folyt. :)

Vacsi anyuékkal – július 28.

Úgy volt, hogy szombaton (23-án) megyünk szülinapozni, de anyu péntektől keddig szenvedett valami rejtélyes nyavalyától, aminek következtében minden átment rajta... Így maradt a csütörtök, amikor Pauline el tudta vállalni a gyerekeket. Egy kicsit sajnáltam, hogy mégsem szombaton mentünk... igazi hosszú este lett volna, iszogatás egy-két bárban, majd pedig asztalt foglaltak a földön-ülős kínaiban, ahol ők is még csak egyszer voltak. Így viszont, csütörtök lévén nem volt igazi late-night, de persze így is jó volt :) Ja, és nem Guildfordba, hanem egy közelebbi étterembe mentünk, ahol rajtam kívül mindketten jól beleválasztottak – az én csípős csirkém fincsi volt. Étterem után beugrottunk a kis helyi pubunkba még egy italra, majd miután megdöntöttük a világ, Yasmin, de főleg az én sorsomat, hazamentünk :D A sorsomról majd később :)

Guildford – július 31.

Semmi extra, csak szombat helyett vasárnap dolgoztam, és egy gyönyörű napsütéses napon elugrottam Guildfordba, be kellett még szereznem ugyanis egy-két dolgot. Annyira jó idő volt, de tényleg. És mivel már tudok egy nagyon rövid (ez azért relatív:) utat Farnborough North-hoz, innen mentem North Camp helyett. Csak ültem a vonaton, bámultam ki az ablakon a gyönyörű zöld mindenségre és mosolyogtam magamban... ilyenkor imádom Angliát!!!

A nap gyorsan eltelt, este aztán jó hosszú sittelés várt rám... fáradt is voltam másnap az irodában...

Szépen lassan elérkezünk az utolsó hetemhez :) Miután júliusban agyonra dolgoztam magam, az utolsó pár napot lazábbra vettem az irodában is. Ami azt jelenti, hogy vasárnap nem maradtam például 8-ig, hétfő este nem mentem be dolgozni, és kedd este sem mentem vissza, szerintem hónapok után először... Szerdán pedig nem dolgoztam, mert anyu közölte velem hétfőn, hogy „Viki, mondd meg Samnek, hogy szerdán nem dolgozol, megyünk a tengerpartra.” – ööö, OK :) Így történt, hogy tegnap Boscombe gyönyörű strandján süttettem a hasam – és a süttettem itt szó szerint értendő – még ha erről akkor nem is tudtam :) Mondjuk, hogy egy kicsit vörös vagyok... pedig nem volt olyan meleg, mint hétfőn meg kedden... ééééés, amin nagyon meglepődtem: a víz hőmérséklete. Persze nem volt meleg, egyáltalán... de sokan fürödtek és én is belemerészkedtem, na meg a gyerekek és anyu is (egyedül Lisa nem igazán, dehát ő túl „posh” ahhoz, hogy a hideg óceánban fürödjön:)) Bizonyíték is van ám! :)

Ééééés végül eljött a mai nap, irány haza!!! Kicsit fáradtan ébredtem 4-kor, mert egy óra környékén feküdtem le, és előző nap sem aludtam valami sokat. Egyébként mostanában ez gyakran előfordul, hogy korán felébredek, és sehogy sem tudok visszaaludni. Például mikor Hajnival Readingbe mentünk (dél felé), 10-re állítottam be az ébresztőmet... azon ritka vasárnapok egyike lehetett volna, amikor tudok sokáig aludni... nem, Vikinek 6-kor fel kell kelnie... De sima hétköznapokon is előfordult, hogy fél 4-kor keltem, vagy éppen fél 5-kor. Nem baj, mert egyszer kínomban már a tv-t is bekapcsoltam, így pont sikerült elcsípnem a „Born to be different” hajnali ismétlését :) (ez egy tv-műsor fogyatékos, vagy "csak" tartós, súlyos betegséggel élő gyerekekről, akik ma már 10-11 évesek, és születésüktől fogva filmezik őket).

Tehát a mai nap: szakadó esőre ébredtem... és rá kellett jönnöm, hogy a bőröm nem lett kevésbé piros... bizony... az angol nap is képes leégetni az embert. Másfél év után ezt is megértük. Annyira nem bánom, hámlani azért nem fogok, annyira nem durva... legalább lett egy kis színem, és nem kell szégyenszemre albinoként hazamennem augusztus elején... Merthogy a jó időben sem voltam soha napon... anyunak azért több ideje volt a hasát süttetni :)

Vissza a reggelhez: vonattal jöttem ismét, mint télen. Profi vagyok: a bőröndöm 22,8 kg volt :)) A kézipoggyászom viszont dög nehéz, ami nem éppen esett jól piroskás vállamnak, dehát ez van. Na meg tegnap meghúztam a hátam a strandon... Yasmint folyamatosan emelgetni kellett hajóból ki-be, bérelhető nagykerekes „beach-kerekesszékbe” be, onnan ki, át a másikba... homokba le, stb... na meg a vízben sétálni vele, tartani, amikor a sekély részen vízi játékkal támad kedve játszani, amin nem tud fennmaradni... mindeközben megküzdeni a néha-néha azért előbukkanó, frusztráció okozta rossz modorral... oh, de megint eltértem a tárgytól.

Nem tudom, hogy ez a Malév-járat indul-e valaha is időben... decemberben is hasonló volt a forgatókönyv... eredetileg 9-re volt kiírva, majd közölték, hogy fél 10, végül 10 után szálltunk fel... És csomó ideig semmi tájékoztatást nem kaptunk... Nem baj, szeretem fél 5-kor elhagyni a „bázist” és este 6-kor megérkezni a másikba :) Alig várom már, hogy MÁV-vonatra szállhassak. Komolyan, az összes angol vonatokra panaszkodó angolt „tanulmányútra” küldeném Magyarországra, próbálják ki mondjuk a Pest-Szeged vonalat egy péntek délután :D Szerintem fel sem szállnának ezekre a vagonokra :D

Jó lesz otthon, illetve mostmár írhatom, hogy itthon, már félúton vagyok valahol a levegőben :) A program sűrű, de ami biztos: egy-két orvos, kozmetikus, stb... egy temetés sajnos, és unokatesómék esküvője jövő hét szombaton :) Csak szorítsatok, hogy jó idő legyen végig, megérdemlem :D

Eddig tartott a laptopom, Yasmini csípője, új sulija és az én sorsom coming soon.... És majd még a hazaútról szóló beszámolót is kiegészítem :) Itthonról nem hiszem, hogy fogok tudni írni, busy-busy napok várnak rám...

Jók legyetek!!