Este 10 múlt. Ülök. Végre...
Ezt még csütörtök este írtam, amikor azt hittem, hogy lesz bejegyzés. Aztán nem lett. Aztán szombaton is azt hittem, de akkor sem lett... csak egy kicsit hozzáírtam... ma végre sikerült nagyjából összehozni :) Február utolsó napján. Holnap már március!!! Még ha az idő nem is mondható tavasziasnak... vagy a fene se tudja. Múlt héten volt két igazán gyönyörű napunk, azokat leszámítva végig szakadt az eső. Dehát ez Anglia...
Volt itt minden hétfő óta: nevetgélés-jókedv-móka-kacagás, na meg sírás, vita, hiszti...
Kedden reggel azt hiszem csak 9-ig voltam náluk, aztán fél 10-re már tűztem is az irodába. Nem kicsit áztam el... Fél 2-ig voltam, mert kellettem itthon. Ahhoz képest, hogy múlt héten megbeszéltük anyuval, hogy kedden mehetek korábban, mintha suliba mennék, és maradhatok ugyanaddig... így elvileg 2 órával többet dolgozhattam volna. Volna. Aztán hétfőn mondja, amikor kérdeztem a másnapi terveiről, hogy „Akkor te 2-re itthon vagy, ugye?” Visszakérdeztem, hogy „igen?”. „Miért, nem?”. „Hát nem...” Aztán persze mégis itthon voltam... Na mindegy is...
Sebastianhoz kellettem, amíg a lányok fizion voltak. Aztán amikor hazaértek, rögtön mentünk hozzám, mert már hetek óta csak ígérgetem, és valóban... szóval átjött egy forrócsokira :) fel kellett hívnom Orsikáékat skype-on, addig ő levelet írt nekem, és néha beleszólt :) A levélben közli, hogy én vagyok a legjobb, és 4 pontban meg is magyarázza, hogy miért. Nagyon édes volt. Még borítékot is hajtogatott, különböző színű szövegkiemelőkkel mintákat rajzolt rá, összeragasztotta, nagyon profi volt :)
Hazadobtam, gyors átöltöztem, és sörrel a kezünkben elindultunk anyuékkal pubozni, fél 6 fele. Pauline vacsiztatta meg a gyerkőcöket, na meg volt velük, amíg haza nem jöttünk, olyan háromnegyed 10 körül. Tök jó volt :) Rengeteg dologról beszélgettünk, mily meglepő :) Yasmin korábban kérdezte, hogy „Miért mész te anyáékkal pubozni? Van valami különleges oka?” Mondtam, hogy remélem nincs :))) Yasmin szerint az anyja már unja, hogy mindig csak apuval beszélget, ha elmennek kettesben, és változatosságra vágyik :))) Aztán Mattnek is mondtam ezt, és mondta, hogy ő is gondolta, hogy reméli, hogy nem gondolom, hogy valami „rosszra” készülnek, azért hívtak :D
Egy pár vodka-ez-az, és jager-bomba mellett gyorsan eltelt az idő... Beszéltünk a lehetőségeimről... minden téren, a másik nemmel kapcsolatban is... hogy hova kellene elutaznom, mit kellene még látnom, apu szerint Barcelona az egyik legdrágább hely Európában, mehetnénk máshova is :D Tudjuk, hogy drága, de én szeretnék oda eljutni, és ha most megtehetem, miért ne? A francia osztálykirándulásról is volt szó, mondtam, hogy csak amiatt aggódom, hogy nehogy bunkózzon... tudjátok, hogy anyját-apját-engem, mindenkit hajlamos lekezelni a barátok jelenlétében. Anyu már befenyítette egy párszor, be is fogja még, én is mondogatom neki, amúgy meg annyira rám lesz utalva, hogy Karenék szerint nem fogja megengedni magának azt a hangnemet velem szemben. Hát remélem. Pletyiztek is egy csomót megint, néha azt gondolom túl sokat tudok már mindenkiről a környezetükben :D
Megkérdeztem őket, hogy lenne-e au-pairjük, ha Yasminnak nem lenne CP-je? Apu válaszolt először, mert anyu WC-n volt: valószínűleg nem, de tuti lenne valaki, aki vasal, és valószínűleg a takarítást sem anyu végezné... Anyu visszatérve ugyanezt mondta, de „nehéznek” találták a kérdést. Szerintük nem tudnák, hogy mit mulasztanak el... nézik a gyerekes ismerőseiket, akik alig jutnak el valahova, mert nem nagyon találnak babysittert... Na meg persze ez nekik nagyon kényelmes, hogy mindent megcsinálok... erről már azért írtam, hogy – bár az átlaghoz képest jól keresek itt (mondjuk már egyre többen kapnak annyit, mint én, kevesebb munkáért is)... szóval bár jól keresek, azért meg is dolgozok érte. Maga a mindennapos általános takarítás is sok: minden nap felporszívózni mindenhol, mindenki ágyát bevetni, a ház minden zugában elpakolni a rumlit (sok helyen tényleg csak a gyerekek dolgaival kell foglalkozni, és a mindennapos rendrakás sem a munka része mindenhol (értsd: minden kis apróság elrendezgetése a gyerekek szobájában is)), a bazinagy konyhát folyamatosan rendben tartani (anyu az egy év alatt egyszer pakolt ki a mosogatógépből, nem is olyan régen történt ez, meg is kérdeztem akkor, hogy ugyan mi ütött belé?:) a hétvégéket leszámítva persze, de ha már mondjuk vasárnap este van, akkor az megmarad nekem hétfőre)... felmosás, mosás-vasalás állandóan (a kutyák miatt az ágyneműt is sűrűbben kell mosni, na meg egy csomó kis szőnyeget, ezt-azt...), ablakok, tükrök, portörlés hetente, konyhaszekrények, kukák (amikor úgy telerakják, hogynem képtelenség kivinni... de ezt is tudjátok már:). Ja, és természetesen a 3 fürdőszoba, takaríthatatlan elemekkel, és a 4 WC sem maradhat ki a felsorolásból... nagyjából ennyi, és mindezek mellett ugyebár meg kell küzdenem azzal a dühvel, amit akkor érzek, amikor még a végére sem érek a napi porszívózásnak, és a kutyák már behoztak valami fadarabot, vagy akármit, bármit, amit darabokra lehet harapdálni, és csodásan mutat az éppen hogy 2 perce tisztára „szívott” szőnyegen/padlón... vagy amikor felhúzom a frissen mosott ágyneműt, és 12 órán belül tiszta mocsok... újra... vagy már akkor összepiszkolják az ajtóüveget kívülről, amikor még tovább sem léptem a másikra, hanem ugyanannak a belsejét tisztogatom...grrrr... és még sorolhatnám. Tehát a kutyák elég sok bosszúságot okoznak... alapból sokszor úgy érzi az ember, hogy hiába csinálta, amit csinált, a kutyák pedig nem segítenek ezen... Na jól van, nem bántom őket, mert ha olyan kedvem van, akkor nagyon jól elvagyok velük, alapvetően szeretem őket :))) És ők is engem :D Pedig mostanában nem is nagyon etetem őket, mióta Zulu megérkezett „családunkba”.
Oh, és ez „csak” a takarítás része volt. Sokszor úgy gondolom, hogy Yasminnal több gond van, mint egy négyévessel mondjuk. Erről persze nem ő tehet, de azért melós dolog állandóan öltöztetni, zoknit, mindent... egyedül a pólóját veszi fel, ha úgy tartja kedve. A lábfejei olyan érzékenyek, hogy sokszor 3-szor le-fel kell venni a cipőt, síneket, zoknit... mert valami nem jó... ott menni mögötte, amikor A-ból B-be megy, emelgetni folyamatosan, tusolásnál ott lenni, stb... és persze „kiszolgálni”... hiszen tudjátok, hogy minden percben kell neki valami... Ehhez jön Sebastian, de ő szerencsére legalább annyira könnyű eset, mint amilyen nehéz Yasmin...
Na de hogy ne csak arról írjak, hogy csúnyán fogalmazva „mire vagyok jó nekik”... mondták, hogy mennyire szeretik, hogy vagyok :) Mármint hogy van valaki, aki más országból jött, más kultúrából, és színt hoz a mindennapjaikba – nem mintha az ő életük nélkülem olyan egyhangú lenne :) Kérdeztem, hogy néha nem lenne-e jobb nekik, ha csak négyen lennének mondjuk egy hétköznap délután otthon? De mondta apu, hogy nem, tényleg szeretik, hogy van ott valaki, főleg most, hogy én vagyok az a valaki :D Hasonlított is valakihez, de az – bár nekem megtisztelő – nem lenne fair leírni :)
Ők is kérdezték egyébként, hogy nekem lenne-e au-pairem, takarítónőm, vasalónőm, ha tegyük fel hogy itt maradok és olyan színvonalon élek, hogy megtehetem. Mondtam, hogy most azt mondom, hogy nem szeretném, hogy más úgy rendezgesse a cuccaimat, ruháimat, mint én az övékét mondjuk... szóval most azt mondom, hogy szeretném ezeket megtartani magamnak... de aztán lehet, hogy nem így lesz, ki tudja. Matt nem értette, hogy miért nem vágtam rá rögtön, hogy „persze”?... Hát mert így nevelkedtem, azért. Anyu megérti :))) Bár nekik is mindig volt házvezetőnőjük, egy fekete nő, aki mindent megcsinált, kivéve a főzést... például fényesre pucolta a suliscipőjüket minden nap... pedig nem voltak gazdagok.. de most nem kezdek el anyu dél-afrikai történeteiről írni, talán majd máskor.
A pubból egyenesen a fish&chipseshez mentünk, még éppen nyitva volt :D A csaj megkérdezte, hogy honnan jöttünk, az akcentusok miatt :) Apu felsorolta, ki honnan, aztán a csaj megállapította, hogy elég vegyesek vagyunk :D Csak sült krumplit vettünk, ki-ki milyen szósszal, én curry-szósszal kértem. Hazasétálva pedig szépen elfogyasztottuk :) Jó kis este volt, fura volt velük gyerekek nélkül kimozdulni... jó fura :)
A többi nap már nem lesz ilyen részletes :)
A szerdáról most nem is jut semmi eszembe: reggel itthon, iroda, itthon, Becky jött fiziozni a babával :), és kb. ennyi szerintem. Csütörtökön reggel rendbetettem a házat, aztán Pauline-nal bementem Camberley-be. Találkoztam megint a barátnőjével, olyan aranyos mindig :D Megérkezett Hajni, megreggeliztünk-kávéztunk, aztán nézelődtünk egy kicsit. Aztán Hajninak mennie kellett, úgyhogy egyedül nézelődtem tovább, amíg össze nem futottam Hannaval, a svéd lánnyal. Kicsit sétálgattunk, aztán ő is ment, én pedig fél 2-kor jöttem haza Yasminnal és Karennel, na meg Lucy-val, aki Yasminnal volt vásárolni. Sebastiannál pedig ez idő alatt itt volt az egyik barátja játszani... mivel tök jó idő volt (csütörtökön meg pénteken, napos, szinte pólós), jókat játszottak kint. Rámpát építettek maguknak, hogy gördeszka”trükköket” gyakorolhassanak, aztán le is festették, aminek annyira nem örült anyu (Bert adta nekik a festéket)... minden a tisztabenzintől bűzlött aztán... és külön munka volt lemosni a „parkolónkat” is, nehogy apu kocsijának kerekeire ráragadjon és rászáradjon az egyébként szép kék festék :)
Vacsira rántott husi volt, Sebastian mostmár tényleg csak ilyen formában eszi meg a csirkét... de már ebből sem eszik annyit, mint régen. Pár éven belül tuti vega lesz... Vacsi után pakolás, aztán anyuék mentek vacsizni, rám pedig várt a beígért arcpakolás-este Yasminnal (Sebastian csak 8 után jött haza teniszről)... nem is volt velük semmi gond este, Karenék 11 körül jöttek haza azt hiszem, de ahogy írtam is a bejegyzés elején... 10-kor ültem le. Még vasaltam, pakoltam, mindig van mit basszus...
Pénteken reggel szokásos gyors pakolászás, takarítás... anyuval szenvedtünk nem keveset, mire sikerült felpumpálni a bicikli kerekeit... speckó szelepei vannak, így muszáj emberi erővel felfújni őket (azért persze nem tüdővel:)... nincs megfelelő csatlakozónk... Ezután maratoni-irodázni mentem 11-re, és 7-ig dolgozhattam, mert nem kellettem itthon este. Hazafelé volt egy majdnem-balesetem... egy pasi konkrétan kiugrott a bokrok közül, lényegében a semmiből... még jó, hogy „új” biciklim van, amin történetesen a fékek is működnek :) A pasi eleresztett egy „Jesus Christ”-t, én nem is tudom mit mondtam, de mindketten meglepődtünk. A fékezés következtében a bicikli valamelyik része egy kicsit megsértette a lábamat (nem esett el egyikünk sem), még jó, hogy nem mentem gyorsan... akkor este még csak két piros csík volt, másnap szép kék, most pedig már gyönyörű, a szivárvány minden színében pompázó vastag zúzódás díszíti a combomat, egészen „fentről” a térdemig. Gyönyörű, de tényleg. Majd lehet, hogy teszek fel képet róla picasara, majd ha képfeltöltögetős kedvemben leszek :) Nem is mentem sehova péntek este, csak Grace klinikáztam, és fél 12 fele lefeküdtem.
A szombat is irodázással telt, és képzeljétek: beszéltem magyarul egy utassal :)))Tök jó volt... Mondjuk teljesen véletlenül (a nagyon hanyag srácnak próbáltam kideríteni, hogy foglalt-e easyjetet valakinek vagy csak azt hitte...) találtam meg az e-mailek között egy easyjetes foglalás-visszaigazolót, amiben magyar nevekre lettem figyelmes. Aztán pedig arra, hogy Zsuzsa helyett Zsuzsuának van foglalva az egyik lány. Kérdeztem ki foglalt 4 magyar csajt? :) Gavin volt. Így írta fel alapból, mindenhol így szerepelt a csaj neve. Ezért a csekkolásnál ma ki sem derült volna... merthogy ők nem tudják, hogy nem helyes... Mondjuk a csaj az e-mailt olvasva biztos jelezte volna, de akkor már valószínűleg nem írták volna át ingyen az easyjetnél. Na mindegy is, mondtam, hogy billió százalék, hogy nem jó. Biztos? Biztos. Felhívod őket? Fel. Így történt, hogy felhívtam a csajt, és átmentünk a neveken még egyszer... Úgy hallgatták, hogy hogy beszélek, mintha értették volna :)) Tök jó volt :D Mindez Dylan hanyagsága miatt, néha jól jön :))) Gavin is hálás volt aztán, „köszönöm”-özött nagyon. Mostmár tudnak egy pár magyar kifejezést. Vagyis nem hiszem, hogy emlékeznek rá, de egy ideig mondogatták, a „hogy van ma?”-val együtt :) Rob múltkori magyar „nője”, akitől ezt kérdezte, foglalt :) Mindig bejön az ilyen a külföldieknél, azt mondja. Biztos nekem is rögtön szimpi lenne, ha ilyenekkel próbálkozna a vonal túlvégén :)
5-ig dolgoztam, hazakerekeztem, ezúttal nem ütöttem el senkit és engem sem ütött el senki :) Aztán 7-re mentem sittelni. Kicsit elnyúlt az estéjük, még vacsit is én csináltam a végén félig... Aztán pakolás, majd újabb „facepack” :) Mázlimra sikerült meggyőznöm, hogy jó lesz nekünk a kész pakolás is, nem feltétlenül kell a sajátunkat kevergetni. Legalábbis nem akkor este... nem lett volna türelmem avokádót darabolni, stb... Így is elég volt... Aranyos volt amúgy, nagyon jól viselkedtek, és még ajándékot is kaptam tőle. Becsomagolt nekem egy adag valentin napi csokit az általa készített szívecskés csomagolópapírba :) Mostanában nagyon szeret, mindenkit :) Mindeközben mostam két adagot, csakis magam miatt, hogy megkönnyítsem a mai napomat. Magam miatt a szemetet is kivittem :D És még vasaltam is, miközben a gyerekek valami filmet néztek... miután nagy viták árán megszületett a döntés, hogy annak ellenére, hogy háromnegyed 10 volt már, elkezdik nézni, mert szegény Sebastian már egy örökkévalóságot várt ránk akkorra... Háromnegyed 11-kor aztán végre én is leültem, negyed 12-kor vége lett a filmnek, Sebastian végignézte, Yasmin a felénél kb. elaludt. A végén aztán bevittem az ágyába, és leültem. Mostmár tényleg. Háromnegyed éjfélkor pedig hazajöttek anyuék, akik nagyon beszédesek voltak, még jobban, mint szoktak :) Negyed egy után valamikor jöttem haza.
Vasárnap reggel Hajni jött értem, és mentünk a gymbe. Mozogni. Bizony ám! Hajni beiratkozott, és van lehetőség arra, hogy egy barátja hét napig ingyen kipróbálhatja a lehetőségeket. Így aztán tegnap el is mentünk, jóga órán voltunk. Sosem jógáztam még, de nagyon élveztem. Tudom, teljesen más, mint a zumba, de mindkettő más miatt volt élvezetes. Aki azt mondja/hiszi, hogy ebben nem lehet megizzadni, az hülyeségeket beszél... igenis meg lehet :) Mivel egy icipicit elkéstünk, már csak legeslegelöl volt hely, a tanár „szájában”, de aztán végülis nem bántam. Legalább rendesen hallottam a zenét meg őt is, mondjuk volt mikrofonja is... A végén azt mondta, hogy azt hitte, hogy már máshol, máskor, korábban jógáztunk :) Nem bénáztunk :D Ezután pihiztünk egy kicsit, aztán ki kellett töltenem pár papírt. Bár már most tudom, hogy nem fogok beiratkozni... és ennek legfőképpen a távolság az oka... nem hiszem, hogy esténként képes lennék fél órát biciklizni, csak oda, aztán ott jól – még jobban – elfáradni, aztán hazabiciklizni. Este. Miután heti négyszer legalább így is biciklizem... Ezután egy csaj megmutogatta, hogy melyik gépet hogyan kell használni, adott tanácsokat, majd egy kicsit még edzettünk Hajnival. Egy körül eljöttünk, vettünk egy kis reggelit, aztán pedig pizzát ebédre, és nálunk jól belakmároztunk. Ja, a domino’s-ban, ahonnan a pizzát hoztuk, nem működött a kártyám... de előtte a Sainsbury’s-ben még semmi baja nem volt, meg aztán pénzt is vettem ki... kb. 5 perccel azelőtt, mielőtt a pizzásnál fizetni szerettem volna. A csaj azt mondta, hogy biztos nincs a számlámon elég pénz. Ja, biztos nincs rajta 10 font... amúgy is bunkó volt... mindegy is, elhoztam a bizonylatokat, kétszer próbálztuk... elvileg nem vette le a pénzt a számlámról...
Kicsit még borozgattunk, aztán fél 6 fele elment Hajni. Beszéltem anyáékkal, aztán nem is tudom. Este lett :)
Ma pedig visszatértünk a rendes kerékvágásba. Egy hétig tartani is fog. Jövő héttől ugyanis kezdődik a következő Oxford-fizio-tábor, három hét kín, sírás, hiszti. A ház egyébként szombat óta újra/még mindig fel van fordulva. A szőnyeget szerdáig fel akarják szedni, pénteken jönnek lerakni az újat. A baj nem is a szőnyeggel van, hanem ahogy az előtérben felszedték a járólapot, az összes malterszerű valami ott maradt, a szőnyegeseknek pedig sík terep kell. Anyu ma azzal szórakozott csomót, hogy egy Berttől kapott nehéz, hangos, meg-nem-mondom-mi-a-neve-szerkezettel szépen elkezdte eltávolítani azokat. A harmadát kb. már meg is csinálta...
Reggel egyébként semmi különös nem történt, 8-ra jött a fizios nő, így ismét két köre volt anyunak a suliba. Én pedig robotoltam, úgy délig. Negyed 8-tól. Tudjátok: 3 fürdő-4 WC, volt olyan része a szőnyegnek, amit háromszor porszívóztam fel, mert a kutyusok egy minutum alatt tettek róla, hogy meg se látszódjon, hogy csináltam valamit... néha annyira gyűlölöm őket... és a legrosszabb (amellett persze, hogy mocskot csinálnak), hogy hangosak... a fene se tudja, hogy játékból-e vagy valóban, de ölik egymást, egyfolytában morognak, ugatnak. Kiborít... Zulu pedig nagyon szereti a felmosófejet, olyannyira, hogy ma be is csuktam a ketrecébe. Képtelenség volt haladni... anyu jött, és mondta, hogy akkor kitessékeli. Mintha én nem próbáltam volna. Aztán rátette Sebastian ágyára, hogy hátha alszik. Ennyit arról ugye, hogy a „kiskutya majd nem mehet fel az ágyakra”... Zulu egyébként borzasztü rossz: múltkor teljesen átrágta Yasmin bedugott laptop-töltőjének a zsinórját... előtte valamelyik nap pedig a kis halastóból halászta ki Karen az előkertben... fujj, de büdi volt...
Na de a mai napnál tartottam: dél felé elvonultam, feltakarítottam magamnál. Ráfért már mindenre. 3-kor vissza, apja-lánya elmentek sétálni/biciklizni az esőben, mi pedig beszélgettünk, pakolásztunk anyuval. Mondták ma a suliban, hogy lesz egy egynapos londoni kirándulás (azt hiszem április 8.), ahova szeretnék, hogy elmenjek. Hurrá. Pénteki nap, Yasmin első szava a tanárnak az volt, hogy „dehát Viki dolgozik péntekenként” :) Nem bánom, ha mennem kell, de remélem, hogy megkapom azt a pénzt, amit az irodában keresnék aznap...
Fél 6 körül aztán hazajöttem, apuval, aki férfierőt és harapofogót szolgáltatott nekem, ahogy ígérte :) Tegnap ugyanis úgy berágtam, amikor sokadjára csak úgy magától elment a melegvizem (mint ahogy szokott), hogy földhöz vágtam a tusolófejet... és hát nem élte túl... persze azt nem mondtam ma, hogy a „mérgem” az oka, hogy új tusolófejre van szükségem :) Mondjuk tudják, hogy mennyire kiakaszt ez az állandó vízhőfok-ingadozás meg az alig-nyomás... de már megbeszéltük Berttel, hogy nemigen van mit tenni ez ügyben.
Oh, erről jut eszembe: http://hungarianbeauty.com/why-marry-a-hungarian-woman/ Angolul tudók, olvassátok el, nagyon jó! :) Múlt héten ez volt a sláger itt nálunk. Gondoltam, hogy Bert érdekesnek találja majd, de már túl volt rajta, amikor felhívtam a figyelmét a cikkre. Mondtam van valami olvasnivalóm a számára :) „Jaj, tudom, miért vegyünk el magyar nőt?” :) Azt mondta a meztelenül járkálós rész tetszett neki, ezt még később is felhozta valamelyik nap :D Aki a honlapot jobban szemügyre veszi, felfedezheti Benák Tündi képét, már ha ismeritek. Nem tudom, hogy Tündi tudja-e, hogy itt szerepel az arca, majd lehet, hogy megkérdezem tőle :)
Fél 7 körül aztán eljött értem Hajni, és elmentünk a gym-be, ha már ingyen van a héten nekem. Negyed 9 fele értem haza, tusiztam, blogoltam.
Még van egy-két dolog, amiről írni szerettem volna: mondtam anyunak valamelyik nap a múlt héten, jobban mondva kérdeztem, hogy mi a helyzet a szekrényemmel? Meg hogy a mostani ágyamat nem cserélhetném-e le arra, ami most a garázsomban – szép magyarosan – tárolódik? Egy kis cuki, alacsony, fakeretes ágy. Egyszerű, de szép. Nekem pont jó. Nem bánnám, ha alacsonyabban lennék :) Elvileg a héten megtörténik ez a csere. A szekrényen pedig rajta vannak... állítólag... apu poénkodott is, hogy az ágyat akkor a héten kicseréljük... haha... vagy majd amikor a szekrényt is megkapom... Mondtam Karennek múlt héten, hogy van egy olyan érzésem, hogy itt mindent majd csak a következő au-pair kap meg :)) A szőnyeget tavaly kb. február óta ígérik, aztán ahogy az építkezés kezdete csúszott (hiszen az is februárról indult, aztán lett augusztus...), csúszott a szőnyeg felszedésének ideje is... De mostmár itt van, csak le kellene rakni. Csak... csak nem olyan egyszerű. A szőnyegesek pedig múltkor nem értek rá. Mondjuk apu meg Bert szerint ők is meg tudják csinálni. Nekem igazából mindegy ki, csak valaki rakja le :D
Az egy-két dolog most ennyi :) Fáradt vagyok, ideje alukálnom. Remélem azért most nem hagylak Benneteket egy hétig olvasnivaló nélkül :D Most sem akartam, csak hát...
Utolsó kommentek