ember kell Yasmini mellé... emelni, kísérgetni... Az alapvető probléma az, hogy ők sokkal rosszabbnak érzik/gondolják Yasmin állapotát, mint amilyen az valójában... sokkal gyengébbnek gondolják, és persze érthető okokból nem akarnak felelősséget vállalni érte. Dehát éppen ezért megy valaki vele, ezért küld Karen engem. Ilyenekkel jöttek, hogy „de mi van, ha hirtelen szülői döntéseket kell hozni?”... 1.: más gyereknek ott lesz az anyja-apja? 2.: Karen mondta, hogy abszolút megbízik bennem, teljesen képes vagyok felelősségteljesen dönteni Yasmin ügyében, és szálljanak le erről a témáról, hogy én nem vagyok elég... aztán mikor megtudták, hogy a műtét után is voltam kint segíteni Saint Louisban, meg hogy már mióta itt vagyok, egy kicsit megenyhültek, úgy néz ki, nem lesz gond. De csomó érvet felhoztak, hogy miért kell két felnőtt Yasmin mellé.... anyu mindenre megtalálta a megfelelő választ :)) Azt is kitalálta, hogy hogy lesz a WC-zés, stb, mindent. Hétfőn fel is autózott oda, ahonnan a buszt bérlik, kiválasztotta a tágasabbat a kettő lehetséges közül. Mondjuk egyik sem alacsonypadlós, Yasminnak meg kell tanulnia addigra lépcsőzni egy kicsit... annyira nem vágyom erre a „kirándulásra”... egy rakat 11 évessel... és azért hétfő hajnaltól péntek-szombat hajnalig éjjel-nappal Yasminnal... még ha nem is kell majd mindig, a nap 24 órájában vele lennem... hát... de ezt már kifejtettem mind fizikailag, mind agyilag megterhelő lesz: az anyja nélkül; a barátaival, akik előtt rendszerint lekezel mindenkit, aki segít neki, legyen az az anyja, én, akárki... érdekes lesz. Franciaország ide vagy oda... vegyesen gondolok rá... Elvileg mostmár mindig mennem kell Karennel a suliba a találkozókra, hogy megismerjük egymást a leendő koros útitársakkal... már ha minden rendben lesz az erkölcsimmel, dehát semmi zűrös dolog nincs a múltamban :)) Yasmin minden nap beszél az útról nekem, valahogy mindig szóba hozza... egy kis kedvcsináló :) Tömören ennyi.

Húúha, lehet, hogy rekordot döntöttem? Mármint hosszúságban. Nem tudom, mindenesetre hosszú lett. Holnap reményeim szerint nem megyek sehova, így talán lesz időm este blogolgatni. És kialudni magam. Bár holnap nincs suli, és mivel mindent megcsináltam ma, amit előre tudtam, jöhetek fél 9-re. Idén nem is volt még ilyen :) És ha holnap este is emberi időben lefekszem, akkor szombaton is kipihent leszek, és szombat este kisimultan mehetek velük vacsizni – „megünnepelni” a hegyhódítók hazatérését :)

Lassan hazatérek, szerintem 10 fele indulnak haza Londonból a magántaxissal (igen, vele :). Ha fél 10-10 fele „elteszem” a kutyákat, nem lesz baj, amíg hazaérnek. Ja, és időközben túl vagyok a tusoláson :) Elfogadnék egy ilyet azt hiszem, tényleg, mintha meleg, lágy eső esne rád... lekapcsoltam a villanyt, csak a tusoló színei világítottak, meg a kistükör, tök hangulatos volt :)

Jó hétvégét mindenkinek arra az esetre, ha változna a program, és mégsem írnék holnap! :)

Most egy viszonylag rövid beszámolóm van csak a hétvégéről, tegnap írtam még... azt hittem ma még írok hozzá, de az energiaszintem most túl alacsony ehhez...

Mielőtt elkezdem a pénteki napomat, a csütörtöki hisztihez még hozzáfűzném a következőt: Yasmin magatartásáról eszembe jutott a következő Rolling Stones-dal: You can’t always get what you want... javasoltam, hogy lehetne ez az új kedvenc száma, igazán illik hozzá :)) le is játszottam vacsinál, anyuéknak is tetszett :)

Na és akkor nézzük a pénteket... olyan rég volt, hogy már nem is nagyon emlékszem, hogy mi volt. Az tuti, hogy rossz-esős-borongós idő volt egész nap... micsoda újdonság ebben az országban... Reggeli rohanás, aztán anyu megmutatott egy riportsorozatot egy kisfiúról, akit az ITV stábja „kísért” Amerikába, végigforgatták az egész „kalandot”. Ugyanott szállt meg a család, mint augusztusban mi. Mutatták, ahogy bement a műtétre, amikor ébredezett, amikor először felkelt az ágyból... még a hideg is kirázott, anyu meg nyilván újra átélte...

Irodába rohanás, ahol kicsit kiakadtam. Sam megkért, hogy a fizetés-rögzítéskor írjam oda minden foglaláshoz a csomagok számát, a kilót. Közöltem vele, hogy én vagyok az egyetlen, aki hónapok óta csinálja, amióta először mondta nekem valaki...........

Suli után Yasmin egyik most-éppen-barátnője átjött játszani, úsztak, igazából sok mit nem csináltam. Borozgattunk, beszélgettünk úgy 6-7-ig. A kiscsaj amúgy igazi angol picsa lesz... 11 éves lesz tavasszal, és magassarkú bokacsizmába bújt úszás után, a természetes (vagy legalábbis közeli) járás azonban szemmel láthatóan gondot okozott neki, bár azt állította magáról, hogy tud benne járni... mindehhez valami rugby-csapat meze és farmerszerű leggings. Én teljesen elképedtem, anyuék jót kacagtak rajtam. Ja, és azért „öltözött ki”, mert 6 körül ment görkoris discoba... 11 sincs még. Ja, és ő az, akinek a nővére 16 évesen teherbe esett, először úgy volt, hogy megtartják szegény babát, de aztán mással állt össze, és abortusz lett a vége... Karen gondolhatjátok mennyire rajong a kislányért...

Este elsétáltam a kisboltba borért, aztán Grace klinikát néztem, majd vártam Hajnit. Akartunk barcelonai szállást foglalni, de 11-ig dolgoznia kellett, így utána jött csak, és inkább csak beszélgettünk. Már negyed 4 fele járt, amikor lefeküdtünk.

Szombat reggel frissen-üdén mentem dolgozni, ahol tök sok erőt adott a napocska :) Jó volt amúgy, mert sokféle feladat volt, viszonylag gyorsan 5 óra lett, és Natalie is jófej volt. Úgy látszik egyenként mindenki normálisabb, mármint ha ketten vagyunk szombatonként, ugyanis én „konstans” vagyok, a párom változik csak hétről-hétre. Olyan jó volt, már a múlt szombathoz képest is láthatóan később sötétedik. Akkor még kellett (volna) bicikli-lámpa, most pedig szinte teljesen világosban kerekeztem haza :)))

Itthon vacsiztam, összeszedtem magam, aztán elmentem pubozni. Találkoztam egy-két új, kedves emberkével, és a pultosfiú is tök ari, meg persze mindig vannak rosszarcú és feltehetően –szándékú hímneműek, akik rögtön lecsapnak rád, ha egyedül megjelensz a pultnál. A hideg kiráz tőlük.

No mindegy is, jó későn, fél 5 körül feküdtem le...

Vasárnap pedig 10 után keltem, tusoltam, felöltöztem, aztán ebédelni mentem. Este átjött Hajni, fél 7 fele. Végre szállásunk is van!!! :))) Remélem jól választottunk :) 11 fele ment el azt hiszem, és már majdnem éjfél volt, amikor lefeküdtem.

Most ennyivel hagylak Benneteket! Tegnap jó napom volt, este voltunk vacsizni valentin-nap alkalmából... a fiúk ugyebár nincsenek itthon :) Ma pedig suliban, dolgozni, aztán este zumbázni voltam, most pedig mindjárt megnézek egy pihentető How I Met Your Mothert, aztán alszom, hogy holnap friss legyek és üde. Nem igazán sikerült kialudnom magam. Mióta is? Nem is tudom... Holnap estére várható a következő epizód :)

Fél 8-as nap volt a tegnapi :) Kicsit későn indultak, de anyu intézte Yasmint szerencsére. Port töröltem, ablakot/ajtóüveget pucoltam... még jó, hogy a felénél Pauline szólt, hogy mindjárt jön az a pasi, aki kívülről meg szokta tisztogatni őket, úgyhogy a másik ajtót már csak belülről csináltam meg. Ez rendkívül fontos információ volt :)

Karen ment bevásárolni (természetesen a közösen gondosan összeírt lista nélkül, de „figyelmeztetett”, hogy nagyot fogok nézni, ha meglátom, hogy mennyi minden eszébe jutott :)))) Hát, egy-két fontos dologtól eltekintve, mint mosópor például, tényleg elég jól teljesített magához képest :) Na szóval a lényeg számomra az volt, hogy mindezek előtt kirakott az irodánál, így odafelé nem kellett bicikliznem.

Munka után pont ott voltak még a sulinál, így onnan is hazahoztak, így megúsztam a nehezét, az utolsó pár dombocskát, és még időm is volt pihizni egy kicsit, fél óra.

Ami jól is jött, mert aztán nem volt megállás. Anyu és Yasmini úsztak, tornáztak a medencében, én pedig rántott husit csináltam krumplipürével, aminek persze pont akkorra kellett kész lennie, mire Yasmini is kész van az úszás utáni tusolással, hajmosással-szárítással, felöltözik is kiballag a konyhába. Be a tus alá, olajnak alágyújt, sampon a hajra, husi az olajba, sampon lemos, balzsam, husi csekkol, fordít, ki a tus alól, husi szinte kész. Ekkor már jött anyu is, ő öltöztette aztán, stb... de kicsit rohanós volt :)

Nyugis vacsi, aztán anyuék készülődtek, utolsó közös estéjük volt a tegnapi - most egy darabig legalábbis. Yasmini elég hisztis volt, mondjuk hál’istennek nem velem, csak anyuékkal balhézott...

Este még voltak bonyodalmak, de Yasminra való tekintettel ezeket nem fejteném ki... nem volt komplikációmentes a szittelés, de szerencsére minden hangos szavak és bunkóság nélkül zajlott, csak fárasztó volt... főleg, hogy a legrosszabbkor beállított Pauline és három barátnője Zulu-nézőbe. Szerencsére csak 10 percet voltak kb.

Mivel jófej vagyok, mint tudjuk, hagytam őket egy kicsit tovább tv-zni, és ahogy megbeszéltük, azután rögtön nyugovóra tértek, így negyed 9-re már aludtak, mint a bunda. Én pedig leülhettem... mert előtte rohangáltam, mostam (anyu nem vette ki a reggeli mosást sem a gépből... annyira nem aktívkodott...), kivittem a szemetet (nem tudom hogy csinálják, de a kajásat kb. minden nap ürítenem kellett, és a másikat is - a nagyot - vagy másodjára vittem ki a héten...és tegnap szerda volt még csak)...

Fél 11 felé értek haza, volt még egy kis nevetgélés, és apu ezer éves (szerintünk kidobásra megért) lila fürdőgatyájának gondolatával otthagytam őket :)

A mai reggelen Yasmin nem volt túl kooperatív, de ismét anyu kapta a nagyját. Akkor még reméltük, hogy nem ilyen lesz egész nap. Hiába.

Gyors pakolás, jött az állami fizios nő, kicsit velük voltam, aztán suliba mentem Pauline-nal, aki elfelejtett bekanyarodni a suli utcájába :) Óra után bankoztunk egy kicsit, vettem magamnak nyakláncot (ugyanolyat, amilyet pénteken még itthoni készülődés során elszakítottam, nem tudok ilyen gyönyörűség nélkül élni:), és ugyebár valamelyik nap írtam, hogy már nem veszek magamnak nasit. Hát Hajnival bementünk a Lidlibe (tudom, hogy csak Lidl:)... és hát... de valami van a bankkártyáimmal és a Lidlivel... nem szeretik egymást. Múltkor ugye otthagytam, de szerencsére még megvolt, mikor visszamentem érte. Ma olyannyira nem hagytam ott, hogy először be sem tettem a kártyaolvasóba, ugyanis majdnem elfelejtettem fizetni. Hajni még meg is kérdezte, hogy fizettem-e már, mondtam persze, de a pénztáros arcáról valami mást olvastam le, így én pedig őt kérdeztem meg, hogy fizettem-e már? És hát nem :) Az kavart meg, hogy közben odajött egy srác megnézni a személyimet a kis Bailey’s miatt, amit vettem :)

Hajni ismét rendes volt, hazadobott... szakadt az eső. Egész nap persze. Eddig napokig olyan szél volt, hogy majd lefújt a bicikliről, valamelyik nap még a térdem is belefájdult a nagy erőlködésbe... a szél ma már nem volt durva, ám jött helyette a drága eső...

2 fele átmentem, apuék nagyban pakoltak a bőröndökbe – szombaton indulnak a fiúk síelni. Aztán Matt is felpakolta a ruháit az emeletre. Anyu már tegnap megtette. Apu szerint felét nem hordja, ki kellene selejtezni, de ez nem igaz. Átmentem rajta egyesével, tényleg van néhány, amit nem hord, és párról meg is győztem, hogy nem is fogja soha :))) Van egy nagyon szép hasított bőr kabátja, amit a gallérjánál anno megrágott Thula. Már mondta, hogy szeretné egy kicsit átalakítani és helyrehozatni, vagy annyira drága, hogy abból már újat lehetne venni, vagy el sem vállalják. Csak abból kiindulva, hogy egy sima cipzárcsere a kabátomban 35 font lett volna... találgatni sem merek, hogy ez mennyi lehet. Ugyanez a helyzet cipőkkel is állítólag. Ezért dobják el az emberek a cuccaikat már egy kis sérülés miatt is... Szóval lehet, hogy amikor legközelebb hazamegyek, hazaviszem. Valaki csak hozzá mer nyúlni :)

Yasmin ma egyébként sírva jött haza a suliból. Minden baj volt neki, főleg a vacsi. Sok kiabálás, sírás, hiszti volt ma este. És angol kaja (sonka, tojás, sült krumpli)... Matt megint nem nagyon tett ki magáért, bocsánatot is kért :)) Bár azért adtam neki egy 5-6-ost a 10-ből... jeleztem, hogy az én skálámon 10-es a narancsos csirke, egyesek pedig a kis sausage-ok :)

Ja, vacsi előtt még tusoltunk, és közben is ki volt akadva mindenkire, majdnem rám is, mert kb. 4-kor pizsit adtam rá. Hirtelen én is „idegesítő” lettem egy másodpercre, beálltam a sorba anyuék mögé, ők pár napja már ki vannak tüntetve ezzel a címmel. Mondtam, hogy persze, tudom, az vagyok, mindig csak rosszat akarok neki, stb... ezt mondjuk nem szokta mondani :) Erre elkezdett vigyorogni, és mondta, hogy nem is igaz, mert én mindig a legjobbat akarom neki. Oh, még jó, hogy ezt észreveszi :) Tényleg nem lehet rá panaszom mostanában, mármint arra, ahogy velem személy szerint viselkedik, az már viszont sokszor nekem fáj, ahogy főleg Karennel beszél néha... próbálom azért mondogatni neki, hogy miért is csinálják azt, amit, amikor szerinte éppen direkt ki akarnak vele szúrni... nem tudjuk mi van vele mostanában, sulis bajok barátnőkkel, sok fizio, nem tudjuk. Néha azért emlékeztetni kell ám a nyakláncába gravírozott 3 szóra, hogy mit is jelent ez a műtét számára, és hogy csak rajta múlnak a dolgok...

A nagy esti sírások közepette azért ment tovább a pakolás: ma már az ágyukat is felvittük, vagy inkább azt mondanám vonszoltuk. A matrac volt a legnehezebb... „extrakingsize” vagy nem is tudom. Hatalmas, annyi szent. Küszködtünk vele rendesen :)

Sebastiannal és anyuval együtt hagytam el az – akkor már nem süllyedő – hajót, addigra már lenyugodtak a kedélyek... este nem tudom mi volt még...

Itthon rendszereztem a papírjaimat, irodás füzetecskémet, stb. És blogot írtam, amely tevékenység eredményét fentebb olvashattátok :)

Sziasztok Kedves Olvasók!! (ha vagytok még :))))

Ne haragudjatok a sok kihagyásért... egyszerűen nincs időm, néha pedig kedvem írni... A mai bejegyzés össze-vissza-hatást kelthet, higgyétek el, az is :D A dolgokat nehezítette, hogy egy visszavonhatatlan mozdulattal (illetve kettő gyors egymást követővel) sikerült kitörölnöm a kis „jegyzeteimet”, így emlékezetből próbálom felidézni az elmúlt egy hét történéseit... És hát... a memóriám anyuskáméval vetekszik, ami kitalálhatjátok mit jelent :))

Amikor majd’ megállt a szívem

(szerda)

Szerda reggel az ajtóban váltottuk egymást apuval és a gyerekekkel, „bacon-roll”-nap ez Yasmini számára :) Anyunak segítettem egy kicsit az emeleten mielőtt megjöttek a szőnyegesek. Lényegtelen, hogy mit csináltunk, de kiderült, hogy Bert nem nézte ki belőlünk, hogy mennyi eszünk van :) Mondtam, hogy bár nem vagyunk angolok, de azért hülyék sem :D:D:D Apu aztán vicceskedett, hogy biztos mindent én csináltam anyu helyett is :)

Az irodában apu is ott volt, polcokat tett a falra, és végre a térképek is felkerültek. Az egyik térkép címe: Balkán, legészakibb országként Magyarországot ábrázolja, ugyanolyan kis jellemzés is van, mint a többi – valóban balkáni országnak. Így aztán mondhatom, hogy „Márpedig mi nem vagyunk balkán!!”... Ja, és két polcot a bejárattal szemben fúrt fel, mondtam is neki, hogy tökéletes lesz... tuti, hogy mindig nekimegyek majd :)

Este volt egy kis izgalom a legújabb családtag jóvoltából: anyuék mindenestől elmentek vacsizni, én meg még maradtam, mert akartam port törölni, vacsizni, stb. Kis Zulu persze odakakilt a szőnyegre, majd mire felszedegettem, nyoma veszett... és megláttam, hogy az első ajtó is nyitva van, Thula már kint volt... ami még inkább pánikra adott okot, mert  napközben nagyon kíváncsian próbálgatta a halastavat... mármint kicsi Zulu. Én már majdnem eltemettem, a tó és a medence után még rohangáltam egy sort elöl-hátul a kertben, a házban, az ágyak alatt is néztem (előző este oda bújt el)... Fekete kutyát a hatalmas fekete kertben, elöl-hátul... tűt a szénakazalban. A nevére pedig még nem hallgat. És nem, nem csak akkor nem, amikor én hívom :))) Tehát nem volt mit tenni, kiugrasztottam Pauline-t az esti kényelmes TV-néző-pozíciójából. Pauline hátulról jött, én elölről mentem vissza, és már a karjában hozta, a konyhában lefetyelte a vizet... én valószínűleg egy kisebbfajta szívrohamot éltem meg. Tényleg ideges voltam. Pauline is látta a rémületet az arcomon. Először mondta, hogy „Most viccelsz, ugye?”. Mondtam, hogy nem zavarnám meg az esti nyugijukat, ha nem lenne vészhelyzet... Mégsem az én kutyusom... Előtte este egyébként Karenék sem találták vagy fél óráig... akkor Sebastian ágya alatt volt... Ja, és múltkor, amikor csak apu volt vele, kétszer átsétált a medencén (rajta volt a teteje, még jó, hogy egyelőre olyan könnyű, hogy nem süllyedt el...)

Ennyit a szerdai napról, és akkor nézzük a hét többi részét.

Szikrázó 

Csütörtökön Pauline vitt suliba. Iszonyú kedves volt tőle, mert nem találkozott a barátnőjével, de átrakta a pénteki bevásárlását csütörtökre. Tényleg mindig segíteni akar :) Óra után bankba mentem, kicsit vásárolgattam, és mosolyogtam. Ugyanis sütött a nap = Viki jókedvű. Úgy tűnik, hogy az óvodai jelek „predesztinálják” az  embert... nekem nem véletlenül „napocska” díszelgett minden alkotásomon, na meg a cuccaimon :) Nem sokáig bírom nap nélkül. Szerintem valamennyit elraktározok az utolsó őszi sugarakból, és január környékén, amikor a készleteim már fogytán, jön a depi. Viszont most csütörtökön is és ma is sokat sütött az a csodálatos, fényes, éltető NAP :)

Ennyire emlékszem csak a csütörtökből, na meg az estére, amikor átjött Hajni. Ja, meg arra, hogy végre némi kaja állt a házhoz... úgy vártuk a Sainsbury’s-es kocsit, mint a messiást :))) Karen poénkodott is, hogy szegény én, már három hete nem kaptam kaját... mondom nem is, csak kettő :) Ami persze nem igaz, mert hétvégére kaptam, amúgy meg úgyis mindig náluk eszek :) No de vissza a kis csajos estéhez: elsétáltunk a fish&chipseshez, mintha szükségem lett volna arra az extra millió kalóriára este 8-kor... de legalább sétáltunk, és nem kocsival mentünk :) Aztán egy kis bor és a kedvenc Pringles-ünk társaságában lefoglaltuk a repjegyeket Barcelonába, és szállást is néztünk, de azt még nem foglaltuk le. Ja, és hogy hogy jött Barcelona? Hajni felvetette még a múltkor, hogy nem megyünk-e el valahova tavasszal? Mondjuk Portugáliába. Mondtam, hogy én inkább akkor már Spanyolországba mennék, így jött Barcelona és Madrid, aztán végül Barcelona mellett döntöttünk, de lehet, hogy egy nap Madridba is elnézünk. De ez még fényévekre van...

Minden(ki) a régi

(péntek)

Pénteken jó napom volt, pár nap távlatából legalábbis csak a jóra emlékszem :) Reggel suliba indulás, aztán anyu sétálni ment Lisával. Mivel Karen sokszor mond le megbeszélt dolgokat az utolsó pillanatban, és mivel soha nem viszi a telefonját, amikor suliba viszi a gyerekeket, néha előfordul, hogy csörög. Ha pedig olyan valaki hívja, akit ismerek, felveszem :) Igaz soha nem kérte, de meg szokta köszönni, harag tuti nincs érte, sőt... Csak biztosítottam Lisát, hogy indulhat, mindjárt itthon lesz a ház asszonya is :)

Vasaltam, takarítgattam, aztán iroda. Hazafelé összetalálkoztam Frimley-ben a buszmegállóban a kedvenc pubom főszakácsával :), és rámköszönt :) Pedig mostanában nem mondhatni, hogy sűrűn látogattam oda... ő pedig legtöbbi idejét a konyhában tölti. Na mindegy, azért jól esett. Ja, és sütött a nap!!!

Munka után haza, Yasminit letusoltuk anyuval fent az új eső-tusolóban (négyzet alakban jön a víz, mintha lágyan esne). Mondtam nekik, hogy szép és jó, tényleg gyönyörű, és állítólag nagyon jó érzés (bármikor menjek át és tusoljak ott, próbáljam ki, de mondtam, hogy majd jövő csütörtökön, amikor kutyasittelek)... blablabla.... DE: hogy a fenébe lehet azokat a kis világítós gumiizéket tisztán tartani??? Nem beszélve az elvileg fehér kétrészes, hatalmas „zuhanytálcáról”, amit már most nem lehet tisztára suvickolni semmilyen szerrel...

Szóval tusolás... utána megmasszíroztuk Yasmin talpát. Minden este kellene, hogy jobb legyen a vérkeringése és ne mindig olyan hidegek legyenek a lábai, mint a béka s...gge. Anyuval megragadtunk egy-egy lábacskát :) Eleinte nem mertem erősen, nagyon durva, teljesen lapos, puha, húsos és kis minicsontos egyszerre a lába... Csak képzeljétek el, szinte soha nem volt rajta igazi „teher”... nagyon fura volt végignyomkodni... én kis szálkaszerűségeket képzeltem el, amik már egy kis masszírozás után is kevésbé voltak ellenállóak jóakaró ujjainknak... Nem tudom elmagyarázni, de megdöbbentő élmény volt számomra...

Ja, ez még délután volt: Yasmin kínai horoszkópokat olvasott a kínai holdújév alkalmából. Mindenkiét, de persze a sajátját először. Én emlékeztem, hogy nyúl vagyok, mondta, hogy ő is :) Hát, inkább rám jellemzőek a felsorolt tulajdonságok, amik hallatán röhögőgörcsöt kapott az egész család... mármint amiatt, hogy minden erőfeszítesünk ellenére sem tudtuk azokat Yasmin természetével, viselkedésével, az egész lényével összeegyeztetni :)))) És hogy mik is ezek, egy-kettőre emlékszem: nem szereti a vitás helyzeteket; „peace-maker”, amire én mondtam, hogy inkább „trouble-maker”, tehát szép magyarosan béke helyett bajt kever :); nem túlzottan szeret a középpontban lenni; stb. Volt még egy-kettő, amik határozottan nem Yasmin-jellemzők :)))

Ezután jött a vacsi, stroganoff-marha, legalább volt íze. Apu ügyeskedett, mondta, hogy végre normális ételt tett elém, nem a múltheti kedvencemet :) Ez a kaja-kérdés mindig jó alap a poénkodásra, mindenki szeret engem piszkálni, amiért ezt-azt nem eszem meg az angol „gasztronómia” csodái közül :) De nem vagyok válogatós, szerencsére az utóbbi években megszerettem a karfiolt, vöröshagymát, gombát úgy-ahogy, még a mazsolát is megeszem néha, kivételes esetekben... az egyetlen, amit itt nem vagyok hajlandó a számba venni, semmilyen körülmények között, azok a kis sausage-ok... kolbásznak nevezett mócsingszerű valami. Egyszerűen undorító. Legyen az kicsi vagy nagy... Na de ennyi elég is. Ezeken kívül csak a halért nem vagyok oda (de megeszem) és az olivabogyót nem szeretem. Ennyi :)

Tehát jót beszélgettünk, mindenki kiengedhetett végre egy kicsit, az elmúlt pár hét elég húzós volt mindannyiunk számára... Ismét ment a poénkodás, feladatok megtárgyalása, kinek milyen hosszú listája van, mikor lesz szekrényem, normális netem?... és egyebek...

Aztán kaptam még egy útravaló pohár pezsit, illetve a készülődéshez adták. Mentem pubozni :)

„Fáradt” szombat – de rég is volt ilyen utoljára

(szombat-vasárnap)

A hajnali hármas ágyba kerülés miatt annyira nem voltam friss szombaton, mint szerettem volna. Szerencsére nem egész nap ugyanazt csináltam, így legalább nem aludtam el. Tavaly tavasszal sokszor csináltam olyat, hogy 3-4-kor feküdtem le, és úgy keltem fél 8-kor, de azért még mégiscsak tél van, akárhogy is nézzük... nem mondhatni, hogy gyorsan forogtak az agytekervényeim...

Gyors hazajöttem, aztán fél 7 fele mentem át sittelni. Megtárgyaltuk a péntek estémet, nagyon örülnek, hogy kidugom az orrom. Yasmin mondta, hogy akkor ez ugye azt jelenti, hogy nem megyek haza? :) Ja, ez, meg ha viselkedik... továbbra is :)) De ismét csak kop-kop, azt kell mondjam, hogy velem nagyon normális a kiborulás óta. Szombaton sem volt velük semmi gond. Hiszen még mindig én vagyok a legjobb au-pair. Ezt nagyon gyakran elmondja, még mindig sokat szeretget, de szerencsére már egyre kevesebbet piszkálja a hajamat... Régen idéztem már tőle, de csak hogy ne felejtsétek, hogy milyen is, íme néhány mementó szombat estéről:

-       tipikus Yasmin: „Viki, tudod, két! hete adtam neked két tasak kis lila forrócsokiport, amit te akkor az ablakba, majd a szekrénybe tettél. Nem tudod hol vannak most?” Ez még nem is annyira, de most ez jut csak eszembe a közelmúltból, a hangsúly a két héten van :) és ehhez mondjuk hallani/látni kellene...

-       említettem neki, hogy ha anyuék mondjuk éjfél körül hazaérnek, talán elmegyek Hajniékkal bulizni. Erre: „hozd ide légyszi a telefonomat, felhívom őket!”. Mondom nem kell, köszi. „De, megmondom nekik, hogy éjfélre legyenek itthon, biztos nem bánják, olyan ritkán mész valahova, komolyan...” Aranyos volt, percekig győzködtem, hogy hagyja csak anyuékat, rájuk fér a kikapcs, ha hazaérnek, megyek, ha nem, nem. De ő csak mondta, egyem meg :)))

-       beszéltünk arról is, hogy mindenki felszedett egy pár kilót az ünnepekben... mondtam, hogy a sok rágcsálnivalóval kezdődött, amit anyuskámék hoztak, és aztán azokkal folytatódott, amit kaptam/vettem magamnak, de mostmár nem nasizok, mert nem veszek magamnak semmit. Erre mondja, hogy miért nem kérek Karentől semmit, tudhatnám, hogy szívesen vesz nekem kekszet, ezt-azt, bármit? Tudom is, csak épp az ellenkezőjét kérem általában :) Ezekkel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy még mindig nagyon gondoskodó, túlságosan is. Merthogy ez a „mindig-mindenről-tudni-akarok-és-nem-csak-tudni-hanem-lehetőség-szerint-eldönteni-is”... sokszor sok...

Azt már írtam, hogy voltam „bulizni”, ami azt jelenti, hogy anyuék időben hazajöttek, háromnegyed 12 körül. Yasmin első kérdése vasárnap reggel egyébként az volt, hogy „Mikor jöttetek haza? Viki elment Hajnival?” :))) A hatalmas partiról elég is annyi, amit az előző bejegyzésben írtam. Előtte találkoztam Hajni spanyol főnökével és annak mexikói feleségével is, most jut eszembe, hogy gyakorolhattam volna egy kis spanyolt :) Bár lehet meg se tudnék szólalni :)

A Tru nevű szórakozóhely tehát borzalmas... soha ne menjetek oda, ha véletlenül Camberley-be sodor benneteket az élet!!! Még mindig nem tudom magam túltenni néhány angol lányka látványán... pedig itt vagyok már egy ideje, megedződhettem volna. De mindig van durvább!!! Megérte volna kattintgatni egyet-kettőt...

Subway, Hajnihoz, beszélgetés, alvás, aztán ahogy írtam: reggeli, TK Maxx, aztán itthoni punnyadás... egyetlen dolog, aminek látszatja is van, hogy feltettem néhány kabátot a fogasra, amit Bert megjavított nekem :) Este 8-kor feküdtem le... csak hogy reggel ne küszködjek az ébredéssel...

Rádióra ébredni? – valami nincs rendben :)

(hétfő)

... és hát olyannyira nem küszködtem, hogy fel sem ébredtem. Mármint egyszer persze felébredtem, csak egy cseppet később, mint terveztem. Egészen pontosan akkor, amikor már az udvar közepén tartott a Chrysler, suliba indulva. Huuupsz :)))) Abban a pillanatban, ahogy „kinyílt a csipám”, éreztem, hogy valami nem jó, valami nem olyan, mint szokott... fél 7 körül rendszerint még nem szól Bert rádiója. Ja, fél 7-kor nem is, fél 9-kor már igen :))) Tehát volt egy 12-12,5 órás éjszakám. Nyilván fáradt voltam egy kicsit :)

Tehát gyorsan összekaptam magam, átballagtam, Bert éppen a konyhában cserélte az égőket. Megvizsgáltuk a telefont. Hiába tettem fel este töltőre, valamiért nem töltődött fel, és az éjszaka közepén, negyed 4-kor kikapcsolt, így még csak felhívni sem tudtak, noha próbáltak. Főleg Yasmin kezdett aggódni, hiszen eddig egyszer késtem 20 percet azt hiszem, de ilyen még nem történt. Át akart jönni megnézni, hogy élek-e még? :) Dehát gondolhatjátok, az evezővel meg mindennel, nélkülem, másra sincs idő reggel :) Sebastianra is több feladat hárult (ami azért nem baj, én azért többet „dogloztatnám” amúgy is) :))))

Anyu aztán megjött, kérdezte, hogy jót aludtam-e? :) Szerencse, hogy ilyen jófej, nevettünk egy jót, bár azért természetesen sz...rul éreztem magam. Apu mondta is neki állítólag délelőtt, hogy reméli, hogy nem mondott nekem semmit, és ne is mondjon, biztos így is, „osztás” nélkül is elég rosszul érzem magam, tudják milyen vagyok :))) Mintha Karen olyan volna, aki ilyenek miatt kiakad... szerencsére egyáltalán nem :) Egy év után már kivehetek egy reggelt :)))

A hétfőim mostantól elvileg nyugisak. Viszont több a tennivaló. Amellett, hogy nagyobb lett az alsó szint, fent is lett egy lakrászük... Bár a vendégfürdőt nem kell majd minden héten takarítani, a fenti fürdőjüket igen, ami a két lentivel (egy WC+fürdő és egy kis WC) már sok, na meg hétfőnként lesz fent is porszívózás (szerencsére ott nem minden nap, nem is volna sok értelme, elvileg nem lesznek kutyák az emeleten...) Mostam, felmostam, elvégeztem az általános hétfői „helyreállító műveleteket”... és még vasaltam is. Ekkor jött haza anyu az állatorvostól Zuluval (szurikat meg chipet kapott), mondta is, hogy hétfő nyugis nap, ne dolgozzak egész nap... Mondtam, hogy „tudom, csak ma elszalasztottam a napom első óráját...” :)) Még jó, hogy tegnap kezdtem nem dolgozni hétfőnként az irodában :)

Fél 2 fele átjöttem magamhoz, és itt is takarítottam. Porszívózás, stb... Fél 4-kor vissza, Yasmin fizion volt, Sebastiannal pedig mint tudjuk nincs probléma... csak a TV-hangerőn nem tudunk néha megállapodni. Amikor hazaértek, megkaptam Yasmintól a „letolást” a reggeli hiányzásomért :)) Gondoltam, hogy neki lesz egy-két szava, Sebastian pedig el is felejtette délutánra :) Az anyja azért mondta, hogy azért azt is mondja el nekem, hogy aggódott értem :))) Ja, meg kérdezte, hogy káromkodtam-e magyarul? :) Megkérdeztem tőlük aztán, hogy mi történne, ha mondjuk egy szombat este elcsúsznék a tusolóban, leesnék a lépcsőn, vagy akármi, beütném a fejem, és elveszteném az eszméletemet... és nem tudnék felkelni és szólni nekik... Hát, akkor hétfőn feltűnne, hogy nem megyek... mert most is jött volna anyu, ha nem jelentem volna meg mire visszaért a suliból. De mi van, ha addigra ne adj’ isten meghalok? Tudom, ilyennel nem viccelünk, és nem is viccnek szántam/szánom... Abban maradtunk, hogy jobb, ha nem csúszok el, nem esek le a lépcsőn, tehát ha egy mód van rá, nem csinálok semmi ilyesmit...

Miután ezt megtárgyaltuk, tusoltunk, aztán eljöttem, abban a reményben, hogy ma reggel sikerül időben megjelennem.

Az SDR-konferencia sztárjai :)

(kedd)

És sikerült. Azt hittük, morgós nap lesz, de szerencsére pár perc után átváltott normálisba. Suliba rohantak, aztán én is, majd onnan egyenesen munkába, ahonnan haza, végül pedig át. Semelyik kettő között nem telt el több negyed óránál, amit nem üldögéléssel töltöttem :) Ma megint találkoztam a biciklis pasival, de a mai találkozási pont azt mutatta, hogy csak én voltam késésben. Nem kicsit. De azért őrült módon nem siettem, élveztem a NAPsütést!!! :) Bár az nem kifejezés, hogy hideg volt reggel... szabályosan fagyott meg minden. Hát mi van itt, emberek?? Mikor lesz már tavasz??? A délutáni időjárásra és hőmérsékletre azonban már nem panaszkodom :)

Délután tehát ismét Sebastiannal voltam (a gonosz au-pair rögtön 230-ról 18-ra állítja a hangerőt a TV-n) mert ma volt az az SDR-konferencia, ahol Yasmin, Karen és Matt is beszéltek, volt rendes prezentációjuk, videokkal meg mindennel. Megnéztem volna őket. Állítólag Yasmin volt a legkevésbé lámpalázas, határozottan van helye a színpadon, anyu ki is írta facebookra :))

Gyors tusolás, vacsi, hiszen szupersztár vagyok, gondoskodom mindenről :) Sebastian teniszre, Yasmin színházba ment. Anyu rögtön haza is ért, borozgattunk, iszogattunk, élveztük a CSENDet!!! Jót beszélgettünk, a témák már túl bizalmasak ahhoz, hogy megosszam Veletek. Egyet azért leírok: múlt héten említette, hogy menjünk együtt zumbára, JuJu is jár, a barátnő, aki nagyon lefogyott, és akit kedvelek. Úgy emlékezett anyu, hogy csütörtökönként van. Ma kiderült, hogy keddenként, amikor anyu nem tud menni, ekkor van tenisz meg színház is ugyebár, de engem el tudna vinni meg értem jönni. Mondtam, hogy ha JuJu megy, akkor én is, bár még az is lehet, hogy egyedül is. Bár azt nem tudom mennyibe kerül... gondolom nem két font egy óra...

Apu is befutott a vacsinkkal, én halacska helyett csirkét kértem, amiről azt hittem, hogy pár kis panírozott husidarab lesz... ehhez képest szinte egy fél csirke volt :) Több, mint felét nem bírtam megenni sem a csirkének, sem a krumplinak. A vacsim egyébként már itthon történt, inkább elvonultam, hadd maradjanak kettesben, szombaton ugyanis már utaznak a fiúk Franciaországba síelni/snowboardozni.

És most ott tartok, hogy órákat töltöttem a blogírással, és még mindig van egy pár dolog, amiről szeretnék írni.

Iroda

Egyre jobban érzem magam, Louanne-nal nem tudom mi van, tényleg nagyon normális. Eddig is ő volt a legjobb fej a három lány közül (Sam mindig jóarc, őt nem számítom a három lány közé), de mostanában még inkább... Bár vannak dogok, amik nem változnak. Én megértem, hogy nem tudják, hogy éppen ott voltam-e, amikor egy-két változás elhangzott, de például senki nem mondta, hogy február 1-jétől megváltozott az egyik adókulcs, és amikor a jutalékot számoljuk, már nem annyival kell osztani az összeget, mint eddig... én csak azt láttam, hogy néhány át van javítva azok közül, amiket szombaton csekkoltam (ma hozzám kerültek befizetés-rögzítésre). Tehát hozzám kerültek, és rákérdeztem. Ja, igen, megváltozott. Köszi. Jó, mondjuk ezek után Sam elmondott egy-két dolgot, ami még változott... de akkor is. Elég sokszor van ilyesmi... Na meg utálom, hogy nincs tisztában azzal, hogy miket tudok. Ja, te ezt is tudod már? Ja, ezt sem kell már elmagyaráznom? Nem. Tudom már. Akarunk még órákat tökölni vagy haladjak? :) Ja, és a pénzem: még szerdán megkérdeztem Gemmát, hogy vajon elfelejtette-e átírni a bankszámlaszámomat? „Oh, sh...t!” – és a következő pillanatban már hívta is a bankot. Nagyon kérte a bocsánatot :) Ezzel igazából magának okozott egy kis galibát, hiszen én még aznap, szerdán, mindössze egy nap késéssel megkaptam a pénzemet, míg neki vissza kellett „szereznie” az előzőleg már kiutalt összeget :) De mostanra mindenki megkapta, ami jár :)

Új „rend”

A keddi rohanás ellenére sokkal jobb lesz ez az új rendszer. Tegnap nagyon jó volt nem sietni sehova. Majd valahogy kialakul, hogy mikor, melyik nap mit csinálok. Vagy nem :) Mivel Yasmin fizioja is minden héten máshogy, máshol, máskor van... lehetetlenség volna egy olyan rendszert kialakítani, amihez minden héten tartani tudjuk magunkat. Éppen ezért meg sem próbálkozunk vele. Azon röhögtünk múlt héten Karennel, hogy mennyire nem létezik már a tavalyi rendszer... amikor megvolt, hogy melyik nap mi a plusz munka. Most szinte minden nap vasalok, mindent akkor csinálok, amikor gondolom és tudom. Őt nem igazán érdekli, hogy mikor mi van soron :)

Mára ennyi elég lesz, lassan kicsúszok a keddből, mindjárt éjfél. Az a bajom, hogy mindig túl sokat akarok írni... de egyrészt nem írhatok le mindent, másrészt nem emlékszem mindenre :) Yasmini francia kirándulása (illetve a szervezkedés) a következő bejegyzésre maradt. Ismét. Szép hetet Nektek! Még az is lehet, hogy holnap is írok, mert este sittelek, és elvileg nem lesznek fent 10-ig... szerintem lesz időm.

Sziasztok!

Terveztem, hogy ma végre írok, de elég fáradt vagyok...

A hét minden napján későn feküdtem különböző okok miatt. A kedd-szerdáért egyértelműen én vagyok a felelős, a többi napért a körülmények :D Szerda este majdnem szívrohamot kaptam, mert nem találtam a kis Zulut... egyedül voltam vele itthon... bár ennek semmi köze ahhoz, hogy este aztán jó sokáig fent voltam. Csak nagyon nagy vonalakban leírom, hogy miért nem írtam egész héten...

Csütörtökön suli, szokásos, aztán este átjött Hajni, és végre lefoglaltuk a repülőt Barcelonába!! :) Április 30-án megyünk, 3 éjszakára, csak ketten csajok :D Szóval akkor ezért voltam fent sokáig.

Pénteken munka, itthon jó kis vacsi, nevetgélés, mint régen. Ez a hét már nem volt annyira stresszes, mint az előző. Este aztán pubozni mentem, ami után 3-kor kerültem ágyba...

... ám reggel nem volt kegyelem, fél 8-kor megszólalt az ébresztő, jelezvén, hogy ideje magamhoz térni, embert varázsolni magamból, biciklire pattanni, és munkához kezdeni... majd elaludtam napközben, de Louanne-nal jól elvoltunk. Nem tudom, hogy említettem-e már, de mostanában tök normális. Todd marasztalt tegnap is, de a sittelés miatt nem tudtam, és most lehet, hogy amúgy sem maradtam volna.

Este aztán a gyerekekkel voltam. Yasmini extra normális mostanában, remélem így is marad. Kop-kop. Anyuék háromnegyed 12 előtt hazaértek... így el tudtam menni Hajniékkal "bulizni". Amalia (olasz lány a suliból, ő is az étteremben dolgozik), Hajni, egy másik magyar lány az étteremből és én. Ismét megbizonyosodhattam róla, hogy milyen borzasztó hely is ez a Tru... még jó, hogy nem fizettünk. Egy ital elfogyasztása (amiért több, mint fél órát kellett támasztani a pultot...) Hajnival elhagytuk a "szórakozóhelyet"... Beugrottunk a Subway-be, aztán elmentünk hozzá, még boroztunk és beszélgettünk kicsit. Minimum fél 5 volt, amikor lefeküdtünk...

Ma pedig reggeli után elnéztünk az Outfitbe és a TK Maxx-be, aztán hazahozott :) Ez volt olyan 2 felé... Nem aludtam délután, úgyhogy most megyek is. Majd jelentkezem, előbb-utóbb :)

Hú, ismét nem igazán tudom, hol kezdjem a beszámolót. Vagy hogy elkezdjem-e egyáltalán? Azonban mivel 31. van, a jó öreg január utolsó napja, gondoltam tartozom azzal, hogy nem viszem át a történéseket a következő hónapra. Talán ezzel sikerül az elmúlt hónap nagy része során rám jellemző depit is lezárnom és magam mögött hagynom... nem véletlen, hogy mindig is január volt az a hónap, amit legszívesebben csak átaludnék. Ez idén sem volt másképp... Bár ma már sütött a naaaap... és rögtön jobb kedvem volt :)

Még mielőtt azt gondolnátok, hogy el vagyok tévedve, és azt hiszem, hogy ma van január 31. (ami azért valljuk be egyáltalán nem lenne meglepő:). Szóval nem, nem erről van szó, most éppen nem élek álomvilágban. Csupán annyi, hogy tegnap elkezdtem, jó sokat meg is írtam belőle, szombat estig, de aztán elfáradtam...

Tehát íme az elmúlt néhány nap - egy jó nagy - dióhéjban:

Péntek esti fürdőtakarítás

A péntek reggeli rohanást követően szépen elkészültem, majd 11 körül Pauline bevitt Camberley-be. Annyira jófej volt: simán mehettem volna biciklivel vagy busszal is... de ő átjött délelőtt, hogy kb. 11 körül hazaér a heti nagy bevásárlásból (Camberley-be jár minden pénteken) és ragaszkodik hozzá, hogy elvigyen. Hát, gyorsan megtörte kezdeti ellenállásomat, és „egye fene”-alapon hagytam magam rábeszélni. Tényleg nem akartam, hogy csak miattam még egyszer megtegye az itthon-Camberley-távolságot, de ő nagyon szeretett volna rajtam segíteni :)

Első utam a bankba vezetett, megszüntettem a számlámat az HSBC-nél. Az a nő volt, akivel a legtöbbször kerültem eddig kapcsolatba a bank részéről. Ő az, aki már akkor is köszön, ha az utcán vagy a plazaban találkozunk :) Tök jó fej volt, mondtam, hogy a kezdeti problémák után semmi gondom nem volt velük, de megértheti, hogy ha nem muszáj, nem akarok havi 8 fontot fizetni lényegében a semmiért. És megértette. Mondta, hogy sajnálja, hogy ilyen hülye szabályaik vannak, és emiatt nem maradhatok náluk – célozva ezzel arra, hogy szerintük nem tudom megfelelően bizonyítani a kinti lakcímemet... Megadtam az új bankszámlaszámomat, ma pedig már meg is érkezett rá a pénzem... Mondjuk 16 fonttal kevesebb... a januári havidíj, meg egyéb költségek... ennyit kibírok, csak mostmár legyen minden rendben. Egy jó pont a Barclay’s-nak: első körben már túlszárnyalja az HSBC-t azzal, hogy sikerült MINDEN dokumentumot, eszközt az angol címemre küldeniük (azon túl persze, hogy ugyanazért a szolgáltatásért nem fizetek egy fillért sem). Emlékeztek az HSBC-re??? Valamit (kártyát, PIN-kódot) rendszerint hazaküldtek. Haza-haza, Domaszékre... És ez mindig rengeteg bonyodalmat okozott...

Ezután mentem is a suliba, ahol megtörtént a vizsga. Nem részletezem, legyen elég annyi, hogy nagyon pipa voltam magamra... nem hiszem, hogy reális tudásomat látták a tisztelt vizsgáztatók... Hajni aranyos volt, hazadobott gyorsan. Fél órát pihiztem, aztán átballagtam.

Itt volt Yasmini egyik barátnője, és pont elvesztettek valamit... a szobában. Tudjátok, hogy Yasmin milyen pánikolós, akkor is, ha tudja, hogy az a valami ott van egyméteres körzetben... most is tiszta idegbeteg volt, ergo mindenkivel bunkó...  Ezt csak mellékesen jegyeztem meg.

Gyors megvacsiztunk, anyu elment Sebbel teniszre, én elpakoltam, aztán gondoltam megkérdezem aput, segítsek-e neki fent? Hát, később már megbántam... Magától nem kért volna meg szerintem, dehát az meg hogy néz ki, hogy ő gürizik fent, én meg üldögélek lent. Szóval segítettem: kitakarítottam a két fenti fürdőt. Tele festékpöttyökkel, porral, stb... Elvoltam egy darabig... szerencsére guszta és fincsi frissítő is járt a keményen dolgozó munkásoknak :) Aztán anyuék is hazaértek, bontottunk egy pezsit a nyaraló eladásának alkalmából. Kinyúlva beszélgettünk egy csomót... Yasmin megint Kate Middletonhoz hasonlított, Matt szerint egy ekkora bókot Yasmintól meg kell jegyezni! :) Jó hosszú hét volt mindenki számára. Karent nem is láttam még ilyen stresszesnek... ez a gyors eladás keresztülhúzta a heti terveket... de legalább sikerült megszabadulni tőle, ez a lényeg! Amúgy tök jó, mert anyu mondhatni utálja a TV-t (egy sorozatot leszámítva egyáltalán nem is nézi), és sokszor tényleg csak beszélgetés van, nem az, hogy mindenki a TV-t bámulja, nulla kommunikációval...

Qwerty-maraton

Szombaton szokás szerint irodáztam, ám szokásomtól eltérően 5 helyett 7-ig voltam. Egyiptom miatt egész nap égtek a vonalak, mondjuk ez engem ugyebár nem érint :) Azt a nemes feladatot kaptam, hogy leellenőrizhettem a 124 szerdai foglalást... A végén már alig láttam. És akkor este még kaptam egy kis plusz feladatot. Bár mondta Todd, hogy mehetek, ha akarok, de mivel Hajni is jóval tovább dolgozott, én is maradtam. A foglalásokat kellett felvinni a gépre... és az alap visszaigazoló e-mailt kiküldeni az utasnak. Namármost mindegyik egy bizonyos lustaságtól származott (ezt igazából a sales-eseknek kellene csinálni, de a top-ok sokszor úgy gondolják, hogy ez nekik már alja-munka... és valóban, nyáron, főszezonban ez sokáig tart és lehet, hogy tényleg nincs idejük rá, de most még azért beleférhetne...) Na mindegy, gondoltam legalább ezt is gyakorlom, elkezdtem. Csak azzal nem számoltam, hogy kézírásból kell dolgoznom... szerintem ilyet még nem láttatok, nem hiszem, hogy létezik emberi lény a földön, aki ezt el tudja olvasni... a gazdáján kívül persze. Egy kicsit felhúztam magam, és ennek hangot is adtam, a szám mellett egy-két asztalra csapással. Todd mondta, hogy nem is látott még ilyennek :) Mindezt Rob, (akinek a foglalásai voltak) tudtára is adtam. Mert miután az egész napot azzal töltöttem, hogy a sales-esek hiányosságait pótoltam és a hibákat javítottam... mert állítom a 124 között 5 olyan ha volt, ahol semmit nem kellett javítani... lehet, hogy még így is sokat mondtam... És akkor odajön, hogy jó, akkor ő is megcsinál párat. Mondom az jó lesz, mert elég össze-vissza vannak. Kérdezi, hogy melyiket vigye el? Melyik van össze-vissza? Mondom tök mindegy, mert mindegyik, mint az övéi általában. Nem értem, hogy miért nem lehet a foglaláskor a jelentéktelen oldalak mellett a lényegi infot tartalmazó oldalakat is kinyomtatni. És mondjuk figyelni arra, hogy amit egy helyre tesz, az tényleg odatartozzon, ne pedig egy előző napi tök más foglaláshoz.... És ezért van olyan sok hiba a booking formokon, mert tök hiányosan és „úgyis leellenőrzik még”-alapon hanyagul, nemtörődöm módon töltik ki a kis cellákat, már ha ők csinálják. Ezt is mondtam neki. Lehet, hogy nem vagyok/leszek túl népszerű ott, hiszen nem igazán mondanak ott egymásnak semmit az emberkék... kivéve a managereket, dehát nekik az a dolguk. Mondjuk pont Rob volt az egyik még régen, aki mondta, hogy milyen üde színfolt vagyok ott bent :) Lehet, hogy már nem így gondolja, de leginkább valószínűleg abszolút hidegen hagyja a véleményem. Ezt egyébként tegnap apuval is megbeszéltük, kérdezte mi volt, én elmondtam... nem mintha nem tudna az ilyen dolgokról :) Téma lezárva.

Este aztán elkészülgettem, majd - már jó későn bár – de elmentem a pubba, ahova aztán megérkezett Hajni és Hanna. Hajni sajnos nem jött már be... minden baj okozója a svéd üdvöske volt.... én aztán a régről jól ismert kis pincérfiúval beszélgettem. Úgy látszik már nem haragszik rám, amiért anno nem adtam meg a számomat... és ezt nem túl kedvesen közöltem vele... egy darabig köszönni is alig akart, de most valamiért odajött, és mondta is, hogy sokat emlegetett mostanában, hogy mi lehet az oka, hogy nem járok már oda. Cuki, de nincs szó rá, annyira csúnya szegény. Nem úgy egy másik kedves ex-pincérfiú, aki csatlakozott hozzánk. Jó sokáig beszélgettünk. Negyed 5 fele feküdtem le aludni...

Kutyasittelés

Vasárnap reggel, miután Hanna „vezetésével” távoztak a vendégeim, átmentem kutyavigyázóba. Elég fáradt voltam, hogy finoman fejezzem ki magam. 4 órát aludtam kb., de természetesen nem ez volt az egyetlen ok. Még jó, hogy anyu felvette nekem a Silent Witness (az egyetlen sorozat, amit néz, már sokszor mondta, hogy mennyire jó, nézzem én is..., helyszínelők-szerűség) utolsó két részét, ami képzeljétek, a mi kis fővárosunkban játszódik, magyar szereplőkkel, helyenként magyar szöveggel. Annyira jó volt látni a 49-es villamost, a Duna-partot és egyéb helyszíneket, ahol gyakran megfordultam anno. Egész szép kétrészes, véres sztorit kerekítettek a korrupt rendőrségről és a maffiáról, befolyásos gazdagokról... Érdekes volt, bár azon angolok számára, akik eddig is abban a tudatban voltak, hogy Magyarország abszolút „balkán”, hogy a „legkeletebb Kelet-Európában” éldegélünk, a demokráciát máig sem ismerjük, hírből sem (biztos vannak olyan magyarok, akik ezzel most vitatkoznának), esetleg oroszul beszélünk... (most azért felismerhették, hogy nem:)... tehát nem éppen image-javító két rész volt ez. És a magyar szereplőkre rátérve sajnos azt kell mondanom, hogy a legszebb magyar férfiú Kamarás Iván volt benne... és azt hiszem ezzel mindent elmondtam. Elnézést azoktól, akik szerint ő a férfiasság megtestesítője, a nők bálványa. Számomra nem. Viszont az első részben főszereplő nő (Bordán Lili, Bordán Irén lánya) nagyon ügyi volt. Gyanúsan jól beszélt angolul, ekkor néztem utána, és derült ki, hogy Bordán Irén lánya, New Yorkban született és élt... Egy szónak is száz a vége: jó volt Pestet egy angol bűnügyi sorozatban viszontlátni. Bertéknek azért mondtam, hogy nem mindenki olyan itt nálunk, mint a S.W.-ben látott rosszfiúk :)) Ja, és azt a két órát a kanapén elnyúlva, a két kutyussal töltöttem. Annyira cuki ez a Zulu!! És a fényképezőt továbbra is mindig elfelejtem átvinni... nagyon durva, hogy mennyit nőtt egy hét alatt is egyébként. Vasárnap volt 9 hetes.

Ja, és hogy miért kellett kutyasittelnem: szombaton ugyebár SDR-parti volt messze, ahova apu végül nem ment, csak vasárnap reggel kocsikázott fel egy kicsit snowboardozni, Yasmini pedig síelt, valami beülős szerkezetben, a háta mögött egy nővel, aki irányította... csak elképzelni tudom. És egyszer beakadtak valahova, és majdnem elszálltak... félelmetes lehetett, bár Matt állítólag jobban megijedt, mint bárki más. A parti egyébként jól sikerült, mint kiderült, az újságírónő egyik SDR-gyerek történetét sem találta elégnek egy címlapsztorihoz, de még csak egy sima cikkhez sem. Egyik post-op gyerkőc sem táncol, ugrál, szaladgál. Ők kérnek elnézést... Anyu kicsit félt, hogy esetleg Yasmin majd elkeseredik, hogy néhányan előrébb tartanak a fejlődésben... egy lány volt, akiről megjegyezte Yasmini, hogy hogy lehet, hogy még csak x hét post-op, és már így jár? De ennyi.. és az a kislány előtte is sokkal többre volt képes. Így lehet... Egyébként eljött Mad Michael, a kinti fizios, és minden gyerek kapott ajándékot Dr. Parktól :) Igazán figyelmesek! :D

A vasárnap délutánt alvással/csendes pihenővel töltöttem, és este sem tettem ki a lábam :)

Lesz „szabadnapom”!!! :)

Ééés elérkezett egy újabb hétfő reggel = a legnagyobb kupi, amit a képzelet (és a takarító ereje) elbír... Óriási reggeli vita, rohanás (hiába voltam ott már negyed 8-kor), hiszti... Anyu aztán felvetette, hogy nem akarok-e változtatni az irodai munkarenden, mondjuk hétfőről csütörtök suli utánra? Mondtam, hogy boldogan, de akkor csütörtök helyett inkább kedd suli utánra tolnám el a hétfői műszakot. Merthogy mindenkinek jobb volna, ha lenne egy olyan nap a vasárnapon kívül, amikor nem rohanok egész nap... és valóban. És akkor mondjuk keddenként nem porszívózNÁNK. Hát ja, mondtam, hogy hétvégén is elvannak két napig anélkül, hogy porszívózNÁNK :)) Nekem ez így sokkal jobb lesz! Hozzátettem, hogy tekintve a ház általános állapotát hétfő reggelente, tökéletes választás a hétfő szabaddá tétele :) Mert amúgy tényleg minden nap rohanás van. Suliba/irodába, aztán haza... Így lesz egy kis pihim. Na meg a ház is szebben fog ragyogni. Majd a héten megnézem, hogy anyu mennyit aktívkodik... eddig egyik héten sem alakult úgy, hogy otthon lett volna délelőtt (fizio, nyaralóba rohangálás)... bár most még mindig nincs kész a felső szint (holnap szőnyegeznek elvileg), majd együtt „értékelem” az új rendszert az új házzal :))) Apropó takarítás: ma anyu kiakadt, hogy Holly minek van annyit ott, mert a nagy szőre miatt mennyivel több mocskot behoz, mint a másik kettő összesen (ez még nem lenne baj, de bent is hagyja, hahaha, viki-„poén”:). Apu pedig megvédte, meg persze a gyerekek is. Akkor azért mondtam, hogy könnyen beszélnek ők hárman, akik soha nem takarítanak. És őket elhiszem, hogy nem zavarja, amikor a frissen takarított szőnyeg egy pillanat alatt tiszta sár és hasonlók... lehet anyut is oda kellett volna sorolnom, de nem volna igazságos, mert ő azért tesz-vesz időnként. Matt mondta, hogy megérti mit mondok, mert őt is zavarja, ha Sebastian például kupit csinál a konyhában, miután ő letakarította a pultot... na ja :) Ennyit erről.

Még annyit azért hozzáfűznék, hogy örülök, hogy tavaly anyu mondta, hogy nem „sajnálja tőlem”, de szerinte ne dolgozzak minden hétköznap az irodában... nem is tudom hogy gondoltam :) illetve tudom, de amíg itthon is ennyi feladat van, és még több lesz... jobb így :)

Mivel Samnek senki nem szólt előre a változásokról, megállapodtunk, hogy ezen a héten még a régi rendszer szerint megyek, illetve vegyesen. Így nemcsak tegnap (hétfőn), hanem ma, suli után is voltam.

Tegnap este pizzát vacsiztunk, vasaltam, hatalmas ordítozás után tusoltunk, aztán kibontottuk Yasmin új, sulitól kapott netbookját, amin a házit kell írogatnia. Itt ilyenek is járnak. De persze csak neki, a spec igények miatt. De a suliról és a (túl)szerveződő franciaországi kirándulásról majd a következő bejegyzésben, talán holnap.

Olyan 7 körül jöttem át azt hiszem, kicsit skype-oltam anyáékkal... sajnos nem jó hírekkel szolgáltak...

Előbb-utóbb győz a nap...

Ma reggel is negyed 8-ra mentem, mostmár mindig így lesz, kivéve szerdánként, ha apu ráér suliba vinni őket. Ugyanakkor kelek szinte, de nagyon keservesen...

Yasmini ma reggel teljesen önmaga ellentéte volt... legalábbis ami az evezőgépen való igyekezetét és teljesesítményét illeti. Úgy lenyomta a 10 percet, és olyan szabályosan, hogy csak néztünk!!! És láss csodát, viszonylag időben sikerült is elindulniuk.

Nem úgy nekem órára. Mivel a porszívózáson kívül (ami ugye mostantól keddenként nem baj, ha elmarad:) mindent meg akartam csinálni, maradtam, amíg mindenhol el nem pakoltam. 9 előtt jöttem csak haza, amikor már indulnom kellene a suliba. Végül negyedkor indultam, így kicsit késtem, majdnem 10 percet :) Van egy fekete biciklis fiú, akivel mindig összetalálkozom. Ma szinte ugyanott mosolyogtunk össze (egyébként egyáltalán nem néz ki jól vagy ilyesmi, és egyáltalán nem azért, mert sötét bőrű, még mielőtt valaki gondolatban rasszizmussal vádolna), ahol szoktunk, ami azt jelenti, hogy akárhova is tart mindig, ő is késésben volt. Vagy ha ténylegesen nem is, az biztos, hogy abban a percben már jóval előrébb szokott tartani. Na szóval értitek.

A munka ma is jó volt, mindig gyorsan eltelik ez a pár óra. Most egy dolog aggaszt, de holnap rá is kérdezek: nem kaptam meg ma a számlámra a fizetésemet. Ennek három oka lehet: Gemma kérésem ellenére nem írta át a bankszámlaszámomat; valamiért nem elsején utalták ki a pénzeket; végül pedig az is lehet, hogy a Barclay’s nem mutatja rögtön aznap a tranzakciókat online, mint az HSBC. Ha holnap reggel sem találom fent, megkérdezem Gemmát. Remélem nem az első eset áll fenn...

Hazaértem, négy fele átmentem, fincsi bor és vacsi fogadott. Utána tusi, pakolás, számítógépes-segítségnyújtás. Azt hiszem ez őket minősíti (nem „bántásból”:), hogy én számítok itt számítógép-zseninek :)))) kicsit beszélgettünk, Yasminnal fiziozott anyu (ismét nagy viták árán), még Sebastian is megkérdezte, hogy miért van az, hogy Mad Michael felé 120-szal sétált a kerettel, itthon meg csak nyavalyog, sír és nem csinálja rendesen. Amellett, hogy persze, nem tudhatjuk milyen érzés, nehéz lehet nap mint nap ennyi terhet cipelni... nem egy 11 éves kislány teherbírásához „tervezték” sajnos... szóval mindezek mellett igaza van Sebastiannak... Téma lezárva.

Tök korán, fél 6-kor már el is jöttem. Színház- és tenisznap a mai, nem volt rám tovább szükség. Vasalni pedig nem akartam. Majd.

Az időjárásról annyit, hogy tegnap és ma csomót sütött a nap!! Mondjuk még mindig bazi hideg van, de legalább látok halvány reménysugarakat... lesz itt még jó idő :)

Volt még néhány dolog, amit meg akartam említeni, de azt hiszem mára ez elég lesz :)