Na itt vagyok :) A cím az elmúlt napok időjárására utal. Esélyes, hogy itt most ebben a pár hétben van a nyár, nyáron pedig majd jön valami esős-enyhe keverék...
Ma gyönyörű napunk volt, fincsi otthoni ízekkel, erdei sétával, parkban üldögéléssel... mindezt szikrázó napsütésben. Kell ennél több? :) De erről majd később. Először megpróbálom összefoglalni az elmúlt hetemet, csak hogy lássátok miért is nem volt időm blogot írni...
A hétfő igazi hétfő volt, annak minden „szépségével”... Gyűlölöm a hétfőket!!!! Délután egy kerekesszékes kislány jött látogatóba – nehezebb esetnek tűnik Yasminnál, már amennyit láttam/hallottam belőle, mert közben elszaladtam gymbe. Persze odafelé nem szaladtam, értitek :)
Kedden tiszta izgalomban voltam, ugyanis ekkor érkezett a csomagom, és én is ekkor indítottam útjára a „rendelést”, Orsika ajcsiját meg egy-két apróságot. Nem is mentem az irodába, csütörtökön dolgoztam le az órákat. Épp nagy vasalásban voltam, amikor megjött a srác, jófej volt, beszédes. Mondta, hogy itt aztán jó lehet élni :) Hát, nem panaszkodhatok :) Gyorsan neki is estem a doboznak, betettem a hűtőbe, ami odavaló volt: Pick téliszalámi meg egy házi kolbi (köszus:), anyus saját pepperoni-paprikája és egyéb savanyúságok.... mmmmm.... nyomott túró rudik, na meg a sonka! :))) és majonézes torma, erős pista, pirosaranyak, gulyáskrém, házi lekvár,... felsorolni is sok. Ja, és pár nasi: vaníliás karika, pilóta keksz + piskótatallér (ezek még megvannak:), fincsi sós mogyi a Lidlből, csoki, stb... ezek már nincsenek, de Hajni is segített az elpusztításukban! :) búzadara, zsemlemorzsa, hogy továbbra is el tudjam készíteni a világ legfinomabb rántott husiját :) hú, a lista a teljesség igénye nélkül készült. Ehhez jön még egy-két élelmiszer meg a kismillió oriflame-es cucc, tampon otthonról:) Oh, és képzeljétek, Orsika gyártott nekem egy képeslapot a közös képeinkkel. Olyan szééééép! :) Ja, és ezúton is köszönöm Icukámnak a kommentet és természetesen a nyaklánc-alkatrészt is, így újra tudom hordani azt a gyönyörűséges medált, amit alkottál!!!! :D
Az örömködés után visszamentem a valóságba, befejeztem a vasalást, aztán hónapok után először újra sütöttem. Eddig ehhez sem volt kedvem. Na meg időm sem nagyon. Voltak fonnyadt banánok, amikből olyan finom banános-csokidarabos muffint rittyentettem, hogy mindenki megnyalta a 10 ujját. Még Dave és Lisa is este :D Tényleg nagyon finom volt!!!!
Mivel ma nem kellett rohannom sehova, úsztam egy kicsit Yasminnal, aki a délelőttöt apuval töltötte: füvészkertben voltak. Csak ezért nem ő nyitotta ki a csomagomat. Amúgy ő akarta :) Azért persze odaadtam anyus ajándékait neki, örült :D
6 körül megérkeztek Lisaák, szülinapja volt. Egy kicsit iszogattunk kint, aztán 8 körül elmentek étterembe. A gyerekekkel nem volt baj, sőt, tök jót beszélgettünk. Negyed 11-kor feküdtek le végül. Túl jófej vagyok, tudom. Anyuék fél 10-et mondtak, de úgy eltelt az idő... Miután a jókedvű negyvenesek (még jó, hogy ezt anyu nem látja, nem örülne:) 11 fele hazaérkeztek, ittunk egy kicsikét, aztán éjfél körül eljöttem. Újra és újra nem értem ilyenkor, hogy hogy alkothat ez a két ember egy párt. Senki sem érti. Ja, és nem anyuékra gondolok.
Szerdán nem sok mi történt. Korán mentem dolgozni, mert korán kellett visszajönnöm: anyuék már 3-kor leléptek Londonba koncertre. Hosszú nap volt ez a gyerkőcökkel... a ház persze a feje tetején, de Yasmin ezer éve könyörög, hogy ússzak vele... ami egyenlő azzal, hogy rajtam csüng a medencében. Szó szerint: ölelget, csimpaszkodik, szeretget, puszilgat, delfinezni akar... mindegy mit, de nem enged el... Sebastian mindeközben játszani akart: a felfújható hajón állva, az evezővel a kezében hadonászott, és közben ilyenekkel bombázott, hogy „Fegyverem van, és nem félek használni, Woman!” :))) Ez csak egy a millió beszólása közül. Komolyan fel kellene venni egy egész napját. Tuti nézettebb lenne, mint a Győzike show, ha van még egyáltalán.
Persze már tök éhes volt mindenki, de mivel sajnálatos módon még mindig csak egy pár kézzel rendelkezem, nem tudtam egyszerre Yasmint kiszedni, harcolni Sebastian ellen (vizipisztollyal támadott, mert az vicces), pakolni, teregetni, és persze carbonarat alkotni... Vacsi után még megcsináltam a portörlést, ablakokat, amikre reggel nem volt időm. Ekkor egy kicsit felhúztak... ők már Monopoly-zni akartak, amivel nem is volt baj. Megállapodtunk, hogy 8-ra végzek, ők előkészítik a játékot, és mehet a móka. Épp végeztem mindennel, amikor megláttam, hogy a kb. azelőtt 5 perccel megpucolt ajtón szabályosan folyik a víz. Hát, nem kicsit kiabáltam, és most először láttam Sebastian arcán egy kis „ijedtséget”... érezte, hogy most először nem viccelek... Tényleg nagyon mérges voltam... mondtam, hogy ahhoz már hozzászoktam, hogy a két kutya tönkrevágja, azt, amit csinálok, stb... de ez??? Hogy komolyan 5 perc sem telik el, és már mocskos????? Hát, hogy ő most nem látta, hogy takarítom, viszont pár hete látott... és gondolta, hogy nem kell újra. „Nem zavar, hogy minden héten csinálom?????” Húúúú, de nagyon felhúztak. Nagyon kérte aztán a bocsánatot.... letakarítja újból... Mondtam, hogy hagyja... gondolom milyen maszatos lett volna. És én is hagytam, inkább legyen egy kicsit vízfoltos/cseppes, mint atommaszatos. Nem csináltam újra, őket amúgy sem zavarja... és már engem sem.
A Monopoly nagy pöri volt, főleg Yasminnal, aki itt is ugyanolyan spúr, mint az életben. Csak akkor kezdett el vásárolni, amikor szinte minden körnél fizetnie kellett Sebastiannak vagy nekem. És bennünket is le akart beszélni, meg akarta mondani, mit vegyünk meg, mit ne... „uh, de nem marad pénzed...”. Főnökösködő volt, csak mint mindig. De ez már egy másik sztori lehetne.
Jó későn feküdtek le szerdán is, írtam is aznap blogot azt hiszem. Volt időm, amíg anyuék haza nem jöttek a koncertről.
Csütin is reggel mentem dolgozni, 4-ig voltam. Ma is egy CP-s kislány volt vendégségben az anyukájával. Az, aki Angliában először esik majd túl az SDR-en, Bristolban. Csak fél évvel idősebb Yasminnál, de hatalmas. És nem túlzok. Viszont erős is. Soha nem használja a kerekesszéket, és szinte szalad a járókerettel... Nála tuti látványos lesz az eredmény!! Este anyu sétálni ment, én pedig még maradtam lerendezni Yasmint. Vacsira pizzát rendeltünk. Egész héten a kaján ment a poénkodás, mert hétfőn hal és vasárnapról maradt pie volt, a két kedvencem, de csak a sausages és a birkahús után :)) Sajnálták is, hogy ezzel szúrták ki a szememet :)) A pizza vitte a prímet csütörtökig, mondtam is apunak, hogy napról napra jobb a „koszt” :D
Este aztán átbiciklizett Hajni, elsétáltunk a kisboltba egy kis borocskáért, útközben találkoztunk a már hazafelé tartó anyuval. Hajni dicsérte a színét (tényleg szép barna már), anyu meg mondta, hogy én is lehetnék olyan, csak most szégyellem az alakomat, ezért nem napozok... Ez igaz is, részben. De azért azt is tegyük hozzá, hogy tavaly nem dolgoztam napközben az irodában, így amikor végeztem dél-egy óra felé a tennivalókkal, volt, hogy kifeküdtem napozni, vagy néha úszkáltunk anyuval, stb. Erre most nincs időm... és valóban, nem szívesen mutatkozom bikiniben mostanság. Ezt anyunak mondtam is már korábban, Hajni is tudja :D De ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem teszem :) A legjobban egyébként a hasam zavar, a karjaim, meg persze az arcom. Azt gondolhatjátok, hogy ha világéletemben vaskos karú malacképűnek tartottam magam, akkor most hogy érezhetem magam... A legjobb és legrosszabb az egészben az a tudat, hogy ez csak rajtam múlik. Tudom, hogy soha nem lesz beesett arcom és vékony karom, mert nem. Mert kerek fejű és erős csontú vagyok. De azért nézhetnék ki legalább úgy, mint tavaly. Azzal kibékülnék. Ezen viszont nem segít a 100 kg kaja, amit anyuskámék küldtek. Írta is, hogy élvezzem, a kilókkal meg majd lesz valami. Ja, a +4 majd szépen növekszik... nem szeretném... Itt a vége, elvégre ez nem egy fogyi-blog :)
Mivel itt a Nagypéntek is munkaszüneti nap, és Karen nem tartott rám igényt itthon, ezért az irodában töltöttem a napot 4-ig. A héten már eldöntöttem, hogy kitakarítom a mikrót, és a péntek erre tökéletes napnak bizonyult. Nem kérte senki, nem utasított senki (volt, aki azt hitte, hogy apu kérte:), egyszerűen csak annyira, de annyira undorítóan mocskos volt már, hogy nem bírtam tovább nézni (majdnem nem tettem be a levesemet a minap)... Vittem itthonról cuccot, és nekiestem. Aztán kinyitottam a hűtőt is... nem kellett volna... így azt is szépen kitakarítottam, kivágtam a cuccok felét. Megkérdeztem aput, rákenhetem-e, ha valaki esetleg még igényt tartott volna valamire :) Végül két órát töltöttem a konyhában, a szekrények belsejét leszámítva MINDENt ki-/letakarítottam. Szerencsére hálásak voltak, poénkodtak is :D Meg aztán az újakat (akik később jöttek dolgozni) is figyelmeztették, nehogy rumlit csináljanak :D Ja, ezután leportalanítottam az asztalomat, és folytatódhatott a hasznos(abb) munka. A takarítás is hasznos persze... még akkor is, ha holnap valószínűleg már nem sok fog belőle látszani...
Este 5 felé átmentem Karenékhez, vacsizni hívtak. Apu egyértelműen megkoronázta a hetet a marokkói menüjével. Nagyon fincsi volt :D Ja, és a húsvéti tojások is átadásra kerültek. Mivel Matt mindig megeszi a gyerekek csokijait (Yasmin múltkor egy levelet is írt neki emiatt, nagyon vicceset:)))... szóval így apu is kapott tőlem tojást, és akkor már anyu is. Aki annyira megörült, hogy meg is puszilt... kiderült, hogy már kb. 15 éve nem kapott senkitől :D
9 körül vonultam el, a nagy fazékkal, amiben aztán a sonkámat főztem :D Ez nem jön ide, de anyu ezt csinálta, és kíváncsi vagyok, hogy ti hallottattok-e már erről a fülből való vízeltávolítási módról? :) Anyu egy lábon ugrálva (nem mindegy ám melyiken:), a fejét oldalra fordítva, veregetve szabadult meg a medencében „nyert” víztől. Valaki? Én röhögőgörcsöt kaptam, annyira vicces látvány volt. Kérdeztem, hogy ez is valami dél-afrikai tuti-tipp-e? :D Hát persze, hogy az :D
Szombat reggel gymmel indítottam, onnan mentem dolgozni. Eléggé fájnak a térdeim, pedig mostmár nem is mentem a futógépre, csak a cross-trainerre. Ami viszont nem olyan típusú, amin rendesen ki tudod nyújtani a térded a megfelelő ütemben (Farnborough-ban olyanon voltam), hanem „sínes”... és ez is eléggé megerőlteti. És a jobb sípcsontom mellett is nagyon fáj... kézis korszakban is előjött ez a probléma néha, akkor is csak a jobb lábamban... most kímélem :D
Az iroda tök jó volt, kint százágra sütött a napocska, amit élvezhettem fél óráig, amíg Hajnival (aki benézett) elsétáltam a Waitrose-ba. Így legalább együtt megvettük a kenyeret és néhány extra tojást a mai brunch-unkhoz (breakfast+lunch:)
7-ig maradtam, még akkor is isteni idő volt, igaz már egy óriási zuhi után. Éreztem én kettő fele, hogy nagyon fülledt, nyomott meleg van... aztán 4 körül leszakadt az ég, még dörgött is, pedig itt nem igazán szokott... Meg mintha jégeső is esett volna. És a szél is feltámadt, de szerencsére lecsendesett minden estére, és kitisztult az ég :) Mindössze egy-két tócsa és az utunkra lógó nagy faág jelezte, hogy itt valami történt nem is olyan régen.
Este sonkát főztem, aztán már jó későn igaz, de elkezdtem pakolászni. Fél 11-kor kb., miután a sonkát elzártam. Elraktam végre a csizmáimat (bár anyu szerint ebben az országban sosem lehet tudni, nyáron is lehet őket hordani:), elrendeztem a cipellőket, most rend van! :) Jó érzés/szép látvány :)
Ma 9-kor keltem, aztán fél 12 fele megérkezett Hajni. A sonka nagyon fincsi volt, és olyan jól esett :D Itt az ünnepi ebédünk, asztal híján mindig a szőnyegen eszünk :D Ja, és nem ettük meg az összes tojást és kenyeret egyszerre :D A vodka-narancs azért befigyel, elvégre már dél volt :)))
.jpg)
Ebéd után jó nagyot sétáltunk: az erdőben, majd a csatorna mentén, végül megpihentünk a parkban, ahol nem voltak angolok :D Aztán megtaláltuk azt a részét is, ahol voltak :) Innen kisbolt, víz, majd a csatorna mentén, aztán az erdőn át haza. Ekkor már 4 körül volt, Hajninak mennie kellett 5 előtt.
Én pihiztem, aztán egyszercsak sikerült magam rászánnom a blogírásra. Néha úgy szeretném, ha maguktól leíródnának a gondolataim. Sokszor tényleg csak úgy van, hogy írok, jó, vége, gyors publikáljuk, és le van tudva. Tavaly is ez volt már a vége felé, azért tettem le a napi bejegyzésekről... és ez így nem nagyon van jól, mert meglátszik az írásokon... de jelenleg (sajnos) ez vagyok én, úgyhogy maradnak a bejegyzések akkor, amikor jönnek :D
Néhány dolog még kimaradt a mai postból, de egyrészt mindjárt éjfél, másrészt egy órája kb. elkezdett fájni a fejem, ami ugyancsak nem sűrűn szokott... de most a szemem fáradtsága okozza, úgy érzem...
Remélem tudok még írni Barcelona előtt, bár elég mozgalmas hétnek nézünk elébe. Fogalmam sincs mikor fogok rendesen takarítani, vasalni (bár ahhoz előbb mosni kell, anyu gondolom majd elindít egy adagot kedd reggel, és ennyi, vagy még ennyi se...) A héten csak három napom lesz velük, mert a péntek munkaszüneti nap a Royal Wedding miatt. 3 napig mennek suliba, aztán megint két Bank Holiday (péntek meg a jövő hét hétfő is, amikor én Barcelonában leszek, így csak egy szabadnapomba kerül a kis kiruccanás). Én mondjuk holnap meg az esküvőkor is dolgozom az irodában, de szerintem nem maradok estig egyik nap sem. Holnap tuti nem, Hajni jön elém 3-ra, együtt tekerünk majd haza.
Kellemes holnapot mindenkinek!!! Lányok, meneküljetek! :D
Utolsó kommentek