Keserves ébredés után összeszedtem magam és átballagtam. A VIP-tagok számára már tegnap elérhetővé tettek néhány jegyet a Jingle Bell Ballra (a rádiós buli, amiről múltkor már írtam). Bár mire anyu vonalba került, a dec. 5-i, vasárnapi estére már elkelt az összes, amit tegnapi eladásra szántak (a többség számára ma reggel 8-tól váltak elérhetővé). Még jó, hogy mi amúgy is szombaton akartunk menni. Csak mint tavaly, idén sem tudott Karen kettőnél több jegyet szerezni a mozgássérült részre, de maguknak legalább sikerült a legjobbakat lefoglalni, amik tavaly már elkeltek, mikorra ő végre beszélni tudott velük. Állítólag tegnap is már 10 (akkor nyíltak a vonalak) előtt próbálkozott, és folyamatosan újratárcsázott... Azt mondta a nő, hogy próbáljuk meg ma, hátha tudnak a közelbe jegyet adni nekem.
Anyu már 8 előtt rátapadt a telefonra, de folyamatosan foglalt volt. Próbáltuk neten, de nem „engedett be”... először. Aztán később megpróbáltam, és felkínált egyet :) Nem a legjobb helyre, de mivel előtte be sem engedett (és az ismerős iker lányok tavaly csak neten próbálták, és lecsúsztak róla... annyira túlterhelt volt a rendszer... ez olyan lehet, mint mikor az etr-re akarnak sokan belépni egyszerre, ki kell fogni a pillanatot...) És nem volt sok gondolkodási időm, másfél percről indult a számláló a sarokban. Szóval megvettem, illetve anyu. Korábban azt mondta, hogy 80-90 font körüli összeget boldogan kifizet nekem, hogy velük tudjak menni. Hát mivel ez a legolcsóbb jegy a „legrosszabb” helyre, csak 46 font volt azt hiszem. De a keresési beállításoknál az „elérhető legjobb” volt beállítva, és már negyed 9 volt, úgyhogy lehet, hogy tényleg ez volt a lehető legjobb a neten elérheteőek közül. Anyu mondta, hogy jobban szerette volna, ha telefonon tud valakivel beszélni, és elmagyarázni, hogy mi a helyzet Yasminnal, akkor talán adtak volna közel hozzájuk. Bár a „Yasminnak-2-segítőre-van-szüksége”-duma tegnap sem volt hatásos. De anyu szerint ha már ott leszünk, talán el tudunk valamit érni... Jó ez így, mert az is lehet, hogy egyáltalán nem tudta volna őket elérni telefonon, és akkor meg semmilyen jegyem nem lenne most...
Szóval megyek a „bulira”, Yasmin már be van sózva: vonattal megyünk, valahol ebédelünk-vacsizunk majd, a buli után pedig majd a taxis hoz haza bennünket. Igen, az a taxis :))))) De már tervezgeti a készülődést: át akar jönni hozzám szépítkezni, stb... Mondta, hogy mondjam el rögtön Orsinak meg mindenkinek, hogy megyek :DDDD Szerinte facebookra is ki kellene írnom, mint ahogy ő tette :) Ja, és csak hogy lássátok, hogy mennyire népszerű: háromnegyed óra sem kellett, és az összes jegy elkelt!!!!! Yasminék több ismerőse se kapott jegyeket... Az O2-ban lesz, ami azért nem kicsi... gondolom :) Persze egy csomót lehet még nyerni az elkövetkezendő egy hónapban a műsorban, de az eladásra szánt jegyek mind elkeltek! A nyári bulira is alig több, mint egy óra alatt elkapkodtak minden jegyet, de ez most úgy látszik még népszerűbb... Szóval, Black Eyed Peas és a többiek, jövünk!!!! :D
A délelőtt egyébként gyorsan elszaladt, annak ellenére, hogy megint csak nem tudtam haladni. 11 előtt hazajött Yasmin, mert jött a mobil-fizios lengyel pasi (szerintem a legmagasabb emberi lény, akivel valaha találkoztam :), aki itt volt másfél órát. De közben apu is hazajött... a konyhában meg mindenhol járkált mindenki, én meg porszívózni és felmosni akartam... egykor sikerült is végeznem mindennel... Merthogy a hétfő reggel csak hétfő reggel: a mosogatógép mondanom sem kell nem volt kipakolva, aztán meg nem fért be a maradék koszos cucc, annyi volt... Azt hiszem itt az ideje, hogy leálljak a panaszkodással a hétfő reggelekről, hiszen már tudjátok, hogy milyen... kukák tele, megint nem vitték ki hétvégén a szemetet, stb...
A hűtőből is kidobtunk néhány cuccot, például apu múlt heti szaftos csirkés csodájának a maradékát (én nem vacsiztam akkor velük), amivel azt hitte, hogy versenybe szállhat a rántott husimmal, de a gyerekek egyértelműen kijelentették, hogy az bizony verhetetlen :))))
Tehát volt 2 órám, aztán 3-ra mentem is vissza. Hazaértek a suliból, letusoltam Yasmint, elkészült, és 4-kor mentek Lisa lányának a szülinapjára. Indulás előtt rájöttünk, hogy anyu akár el is vihtne engem dolgozni, este pedig hazahozhatna, amikor Sebastiannal jönnek haza teniszről. Így is történt hát, a félig melegített mikros kajámat pedig vittem magammal :)
Ma megtanultam, hogy hova kell felvezetni a cégprofitot, napi bontásban. Megint e-maileztem új indulási időpontokat, na meg mivel hónap vége van, a foglalásokat is el kellett rendezni... Az egyik srác mondta is, hogy munkamániás vagyok, nappal Somerséknál, este meg itt... ő is kb. többet beszélt hozzám az elmúlt egy hétben, mint eddig összesen :)
Sebastian hívott, hogy 5 perc és ott vannak, úgy is volt. Most beszéltem vele először telefonon szerintem, nem úgy, mint Yasminnal :) Jaj, most jut eszembe: anyuval ugyebár piszkosul ráértünk délelőtt beszélgetni, és mesélte, hogy a fiúk tegnap voltak rugbyn. Nagyapa és az ő egyik barátja is, aki régen játszott is, de most már 80 felé jár... és nincs is valami jól. Volt neki két igazán régi rugbys nyakkendője még a játékos időkből, és az egyiket Sebastiannak adta... aki pedig aputól elkérte a zsebpénzét és elment a boltba (apu gondolta, hogy szokás szerint vesz valami hülyeséget). És mivel jött vissza?? 20 fontot költött a saját zsebpénzéből egy Harlequins-es nyakkendőre, amit odaadott a bácsinak emlékbe, és cserébe azért, mert ő egy nagyon értékes darabbal ajándékozta meg őt :D Mindezt teljesen magától :D Azon röhögtünk, hogy Yasminnak ilyen soha nem fordulna meg a fejében :D Tehát ilyen jólelkű a kisangyal... mondtam is anyunak megint, hogy remélem, hogy ha egyszer fiam lesz, ilyen lesz, mint Sebastian!!! Vicces, angyalarcú és –lelkű... igaz, hogy álomvilágban él és rendetlen, dehát melyik srác nem az? :) Útban az irodába délután egyébként jót nevettünk, mert a gyerekek azon vitatkoztak, hogy ki adja oda az ajándékot az ünnepeltnek... és Karen megint mondta, hogy ne vállaljak gyereket :) Sebastian pedig elkezdte lökni a sódert, „igen, nézd meg milyenek vagyunk, igaza van anyának”, stb.... majd megzabálom komolyan :)
Itthon blogot írtam... e-mailezgettem, és azt hiszem, az angol házi elmarad... egyet végülis megírtam a háromból még tegnap, vagy még szombaton, a fene se tudja már... a legrövidebbet :) Már a holnapba léptünk, úgyhogy inkább lefekszem :)
Utolsó kommentek