Fura visszaszokni ezekre a reggelekre... több, mint három hete nem volt olyan, hogy suliba készítsem Yasmint. Tegnap azt sem tudtam például, hogy melyik az ő fogkeféje, mert nem olyan régen cserélték mindenkiét :)))
Öltözés, nevetgélés, reggeli, WC, indulás... a szokásos menetrend. Közben nem tudom hogy, de sikerült kb. mindent elpakolnom, így miután elmentek, még elrendeztem a konyhát, elindítottam egy mosást, majd magamat is elkészítettem.
Anyunak pont volt még ideje kidobni engem Camberley-ben Seb diszlexiája előtt, így jól jártam. Mivel ma fél 10 helyett csak 10-kor kezdtünk, és Hajni is korábban jött, még elmentünk a bankba, ki-ki a sajátjába, aztán még vettem karácsonyi lapot. Könnyű küldetésnek tűnik, ám korántsem az, ha normális, egyszerű lapot szeretnél... normális alatt azt értem, hogy nincs ráírva, hogy anyának, férjnek, testvérnek, menynek, barátnőnek, a kisbaba első karácsonyára, és társai... Csak simán boldog karácsonyt! :)
Egy kicsit késtünk az óráról, mert még beugrottam a Poundlandbe Yasminnak „kampócukorkákat” venni. Igazából nem maradtunk volna le semmiről akkor sem, ha egyáltalán nem megyünk :)) Fél 12-kor aztán felkerekedtünk és elballagtunk az Alcatrazba, ahol Amalia, Hajni és Elena is dolgoznak. Ittunk-ettünk (pizzát feleztünk Hajnival, én még cheesecake-et is ettem aztán:), aztán 2 körül mindenki ment a dolgára. Hajni aranyos volt, hazadobott.
Átöltöztem, és szinte már rögtön át is mentem. Mivel reggel nem porszívóztam, ezzel kezdtem. Gyanítottam, hogy apu otthon van, de nem láttam senkit és nem hallottam semmit, így gondoltam átment Pauline-ékhoz vagy fent van a munkásokkal. Így aztán kicsit megijedtem, amikor egyszercsak kijött a fürdőszobából, pont amikor az ajtóban voltam a porszívóval. Mondjuk szándékosan ijesztett meg, ezúttal sikerült, most megint én jövök :)
A következő programom a vasalás volt. Ja, a ruhákról jut eszembe: a reggel kimosott cuccok természetesen még benne voltak a mosógépben. Pedig ki volt nyitva a gép ajtaja, tehát nyilván észrevette anyu, hogy azok tiszta, nedves, száraz, meleg levegőre vágyó ruhák ott bent. Mindegy, nem az én ruháim... Eleinte zavart, amikor hosszú órákat töltöttek a gépben, volt párszor, hogy egy-két napot is hétvégén... mostmár nem. Mert őket sem. Nyilván ha itt vagyok, megcsinálom, és van, hogy Karen is. Van viszont, hogy észre sem veszi, hogy lejárt a mosás. De ma észrevette. Lehet egyébként, hogy valamit kivett, amire sürgősen szükség volt, és gyors megszárította. Na mindegy, csak most tudom, hogy ráért, mert már pakolt a nappaliban... készülünk a szombatra. Sok hely kell ugyanis a hamis cuccoknak :))))
Tehát vasaltam, aztán volt pár szabad percem, amíg hazaértek. Fiziora mentek, aztán meg kariácsonyfát venni. Apu pedig mindeközben beterítette a konyha minden szabad felületét a papírjaival... komoly rendszerezés folyt :)
Gyors tus Yasminnal, aztán vacsi. Yasmin ekkor észlelte, hogy megvettem a „kampókat”... és persze nem néztem, hogy mekkorákat veszek (igazából meg sem fordult a fejemben, hogy több méret van, az itthonit sem vizsgáltam meg előtte), így nagyot vettem a kicsik helyett... no mindegy.
Kicsit még iszogattunk, elpakoltam, aztán 7 körül eljöttem. Skype-oltam anyusékkal, blogoltam, majd Hajnival is beszéltem. Úgy néz ki, hogy el tud velem jönni Fábryra vasárnap, még ha nem is kora délután, de estére odaér :) Oh, és Karenék olyannyira rendezkedtek/szervezkedtek, hogy ma végre megkaptam a hetek óta emlegetett e-mailt a jövő évre vonatkozó – szóban már megbeszélt – feltételekkel, amiken persze még alakíthatunk, ha valami nem tetszik :) Újdonság nemigen van benne. Egyetlen dolog, amiről ezidáig nem született döntés: a sulis napjaim. Bár a múltkor beszéltük anyuval, hogy lehet, hogy dolgozhatnék az irodában ezeken a napokon is, most úgy néz ki mégsem fogok. Ami abból a szempontból nem hátrány, hogy így lesz egy kis szusszanásnyi időm :) Mert mostanában pont gondolkodtam, hogy ha például gondjaim lesznek a bankkal, stb... soha nem lenne időm elintézni, mert vasárnap ugyebár nincs nyitva. Szóval nagyrészt örülök neki, egy kis részem viszont szeretett volna többet keresni... dehát nem lehetek olyan kapzsi :) Bár apu felajánlott 8-10 órát szombaton, és vasárnap is dolgozhatok, ha akarok. Szerintem Karen mondhatta, hogy ilyenkor inkább ne dolgozzak, nekem is mondta múltkor. Nem akarja, hogy rohanásból álljon a hetem hétfő reggeltől szombat estig, nyilván nem szeretné, hogy idegbeteg legyek, neki sem lenne jó :)
A lényeg tehát, hogy minden megvan: napi 5 óra itthon (keddre és csütörtökre 6 van írva, majd holnap rákérdezek, hogy 5 óra helyett 6-ot akartak-e írni, vagy a délután 2-től helyett délután 3-tólt...); 4 hét szabadság, meg hogy ez hogy oszlik meg; párszor már mondta anyu, hogy valószínűleg jobban kihasználják majd a heti két sittelést; sőt, néha lehet, hogy elmennek majd „ottalvós” pörire; irodai munka lefixálva; itthoni – egy kicsit megemelt – fizetés :) , stb... És persze ezek „csak” alapok, az idei évből kiindulva úgyis lesznek változások... hiszen Yasmin „napirendje” mellett képtelenség egy fix rendszert betartani. Ezért jó, hogy ennyire rugalmasak vagyunk mindketten. Mármint az egész család meg én :)
Képzeljétek, kiderült, hogy Virginia, a tanárnő fia 5 éve minden évben megy a SZIN-re (Szegedi Ifjúsági Napok:)!!!!! Mondta, hogy van egy magyar város, ahova minden évben megy, és olyan aranyosan mondta, hogy Szeged. Én persze rögtön felkiáltottam, hogy az én vagyok!! :) Ezután mondta, hogy valami fesztiválra mennek, és nagyon szeretik. Pozsonyba repülnek, aztán Pest, majd Szeged, általában két hétre lép le otthonról ilyenkor a 6 „jóbarát”, és ez még mindig olcsóbb nekik, mint a readingi fesztivál itt kint. Kérdeztem, hogy hogy találtak rá anno? Mondta, hogy szerinte a neten. Imádják. Bár szerintem a tanár nagyobb fesztiválnak képzeli annál, mint amekkora valójában :) Talán Sziget-méretűnek :) Ez teljesen feldobott ebéd közben :))) Milyen kicsi a világ :D
Már tusiztam, tiszta vagyok, megyek aludni, és reményeim szerint egészen fél 8-ig ezt a tevékenységet folytatom majd :)))
Utolsó kommentek