Vasárnap van, ugye? Teljesen meg vagyok zavarodva a napokkal... szombat-vasárnap-bank holiday. Igen, már megint, itt már csak így megy. És a gyerekeknek megint szünet van... alig mentek 2-3 hetet suliba, és újra. Így már csak ki lehet bírni... Mondjuk ezúttal én is „profitálok” belőle, ugyanis Yasmin holnap reggel elutazik apuval a szokásos helyükre, és csak csütörtökön jönnek haza. Apu mondta is, hogy „Most egy kicsit te is úgy érzed majd, mintha pihenni mennél valahova, ugye?” Igen, azzal a különbséggel, hogy maradok a fenekemen :)

A hét elég nyüzsi volt megint... kedden és szerdán este is visszamentem az irodába, ezeken a napokon, mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, 10 percnél több pihiidőm nem volt itthon-(suli)-iroda-itthon-iroda között... Csütörtök este is akartam menni, de annyira fos idő volt, hogy maradtam. Egész nap az ment, hogy egyik percben sütött a nap, jó idő volt, majd szinte a semmiből kisebb-nagyobb hévvel leszakadt az ég, néha csak csepergett... Volt, hogy 10 percenként váltakozott. Csodálatos volt, mondhatom... Jaj, de egy valódi csoda is történt ám csütörtökön: legyőzve a bürokrácia minden eléjük állított akadályát, úgy néz ki, már nem sok kell ahhoz, hogy Yasmini birtokba vehesse hiper-szuper fürdőszobáját... Már csak meg kell építeni, ezen pedig három rendkívül kedves lengyel szakember munkálkodik. Mivel csütörtök volt az első napjuk, és apunak üzleti elfoglaltsága volt, anyuék fiziora mentek, én hazajöttem Pauline-nal (akkor voltam fodrásznál ugyebár:), és délben rögtön átmentem. Volt mit csinálnom persze...

Pénteken már szünet volt, úgyhogy kicsit tovább maradhattam az irodában. Apu és Yasmin fizioról hazafelé jövet ugrottak be értem... oh, a többi útitársat majd’ elfelejtettem megemlíteni: 3 csirke... igen, mivel már csak kettő maradt itthon a múltkori sajnálatos haláleset óta... szükség volt újakra. Azt hiszem tavaly négyen voltak, amikor én idekerültem... mindegy is, apu ezzel üdvözölt, hogy milyen jó, hogy jó az illatom, hozok egy kis frissességet a csirkeszag mellé. Aztán jól elpoénkodtunk azon, hogy én velük ellentétben miért is nem tudok hozzájuk hasonlóan belelkesülni néhány új csirkétől, akit ráadásul soha nem fogunk megenni!!!! :) (mondjuk az is vicces, hogy Yasmin különféle curry-fajták neveit adta a csirkéknek :))))

Volt egy fél órám kb., aztán fél 6 fele mentem sittelni. Eleinte csak Yasminnal voltunk, lasagne-t vacsiztunk. Óóóóóriásit vitatkoztunk azon, hogy mennyit is kellene adnom neki belőle... hozzáteszem ugyanazt a mennyiséget ettük.. És nem, nem ettem nála többet aznap, kizárt, hogy éhezett volna, és két tisztességes adag után kért volna még egy harmadikat... Kb. negyed óráig ment... a végén már egy falatért könyörgött, ilyeneket mondott, hogy 10 perc múlva lefekszik, ha ehet még egy falatot, stb... Kérdeztem, hogy ugyan hallja-e/látja-e magát??? Ijesztő, komolyan... Én persze nem engedtem, értelmesen elmagyaráztam, hogy miért nem... aztán bocsánatot kért, stb... szent volt a béke...

Holnap folytatom a péntek estével (vicces próba az iskolai darabra, eltűnt „vadiúj” csirke, stb...), de most be kell fejeznem. Ma dolgoztam (igen, vasárnap:), szerintem holnap is bemegyek egy pár órára, hiszen itthon kedd reggel 8-ig nem kellek... de most kezdődik a filmem: The Curious Case of Benjamin Button. Igaz egyszer már láttam, de most pont ilyen kedvem van.

Holnap remélem tényleg lesz időm folytatni :)