Tegnap bolondok háza volt, de nem érdekelt, hiszen végre ehettem :) Nagyon-nagyon jól esett a Yasmini által olyannyira utált bran flakes reggelire :)))) Megdicsértek, hogy milyen ügyi voltam, hogy kibírtam :)
Megpróbáltunk rendet tenni káoszföldön, le kellett volna fényképeznem a terepet szőnyegezés előtt... gyors fürdőtakarítás, aztán fél 10-kor már mentem is dolgozni, de csak egyig, hogy 2-kor át tudjak jönni. Persze nem végeztek még akkorra, így anyuval a konyhában ragadtunk, ráadásul teljesen elbarikádozva, hogy a kutyák ne zavarják a szorgos szőnyeges-kezeket. A ház semelyik részébe sem lehetett eljutni, mindenhova a nappalin át vezet az út :) Karen így egész nap a konyhában meg a kertben volt. Ezért nem is mosott, azt mondta... mondtam, hogy amúgy sincs mit, mivel minden nap mosok, mint a hülye, full adagokat... péntek reggelre csak egy jutott, amit csak meg kellett szárítania. Mivel nem volt mást tenni, büszkén mutogatta, hogy kisikálta a mosogatókat... a jövőben majd én is mindig felhívom rá a figyelmet :D
Egyszercsak aztán kimondták a varázsszót: végeztünk! Birtokba vehettük az új nappalit. Porszívóztam, majd bútorokat tologattunk, pakoltunk, pakoltunk és pakoltunk. Közben apuéknak is segítettünk, aztán hazaért Yasmin... tusolni akart... ez tudjátok mit jelent. Mostanában állandóan... elege van már mindenkinek belőle...
Én rendbehoztam a konyhát, ott is voltak állapotok. Miután bent minden a helyére került, kint is rendet tettünk... a ragasztószagtól megfájdult fejemnek jót tett a friss levegő, bár lehetett volna kevésbé hideg is :) Apu mondjuk pólóban, és zokni nélkül felvett cipőben menősködött... mondtam, hogy meg fog fázni :) Ezután bent tettünk-vettünk újra, pezsgőt bontottunk, majd megjött a vacsoravendég, a dél-afrikai jóbarát... sok érdekes dologról szó volt: jótékonykodásról, Dél-Afrikáról, stb... közben persze vacsiztunk is, a gyerekek kicikizték a cuccait, aztán elmentek aludni. Kérdezgetett megint a „srácról a repülőről”, meg egyéb pasiügyekről, pasiideálról... anyuék jót nevettek, mikor közöltem, hogy fontos az önbizalom, de annyi azért nem szükséges, mint amennyi neki van :))) Ment a csipkelődés azért egész este, cappuccino-gyerekek és egyebek (nem tőle, ő teljesen fehér, csak Yasmin még pont ébren volt, amikor a srác kérdezett a pasikról, és Yasmin közölte, hogy „Viki cappuccino-gyereket akar”... nem akarok, csak nem lennék ellene) Vannak ennek azért nem publikus okai... mármint annak, hogy „ennyire szereti magát”... de apu is mondta ma, hogy tegnap tényleg sok volt, szerintük az is benne van, hogy fel akart előttem vágni. Minden korban szóba jöhető nőneművel szemben így viselkedik valószínűleg, mióta szétmentek a görög lánnyal. Múltkor a pubban anyuék még ajánlgatták is nekem, de csak fun-célokral :D
Fél 11-kor mentem haza, tusiztam és lefeküdtem.
Ma elég uncsi, eseménytelen napunk volt Louanne-nal... 5-kor hazagurultam apu egykor menő bringáján világosban!!! (amikor jöttek ágyat cserélni hozzám, ránézett, és sajnálkozva kijelentette, hogy „It used to be a cool bike, Viki...” :))) Tusoltam, és jöttem is át sittelni. A gyerekek viszonylag jók voltak, bár Yasmin ma is mindenáron arcpakolást akart, egy nagyon kicsit össze kellett vele veszni... még az apját is felhívta (tudta, hogy anyu úgyis nemet mondana), aztán állította, hogy apa megengedte... ami elképzelhető, sőt valószínű, de én akkor sem... hogy én ne hozzak döntéseket, „apa megengedte”... én akkor sem. Pont. Érdekes módon gyorsan túltette magát rajta :) Aztán persze bocsánatot is kért, mint mindig, mindenért. Folyamatosan kérlel, hogy maradjak jövőre is, legalább még fél évet... de három év, vagy akár két és fél is... egyszer el kell szakadni :)
Egy rövid vitát leszámítva nem volt baj velük, negyed 10 után ágyban voltak mindketten, én pedig nekikezdtem blogot írni, és közben persze mostam, mint mindig. Ugyanis az a fehér adag, amit még tegnap délután-este mostam ki, és nyilván csak egy részét tettem a szárítóba... mondanom sem kell minden érintetlen maradt... tehát legalább 24 órája vizesen ültek a mosógépben a ruhák. Engem már nem zavar. Oké, biztos dili nap volt ez is, de azért na...
Blogot írtam, borozgattam, aztán fél 12 előtt valamikor megjöttek. Ismét egy kicsit beszédesek voltak :) Kérdezte is Karen a minap, hogy ugye nem voltak nagyon becsiccsentve a múltkori buli után? Mondtam, hogy de, mert amikor be vannak, mindig csomót akarnak beszélgetni velem, amikor meg fáradtan hazesnek, nem :) És szombaton beszélgettünk :D Mint ahogy ma is... a tegnap estéről, okokról, benyomásokról, Yasminról, szerepekről... és búcsúzóul a rettegett jövő hétről... reggeli fizio 3 hétig = sírás már holnap estétől...
El is felejtettem mondani, hogy a héten megjelent az a cikk, amiről azt hittük, hogy nem fog. Nem tudom, hogy emlékeztek-e, szerintem már írtam korábban az újságírónőről, aki azt gondolta, hogy Yasmin a műtét másnapján már táncikál... na most megjelent a cikk, „A legyzőzhetetlenek” címmel a „Take a break” című, Anglia egyik legnépszerűbb női magazinában. Yasmin mellett több brit gyerkőc rövid történetét is megismerhetik az emberek, több-kevesebb pontatlansággal... Yasmini viszont nagyon örült neki, pénteken, a megjelenés másnapján már vitte is az iskolába mutogatni. Két kép is van róla, az egyik, amin Dr. Parkkal vigyorog... ő az egyetlen, akiről Dr. Parkos kép is bekerült az újságba, úgyhogy emiatt külön boldogság van :)
Huncutkacérna, köszönöm a kommentedet. Hidd el, én is így látom a helyzetet... és tisztában vagyok vele, hogy iszonyatos szerencsém van velük :))) Maradnék is meg nem is kint... de inkább igen. Muszáj lesz erőt vennem magamon, és elkezdenem itteni barátokat szerezni... Hajni is hazamegy egyszer... van egy-két tervem, de egyelőre nem szeretném őket világgá kürtölni. Bízom a tavaszban :)
Utolsó kommentek