Egyszer régen valamelyik bejegyzésemnek már volt hasonló címe, de most újra ez az állás. Azért nem írtam egész héten szinte... A szombat kivételével minden nap irodáztam. És persze itthon is elvégeztem, amit kellett. Mondjuk persze könnyebb hetem volt egy picit Yasmini nélkül, de olyan gyorsan eltelt... sittelnem így is kellett azért, a szerda estét töltöttük édeskettesbben Sebastiannal :) Hihetetlen gyorsan elérkezett a csütörtök, amikor is hazajöttek, pedig úgy tűnt, mintha még el sem mentek volna :D Yasmini első hozzám intézett szavai: „Viki, már csak tíííííííííííz nap!!!!” - ...Franciaországig. Hurrááááááá!!!! De erről majd később. Majd meglátjuk, hogy lesz-e időm a héten írni, hátha. Kedden megyek a suliba megbeszélésre, arról azért szeretnék tudósítani, még a nagy út előtt.
Az irodában azért is próbálok most sokat, még többet dolgozni, mert Franciaország miatt egy hetem kiesik majd. Valamennyi irodai kieső bért kifizet majd nekem anyu, szerintem heti 20 órát, de azért ennél többet dolgozom tavasz óta... Jó, tudom, Franciaország meg minden... Jó lesz :) Az irodában pedig egyre inkább nem gondolják, hogy normális vagyok :) Szerencsére olyan „vádak” nem érhetnek, hogy a kis románc miatt tartózkodom többet bent... mivel mióta hazajött Egyiptomból, ma volt az első nap, amikor dolgozott... nem kicsit mérgezték le a beduinok, így aztán lényegében alig láttuk egymást az elmúlt két hétben. Múlt héten, amikor hazajött, aztán hétvégén, meg azt hiszem szerdán sittelés után. Ami egy épp egyhónapos „kapcsolatnál”, főleg egy elég intenzív kezdet után (értem ez alatt, hogy minden áldott nap láttuk egymást), most akár gondokhoz is vezethet... ez a közeljövő zenéje. Anyu is mondta pénteken, hogy már nem tűnök olyan lelkesnek, mi történt? Ez csak részben igaz :) A beszélgetésre péntek este került sor... örült, hogy maradtam velük BBQ-zni a randi helyett. Azt mondta azt hitte már sosem látnak vendégként :) Jó kis este volt, ahogy az lenni szokott Dave-vel és Lisaval... a baj csak az, hogy mindig veszélyesek ezek az itthoni iszogatós bulik :))))
Jaj, még egy dolog: anyuval a múlt héten többször is beszéltünk a súlyproblémáinkról :) Apu csütörtök este felvetette, hogy versenyezzünk, azonnal mérlegeljünk! Javasoltuk, hogy várjuk meg inkább a péntek reggelt. Én csütörtök este azért még bebiztosítottam, nehogy véletlen túl könnyű legyek másnap: az irodában is falatoztam, aztán háromnegyed 11-kor tiramisut lapátoltam, egy pusziért adta az olasz étterem főnöke Frimley-ben :) Titkon reménykedtem, hogy apu elfelejtette, de péntek reggel egy A4-es lap várt ránk anyuval: dátummal, nevekkel, és apu súlya már fel is volt tüntetve rajta. Megvolt tehát a mérlegelés: én rosszabbra számítottam, anyu viszont nem boldog. Miután lemérte magát, lekiabált nekem az udvarra, amikor éppen teregettem, hogy „Viki, én sírok.” :)))) Lesz majd nyeremény is, de még nem találtuk ki, hogy mi. A szülinapom előtti nap, július 14-én lesz a mérlegelés... én javasoltam, hogy testsúly-arányosan, százalékosan hasonlítsuk majd össze az eredményt, így fair. Kíváncsi leszek :) Pénteken már ment a beszólogatás: „Mit iszol Viki, sört? Húúú, extra-hízlaló...” – ez csak egy... Van 6 hetünk...
Most ennyi, Franciaország előtt még megpróbálok jelentkezni. Elvégre ki kell írnom a félelmeimet :)
Utolsó kommentek