Egy kis kiegészítést még hadd tegyek a tegnap estéhez: ugye írtam, hogy Yasmin nagyon jó volt. Csak annyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy ne gondoljátok, hogy ezt az elfogultság mondatja velem/velünk! És nem is arról van szó, hogy „szegény-kislány-a-kerekesszékben” kiejt a száján pár mondatot, és mindenki elolvad... Nyilván ez is benne van, nem tudjuk kiiktatni, de mindemellett komolyan van tehetsége a kiscsajnak, na meg itthon is egy „drama-queen”, szoktuk is neki mondani :))))
Ennyi volt a tegnaphoz, jöjjön a ma: 8-ra jöttem csak, mert szerda van, karate, nem kellettem korábban. Tegnap este azt hiszem nem írtam, hogy sikerült úgy lehúznom a WC-t, hogy leragadt a gomb... és sehogy sem tudtam kiszabadítani. Reggel Bert pont itt volt a garázsban, amikor mentem át, úgyhogy el is kaptam, és megkértem, hogy nézzen rá :)
Matt még itthon volt, mert ma dolgozgatott a medence és a kerítés körül egy srác, be is mutatott neki. Nagyon illedelmes volt, levette a kesztyűjét és kezet nyújott :) Hát, hogy is mondjam... nem igazán a szebb angol fajtából való szegénykém, de nagyon kedves :)
Tettem-vettem ahogy szoktam, volt is mit, a tegnapi vasalás és a holnapi por meg ablakok is vártak rám. Már jó késő volt, amikor észrevettem, hogy nem adtam oda a munkásoknak a bögréiket, ők meg nem kérték :))) Poénkodott velem az egyik pasi, akiről - zárójel nyit: délután tudtam meg anyutól, hogy ma reggel tudta meg biztosra, hogy rákos... talán a poénkodás után... bár délben is beszéltem vele, és nem tűnt szomorúnak. Szegény, már nem kezdeti stádiumban van állítólag, és családja is van... zárójel bezárva.
Visszatérve a WC-mre: Bert odajött az ablakhoz, mikor Yasmin szobájában voltam, közölte, hogy probléma kijavítva, aztán megfogta kezemet, és lenyomta a hüvelykujjamat. Egyszer finoman, aztán egy kicsit erősebben, hogy ne úgy nyomjam a gombot legközelebb, amikor lehúzom szerencsétlen WC-t :))))))
Dél körül végeztem is mindennel, de még maradtam, mert végig akartam nézni az otthoni X-faktort (ami nálam lehetetlenség lenne). Pont a végére anyu is hazaért, lestrapálva. Yasmin ma nagyon kiakasztotta a fizios srácot... beszélgettek utána Karennel... A sztori hosszú, de a lényeg az, hogy Yasmin nem is akar igazából megszabadulni a székétől... mondta is valamelyik nap, hogy a fő célja a műtéttel az volt, hogy ne legyenek többé nagy fájdalmai, ami meg is valósult... és ő itt meg is állna. Mindent azért csinál, hogy anyunak és apunak, meg Karen most engem is odasorolt, de nyilván én számítok a legkevésbé... szóval hogy másoknak bizonyítson, hogy mindenki büszke legyen rá. De ha rajta múlna, nem kínozná magát... Ezért nem csinál meg olyan hétköznapi dolgokat sem magától sokszor (vetkőzés, törülközés, stb...), amikre egyébként képes. Egyszerűen neki ez most jó, na meg „lusta”. Borzasztó nehéz ez neki is, de Karenéknak is... Anyu elbeszélgetett vele, teljesen jó dolgokat mondott neki, nem részletezem, hogy miket. De ha azt akarja/akarjuk, hogy tini-, és felnőtt korában ne legyen állandóan rászorulva mások segítségére, muszáj erőltetni... még ha nem is tetszik. Egyszer még hálás lesz, biztos vagyok benne, hogy akár már 3-4 év múlva is egy kicsit máshogy látja majd ezt az egészet, később pedig 1000%. Mondta a fizios srác, hogy tudja, hogy nem kellene összehasonlítgatni Yasmint másokkal, de például Franny ki AKAR szállni a székéből, és ennek megfelelően dolgozik is... míg Yasmin: ha anyu vagy apu ott van, dolgozik, mint a kisangyal (legtöbbször), ám ha csak a fizios és ő van... mindenből viccet csinál, és csak a szája jár... ami jóhogy felbosszantja még a birkatürelmű Adamet is. Ő nem sűrűn siratja meg Yasmint, de ma mérges volt... mert pontosan tudja, hogy mire képes Yasmin, ha akar... persze Karen sem és senki nem várja, hogy egyszer normálisan járni fog, mert nem. Soha nem fog. Anyu csak azt szeretné, hogy boldoguljon a házon belül a szék nélkül, le tudjon venni majd egy bögrét a felső polcról, stb... Nem most, hosszú évek múlva. De ehhez most kell sajnos vért izzadni... na de erről elég is ennyi, lehetne még ragozni a végtelenségig...
Azt hiszem fél 2 körül jöttem el végül, Karen mondta, hogy meneküljek a háztól, mert apu is fel volt paprikásozódva, valamiért nem működött a Sky (tv)... Itthon letusoltam, és pont, amikor kijöttem a tusolóból, apu kopogott, hogy csomagom jött. Megjöttek az ajándék fincsi különleges vodkák (emlékeztek, amilyet Oxfordban vettünk Hajnival), amiket hétfőn rendeltem neten.
3-ra visszamentem, a gyerekek megvacsiztak, aztán tusoltunk, hajat mostunk, és beszélgettünk. Bert is átjött, kérdezte, hogy megy a WC-lehúzás? :))) Nem voltam sokáig, elpakoltam nagyjából, aztán negyed 6 körül eljöttem. Elkészültem, aztán fél 7 körül jött értem Hajni. Tök vicces volt, mert úgy volt, hogy korábban jön, és pont kinéztem, amikor megállt előttünk egy kocsi. Lementem, elindultam a kocsi felé, majdnem el is mentem addig, amikor is észrevettem, hogy az nem Hajni, hanem egy pasi :) Azzal a lendülettel sarkon is fordultam :)))) Nem tudom, hogy észrevett-e, mert nagyon bele volt feledkezve valamibe... Még jó, hogy nem vágódtam be mellé :D De tényleg majdnem a kocsiig elmentem, pont a kapuval szemben állt meg, világított, és ugyanolyan kisautó volt, mint Hajnié :)
Hajniéknál ma jobb volt, mint a múltkor. Ezúttal rosét vittem, April azt szereti. A gyerekeket akkor fektette le anyu, amikor odaértünk. Reese odajött hozzám, de Layla most hozzám sem szólt :) „Mentségére” legyen mondva, hogy már félúton volt a lépcsőn felfelé az anyja karjaiban, amikor beléptünk az ajtón, és nagyon fáradt volt :) Amúgy a vacsi a nappaliban folyt, a TV előtt pizzáztunk :)) És többet beszélgettünk, mint a múltkor. A társaság ugyanaz volt: Andy, az egy szem férfi, és mi hárman csajok. Hajni fél 10 előtt hozott haza. Köszi! :)
Egyébként ma irdatlan hideg volt... reggel -3 fok volt, és szerintem napközben sem volt sokkal több...
Oh, és képzeljétek már tegnap megkaptam a jegyeket a 12-i Fábryra! Igazán gyors volt Ági! És hétfőn a Jingle Bell Ball-jegyek is megjöttek! :) Most a jegyekről jut eszembe a bingo: ugyanis Matt folyamatosan komolyabbnál komolyabb javaslatokat tesz arra, hogy hol találkozhatnék normális angolokkal, lányokkal-fiúkkal, nem csak Louanne-félékkel, irodás-lány-félékkel (ezt ő mondja így:)... és tegnap poénkodott, hogy menjek bingozni. Anyus, tudom, hogy ezt most lehet, hogy csak szombaton olvasod (vagy ha nagyon lelkes vagy már péntek este! majd reagálj, hogy tudjam! :)))) Szóval emlékszel, amikor még volt a tv-ben bingo, és Feri bácsiék benne voltak??? Volt ilyen, ugye??? :) Amúgy remélem jól érzitek magatokat, gondolok Rátok :D
MissMarple, köszi a kedves szavakat, szerintem is megérdemelném néha :)))) Egyébként nem félek egyáltalán, inkább izgatott vagyok (mostmár tényleg remélem, hogy vezethetek majd néha). De még ha úgy is alakul, hogy ezúttal tényleg elintézik (ki tudja?:), az nem fogja azt jelenteni, hogy akkor is használhatom majd a kocsit, ha nem a gyerekeket kell vinni ide-oda... Ők is sokat használják a BMW-t is, Karené pedig állandóan megy...
Húú, azért a novemberi bejegyzéseim nagyrészén meglátszik, hogy nem dolgozom esténként :)))) És nem is fekszem olyan későn! Mondjuk ugyanolyan nehezen kelek reggelente...
Utolsó kommentek