Fél 9-re mentem csak, anyuval kávézgattunk, beszélgettünk. Átbeszéltünk mindent, mondtam, hogy gondolom ő volt, aki javasolta, hogy suli-napokon ne dolgozzak :) Mondta, hogy igen, az okok ugyanazok, amiket múltkor is megtárgyaltunk már: nem akarja, hogy előbb-utóbb idegbeteg, na meg kimerült legyek a sok munkától meg az állandó mindennapos biciklizéstől, stb. Ja, meg kérdezte nevetve, hogy válaszoltam-e Mattnek? Mondtam nem, gondoltam úgyis beszélünk majd. Elfelejtettem, hogy apu egyszer mondta anyunak, hogy bunkóság nem válaszolni az e-mailekre, amikor anyu mondta, hogy majd úgyis beszél xy-nal, minek válaszoljon :) Úgyhogy válaszoltam neki egy vicceset, csak hogy ne legyen baj :)))
Karen kb. 10-kor elment, ekkor kezdtem igazából a munkát... A szombatra készülve kipucoltam a konyhát: a falaktól, csempétől, vízcseppes ablakoktól kezdve a konyhaszekrényekig mindent. Ezenkívül a szokásos porszívózás is megvolt mindenhol, extra pókhálózással minden helyiségben :) És még a portörlést is megcsináltam. Nem mondanám, hogy sokat lazsáltam... Ja, meg a Sainsbury’s-es szállítmány is megjött közben... Még előkészítettem a rántott husit, aztán 2 után eljöttem, addigra anyu is újra hazaért. Jó hosszú délelőtti műszak volt. De nemcsak nekem, szegény Bertnek is, aki szinte egész idő alatt a fürdőben volt, próbálta megjavítani a WC-t... ja, ha eddig nem írtam volna: szombat óta nem lehet lehúzni. Mármint a tartállyal van gond, nem töltődik fel... leönteni le lehet, lemegy minden gond nélkül. Úgyhogy cuki kancsót használunk most. Mindenkinek kezd már elege lenni a fél házból, hogy minden mindenhol van, sok dolog nem működik, még több nem hozzáférhető...
3 után aztán vissza. hazaértek a suliból. Sietni kellett, mert jött a fizios csaj, és még le akartunk tusolni. Yasmin kért vizet kulacsban, de én gondoltam pohár is jó lesz, nincs idő kulaccsal játszadozni. Mindenki a konyhában volt, és még Dave is ott volt... én pedig félúton voltam a csap felé, amikor Yasminnal keresztezték egymást az útjaink, és mivel nem kulacs volt nálam... egy kicsit belémjött. Nem fájt meg semmi, de a szándékosság egyértelmű volt. Karen nem is tudta miért volt, de pont ott állt mellettem, úgyhogy rögtön ráordított, hogy menjen a szobájába, fél perce van. Aztán kb. negyed órát beszélgetett vele... sietség ide vagy oda... Néha szokott ilyet, de velem még sosem csinálta. Szerintem Dave miatt is volt, mármint ha bárki ott van, azért szeret „szerepelni”, még ha így is...
Aztán persze nem győzött bocsánatot kérni, ezerszer, újra és újra... sírt, legyünk barátok, nagyon szeret, és nem akar elveszíteni, nem akart bántani, megnézheti-e a foltomat? Mondom nincs folt, nem fájt, de most nem az a lényeg, hanem maga az, hogy ezt csinálta... Nem akarta. Na persze :) Azért az első bocsánatkérés után az is kicsúszott a száján, hogy ha én kulacsban adtam volna a vizet, nem került volna bajba. Dehát ezt már megszokta a családban mindenki, hogy Yasmin sosem hibás semmiért :)))) Anyu aztán még egyszer helyretette...
Felöltöztettem, aztán megsütöttem a rántott husikat. Ez volt ugyanis a csibeburgerünk fő alkotója. Mert úgy volt, hogy fizio után rögtön indulunk, és a kocsiban eszünk majd. Nekem volt háromnegyed órám elkészíteni magam, fél 6-kor visszamentem. Végül itthon ettünk, aztán rohantunk.
Nem tudjuk miért kellett 6-ra ott lenniük Yasminéknak a 7-kor kezdődő előadásra... nem szerepelni jöttek, csak nézni :) Na mindegy, gyorsan bemutatott Karen az embereknek, hogy nehogy azt higgyék, hogy valami idegen akarja Yasmint WC-re vinni az előadás kezdete előtt meg a szünetben :) Aztán én le is léptem, Yasmin nem akarja ilyenkor, hogy mindenki tudja, hogy segítségre szorul. Ezért eleinte teljesen egyedül akart menni, mármint pár hete még, amikor a saját jegyét megkapta.
Vettem egy kis bort magamnak, aztán elfoglaltam a székemet. Tök jó helyen ültem, a 4. sorban, mindent jól láttam, jól hallottam, és még értettem is. Kivéve Aladdint, amikor mélyen énekelt. Na de most egy kicsit arról, hogy mi is az a pantomime. Mert nem igazán tudtam elképzelni én sem korábban... mondják, hogy karácsony környékén van mindig (bár köze nem volt a karácsonyhoz, és anyu is mondta, hogy soha nincs); mindig van férfinak öltözött nő vagy fordítva; és hogy nagyon vicces. Ennyit tudtam róla. És mindig van egy sztori, alapsztori, jelen esetben valami modern Aladdin volt. Elég rendhagyó módon előadva :) Úgy jellemezném, hogy zenés-táncos-interaktív show, ami elmesél valamit. Inkább a gyerekeknek érdekes és vicces, ők mindig kiabáltak, válaszoltak a szereplőknek, ha kiszóltak a közönségnek... de felnőttek számára is élvezhető. Sokat nevettem, az tuti :) Csomószor beleszőtték Camberley-t, a plazat, boltokat, mosópor-márkákat, stb. Camberley-ről vetítettek is a háttérben, amikor Aladdin testvére és az anyja Egyiptomba indultak egy kisbusszal, hogy megtalálják őt :)))) Aladdin anyját amúgy egy pasi játszotta, milliószor átöltözött, elképesztő cipői meg ruhái voltak... az első egy amerikai-mintás lakkcsizma, akkora sarokkal és talppal, amekkorában még az angol lányok sem közlekednek... azt néztem mikor esik el a nagy táncikálás közben, de nem tette :) A fiúk egyébként elég csúnyácskák voltak... kivéve a dzsin... gyönyörű teste volt, mert természetesen félmeztelenül bújt elő a lámpásból :)))) szerencsére nem csak egyszer :))) Bár szerintem esélyes, hogy nem a nőkhöz vonzódik. Abban amúgy Yasmin is egyet értett, hogy szép fiú volt, mondtam ugyanis anyunak, ha másért nem, ezért megérte volna neki megnézni :))) Na de vissza a showra, még egy dolog róla: sokszor lejöttek a szereplők a színpadról, bevonták a közönséget (a nőnek öltözött pasi például egy pasival megpusziltatta az ujját, aztán a könyökét is pár perccel később:))). Ja, meg a dalok: mindenféle dallam felcsendült, a mostaniaktól kezdve egészen a régi slágerekig, tényleg mindenféle... felét mondjuk átköltötték :)) Mert az egész darab modern volt: Aladdin anyjának például mosodája volt :) Hú, más most nem jut eszembe, és igazából lassan be kellene fejeznem az írást, mert éjfél van... és holnap is nap lesz.
Az egésznek egyébként fél 10 után valamivel lett vége. Tök későn volt a szünet szerintem, nem a felénél. De nem volt hosszú: pont elég volt arra, hogy elvigyem Yasmint, majd magamat WC-re, és vegyek még egy pohár bort. Aztán mikor leültem, a néni, aki mellettem ült, megkérdezte, hogy élvezem-e. Furcsállta, hogy miért vagyok egyedül, így gyorsan elmondtam, hogy mi a helyzet. Nem kellett volna, mert ezután ő is elmondta, hogy mi a helyzet vele... úgyhogy mostmár tudom a fél családfát, hogy hogy kaptak jegyet, stb... Az idős nénik mindenhol egyformák :))))) Ez nagymama-vonás, én is biztos ilyen leszek:))))
Jaj, még egy: volt benne egy rész, amikor Aladdint hátulról ilyen daruszerűséggel (tudom, hogy nyilván nem ez a neve a szerkezetnek, de fogalmam sincs hogy hívják az ilyet) felemelték, aztán ki a közönségbe. És mivel Yasminék lent ültek, pontosan Yasmin feje fölé ment Aladdin. Ő pedig azért félős... a főgonosztól is azért nem félt, mert tudta, hogy ki játszotta. Gondoltam, hogy tuti majd össze... magát, és úgy is volt, a kocsiban utólag már jót röhögtünk rajta. Nem ő volt az egyetlen, aki félt: előttem fogyatékosok ültek, és az egyik nő mindig nagyon megijedt, amikor dzsin előjött, mert mini-füstös-tüzijátékkal járt, ami villogott és iszonyatosan hangos volt...
Hú, na mostmár tényleg befejezem. Csak nem akartam holnapra hagyni. Utolsó nap a suliban, és utolsó napom Camberley-ben. Meg akarok venni mostmár mindent, még egy-két apróság hiányzik.
Utolsó kommentek