Most sem aludtam ki magam, már 8 után felébredtem. Apu falat festett, Karen pedig a biciklibeállítást megszakítva 11 fele elvitt Farnborough-ba, majd vonatra pattantunk Hajnival. A kalauz vicces volt, nem is nézte meg a jegyeinket, azt mondta, ha még egyet lát, „sikítani” fog :)))
Londonba érve első utunk a karácsonyi vásárra vezetett, ugyanoda, ahol Yasminékkal is voltunk a múlt héten. Vettünk fűszeres forrócsokit, nagyon finom volt :)) És láttunk gusztábbnál gusztább édes, sós különlegességeket... :D
Innen elsétáltunk a Hyde Parkba, a Winter Wonderland-be. Ez egy kicsit nagyobb karácsonyi vásár, mint a Temze-parti, és vannak mindenféle játékok, forgók a gyerekeknek, mint egy kis vidámpark. Rengeteg kajás stand van, mindenféle népek konyhája megtalálható... még magyarok is voltak: gulyás, borsófőzelék, halászlé, brassói, stb... De végül mégis más mellett döntöttünk: kenyérbe sütött bacon és sajt... isteni volt, friss, meleg, még gőzölgött :) Jól is laktunk vele :) A visszaútra vettünk egy kis forralt bort: „forralt bor” feliratú palackozott itókát forraltak, ahhoz képest nem volt olyan rossz... na persze az otthoninak nyomába sem ért :) Visszafelé azért már rendesen fáztunk, és néha elkezdett szemerkélni az eső. De csak nagyon kicsit, és szerencsére az is rögtön elállt.
Waterloon még volt időnk, úgyhogy beültünk egy lattéra egy kávézóba/bárba. Ismét vonatra pattantunk, aztán következett a kb. háromnegyedórás sorban állás... Bejutottunk... ezúttal volt egy is táska-ellenőrzés is, eredmény: elvették a három kortynyi narancslevemet. Túléltem :) Elfoglaltuk a helyünket, ismét közel, ismét jó helyet sikerült találni. Ettünk egy kis palacsot és sütit, nagy nehezen hozzájutottunk egy kis borhoz (nem volt már bikavér, de ezt fent, ahol először kértük, még nem tudták... tanácsolták, hogy menjünk le, de ott se volt már, aztán nem húzták ki eléggé a kékfrankos dugóját, én pedig beletörtem :)))
Még kezdés előtt sikerült magamra öntenem az első pohár borocskám egy részét. Tudjátok milyen vagyok, állandóan jár a kezem... középen, a mellkasomtól indulva gyönyörűen végigfolyt rajtam, még a bugyimban is éreztem... hát így indult :) 8 körül kezdődött egy néptáncos produkció, illetve több. Kint élő magyar fiúk-lányok táncikáltak, jó volt népies dallamokat hallani és látni őket :)
Fábry aztán 9 előtt jelent meg... hát... aig lehetett ráismerni. Mint aki akkor ébredt. És valószínűleg így is volt. Legvalószínűbben pedig túl jól sikerült az előző este/aznap délután... A második részre már emberibb arccal lépett színpadra. Amennyire kedvelem, annyira csalódott voltam az első rész után. De az is lehet, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim. Bár ezt azért nem gondolom, mert a második rész már sokkal jobb volt, akkor több témát érintett. De az első rész lényegében egy poén köré épült, ami a végére már nem is volt vicces... Csak arra tudtam gondolni, hogy „mikor lesz már a csattanó? mikor lesz már vége?”. Nem azt mondom, hogy nem mondott vicceset, mert persze mondott, sokat. Csak például Hadházival vagy KAP-rel összehasonlítva... akkor nem volt pillanat, hogy ne nevetett volna az ember, sírva... és a tegnapi műsor ettől jóval elmaradt... Na mindegy, azért nem bántam meg, de egy kicsit többet vártam volna tőle. Volt egy csaj a WC-ben a szünetben, ő eléggé ki volt akadva... Ja, meg voltak IQ-király hazánk fiai, főleg egy srác, aki nem bírta ki, hogy ne szóljon be hülyeségeket... az ilyen embereket ki sem engedném az országból, mármint Magyarországról... sőt, otthon is el kellene különíteni őket...
Háromnegyed 11 felé lett vége a banzájnak, a kijáratnál kaptunk 2011-es falinaptárat ajándékba. Ugyanazzal a vonattal zakatoltunk haza, mint a múltkor: a negyed 12-essel. Éjfélre Farnborough-ba értünk, aztán 12 fontért hazataxiztam. Háromnegyed egykor feküdtem le így is, ezért nem írtam meg tegnap a beszámolót.
Utolsó kommentek