Na itt vagyok, nem vesztem el, csak kimerültem :) A szombat délután ugyanis nem volt olyan rózsaszín, mint az előző bejegyzés megszületéséig eltelt idő... Először is nagy kalandosan hazajutottak, taxival, mert Bert kocsija a Waitrose parkolójában bemondta az unalmast. Pedig először az volt, hogy hazadobják gyerekeket, és visszamennek, de Yasmin mindenképpen be akart menni, mert volt 3 dolog, amit vasárnapra meg akart venni... azt mondta az apja kérte (holott apu és Yasmin is tudták, hogy vasárnap is mennek boltba)... és rosszul érezte volna, ha ezeket nem szerzi be apunak az ígérete ellenére... és ezt tök komolyan gondolta... (A kocsi nem indulásának oka máig ismeretlen, Pauline vezette, Bert szerint ennyi elég volt ahhoz, hogy meghaljon :)))) Egyedül Yasmin élvezte a helyzetet...
Először volt egy kis vitánk a kerekesszék miatt... mondtam Karennek, hogy nem kellett volna Yasminnak is mondania, hogy megkaphatja, mert így egész álló nap abban akar majd lenni... és így is volt... én pedig átültettem (na nem erőszakkal) a rendes székbe, legalább amíg a konyhaasztalnál tevékenykedett... aztán olyan hisztit levágott, Sebastian már gumicukorral próbálta „lefizetni”, hogy fogja be végre... tényleg hiszti volt... Meguntam, mondtam, hogy engem aztán nem érdekel, ha fáj a háta este, tessék... „de úgyis érdekel, ne haragudj,..........”
Ezután citromos muffint sütöttünk porból, én szimultán rántott husit és krumplipürét is varázsoltam, mert persze már éhesek voltak. Ja, bocsi, Yasmin csinálta a muffint :) Ami abból állt, hogy én a husival foglalkoztam, ő pedig percenként kért valamit, vagy megkért, hogy kavarjam, öntsem hozzá, stb. Szóval lényegében én csináltam azt is. De azért szólt, hogy ne a szilikonos sütikavarót használjam, hanem fakanalat, mert az van a dobozra írva. A dobozon az is volt, hogy 16 percig kell sütni. Hiába nem volt még kész, ő már ki akarta venni, mert 16 perc az 16 perc... hú de sok ilyen volt... De ezekkel nem is volt baj, elnevetgéltünk közben, elhitte, hogy nekem van igazam :D És nagyon kedves volt, csak úgy szó nélkül hozott be nekem sört, hogy készít nekem Chandyt, még a nagyon féltett 7up!-jából is adott, kétszer is, mert később kaptam még egyet, a vodka-narancsom után :D
Elpakoltunk, és mivel a tusoláson már túl voltunk, nem volt semmi dolgunk. Leültünk hát táncos műsort nézni, ami közben már majdnem elaludt Yasmini, de mégsem. Ezután következett a rettentő izgalmas lottósorsolás, minden baj okozója. Én kérdeztem, hogy „ki nézi ezt? elkapcsolhatjuk-e?” Sebastian szokás szerint megragadta a távinyót (így hívtuk Orsikával, és szerintem családi körben még mindig ez a név megy otthon, nem?:).... és mivel Yasmin nem szólt semmit, elkapcsolta... Na ami ezután jött... nem részletezem, hosszú lenne, de még a WC-re is távinyóval kellett mennem... annyira fáradt volt szegény, és ijesztően fel tudja húzni magát, egyszer-egyszer elneveti magát, a következő másodpercben pedig újra majd felrobban... ijesztő, nincs rá más szó. A végén aztán bocsánatot kért mindenkitől, ilyenkor az a baj, hogy túlzásokba esik... én megint Kate Middleton voltam a hétvégén, Sebastian pedig a világ legjobb testvére...
A vitának egyébként Sebastian puha-lövetű pisztolya vetett véget, játszani invitált :) Nagyon jól mutattam a gyerekekre méretezett golyóálló-mellényben :)) Szerencsére fél 9 körül már befutottak anyuék. Gyors élménybeszámoló, jó kedvük volt :))) Anyu „elmesélte” milyen a magántaxis kocsijában alkoholizálás után utazni, aztán „rájött”, hogy én is tudom :)))))) Azt hiszem 9 után valamikor jöttem el, fáradtan :D
Ide még beszúrok egy kis elfelejtett „sztorit” szombat délelőttről: Yasmint felöltöztettem, rendesen, ahogy mindig szoktam :) Erre fél óra múlva más felső volt rajta és a haja is másképp állt: Sebastian tanácsolta neki, hogy vegye át a pulcsit, segített is neki, mert szerinte így sosem fog egy pasi sem beleszeretni, ha olyan dedósan néz ki... hát számomra ugyanúgy nézett ki a második felsőben is, dehát ők tudják :))) Ja, szombat délelőtt történelmi pillanat jött el: megkóstoltam a mogyoróvajat... igen, itt vagyok több, mint egy éve, és csak most kóstoltam meg. Nagyon ízlett. Sajnos. Szuper, most még egy dolog van, ami nagyon hízlal, nem jó nekem, és ízlik. Fantasztikus... :)
Vasárnap fél 9 kürül ébredtem, aztán nekifogtam rendezgetni a kis lakásomat. Csináltam „előtte-képeket”, „utána” még nincs, lesz :) Délben megszakítottam a tevékenységemet, mert jött Hajni. Ebédeltünk, sétáltunk, 3 fele elment, én pedig folytattam. Tologattam, törölgettem, húztam, pakoltam, hajtogattam, stb... A szekrényről most eszembe jutott, bár már lehet, hogy írtam is, hogy anyu nem akar maguknál fentre a „szekrényükre” ajtót (tetőtérben a „ferde fal” alatt vannak két oldalra felakasztva a ruháik, egy-egy polcos rész is van, Bertie keze munkája, ki másé?) Tehát nem akar faajtót, csak valami függönyszerűséget. Mondtam, hogy támogatom, mivel amúgy sem csukja be soha a szekrényajtókat... és tényleg... kár is lenne bajlódnia vele Bertnek :D
Este aztán skype-oltam és ennyi :) A cipőket is el akartam rendezgetni, de nem volt energiám. Kérdezhetitek, hogy ugyan miben fáradtam el? Jó kérdés. Szimplán vasárnap volt. És majdnem 9 órát aludtam, abban :)
Ma pedig...
.. negyed 8, úszás után. Nincs ezzel semmi baj, csak az, hogy így naponta kétszer tusolunk-törülközünk-öltözünk... Furcsálltam, hogy nem azzal indított a kisasszony, hogy „hol vannak a karkötőim?”... az új szenvedélyei ugyanis a különböző alakokat formáló színes gumikarkötők... állatok, esernyő, virág, stb... de a formája természetesen nem látszik, ha a karodon van... iszonyat hülyeség, ronda is, de most ez a menő, hát legyen... 3 db-ot levett szombat este a WC-ben, amit akkor a zsebembe tettem, hogy majd a szobájában kirakom, és hát, na bumm, elfelejtettem. Azt hittem egyébként, hogy majd ír tegnap, vagy felhív, de kibírta máig :)))))
A reggel egyébként jó hangulatban telt, a fő téma még mindig (vagy már megint:) a holnapi londoni kirándulás. Egyre izgatottabb vagyok :)))) Múlt héten minden nap mással jött haza, hogy mit lehet és nem lehet viselni (leggings, farmer, meddig érhet a top, a szoknya, stb.), mit vihetek és mit nem... hogy telefont nem lehet... mondtam, hogy én azért fogok, nem diák vagyok, legalábbis holnap nem az leszek :) De nem, nekem sem lehet. Mondtam bízza csak ide :))) Hú, mennyi mindennel jött... Ja, meg hogy majd anyu nekem is csomagol uzsit, már meg is kérte, hogy vegyen barna magos kenyeret, mert én csak azt szeretem :))) Aztán este anyu is viccelődött, hogy mit kérek holnap, mit csomagoljon, milyen snacket, sorolta a lehetőségeimet, mintha nem tudnám, hogy mit szoktak a gyerekek vinni :D Yasmin kereste Sebastian régi uzsitáskáját, hogy majd azt vigyem. Ha-ha-ha, biztos... amúgy sem visz senki uzsitáskát, majd zacskóba tesszük, hogy utána ne kelljen a hülye dobozt cipelni.
A délelőtt a szokásos hétfői teendőkkel telt. Egy kicsit berágtam, mert anyuék ágyneműje tiszta mocsok volt... mancsos... grrrr... ennyit arról, hogy fent már tényleg nem ugrálhatnak fel a kutyák az ágyra. Biztos anyák napja alkalmából engedte meg nekik Karen... ja, mert itt tegnap volt anyák napja... A másik pedig a felmosó... mondtam, hogy múlt héten már Sebastian tudtára adtam, hogy én másra használom, mint ő... én ugyebár céljának megfelelően padlótisztításra, míg ő roller-akadályként... ketté is törte tegnap, úgyhogy ráment a hátam, mire felmostam mindenhol... mondtam anyunak, hogy sürgősen szerezzen be egyet, akkor talán jövő hétfőre lesz :D
Délben kb. eljöttem, anyu is velem tartott, közben pedig Pauline is megjött, aki beszámolt a kontrollvizsgálatáról (EKG, stb..) és a fiatal katonákról... meg ha 35 évvel fiatalabb lenne... behalok milyen szövege van :)))) Anyu megcsodálta a szobát, sosem volt még így berendezve, de nagyon tetszik neki. Bert pedig ma megszerelte az életveszélyes konnektort az ágyamnál, amit én törtem el még pár hónapja :D Szerinte azért tört el, mert vendégem volt, és az ágy túl sokszor ütközött szegény gyenge konnektornak... Bárcsak így lenne :)))) Aztán fúrt nekem akasztót a falba, hogy a nyaklánc-tartómat fel tudjam lógatni. Még feltesz majd nekem egy képet, ami a régi ágyam ágyneműtartójából került elő, és ennyi, többet nem fogom zaklatni :) Tegnap felkiabált, mikor itt volt Hajni, hogy megvan, hogy mire való a darab, ami kimaradt a „szekrényépítés” során, és amire én mondtam, hogy akármi is, nincs rá szükségünk :D És tényleg nincs :D Mit csinálnánk mi jó öreg Bertie nélkül???? Ja, és még az áram is megrázta egy kicsit, remélem jól van... (lekapcsolta ő, aztán amikor végzett, vissza, de aztán valami nem jó volt, és még megpiszkálta...) Mondta, hogy öregszik már, mert régen sokkal gyorsabban végzett az ilyenekkel... A kép pedig, amit fel akarok tetetni... az egyik alvállalkozója adta neki anno párban egy másikkal, értékesek állítólag... még mikor a Trafalgaron azt az épületet építették, nem most volt már. Mesélt az építkezésről magáról, hogy milyen nehézségeik voltak... Aztán már nem emlékszem mire mondtam, hogy „Én mindenkinek, akivel arra jártam, elmondtam, hogy te építetted.” :))))
A javítási munkálatok után aztán elkerekeztem a gymbe, haza, aztán 4-re át. Yasminnak fizioja volt, úgyhogy elkezdtem a vacsit, és apuval elkezdtünk sörözni. Mondta igyak egyet, hátha javul egyet a tízes skálán a kedvem (pedig alapból sem volt rossz:), elvégre már 4 óra volt...
Hazaértek a lányok, Yasmin még be sem lépett az ajtón, már leordította Sebastiant, és ez a magatartás jellemezte egészen addig szinte, amíg el nem jöttem fél 7-kor. Minden baj volt neki... anyu megint kiosztotta, hogy ha állandóan ennyire okoskodik, mindig mindent jobban tud a másiknál (anyuval szemben is mindig erősködik olyan dolgokban is, amiről tényleg fogalma sincs), parancsolgat, stb... akkor soha nem lesznek barátai. Szeptemberben új suli, új emberek, jó lesz, ha addigra összeszedi magát... Na meg tanulja meg, hogy ki a felnőtt és ki a gyerek a háznál, mert néha ezt is összekeveri... A legutolsó kör egy zsák miatt ment, mikor eljöttem... nem találják ugyanis, és Yasmin holnap azt akarja hozni... Nekem is mondta, hogy ne az indián cipőmben menjek (ugyebár nem ritka, hogy kiadja, hogy mit viseljünk vagy mit ne... hogy ne hozzunk rá szégyent:))) Nem akartam abban menni egyébként sem, de azért megviccelem reggel :)))) Lehet fényképezőt is kellene vinnem, hogy lekapjam az arcát, amikor meglátja. Nagyon be van sózva egyébként, azt akarta, hogy negyed 8 helyett 7-re menjek... de felesleges volna... mondjuk anyu 8:05-kor el akar indulni... mondtam, hogy tűzzük ki a 7:55-öt inkább, és akkor talán sikerül 8 után 5 perccel kigurulni a kapun... Borzasztó kíváncsi vagyok :) Na meg arra is, hogy mennyi segítséget kérnek majd a tanárok... hányszor kell majd WC-re vinnem... merthogy hivatalosan egyszer sem kellene... de tuti fogják kérni, Karen szerint is... na mindegy, nem halok bele, szerencsére nem kell egész nap együtt lennünk, aminek szerintem mindketten örülünk :D Szeretjük egymást, de a jóból is megárt... valamint nem szeretnék ott ülni egész nap, és úgy érezni, hogy elrontom a napját, zavarom a csajos dumcsit, stb... értitek, mintha anya mindig a sarkamban lett volna minden kiránduláson... (bocs Anyuskám:) Oh, és valami hindu templomba meg a Tate galériába megyünk. Úgysem voltam még egyikben sem :)
Elbúcsúztam, javasoltam, hogy higgadjon le és vegyen vissza anyuval szemben is... Kérdezte miért állok én mindig az anyja pártján? „Talán mert velem is ugyanezt csinálod???”... Kíváncsian várom a holnap reggelt :D
Ja, apu mindeközben békésen festegetett kint, ezúttal kerítést. A bárra panaszkodott, azt mondta rosszabb a kiszolgálás, mint a helyi pubban :) Mondtam, hogy sajnos a pultosoknak egy rakat fontosabb teendőjük akadt, például maguknak pezsgőt tölteni, őt meg elfelejtettük :D
Most szerintem megnézem a tegnapi Született feleségeket. És mutatok nektek valamit:
Aki tv-ben nézi a Grace klinikát (otthon nem tudom hol tart), az ne nézze meg. A lényeg, hogy a csütörtöki epizód egy elég fele-másra sikerült musical-rész, amiben néhányan énekeltek. A legtöbben egyébként nem rosszul... nem is magával az énekléssel volt a baj, csak miért kellett ilyen sokat??? Elég lett volna az elején-végén egy-egy dal. Ez a dal a legutolsó, gyönyörű amúgy is, hallottam már, de Sara Ramirez előadásában még nem :)
Gondoljatok rám holnap légyszi :D
Utolsó kommentek