Először is Tatusnak nagyon boldog 79. születésnapot!!! Tudom, hogy nem olvasod, és amúgy is felköszöntöttelek (még ha a netem nem is engedélyezett hosszú beszélgetést...), de itt is boldog születésnapot kívánok!!! Még sokat!!!
Későn indult ma a napom, csak fél 9-re mentem. Anyuval jól elkávézgattunk, beszélgettünk, facebook-segítettem neki, stb... mintha egyikünknek se lett volna semmi dolga :) Na jó, a konyhában azért arrébbpakolgattam egy-két dolgot. Na de ez mindegy is, ma egyébként csütörtököt tartottam, holnap pedig pénteket fogok, már ami a munka mivoltát illeti.
Mivel a saját cuccaimat is mostam-szárítottam (csak a törülközőket meg egy-két olyan dolgot a szárítóba, amit nem sajnálok), maradtam, és válaszolgattam az e-mailekre, üzenetekre, amikre már egy ideje szerettem volna. Pont indulni akartam fél 2-kor, amikor apu és Yasmin hazaállítottak. Gyors élménybeszámoló, aztán le is léptem.
3-ra vissza, Sebastian rávette anyut egy csúszkálós erdei sétára, Yasmin pedig forrócsokit gyártott. Később aztán megvacsiztunk, iszogattunk... nem vagyok rá büszke, de nem tudom megmondani, hogy mikor volt az utolsó alkoholmentes napom. Nem kell sokra gondolni, legtöbbször csak egy-egy pohárka bor, pezsgő gránátalmalével, vagy egy sör, de az most a hidegben nagyon ritkán. Ebben még semmi rossz nincs, és jólesik. Főleg, ha Yasmin fárasztó. Ma is kezdett az lenni... de sikerült kordában tartanunk.
Vacsi után pont hazaért apu, átjöttek Pauline-ék, és kihúztuk a ’secret santa”-neveket. Eredmény: plusz egy ajándék 3 font értékben Sebnek :) Yasminnal ezután letusiztunk, és máris elkezdett a „titokról” beszélni. Neki tuti, hogy nehéz lesz magában tartani, hogy kit húzott :)))... utalgat, és engem is kérdezget...
Felöltöztettem, aztán egy kis ellenállással ugyan, de anyu beállította a „standing frame”-be. Nem tudom egyébként, hogy mi van Yasminnal, de az utóbbi napokban nagyon sokat ölelget-puszilgat. Amúgy is mindennapos, de most valahogy még többször. Most még a „kínpadon” is fogni kellett a kezét, stb. :) Dumálgattunk még egy kicsit, így nem vette észre, hogy telik az idő. Főleg a szombatról, hogy mi hogy lesz (Yasmin nagyon örül, hogy Noby-val taxizunk majd haza... hát még én... és akkor magát Noby-t ne is említsük:))))), meg persze egyebekről.
Már majdnem 7 óra volt, amikor eljöttem. Anyáékkal próbáltam skype-olni, de annyira rossz volt a net, hogy inkább nem vittük túlzásba. Ha nem hallottátok volna, akkor elköszöntem :)) Csak jobbnak láttam letenni, mielőtt felhúzom magam :D Ezután gondoltam megnézek egy filmet, ha már a sorozataimat sem tudom tölteni, mert nem megy már az oldal, ahonnan ezt elkövettem... A Law Abiding Citizent, magyarul azt hiszem Törvénytisztelő állampolgár a címe. Nem egy unalmas film, az biztos... nem kell nagy rejtélyeken törnöd a fejed, de leköt... engem legalábbis nem untatott, sőt.
A kis izgalom után blogoltam, tusiztam, most pedig alvás. Holnap ismét 8-ra megyek. Jó kis hét ez :))))
Ja, ez tegnap volt: este, mikor már mindkét gyerkőc ágyban volt, és épp Sebastiantól ballagtam át Yasminhoz, ahogy szoktam, bevertem a kezem az ajtófélfába. Egy „aúúúú” elhagyta a számat, és Sebastian kikiabált, hogy mi történt?, jól vagyok-e? :) Erre Yasmin: „Persze-persze, csak normális önmaga” :))) Mindig viccesnek találják, amikor török. Hiszen nap nem múlik el anélkül, hogy valaminek nekimennék, valamibe belerúgnék, valamibe beütném a kezem, valamit lefejelnék vagy egyéb módon kárt tennék a testi épségemben... és már annyira ismertek, hogy tudjátok: nálam kimeríthetetlen a lehetőségek tára. De ha mégsem sikerül magamnak ártani, eltörök hát valamit a lakásban. Ez hozzátartozik a mindennapjaimhoz/mindennapjainkhoz :) Ma is zuhanórepült egy pár dolog portörlés közben, de a csodával határos módon minden túlélte :) Erről jut eszembe: tényleg nem tudom mi lehet a bokámmal. Ezer éve nem volt a lábamon magassarkú... és egy ideje már nem fájt. Nem olyan fájdalom, amitől megőrül az ember lánya, és nem is folyamatos, ezért nem aggódom és ezért nem megyek orvoshoz. Vannak viszont lépések, rövidebb időszakok, amikor bizony fáj. Húzódik, kellemetlen, és nem jó rálépni... na de majd meggyógyul :)
Az SDR-témához is van még egy pluszom: Karen mondta ma, hogy tud két olyan brit gyerekről, akiket nem vállalt Dr. Park. És ennek mi természetesen valahol örülünk (még ha nem is szép dolog), mert ez ugyebár azt mutatja, hogy azért nem mindenkit műt meg, csak a pénzért, csak azért, hogy műtsön. Ha valakit nem találnak megfelelő alanynak a kiküldött röntgen, video, képek és egyéb leletek alapján, akkor elutasítják... Szerencsére Yasmini nem közéjük tartozott...
Jaj, még egy utolsó. Azt nem tudom, hogy írtam-e, hogy Bert múltkor kérdezett a facebookról, és panaszkodott róla. Kérdeztem, hogy ha bejelölöm, visszajelöl-e? Azt mondta, hogy nem :))) Ma megláttam Karen „meghívóján”, és bejelöltem, aztán vissza is jelölt. Karennel nevettük is :D Este pedig „kérdőre vontam” :) Azt mondta, hogy ő is éppen a barátom akart lenni – facebookon is :)))))
Oh, és ma piszok hideg volt mellesleg... bár nem havazott, mondjuk nem is olvadt egy szemet sem. Ezt még úgy éreztem, meg kell osztanom veletek :) Szép álmokat nekem!
Utolsó kommentek