2010. január 17. -

Angliai au-pair- és irodai munkaélményeimről olvashatsz, kezdetben ékezetek nélkül :) Mindent persze nem tudok leírni, ami velem történik, nem tudom 100%-ig visszaadni, hogy milyen beszélgetéseink vannak, hogy bánnak velem, hogy érzem magam, de próbálom... Leírok sok - talán felesleges - dolgot, és még több fontosat elfelejtek, de az összkép azért remélem megvan :) Ha véletlenül kerültél ide, és fogalmad sincs ki vagyok, irány a "Csak úgy idetévedtél?"... Ha képeket szeretnél nézegetni vagy többet szeretnél megtudni Yasminról, akkor irány a "Képek + Yasmin" :)

Utolsó kommentek

  • MissMarple: Szia Viki, nem folytatod a blogot az új életedde... (2012.02.24. 12:11) Ami eddig kimaradt...
  • Timiaupair: Szijjja! Elkezdtem olvasni a blogodat, nagyon s... (2012.01.08. 10:58) Ami eddig kimaradt...
  • vica0330: A mostani bejegyzésedet olvasva már kicsit nyugo... (2011.12.03. 20:12) A döntés
  • Utolsó 20

A király és a beszéde

2011.03.10. 23:03 - vikiaupair

Ígérem a mostani bejegyzés kevésbé lesz keserédes, mint az előző :) Az idő még mindig tűrhető, bár a szél fújhatna kevésbé is. Tegnap is majd levitt a bicikliről... na meg a térdem mindig jobban fáj, amikor erős szembeszélben kell tekernem... „hegymenetben” a legjobb...

Sebastiannal jól elvoltunk reggel, port töröltem mindenhol... ismét arra a következtetésre jutottam, hogy jobban szerettem, amikor kisebb volt a ház, hiába néz ki jobban most :) Még jó, hogy a porszívózást hagytam utoljára, ugyanis Zulu egy hatalmas, szerteágazó fadarabbal sétált be az ajtón... alig bírta, édes volt :) Nem sokáig hagytam örömködni vele természetesen.

Miután anyu kérésének eleget téve fél 11-kor elzártam a kutyukat, mentem dolgozni. A kis műbőr-biciklizős-dzsekimben. Bizony ám :) Olyan jó idő volt! Hazafelé sem fáztam szerencsére :) Hajat mostam gyorsan, aztán 4 előtt átjöttem, lepakoltam az asztalt és el is kezdtem palacsintát sütni. Tegnap is. Az volt, hogy majd esznek, a maradékot pedig elviszem magamhoz, és megesszük Hajnival mozi előtt. Ja, mert voltunk moziban, de erről majd később. Szóval úgy volt, hogy esznek, de aztán végül nem ettek, mert mostantól ismét nagyon figyelünk Yasmini súlyára. Nekem is azt kellene, és mindannyiunknak... Nagyon küzd most fizion, mert – mint mindenki itthon Sebastian kivételével – ő is felszedett egy pár kilót... és most még a szokásosnál is jobban szenved szegény. Úgyhogy anyu mondta, hogy nincs palacsinta. Sebastian ehetett volna titokban, akart is, de szolidaritásból inkább csokit zabált :) Majd pénteken kavarok tésztát és szombaton reggelire kaphatnak a gyerkőcök, sleepover-vendég jön ugyanis megint, Yasminnak valami régi-új barátnője, akit én még nem ismerek.

Tusolás után fél 6 felé már elvonultam, negyed 7 körül aztán jött Hajni. Szépen megvacsiztunk, aztán elindultunk a moziba. 18:50-re volt kiírva... mivel itt még az otthoninál is több reklám előzi meg a filmet, csak háromnegyed után indultunk el tőlem. Popcorn-vásárlással, WC-vel, mindennel együtt még így is időben voltunk, pont a „Kérem kapcsolják ki telefonjaikat!”-ra értünk be, és negyedkor elkezdődött a film :) A király beszédét néztük. Alig voltam moziban, mióta itt vagyok, de ezt már január óta meg akartam nézni. Akkor döntöttem el, amikor Sebastiannal a csodás Gulliver utazásait láttam. Visszatérve a beszédhibás királyra: nekem nagyon tetszett, bár néha nehéz volt megérteni, nem egy poén maradt ki... De a lényeg azért „átjött”. A király feleségének skót akcentusához hozzá lehetett szokni, a Churchillt játszó bácsinak viszont nem értettem minden szavát... Colinunk mellett a Lionelt alakító Geoffrey Rush is nagyot alakított... Mozi után hazadobott Hajni, és ennyi volt a móka :)

 

Ma is a szokásos dolgok voltak: uzsi, Sebastian, suli Pauline-nal. Vicces egy nagymami, az biztos :))) A suliban csak egy problémám volt. Nem, most nem kellett a dán lány mellett ülnöm (nem is volt ott), még jobb helyem volt: én nem tudom, hogy Pakisztánban hányszor szokás tisztálkodni egy héten; vagy hogy mivel mossa kedves csoporttársnőm a ruháit; vagy esetleg valami nagyon különleges pakisztáni parfünöt használ... vagy talán mindezek együtt... nem tudom... de az tény, hogy akármi is okozza, az összhatás zavaróan büdös... Tudom, mostanában kevésbé tolerálok mindent, de ez tényleg bárkinek „orrot szúrna”...

Haza is jöttem Pauline-nal, ebédeltem, aztán átmentem kutyákat „őrizni”, majd fél egy után megjött anyu. Beszélgettünk a fiziról, Yasminiról, hogy hogy képes sokszor kellemetlen helyzetbe hozni az embert a beszólásaival :)))) Vasalgattam, vacsiztunk, úsztak, én vasaltam újra, tusoltunk, veszekedtünk (a WC-be dobta a strandtörülközőjét – szerinte vicces volt... szerintem meg egyáltalán...), öltöztük órákig, aztán fél 6 fele eljöttem.

Mivel még világos volt és viszonylag jó idő is, elindultam egy kis erdei sétára. Onnan visszatérve csendes magányomba burkolózva töltöttem az estét, mint általában. Nem gondoltam volna, de mintha néha hiányozna az esti iroda. Na nem az oda-vissza út, csak az, hogy ott legyek. Bár a daytime-ot nem akarnám visszacserélni estére, így legalább van egy kis rendszer a dologban...

A bejegyzés trackback címe:

https://vikiaupair.blog.hu/api/trackback/id/tr512729675

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása