Au-pair vagyok Angliában

Meglepő módon szinte kipattantam az ágyból reggel. Negyed 8-ra átjöttem, kiürítettem a benti kukákat (megint több, mint tele voltak, grrrr....), és a mínusz nem tudom hány fokban kivittem a fagyott kukákat, még a kiskapu „zárja” is be volt fagyva, alig bírtam kinyitni.

Mivel otthon ma jött a Mikulás, vettem a gyerekeknek egy kis édességet, ilyen kis hengerben, kinek-kinek a maga kedvencét. Na meg mindenki kapott egy minimikit, még a morgós fizios nőnek is adtam egyet, mert kimaradt. Pakolásztam, amit tudtam, de igazából csak negyed 10-kor kezdhettem el, akkor ment Yasmin suliba, anyu pedig az állomásra, onnan pedig Londonba karácsonyi vásárolni. Ja, Sebastian olyan kis dili volt. Többször indul el felszerelés nélkül a háztól, ma például az iskolatáskája nélkül. Ez mondjuk gyakran előfordul :) Kérdeztem megint, hogy melyik világban él?? A sajátjában, ahol meleg van, ezért nem veszi fel a dzsekit sem sokszor :)))))

Fürdőszoba, porszívózás, apuval egy-két szó, aki hazaugrott átöltözni, majd felmosás. Jaj képzeljétek, Sebastian szombaton és állítólag tegnap is takarított itthon, annyira unatkozott. és persze mondta, hogy le akart venni egy kis terhet anyu válláról :) Szombaton nagyon korán kelt, és nem ébresztett fel senkit... legalábbis azt hitte :) Mert kipakolt a mosogatógépből, csak nem gondolta, hogy az csörömpöléssel jár :))) Aztán állítólag rá is szólt később az apjára, amikor letett egy bögrét a pultra, hogy ne oda tegye, mert ha nem vette volna észre, épp előtte pakolt be mindent a pultról a gépbe... legalább már tudja  milyen érzés, ha csinálsz valamit, és... tudjátok :) Le is törölgette amúgy a pultot (anyu szerint inkább sikálta:), és a nappaliban is pakolt. Tegnap pedig felmosott a konyhában. Mondjuk szerintem mostmár fizetnek neki érte... a múlt héten például három órán keresztül takarították a BMW-t... hát, nem rossz órabért kaptak érte, annyiért én is kitakarítanám :) Ezzel mondjuk nem feltétlenül értek egyet, mármint a fizetés részével, dehát sok minden nem úgy megy itt, ahogy én csinálnám/szeretném majd a jövőben. Bár azzal Karenék is tisztában vannak, hogy mindenük megvan, több is, mint kellene, és hogy el vannak kényeztetve. De ennek ellenére (nem mintha kizárná egymást a kettő:) nagyon jólneveltek és tisztelettuóak, és valamilyen szintig tudják, hogy nem mindenki számára természetesek mindazok a dolgok, amik számukra azok!

Fél 12 felé végeztem, aztán ebédeltem, még pakolásztam egy kicsit, harisnyát varrogattam, felhívtam a nőgyógyászt és a fogorvost. Alakul a program :) Mondjuk a fogorvosra még két hét múlva hétfőn rácsörgök, hogy pontosítsunk, akkor már otthonról :)

Gyorsan eltelt az idő... 3-kor aztán begyűjtöttük a gyerkőcöket Pauline-nal. Yasmin olyan hisztit levágott a kocsiban, legszívesebben lekevertem volna neki egyet, de szerintem a nagyi is... mindenáron be akart menni a boltba chipsért, mert volt egy fontja, és szerinte anyu megengedné, hogy most vegyen rajta chipset. Mondtam, hogy én meg nem, különben is reggel, mint mindig, közölték a gyerekekkel, hogy ÉN vagyok a főnök :)))) és viselkedjenek. Úgyhogy Yasmin hiába nyavalygott, nem lett chips. Pauline aranyos volt, bele se szólt, csak hajtogatta, hogy „Viki a főnök, engem hagyj ki ebből!” :)))) Mert Yasmin gondolta, hogy ha őt ráveszi, hogy álljon meg a boltnál, akkor engem megkerülhet. Hát nem! :) És még Sebastian is nekem adott igazat, szóval nem lett chips. De hívjuk fel Karent... ez előjött még a délután folyamán egyébként :)

Mire hazaértünk, lenyugodott, bocsánatot kért... gyorsan összedobtam egy carbonarat, miközben Yasminnal WC-ztünk, öltöztünk... gyors vacsi, persze harmadik adagot is kért volna... ezért kellett volna felhívnom anyut. Na persze... sose hívtam még fel „sittelés” közben, majd pont ilyenek miatt fogom zaklatni :)))))

Elpakoltam, majd olvastam diszlexia-házi-szavakat Sebastiannak. Annyira aranyos amúgy, nem kell neki könyörögni, hogy csinálja. Általában csak az a kérés, hogy hadd nézze végig azt, amit éppen néz, aztán szó nélkül jön, akármilyen háziról is van szó. Tényleg egy angyal... Ezután még ruhákat pakoltam, mert ma is egész nap ment a mosógép. Reggel azt hittem elájulok a szennyeskupac láttán... de csak elfogyott a nap végére :)

Fél 6-kor aztán Pauline elvitte Sebet teniszre. Mostanában (na jó, a múlt hét óta) tényleg figyel rá, hogy kikapcsolja a tv-jét és lekapcsolja a villanyt, ha elmegy valahova. Múlt héten vicces volt valamelyik nap, mert éppen mondta az apjának, hogy nézze meg milyen ügyes, mostanában nem felejti el ezeket... de ez még hét elején volt, és akkor is pont én kapcsoltam le a villanyt meg ki a tv-t, és mondtam is, hogy „persze, mert én voltam” :) Erre mondja Seb, hogy „jó, most te, de a múltkor én is lekapcsoltam”. Ezek a „nagy” dolgok... :)))

Yasmint rávettem egy kis sétára a fürdőig, aztán tusoltunk. Kezdett volna nyavalyogni még indulás előtt, de mondtam, hogy ne merészelje megint elkomolytalankodni attól még, hogy anyu nincs ott, ne okozzon nekem csalódást, stb... és nem is volt semmi gond :) Tusiztunk, öltöztünk, aztán minden vita nélkül kimászott a konyhába. Tényleg megszokta már, hogy otthon nincs kerekesszék, kivéve ha barátok vannak náluk. Beszélgettünk, forrócsokizott, és persze karácsonyi dalokat hallgattunk. Hacsak nem a kareoke változat ment, amikor csak ő énekelt... nem kívánom senkinek. Énekhangjának fejfájás-okozó képessége az enyémmel vetekszik :))) A karácsonyi dalokat amúgy nem bánom, már egy hete mennek :) Otthon is én voltam az, aki a többiek agyára ment a Santa Claus is coming to town-nal és társaival :)

7 körül aztán megjöttek anyuék. Gyors átadtam az üzit: telefonált ugyanis a pasi, akitől a triciklit veszik, hogy holnap ebédidő tájékán el tudná hozni, tök rendes tőle. Azt azt hiszem írtam a múlt héten, vagy valamikor, hogy megnyerték az ebay-en. Gyors élménybeszámoló mindkét részről, anyuval kicsit még beszélgettem, aztán háromnegyed 8 körül eljöttem. Jó hosszú nap volt.

Huh, amúgy megint nagyon hideg volt egész nap. Újra repkednek a mínuszok, úgyhogy megint minden fagy és csúszik. Itthon pakoltam, blogoltam, és videókat nézegettem: például Vecát (csodálatos hangja van ennek a lánynak), és imádom ezt a dalt, az eredeti Quimbyset, a Csík zenekaros feldolgozást és mostmár ezt is: https://www.youtube.com/watch?v=ToDGj2zFWQU A másik, amit nézegettem, például ez: https://www.youtube.com/watch?v=121r0YLbjFM Emlékeztek, ugye? Iszonyatosan szerettem, most is nézném, ha lenne szerintem! :) Játék határok nélkül...

Most pedig alvásidő, ezúttal egy kicsit korábban. Ha végignézek az időpontokon, hát... nem tartott sokáig a koránelalvós időszak... Itt egy kis kép a cukifiúról a The Wantedból, Karen kapta le a kivetítőt, de így is szép :))) Kellemes napot lányok!! Ez a tekintet az én miki-ajándékom Nektek, innen a messzeségből! (nem tudom, hogy hímneműek olvasnak-e au-pair-blogot:)

Ide nem illő utóirat :) : két dologról még a múlt héten akartam írni: az egyik, hogy az angolok borzasztóan csalódottak amiatt, hogy az oroszok kapták meg a 2018-as foci vb rendezési jogát... még az is beszélt róla, akit amúgy nem érdekel a foci. A másik pedig elég vicces és egyben megdöbbentő, hogy valaki tényleg ennyire idióta (hacsak nem fogadásból csinálta, ez lehet az egyetlen elfogadható magyarázat, kifogás): egy nő a múlt héten komolyan felhívta a 999-et, hogy bejelentse, hogy valaki ellopta a hóembert a kertjéből. Mert egyfontos érmék voltak a szemei, teáskanalak a karjai. Halálkomolyan... És még mondja is, hogy nem viccel...

Bocsi, csak ma volt időm megírni a tegnapi beszámolót. A mai napot pedig rövidre fogom, mert máris holnap van, fél egy...

Fél 9-kor keltem magamtól, és mivel tegnap eldöntöttem, hogy Guildfordba megyek, háromnegyed 10-kor fel is kerekedtem, és elindultam North Campre. Gyalog, így legalább közelebbről megvizsgáltam a fát meg az árkot, ahova pénteken belecsúszott egy kocsi, és akikhez apu hívta a mentőket... A pubnál aztán egyszercsak meghallottam Matt hangját, aki Yasminnal a boltba tartott: felvettek és elvittek az állomásra, igaz tök ellenkező irány :) Így jó hamar odaértem, vagy fél órát üldögéltem, de nem baj (Yasmin mondta, hogy szólhattam volna, és akkor nem vesznek fel :)))

Guildford: hering-jelenség mindenhol, de a jó karácsonyi hangulattal, na meg az én (valamiért) jó hangulatommal egyesülve tulajdonképpen élvezetes volt. Énekelgettem a karácsonyi dalokat mindenhol, és ami a legfontosabb: egy-két Camberley-ben beszerzendő apróságtól eltekintve MINDEN megvan, amit akartam!!!! Talán ezért vagyok jókedvű, nem nyomaszt tovább, hogy mikor-hol-mit? :)) Mondjuk egy kisebb vagyonnal rövidítettem meg magam, és kivételesen saját részre nem sok dolgot vettem: csak könyvet, sapkát, és kesztyűt. Sőőőt: Sebastaiannak szülinapi ajándékom is van már, és Pauline-nak is (neki január 1. a szülinapja). Vicces volt, mert a HMV-ben kétszer is voltam, meg is ismert másodjára a „vásárlóeligazító” srác. Szegény még mindig ugyanott állt. Megbeszéltük, hogy hosszú nap ez mindenkinek :)))) Bár nyilván szívesebben lett volna a helyemben.

Tehát jól eltelt a nap... az ötórási vonattal jöttem haza, aztán egy kis séta is várt rám. Elég hideg volt már, 0 fok alatt vagyunk ismét. Lehet, hogy csak egy enyhe napunk volt? El is nyaltam egy párszor majdnem... ami a rengeteg táskával nem lett volna annyira jó móka. Meg is kellett egyszer állnom, mert félig kiszakadt az egyik. Eddig nem vettem észre, hogy hiányozna valami...

Itthon elpakoltam, skype-oltam anyáékkal és Hajnival, X-factort néztem (jó volt Alexandra Burke-öt és a BEP-t a tegnap után újra látni) és blogoltam. Most pedig be is fejezem. Háromnegyed egy van, reggel pedig negyed 8-ra megyek...

Ja, már csak annyit, hogy Yasminék tettek fel új bejegyzést, a Jingle Bell Ballról is: http://yasminsomers.wordpress.com/ . Én már megszponzoráltam a kisasszonyt 10 fonttal :)

Fél 9-kor keltem, egy ideig csak netezgettem, tettem-vettem, élveztem, hogy szombat van és itthon vagyok :) Mivel a vonatok még mindig nem jártak rendesen, írt Karen, hogy fél 11-re menjek reggelizni, aztán indulunk is. A reggeli sült baconos zsemle volt... Yasmini egész héten ezt várta, és az eredeti terv az volt, hogy 9 körül hoz át nekem (eredetileg dél-fél 1 körült indultunk volna)... vagyis ő 8 órát mondott még péntek este, de mondtam, hogy 8-kor nekem semmit ne hozzon :))))

Tehát átballagtam, anyu még készülődött, csukott ajtók mögött. Ez fontos. Ugyanis mikor végre előbukkant (indulásra készen), rögtön nagy nevetés tört ki, amikor megláttuk egymást. Sikerült ugyanazt a ruhát felvennünk, illetve a színe különböző, de azon kívül teljesen ugyanolyan. Emlékeztek, amikor anno megkért, hogy neki is vegyek olyan rucit az ESPRIT-ben, mint az enyém? :) Na ez volt az :) Mondta, hogy még majdnem fel is hívott... Sebaj, visszavette azt, amit először vett fel, így mondjuk harisnyacsere és egyebek is szükségesek voltak... Matt szerint maradhatott volna abban is, az egyenkabátunkkal tényleg egyformák lettünk volna :)

A fél 12-es vonattal mentünk Wokingból. Amire sosem gondoltam: Yasmin esetében nézni kell, hogy melyik az az állomás, ahol fel tud szállni, ha megy valahova, és melyik az, ahova érkezni tud... a kisebb állomásokon csak lépcsőn lehet feljutni az átjáróra a másik vágányhoz. Ez azért rossz, mert például ha napi retúr jegyet (ami ugye csak pár penny-vel drágább a „csak oda”-nál) szeretne venni Londonba mondjuk egy Farnborough-ban élő kerekesszékes,  akkor nem tudna, mert Farnborough-ba csak érkezni tud, mert nem tud átjutni a másik vágányra, hogy felszállhasson. Máshonnan kell mennie. Általában olyan helyről, ahol csak felszállni tud, érkezni nem... így duplán fizet. Na mindegy, ez csak érdekességképpen... amíg nem kerül az ember közel ezekhez a dolgokhoz, addig nem is gondol ilyenekre. Mint ahogy én sem tettem eddig. Szóval Woking (nagyobb állomás, van lift), vonat... végig álltunk, de nem volt hosszú, délre már a Waterloon voltunk. Anyu is megfigyelte már, és ma is megtapasztaltuk, hogy itt Angliában mennyire nem segítenek az emberek... Yasmint úgy szenvedtük fel a tömött vonatra a székkel, közben csukódtak az ajtók...

Első utunk egy étterem-bárba vezetett a Temze-parton. Mivel már dél elmúlt, anyu úgy gondolta, hogy megérdemlünk egy kis koktélt. Vagy kettőt :) Egy kicsit üldögéltünk, majd belevetettük magunkat a karácsonyi forgatagba. Ez furán hat, de egy kicsit „otthon éreztem magam” a karácsonyi vásáron: sapkás-kesztyűs, kajás, kézműves standok, tisztára, mint Szegeden :D csak mindez a Temze-parton. Persze azért idén sem marad ki az életemből a Dóm tér és a Széchenyi tér, na meg a Dugonics :) csak kicsit későbbre tolódik.

Csak egy kis kitérő: itt nemcsak karácsony táján, hanem mindig vannak mindenfélének beöltözött emberkék, akikkel egy kis pénzért lehet fényképezkedni. Tegnap volt szerencsénk megcsodálni Donald kacsát fej nélkül... ez még OK, nyilván néha szüksége van egy kis friss levegőre... gondolná az ember... Tudom, hogy itt én is kisebbség vagyok, de ez a nő még inkább, ha értitek... nem vagyok rasszista, általában semmi bajom a barnább bőrűekkel, otthon sem, és most persze nem a feketékről beszélek, mert velük aztán végképp semmi gondom nincs (és otthon alig vannak). Szóval a fejetlen Donald kacsa friss levegő helyett nagyban bagózott a szaladgáló gyerekek között, közben telefonon – a hangsúlyból télve – vitatkozott valakivel... Elég érdekes látvány volt. Aztán mikor másodszorra sétáltunk el mellette, jött oda, és intett Yasminnak, hogy menjen felé... na persze... fujj.

Vissza a karácsonyi vásárra: ettünk sajtos palacsintát, sült gesztenyét, jót sétálgattunk, majd elhajóztunk az O2-hoz. Vizitaxi pontosabban, kényelmes ülésekkel, kávézóval. Egy cseppet könnyebb volt ezzel, mint metrózni Yasminnal... gondolhatjátok, még ha itt lenne is rá lehetőség, nem úgy, mint Pesten... na de majd a 4-es metró :))) Egyébként pár megállónál talán már van lift, nem tudom... Na de mindegy is.

Odaértünk, felmértük a terepet, aztán megvacsiztunk egy étteremben az ezer közül, és ittunk egy újabb koktélt. Ja, de előtte még csináltunk egy saját videoklipet. Tök ingyen volt, beálltál egy félgömb-szerűségbe, kiválasztottál a 4 dal közül egyet, azt csináltál, amit akartál kb. fél percig, rögzítették, és 20 percen belül elküldték e-mailben. A rossz csak az volt, hogy nagyon keskeny volt a „kép”, és hárman nem nagyon fértünk. Én többször „kisétáltam”, állandóan vagy anyut vagy a kijelzőt néztem, hogy éppen benne vagyok-e... lényegében elröhögtük az egészet. Ezt vacsi előtt és után is eljátszottuk. Karennek megvan, de szerintem nem is kérem meg, hogy küldje el nekem :))) Nem akarom látni :)

Miután kiszórakoztuk magunkat, átmentünk az első ellenőrző kapun, ahol Karent megkérte a pasi, hogy majd adja le a nagy fényképezőjét (csak kicsiket lehetett elvileg használni), majd a buli után visszakapja. Mivel a következő pasi nem kérte, anyu elrejtette Yasmin kabátja alá, így később nem kérte senki :) Még volt időnk a kezdésig, és Yasmin mozgáskorlátozott jegyei a színpad mellé szóltak, ahova a VIP bár-részlegen keresztül vezetett az út. Gondolom általában ez a VIP, most nyilván mindenkit beengedtek, akiknek ezen keresztül kellett menni. Itt még ittunk egy kis vodka-narancsot, vagyis én azt ittam. Egyébként gyönyörű volt ez a bár, ízléses volt berendezés. Fél 6 körül aztán bepróbálkoztunk Yasminék szektorában... no luck... a pasi mondta, hogy biztonsági okokból nem engedhetnek több embert a szektorba... anyu mindent megpróbált. A pasi azért javasolta, hogy próbáljuk meg a Customer Service-es lányoknál is. Ott is ugyanezt fújta, hogy minden jegy elkelt, és nem engedhetnek be több embert, bla-bla-bla. És hogy majd kérdezze meg anyu a „beengedő” pasit... mondtuk, hogy ő küldött bennünket. Hát Karen tényleg minden kártyát előhúzott, millió okot sorolt, hogy miért kellek én oda, és hogy tavaly is a felénél csomóan csak úgy bementek, stb... de nem sikerült, úgyhogy elváltak útjaink. Ők egyébként a színpad bal oldalán (szemből nézve) ültek, közvetlenül mellette szinte, iszonyat jó helyen, így lesznek majd jó képeim is :)))

Az én helyem a színpaddal majdnem szemben volt, jó messze, de legalább beláttam szinte az egész arénát. A negyedik szinten voltam, de annak az alján, lehetett volna sokkal rosszabb is :))) Nagyon élveztem az egészet egyébként, iszonyatosan jó karácsonyos hangulata volt az estének. A fellépők: Taio Cruz, Alexandra Burke, Jason Derulo, McFly, Duffy, Nicole Scherzinger, Olly Murs (annyira cuki!!:), The Script (annyira jók!!!), The Wanted (annyira szép az egyik srác!!:), ééééééééééés a The Black Eyed Peas, akik a legeslegjobbak voltak!! És most úgy érzem, el kell mennem egy BEP-koncertre jövőre! :) Azt hiszem mindenkit felsoroltam... Cee-Lo Green nem ért oda, ugyanis a hó miatt Amszterdamban ragadt... nem baj, úgyis csak egy számát ismerem azt hiszem. Nicole Scherzingertől pedig csak az utolsó dalt, a „Poison”-t láttam, mert kimentem WC-re meg sorban álltam egy kis frissítőért :) De nem is igazán szeretem a csajt... bár Karen szerint nagyon jó volt, és vagy három Pussycat Dolls-számot is énekelt a sajátja előtt.

Az egésznek olyan fél 11 fele lett vége, viszonylag gyorsan megtaláltuk egymást és Nobbyt, a magántaxist (nem tudom, hogy hivatalosan mi, de nincs taxis igazolványa, nem parkol a taxidroszton, csak ilyen apu-féléket fuvaroz már hosszú évek óta... Yasmin kérdezte, hogy honnan tudják az emberek, hogy taxi, ha nincs neki táblája/lámpája/jelzése? Hát, nem kell tudniuk, mert nem igazából nem is taxi, inkább sofőrszolgálat-félének nevezném. Kérdezte amúgy tőlem, hogy megyek-e a céges karácsonyi bulira? :) Mondtam, hogy nyugodjon meg, nem :))) (20-án lesz, amikor én már túl leszek a mórahalmi vásáron és sok-sok finomságon OTTHON:)))))

Elég sokáig tartott az O2 környékéről kikeveredni, így negyed egy körül értünk haza. Yasmini jót aludt hátul mellettem, még horkolt is :) Amúgy egész nap nem volt igazi hideg, plusz 6 fok volt még hazafelé is. El is olvadt majdnem az összes hó... na ezt azért nem bánom, ennyi elég volt. Csak most pont az undorító, átmeneti latyakos stádiumban vagyunk...

Én végül fél 2-kor feküdtem le, nem kellett altatni. Fárasztó nap volt. Ja, egyébként nagyon elégedett vagyok a pár hete vásárolt TK Maxx-es csizmámmal, kiállta a próbát: 12 óra mindenféle fájdalom nélkül :)))

8-ra mentem át, és ahogy az valószínű volt: nem mentek fiziora. Ehelyett éppen ment a vita: Yasmin mindenképpen szeretett volna suliba menni, míg Sebastian azt mondta, hogy ő nem kockáztatja az életét :)) Karen úgy döntött, hogy senki nem megy sehova... hurrá! Mivel tegnap már mindent megcsináltam, ma csak az általános takarítás volt a dolgom, na meg a porszívózás után plusz felmosás, újra... és úra csak fél óráig látszott meg. Hiába, ha a sós trutyi megszárad, undorítóan mutat a fekete padlón... és az sem javítana sokat a helyzeten, ha mindenki levenné a cipőjét, mert hogy a drága kutyus állandóan ki-be járkál, na meg Yasmin székével sem tudunk mit kezdeni, szépen húzza a csíkokat maga után. Ezért különösen szívás nálunk a hó, Yasminnal ilyenkor sokkal nehezebb. Mármint a kocsihoz jutás, kocsiba be-kocsiból ki... na meg fáj a szíve szegénykémnek, hogy igazán nem tudja élvezni a havat, amellett, hogy amúgy is szenved: hideg a kerék, vizes-saras-mocskos lesz a ruhája egy pillanat alatt...

Na de térjünk vissza rám, mégiscsak az én blogom :) Egész jól tudtam haladni, mert Yasmin karácsonyi kártyákat gyártott a szobájában (a tegnappal ellentétben ma nem akart hozzám átjönni), Sebastian pedig tv-zett, szinte mintha itthon sem lettek volna. Szinte.10-kor elvonulhattam (ma nem törtem össze semmit... tegnap sikerült megrövidítenem a pohárkészletet...), összekaptam magam, aztán Matt hazajött, beugrottam a kocsiba, és visszavitt az irodába, majd hazajött, és maradt is :)

Louanne-nal voltam, aztán Sarah is befutott, és még tennivaló is volt. vicces, hogy a jó miatt alig voltak: hárman a sales-en, Gemma egyedül a könyelésen, meg mit ketten-hárman. Jaj, emlékeztek a múltkori macskás-fényképezőgép-elvevős-strandon-securitysek-által-üldözős sztorira?? :) haha... a nő most újabb panasszal élt: poszttraumatikus stresszben szenved, éjszakánként mindig török börtönnel és macskákkal álmodik :D Jó, ez konkrétan nem vicces, de maga a teljes történet igen :) Kb. ennyi érdekes történt, na meg Louanne-nal elég sokat beszélgettem ma is, de kettőkor aztán jött értem apu, igazán jól jártam :) Rendesek, hogy csak így elfuvaroztak, hogy kereshessek egy kis pénzt :)

Én maradtam Sebbel, a többség pedig elment orvoshoz: a csípő-dokihoz. Sebastiannal elmentünk az erdőbe, hogy kipróbáljuk a szánkószerűséget, amit tegnap alkotott. A baj csak az, hogy a csúszós része van fából, az ülős pedig fémből :) Persze nem nagyon mozdult, hiába a domb és a lejtő :) Ennek ellenére jól elszórakoztunk!

Kb. 5 fele hazaértek, nagyon jó hírekkel (és éppen megmentve engem Sebastian következő játékától :) Először ugye úgy volt, hogy február-március környékén kell majd a csípőjét műteni, aztán az, hogy nyáron, hadd erősödjön. Most pedig azt mondta a doktornő, hogy várhat, egy évet biztos (az SDR-től számítva), de akár kettőt is. Ami azért jó, mert az újra nagyon legyengíti majd, legalábbis egy jó darabig nem fog tudni utána csinálni semmit. Muszáj megerősödnie addig! Sok „standing frame” és sok séta... combizom kell legfőképpen...

Még ittunk egyet, dumáltunk, aztán fogtam a kis tejemet (amire Yasmin emlékezett ma is, hogy venni kell nekem, nagyon büszke volt magára :) és a chilli con carnemat, majd valamikor 6 előtt eljöttem, majdnem Karen is jött velem, Yasmin ma is lefárasztotta... Tegnap amúgy mondta, hogy ma könnyű vacsi lesz, mármint hogy nem főz semmit. Mondta, hogy lehet, hogy pizzát rendel, mert olyan kedves a gyerekekhez. Én meg mondtam, hogy „és lusta” :))) Aztán felvetette a fish&chipset, ami nem lett volna ellenemre, de egye fene, a chillis babbal is kibékülök :)

Ja, egyébként nem biztos, hogy holnap járni fognak a vonatok, úgyhogy nem tudjuk még, hogy vonatozunk vagy pedig odafelé is taxizunk-e. Ez majd holnap kiderül. Az itteni hó nem lehet akadály szerintem, nem tudom, hogy a vonal többi része hogy áll ez ügyben :)

Itthon ettem, skype-oltam egy kicsit anyusékkal, rendbeszedtem magam, tusiztam, stb. Már jóval 10 után kezdtem el blogot írni, éspont akkor kezdődött A tolmács című film, ezért haladok lassan az írással...

Karen tegnap tök rendes volt. Számolgattam a vagyonomat, meg hogy mit mikor fizetek be/veszek ki az automatából, mert megint készpénzt viszek haza, nem utalok. Kérdezte, hogy odaadja-e jóval előrébb az utolsó heti pénzemet és az otthon töltött két hetemet? De nem kell, elég lesz ha közvetlenül utazás előtt befizetem, 4 nap múlva a számlámon lesz, nem igazán akarok abból a pénzből költeni otthon...

Bár a filmnek még nem volt vége, de el kellett kapcsolnom az ITV-ről, mert elviselhetetlenül zúgni kezdett... Már egy óra, azt hiszem alszom... azzal a tudattal azért más, hogy holnap szombat, és mégsem megyek dolgozni :))))

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán ott, hogy már amikor fél 4-kor felébredtem és kinéztem az ablakon, láttam, hogy valószínűleg hosszú nap vár rám... Bert 6-kor kezdte a lapátolást, meg valami hangos gépezetet is üzembe helyezett már 7-kor... 8-kor pedig már apu is bőszen lapátolt kint, amikor átmentem.

Persze Yasmin és Karen nem mentek Oxfordba, és a suli is bezárt mára. Az a vicces, hogy kb. 15 centi hó van, és a mi kis utunk kivételével semmi gond nincs az utakkal... mondjuk itt, ahol nincs téligumi, vannak viszont kisebb-nagyobb dombocskák, lejtők, emelkedők... valóban egy kicsit veszélyes. De nálunk azért soha nem zárt be a suli ennyi hó miatt...

A házban oltári kupi volt reggel, anyut 6-tól már kiidegelték, mondta, hogy egy percre sem ült még le, pakolászott ő is rendesen. Igaz, hogy amúgy sem terveztem ma suliba menni, de azt díjaztam volna, ha a gyerkőcök nincsenek itthon. Yasmin ma is extra-idegesítő, akaratos, parancsolgató volt. Már mindketten kiabáltunk rá délután... Karennek már 8-kor elege volt belőle... gondolhatjátok: azt mondta, hogy inkább lenne félúton Oxfordba... pedig elvileg ugye élvezni kellene a plusz szabadnapot. Persze nem tudtam semmit igazán csinálni, amíg otthon volt a kisasszony... szerencsére valami projekten dolgoznak Berttel, úgyhogy átment, és az egész délelőttöt ott töltötte. Csak ceruzákat vittem át, WC-re vittem, meg ilyenek, de mégsem zaklatott minden percben. Anyu pedig elvitte aput az állomásra, aki ment Londonba, így meg tudtam csinálni mindent, amit akartam, és még palacsintatésztát is kavartam. Ja, és fel is mostam. A fekete padlón gyönyörűen mutatnak a szürke-fehér láb-, tappancs- és keréknyomok, ahogy szárad... tehát felmostam, aztán hazajöttek, és kb. fél óra múlva ugyanolyan volt... na mindegy.

Déltől kb. egyig egyedül voltam, mert anyu elment Sebbel kutyát sétáltatni meg csúszkálni. Hazaértek, elkezdtem palacsot sütni. Yasmin itt kezdte újra: ki hányat evett, milyet, stb... nem, mintha nem lett volna elég. Hihetetlen... nagyon kiakasztottak, főleg persze Yasmin, Seb igazából semmit sem csinált (azon kívül, hogy a sajátjait ő akarta feldobni)... utánam/velem együtt anyu is ráripakodott párszor a kishölgyre. Úúúú, nagyon felhúzott. Sok-sok kérdés, sürgetés... egyszerűen idegesítő volt, mondtam is neki. A végén már nem is válaszoltam, csak összenéztünk Karennel... aki csinált is egy ír kávét, Bailey’s-eset, tejszínnel. Kellett. Isteni volt :) A maradék palacsintát egyébként a munkásoknak adtuk, illetve Yasmin. Mintha ő sütötte volna :)))

Nagyjából elpakoltam, aztán anyu felajánlott néhány gyerekmentes órát, amire nem kicsit volt szükségem. (Annak ellenére, hogy tulajdonképpen alig voltam Yasminnal... mondtam is nekik, hogy nem bunkóságból mondom, de örülök, hogy Yasmini a szomszédban töltötte a délelőttöt :))))

Ja, közben írtam e-mailt a tanárnak, hogy gondolom észrevette, hogy nem voltam suliban, ha egyáltalán volt óra... és hogy mi lesz a vizsgával? Természetesen elmarad... Nem igazán szeretem az ilyet, annyira szépen meg volt tervezve a holnapom: reggel nagyjából elpakolok itthon, Pauline-nal elmegyek a Tesco-ba, Marks & Spencerbe, majd Camberley-ben kiszállok, veszek még pár dolgot karácsonyra, elmegyek vizsgázni, megvárom Hajnit, aki lett volna olyan kedves, és elvitt volna munkába, majd este hazagyalogoltam volna az irodából. Erre most ott tartok, hogy fogalmam sincs mi lesz holnap. Lehet, hogy már délelőtt megyek dolgozni, lehet, hogy csak délután, és az is lehet, hogy egyáltalán... grr... Hajni aztán írt sms-t, hogy valószínűleg január végére teszik át a vizsgát. Nem mintha sokat számítana, ez úgysem valami olyasmi, amire fel tud készülni az ember. Esetleg szavakat tanulhatnék a jobbnál-jobb témákhoz. De sajnos el kell fogadnom, hogy képtelen vagyok tanulni. Sokáig tényleg nem értem rá, most pedig egyszerűen győz a lustaság...

Magamra öltöttem a kabátot és a gumicsizmát, és a gyerekmentes óráim egy részét erdei sétával töltöttem: végigmentem a csatorna mentén, ugyanazon az útvonalon, amin anyusékkal is sétáltam. Egy része már be van fagyva, nagyon szép volt. Szerencsére időben mentem, mert a pasi pont akkor fordította el a kis hidat, kérdezte is, hogy visszafelé is ott jövök-e, mert akkor úgy hagyja. De nem arra jöttem :) Csináltam pár képet, persze nem adják vissza a szépséget, és nem tudom mikor teszem fel őket :) De tényleg mesés volt az erdő... és imádom a csizma alatt ropogó hó hangját :)) OK, valami jó mégiscsak van ebben a hóban :DD De azért jobban örültem volna, ha a holnap a tervek szerint alakul.

Egy kicsit blogoltam, aztán fél 6 körül átmentem. Sebastian éppen halálra unta magát... én nem emlékszem, hogy mi valaha is ennyit panaszkodtunk volna, hogy unatkozunk. Vagy igen, anyus? :) Jó, mi ketten voltunk lányok, és hál’ istennek egyikünknek sincs semmi fogyatékossága, így jóval könnyebb volt együtt játszanunk. De akkor is, van mindene: wii, ps3, ds, ipod touch, netbook, tv kb. 1000 csatornával, és csomó egyéb játék... pont ez a baj... na meg könyvek (a héten egyébként két kis könyvet is kivégzett, esténként szokott olvasgatni). De unatkozik...

Egyszercsak megvacsiztunk, iszogattunk, majd szerkesztgettük Yasmini 18-i nagy biciklizős „próbatételének” plakátját: Santa Cycle a neve. A táv 5 mérföld, ami kb. 8 km. Őszintén szólva nem tudom, hogy hogy fogja megcsinálni... Bár addigra meglesz az új biciklije, amit tegnap „nyertek meg” az ebay-en, és szerencsére egy köpésre lakik az eladó. És az új biciklinek nagyobb kerekei vannak, azzal azért képes lesz gyorsabban haladni. Anyu pedig majd szalad/sétál mellette, megálláskor forrócsokival frissítenek, stb... A támogatói pénzek pedig mennek Yasmin footstepses charity-jébe. Az egész viccesen lesz beállítva amúgy, elvileg holnap már meglesz a végleges, és Karen felteszi Yasmin blogjára, majd belinkelem.

Elég későn tusoltunk, és végül 8-kor jöttem el. Jól elfáradt ma mindenki. Yasminnak mondtam este is, hogy ma extraszuperidegesítő volt. Nem tagadta :) De azért azt megjegyezte, hogy alig volt itthon. Mondtam, hogy az is elég volt :))) Egyébként pedig nagyon aggódik, hogy hideg van nálam. Dehát nem fagyok meg. Sőt, nem is gondoljátok, hogy be lehet fűteni ezt a kis zugot :))

Egy kicsit skype-oltam anyáékkal, aztán blogot írtam, és a jó ég tudja hogy, de elkezdtem régi szerencsekerekes, leggyengébb láncszemes, stb.... videokat nézni. De rég volt... :)

Mindezek után tusiztam, majd skype-oltam Hajnival, most pedig alvás.

Először is Tatusnak nagyon boldog 79. születésnapot!!! Tudom, hogy nem olvasod, és amúgy is felköszöntöttelek (még ha a netem nem is engedélyezett hosszú beszélgetést...), de itt is boldog születésnapot kívánok!!! Még sokat!!!

Későn indult ma a napom, csak fél 9-re mentem. Anyuval jól elkávézgattunk, beszélgettünk, facebook-segítettem neki, stb... mintha egyikünknek se lett volna semmi dolga :) Na jó, a konyhában azért arrébbpakolgattam egy-két dolgot. Na de ez mindegy is, ma egyébként csütörtököt tartottam, holnap pedig pénteket fogok, már ami a munka mivoltát illeti.

Mivel a saját cuccaimat is mostam-szárítottam (csak a törülközőket meg egy-két olyan dolgot a szárítóba, amit nem sajnálok), maradtam, és válaszolgattam az e-mailekre, üzenetekre, amikre már egy ideje szerettem volna. Pont indulni akartam fél 2-kor, amikor apu és Yasmin hazaállítottak. Gyors élménybeszámoló, aztán le is léptem.

3-ra vissza, Sebastian rávette anyut egy csúszkálós erdei sétára, Yasmin pedig forrócsokit gyártott. Később aztán megvacsiztunk, iszogattunk... nem vagyok rá büszke, de nem tudom megmondani, hogy mikor volt az utolsó alkoholmentes napom. Nem kell sokra gondolni, legtöbbször csak egy-egy pohárka bor, pezsgő gránátalmalével, vagy egy sör, de az most a hidegben nagyon ritkán. Ebben még semmi rossz nincs, és jólesik. Főleg, ha Yasmin fárasztó. Ma is kezdett az lenni... de sikerült kordában tartanunk.

Vacsi után pont hazaért apu, átjöttek Pauline-ék, és kihúztuk a ’secret santa”-neveket. Eredmény: plusz egy ajándék 3 font értékben Sebnek :) Yasminnal ezután letusiztunk, és máris elkezdett a „titokról” beszélni. Neki tuti, hogy nehéz lesz magában tartani, hogy kit húzott :)))... utalgat, és engem is kérdezget...

Felöltöztettem, aztán egy kis ellenállással ugyan, de anyu beállította a „standing frame”-be. Nem tudom egyébként, hogy mi van Yasminnal, de az utóbbi napokban nagyon sokat ölelget-puszilgat. Amúgy is mindennapos, de most valahogy még többször. Most még a „kínpadon” is fogni kellett a kezét, stb. :) Dumálgattunk még egy kicsit, így nem vette észre, hogy telik az idő. Főleg a szombatról, hogy mi hogy lesz (Yasmin nagyon örül, hogy Noby-val taxizunk majd haza... hát még én... és akkor magát Noby-t ne is említsük:))))), meg persze egyebekről.

Már majdnem 7 óra volt, amikor eljöttem. Anyáékkal próbáltam skype-olni, de annyira rossz volt a net, hogy inkább nem vittük túlzásba. Ha nem hallottátok volna, akkor elköszöntem :)) Csak jobbnak láttam letenni, mielőtt felhúzom magam :D Ezután gondoltam megnézek egy filmet, ha már a sorozataimat sem tudom tölteni, mert nem megy már az oldal, ahonnan ezt elkövettem... A Law Abiding Citizent, magyarul azt hiszem Törvénytisztelő állampolgár a címe. Nem egy unalmas film, az biztos... nem kell nagy rejtélyeken törnöd a fejed, de leköt... engem legalábbis nem untatott, sőt.

A kis izgalom után blogoltam, tusiztam, most pedig alvás. Holnap ismét 8-ra megyek. Jó kis hét ez :))))

Ja, ez tegnap volt: este, mikor már mindkét gyerkőc ágyban volt, és épp Sebastiantól ballagtam át Yasminhoz, ahogy szoktam, bevertem a kezem az ajtófélfába. Egy „aúúúú” elhagyta a számat, és Sebastian kikiabált, hogy mi történt?, jól vagyok-e? :) Erre Yasmin: „Persze-persze, csak normális önmaga” :))) Mindig viccesnek találják, amikor török. Hiszen nap nem múlik el anélkül, hogy valaminek nekimennék, valamibe belerúgnék, valamibe beütném a kezem, valamit lefejelnék vagy egyéb módon kárt tennék a testi épségemben... és már annyira ismertek, hogy tudjátok: nálam kimeríthetetlen a lehetőségek tára. De ha mégsem sikerül magamnak ártani, eltörök hát valamit a lakásban. Ez hozzátartozik a mindennapjaimhoz/mindennapjainkhoz :) Ma is zuhanórepült egy pár dolog portörlés közben, de a csodával határos módon minden túlélte :) Erről jut eszembe: tényleg nem tudom mi lehet a bokámmal. Ezer éve nem volt a lábamon magassarkú... és egy ideje már nem fájt. Nem olyan fájdalom, amitől megőrül az ember lánya, és nem is folyamatos, ezért nem aggódom és ezért nem megyek orvoshoz. Vannak viszont lépések, rövidebb időszakok, amikor bizony fáj. Húzódik, kellemetlen, és nem jó rálépni... na de majd meggyógyul :)

Az SDR-témához is van még egy pluszom: Karen mondta ma, hogy tud két olyan brit gyerekről, akiket nem vállalt Dr. Park. És ennek mi természetesen valahol örülünk (még ha nem is szép dolog), mert ez ugyebár azt mutatja, hogy azért nem mindenkit műt meg, csak a pénzért, csak azért, hogy műtsön. Ha valakit nem találnak megfelelő alanynak a kiküldött röntgen, video, képek és egyéb leletek alapján, akkor elutasítják... Szerencsére Yasmini nem közéjük tartozott...

Jaj, még egy utolsó. Azt nem tudom, hogy írtam-e, hogy Bert múltkor kérdezett a facebookról, és panaszkodott róla. Kérdeztem, hogy ha bejelölöm, visszajelöl-e? Azt mondta, hogy nem :))) Ma megláttam Karen „meghívóján”, és bejelöltem, aztán vissza is jelölt. Karennel nevettük is :D Este pedig „kérdőre vontam” :) Azt mondta, hogy ő is éppen a barátom akart lenni – facebookon is :)))))

Oh, és ma piszok hideg volt mellesleg... bár nem havazott, mondjuk nem is olvadt egy szemet sem. Ezt még úgy éreztem, meg kell osztanom veletek :) Szép álmokat nekem!

Igen, ahogy várható volt: leesett az első hó... és én ennek annyira nem örülök. Persze szép-szép, de azon kívül sajnos semmi több, sőt... Valamikor éjjel, inkább hajnalban kezdhetett el esni, mert 7-kor, mikor átjöttem, még csak 1-2 centi volt. Na de aztán... úgy belehúzott, hogy meg sem állt egészen délután 5-ig. Tehát azon ritka esetek egyike történt/történik most, hogy az első hó nemcsak mutatóban érkezett, hanem úgy néz ki, megveti lábát egy darabig. Vagy holnap mind elolvad :) Most este 10 van, és újra esik, bár már nem olyan intenzíven, mint délután. Akkor voltak olyan időszakok, amikor hatalmas, 1-2 centis pelyhekben hullott. Gyönyörűséges volt :)

Reggel mindenki elég nyomi és meggyötört volt: Yasmin kisírt szemekkel ölelést és puszit követelve fogadott, anyuék pedig miatta voltak ki... és ez még csak a reggel volt... Nagy nehezen aztán sikerült elindulniuk, apu is elment munkába, én pedig maradtam Sebbel és elkezdtem a rendrakást, sőt, még az ágyneműjét is kicseréltem. Nem szeretek ágyneműt cserélni. Mondjuk a gyerekeknél nem is annyira fárasztó (1, illetve 2 párnájuk van), de anyuéknál, ahol 4, és mindegyiknek 2 huzata van... na meg az a hatalmas takaró... nem kis meló.

Szóval útnak indítottam a kissrácot, Bertiet elcsíptem közben, hogy segítsen majd rögzíteni a biciklikosaramat a biciklihez, mert emlékeztem, hogy van olyan kemény műanyag fekete valamije, amit ha meghúzol egyszer, utána már csak szétvágni tudod. Mert nem az a gond, hogy lejönne... marad, ha tekerek. Hanem az, hogy simán le lehet emelni (ami egyben előny is, ha éppen nincs rá szükség, könnyedén eltávolítható)... és nem akarom, hogy egyszer valaki a „parkolóban” megszabadítson tőle.

Gyorsan felporszívóztam még, aztán rohantam is. Valahogy gondoltam, hogy Bert akkor jön majd, amikor indulnék suliba :) De olyan aranyos volt, és nem tartott sokáig, annyit még éppen tudtam várni. Röhögött, hogy nem bízom a „bloody” angolokban :D Mondtam, hogy az irodában egy srác mondta, hogy bicikli-ügyben ne bízzak bennük, és Gordon (aki ellátott jótanácsokkal) egyébként dél-afrikai :))) Jól elnevetgéltünk tehát, aztán cseppet sem nevetgélve nekivágtam a túrámnak, ami kisebbfajta kaland volt számomra.

Biztos vagyok benne, hogy otthon is bicikliztem már nem egyszer hóesésben, ilyen sűrűben is, mint ma, van azonban egy óriási különbség: a táv. Otthon maximum a „sarkiba” vagy a „nagyboltba” kerekeztem, na meg mamához/Marikához :), itt viszont egy icipicit hosszabb az út, amit meg kell tennem. Anyusék már tudják milyen hosszú... És ma rá kellett jönnöm, hogy az a kesztyű, ami van... sajnos lókakit sem ér. Rögtön átázott, és utána tulajdonképpen a kezem hűtésén kívül más funkciót nemigen látott el. A „szélsebes” szakaszokon különösen gombostűként szurkáló hópelyhekről már nem is beszélve... De a legjobb akkor is az volt, hogy nem láttam semmit, pedig fent volt a „simlis” sapim, azt hittem többet felfog majd :) Visszafelé pedig külön élmény volt feltekerni a hídra... majd a kisdombra, ahol már feladtam egyébként :)

A suliban semmi extra nem volt. 11-kor, az óra végeztével – mivel odafelé nem tántorított el a hóesés – tartottam magam az eredeti tervemhez, és hazafelé tettem egy kis kitérőt a TK Maxx-be és az Outfitbe. Olyannyira óvatosan költekezem mostanában, hogy az ott töltött másfél óra ellenére üres kézzel sétáltam ki mindkét üzletből. Pedig tudtam volna mit venni, de be kellett látnom, hogy nincs rájuk égető szükségem, így hát visszatettem azt a gyönyörűséges Calvin Klein melltartót is, pedig csak 10 font lett volna... no de mindegy. Most kesztyűt és sapit akarok venni, na meg kötött sálat, kékes-zöldet. Láttam is szépet, CK volt az is, 20 fontért...

Nem is igazán tudom, hogy mikor értem haza, de valamennyi időm még volt 3-ig. Átjöttem, anyu beugrott szólni, hogy nem is jönnek be a gyerekek, elmennek Camberley-be Yasmin szemüvegéért meg egyebekért. Ez nekem pont jó volt, mert így simán, „Viki, please may you...” kezdetű mondatok nélkül kivasaltam, mire ők hazaértek.

Egy kicsit még volt is időm dumálni apuval a konyhában, aki főzőcskézett. Hazaértek, megvacsiztunk, tusoltunk, öltöztünk, vitatkoztunk, nevettünk. Nem is igazi viták voltak, inkább csak idegesítő volt ma Yasmin, és ezt főleg anyu nem tolerálta, de engem is kezdett kihozni a sodromból. És ma a fiziosokat is magára haragította, de ez egy másik sztori. Ez is az oka annak, hogy Karen ma mérges volt Yasminra. A kisasszony ugyanis (ahogy azt el tudom képzelni), visszabeszél, állandóan visszakérdez, mint mindig, ott is mindent tudni akar... erről nem is akarok többet írni, csak még annyit, hogy Yasmin is panaszkodott ma nekem, hogy nem tudja miért veszíti el a „barátait” fizion is, ő csak kérdez... Hát ez az... És nem hülye ám egyáltalán, mert mondta, hogy „Ők mondták egyszer, hogy könnyebb velem dolgozni, mint XY-nal, mert velem jól tudnak kommunukálni közben.” :)))) Csak félek nem ugyanúgy értelmezik ezt a Footstepsnél, mint Yasmini :)

Összességében azért jó volt a délután :) Karen ma éppen magyarázott valami kifejezést, és apu beszólt a nappaliból, hogy „Viki, mondtam már, hogy ne akard, hogy Karen angolul tanítson” :))) Párszor ezt már megkapta anyu :)) Olyan vicces amúgy, amikor egymást „osztják”, meg apu nézése néha, amikor ő már készen állva toporog, anyura várva :))))

Ma ugyanis sitteltem, elsétáltak a pubba. A gyerekek már ágyban voltak háromnegyed 7-kor, negyedig volt engedélyezve a laptop/TV. Nem is volt semmi gond velük, Yasminnal még fél 8-ig beszélgetnem kellett az ágya mellett, aztán el is aludtak mindketten. Ezután beszéltem egy kicsit anyusékkal, majd Hajnival, aztán blogot írtam és vártam, hogy hazaérjenek.

Jól érezték magukat... háromnegyed 11-kor jöttek haza. Apu ígéretéhez híven megmelegítette a curryt, amit délután alkotott (mondta mielőtt elmentek, hogy hagyjam csak ott, mert ha részegen hazajön, majd megeszi mindet:) Egy kis duma után aztán 11-kor eljöttem, azzal a jó hírrel, hogy holnap 8-fél 9 felé kellek csak, amikor gondolom. Csodás :)

Hú, majdnem kimaradt: két SDR-gyerekről is készült BBC-riport mostanság: http://www.bbc.co.uk/iplayer/episode/b00wcq6t/Inside_Out_North_East_and_Cumbria_29_11_2010/ és http://www.bbc.co.uk/iplayer/episode/b00wcq4y/Inside_Out_West_29_11_2010/ ha valakit érdekel. A kislány az a kislány, aki levelezni kezdett Yasminnal pár hete, miután olvasták a blogját. Ők még nincsenek túl rajta, hamarosan utaznak...

Ezek a youtube-os verziói a kisfiúról szóló riportnak: https://www.youtube.com/watch?v=JCss6Acj94Y és https://www.youtube.com/watch?v=f6uc-5p8W30&feature=related. Ha nem működne valamiért a BBC-s, elvileg ez ugyanaz :) Nálam nem ment a BBC, csak azért, a netem csak a youtube-hoz volt elég... Itt láthattok a kórházból is egy kicsit, valamint az egész műtétről ad egy kis tájékoztatást... na meg az NHS és az orvosok hozzáállásáról...

Mára ennyi, megyek aludni, háromnegyed 1 van!!!

Anyus! Ha ezt most reggel olvasod munka előtt, és mindjárt fél 8, akkor el se kezdd, mert elkésel a híííííííííííívatalból! :)

Igazán jól esett ma sokáig aludni, csak fél 9-re mentem. Már bentről látszott, hogy az időjárás bizony nem tréfál, így jobbnak láttam, ha ma már azt a pár métert is inkább kabátban teszem meg :)) Rendesen arcon is csapott a hideg, ahogy kiléptem a kis garázsomból... a tetejében még Bert is a frászt hozta rám, nem sűrűn van ott a kisgarázsban reggelente. Kérdezte, hogy végiggondoltam-e már, hogy mikor akarom, hogy a fűtésem be- és kikapcsoljon... merthogy van időzítő, be tudjuk állítani, hogy lehetőleg ne legyen jégverem a kis rezidenciám, amikor egy fárasztó nap után este hazatérek a nyugalom szigetére :))

Húú, hát ami ma fogadott, az minden eddigi hétfőt felülmúl, legalábbis ami a konyhát illeti... az összes bögre koszos volt... és nem 10 bögréről beszélünk... nem számoltam még meg őket, de rengeteg van. Ezenkívül az összes tepsi, edény és szerintem minden létező konyhai cucc a pulton volt... úgy, hogy a mosogatógépet egyszer elindították már tegnap este... Hát igen, apu az egész vasárnapját a konyhában töltötte. Gyorsan csináltam egy élesztő kávét magamnak, és egy melegítőt a medence körül szorgosan dolgozgató csúnya pasinak. Nem lennék a helyében, az egész napot mínuszokban tölteni, a földön térdelve... Mondta is szerencsétlen, hogy bent biztos jobb idő van... hát most erre mit mondjak?? :)

Reggel kb. egy órát töltöttem az edények és tepsik meg rácsok sikálásával, már komolyan fájt a csuklóm meg a kezem tőle. Apu valamiért kivett a sütő „állandó lakói” közül is párat, amire olyan szinten vannak ráégve-ragadva cuccok (csomószor csak úgy rárakják a rácsra a kaját, semmi tepsi, tűzálló tálka vagy valami), hogy nincs az a csodaszer/eszköz/kitartó kaparás, ami azt lehozza. Namármost én gondoltam, hogy van, és egy-kettőt nagy „mi a francért kezdtem el???” (követve ennek durvább változataival) közepette, mondjuk, hogy tisztára varázsoltam. Karen aztán mondta (és gondolta is), hogy nem kellett volna. Mondtam, hogy többször nem is fog ilyen történni, ne aggódjon :))))

Tehát kicsit késve fogtam neki a ház többi részében az „újjáépítésnek”. És még ágyneműt is mostam... alig várom, hogy Karenék felköltözzenek, talán nem lesz mocskos 2 nap alatt az ágyneműjük. Mondjuk nem szokta mondani, hogy mossam ki, de mostmár nagyon piszkosnak láttam... én már valószínűleg holnap este sem aludnék benne, Thula borzalmasan ért hozzá, hogy kell rögtön bekoszolni...

Fürdőszoba, felmosás, néhány kávé a dolgos pasinak, és mindjárt fél 1 is lett. Azt hiszem akkor jött haza anyu. Elég jókedvűen, mert gazdagabb lett egy gyönyörűséges csizmával (majdnem hogy az egyetlen lábbelije, amit én is szívesen felvennék:)... mert az a nő, aki majd jön hozzánk nem eredeti cuccokat árulni, meghívta magához mára... és ez volt az utolsó pár, nagyon akciósan adta. Tényleg nagyon akciósan. Na de nem csak ott volt azért, többé-kevésbé tényleg mindent elintézett, amit akart, egész komoly listája volt. Megdumáltuk a karácsonyi ajándékokat, szerinte a Rubik-kocka tökéletes ajándék Sebastiannak, és szerintem is örülni fog neki. Nem tudta egyébként, hogy magyar találmány. Aztán – mint hivatalosan is pocsék ajándékozó – kikérte az őszinte véleményemet az apunak szánt ajándékáról :)))) A kocsi-biztosítót is felhívta, és hát, mindketten seggreültünk az összeg hallatán. Illetve először ő, aztán én is, amikor leírta nekem, miközben még telefonált... egy évre 810 fontba kerülne, hogy teljeskörűen biztosítva vezethessem a Chryslert... Ez azért elég sok... mondták neki, hogy neten derítse fel, hogy hol lenne a legolcsóbb. Azért is ennyi, mert nem UK-jogsim van és mert még nem vagyok 25... és állítólag vannak külön fiatal sofőrökre specializálódott cégek/csomagok, valahogy ki lehet okoskodni, hogy ne kerüljön egy vagyonba. Legalábbis ne ekkorába. Legalábbis mostmár tényleg remélem, hogy néha vezethetek majd... és nem az lesz megint, hogy túl drága...

A sokk után én eljöttem, anyu pedig ment kutyakakit szedni a kertbe, az egyik legfontosabb a mai feladatai közül :))) ki is volt ragasztva az ajtóra :))) Nem sok időm volt, gondoltam válaszolok pár e-mailre, esetleg csinálok angol házit, de aztán leragadtam a youtube-on, mindenféle „országimázs”- meg Budapest-videokat nézegettem, kommenteket olvasgattam. És így történt, hogy rögtön 3 óra lett. Nem tudom, miért gondoltam, hogy majd szorgalmasabb leszek idővel... sajnos nincs elég nyomás. Hozzászoktam, hogy „nem érek rá” az angollal külön foglalkozni, és most, hogy az irodát szinte csak kívülről látom, és igazából ráérnék... nos, nem, így sem. Valamiért nem. Mindegy, azért így is ragad rám valami, ne aggódjatok! :))) Ja, egyetlen hasznos dolog, amit ebben a másfél órában béghez vittem: megragasztottam az új edzőcipőm orrát, mert ma sikerült úgy lerúgnom, hogy egy kicsit levált... micsoda meglepetés, hogy velem ilyenek történnek :) És egyébként újra fáj a bokám...

Ismét csináltam egy kávét a pasinak, ezúttal dumáltam is vele a hidegben, amíg haza nem jött a többség. Yasmint letusiztam, öltözés közben aztán kiokoskodtuk, hogy miért is vagyok én ilyen „tökéletes”... látod Orsika? :) haha, „Miss Tökély”, ez csak most jutott eszembe, de régen hallottam a szádból :)))) Ja, azok kedvéért, akik nem Orsik és nem Anyusok, tehát nem éltek velünk egy háztartásban... pedig csupa móka és kacagás, ugye Imru? :) Na szóval amikor régen (?) drága hugicámmal összekaptunk, vagy csak szimplán véleményt nyilvánítottam, a válasz gyakran „Jaj, mert te vagy Miss Tökély...”-jel kezdődött, vagy valamelyik stádiumban tartalmazta ezt a becses megszólítást, egyáltalán nem becses hangsúllyal :DDDD Ja, és az ok: mindenről a nevem tehet (köszi Anyuskám!). Királynő vagyok... nincs mit tenni. Már csak a királyfit kell megtalálnom :))) Yasmin amúgy aranyos volt: kikiabált Karennek, hogy „Anya, tudom, hogy Viki miért olyan jó mindenben!” :)))) Ezek azért jól esnek :D

Megvacsiztunk (a tegnapi maradékot, anyu pedig a pénteki! csirke maradékából csipegetett :) Azért van, amit még ők is sajnálnak kidobni :) Megbeszéltük, hogy lehet, hogy jövő hét szerdán el kell mennem Yasminnal és Pauline-ékkal a színházba segíteni Yasminnak. Karennek ma volt egy vitája a színházasokkal újra, a téma még mindig a lift. Merthogy még mindig nem működik. Most a dráma-szakkörösöknek lesz valami előadás (lehet vinni embert, erre minden évben Pauline-ék mennek), és úgy volt, hogy Yasmin is fent ülhet majd a többiekkel, mert felviszik a lifttel. Ma kiderült, hogy mégsem... és Yasmin majd lentről nézi, mindenki más meg fentről... anyu nem kicsit kiakadt... úgyhogy most mindenki a nézőtér alsó részén fog ülni Yasminnal. Na de majd ha tényleg mennem kell (ha igen, „titokban”, nem hivatalos carer-ként), akkor majd beszámolok jövő héten.

Anyu elment szülőire, én pedig elpakoltam, egy kicsit mérgelődtem Yasminra, amiért teljesen elhülyéskedte a sétát, aztán áttranszferáltam a szomszédba Bertékhez, majd nyugisabban - egy szem kanapén ugráló-tigrisbukfencező gyerekkel  - folytattam a pakolást, ágyneműhúzást, egyebeket. Anyuék is befutottak ezután: Sebastian nagyon okos, csak nem mindig fejezi be a matek házit... ugye emlékeztek a múltkorira? :) Yasmin pedig a suliban töltött idő mennyiségének megfelelően teljesít... szegénynek nem lehet könnyű...

Mikor aztán anyu elvitte Sebet teniszre (aki ha rajta múlna, most mínuszban is pólóban meg rövidgatyában edzene), én is eljöttem, fél 6-ot írunk :))) Itthon mindenféle blogot olvasgattam, a tiedet is Huncutkacérna. Csodálom a kitartásodat... nekem sosem volt semmi ilyesmihez türelmem (nem mintha tehetségem lenne:)... jó pepecs munka lehet ezt a sok szépséget megvarrni :) Bár megtérül, az eredmény láttán gondolom mindig hihetetlen jó érzés fog el...

Este amúgy nagyon rossz volt a netem, ezért nem is voltam skype-on sem. Kb. 5 percenként elment-visszajött... ezért érek rá most ennyire blogolgatni, ennek csak Ti isszátok meg a levét... jó sok olvasnivalóval látlak el Benneteket, már ha végig akarjátok olvasni :)

Még két dolog van, amiről mindenképpen akartam írni. Az egyik az alkoholvásárlás Anglikában, ahogy unokatesómék kislánya, Katuci hívja jelenlegi „hazámat” :)) Mostanában mintha még inkább bekeményítettek volna. Tehát: fizetéskor többféleképpen alakulhatnak az események: a pénztáros...

1)    nem kér és nem kérdez semmit, mintha elég idősnek néznék ki;

2)    nem kér és nem kérdez, de bámul;

3)    kér és kérdez (erről majd még bővebben);

4)    vagy van, hogy néha rögtön a kezükbe nyomom a jogsit vagy a személyit, megelőzve az esetleges kérdést :)

A hármas pontról: Hajnival esett meg pár hete borvásárlás közben (remélem nem haragszik meg, hogy közzéteszem), hogy ID-t kértek, ez még nem újdonság. Nála volt a személyi, jogsi és a diák, ugyebár mindhárom fényképes és mindegyiken szerepel a születési dátum. Namármost a boltban egyiket sem fogadták el, útlevelet kértek... már többen is vizsgálták a fentebb felsorolt okmányokat, de nem volt nekik elég, így Hajni nem kapott bort. Ezt most csak azért írtam le, mert velem is hasonló történt tegnap. A Sainsbury’s-ben is megvannak a pénztáros-típusok, vettem már itt bort ID-mutogatás nélkül és azzal együtt is... de ilyen még sosem volt. Előkapott a nő egy kis füzetet, hogy abba regisztrálnia kell, hogy milyen alkoholt, mikor, mennyiért és kinek (milyen babaarcúnak:) adott el. Mi van????? Én ráértem, de a sorban mögöttem állók nem voltak felhőtlenül boldogok ettől a procedúrától. Ja, mert nem is ez tartott sokáig, hanem az ID-része :) A jogsim még mindig a konyhában van, úgyhogy nekem is csak a diákom meg a személyim volt. Mondta, hogy diákot nem fogadhat el (ez még OK, mert nem olyan mint az otthoni volt, könnyen hamisítható, stb.), és attól tart, hogy a személyimet sem, mert nem tudja, hogy mi ez. Megelőzve a passportos kérdést, mondtam, hogy „Megmondom én, hogy mi ez: ez a mi ID-cardunk, útlevelem nincs is. Mivel az EU tagjai vagyunk, nincs szükségünk útlevére ahhoz, hogy idejöjjünk, ezzel repülök minden gond nélkül, stb...” Hát, azért megkérdez valakit, hogy elfogadhatja-e. A repülős érv hatásosnak bizonyult, mert ezzel nyitott a másik nőnél, aki aztán szintén megkérdezte, hogy mi is ez, honnan, és mondta, hogy persze, elfogadva. Így jutottam a fincsi féláras spanyol borhoz, ami PARAFADUGÓS volt, amin meg is lepődtünk Hajnival később... át kellett mennem bornyitóért Karenékhez :) Amúgy útlevéllel jöttem ki, de nyiván sosem hordom magamnál :)

A másik dolog már ígérem rövidebb lesz, de mivel „tartok tőle”, szeretném megosztani veletek a félelmeimet. Ez pedig nem más, mint a kutya-kérdés. Szombat este sajnos tudomásul kellett vennem, hogy tényleg nem viccelnek. Persze Karen abba nem fog belemenni, hogy rögtön két kis „dög” (a szó legnemesebb értelmében) kerüljön a házhoz, de akkor is, én nem akarok kiskutyát... de anyut már lassan „összenyomják” a többiek...  Sebastian karácsonyi listáján egyébként a kutyus az első... így úgy néz ki, hogy 2011. elején új lakóval gazdagodunk. Azt csak remélni merem, hogy a kis jövevény nem azok közül a fajták közül kerük ki, amiket Matt a múlt héten mutogatott nekem, az egyik  nap „sztárja” ugyanis jobb volt, mint a másik. Kb. óriások voltak, nem emlékszem a nevükre, mert magyarul sem vagyok egy nagy kutyaszakértő... És azért merek reménykedni, mert anyu sem akar egy elefántot a lakásban. Remélem. Remélem. Direkt írtam kétszer :)

Na mára be is fejeztem :) Az angol házi csak nem készült el... köszi, aki végigolvasott, ígérem, nem sok ilyen lesz a jövőben! ;)

Még egy utolsó: a hó. Elvileg éjszakára már nálunk is havazni fog... de hogy őszinte legyek, egyáltalán nem vágyom rá... (beérném egy fehér karácsonnyal, se előtte, se utána:) Mert az angolok annyira bénák, 1 cm és megáll az élet... ez most nem hiányzik. Na meg biciklizni sem kellemes úgy. Bár lehet, hogy holnap már kipróbálhatom :) Illetve ma...

Még ha a mámor el is maradt, azért egy kicsit iszogattunk, erről majd később :)

Miután fél 2-kor feküdtem le éjjel, fél 10-ig aludtam. Szépen lassan összeszedtem magam, aztán délben elmentem Karenékkal Camberley-be. Nem akartam semmi különöset... és nem is vettem semmit, egy kis mikulás-ajándékon, boron és rágcsán kívül. Hihetetlen, hogy mennyien vannak vasárnaponként... még csak benézni sem volt kedvem némelyik üzletbe...

Karenék egy óra alatt végeztek kb. a szemüveggel (félévente kell Yasmin szemét csekkoltatni, és ingyen kapja a szemüveget, úgyhogy keddtől egy újabb párral gyarapszik a „nem tudod, hogy hol van a ... szemüvegem?”-kör :)

Tehát olyan sokat nem dumcsiztunk, csak a kocsiban, de arról biztosítottak, hogy részem lehet egy előrehozott angolos karácsonyi vacsiban 16-án este :) Gondolom majd akkor adom oda az ajándékokat én is.

Itthon pihiztem aztán kicsit, és vártam Hajnit, aki elbiciklizett hozzám... most megtapasztalhatta ő is, hogy milyen az a kocsiból igen simának tűnő emelkedő, majd dombocska :D Mondjuk a hideg sem segített neki, ma nem is ment 0 fok fölé a hőmérséklet... hiába a kis napsütés, pokoli hideg volt/van.

Borozgattunk, és valamit végig csipegettünk... aztán tejbegrízt is főztünk :) 8 előtt valamikor ment el szerintem, szegény... Skype-oltam anyáékkal, itteni X-factort néztem. Végre kiesett Wagner, a tehetségtelen bohóc... így nem kell beváltanom a Yasminnak tett kertben-sikítozva-rohangálós ígéretemet... ezt tettem volna, ha egy ilyen ember nyerte volna meg :) Hajnika is hazaért, vele is beszéltem még egy kicsit. Aztán facebookon bejelölt Karen barátnője, az ikrek anyukája, aki majd megy fele jövőre a Himalája-túrára, és egyébként ma érkezett haza Dubaiból. Csomó időt töltöttem a képei nézegetésével... Barbados, ez-az-amaz... pedig ő is csak részmunkaidős irodai munkát végez, régen apunál is dolgozott.

Na de a britekről egy kicsit... ha már tegnap is „szóba kerültek”. Valami van azokban a daily mailes cikkekben, amiket a délmagyaros „újságíró” lány lefordít: http://www.delmagyar.hu/noi_oldal/a_kover_a_normalis/2190917/ és http://www.delmagyar.hu/bulvar/az_allatfarm_nem_egy_pornofilm_cime/2190914/. Kommentár azt hiszem nem szükséges. Sajnos így igaz... Eleget írtam már régen az önbizalomtúltengésben szenvedő brit óriásokról... na meg az általános műveltségről is...

Most éjfél, pizsiidő... Reggel fél 9-re megyek, mert holnap apu viszi Yasmint, így anyu marad. Éppen ezért, mikor kikísértem Hajnit, a mínuszokkal dacolva :)))) átballagtam a birodalmunk másik végébe, és kihúztam a kukákat holnap reggelre, mert nem akartam, hogy rajtunk maradjon a szemét :)))

Majd lefagytam a bicikliről reggel, nem csoda, hogy magamon kívül senkivel nem találkoztam :), aki kétkerekűn száguldott volna. Jóval 0 alatt volt még a hőmérséklet 9 előtt is... Louanne szerint nem vagyok normális, hogy ilyen hidegben is ennyit biciklizek... nem mintha lenne választásom :)

Az irodában jó sokat szövegeltünk Louanne-nal (egész jófej volt ma) meg mindig éppen azzal, aki felénk járt :) Todd egyszer kért kézkrémet... fehércsokisat adtam neki, azt mondta, nem zavarja :D Ja, a benti hőmérséklet mellett sem mehetek el szó nélkül... egész nap jéghideg volt... pedig Frank többször is csekkolta a termosztátot, és elvileg be volt kapcsolva a fűtés, néha fel is álltak az asztalra, hogy megnézzék, jön-e a meleg fentről? :) Hát, hozzám sajnos nem jutott el... a lábfejeim és a kezeim is majd megfagytak... Ma egyébként volt dolgom, nem is kevés... nem is tudtam befejezni, végre :) Mondjuk csak azért, mert Nathalie szabin van 2 hétig :D Képzeljétek, volt egy nő, akit F Bi-nek hívtak :) Mármint a keresztneve valami f betűs, a vezetékneve pedig Bi :)))) FBI :DD

Éppen indultam volna haza, már a zene is a fülemben volt, amikor szerencsére észrevettem, hogy világít a telefonom. Karen volt, hogy találkozzunk a Waitrose-nál, mert jön csirkét venni a rántott husihoz (ha csinálok, hát persze, azt bármikor!:), és akkor hazavisz. Így hazafele kicsit kényelmesebb és melegebb utam volt :) Mesélt a tegnap esti szülinapi „buliról”, ahova nem nagyon volt kedvük elmenni Sammel :) Szar volt állítólag, még valami öreg chippendale pasi is volt, az volt az est „fénypontja” :)))

Volt egy fél órám pihenni, majd 6-ra átjöttem, éppen pakolásztak, anyu szerint nagyon durva, harmadik világháborús állapotok voltak... mondtam, hogy nem először :)))) Apu épp a mosogatógépbe pakolt, anyu is tett-vett... és még mosott is ma! Mondjuk azt azért szokott legtöbbször a hétvégén.

Ők már szinte mentek is, én meg elkezdtem a csirkét, mert én is farkas éhes voltam már!!! (eredetileg pizza lett volna, de inkább csirkét kértek). Még itthon voltak, mikor Seb kérdezte, hogy segítsen-e nekem, meg aztán Yasmin is... mondtam, hogy ha segíteni akarnak, ne segítsenek! :)) ha vacsit akarnak, ne kérjenek semmit és ne zavarjanak :))) Sebastian azért ma újra megkért, hogy mielőtt egyszer végleg elmegyek, tanítsam meg nekik, hogy kell rántott husit sütni :DDD

Yasmini azért ott volt, de csak beszélgettünk. Folyamatosan magyaráz. Szerintem most ő van legjobban bezsongva a jogsi-témát illetően... szerinte nagyon nagy pöri lenne csak ketten menni valahova. És megint felhozta a kiskocsi-vásárlás témát, csak szövegelt-szövegelt... apu szerint ha minden jól megy majd, és ha tényleg megéri majd, sokszor „igénybe vesznek”, akkor lehet, hogy egy pár hónap után tényleg vesznek egy kiskocsit, ami majd akár a következő au-pairnek is jó lesz. Vagy csak annak, ha ilyen iramban haladnak a dolgok :DDDD (hozzátette Yasmin, hogy ezt ne vegyem rossz néven, mármint annak a lehetőségét, hogy az utánam következő lányé lehet a kiskocsi, ami lehet, hogy nem is lesz... na értitek :D)

Kész lett a vacsi, jól bekajáltunk mindannyian... és jót beszélgettünk a karácsonyról, Sebastian nem az én pénztárcámhoz írta a kívánságlistáját :) Jó lesz neki a Rubik-kocka, amit már megvettem :) Elpakoltam, közben Yasmin nyilván nem akart zavarni... és a szemem sarkából láttam, hogy magához képest elég kitartóan próbálkozott a konyhapult belső részéről leemelni a „projektjét”, a fakanál-bábu-család egy tagját, hogy megmutathassa... nem segítettem neki, pedig elég necces volt, hogy kiesik a székből, rendesen előrehúzódott, nem érte el, aztán még előrébb, kicsit fel is „állt”... de végül meglett!!!

Ja, a szemeteket is kivittem. Na nem azért, mert annyira szeretek a sötétben, jéghidegben, zsákokkal az előkertbe rohangálni... hanem mert már most is tele volt, hétfőre meg annyira telepakolták volna, hogy képtelenség lett volna megemelni anélkül, hogy kiszakadozzon...

Mindezek után leültünk/feküdtünk X-Factort nézni. Yasmini a felénél be is aludt, csak a legvégén ébredt fel. WC, öltözés, alvás. Sebastian lefeküdt, majd kijött, hogy nézheti-e a Celeb vagyok, ments ki innen csodás elmeépítő műsor aktuális részét... és mivel én szuperextrajófejvagyok, megengedtem, tudom, hogy az egész család szokta nézni. Alig telt el pár perc ezután, és Karenék már haza is értek. Tényleg alig múlt 10, jó rövid este volt. Mondjuk annyira nem bánom :)

Itthon még blogoltam, töltöttem le zenét, rendezgettem a linkjeimet a mozillán :) tusoltam, beszéltem egy órát Hajnival, most pedig nyugodtan mehetek aludni (negyed 2 van...), illetve már tegnap is, csak akkor lusta voltam leírni: még a végén kiderül, hogy a sok anyajegyem összefüggésben áll mindenemmel :) Először is a baba-arcommal, tehát emiatt nézek ki nagyon fiatalnak, és fogok is :) Na meg azt mondják, hogy lehet kevésbé, illetve később fogok ráncosodni, meg úgy általában öregedni. Más is stimmel a kutatás során talált összefüggésekkel kapcsolatban: erős csontok... hát azok vannak, látnátok a csuklómat, meg na, elég vastag csontú vagyok, tehát kevésbé hajlamos a csontritkulásra... és kötöttebb, feszesebb izmok... a kötött stimmel, a feszességen pedig már dolgoznom kellene, sajna a régi időknek már nyoma sincs rajtam... Magyarul mindig fiatal maradok :))))))

Ezt is lusta voltam tegnap leírni: megtudtam, hogy az olimpiai felkészülés keretében (mert itt nincs hagyománya a vizilabdának) az angol női válogatott a magyar női bajnokságban fog szerepelni :) Magyar a szövetségi kapitányuk, gondolom így jött az ötlet... az egyik csaj tulajdonképpen azt mondja a kisfilmben, hogy korábban azt se tudta, hogy Magyarország létezik... Hát, attól még, hogy a britek egy része valószínűleg tényleg ilyen sötét, ezt nem biztos, hogy így kijelentém... dehát itt nem szégyen hülyének lenni. Mondjuk ilyen oktatással/követelményekkel nem is csoda... Na de ne már megint eltértem a tárgytól... megyek is alukálni.

Azt hittem, hogy majd sokáig alszom... de apu indulás előtt 10 percig járatta a Jaguárt közvetlenül az ablakom alatt... és hát, bár fogalmam sincs, hogy milyen motor van benne, de nem a halkabb fajtából való :)))) Az indulás pedig... hangos :D Tehát ez már 7 előtt elkezdődött, habár csak fél 9-re mentem...

Aztán kiakadtam egy kicsit, mert reggelente képtelenség rendesen kiszellőztetni... mivel Bert cigizik (titokban ugyebár), állandóan olyan szag van nálam, mint egy hamutálban... tényleg olyan, mintha én cigiznék itt, pedig tudjátok, hogy én aztán tényleg nem!! És hiába nyitom ki az ablakot, hiszen lent cigizik... és felszáll a füst. Na meg itt mindenen keresztüljön... Csak egy kis friss levegőt szeretnék néha...

Elég durva állapotok voltak... Yasmin szobáját mintha bombatámadás érte volna tegnap óta... Ma is főztem lovely (grrrr....) kávét a pasinak. Karen is hazaugrott egyszer, és ma végre sikerült elhoznia a kutyakaját. Mondtam én neki hétfőn, hogy azért szólok akkor, mert talán péntekre elhozza :))) Szeretett volna kávét inni, de sietett, úgyhogy mondtam, hogy igya meg az enyémet, alig ittam belőle... máskor is úgyis mindenembe beleiszik (kávéba, borba, sörbe, vodkába:), mindig rá kell szólnom, hogy az nem az övé :DDDD

Elpakoltam, természetesen mostam, fürdőben tevékenykedtem, és vasaltam. Ja, és Karen megkért, hogy nézzem át Yasmin ruháit, és amiről úgy gondolom, hogy nem hordja már vagy kicsi, rakjam félre, mennek a charity-be. Ezt még megcsináltam, aztán dél körül eljöttem. Ja, és vasalás közben gondoltam belenézek a Megasztárba. Talán egyik döntőt sem láttam még, X-faktoros vagyok :) És az is maradok, bár el kell ismernem, hogy a Megasztárosok között is vannak tehetségek :D

Mivel még reggel megbeszéltük anyuval, hogy nem kell visszamennem, egy kicsit elpakoltam magamnál, aztán neteztem, zenét töltöttem, ettem, skype-oltam egy kicsit Hajnival. Aztán vártam, hogy jöjjön, amikor is hívott, hogy behívták dolgozni. Mondtam, hogy menjen nyugodtan, nem egyszerű a helyzet ott az étteremben... Aztán anyuskámék is hazaértek Zalakarosról, így végre velük is beszéltem. Közben anyu írt, hogy megvan a tejem. 7 előtt aztán átmentem, el is felejtettem, hogy Sam (Matt bátyjának exe, a jófej fekete nő) jött vacsizni. Aki szerint egyébként jobban nézek ki szemüveg nélkül. Karen szerint már hozzámnőtt, ő nem tud nélküle elképzelni. Szerintetek?? Most akarok újat csináltatni otthon, még meggondolhatom magam :)))))) Még Pauline és Bert is ott voltak. Karenék pedig meginvitáltak vacsira, ha már borult az estém. „Ugye Hajni hozta volna a bort?” „Szóval nincs borod???” „Tessék, itt egy pohárral! Sőt, maradj vacsira is. Ettél már? Biztos nem, gyere egyél velünk!” Így történt, hogy maradtam.

Jaj, Pauline annyira vicces volt. Először is: a minap véletlen a saját mobilját hívta fel a vezetékesükről, és magának hagyott üzenetet Karenék helyett. Aztán később lehallgatta, és nem ismerte fel a saját hangját, ráadásul Bert még beszélt is hozzá valamit közben... Gondolta biztos Matt és Karen hangja... kérdeztem, mit mondott, állítólag csak ennyi volt, hogy „megetetted a csirkéket?”... amit oda-vissza szoktak egymástól kérdezni általában, szóval ettől még nem feltétlenül „bolond” :) Aztán meg valamit duruzsoltak Berttel... A lényeg, hogy Pauline megmutatta Mattnek, hogy ezek ugye ők? Matt pedig mondta, hogy „Nem, ez te vagy meg apa!” :)))))

Ebből jött aztán, hogy mi lesz később... majd ha komolyabb időskori gondjai lesznek, amikor majd tena lady kell, stb... hogy majd akkor ugye Matt gondját viseli? Hát nem... :) Karen mondta, hogy akkor nekik már úgysem kell au-pair, majd átküldi egy házzal arrébb. Erre Pauline odajött hozzám, jól megölelgetett, hogy „ugye te legalább majd gondomat viseled?” :) Erre Matt: „Hacsak nem mondja Viki akkor is azt, amit szokott, például Shaka kakifelszedésénél, hogy: nincs ilyen pontja a szerződésemnek.” :) Célozva ezzel arra, amikor majdnem nekem kellett szegény megboldogult Shaka kakiját felszedni, de aztán végül nem... És azóta már több dolog volt, amit nem tartalmazott a szerződésem :DDDD

Ja, és megint mondta, hogy mekkora kincs vagyok, stb. Tényleg néha zavarba jövök, amikor nagyon dicsér a fülem hallatára :O Miután sírósra röhögtük magunkat, elment. Mondta, hogy mostmár ne nevessünk rajta :))))

Vacsi közben egy kevésbé humoros téma után igazán vicces vizekre eveztünk. A nem vicces: apáink és problémáink, Sammel kb. kezet foghatunk... ebbe nem mennék bele, néhányan tudjátok, hogy miről van szó... A vicces pedig apu tegnapi londoni estéje volt... drága borok (több, mint egy heti fizetésem, de a múltkor pl. négyszáz fontos bort ittak...), majd London legnagyobb sztriptíz bárja, ahova néha kénytelen elmenni, ha a társaság megkívánja :) Anyu már a szószos kanállal csápolt, mert apu mindig kitért a „hány 20 fontost költöttél a táncra?”-válasz elől :)))))))) Szerintem Yasmini, Sam, és még ők is, mindannyian jól szórakoztunk :DDDDDD Ja, Seb sleepoverre ment, úgyhogy holnap délutánig nem is jön haza. Vacsi közben egyébként Yasmini is elkezdett engem dicsérni, hogy milyen finom csirkét csinálok, és mennyi mindent hoztam (illetve anyáék) a konyhába... mint kiderült, Sebastian szerint a tojásszelő a világ egyik legjobb találmánya :)))))))

Húúú, látszik, hogy piszkosul ráérek... ilyeneket már jó ideje nem pötyögtem be :))))

Vacsi után segíteni akartam elpakolni, de Matt mondta, hogy ne nyúljak semmihez, nincs rám szüksége. Hát jó. Befejeztem a boromat, aztán eljöttem. Itthon újra beszéltem anyusékkal és hallgattam egy kis megasztárt, aztán majdnem Gabival is :)

Ismét negyed egy, ismét aludnom kellene. Mondjuk ha Hajni itt lenne, valószínűleg még bőszen alkoholizálnánk és a világ, na meg a mi nagy dolgainkról beszélgetnénk :)

Sebastiannal negyed 8-tól élvezhettük egymás társaságát :) Annyi különleges történt, hogy Thulának halat kellett sütnöm és rizst kellett főznöm, mert rossz a gyomra... (mint régen Shakanak). Apu valahogy nem felejtett el megkérni, így mikor anyu telefonált, már majdnem kész volt mindkettő. Közölte még, hogy elfelejtette kitenni a csekkemet (este írtam neki sms-t kb. fél 11-kor, még nem volt itthon), amire számítottam is, mondtam, hogy csak tettem egy próbát, hátha eszébe jut. Hát nem :) Ja, és reggel közölték az idei Secret Santa menetét is. Lényegében mikulás-húzás, a családon belül (+Pauline-ék), csak karácsonykor, merthogy náluk ugye nem jön a Mikulás 6-án. És mivel Yasmin nagyon szeretné, ha részt vennék benne, kitalálták (vagyis valószínűleg ő), hogy akkor az indulásom előtti este csütörtökre mindenki előáll az ajándékkal, én hazaviszem az enyémet, és szenteste skype-on kibontom :)

Mindent megcsináltam reggel, amit akartam. A porszívózás is időszerű volt újra annak ellenére, hogy anyu tegnap délután is porszívózott egy kicsit (a kutyák behordták a homokot... ma mondtam is Pauline-nak, hogy eddig csak kétszer láttam anyut porszívózni :))) Indulás előtt még jófejségből csináltam egy második kávét is a pasinak, aki ma is nálunk munkálkodott. Persze olyan helyre sikerült tennem, ahol nem látta, és felborította... úgyhogy csináltam még egyet. De ha még egyszer azt mondja a kávémra, hogy „lovely”, megőrülök!!! :))))

Pauline elvitt suliba, ahol panaszkodnom kellett „telefonon”. Tökre élveztem, kár, hogy a vizsgán nem ez lesz, sokkal jobban megy, mint hülye témák kifejtése... :) Suli után elmentünk a lányokkal a H&M-be, ami ma nyílt Camberley-ben :) Jupppíííííííííí!!! :D Nem mintha nagyon bevásároltam volna... kicsit még nézelődtem a plázában utána, vettem új headsetet például, és egy-két karácsonyi apróságot, majd busszal jöttem haza.

Ja, azt eddig nem írtam, hogy a mai csúcshőmérséklet 1,5 fok volt... majd szétfagytam hazafele a buszmegállóból (bár nem is voltam vastagon öltözve...), ráadásul a kesztyűmet is itthonhagytam...  3-ra átmentem, nemsokára hazaértek... Yasminnak ma is rossz napja volt, de ma valóban nagyon fájt a térde... Karen mondta, hogy hallotta kint, hogy hogy ordít... és ő azért (de már én is), meg tudja különböztetni a valós sírást a hisztitől... mondta, hogy ilyenkor mindig úgy érzi, hogy nem tudja tovább csinálni... de muszáj!!!

Korán vacsiztunk, aztán gyorsan ketten maradtunk Yasminnal, mert Karen elvitte a pasikat, kit-kit ledobott, ahol kellett. Ma nagyon jóban voltunk, nem is kellett győzködni, hogy tusoljunk, és utána is hagyta, hogy végezzem a dolgom. Egyszer hívott oda,  hogy segítsek neki vonalzóval berácsozni egy A4-es lapot. Neki azért nem olyan könnyű egyszerre tartani a vonalzót és mozgatni a ceruzát. A gömbkilinccsel is megküzdött szegény, hogy bejusson a szobájába. De most tanulóidőszak van,,,

Fél 6 felé aztán átkísértem Pauline-ékhoz... egy kicsit ekkor sikerült felhúznia, de mivel végtelenül türelmes vagyok, nem volt gond :))))) Egyébként ma mondta Yasmini, még korábban délután, hogy tényleg nagyon türelmes vagyok!!! Remélem a családom ezt olvassa :)))))))))))) Orsika, anyuskám, bármi hozzáfűznivaló???? :D

Ezzel véget is ért a napom. Az este pedig csak úgy elszaladt... randomra visszaolvastam pár bejegyzést az elmúlt hónapokból... tapasztalat: nem ártana minden este visszaolvasnom a bejegyzéseimet publikálás előtt, és kijavítani benne a gépelési hibákat... de sosem teszem. Tényleg mindegyikben legalább kettőt találtam...

Ezenkívül Hajnival is skype-oltam, nem is keveset, megdöntöttük a világ sorsát: megbeszéltük, hogy holnap este nálam folytatjuk, két üveg bor és némi rágcsa társaságában, aztán szombat reggel együtt indulunk el bringával: én munkába, ő haza.

Most megy egy tök aranyos vígjáték a tv-ben, a magyar címe Minden végzet nehéz, fél szemmel/füllel azt is nézem :) De negyed egy van, és egyig tart, nem tudom végig nézni... Ez sehogy nem jön ide, de képzeljétek ma Karen mit talált Seb matek füzetében: Seb odaírta a félbehagyott házijához, hogy: „Bocsánat, nem tudtam befejezni, túl nehéz volt.” :)))))))))))

Egy kis kiegészítést még hadd tegyek a tegnap estéhez: ugye írtam, hogy Yasmin nagyon jó volt. Csak annyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy ne gondoljátok, hogy ezt az elfogultság mondatja velem/velünk! És nem is arról van szó, hogy „szegény-kislány-a-kerekesszékben” kiejt a száján pár mondatot, és mindenki elolvad... Nyilván ez is benne van, nem tudjuk kiiktatni, de mindemellett komolyan van tehetsége a kiscsajnak, na meg itthon is egy „drama-queen”, szoktuk is neki mondani :))))

Ennyi volt a tegnaphoz, jöjjön a ma: 8-ra jöttem csak, mert szerda van, karate, nem kellettem korábban. Tegnap este azt hiszem nem írtam, hogy sikerült úgy lehúznom a WC-t, hogy leragadt a gomb... és sehogy sem tudtam kiszabadítani. Reggel Bert pont itt volt a garázsban, amikor mentem át, úgyhogy el is kaptam, és megkértem, hogy nézzen rá :)

Matt még itthon volt, mert ma dolgozgatott a medence és a kerítés körül egy srác, be is mutatott neki. Nagyon illedelmes volt, levette a kesztyűjét és kezet nyújott :) Hát, hogy is mondjam... nem igazán a szebb angol fajtából való szegénykém, de nagyon kedves :)

Tettem-vettem ahogy szoktam, volt is mit, a tegnapi vasalás és a holnapi por meg ablakok is vártak rám. Már jó késő volt, amikor észrevettem, hogy nem adtam oda a munkásoknak a bögréiket, ők meg nem kérték :))) Poénkodott velem az egyik pasi, akiről - zárójel nyit: délután tudtam meg anyutól, hogy ma reggel tudta meg biztosra, hogy rákos... talán a poénkodás után... bár délben is beszéltem vele, és nem tűnt szomorúnak. Szegény, már nem kezdeti stádiumban van állítólag, és családja is van... zárójel bezárva.

Visszatérve a WC-mre: Bert odajött az ablakhoz, mikor Yasmin szobájában voltam, közölte, hogy probléma kijavítva, aztán megfogta kezemet, és lenyomta a hüvelykujjamat. Egyszer finoman, aztán egy kicsit erősebben, hogy ne úgy nyomjam a gombot legközelebb, amikor lehúzom szerencsétlen WC-t :))))))

Dél körül végeztem is mindennel, de még maradtam, mert végig akartam nézni az otthoni X-faktort (ami nálam lehetetlenség lenne). Pont a végére anyu is hazaért, lestrapálva. Yasmin ma nagyon kiakasztotta a fizios srácot... beszélgettek utána Karennel... A sztori hosszú, de a lényeg az, hogy Yasmin nem is akar igazából megszabadulni a székétől... mondta is valamelyik nap, hogy a fő célja a műtéttel az volt, hogy ne legyenek többé nagy fájdalmai, ami meg is valósult... és ő itt meg is állna. Mindent azért csinál, hogy anyunak és apunak, meg Karen most engem is odasorolt, de nyilván én számítok a legkevésbé... szóval hogy másoknak bizonyítson, hogy mindenki büszke legyen rá. De ha rajta múlna, nem kínozná magát... Ezért nem csinál meg olyan hétköznapi dolgokat sem magától sokszor (vetkőzés, törülközés, stb...), amikre egyébként képes. Egyszerűen neki ez most jó, na meg „lusta”. Borzasztó nehéz ez neki is, de Karenéknak is... Anyu elbeszélgetett vele, teljesen jó dolgokat mondott neki, nem részletezem, hogy miket. De ha azt akarja/akarjuk, hogy tini-, és felnőtt korában ne legyen állandóan rászorulva mások segítségére, muszáj erőltetni... még ha nem is tetszik. Egyszer még hálás lesz, biztos vagyok benne, hogy akár már 3-4 év múlva is egy kicsit máshogy látja majd ezt az egészet, később pedig 1000%. Mondta a fizios srác, hogy tudja, hogy nem kellene összehasonlítgatni Yasmint másokkal, de például Franny ki AKAR szállni a székéből, és ennek megfelelően dolgozik is... míg Yasmin: ha anyu vagy apu ott van, dolgozik, mint a kisangyal (legtöbbször), ám ha csak a fizios és ő van... mindenből viccet csinál, és csak a szája jár... ami jóhogy felbosszantja még a birkatürelmű Adamet is. Ő nem sűrűn siratja meg Yasmint, de ma mérges volt... mert pontosan tudja, hogy mire képes Yasmin, ha akar... persze Karen sem és senki nem várja, hogy egyszer normálisan járni fog, mert nem. Soha nem fog. Anyu csak azt szeretné, hogy boldoguljon a házon belül a szék nélkül, le tudjon venni majd egy bögrét a felső polcról, stb... Nem most, hosszú évek múlva. De ehhez most kell sajnos vért izzadni... na de erről elég is ennyi, lehetne még ragozni a végtelenségig...

Azt hiszem fél 2 körül jöttem el végül, Karen mondta, hogy meneküljek a háztól, mert apu is fel volt paprikásozódva, valamiért nem működött a Sky (tv)... Itthon letusoltam, és pont, amikor kijöttem a tusolóból, apu kopogott, hogy csomagom jött. Megjöttek az ajándék fincsi különleges vodkák (emlékeztek, amilyet Oxfordban vettünk Hajnival), amiket hétfőn rendeltem neten.

3-ra visszamentem, a gyerekek megvacsiztak, aztán tusoltunk, hajat mostunk, és beszélgettünk. Bert is átjött, kérdezte, hogy megy a WC-lehúzás? :))) Nem voltam sokáig, elpakoltam nagyjából, aztán negyed 6 körül eljöttem. Elkészültem, aztán fél 7 körül jött értem Hajni. Tök vicces volt, mert úgy volt, hogy korábban jön, és pont kinéztem, amikor megállt előttünk egy kocsi. Lementem, elindultam a kocsi felé, majdnem el is mentem addig, amikor is észrevettem, hogy az nem Hajni, hanem egy pasi :) Azzal a lendülettel sarkon is fordultam :)))) Nem tudom, hogy észrevett-e, mert nagyon bele volt feledkezve valamibe... Még jó, hogy nem vágódtam be mellé :D De tényleg majdnem a kocsiig elmentem, pont a kapuval szemben állt meg, világított, és ugyanolyan kisautó volt, mint Hajnié :)

Hajniéknál ma jobb volt, mint a múltkor. Ezúttal rosét vittem, April azt szereti. A gyerekeket akkor fektette le anyu, amikor odaértünk. Reese odajött hozzám, de Layla most hozzám sem szólt :) „Mentségére” legyen mondva, hogy már félúton volt a lépcsőn felfelé az anyja karjaiban, amikor beléptünk az ajtón, és nagyon fáradt volt :) Amúgy a vacsi a nappaliban folyt, a TV előtt pizzáztunk :)) És többet beszélgettünk, mint a múltkor. A társaság ugyanaz volt: Andy, az egy szem férfi, és mi hárman csajok. Hajni fél 10 előtt hozott haza. Köszi! :)

Egyébként ma irdatlan hideg volt... reggel -3 fok volt, és szerintem napközben sem volt sokkal több...

Oh, és képzeljétek már tegnap megkaptam a jegyeket a 12-i Fábryra! Igazán gyors volt Ági! És hétfőn a Jingle Bell Ball-jegyek is megjöttek! :) Most a jegyekről jut eszembe a bingo: ugyanis Matt folyamatosan komolyabbnál komolyabb javaslatokat tesz arra, hogy hol találkozhatnék normális angolokkal, lányokkal-fiúkkal, nem csak Louanne-félékkel, irodás-lány-félékkel (ezt ő mondja így:)... és tegnap poénkodott, hogy menjek bingozni. Anyus, tudom, hogy ezt most lehet, hogy csak szombaton olvasod (vagy ha nagyon lelkes vagy már péntek este! majd reagálj, hogy tudjam! :)))) Szóval emlékszel, amikor még volt a tv-ben bingo, és Feri bácsiék benne voltak??? Volt ilyen, ugye??? :) Amúgy remélem jól érzitek magatokat, gondolok Rátok :D

MissMarple, köszi a kedves szavakat, szerintem is megérdemelném néha :)))) Egyébként nem félek egyáltalán, inkább izgatott vagyok (mostmár tényleg remélem, hogy vezethetek majd néha). De még ha úgy is alakul, hogy ezúttal tényleg elintézik (ki tudja?:), az nem fogja azt jelenteni, hogy akkor is használhatom majd a kocsit, ha nem a gyerekeket kell vinni ide-oda... Ők is sokat használják a BMW-t is, Karené pedig állandóan megy...

Húú, azért a novemberi bejegyzéseim nagyrészén meglátszik, hogy nem dolgozom esténként :)))) És nem is fekszem olyan későn! Mondjuk ugyanolyan nehezen kelek reggelente...