A péntek este további része igen kellemesen telt. Szerencsére megúsztam a karkötő-készítést is... pedig Yasmini egész héten ezzel piszkált... de mondtam, hogy elég okosak ők ketten, megoldják :) Aztán gyakoroltak Sebastian előadására (szerepel az iskolai modern Frankenstein-darabban)... hát valami csúcs... sántikálnia kell és akcentussal kell beszélnie... egyébként is vicces figura, hát még mikor rásegít... :))) aztán nekem is gyakorolnom kellett vele, mondanom sem kell, dőltünk a röhögéstől...
Volt egy másik vicces történés is: Yasmin elhitette Sebastiannal, hogy hétfőn végleg elmegyek. Az egész abból indult, hogy este el kell búcsúznunk, stb... ami igaz is volt, mert ma korán reggel indultak apuval, és csak csütörtökön találkozunk legközelebb. De mivel Sebastian kérdezte, hogy miért, Yasmin rámnézett, rávágta, hogy „Mert Viki hétfőn elmegy végleg...” és ehhez aztán szépen hozzátettük a saját kis pillanatszülte füllentéseinket búcsúbbq-partyról és társairól. Sebastianból pedig olyan dolgok jöttek elő faggatás nélkül, mint még soha. Szegényt meg is sajnáltam, mert elkezdett nekem iszonyat kedves dolgokat mondani, hogy tényleg én voltam a legjobb, és miért megyek el? A többiek inkább morgósak, parancsolgatósak voltak... én viszont... igaz, hogy szigorú vagyok, de még így is én vagyok a legviccessebb és a legjobb fej :D bla-bla-bla... Azért jól esett :) De aztán megmondtuk neki, szerintem így is rosszul esett neki, hogy „feleslegesen” adott ki magából ilyen érzéseket/véleményt/gondolatokat :) Az egyetlen a búcsúpuszi, amire azt mondta, hogy minden távozó au-pair bepróbálkozott vele, de az anyján és apján kívül ezen a bolygón senkinek nem jár puszi :)
Az este harmadik történése (amikor már aludniuk kellett volna, de olyan jól elvoltunk, hogy nem dugtam ágyba őket 9-kor... én sem tudnék aludni, még teljesen világos van...) Na tehát Yasmin szobájában „próbáltunk” mindannyian, amikor is bejött Pauline egy zseblámpával, és közölte, hogy nem találják az új fehér csirkét. Na puff, én bocsánatot kértem, amiért egy érzéketlen tuskó vagyok... de én sajnos képtelen vagyok így kétségbe esni egy ilyen hír hallatán... aztán nemsokára hazaértek apuék, 10 körül, és végül megtalálták az elveszett „gyémántot”... mondjuk a hogyanra két sztorit hallottunk, egyet-egyet a család két férfitagjától... szerintünk apu kicsit eltúlozta az ő szerepét a sikeres végkimenetelben :)
Pénteken tehát ennyi történt, szombaton pihi volt, majd ahogy tegnap írtam, a vasárnapi program iroda volt... és a mai is, bár csak 11-re mentem, és 5-ig voltam. Az utóbbi időben mindenki mondogatja, hogy nem vagyok normális, alszom-e egyáltalán?, mikor van időm magamra?, miért biciklizek ennyit?, stb... Hát igen, tényleg elég sokat vagyok bent, dehát kell a pénz... Ma meg tegnap „egyedül” voltam, már ha értitek hogy értem. Szegényt lemérgezték a beduinok a sivatagban, így ki kellett vennie egy-két napot...
Természetesen sz.rrá áztam hazafelé. Hiányzott is, már vagy két hete nem volt ilyen. Ja, a biciklizésről jut eszembe: valamelyik nap volt időm megállni a bicikliboltnál, és felpumpáltattam a kerekeimet. Ingyen persze.... kézi pumpával csinálta a srác (mondjuk nem a legalapabbal:)... mondtam, hogy ha nem bánja majd beugrom máskor is a jövőben, ha szükségét érzem, mert mire itthon összehozzuk azzal a kis szutyok pumpával... illetve nem is azzal van a baj, hanem a speckó szeleppel. Na mindegy is, most olyan, mintha új biciklim lenne. Mindig ilyenkor érzi csak az ember, hogy milyen lapos is volt már valójában :) Ja, és a biciklis barátom, tudjátok, akivel mindig szembetalálkozom keddenként... hát az utóbbi két alkalommal, amikor nem egyedül voltam, nagyon „óvatosan” köszönt, múlt héten viszont, amikor egyedül mentem, integetett és hozzám is szólt, újra :) Jók az ilyen ismeretlen ismerősök, jobban mondva ismerős ismeretlenek :))) Mint a pizzások is, akik előtt minden nap eltekerek. Legtöbbször, ha éppen kocsiban ülnek is, csak integetnek, vagy „kérdezik a kezükkel”, hogy minden OK-e? Vagy a Sainsbury’s-es házhozszállító bácsi, akit a buszmegállóban szoktam látni :) Ő nem az, aki Mrs Somers-nek hívott... párszor már megtörtént. Azért látszik rajtam szerintem, hogy nem Mrs Somers vagyok, és nem egy ekkora ház „lady”-je. Hú, na megint eltértem egy kicsit a tárgytól. Jaj, de még egy biciklis sztori eszembe jutott: egy részeg, fogatlan bácsi a múltkor megállt mellettem a zebránál... büdös volt, a biciklimet, a sárvédőmet és kosaramat, majd engem dicsért, és mondta, hogy majd előreenged, ha zöld lesz... nem mintha nem lenne elég széles a zebra kettőnknek... fujj.... tegnap meg a Waitrose-nál hazafelé volt hasonló élményben részem: egy 20 év körüli srác üldögélt ott az anyjával meg apjával talán. 10 fog/fő, esetleg 15... és a nő odaszólt, hogy a fia szívesen randizna velem... a srác pedig bocsánatot kért az anyja miatt, de azért mondta, hogy nem lenne ellenére a dolog. További jó szórakozást kívántam és elhajtottam.
De most komolyabb vizekre eveznék: Yasmini... Azt hiszem azt írtam, hogy a csípője nem éppen a legjobb állapotban van. Mindig is tudtuk, hogy műteni kell, és azt is, hogy a legjobb addig húzni ezt, amíg lehet. Nincs ennek más oka, minthogy muszáj a lehető legjobban megerősödnie, mert a műtét hetekre-hónapokra ledönti majd a lábáról (8 hétig feküdnie kell majd, ami még a normál testet is megviseli... nem hogy az övét... katéter, epidurális fájdalomcsillapítás 5 napig, stb...) A legújabb röntgen viszont eltérést mutatott. Mivel az orvosuk elérhetetlennek bizonyult, felkerestek gyorsan egy másik specialistát, aki azt mondta, hogy leghamarabb szeptemberben tudná megműteni, és jobb lenne minél hamarabb, de végső esetben várhat jövő tavaszig is, miután hazajönnek Dél-Afrikából. A szeptember több okból sem jó: anyu októberben megy a Himalájára, és ami még ennél is fontosabb az az, hogy Yasmini akkor kezdi az új sulit, ami sorsfordító számára... tiszta lap, új barátok, új tanárok, új minden. Nem vonhatja ki magát rögtön az elején két hónapra... A másik orvos, a doktornő, akinél már korábban is jártak, ahova eredetileg időpontjuk volt, és aki áttette őket egy másikra, amikor ők nem tudnak elmenni... és akinek a titkárnője két hétig hitegette Karent, hogy talál egy mindenkinek megfelelő dátumot... na szóval erről a doktornőről még nem tudjuk, hogy milyen gyakran végez ilyen műtétet, mennyit csinált már, és mikor tudná Yasminit elvállalni... Ami 1000%, hogy kell neki ez a műtét, és nagyon valószínű, hogy e két orvos egyike fogja műteni. Hogy mikor? Jó kérdés...
Sok minden tervben volt/van: Lokomat-terápia (Írországban, két hetes intenzív terápia, mozgáskoordinációt fejlesztő, „futógép”-szerű járássegítő, erősítő géppel), de erről nem volt a legjobb véleménnyel az orvos, és nem csak a csípője miatt...; így augusztusra valószínűleg marad a már jól megszokott oxfordi fizio... Dél-Afrika pedig majdnem biztos. Már csak azt nem tudom, hogy mi lesz, ha tényleg a jövő márciusi-áprilisi nagy tavaszi szünetben műtik Yasminit... Mert Karen múltkor, még mindezek előtt azt mondta, hogy akkor megyek el, amikor akarok: március eleje, vége, az én döntésem. Na most nem tudom, hogy ha tényleg akkor műtik, akkor hogy lesz... Egyrészt nem hiszem, hogy nyugodt szívvel hagynám itt őket a legnagyobb szükségben, másrészt viszont nem maradhatok itt örökre!!! És valahol már várom, hogy vége legyen ennek az időszaknak... Jaj, nem tudom, dehát ez még messze van...
Na ennyivel be is fejezem mára fiúk-lányok. Leginkább lányok, mert azt hiszem egy-két egyessel kezdődő személyi számú kommentelt csak eddig :) Apropó kommentek: ahhoz képest, hogy mennyire vártátok a beszámolómat, nem reagált rájuk senki :)))) Kivéve hugicámat, de csak azért, mert szülinapja volt :D Na jó, nincs itt semmiféle számonkérés, csak úgy megjegyeztem :DDDDD
Holnap remélem egy laza hét indul... majd meglátjuk :)
Most megyek és nézek egy kis Grey’s anatomy-t... mivel nem régen lement az évad utolsó része mindenből, amit nézek (feleségeim, GA, HIMYM), tegnap elkezdtem az első évad elejétől, két részt néztem meg. Tudom, hogy azt írtam, hogy Benjamin Buttonnal leszek elfoglalva, de 4-es csatorna nem a legszebben jön a kis antennámon, a netem pedig sajnos nem bizonyult alkalmasnak arra, hogy online nézzem... így maradtak Meredithék... fel sem tűnik, hogy mennyit változnak/változtak a szereplők az évek során. A legdurvább szerintem Richard, a főnök, majd nézéttek meg... bár öregedése ellenére szerintem előnyére változott. Azért mondjuk Alex sem semmi. Na jó, tényleg vége, megyek is :)
Utolsó kommentek