Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán ott, hogy már amikor fél 4-kor felébredtem és kinéztem az ablakon, láttam, hogy valószínűleg hosszú nap vár rám... Bert 6-kor kezdte a lapátolást, meg valami hangos gépezetet is üzembe helyezett már 7-kor... 8-kor pedig már apu is bőszen lapátolt kint, amikor átmentem.
Persze Yasmin és Karen nem mentek Oxfordba, és a suli is bezárt mára. Az a vicces, hogy kb. 15 centi hó van, és a mi kis utunk kivételével semmi gond nincs az utakkal... mondjuk itt, ahol nincs téligumi, vannak viszont kisebb-nagyobb dombocskák, lejtők, emelkedők... valóban egy kicsit veszélyes. De nálunk azért soha nem zárt be a suli ennyi hó miatt...
A házban oltári kupi volt reggel, anyut 6-tól már kiidegelték, mondta, hogy egy percre sem ült még le, pakolászott ő is rendesen. Igaz, hogy amúgy sem terveztem ma suliba menni, de azt díjaztam volna, ha a gyerkőcök nincsenek itthon. Yasmin ma is extra-idegesítő, akaratos, parancsolgató volt. Már mindketten kiabáltunk rá délután... Karennek már 8-kor elege volt belőle... gondolhatjátok: azt mondta, hogy inkább lenne félúton Oxfordba... pedig elvileg ugye élvezni kellene a plusz szabadnapot. Persze nem tudtam semmit igazán csinálni, amíg otthon volt a kisasszony... szerencsére valami projekten dolgoznak Berttel, úgyhogy átment, és az egész délelőttöt ott töltötte. Csak ceruzákat vittem át, WC-re vittem, meg ilyenek, de mégsem zaklatott minden percben. Anyu pedig elvitte aput az állomásra, aki ment Londonba, így meg tudtam csinálni mindent, amit akartam, és még palacsintatésztát is kavartam. Ja, és fel is mostam. A fekete padlón gyönyörűen mutatnak a szürke-fehér láb-, tappancs- és keréknyomok, ahogy szárad... tehát felmostam, aztán hazajöttek, és kb. fél óra múlva ugyanolyan volt... na mindegy.
Déltől kb. egyig egyedül voltam, mert anyu elment Sebbel kutyát sétáltatni meg csúszkálni. Hazaértek, elkezdtem palacsot sütni. Yasmin itt kezdte újra: ki hányat evett, milyet, stb... nem, mintha nem lett volna elég. Hihetetlen... nagyon kiakasztottak, főleg persze Yasmin, Seb igazából semmit sem csinált (azon kívül, hogy a sajátjait ő akarta feldobni)... utánam/velem együtt anyu is ráripakodott párszor a kishölgyre. Úúúú, nagyon felhúzott. Sok-sok kérdés, sürgetés... egyszerűen idegesítő volt, mondtam is neki. A végén már nem is válaszoltam, csak összenéztünk Karennel... aki csinált is egy ír kávét, Bailey’s-eset, tejszínnel. Kellett. Isteni volt :) A maradék palacsintát egyébként a munkásoknak adtuk, illetve Yasmin. Mintha ő sütötte volna :)))
Nagyjából elpakoltam, aztán anyu felajánlott néhány gyerekmentes órát, amire nem kicsit volt szükségem. (Annak ellenére, hogy tulajdonképpen alig voltam Yasminnal... mondtam is nekik, hogy nem bunkóságból mondom, de örülök, hogy Yasmini a szomszédban töltötte a délelőttöt :))))
Ja, közben írtam e-mailt a tanárnak, hogy gondolom észrevette, hogy nem voltam suliban, ha egyáltalán volt óra... és hogy mi lesz a vizsgával? Természetesen elmarad... Nem igazán szeretem az ilyet, annyira szépen meg volt tervezve a holnapom: reggel nagyjából elpakolok itthon, Pauline-nal elmegyek a Tesco-ba, Marks & Spencerbe, majd Camberley-ben kiszállok, veszek még pár dolgot karácsonyra, elmegyek vizsgázni, megvárom Hajnit, aki lett volna olyan kedves, és elvitt volna munkába, majd este hazagyalogoltam volna az irodából. Erre most ott tartok, hogy fogalmam sincs mi lesz holnap. Lehet, hogy már délelőtt megyek dolgozni, lehet, hogy csak délután, és az is lehet, hogy egyáltalán... grr... Hajni aztán írt sms-t, hogy valószínűleg január végére teszik át a vizsgát. Nem mintha sokat számítana, ez úgysem valami olyasmi, amire fel tud készülni az ember. Esetleg szavakat tanulhatnék a jobbnál-jobb témákhoz. De sajnos el kell fogadnom, hogy képtelen vagyok tanulni. Sokáig tényleg nem értem rá, most pedig egyszerűen győz a lustaság...
Magamra öltöttem a kabátot és a gumicsizmát, és a gyerekmentes óráim egy részét erdei sétával töltöttem: végigmentem a csatorna mentén, ugyanazon az útvonalon, amin anyusékkal is sétáltam. Egy része már be van fagyva, nagyon szép volt. Szerencsére időben mentem, mert a pasi pont akkor fordította el a kis hidat, kérdezte is, hogy visszafelé is ott jövök-e, mert akkor úgy hagyja. De nem arra jöttem :) Csináltam pár képet, persze nem adják vissza a szépséget, és nem tudom mikor teszem fel őket :) De tényleg mesés volt az erdő... és imádom a csizma alatt ropogó hó hangját :)) OK, valami jó mégiscsak van ebben a hóban :DD De azért jobban örültem volna, ha a holnap a tervek szerint alakul.
Egy kicsit blogoltam, aztán fél 6 körül átmentem. Sebastian éppen halálra unta magát... én nem emlékszem, hogy mi valaha is ennyit panaszkodtunk volna, hogy unatkozunk. Vagy igen, anyus? :) Jó, mi ketten voltunk lányok, és hál’ istennek egyikünknek sincs semmi fogyatékossága, így jóval könnyebb volt együtt játszanunk. De akkor is, van mindene: wii, ps3, ds, ipod touch, netbook, tv kb. 1000 csatornával, és csomó egyéb játék... pont ez a baj... na meg könyvek (a héten egyébként két kis könyvet is kivégzett, esténként szokott olvasgatni). De unatkozik...
Egyszercsak megvacsiztunk, iszogattunk, majd szerkesztgettük Yasmini 18-i nagy biciklizős „próbatételének” plakátját: Santa Cycle a neve. A táv 5 mérföld, ami kb. 8 km. Őszintén szólva nem tudom, hogy hogy fogja megcsinálni... Bár addigra meglesz az új biciklije, amit tegnap „nyertek meg” az ebay-en, és szerencsére egy köpésre lakik az eladó. És az új biciklinek nagyobb kerekei vannak, azzal azért képes lesz gyorsabban haladni. Anyu pedig majd szalad/sétál mellette, megálláskor forrócsokival frissítenek, stb... A támogatói pénzek pedig mennek Yasmin footstepses charity-jébe. Az egész viccesen lesz beállítva amúgy, elvileg holnap már meglesz a végleges, és Karen felteszi Yasmin blogjára, majd belinkelem.
Elég későn tusoltunk, és végül 8-kor jöttem el. Jól elfáradt ma mindenki. Yasminnak mondtam este is, hogy ma extraszuperidegesítő volt. Nem tagadta :) De azért azt megjegyezte, hogy alig volt itthon. Mondtam, hogy az is elég volt :))) Egyébként pedig nagyon aggódik, hogy hideg van nálam. Dehát nem fagyok meg. Sőt, nem is gondoljátok, hogy be lehet fűteni ezt a kis zugot :))
Egy kicsit skype-oltam anyáékkal, aztán blogot írtam, és a jó ég tudja hogy, de elkezdtem régi szerencsekerekes, leggyengébb láncszemes, stb.... videokat nézni. De rég volt... :)
Mindezek után tusiztam, majd skype-oltam Hajnival, most pedig alvás.
Utolsó kommentek