A reggel a várakozásoknak megfelelően jó hangulatban telt, bár az indiai cipőmmel egy kicsit sikerült megtörnöm. Nagyon kérte, nagyon szépen, hogy jöjjek haza és vegyem át... aztán anyu is (aki látta, hogy vittem a csizmámat:) rákezdte, hogy nem érti mi baja van vele, nagyon is szép cipellő, és így, hogy hindu templomba megyünk, még jó is, biztos majd irigykednek rá, stb... Végül észre sem vette, amikor átcseréltem indulás előtt, annyira mégsem zavarta ezek szerint :) De azért mondta, hogy „egy aggodalommal kevesebb” volt, miután felhívtam rá a figyelmet :)) És még a legjobban öltözött felnőtt/kísérő/tanár díját is elnyertem ma tőle, ami Yasmintól különösen nagy dicséret... hiszen magán kívül mindenkivel elég kritikus :D
8 után már a suliba is értünk, anyu Yasmin „parancsára” a kocsiban maradt, amíg be nem szálltunk a buszba, Yasmin és én pedig bementünk a suliba. Sokat nem vártunk (a semmire), mert úgyis mindenki előtt szállt fel Yasmini... itt reggel még anyuval küszködték fel magukat a „hegyre” (neki az), nagyon ügyes volt, de tényleg!!! Megjöttek a többiek, Yasmin elöl ült, én hátul valami tanárral, Mrs vkivel, képtelen voltam ennyi nevet megjegyezni... Ja, és szerencsére Yasmin ijesztgetése ellenére ma már Vikinek (leírva persze Vicky volt mindenhova) hívtak, nem pedig Miss Nemethnek...
A buszon jött az első sokk, megkaptam ugyanis a kis „csomagomat”. Tájékoztatók, múzeum-térképek, kérdések, amiket fel kell majd tenni a gyerekeknek, stb... a legfontosabb viszont a csoportbeosztás: én, a teljesen ismeretlen, idegen, a police check ellenére akár sorozatgyilkos is lehetnék.... szóval én kaptam EGYEDÜL egy 8 fős csoportot. Volt még pár szülő, de ők mind egy-egy tanár mellé voltak beosztva. Mondta is az a nő, akivel ültem, hogy „Jól megbízhatnak benned...” A 8 gyerekből szerencsére két lányt ismertem... volt egy harmadik kislány (aranyos volt, mondta, hogy felismer Yasmin blogjáról:), és 5 fiú, akikből kettő ugyanúgy nézett ki, mint a másik 40 kisfiú (a zoknijuk alapján próbáltam keresni őket a hindu templomban), a másik három elég jellegzetes fizimiskával rendelkezett, így őket viszonylag könnyű volt beazonosítani a 82 egyformába öltözött gyerek között...
Így indult tehát a nap, na meg késéssel... Ahogy arra számítani lehetett, a háromból kétszer én vittem Yasmint WC-re. Nem szakadtam bele, csak elvileg nem nekem kellett volna. De amúgy jól elvoltunk, én a kis csoportommal, Yasmin is az övével, így nem is vesztünk össze :) A hindu templom volt az első állomás. Hatalmas, gyönyörűen megmunkált, néhol nekem már giccses, tiszta márvány minden, kívülről pedig fafaragott a bejáratnál. Táskát egyáltalán nem lehetett bevinni, még a kistáskámat is visszavitette a srác a buszba... Le kellett venni a cipőt, nézelődtünk, meghallgattunk egy tájékoztatót, aztán részt vettünk egy rövid istentiszteleten. Elég sok iskolából voltak, és ahhoz képest, hogy csendben kellett volna lenni... hát... én tuti, hogy egy bizonyos kor alatt nem engedném be a gyerekeket. Mondjuk őszintén szólva a mieinket dicséret illeti, mert amikor igazán kellett, akkor valóban befogták a lepénylesőt, és tiszteletben tartották a fehérbe öltözött „háziak” kérését... Ja, és képzeljétek, hogy a magyar kisfiú a másik buszban volt, és a csoportjaink mindig elkerülték egymást (kivéve amikor össznépi leülés volt, de akkor meg nem volt idő keresgélni, na meg a saját csoportomra kellett figyelnem), így még mindig nem tudom hogy néz ki, és még mindig nem beszéltem vele, pedig jó lett volna. Na majd Franciaországban. Jön elvileg :)
A hindu templom után megebédeltünk a buszon, mert nem lett volna már idő leülni a szabadban (ez volt a terv), és az idő is fos volt... Elfogyasztottam hát anyu fantasztikus magvas kenyeres szendvicsét, meg az extrákat :) Reggel három uzsit készített :D A Tate Gallery volt a második állomás... Itt is külön csoportban voltam Yasmintól, de egymás melletti termekben voltunk mindig, vagy ha hatalmas volt a terem, akkor ugyanabban, akár több másik csoporttal együtt. Az én 8 gyerekem élvezte, hogy volt, hogy nem volt velük tanár, „csak” én, de szerencsére nem voltak tiszteletlenek, egyáltalán, sőt... A két kislány mellett, akit ismertem, a harmadik is nagyon sokat beszélt velem, és még a fiúkkal is váltottam itt-ott pár szót. Voltak ugyanis feladataik, és tökre élveztem, hogy kérdezgethettem tőlük :D A galériában minden van, angol festők és szobrászok alkotásai, egészen a 16. századtól (a legkorábbi ez volt, amit láttam, de lehet, hogy van korábbról is) napjainkig. Nem egy olyan kép volt, amit szívesen kiraknék a falamra, és a szobrok között is voltak merészek, még épp a határon :)
Innen is, ugyanúgy, mint a hindu templomból, mi jöttünk ki először Yasminnal, hogy mindenki előtt felszállhassunk a buszra. Ekkor már a másik 1-to-1 volt velünk, aki azért volt jobb, mert felszállásnál hagyta, hogy Yasmin és én a saját tempónkban menjünk fel, míg az első nő, délelőtt szinte rángatta Yasmin nadrágját, és húzta a lábát. Jó, OK, nem megy még neki olyan gyorsan az emelés, és számára az a pár lépcsőfok is egyenlő a Himalájával, de legalábbis egy Kékessel :D Az egész évfolyam bent volt még a templomban, igazán ráértünk volna...
A galériából aztán rögtön hazafelé vettük az irányt, fél 4 körül járt már. Szerintem fél 5 fele érhettünk a sulihoz. Nem tudom, hogy a Karentől reggel kapott fejfájáscsillapítók álmosítottak-e el (azt hittem nem lesz rájuk szükségem, de aztán a mi buszunkon lévő 44 gyerek tett róla, hogy kelljen:) vagy csak szimplán elfáradtam, na meg az időjárás is elég álmosító volt... A lényeg, hogy alig tudtam nyitva tartani a szememet...
Anyuval lesegítettük Yasminit, elbúcsúztunk a nagyon kedves és segítőkész buszsofőröktől, és hazajöttünk. Gyors vacsi, élménybeszámoló, tusi, villámöltözés, és 6-kor mentek drámára, én pedig haza. Egy kicsit kifújtam magam, aztán elmentem gymbe, ahonnan fél 10 körül értem haza. Van valami (nekem) új recepciós srác, eddig legalábbis nem láttam ott, esetleg egyszer, nagyon érdeklődő volt, párszor odajött, meg aztán a végén kb. negyed órát beszélgettünk. Egyáltalán nem tetszik, de barátságos, és hívott pubozni. Majd meggondolom :)
Összességében jól éreztem magam, megismerkedtem egy-két tanárral, akik Franciaországba is jönnek majd. Beszélgettem kedves anyukákkal is, a gyerekeknek sem leszek már totál idegen, Yasminnak is segítettem, ha kellett, úgyhogy sikeresnek értékelem a mai napot :D Fárasztó, de sikeres :)
Hajnival most beszéltem skype-on, megnyugtatott, hogy ne bánjam, amiért kihagytam a windsori csoportkirándulásunkat :)))) Bár egy-két momentumnál azért ott lettem volna, azok alapján, amit mesélt :D
Most éjfél van, azt hiszem ideje aludni. Reggel apuval mennek, így csak 8-ra megyek, legalább kialszom magam.
Utolsó kommentek