Reggel elvileg fizioja lett volna Yasminnak, de mivel 10 után feküdt le tegnap, mégsem volt. Fél 8-kor még Seb is aludt, pedig ő mindig fent kukorékol már legalább 7-kor, inkább hamarabb. Gondoltuk, hogy kis undok, morgós lesz ma reggel... mármint Yasmin. Nem „csalódtunk”.... volt egy kis vitánk a reggelinél, nem részletezném, de nagyon felment bennem a pumpa... úgy levágtam a müzlis tálkáját az asztalra, hogy kilötyögött a tej belőle (pedig alig van benne müzli, tej meg még kevesebb...) Aztán azt mondja, hogy jó, megeszi, nem akar velem konfrontálódni. Mondom már megtörtént, ha nem vette volna észre :) Aztán anyu is hazaért (időközben elvitte Sebet suliba), neki is mondtam, a tálka-levágós részt is (nem mintha büszke lennék rá). El tudja képzelni mennyire felhúzott... egy ideje már téma, hogy pár hete, de főleg a múlt hét óta, milyen kis undok mindenkivel a kis dráma-királynő, ha olyanja van... Aztán persze bocsánatáradat volt egész reggel meg délután-este is.
Gyorsan elkészültem, majd Pauline elvitt a suliba. Volt egy kis dugó, így valamennyit késtem, de nem számított, kvízes-kajálós-ivós karácsonyi óránk volt. Ajándékba adtunk a tanárnőnek egy képet a csoportról (ő is rajta van), meg egy kis tobleronet. Mindezeket Hajninak és Elenanak köszönhetjük. Köszi! :)))
Suli után elintéztem és megvettem mindent, amit még akartam. Az olcsó boltban (ami olyasmi, mint nálunk a 100 Ft-os) vettem a kutyáknak két gumicsontot, és elfelejtettem, hogy csak bizonyos összeg felett lehet kártyával fizetni, na meg hogy nincs nálam készpénz. Mondom a srácnak, hogy majd visszajövök, erre mondja, hogy hozzam el nyugodtan őket, majd beviszem a pénzt, ha arra járok. Mondom nem, még ma, sőt mindjárt visszajövök. Erre ő: nem sürgős, tényleg elhozhatom őket, majd kifizetem valamikor, ha legközelebb arra járok. Mondom az nem most lesz :) Úgyhogy kisétáltam, vettem ki pénzt, és lerendeztem. Amúgy nem értettem félre semmit, tényleg úgy volt vele, hogy akár jövő héten valamikor is ráér. Jó, csak két font, még ha nem is vittem volna be, nem érte volna őket nagy veszteség. Valószínűleg ezért volt ilyen jófej :)
Ám mai „kalandjaim” sorának koránt sincs vége: elmentem a Lidl-be, abban a reményben, hogy találok olyan sós mogyit, amilyet az otthoniban lehet kapni, és nem mellesleg isteni, a legjobb!!!! Hát azt nem találtam, találtam viszont mást. Fizetésnél azonban otthagytam a kártyámat, amire a Sainsbury’s-ben derült fény... közöltem a pénztárossal a tényállást, félrerakattam a teáimat, aztán kirámoltam a táskámat. Semmi. Fantasztikus – gondoltam... ugyanis két eshetőség volt: Lidl, vagy a másik rosszabb: a primarkos zacskóba tettem (először abba pakoltam a vásárolt cuccokat, aztán bele a táskámba), amit viszont kidobtam egy utcai kukába. Visszabaktattam a Lidl-be, közben már látttam magam félig a hatalmas kukában :) de szerencsére a „lidlis” pénztárosfiú már messziről nyújtotta felém, amikor meglátta, hogy beléptem az ajtón :))) Nem is mondott semmit :D
Vissza a Sainsbury’s-be, ahol a pénztáros néni igazán őszintén osztozott az örömömben, és hülyének nézett kb, hogy minek veszek 10 doboz zöldteát, pontosan ugyanabból a fajtából. Az egész készletet (legalábbis a polcról) felvásároltam szinte ebből a márkából :) Mondtam, hogy nem mind magamnak lesz :) Még benéztem a House of Fraserbe, ahol le volt értékelve a parfümöm. Az Armani, amit még St. Louis-ból hazafelé meg akartam venni, dehát a st. louisi és a chicagoi repterek hatalmas üzleteinek hatalmas választéka ezt nem tette lehetővé... Egy ideje már szemeztem vele, eredetileg a reptéren akartam megvenni jövő pénteken, de most akciós volt. Kb. így ugyanannyi szerintem, mint a reptéren, vagy egy kicsit olcsóbb. No mindegy, megvettem magamnak, egy kis karácsonyi ajándék :) Mondjuk életem első 22 és fél évéhez képest az utóbbi egy év végig karácsony volt számomra, már ami a műszaki cikkeket, ruhákat, cipőket, táskákat illeti. Dehát be kellett hoznom a „lemaradást”, mostmár jól vagyok. Lassan azt mondhatom, hogy nincs égető szükségem semmire. Tényleg.
Hazabuszoztam, hazagyalogoltam, majd 3-kor átmentem. Később jöttek haza valamivel, én már nagyban vasaltam. Anyu elkezdte a vacsit (sült zöldségek számomra ehetetlen kolbászkákkal), Yasmin pedig úszott kint (nem akart – ebből is volt egy kis vita). Seb elment apuval teniszre, mi lányok maradtunk, tusoltunk, beszélgettünk. Yasmin említette, hogy anyu milyen idegesítő ma. Mondom én tudok valakit, aki ha olyanja van, hetek óta undok és idegesítő... Ismét elmondtam/megkértem, hogy viselkedjen... Mondta, hogy tudja, hogy nagyon „rossz” mostanában, és nagyon rosszul is érzi magát emiatt. Hogy csinálhatná vissza? Bocsássak meg. Nagyon szeret, stb... Mondtam, hogy nem millió bocsánatkérés kell, hanem az, hogy változtasson a hozzáállásán meg a viselkedésén. És hogy tényleg nem akar engem is elveszíteni, mert milyen sok hónapja mennyire jól kijövünk, emlegette a „régi szép időket” :)))) Lefekvéskor aztán megint szóba került ez (igazából minden nap mostanában), akkor is mondtam, hogy nem akarhatja, és én sem akarom, hogy mindenkinek azt kelljen mondanom, hogy a jólnevelt kisangyal egy gonosz, neveletlen, undok ördöggé vált... Azt mondta még ne mondjam ezt senkinek, mert visszaváltozik :)))) Karen is rendesen kiosztotta ma is amúgy reggel, és még folytatta, miután én eljöttem. Mondta azt is, hogy jobb lesz, ha velem sem kötözködik, mert nem ártana, ha nem rossz szájízzel kezdenénk 2011-et, vagy mondjuk azzal, hogy vissza sem jövök :)))))))
Borozgattunk is. Mármint anyuval. És tényleg közösen, sokszor egy pohárból. Karen ugyanis egyre „rosszabb”, kb. ötször cseréltünk poharat. Pedig nem is egyformák voltak, direkt. Felkapja az övét, elsétál vele valahova, leteszi, felkapja az enyémet, ha nem vagyok ott, elviszi, én meg keresem :)))) Ma valamiért nem tudta megjegyezni, hogy melyik az övé, és tényleg vagy ötször cserélődtek. Így én ittam az övét, amikor ő elvitte az enyémet. Jól elvagyunk végülis :)) Pedig mikor másodjára ivott bele akkor még a sajátjába, mosolyogva-félve közelített az egyik felé, ahogy szokta, hogy az-e az övé? Azt hittem megjegyezte :DDD
De ez nem is lényeg: vacsiztunk, aztán hazaértek a fiúk. Anyuék fél 7-kor elsétáltak a pubba, negyed 8-kor már aludtak a gyerekek. Vicces volt, mert amikor anyáék hívtak skype-on, éppen elalvóban volt Yasmin, akinek valószínűleg a fülei a legfejlettebb érzékszervei, és köszönt anyáéknak, aztán mondtam, hogy alvás van, ő meg üzente anyának, hogy „a lányod éppen most szid le” :))) De aztán aludt, szerencsére semmi nem volt egyikőjükkel sem.
Anyuék 10 fele értek haza, nevetgéltünk egy kicsit, megbeszéltük, hogy emésztésünk végermékének milyen változatai vannak, és hogy kiskorban megtanuljuk megnézni... na jó, szerintem ennyi elég is nektek :) Még skype-oltam Hajnival egy kicsit, blogoltam, tusoltam (egyszer még tuti sikerül közelebbről is megismerkednem a fürdőszoba padlójával, ugyanis iszonyatosan csúszik a parketta... minden nap nagyon kicsin múlik...) Most megyek aludni, és tudom, hogy senki nem kényszerít, hogy eddig fent legyek... de megint háromnegyed egy...
Utolsó kommentek