Igen, ahogy várható volt: leesett az első hó... és én ennek annyira nem örülök. Persze szép-szép, de azon kívül sajnos semmi több, sőt... Valamikor éjjel, inkább hajnalban kezdhetett el esni, mert 7-kor, mikor átjöttem, még csak 1-2 centi volt. Na de aztán... úgy belehúzott, hogy meg sem állt egészen délután 5-ig. Tehát azon ritka esetek egyike történt/történik most, hogy az első hó nemcsak mutatóban érkezett, hanem úgy néz ki, megveti lábát egy darabig. Vagy holnap mind elolvad :) Most este 10 van, és újra esik, bár már nem olyan intenzíven, mint délután. Akkor voltak olyan időszakok, amikor hatalmas, 1-2 centis pelyhekben hullott. Gyönyörűséges volt :)
Reggel mindenki elég nyomi és meggyötört volt: Yasmin kisírt szemekkel ölelést és puszit követelve fogadott, anyuék pedig miatta voltak ki... és ez még csak a reggel volt... Nagy nehezen aztán sikerült elindulniuk, apu is elment munkába, én pedig maradtam Sebbel és elkezdtem a rendrakást, sőt, még az ágyneműjét is kicseréltem. Nem szeretek ágyneműt cserélni. Mondjuk a gyerekeknél nem is annyira fárasztó (1, illetve 2 párnájuk van), de anyuéknál, ahol 4, és mindegyiknek 2 huzata van... na meg az a hatalmas takaró... nem kis meló.
Szóval útnak indítottam a kissrácot, Bertiet elcsíptem közben, hogy segítsen majd rögzíteni a biciklikosaramat a biciklihez, mert emlékeztem, hogy van olyan kemény műanyag fekete valamije, amit ha meghúzol egyszer, utána már csak szétvágni tudod. Mert nem az a gond, hogy lejönne... marad, ha tekerek. Hanem az, hogy simán le lehet emelni (ami egyben előny is, ha éppen nincs rá szükség, könnyedén eltávolítható)... és nem akarom, hogy egyszer valaki a „parkolóban” megszabadítson tőle.
Gyorsan felporszívóztam még, aztán rohantam is. Valahogy gondoltam, hogy Bert akkor jön majd, amikor indulnék suliba :) De olyan aranyos volt, és nem tartott sokáig, annyit még éppen tudtam várni. Röhögött, hogy nem bízom a „bloody” angolokban :D Mondtam, hogy az irodában egy srác mondta, hogy bicikli-ügyben ne bízzak bennük, és Gordon (aki ellátott jótanácsokkal) egyébként dél-afrikai :))) Jól elnevetgéltünk tehát, aztán cseppet sem nevetgélve nekivágtam a túrámnak, ami kisebbfajta kaland volt számomra.
Biztos vagyok benne, hogy otthon is bicikliztem már nem egyszer hóesésben, ilyen sűrűben is, mint ma, van azonban egy óriási különbség: a táv. Otthon maximum a „sarkiba” vagy a „nagyboltba” kerekeztem, na meg mamához/Marikához :), itt viszont egy icipicit hosszabb az út, amit meg kell tennem. Anyusék már tudják milyen hosszú... És ma rá kellett jönnöm, hogy az a kesztyű, ami van... sajnos lókakit sem ér. Rögtön átázott, és utána tulajdonképpen a kezem hűtésén kívül más funkciót nemigen látott el. A „szélsebes” szakaszokon különösen gombostűként szurkáló hópelyhekről már nem is beszélve... De a legjobb akkor is az volt, hogy nem láttam semmit, pedig fent volt a „simlis” sapim, azt hittem többet felfog majd :) Visszafelé pedig külön élmény volt feltekerni a hídra... majd a kisdombra, ahol már feladtam egyébként :)
A suliban semmi extra nem volt. 11-kor, az óra végeztével – mivel odafelé nem tántorított el a hóesés – tartottam magam az eredeti tervemhez, és hazafelé tettem egy kis kitérőt a TK Maxx-be és az Outfitbe. Olyannyira óvatosan költekezem mostanában, hogy az ott töltött másfél óra ellenére üres kézzel sétáltam ki mindkét üzletből. Pedig tudtam volna mit venni, de be kellett látnom, hogy nincs rájuk égető szükségem, így hát visszatettem azt a gyönyörűséges Calvin Klein melltartót is, pedig csak 10 font lett volna... no de mindegy. Most kesztyűt és sapit akarok venni, na meg kötött sálat, kékes-zöldet. Láttam is szépet, CK volt az is, 20 fontért...
Nem is igazán tudom, hogy mikor értem haza, de valamennyi időm még volt 3-ig. Átjöttem, anyu beugrott szólni, hogy nem is jönnek be a gyerekek, elmennek Camberley-be Yasmin szemüvegéért meg egyebekért. Ez nekem pont jó volt, mert így simán, „Viki, please may you...” kezdetű mondatok nélkül kivasaltam, mire ők hazaértek.
Egy kicsit még volt is időm dumálni apuval a konyhában, aki főzőcskézett. Hazaértek, megvacsiztunk, tusoltunk, öltöztünk, vitatkoztunk, nevettünk. Nem is igazi viták voltak, inkább csak idegesítő volt ma Yasmin, és ezt főleg anyu nem tolerálta, de engem is kezdett kihozni a sodromból. És ma a fiziosokat is magára haragította, de ez egy másik sztori. Ez is az oka annak, hogy Karen ma mérges volt Yasminra. A kisasszony ugyanis (ahogy azt el tudom képzelni), visszabeszél, állandóan visszakérdez, mint mindig, ott is mindent tudni akar... erről nem is akarok többet írni, csak még annyit, hogy Yasmin is panaszkodott ma nekem, hogy nem tudja miért veszíti el a „barátait” fizion is, ő csak kérdez... Hát ez az... És nem hülye ám egyáltalán, mert mondta, hogy „Ők mondták egyszer, hogy könnyebb velem dolgozni, mint XY-nal, mert velem jól tudnak kommunukálni közben.” :)))) Csak félek nem ugyanúgy értelmezik ezt a Footstepsnél, mint Yasmini :)
Összességében azért jó volt a délután :) Karen ma éppen magyarázott valami kifejezést, és apu beszólt a nappaliból, hogy „Viki, mondtam már, hogy ne akard, hogy Karen angolul tanítson” :))) Párszor ezt már megkapta anyu :)) Olyan vicces amúgy, amikor egymást „osztják”, meg apu nézése néha, amikor ő már készen állva toporog, anyura várva :))))
Ma ugyanis sitteltem, elsétáltak a pubba. A gyerekek már ágyban voltak háromnegyed 7-kor, negyedig volt engedélyezve a laptop/TV. Nem is volt semmi gond velük, Yasminnal még fél 8-ig beszélgetnem kellett az ágya mellett, aztán el is aludtak mindketten. Ezután beszéltem egy kicsit anyusékkal, majd Hajnival, aztán blogot írtam és vártam, hogy hazaérjenek.
Jól érezték magukat... háromnegyed 11-kor jöttek haza. Apu ígéretéhez híven megmelegítette a curryt, amit délután alkotott (mondta mielőtt elmentek, hogy hagyjam csak ott, mert ha részegen hazajön, majd megeszi mindet:) Egy kis duma után aztán 11-kor eljöttem, azzal a jó hírrel, hogy holnap 8-fél 9 felé kellek csak, amikor gondolom. Csodás :)
Hú, majdnem kimaradt: két SDR-gyerekről is készült BBC-riport mostanság: http://www.bbc.co.uk/iplayer/episode/b00wcq6t/Inside_Out_North_East_and_Cumbria_29_11_2010/ és http://www.bbc.co.uk/iplayer/episode/b00wcq4y/Inside_Out_West_29_11_2010/ ha valakit érdekel. A kislány az a kislány, aki levelezni kezdett Yasminnal pár hete, miután olvasták a blogját. Ők még nincsenek túl rajta, hamarosan utaznak...
Ezek a youtube-os verziói a kisfiúról szóló riportnak: https://www.youtube.com/watch?v=JCss6Acj94Y és https://www.youtube.com/watch?v=f6uc-5p8W30&feature=related. Ha nem működne valamiért a BBC-s, elvileg ez ugyanaz :) Nálam nem ment a BBC, csak azért, a netem csak a youtube-hoz volt elég... Itt láthattok a kórházból is egy kicsit, valamint az egész műtétről ad egy kis tájékoztatást... na meg az NHS és az orvosok hozzáállásáról...
Mára ennyi, megyek aludni, háromnegyed 1 van!!!
Utolsó kommentek