Fél 9-kor keltem, egy ideig csak netezgettem, tettem-vettem, élveztem, hogy szombat van és itthon vagyok :) Mivel a vonatok még mindig nem jártak rendesen, írt Karen, hogy fél 11-re menjek reggelizni, aztán indulunk is. A reggeli sült baconos zsemle volt... Yasmini egész héten ezt várta, és az eredeti terv az volt, hogy 9 körül hoz át nekem (eredetileg dél-fél 1 körült indultunk volna)... vagyis ő 8 órát mondott még péntek este, de mondtam, hogy 8-kor nekem semmit ne hozzon :))))
Tehát átballagtam, anyu még készülődött, csukott ajtók mögött. Ez fontos. Ugyanis mikor végre előbukkant (indulásra készen), rögtön nagy nevetés tört ki, amikor megláttuk egymást. Sikerült ugyanazt a ruhát felvennünk, illetve a színe különböző, de azon kívül teljesen ugyanolyan. Emlékeztek, amikor anno megkért, hogy neki is vegyek olyan rucit az ESPRIT-ben, mint az enyém? :) Na ez volt az :) Mondta, hogy még majdnem fel is hívott... Sebaj, visszavette azt, amit először vett fel, így mondjuk harisnyacsere és egyebek is szükségesek voltak... Matt szerint maradhatott volna abban is, az egyenkabátunkkal tényleg egyformák lettünk volna :)
A fél 12-es vonattal mentünk Wokingból. Amire sosem gondoltam: Yasmin esetében nézni kell, hogy melyik az az állomás, ahol fel tud szállni, ha megy valahova, és melyik az, ahova érkezni tud... a kisebb állomásokon csak lépcsőn lehet feljutni az átjáróra a másik vágányhoz. Ez azért rossz, mert például ha napi retúr jegyet (ami ugye csak pár penny-vel drágább a „csak oda”-nál) szeretne venni Londonba mondjuk egy Farnborough-ban élő kerekesszékes, akkor nem tudna, mert Farnborough-ba csak érkezni tud, mert nem tud átjutni a másik vágányra, hogy felszállhasson. Máshonnan kell mennie. Általában olyan helyről, ahol csak felszállni tud, érkezni nem... így duplán fizet. Na mindegy, ez csak érdekességképpen... amíg nem kerül az ember közel ezekhez a dolgokhoz, addig nem is gondol ilyenekre. Mint ahogy én sem tettem eddig. Szóval Woking (nagyobb állomás, van lift), vonat... végig álltunk, de nem volt hosszú, délre már a Waterloon voltunk. Anyu is megfigyelte már, és ma is megtapasztaltuk, hogy itt Angliában mennyire nem segítenek az emberek... Yasmint úgy szenvedtük fel a tömött vonatra a székkel, közben csukódtak az ajtók...
Első utunk egy étterem-bárba vezetett a Temze-parton. Mivel már dél elmúlt, anyu úgy gondolta, hogy megérdemlünk egy kis koktélt. Vagy kettőt :) Egy kicsit üldögéltünk, majd belevetettük magunkat a karácsonyi forgatagba. Ez furán hat, de egy kicsit „otthon éreztem magam” a karácsonyi vásáron: sapkás-kesztyűs, kajás, kézműves standok, tisztára, mint Szegeden :D csak mindez a Temze-parton. Persze azért idén sem marad ki az életemből a Dóm tér és a Széchenyi tér, na meg a Dugonics :) csak kicsit későbbre tolódik.
Csak egy kis kitérő: itt nemcsak karácsony táján, hanem mindig vannak mindenfélének beöltözött emberkék, akikkel egy kis pénzért lehet fényképezkedni. Tegnap volt szerencsénk megcsodálni Donald kacsát fej nélkül... ez még OK, nyilván néha szüksége van egy kis friss levegőre... gondolná az ember... Tudom, hogy itt én is kisebbség vagyok, de ez a nő még inkább, ha értitek... nem vagyok rasszista, általában semmi bajom a barnább bőrűekkel, otthon sem, és most persze nem a feketékről beszélek, mert velük aztán végképp semmi gondom nincs (és otthon alig vannak). Szóval a fejetlen Donald kacsa friss levegő helyett nagyban bagózott a szaladgáló gyerekek között, közben telefonon – a hangsúlyból télve – vitatkozott valakivel... Elég érdekes látvány volt. Aztán mikor másodszorra sétáltunk el mellette, jött oda, és intett Yasminnak, hogy menjen felé... na persze... fujj.
Vissza a karácsonyi vásárra: ettünk sajtos palacsintát, sült gesztenyét, jót sétálgattunk, majd elhajóztunk az O2-hoz. Vizitaxi pontosabban, kényelmes ülésekkel, kávézóval. Egy cseppet könnyebb volt ezzel, mint metrózni Yasminnal... gondolhatjátok, még ha itt lenne is rá lehetőség, nem úgy, mint Pesten... na de majd a 4-es metró :))) Egyébként pár megállónál talán már van lift, nem tudom... Na de mindegy is.
Odaértünk, felmértük a terepet, aztán megvacsiztunk egy étteremben az ezer közül, és ittunk egy újabb koktélt. Ja, de előtte még csináltunk egy saját videoklipet. Tök ingyen volt, beálltál egy félgömb-szerűségbe, kiválasztottál a 4 dal közül egyet, azt csináltál, amit akartál kb. fél percig, rögzítették, és 20 percen belül elküldték e-mailben. A rossz csak az volt, hogy nagyon keskeny volt a „kép”, és hárman nem nagyon fértünk. Én többször „kisétáltam”, állandóan vagy anyut vagy a kijelzőt néztem, hogy éppen benne vagyok-e... lényegében elröhögtük az egészet. Ezt vacsi előtt és után is eljátszottuk. Karennek megvan, de szerintem nem is kérem meg, hogy küldje el nekem :))) Nem akarom látni :)
Miután kiszórakoztuk magunkat, átmentünk az első ellenőrző kapun, ahol Karent megkérte a pasi, hogy majd adja le a nagy fényképezőjét (csak kicsiket lehetett elvileg használni), majd a buli után visszakapja. Mivel a következő pasi nem kérte, anyu elrejtette Yasmin kabátja alá, így később nem kérte senki :) Még volt időnk a kezdésig, és Yasmin mozgáskorlátozott jegyei a színpad mellé szóltak, ahova a VIP bár-részlegen keresztül vezetett az út. Gondolom általában ez a VIP, most nyilván mindenkit beengedtek, akiknek ezen keresztül kellett menni. Itt még ittunk egy kis vodka-narancsot, vagyis én azt ittam. Egyébként gyönyörű volt ez a bár, ízléses volt berendezés. Fél 6 körül aztán bepróbálkoztunk Yasminék szektorában... no luck... a pasi mondta, hogy biztonsági okokból nem engedhetnek több embert a szektorba... anyu mindent megpróbált. A pasi azért javasolta, hogy próbáljuk meg a Customer Service-es lányoknál is. Ott is ugyanezt fújta, hogy minden jegy elkelt, és nem engedhetnek be több embert, bla-bla-bla. És hogy majd kérdezze meg anyu a „beengedő” pasit... mondtuk, hogy ő küldött bennünket. Hát Karen tényleg minden kártyát előhúzott, millió okot sorolt, hogy miért kellek én oda, és hogy tavaly is a felénél csomóan csak úgy bementek, stb... de nem sikerült, úgyhogy elváltak útjaink. Ők egyébként a színpad bal oldalán (szemből nézve) ültek, közvetlenül mellette szinte, iszonyat jó helyen, így lesznek majd jó képeim is :)))
Az én helyem a színpaddal majdnem szemben volt, jó messze, de legalább beláttam szinte az egész arénát. A negyedik szinten voltam, de annak az alján, lehetett volna sokkal rosszabb is :))) Nagyon élveztem az egészet egyébként, iszonyatosan jó karácsonyos hangulata volt az estének. A fellépők: Taio Cruz, Alexandra Burke, Jason Derulo, McFly, Duffy, Nicole Scherzinger, Olly Murs (annyira cuki!!:), The Script (annyira jók!!!), The Wanted (annyira szép az egyik srác!!:), ééééééééééés a The Black Eyed Peas, akik a legeslegjobbak voltak!! És most úgy érzem, el kell mennem egy BEP-koncertre jövőre! :) Azt hiszem mindenkit felsoroltam... Cee-Lo Green nem ért oda, ugyanis a hó miatt Amszterdamban ragadt... nem baj, úgyis csak egy számát ismerem azt hiszem. Nicole Scherzingertől pedig csak az utolsó dalt, a „Poison”-t láttam, mert kimentem WC-re meg sorban álltam egy kis frissítőért :) De nem is igazán szeretem a csajt... bár Karen szerint nagyon jó volt, és vagy három Pussycat Dolls-számot is énekelt a sajátja előtt.
Az egésznek olyan fél 11 fele lett vége, viszonylag gyorsan megtaláltuk egymást és Nobbyt, a magántaxist (nem tudom, hogy hivatalosan mi, de nincs taxis igazolványa, nem parkol a taxidroszton, csak ilyen apu-féléket fuvaroz már hosszú évek óta... Yasmin kérdezte, hogy honnan tudják az emberek, hogy taxi, ha nincs neki táblája/lámpája/jelzése? Hát, nem kell tudniuk, mert nem igazából nem is taxi, inkább sofőrszolgálat-félének nevezném. Kérdezte amúgy tőlem, hogy megyek-e a céges karácsonyi bulira? :) Mondtam, hogy nyugodjon meg, nem :))) (20-án lesz, amikor én már túl leszek a mórahalmi vásáron és sok-sok finomságon OTTHON:)))))
Elég sokáig tartott az O2 környékéről kikeveredni, így negyed egy körül értünk haza. Yasmini jót aludt hátul mellettem, még horkolt is :) Amúgy egész nap nem volt igazi hideg, plusz 6 fok volt még hazafelé is. El is olvadt majdnem az összes hó... na ezt azért nem bánom, ennyi elég volt. Csak most pont az undorító, átmeneti latyakos stádiumban vagyunk...
Én végül fél 2-kor feküdtem le, nem kellett altatni. Fárasztó nap volt. Ja, egyébként nagyon elégedett vagyok a pár hete vásárolt TK Maxx-es csizmámmal, kiállta a próbát: 12 óra mindenféle fájdalom nélkül :)))
Utolsó kommentek