Au-pair vagyok Angliában

Most sem aludtam ki magam, már 8 után felébredtem. Apu falat festett, Karen pedig a biciklibeállítást megszakítva 11 fele elvitt Farnborough-ba, majd vonatra pattantunk Hajnival. A kalauz vicces volt, nem is nézte meg a jegyeinket, azt mondta, ha még egyet lát, „sikítani” fog :)))

Londonba érve első utunk a karácsonyi vásárra vezetett, ugyanoda, ahol Yasminékkal is voltunk a múlt héten. Vettünk fűszeres forrócsokit, nagyon finom volt :)) És láttunk gusztábbnál gusztább édes, sós különlegességeket... :D

Innen elsétáltunk a Hyde Parkba, a Winter Wonderland-be. Ez egy kicsit nagyobb karácsonyi vásár, mint a Temze-parti, és vannak mindenféle játékok, forgók a gyerekeknek, mint egy kis vidámpark. Rengeteg kajás stand van, mindenféle népek konyhája megtalálható... még magyarok is voltak: gulyás, borsófőzelék, halászlé, brassói, stb... De végül mégis más mellett döntöttünk: kenyérbe sütött bacon és sajt... isteni volt, friss, meleg, még gőzölgött :) Jól is laktunk vele :) A visszaútra vettünk egy kis forralt bort: „forralt bor” feliratú palackozott itókát forraltak, ahhoz képest nem volt olyan rossz... na persze az otthoninak nyomába sem ért :) Visszafelé azért már rendesen fáztunk, és néha elkezdett szemerkélni az eső. De csak nagyon kicsit, és szerencsére az is rögtön elállt.

Waterloon még volt időnk, úgyhogy beültünk egy lattéra egy kávézóba/bárba. Ismét vonatra pattantunk, aztán következett a kb. háromnegyedórás sorban állás... Bejutottunk... ezúttal volt egy is táska-ellenőrzés is, eredmény: elvették a három kortynyi narancslevemet. Túléltem :) Elfoglaltuk a helyünket, ismét közel, ismét jó helyet sikerült találni. Ettünk egy kis palacsot és sütit, nagy nehezen hozzájutottunk egy kis borhoz (nem volt már bikavér, de ezt fent, ahol először kértük, még nem tudták... tanácsolták, hogy menjünk le, de ott se volt már, aztán nem húzták ki eléggé a kékfrankos dugóját, én pedig beletörtem :)))

Még kezdés előtt sikerült magamra öntenem az első pohár borocskám egy részét. Tudjátok milyen vagyok, állandóan jár a kezem... középen, a mellkasomtól indulva gyönyörűen végigfolyt rajtam, még a bugyimban is éreztem... hát így indult :) 8 körül kezdődött egy néptáncos produkció, illetve több. Kint élő magyar fiúk-lányok táncikáltak, jó volt népies dallamokat hallani és látni őket :)

Fábry aztán 9 előtt jelent meg... hát... aig lehetett ráismerni. Mint aki akkor ébredt. És valószínűleg így is volt. Legvalószínűbben pedig túl jól sikerült az előző este/aznap délután... A második részre már emberibb arccal lépett színpadra. Amennyire kedvelem, annyira csalódott voltam az első rész után. De az is lehet, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim. Bár ezt azért nem gondolom, mert a második rész már sokkal jobb volt, akkor több témát érintett. De az első rész lényegében egy poén köré épült, ami a végére már nem is volt vicces... Csak arra tudtam gondolni, hogy „mikor lesz már a csattanó? mikor lesz már vége?”. Nem azt mondom, hogy nem mondott vicceset, mert persze mondott, sokat. Csak például Hadházival vagy KAP-rel összehasonlítva... akkor nem volt pillanat, hogy ne nevetett volna az ember, sírva... és a tegnapi műsor ettől jóval elmaradt... Na mindegy, azért nem bántam meg, de egy kicsit többet vártam volna tőle. Volt egy csaj a WC-ben a szünetben, ő eléggé ki volt akadva... Ja, meg voltak IQ-király hazánk fiai, főleg egy srác, aki nem bírta ki, hogy ne szóljon be hülyeségeket... az ilyen embereket ki sem engedném az országból, mármint Magyarországról... sőt, otthon is el kellene különíteni őket...

Háromnegyed 11 felé lett vége a banzájnak, a kijáratnál kaptunk 2011-es falinaptárat ajándékba. Ugyanazzal a vonattal zakatoltunk haza, mint a múltkor: a negyed 12-essel. Éjfélre Farnborough-ba értünk, aztán 12 fontért hazataxiztam. Háromnegyed egykor feküdtem le így is, ezért nem írtam meg tegnap a beszámolót.

Éjjel nagyon rosszul aludtam, rengetegszer felébredtem. Szerintem túl sok fokhagymás kenyeret és fokhagymás majonézt ettem... néha lehet, hogy vissza kellene fognom a fokhagymafogyasztást, pedig imádom... de az álmatlanságot csak erre tudom fogni. Aztán meg 7 után Bert elkezdett tevékenykedni lent, a garázsajtók fel-le gördültek... egy ideig még fetrengtem, aztán 8 előtt kidobott az ágy. Pedig azt hittem, hogy a tegnapi nap után majd nagyon mélyen nagyon sokáig alszom...

Elkészültem, majd 11 előtt átmentem. Ma ugyanis nagy charity-esemény volt nálunk: mindenféle ékszereket, táskákat, cipőket, kozmetikumokat lehetett vásárolni – kedvező áron. Karen jutaléka pedig a Footsteps-nek ment, Yasmin jövő évi kezelésére. Ezért sütöttem tegnap a pogit és a muffint, ami a többségnél sikert aratott :))) A lányok még a muffin receptjét is elkérték.

Segítettem pakolászni egy kicsit, aztán déltől elkezdtek szállingózni a vendégek. Sokan eljöttek, ittak-ettek (főleg bort, üdítő nem is fogyott:))), beszélgettek... Jól eltelt a délután, valamikor fél 3 felé kezdett el összepakolni a csaj. Segítettem is neki, rengeteg cucc volt. Ő pedig egy MAC szemhéjpúder-palettával hálálta meg, amit már nem tudott volna eladni, mert az egyik szín egy kicsit sérült volt. Na meg korábban vettem is egy-két dolgot tőle...

Sallyt tényleg egyre jobban bírom (az ikerlányok anyukája): ma is mondta számomra ismeretlen embereknek, hogy én vagyok eddig a legeslegjobb au-pairje Karennek, Yasmin is mennyire szeret engem, néha nálam alszik, stb... Sam is eljött (nem a főnök Sam), vele is jót dumáltam, és Lisaval, Pennyvel, JuJuval... ők mind a „kedves barátnők” :) És ma megismerhettem az apu szerint ijesztő barátnőit, akikkel korábban együtt dolgozott anyu. 3 nő, nagyon festett szőkék, nagyon nem természetesek... tudjátok, amikor látszik, hogy sokkal fiatalabbnak szeretnének látszani, de pont az ellenkező hatást érik el... róluk elég is ennyi :)))

Tehát összepakoltunk, aztán még maradt egy kicsit beszélgetni a nő. Úgy volt, hogy megyek majd ma is takarítani a házba, de aztán anyuval megbeszéltük, hogy inkább ne. Így segítettem mosogatni, stb. Majd 5 körül eljöttem, felpakolva. Rám akart sózni egy csomó bort, de csak egy kis rosét hoztam el... dél óta ittunk, elég volt már mára :)))))

Itthon X-factort néztem, skype-oltam, ajándékokat csomagoltam és kitakarítottam a kis kuckómat. Aztán végre Gabival is tudtam beszélni, de nem skype-on (valamiért mindig szétkapcsolt), hanem a gmailes csevegőn. Ott is lehet már „telefonálni”, ami valószínűleg nem újdonság, csak eddig sosem vitt rá a szükség. Tök jó volt :))) Ja, és Gabi kijön elém a reptérre jövő héten!!!!! :)))))))) Olyan jó lesz találkozni vele! :DDD

Ja, az otthoni X-faktorról anyáéktól hallottam. Hihetetlen, hogy Veca kiesett!!!!! Én komolyan azt hittem/reméltem, hogy ő fogja megnyerni!!!!! Nikolast tettem volna a második helyre... Király L. Norbival nincs semmi bajom, örülök, hogy eddig eljutott, hatalmas showman, ugrál, szórakoztat, de NEM TUD ÉNEKELNI. Veca pedig tud... nagyon is... bár ezzel a gyönyörű hanggal és a tehetséggel, ami neki van, kiegészítve az X-faktor által kapott ismertséggel... szerintem nem lesz gond :) De akkor is kiakadtam!!!!!!!

Na most megyek aludni, fél egy... Holnap hosszú napom lesz. London karácsonyi vásár – Fábry!!!!

Jajj, egy dolgot elfelejtettem: ma én ébresztettem az egész családot, nem szándékosan :) Bár még tegnap este rájöttem, hogy otthagytam a telefonomat, de mivel már apu is aludt, nem akartam visszamenni érte, az automatikus ébresztőm pedig teljesen kiment a fejemből. Így történt hát, hogy Somersék ma 6:43-kor keltek :))) Csak egyikük sem tudta, hogy kinek a mijéből szól kora reggel a Meet me halfway a Black Eyed Peastól, pár hónapja ez az ébresztőm ugyanis :)))) Sebastian azt hitte, hogy anyu telefonja, anyu azt hitte, hogy Sebastian ipodja... ők ketten ugrottak ki az ágyból :))) Azt mondta anyu, hogy úgysem tudott aludni, bár 7-fél 8 felé akart csak kikelni :D Bocsiiiiii :)))

Este annyira fáradt voltam, hogy képtelen voltam megírni a kis beszámolómat...

Szokásosan fél 8-as kezdés, öltözés (viktoriánus stílusban, a nagyszülőknek tartott délutáni előadás miatt), reggeli, indulás. Jó tempósan hozzákezdtem rendbetenni a házat, kimostam Karenék ágyneműjét, ablakokat-tükröket tisztítottam, meg fürdőszobát. Amint végeztem, fél 11 felé már mentünk is a házhoz, amit apu és Dave vettek, teljesen átalakítottak (mindent ketten csináltak), most pedig szeretnének tőle jó pénzért megszabadulni. Mattnek szüksége volt valakire, aki kitakarítja, én pedig boldogan vállalkoztam...

...aztán majdnem sírva fakadtam, mikor megláttam mekkora. Egy szint, 3 kicsi meg egy nagy hálószoba, több falból nyíló szekrény lakásszerte, 2 fürdőszoba plusz egy harmadik WC, hatalmas nappali, nagy konyha plusz még egy kisebb konyha, 2 bejárat 2 előszobával... És nagyon világos az egész, rengeteg-rengeteg ablak, és sok a teljesen üveges ajtó is. Kívülről minden üvegfelelület tele van a matricák ragacsos hátuljával egyelőre, jó móka lesz leszedni. Egyébként gyönyörű az egész, és egy tóra néz. Alig pár méterre attól a háztól, ahol apu felnőtt :)

Szóval ott tartottam, hogy nagy... azt sem tudtam hol kezdjem... Karen itthon még azt mondta, hogy mivel nincs ott semmi, szerinte gyorsan lehet vele végezni. Aha. Apu azért közelebb állt az igazsághoz, amikor mondta, hogy ez nem egy-, de még csak nem is kétnapos munka, hiába tényleg üres szinte az egész. Mondjuk a konyhaszekrények-fiókok már tele voltak pakolva mindenfélével, nagyrészük Dave-é. És a ház más részein is voltak cuccok, úgyhogy mindent kihordtam a kiskonyhába. Aztán szépen kitakarítottam a konyhaszekrényeket kívül-belül, volt mit: forgács, por mindenhol. Felmostam az egyik előszobában meg a konyhákban, aztán felporszívóztam mindenhol (több, mint egy órán keresztül). Ilyen porszívót akarok majd, annyira csendes és jól szív :) Ezután faápolóval letörölgettem az ajtókat, majd leportalanítottam az összes radiátort, kapcsolót és a szegélyeket. Ezután jöttek a fürdők, de azokkal nem végeztem rendesen, közben megjött értem apu, aki elégedett volt a részeredménnyel.

Kicsit korán értünk a sulihoz, 4-re kellett Sebastianért menni, így egy kicsit még üldögéltünk a kocsiban. Egy nő leparkolt velünk szemben, aki állítólag szokott beszélni Karennel, és apu is ismeri... elment mellettünk, aztán apu mondta, hogy „Most úgy nézett rám, mintha valami másik nővel lennék. Ok egy kis pletykára...” :)) Ja, mondom egy fiatal, ápolatlan (gondolhatjátok hogy néztem ki:) nővel :))))

Hazaértünk, rögtön vacsiztunk (pizzát), aztán már mentek is anyuék, illetve már közben. Yasmint átvittem Bertékhez egy órára. Addig mostam-szárítottam-ágyneműt húztam, pakoltam mindenhol a házban, és meggyúrtam a sajtos pogi tésztáját. Semmit nem mértem, úgyhogy kíváncsi vagyok milyen lesz. Eddig volt nyugtom egyébként... aztán átmentem Yasminért...

Egy ideig elvoltak Seb szobájában, de aztán Yasmin elkezdte idegesíteni Sebastiant (villanykapcsolgatás, stb.). Én közben muffin-ügyben próbáltam haladni, néha odamentem... Yasmin nagyon fáradt volt, hisztérikusan sírni kezdett egy párszor, mert Seb érthető módon ki akarta rakni a szobájából... Aztán a nappaliban folytatták... Yasmin keresi a bajt állandóan, aztán csodálkozik... grrrrr... nagyon mérges voltam. Meg amúgy sem tudok semmit normálisan csinálni, ha ott van, mert mindig kell neki valami. Lehetőleg még mielőtt kimondja :)))))

Aztán jött a következő „meglepi”, amiről sajnos nem lenne fair írnom. A lényeg, hogy jó időre kivont a konyhai tevékenységből. Apu fél 8 körül már haza is ért szerencsére, pont jókor. Még megcsináltam anyuék ágyát, aztán visszaballagtam a konyhába, mert a pogácsasütéshez ekkor még hozzá sem kezdtem. Anyu mondta egész héten, hogy csináljam csak a gyors muffinokat, az is elég. De én nagyon akartam pogit sütni :))))

Apu elrendezte Yasmint, azt hiszem most először hallottam őt igazán nagyon kiabálni Yasminnal... aztán kiköltözött ő is a konyhába, vacsit csinált. Még jó hogy elég nagy, elfértünk. Beszélgettünk-rugbyt nézett-beszélgettünk, na meg megittunk egy üveg bort az este folyamán. Sebastian is fent volt még fél 9-ig, szórakoztatott bennünket. Odahozta az ipodját, ami az ujjlenyomatomból megmondta, hogy boldog vagyok, boldogabb nem is lehetnék, minden a legjobban alakul most :))) Yasmin sírását a „hangzavarban” is hallottuk... ja, mondom pont úgy hallatszik :)))))) Sebastian várta már a szombat reggelt, hogy segíthessen takarítani, 5 fontért... apu mondta, hogy hagyjak nagy kupit, hogy legyen mit tisztogatni. Mondtam, hogy egy csomó tejet már kiborítottam a fapultra korábban, mert felboríottam a majdnem teli üveget... erre Seb valami olyasmit mondott, hogy micsoda meglepetés, ki más is csinálhatna ilyeneket, mint én? :) Minden nap szóba kerül amúgy valamilyen formában, hogy milyen ügyetlen vagyok :)

Apu mesélt egy csomó mindenről, anyu barátnőiről :))) is például. Kipörögtük anyu gondjait a poharak/bögrék megkülönböztetésével...  Matt mondta, hogy sokszor ő teát iszik, anyu kávét, és simán megissza a teáját, anélkül, hogy feltűnne neki :)))) Beszéltük, hogy jó hosszú napom volt, erre persze megint mosolyogva jött azzal, hogy 23 évesen ezt bírja az ember :))) Merthogy ő is... oh, mondom tudom, napi 12 óra, heti 7 nap... ki mondta? :) Mondom egy párszor már ő. „Mindig részegen, ugye?” :)))) Azt is megkaptam, hogy kezdek megőrülni, mert már akkor is hallottam Yasmint sírni meg aput hívni, amikor már aludt. Amúgy napközben is hallottam a másik házban, hogy valaki a nevemet kiabálja :)) Ja, és azt mondták, profi vagyok, mikor látták, hogy készül a pogi... mondtam, hogy akkor leszek profi, ha finom is.

A pogácsáim tehát szépen pirultak, egy pár kisebb tepsivel azért lett... közben mosogattam, pakoltam. Aztán még ruhákat hajtogattam, majd 10-kor eljöttem. Apu addigra elaludt a kanapén :)

Egy kicsit még beszéltem anyusékkal, aztán fél 12-kor feküdtem le. Elég gyorsan elaludtam.

Ahhoz képest, hogy könnyű sütögetős estét vártam...

Reggel elvileg fizioja lett volna Yasminnak, de mivel 10 után feküdt le tegnap, mégsem volt. Fél 8-kor még Seb is aludt, pedig ő mindig fent kukorékol már legalább 7-kor, inkább hamarabb. Gondoltuk, hogy kis undok, morgós lesz ma reggel... mármint Yasmin. Nem „csalódtunk”.... volt egy kis vitánk a reggelinél, nem részletezném, de nagyon felment bennem a pumpa... úgy levágtam a müzlis tálkáját az asztalra, hogy kilötyögött a tej belőle (pedig alig van benne müzli, tej meg még kevesebb...) Aztán azt mondja, hogy jó, megeszi, nem akar velem konfrontálódni. Mondom már megtörtént, ha nem vette volna észre :) Aztán anyu is hazaért (időközben elvitte Sebet suliba), neki is mondtam, a tálka-levágós részt is (nem mintha büszke lennék rá). El tudja képzelni mennyire felhúzott... egy ideje már téma, hogy pár hete, de főleg a múlt hét óta, milyen kis undok mindenkivel a kis dráma-királynő, ha olyanja van... Aztán persze bocsánatáradat volt egész reggel meg délután-este is.

Gyorsan elkészültem, majd Pauline elvitt a suliba. Volt egy kis dugó, így valamennyit késtem, de nem számított, kvízes-kajálós-ivós karácsonyi óránk volt. Ajándékba adtunk a tanárnőnek egy képet a csoportról (ő is rajta van), meg egy kis tobleronet. Mindezeket Hajninak és Elenanak köszönhetjük. Köszi! :)))

Suli után elintéztem és megvettem mindent, amit még akartam. Az olcsó boltban (ami olyasmi, mint nálunk a 100 Ft-os) vettem a kutyáknak két gumicsontot, és elfelejtettem, hogy csak bizonyos összeg felett lehet kártyával fizetni, na meg hogy nincs nálam készpénz. Mondom a srácnak, hogy majd visszajövök, erre mondja, hogy hozzam el nyugodtan őket, majd beviszem a pénzt, ha arra járok. Mondom nem, még ma, sőt mindjárt visszajövök. Erre ő: nem sürgős, tényleg elhozhatom őket, majd kifizetem valamikor, ha legközelebb arra járok. Mondom az nem most lesz :) Úgyhogy kisétáltam, vettem ki pénzt, és lerendeztem. Amúgy nem értettem félre semmit, tényleg úgy volt vele, hogy akár jövő héten valamikor is ráér. Jó, csak két font, még ha nem is vittem volna be, nem érte volna őket nagy veszteség. Valószínűleg ezért volt ilyen jófej :)

Ám mai „kalandjaim” sorának koránt sincs vége: elmentem a Lidl-be, abban a reményben, hogy találok olyan sós mogyit, amilyet az otthoniban lehet kapni, és nem mellesleg isteni, a legjobb!!!! Hát azt nem találtam, találtam viszont mást. Fizetésnél azonban otthagytam a kártyámat, amire a Sainsbury’s-ben derült fény... közöltem a pénztárossal a tényállást, félrerakattam a teáimat, aztán kirámoltam a táskámat. Semmi. Fantasztikus – gondoltam... ugyanis két eshetőség volt: Lidl, vagy a másik rosszabb: a primarkos zacskóba tettem (először abba pakoltam a vásárolt cuccokat, aztán bele a táskámba), amit viszont kidobtam egy utcai kukába. Visszabaktattam a Lidl-be, közben már látttam magam félig a hatalmas kukában :) de szerencsére a „lidlis” pénztárosfiú már messziről nyújtotta felém, amikor meglátta, hogy beléptem az ajtón :))) Nem is mondott semmit :D

Vissza a Sainsbury’s-be, ahol a pénztáros néni igazán őszintén osztozott az örömömben, és hülyének nézett kb, hogy minek veszek 10 doboz zöldteát, pontosan ugyanabból a fajtából. Az egész készletet (legalábbis a polcról) felvásároltam szinte ebből a márkából :) Mondtam, hogy nem mind magamnak lesz :) Még benéztem a House of Fraserbe, ahol le volt értékelve a parfümöm. Az Armani, amit még St. Louis-ból hazafelé meg akartam venni, dehát a st. louisi és a chicagoi repterek hatalmas üzleteinek hatalmas választéka ezt nem tette lehetővé... Egy ideje már szemeztem vele, eredetileg a reptéren akartam megvenni jövő pénteken, de most akciós volt. Kb. így ugyanannyi szerintem, mint a reptéren, vagy egy kicsit olcsóbb. No mindegy, megvettem magamnak, egy kis karácsonyi ajándék :) Mondjuk életem első 22 és fél évéhez képest az utóbbi egy év végig karácsony volt számomra, már ami a műszaki cikkeket, ruhákat, cipőket, táskákat illeti. Dehát be kellett hoznom a „lemaradást”, mostmár jól vagyok. Lassan azt mondhatom, hogy nincs égető szükségem semmire. Tényleg.

Hazabuszoztam, hazagyalogoltam, majd 3-kor átmentem. Később jöttek haza valamivel, én már nagyban vasaltam. Anyu elkezdte a vacsit (sült zöldségek számomra ehetetlen kolbászkákkal), Yasmin pedig úszott kint (nem akart – ebből is volt egy kis vita). Seb elment apuval teniszre, mi lányok maradtunk, tusoltunk, beszélgettünk. Yasmin említette, hogy anyu milyen idegesítő ma. Mondom én tudok valakit, aki ha olyanja van, hetek óta undok és idegesítő... Ismét elmondtam/megkértem, hogy viselkedjen... Mondta, hogy tudja, hogy nagyon „rossz” mostanában, és nagyon rosszul is érzi magát emiatt. Hogy csinálhatná vissza? Bocsássak meg. Nagyon szeret, stb... Mondtam, hogy nem millió bocsánatkérés kell, hanem az, hogy változtasson a hozzáállásán meg a viselkedésén. És hogy tényleg nem akar engem is elveszíteni, mert milyen sok hónapja mennyire jól kijövünk, emlegette a „régi szép időket” :)))) Lefekvéskor aztán megint szóba került ez (igazából minden nap mostanában), akkor is mondtam, hogy nem akarhatja, és én sem akarom, hogy mindenkinek azt kelljen mondanom, hogy a jólnevelt kisangyal egy gonosz, neveletlen, undok ördöggé vált... Azt mondta még ne mondjam ezt senkinek, mert visszaváltozik :)))) Karen is rendesen kiosztotta ma is amúgy reggel, és még folytatta, miután én eljöttem. Mondta azt is, hogy jobb lesz, ha velem sem kötözködik, mert nem ártana, ha nem rossz szájízzel kezdenénk 2011-et, vagy mondjuk azzal, hogy vissza sem jövök :)))))))

Borozgattunk is. Mármint anyuval. És tényleg közösen, sokszor egy pohárból. Karen ugyanis egyre „rosszabb”, kb. ötször cseréltünk poharat. Pedig nem is egyformák voltak, direkt. Felkapja az övét, elsétál vele valahova, leteszi, felkapja az enyémet, ha nem vagyok ott, elviszi, én meg keresem :)))) Ma valamiért nem tudta megjegyezni, hogy melyik az övé, és tényleg vagy ötször cserélődtek. Így én ittam az övét, amikor ő elvitte az enyémet. Jól elvagyunk végülis :)) Pedig mikor másodjára ivott bele akkor még a sajátjába, mosolyogva-félve közelített az egyik felé, ahogy szokta, hogy az-e az övé? Azt hittem megjegyezte :DDD

De ez nem is lényeg: vacsiztunk, aztán hazaértek a fiúk. Anyuék fél 7-kor elsétáltak a pubba, negyed 8-kor már aludtak a gyerekek. Vicces volt, mert amikor anyáék hívtak skype-on, éppen elalvóban volt Yasmin, akinek valószínűleg a fülei a legfejlettebb érzékszervei, és köszönt anyáéknak, aztán mondtam, hogy alvás van, ő meg üzente anyának, hogy „a lányod éppen most szid le” :))) De aztán aludt, szerencsére semmi nem volt egyikőjükkel sem.

Anyuék 10 fele értek haza, nevetgéltünk egy kicsit, megbeszéltük, hogy emésztésünk végermékének milyen változatai vannak, és hogy kiskorban megtanuljuk megnézni... na jó, szerintem ennyi elég is nektek :) Még skype-oltam Hajnival egy kicsit, blogoltam, tusoltam (egyszer még tuti sikerül közelebbről is megismerkednem a fürdőszoba padlójával, ugyanis iszonyatosan csúszik a parketta... minden nap nagyon kicsin múlik...) Most megyek aludni, és tudom, hogy senki nem kényszerít, hogy eddig fent legyek... de megint háromnegyed egy...

Fél 9-re mentem csak, anyuval kávézgattunk, beszélgettünk. Átbeszéltünk mindent, mondtam, hogy gondolom ő volt, aki javasolta, hogy suli-napokon ne dolgozzak :) Mondta, hogy igen, az okok ugyanazok, amiket múltkor is megtárgyaltunk már: nem akarja, hogy előbb-utóbb idegbeteg, na meg kimerült legyek a sok munkától meg az állandó mindennapos biciklizéstől, stb. Ja, meg kérdezte nevetve, hogy válaszoltam-e Mattnek? Mondtam nem, gondoltam úgyis beszélünk majd. Elfelejtettem, hogy apu egyszer mondta anyunak, hogy bunkóság nem válaszolni az e-mailekre, amikor anyu mondta, hogy majd úgyis beszél xy-nal, minek válaszoljon :) Úgyhogy válaszoltam neki egy vicceset, csak hogy ne legyen baj :)))

Karen kb. 10-kor elment, ekkor kezdtem igazából a munkát... A szombatra készülve kipucoltam a konyhát: a falaktól, csempétől, vízcseppes ablakoktól kezdve a konyhaszekrényekig mindent. Ezenkívül a szokásos porszívózás is megvolt mindenhol, extra pókhálózással minden helyiségben :) És még a portörlést is megcsináltam. Nem mondanám, hogy sokat lazsáltam... Ja, meg a Sainsbury’s-es szállítmány is megjött közben... Még előkészítettem a rántott husit, aztán 2 után eljöttem, addigra anyu is újra hazaért. Jó hosszú délelőtti műszak volt. De nemcsak nekem, szegény Bertnek is, aki szinte egész idő alatt a fürdőben volt, próbálta megjavítani a WC-t... ja, ha eddig nem írtam volna: szombat óta nem lehet lehúzni. Mármint a tartállyal van gond, nem töltődik fel... leönteni le lehet, lemegy minden gond nélkül. Úgyhogy cuki kancsót használunk most. Mindenkinek kezd már elege lenni a fél házból, hogy minden mindenhol van, sok dolog nem működik, még több nem hozzáférhető...

3 után aztán vissza. hazaértek a suliból. Sietni kellett, mert jött a fizios csaj, és még le akartunk tusolni. Yasmin kért vizet kulacsban, de én gondoltam pohár is jó lesz, nincs idő kulaccsal játszadozni. Mindenki a konyhában volt, és még Dave is ott volt... én pedig félúton voltam a csap felé, amikor Yasminnal keresztezték egymást az útjaink, és mivel nem kulacs volt nálam... egy kicsit belémjött. Nem fájt meg semmi, de a szándékosság egyértelmű volt. Karen nem is tudta miért volt, de pont ott állt mellettem, úgyhogy rögtön ráordított, hogy menjen a szobájába, fél perce van. Aztán kb. negyed órát beszélgetett vele... sietség ide vagy oda... Néha szokott ilyet, de velem még sosem csinálta. Szerintem Dave miatt is volt, mármint ha bárki ott van, azért szeret „szerepelni”, még ha így is...

Aztán persze nem győzött bocsánatot kérni, ezerszer, újra és újra... sírt, legyünk barátok, nagyon szeret, és nem akar elveszíteni, nem akart bántani, megnézheti-e a foltomat? Mondom nincs folt, nem fájt, de most nem az a lényeg, hanem maga az, hogy ezt csinálta... Nem akarta. Na persze :) Azért az első bocsánatkérés után az is kicsúszott a száján, hogy ha én kulacsban adtam volna a vizet, nem került volna bajba. Dehát ezt már megszokta a családban mindenki, hogy Yasmin sosem hibás semmiért :)))) Anyu aztán még egyszer helyretette...

Felöltöztettem, aztán megsütöttem a rántott husikat. Ez volt ugyanis a csibeburgerünk fő alkotója. Mert úgy volt, hogy fizio után rögtön indulunk, és a kocsiban eszünk majd. Nekem volt háromnegyed órám elkészíteni magam, fél 6-kor visszamentem. Végül itthon ettünk, aztán rohantunk.

Nem tudjuk miért kellett 6-ra ott lenniük Yasminéknak a 7-kor kezdődő előadásra... nem szerepelni jöttek, csak nézni :) Na mindegy, gyorsan bemutatott Karen az embereknek, hogy nehogy azt higgyék, hogy valami idegen akarja Yasmint WC-re vinni az előadás kezdete előtt meg a szünetben :) Aztán én le is léptem, Yasmin nem akarja ilyenkor, hogy mindenki tudja, hogy segítségre szorul. Ezért eleinte teljesen egyedül akart menni, mármint pár hete még, amikor a saját jegyét megkapta.

Vettem egy kis bort magamnak, aztán elfoglaltam a székemet. Tök jó helyen ültem, a 4. sorban, mindent jól láttam, jól hallottam, és még értettem is. Kivéve Aladdint, amikor mélyen énekelt. Na de most egy kicsit arról, hogy mi is az a pantomime. Mert nem igazán tudtam elképzelni én sem korábban... mondják, hogy karácsony környékén van mindig (bár köze nem volt a karácsonyhoz, és anyu is mondta, hogy soha nincs); mindig van férfinak öltözött nő vagy fordítva; és hogy nagyon vicces. Ennyit tudtam róla. És mindig van egy sztori, alapsztori, jelen esetben valami modern Aladdin volt. Elég rendhagyó módon előadva :) Úgy jellemezném, hogy zenés-táncos-interaktív show, ami elmesél valamit. Inkább a gyerekeknek érdekes és vicces, ők mindig kiabáltak, válaszoltak a szereplőknek, ha kiszóltak a közönségnek... de felnőttek számára is élvezhető. Sokat nevettem, az tuti :) Csomószor beleszőtték Camberley-t, a plazat, boltokat, mosópor-márkákat, stb. Camberley-ről vetítettek is a háttérben, amikor Aladdin testvére és az anyja Egyiptomba indultak egy kisbusszal, hogy megtalálják őt :)))) Aladdin anyját amúgy egy pasi játszotta, milliószor átöltözött, elképesztő cipői meg ruhái voltak... az első egy amerikai-mintás lakkcsizma, akkora sarokkal és talppal, amekkorában még az angol lányok sem közlekednek... azt néztem mikor esik el a nagy táncikálás közben, de nem tette :) A fiúk egyébként elég csúnyácskák voltak... kivéve a dzsin... gyönyörű teste volt, mert természetesen félmeztelenül bújt elő a lámpásból :)))) szerencsére nem csak egyszer :))) Bár szerintem esélyes, hogy nem a nőkhöz vonzódik. Abban amúgy Yasmin is egyet értett, hogy szép fiú volt, mondtam ugyanis anyunak, ha másért nem, ezért megérte volna neki megnézni :))) Na de vissza a showra, még egy dolog róla: sokszor lejöttek a szereplők a színpadról, bevonták a közönséget (a nőnek öltözött pasi például egy pasival megpusziltatta az ujját, aztán a könyökét is pár perccel később:))). Ja, meg a dalok: mindenféle dallam felcsendült, a mostaniaktól kezdve egészen a régi slágerekig, tényleg mindenféle... felét mondjuk átköltötték :)) Mert az egész darab modern volt: Aladdin anyjának például mosodája volt :) Hú, más most nem jut eszembe, és igazából lassan be kellene fejeznem az írást, mert éjfél van... és holnap is nap lesz.

Az egésznek egyébként fél 10 után valamivel lett vége. Tök későn volt a szünet szerintem, nem a felénél. De nem volt hosszú: pont elég volt arra, hogy elvigyem Yasmint, majd magamat WC-re, és vegyek még egy pohár bort. Aztán mikor leültem, a néni, aki mellettem ült, megkérdezte, hogy élvezem-e. Furcsállta, hogy miért vagyok egyedül, így gyorsan elmondtam, hogy mi a helyzet. Nem kellett volna, mert ezután ő is elmondta, hogy mi a helyzet vele... úgyhogy mostmár tudom a fél családfát, hogy hogy kaptak jegyet, stb... Az idős nénik mindenhol egyformák :))))) Ez nagymama-vonás, én is biztos ilyen leszek:))))

Jaj, még egy: volt benne egy rész, amikor Aladdint hátulról ilyen daruszerűséggel (tudom, hogy nyilván nem ez a neve a szerkezetnek, de fogalmam sincs hogy hívják az ilyet) felemelték, aztán ki a közönségbe. És mivel Yasminék lent ültek, pontosan Yasmin feje fölé ment Aladdin. Ő pedig azért félős... a főgonosztól is azért nem félt, mert tudta, hogy ki játszotta. Gondoltam, hogy tuti majd össze... magát, és úgy is volt, a kocsiban utólag már jót röhögtünk rajta. Nem ő volt az egyetlen, aki félt: előttem fogyatékosok ültek, és az egyik nő mindig nagyon megijedt, amikor dzsin előjött, mert mini-füstös-tüzijátékkal járt, ami villogott és iszonyatosan hangos volt...

Hú, na mostmár tényleg befejezem. Csak nem akartam holnapra hagyni. Utolsó nap a suliban, és utolsó napom Camberley-ben. Meg akarok venni mostmár mindent, még egy-két apróság hiányzik.

Fura visszaszokni ezekre a reggelekre... több, mint három hete nem volt olyan, hogy suliba készítsem Yasmint. Tegnap azt sem tudtam például, hogy melyik az ő fogkeféje, mert nem olyan régen cserélték mindenkiét :)))

Öltözés, nevetgélés, reggeli, WC, indulás... a szokásos menetrend. Közben nem tudom hogy, de sikerült kb. mindent elpakolnom, így miután elmentek, még elrendeztem a konyhát, elindítottam egy mosást, majd magamat is elkészítettem.

Anyunak pont volt még ideje kidobni engem Camberley-ben Seb diszlexiája előtt, így jól jártam. Mivel ma fél 10 helyett csak 10-kor kezdtünk, és Hajni is korábban jött, még elmentünk a bankba, ki-ki a sajátjába, aztán még vettem karácsonyi lapot. Könnyű küldetésnek tűnik, ám korántsem az, ha normális, egyszerű lapot szeretnél... normális alatt azt értem, hogy nincs ráírva, hogy anyának, férjnek, testvérnek, menynek, barátnőnek, a kisbaba első karácsonyára, és társai... Csak simán boldog karácsonyt! :)

Egy kicsit késtünk az óráról, mert még beugrottam a Poundlandbe Yasminnak „kampócukorkákat” venni. Igazából nem maradtunk volna le semmiről akkor sem, ha egyáltalán nem megyünk :)) Fél 12-kor aztán felkerekedtünk és elballagtunk az Alcatrazba, ahol Amalia, Hajni és Elena is dolgoznak. Ittunk-ettünk (pizzát feleztünk Hajnival, én még cheesecake-et is ettem aztán:), aztán 2 körül mindenki ment a dolgára. Hajni aranyos volt, hazadobott.

Átöltöztem, és szinte már rögtön át is mentem. Mivel reggel nem porszívóztam, ezzel kezdtem. Gyanítottam, hogy apu otthon van, de nem láttam senkit és nem hallottam semmit, így gondoltam átment Pauline-ékhoz vagy fent van a munkásokkal. Így aztán kicsit megijedtem, amikor egyszercsak kijött a fürdőszobából, pont amikor az ajtóban voltam a porszívóval. Mondjuk szándékosan ijesztett meg, ezúttal sikerült, most megint én jövök :)

A következő programom a vasalás volt. Ja, a ruhákról jut eszembe: a reggel kimosott cuccok természetesen még benne voltak a mosógépben. Pedig ki volt nyitva a gép ajtaja, tehát nyilván észrevette anyu, hogy azok tiszta, nedves, száraz, meleg levegőre vágyó ruhák ott bent. Mindegy, nem az én ruháim... Eleinte zavart, amikor hosszú órákat töltöttek a gépben, volt párszor, hogy egy-két napot is hétvégén... mostmár nem. Mert őket sem. Nyilván ha itt vagyok, megcsinálom, és van, hogy Karen is. Van viszont, hogy észre sem veszi, hogy lejárt a mosás. De ma észrevette. Lehet egyébként, hogy valamit kivett, amire sürgősen szükség volt, és gyors megszárította. Na mindegy, csak most tudom, hogy ráért, mert már pakolt a nappaliban... készülünk a szombatra. Sok hely kell ugyanis a hamis cuccoknak :))))

Tehát vasaltam, aztán volt pár szabad percem, amíg hazaértek. Fiziora mentek, aztán meg kariácsonyfát venni. Apu pedig mindeközben beterítette a konyha minden szabad felületét a papírjaival... komoly rendszerezés folyt :)

Gyors tus Yasminnal, aztán vacsi. Yasmin ekkor észlelte, hogy megvettem a „kampókat”... és persze nem néztem, hogy mekkorákat  veszek (igazából meg sem fordult a fejemben, hogy több méret van, az itthonit sem vizsgáltam meg előtte), így nagyot vettem a kicsik helyett... no mindegy.

Kicsit még iszogattunk, elpakoltam, aztán 7 körül eljöttem. Skype-oltam anyusékkal, blogoltam, majd Hajnival is beszéltem. Úgy néz ki, hogy el tud velem jönni Fábryra vasárnap, még ha nem is kora délután, de estére odaér :) Oh, és Karenék olyannyira rendezkedtek/szervezkedtek, hogy ma végre megkaptam a hetek óta emlegetett e-mailt a jövő évre vonatkozó – szóban már megbeszélt – feltételekkel, amiken persze még alakíthatunk, ha valami nem tetszik :) Újdonság nemigen van benne. Egyetlen dolog, amiről ezidáig nem született döntés: a sulis napjaim. Bár a múltkor beszéltük anyuval, hogy lehet, hogy dolgozhatnék az irodában ezeken a napokon is, most úgy néz ki mégsem fogok. Ami abból a szempontból nem hátrány, hogy így lesz egy kis szusszanásnyi időm :) Mert mostanában pont gondolkodtam, hogy ha például gondjaim lesznek a bankkal, stb... soha nem lenne időm elintézni, mert vasárnap ugyebár nincs nyitva. Szóval nagyrészt örülök neki, egy kis részem viszont szeretett volna többet keresni... dehát nem lehetek olyan kapzsi :) Bár apu felajánlott 8-10 órát szombaton, és vasárnap is dolgozhatok, ha akarok. Szerintem Karen mondhatta, hogy ilyenkor inkább ne dolgozzak, nekem is mondta múltkor. Nem akarja, hogy rohanásból álljon a hetem hétfő reggeltől szombat estig, nyilván nem szeretné, hogy idegbeteg legyek, neki sem lenne jó :)

A lényeg tehát, hogy minden megvan: napi 5 óra itthon (keddre és csütörtökre 6 van írva, majd holnap rákérdezek, hogy 5 óra helyett 6-ot akartak-e írni, vagy a délután 2-től helyett délután 3-tólt...); 4 hét szabadság, meg hogy ez hogy oszlik meg; párszor már mondta anyu, hogy valószínűleg jobban kihasználják majd a heti két sittelést; sőt, néha lehet, hogy elmennek majd „ottalvós” pörire; irodai munka lefixálva; itthoni – egy kicsit megemelt – fizetés :) , stb... És persze ezek „csak” alapok, az idei évből kiindulva úgyis lesznek változások... hiszen Yasmin „napirendje” mellett képtelenség egy fix rendszert betartani. Ezért jó, hogy ennyire rugalmasak vagyunk mindketten. Mármint az egész család meg én :)

Képzeljétek, kiderült, hogy Virginia, a tanárnő fia 5 éve minden évben megy a SZIN-re (Szegedi Ifjúsági Napok:)!!!!! Mondta, hogy van egy magyar város, ahova minden évben megy, és olyan aranyosan mondta, hogy Szeged. Én persze rögtön felkiáltottam, hogy az én vagyok!! :) Ezután mondta, hogy valami fesztiválra mennek, és nagyon szeretik. Pozsonyba repülnek, aztán Pest, majd Szeged, általában két hétre lép le otthonról ilyenkor a 6 „jóbarát”, és ez még mindig olcsóbb nekik, mint a readingi fesztivál itt kint. Kérdeztem, hogy hogy találtak rá anno? Mondta, hogy szerinte a neten. Imádják. Bár szerintem a tanár nagyobb fesztiválnak képzeli annál, mint amekkora valójában :) Talán Sziget-méretűnek :) Ez teljesen feldobott ebéd közben :))) Milyen kicsi a világ :D

Már tusiztam, tiszta vagyok, megyek aludni, és reményeim szerint egészen fél 8-ig ezt a tevékenységet folytatom majd :)))

Meglepő módon szinte kipattantam az ágyból reggel. Negyed 8-ra átjöttem, kiürítettem a benti kukákat (megint több, mint tele voltak, grrrr....), és a mínusz nem tudom hány fokban kivittem a fagyott kukákat, még a kiskapu „zárja” is be volt fagyva, alig bírtam kinyitni.

Mivel otthon ma jött a Mikulás, vettem a gyerekeknek egy kis édességet, ilyen kis hengerben, kinek-kinek a maga kedvencét. Na meg mindenki kapott egy minimikit, még a morgós fizios nőnek is adtam egyet, mert kimaradt. Pakolásztam, amit tudtam, de igazából csak negyed 10-kor kezdhettem el, akkor ment Yasmin suliba, anyu pedig az állomásra, onnan pedig Londonba karácsonyi vásárolni. Ja, Sebastian olyan kis dili volt. Többször indul el felszerelés nélkül a háztól, ma például az iskolatáskája nélkül. Ez mondjuk gyakran előfordul :) Kérdeztem megint, hogy melyik világban él?? A sajátjában, ahol meleg van, ezért nem veszi fel a dzsekit sem sokszor :)))))

Fürdőszoba, porszívózás, apuval egy-két szó, aki hazaugrott átöltözni, majd felmosás. Jaj képzeljétek, Sebastian szombaton és állítólag tegnap is takarított itthon, annyira unatkozott. és persze mondta, hogy le akart venni egy kis terhet anyu válláról :) Szombaton nagyon korán kelt, és nem ébresztett fel senkit... legalábbis azt hitte :) Mert kipakolt a mosogatógépből, csak nem gondolta, hogy az csörömpöléssel jár :))) Aztán állítólag rá is szólt később az apjára, amikor letett egy bögrét a pultra, hogy ne oda tegye, mert ha nem vette volna észre, épp előtte pakolt be mindent a pultról a gépbe... legalább már tudja  milyen érzés, ha csinálsz valamit, és... tudjátok :) Le is törölgette amúgy a pultot (anyu szerint inkább sikálta:), és a nappaliban is pakolt. Tegnap pedig felmosott a konyhában. Mondjuk szerintem mostmár fizetnek neki érte... a múlt héten például három órán keresztül takarították a BMW-t... hát, nem rossz órabért kaptak érte, annyiért én is kitakarítanám :) Ezzel mondjuk nem feltétlenül értek egyet, mármint a fizetés részével, dehát sok minden nem úgy megy itt, ahogy én csinálnám/szeretném majd a jövőben. Bár azzal Karenék is tisztában vannak, hogy mindenük megvan, több is, mint kellene, és hogy el vannak kényeztetve. De ennek ellenére (nem mintha kizárná egymást a kettő:) nagyon jólneveltek és tisztelettuóak, és valamilyen szintig tudják, hogy nem mindenki számára természetesek mindazok a dolgok, amik számukra azok!

Fél 12 felé végeztem, aztán ebédeltem, még pakolásztam egy kicsit, harisnyát varrogattam, felhívtam a nőgyógyászt és a fogorvost. Alakul a program :) Mondjuk a fogorvosra még két hét múlva hétfőn rácsörgök, hogy pontosítsunk, akkor már otthonról :)

Gyorsan eltelt az idő... 3-kor aztán begyűjtöttük a gyerkőcöket Pauline-nal. Yasmin olyan hisztit levágott a kocsiban, legszívesebben lekevertem volna neki egyet, de szerintem a nagyi is... mindenáron be akart menni a boltba chipsért, mert volt egy fontja, és szerinte anyu megengedné, hogy most vegyen rajta chipset. Mondtam, hogy én meg nem, különben is reggel, mint mindig, közölték a gyerekekkel, hogy ÉN vagyok a főnök :)))) és viselkedjenek. Úgyhogy Yasmin hiába nyavalygott, nem lett chips. Pauline aranyos volt, bele se szólt, csak hajtogatta, hogy „Viki a főnök, engem hagyj ki ebből!” :)))) Mert Yasmin gondolta, hogy ha őt ráveszi, hogy álljon meg a boltnál, akkor engem megkerülhet. Hát nem! :) És még Sebastian is nekem adott igazat, szóval nem lett chips. De hívjuk fel Karent... ez előjött még a délután folyamán egyébként :)

Mire hazaértünk, lenyugodott, bocsánatot kért... gyorsan összedobtam egy carbonarat, miközben Yasminnal WC-ztünk, öltöztünk... gyors vacsi, persze harmadik adagot is kért volna... ezért kellett volna felhívnom anyut. Na persze... sose hívtam még fel „sittelés” közben, majd pont ilyenek miatt fogom zaklatni :)))))

Elpakoltam, majd olvastam diszlexia-házi-szavakat Sebastiannak. Annyira aranyos amúgy, nem kell neki könyörögni, hogy csinálja. Általában csak az a kérés, hogy hadd nézze végig azt, amit éppen néz, aztán szó nélkül jön, akármilyen háziról is van szó. Tényleg egy angyal... Ezután még ruhákat pakoltam, mert ma is egész nap ment a mosógép. Reggel azt hittem elájulok a szennyeskupac láttán... de csak elfogyott a nap végére :)

Fél 6-kor aztán Pauline elvitte Sebet teniszre. Mostanában (na jó, a múlt hét óta) tényleg figyel rá, hogy kikapcsolja a tv-jét és lekapcsolja a villanyt, ha elmegy valahova. Múlt héten vicces volt valamelyik nap, mert éppen mondta az apjának, hogy nézze meg milyen ügyes, mostanában nem felejti el ezeket... de ez még hét elején volt, és akkor is pont én kapcsoltam le a villanyt meg ki a tv-t, és mondtam is, hogy „persze, mert én voltam” :) Erre mondja Seb, hogy „jó, most te, de a múltkor én is lekapcsoltam”. Ezek a „nagy” dolgok... :)))

Yasmint rávettem egy kis sétára a fürdőig, aztán tusoltunk. Kezdett volna nyavalyogni még indulás előtt, de mondtam, hogy ne merészelje megint elkomolytalankodni attól még, hogy anyu nincs ott, ne okozzon nekem csalódást, stb... és nem is volt semmi gond :) Tusiztunk, öltöztünk, aztán minden vita nélkül kimászott a konyhába. Tényleg megszokta már, hogy otthon nincs kerekesszék, kivéve ha barátok vannak náluk. Beszélgettünk, forrócsokizott, és persze karácsonyi dalokat hallgattunk. Hacsak nem a kareoke változat ment, amikor csak ő énekelt... nem kívánom senkinek. Énekhangjának fejfájás-okozó képessége az enyémmel vetekszik :))) A karácsonyi dalokat amúgy nem bánom, már egy hete mennek :) Otthon is én voltam az, aki a többiek agyára ment a Santa Claus is coming to town-nal és társaival :)

7 körül aztán megjöttek anyuék. Gyors átadtam az üzit: telefonált ugyanis a pasi, akitől a triciklit veszik, hogy holnap ebédidő tájékán el tudná hozni, tök rendes tőle. Azt azt hiszem írtam a múlt héten, vagy valamikor, hogy megnyerték az ebay-en. Gyors élménybeszámoló mindkét részről, anyuval kicsit még beszélgettem, aztán háromnegyed 8 körül eljöttem. Jó hosszú nap volt.

Huh, amúgy megint nagyon hideg volt egész nap. Újra repkednek a mínuszok, úgyhogy megint minden fagy és csúszik. Itthon pakoltam, blogoltam, és videókat nézegettem: például Vecát (csodálatos hangja van ennek a lánynak), és imádom ezt a dalt, az eredeti Quimbyset, a Csík zenekaros feldolgozást és mostmár ezt is: https://www.youtube.com/watch?v=ToDGj2zFWQU A másik, amit nézegettem, például ez: https://www.youtube.com/watch?v=121r0YLbjFM Emlékeztek, ugye? Iszonyatosan szerettem, most is nézném, ha lenne szerintem! :) Játék határok nélkül...

Most pedig alvásidő, ezúttal egy kicsit korábban. Ha végignézek az időpontokon, hát... nem tartott sokáig a koránelalvós időszak... Itt egy kis kép a cukifiúról a The Wantedból, Karen kapta le a kivetítőt, de így is szép :))) Kellemes napot lányok!! Ez a tekintet az én miki-ajándékom Nektek, innen a messzeségből! (nem tudom, hogy hímneműek olvasnak-e au-pair-blogot:)

Ide nem illő utóirat :) : két dologról még a múlt héten akartam írni: az egyik, hogy az angolok borzasztóan csalódottak amiatt, hogy az oroszok kapták meg a 2018-as foci vb rendezési jogát... még az is beszélt róla, akit amúgy nem érdekel a foci. A másik pedig elég vicces és egyben megdöbbentő, hogy valaki tényleg ennyire idióta (hacsak nem fogadásból csinálta, ez lehet az egyetlen elfogadható magyarázat, kifogás): egy nő a múlt héten komolyan felhívta a 999-et, hogy bejelentse, hogy valaki ellopta a hóembert a kertjéből. Mert egyfontos érmék voltak a szemei, teáskanalak a karjai. Halálkomolyan... És még mondja is, hogy nem viccel...