A reggeli teendőimmel viszonylag gyorsan végeztem, annak ellenére is, hogy Yasmin otthon volt. Persze most is percenként kellett neki valami, zsepi, víz, ölelés... ezek a „menő” dolgok mostanság :)
Mivel tegnap már vasaltam egy kicsit, mára már nem jutott olyan sok, így volt egy kis pihim az iroda előtt. Az eső szerintem utál engem, vagy éppen nagyon szeret? :) Merthogy most is kb. 2 perccel azelőtt kezdett el esni, mielőtt indultam. Ma is ellenőriztem, rájöttem, hogy szeretem csinálni. Főleg, hogy – bár senki nem tanított meg – elkezdtem a bonyolultabbakat is, és láss csodát, megy :D Valami csak ragad rám...
Hazafelé beugrottam a tisztítóba, ahol ki volt írva, hogy foglalkoznak javítással is. Majdnem seggre ültem: 35 fontért cserélnék ki a cipzárat a kabátomban. Jó, ok, hosszú meg minden, de nem ennyire!!!!! Ennyiért egy új kabátot is lehet venni... Mondtam is anyának még korábban, hogy tuti megkérik az árát, mert itt már a kicsit is tönkrement ruhákat is eldobják inkább. Na de nem gondoltam volna, hogy ennyire!!! A pasi is mondta, hogy nem igazán éri meg, de sajnos ennyi. Kérdeztem, nem tud-e mást? :) Azt mondta, hogy mindenhol kb. ennyi lenne. Na most vagy igen vagy nem. Még lehet, hogy megkérdezem még egy-két helyen, ha látok ilyesmi hirdetést vagy táblát.
4 óra felé átmentem, már nagyban ment a munka. Illetve apuval és az egyik munkással már rögtön a garázsomba leérve találkoztam, ugyanis Bert garázsába hordták a gipszkartont, a kis „berlini falunk” darabjait, és mivel egy kis klikkelőn vannak a garázsok gombjai, és mert néha az is megnyomódik, amelyiknek nem kellene... na szóval majdnem összenyomtam őket :))) Tehát megszabadultunk a faltól, visszakaptuk a ház másik felét, sőt még egy kis extrát is. Nagyon jól fog kinézni, ha egyszer kész lesz végre :) Az emeleten pedig: anyuék fürdőszobája gyönyörű, különböző színekkel világító tusoló, stb... a vendégszoba maradt, csak egy kicsit csíptek le belőle egy vendégfürdőnek. Valamelyik nap már láttam a múlt héten, de most még jobb volt, teljesen befejezve. Mármint festés még nem volt, az majd ezután jön, de azt leszámítva minden kész van. Már csak pár hét a felfordulásból... Augusztus óta tart már az őrület. És végre újra használhatjuk a bejárati ajtót is!!! :)) A többiek augusztus közepén, az Amerikába indulás napján sétáltak ki rajta... És én sem használhattam sokkal tovább.
Az örömködés után azért én is munkához láttam. Anyu is porszívózott, takarított, stb. A munkások pakoltak a kocsiba és apu jóvoltából ittak. Karen szóvá is tette, hogy a keményen dolgozó nőknek miért nem jár jutalomital? :) Aztán Sebastian készített nekünk vodkanarancsot. Vagy inkább narancsos vodkát :))))) Szerintem meg akart bennünket mérgezni :D Azért elfogyott ajtópucolás közben. Lényegében én azokkal foglalatoskodtam, meg az új kis WC-nket takarítottam a mini-mosdóval. Bert meg is jegyezte, hogy „Viki, mit csinálnánk nélküled?” :) Valószínűleg ugyanezt, csak tovább! :) Yasmin mindeközben mindenkit halálra idegesített. Valahol érthető, mert már napok óta itthon van, beteg volt (bár ma már jelentősen jobban volt), unatkozott. De akkor is. Már apuék is kezdenek besokallni – mindkettővel, de főleg Yasminnal. A tegnapi nap folyamán ezt nagyon sokszor szóvá tették. Mintha visszafelé, dedóba fejlődnének ezek a gyerekek néha – ezt mondja anyu és apu, és kifejezetten idegesítőek is. Néha én is így gondolom.
Most is az volt, hogy amíg anyu elment Sebért teniszre, és apu vacsit készített, mi elmegyünk tusolni. Na hát hogy emiatt is milyen balhé volt... merthogy ő már éhes, nem fair, stb. Persze, soha semmi nem fair. És mindenki ellene van. És mindenki csak szidja, kiabál vele...
A vacsi egyébként burger volt salival, sült krumplival. Félig-meddig egészséges :) A téma: kiskutya... Lisa (nem a kedves) ma volt itt délelőtt, és beszéltek kiskutyákról (nekik is kb. 1 hónapja lett). Délután már üzent is anyunak, hogy pont látott egy hirdetést... és hogy ne őt okoljuk :) Fel is hívták, mindent tudunk már a kis boxerről. Jó kis témát szolgáltatott tehát a vacsihoz... és az is, hogy én ugyebár annyira azért nem ugrálok örömömben. És bár eddig apu volt jobban bezsongva, ma anyu tűnt türelmetlennek, apu pedig megfontoltabbnak. Engem is kérdeztek, hogy ha lehetne választanom, milyenre szavaznék? Mondtam, hogy olyanra, aki kicsi marad, legalább addig, amíg itt vagyok. És azért kifejeztem aggályaimat a kis jövevényből kipotyogó/-folyó dolgok feltakarításával kapcsolatba is. Mert az szép és jó, hogy a gyerekek nagyon szeretnének kutyát, de a nyúzásban nekik kimerül a gondozás fogalma... Viszont abban egyetértettünk, hogy – bár egy-két hónap múlva alkalmasabb lenne – ez még mindig jobb időpont „beszerezni” az új családtagot, mint mondjuk abban az időszakban, amikor Karen nem lesz itthon 10 napig. És hátha Thula lenyugodna, mert már ő is mindenki agyára megy...
Azért jókat nevettünk, húztak engem is, hogy majd rámhagyják, ha mennek 29-én az ottalvós SDR-partira. Mondtam, hogy jó pénzért bármit, még az ujjaimmal is mutattam. Sebastian azt mondta, ez az ő „szövege” :D Na meg hogy egyek még, csak azért, hogy legyen mit ledolgozni, ha majd az új kiskutyát sétáltatom :))) Azért már volt olyan része az estének, amikor elhangzott anyu szájából, hogy „várjatok, Viki már nem röhög” :)))
Amúgy tudjátok mennyiért árulják? Nyolcszáz font... Állítólag Thula is ennyi volt anno, Holly pedig ezer. No nem tudom, hogy döntenek. Igazából ha ketrecben lesz egy darabig, tőlem elfér. Nyúzni pedig szeretem a kis „dögöket” :)
Már 8 körül volt, hogy eljöttem. Itthon nem volt netem, ezért nem volt blog sem „időben”. Helyette lereszeltem a lakkot a körmömről. Nem tudom mi volt a neve a cuccnak, amit Icukám rákent, de tényleg kibír mindent. Majdnem három hétig rajta volt, dacolva vízkőoldóval, mosószerrel, stb. :) Bírta a gyűrődést :D És – nem mondom, hogy gyorsan – de viszonylag könnyen lejött. Köszönet a szuper reszelőért és a „buffiért” :) Még éppen nem súrolta a „felidegesítem-magam”-határt :)
Fél 11 körül le is feküdtem aludni, egy jó pihentető alvás reményében... folyt. köv...
Utolsó kommentek