Ma fizioja volt Yasmininak reggel, 8-ra készen álltunk a nőcire, aki késett... és ezt Yasmin szóvá is tette neki. Nem éppen lopták be egymást a másik szívébe, dehát ő az „államis” nő, nincs mit tenni, néha muszáj fogadni. Ők suliba rohantak, én meg a házban tettem ugyanezt, kicsit vasaltam is. Anyuék tegnap este elpakoltak egy csomó mindent, azért, hogy a kiürült helyre ma új dolgok kerülhessenek... de legalább már lehet közlekedni :)
Nagyapának tényleg biztos ízlik a csoki, mert ma is azt mondta, hogy próbál csak hármat enni esténként, de nagyon nehéz, mert már évek óta nem evett ilyen fincsit... Majd haza is viszek, hogy leteszteljétek anyus, én annyira nem vagyok csokis, hogy ennyit költsek magamra :D
Becsuktam a kis Zulut és Thulát, aztán rohantam az irodába. Ma tök jó napom volt, jó kedvem, pedig semmi extra nem történt. Jajj, képzeljétek, megkérdeztem Olliet a konyhában, hogy kér-e a gyümölcsteámból? Igen, megkóstolja... gondosan kiválasztotta, milyen fajtát szeretne, aztán mikor visszamentem, hogy az immáron forró vizet rálöttyinthessem a filteremre, látom, hogy Ollie-énak nagyon fura színe és illata van: tett bele kávét, cukrot, és úgy a teafüvet... nem nevettem ki, de magamban azért jót kuncogtam... szegény, nem tudom mit gondolt. Nem fogta fel, hogy az tea, pedig mondtam előtte, hogy se tej, semmi nem kell hozzá, csak forró víz, meg ha akarja, cukor... Matt amúgy ma elbeszélgetett vele, és visszaállították a heti négy napos helyett a heti egynapos munkarendet... nem akarja elküldeni, de majdnem az van, hogy még így, szuperolcsón sem éri meg neki alkalmazni, mert nem a legjobb munkaerő szegény.
Ahogy hazaértem, átmentem, elkezdtem a rántott husit. Sietni kellett, mert Seb fél 5-re ment teniszre, így csibeburgert vacsiztunk. Yasmin szóval tartott közben, alig várta, hogy kész legyen, el sem mozdult a konyhából. Mondta, hogy már családtag vagyok és maradjak náluk jövőre is... Ezt szinte 100%-ig mondhatom, hogy nem fogok. Eredetileg nem is akartam egy évnél tovább au-pairkedni... Na meg egyelőre az idei évvel foglalkozzunk... mondtam, hogy ez is „veszélyben van”, ha továbbra is így viselkedik. Visszatérve a házi csibeburgerre: Yasmin természetesen két szelet husikát tett bele, az összes közül a két legnagyobbat :) Mint mindig mindenből. Nincs ezzel semmi baj, mármint én nem sajnálom tőle. Életem során drága hugicám jóvoltából egyébként is hozzászoktam már, hogy mindenből a kisebbet kapom :))) Ugye Orsika????? :D Elnyomásban nőttem fel, nincs mit tenni... terrorizált a húgom :) De mostmár más a helyzet! hahaha :)
Vacsi után tusi, de előtte még egy vita anyával... mármint Yasmin vitázott. Aztán azt kívánta bárcsak én lennék az anyja, mert én nem kiabálok vele annyit. Mondtam neki, hogy arra mérget vehet, hogy ha az én lányom lenne, én is legalább annyit kiabálnék, mint Karen... egyetlen oka, hogy nem vesztem el a fejem olyan gyakran, hogy au-pairként ezt nem tehetem meg. És hogy higgye el, hogy rengeteg dühöt és keresetlen szót magamban tartok... ami tuti kijönne, ha az anyja lennék. Mondjuk ezt sem most hallotta először :) Nem ritkán csitítgatom magam hangosan, ha felhúz...
Öltözés, aztán segítettem az újabb adag cucc asztalról való eltüntetésében, kaptam ma is egy pár konyhai cuccot. Anyutól kaptam egy filmet is, na meg enni-innivalót :) Lehet, hogy tusi után el is kezdem nézni, bár már fél 10. Eddig takarítottam, pakoltam magamnál, volt mit... bankos papírokat is rendezgettem, mindent. Végre nem úgy néz ki a kis szobácskám, mint ahova betörtek és mindent felforgattak...
No meg is néztem a filmet (Love Happens)... egyszernézős. Bár nem idióta vígjáték... De mostmár késő van, lassan fél egy... mindjárt szól az ébresztőm...
Ja, és majd’ elfelejtettem: ma nagyon hideg volt, és a hó is ijesztgetett. Remélem változatlan marad a helyzet ezen a fronton... tavaszt akarok!!!!
Utolsó kommentek