Este annyira fáradt voltam, hogy képtelen voltam megírni a kis beszámolómat...
Szokásosan fél 8-as kezdés, öltözés (viktoriánus stílusban, a nagyszülőknek tartott délutáni előadás miatt), reggeli, indulás. Jó tempósan hozzákezdtem rendbetenni a házat, kimostam Karenék ágyneműjét, ablakokat-tükröket tisztítottam, meg fürdőszobát. Amint végeztem, fél 11 felé már mentünk is a házhoz, amit apu és Dave vettek, teljesen átalakítottak (mindent ketten csináltak), most pedig szeretnének tőle jó pénzért megszabadulni. Mattnek szüksége volt valakire, aki kitakarítja, én pedig boldogan vállalkoztam...
...aztán majdnem sírva fakadtam, mikor megláttam mekkora. Egy szint, 3 kicsi meg egy nagy hálószoba, több falból nyíló szekrény lakásszerte, 2 fürdőszoba plusz egy harmadik WC, hatalmas nappali, nagy konyha plusz még egy kisebb konyha, 2 bejárat 2 előszobával... És nagyon világos az egész, rengeteg-rengeteg ablak, és sok a teljesen üveges ajtó is. Kívülről minden üvegfelelület tele van a matricák ragacsos hátuljával egyelőre, jó móka lesz leszedni. Egyébként gyönyörű az egész, és egy tóra néz. Alig pár méterre attól a háztól, ahol apu felnőtt :)
Szóval ott tartottam, hogy nagy... azt sem tudtam hol kezdjem... Karen itthon még azt mondta, hogy mivel nincs ott semmi, szerinte gyorsan lehet vele végezni. Aha. Apu azért közelebb állt az igazsághoz, amikor mondta, hogy ez nem egy-, de még csak nem is kétnapos munka, hiába tényleg üres szinte az egész. Mondjuk a konyhaszekrények-fiókok már tele voltak pakolva mindenfélével, nagyrészük Dave-é. És a ház más részein is voltak cuccok, úgyhogy mindent kihordtam a kiskonyhába. Aztán szépen kitakarítottam a konyhaszekrényeket kívül-belül, volt mit: forgács, por mindenhol. Felmostam az egyik előszobában meg a konyhákban, aztán felporszívóztam mindenhol (több, mint egy órán keresztül). Ilyen porszívót akarok majd, annyira csendes és jól szív :) Ezután faápolóval letörölgettem az ajtókat, majd leportalanítottam az összes radiátort, kapcsolót és a szegélyeket. Ezután jöttek a fürdők, de azokkal nem végeztem rendesen, közben megjött értem apu, aki elégedett volt a részeredménnyel.
Kicsit korán értünk a sulihoz, 4-re kellett Sebastianért menni, így egy kicsit még üldögéltünk a kocsiban. Egy nő leparkolt velünk szemben, aki állítólag szokott beszélni Karennel, és apu is ismeri... elment mellettünk, aztán apu mondta, hogy „Most úgy nézett rám, mintha valami másik nővel lennék. Ok egy kis pletykára...” :)) Ja, mondom egy fiatal, ápolatlan (gondolhatjátok hogy néztem ki:) nővel :))))
Hazaértünk, rögtön vacsiztunk (pizzát), aztán már mentek is anyuék, illetve már közben. Yasmint átvittem Bertékhez egy órára. Addig mostam-szárítottam-ágyneműt húztam, pakoltam mindenhol a házban, és meggyúrtam a sajtos pogi tésztáját. Semmit nem mértem, úgyhogy kíváncsi vagyok milyen lesz. Eddig volt nyugtom egyébként... aztán átmentem Yasminért...
Egy ideig elvoltak Seb szobájában, de aztán Yasmin elkezdte idegesíteni Sebastiant (villanykapcsolgatás, stb.). Én közben muffin-ügyben próbáltam haladni, néha odamentem... Yasmin nagyon fáradt volt, hisztérikusan sírni kezdett egy párszor, mert Seb érthető módon ki akarta rakni a szobájából... Aztán a nappaliban folytatták... Yasmin keresi a bajt állandóan, aztán csodálkozik... grrrrr... nagyon mérges voltam. Meg amúgy sem tudok semmit normálisan csinálni, ha ott van, mert mindig kell neki valami. Lehetőleg még mielőtt kimondja :)))))
Aztán jött a következő „meglepi”, amiről sajnos nem lenne fair írnom. A lényeg, hogy jó időre kivont a konyhai tevékenységből. Apu fél 8 körül már haza is ért szerencsére, pont jókor. Még megcsináltam anyuék ágyát, aztán visszaballagtam a konyhába, mert a pogácsasütéshez ekkor még hozzá sem kezdtem. Anyu mondta egész héten, hogy csináljam csak a gyors muffinokat, az is elég. De én nagyon akartam pogit sütni :))))
Apu elrendezte Yasmint, azt hiszem most először hallottam őt igazán nagyon kiabálni Yasminnal... aztán kiköltözött ő is a konyhába, vacsit csinált. Még jó hogy elég nagy, elfértünk. Beszélgettünk-rugbyt nézett-beszélgettünk, na meg megittunk egy üveg bort az este folyamán. Sebastian is fent volt még fél 9-ig, szórakoztatott bennünket. Odahozta az ipodját, ami az ujjlenyomatomból megmondta, hogy boldog vagyok, boldogabb nem is lehetnék, minden a legjobban alakul most :))) Yasmin sírását a „hangzavarban” is hallottuk... ja, mondom pont úgy hallatszik :)))))) Sebastian várta már a szombat reggelt, hogy segíthessen takarítani, 5 fontért... apu mondta, hogy hagyjak nagy kupit, hogy legyen mit tisztogatni. Mondtam, hogy egy csomó tejet már kiborítottam a fapultra korábban, mert felboríottam a majdnem teli üveget... erre Seb valami olyasmit mondott, hogy micsoda meglepetés, ki más is csinálhatna ilyeneket, mint én? :) Minden nap szóba kerül amúgy valamilyen formában, hogy milyen ügyetlen vagyok :)
Apu mesélt egy csomó mindenről, anyu barátnőiről :))) is például. Kipörögtük anyu gondjait a poharak/bögrék megkülönböztetésével... Matt mondta, hogy sokszor ő teát iszik, anyu kávét, és simán megissza a teáját, anélkül, hogy feltűnne neki :)))) Beszéltük, hogy jó hosszú napom volt, erre persze megint mosolyogva jött azzal, hogy 23 évesen ezt bírja az ember :))) Merthogy ő is... oh, mondom tudom, napi 12 óra, heti 7 nap... ki mondta? :) Mondom egy párszor már ő. „Mindig részegen, ugye?” :)))) Azt is megkaptam, hogy kezdek megőrülni, mert már akkor is hallottam Yasmint sírni meg aput hívni, amikor már aludt. Amúgy napközben is hallottam a másik házban, hogy valaki a nevemet kiabálja :)) Ja, és azt mondták, profi vagyok, mikor látták, hogy készül a pogi... mondtam, hogy akkor leszek profi, ha finom is.
A pogácsáim tehát szépen pirultak, egy pár kisebb tepsivel azért lett... közben mosogattam, pakoltam. Aztán még ruhákat hajtogattam, majd 10-kor eljöttem. Apu addigra elaludt a kanapén :)
Egy kicsit még beszéltem anyusékkal, aztán fél 12-kor feküdtem le. Elég gyorsan elaludtam.
Ahhoz képest, hogy könnyű sütögetős estét vártam...
Utolsó kommentek