Háromnegyed 7-kor ébredtem, és tudtam volna még aludni... Fél 8-kor mindenki Yasmin szobájában volt, szülinapi ajándékokat nyitogatott az ünnepelt. Be is álltam a sorba a kistáskával és a manikűrkészlettel: hosszas sikítás volt a reakció :) Anyu jó tanácsot adott :) Este is azt mondogatta, hogy az enyém a legjobb ajándék. A lapra semmi extrát nem írtam, de Yasmin mondta anyunak, hogy „Viki már megint megsiratott a szövegével.” :)
Nagy nehezen összeszedtük Yasmint (tornáztak, jókedvű öltözés, reggeli a kocsiban:), még Sebastian is segített, nem akart elkésni. Nagy izgalomban, éppen időben aztán sikerült elindulniuk. Én pedig azt sem tudtam hol kezdjek és mihez...
Először is felhívtam a bankot (vasárnap hagytak nekem üzenetet). Ahogy sejtettem, csak meg akartak bizonyosodni róla, hogy én használtam St. Louis-ban a kártyámat. Egy dolog letudva. A következő a suli volt. Felhívtam a nőt, akinek megadták a számát és a nevét. Hát ő elég gyorsan lerázott, adott egy másik telefonszámot, amit senki nem vett fel. Másodszorra sem, ekkor már hagytam üzenetet. Aztán anyu mondta, hogy próbálgassam őket, egyszer csak felveszik, ne várjam, hogy visszahívjanak. Így tettem, végül sikerült egy elég kedves nővel beszélnem, aki minden kérdésemre válaszolt, és kaptam időpontot holnap 11-re. Ez is elintézve.
Ezután átjött Pauline egy kicsit beszélgetni, hiányoztam neki, meg is ölelgetett. Mindig mondogatja, hogy milyen jól rendben tartottam a házat, amíg egyedül voltam, hogy ragyogott minden, amikor hazaértek a fiúk (mostmár határozottan bánom, hogy nem fényképeztem le mindent:), és hogy hiányolt tegnap, de megérti, hogy kellett egy kis szabadidő :) Kérdezte, hogy nem voltam-e csalódott, amiért hamarabb haza kellett jönnünk. Mondtam, hogy először azt hittem az leszek, de végül legalább annyira örültem, mint ők :) Az egyetlen látványosságot láttam, az idő elromlott, a gépem nem működött (mondjuk itthon sem...), nagyon nehéz volt/lett volna tovább Yasminnal, stb... Persze összességében jó volt: sosem gondoltam volna, hogy tetszeni fog St. Louis, Amerika. Az emberek szuperbarátságosak voltak (nem csak akkor, amikor Yasminnal voltam); általában véve egy picit olcsóbb, mint Anglia; bírtam, hogy sok a fekete, annyira lazák, jó volt rájuk nézni, hallgatni az akcentusukat; otthoni ízeket idéző isteni péksütiket és csirkét ettem (és a burger.. nyami); na meg amíg sütött a nap, az időjárás is szuper volt, egy kicsit barnultam is :) De alig vártam, hogy 4 hét után visszakapjam a saját kis birodalmamat, ahol nem kell se kutyához, se másokhoz alkalmazkodni. Használni a saját cuccaimat, aludni a saját ágyamban, stb. És hogy – már amennyire ez így lehet – visszarázódni a rendes kerékvágásba... Ez a laptop-dolog nagyon frusztrált... tudom... örüljek, hogy ez a legnagyobb gondom jelenleg az életben... de akkor is :D És annak is örülök, hogy esténként nem kell tovább hallgatnom, ahogy anyu szinte szétveri a szerencsétlen billentyűzetet... bocsánat az idősebbektől, de ez nyilván valami életkorhoz köthető „képesség” vagy inkább „képtelenség” :), mert anyuskám, tudod, hogy te is úgy püfölöd, mintha az lenne a cél, hogy lent ragadjanak :))))))))
Azért a szám mellett a kezem is járt ám délelőtt, sőt még anyué is :) Dumálgattunk, hogy hogy lenne a legjobb Yasminnak, mikor menjen suliba, meddig maradjon. Normál időben járjon-e vagy csak később?, stb... Először a konyhát tettük rendbe, Karen még falat is sikált, ő kicsit intenzívebben érezhette a szagot, mint én, amiről nem tudjuk, hogy mi volt. Miután fertőtlenítettem a padlót is, én már nem éreztem... ő még igen, de akkor már csak behaluzta, megállapodtunk :) Én szokás szerint elpakoltam a gyerekek szobájában, anyuékéba nem lehetett belépni :) Fél egy fele eljöttem, Karen mondta, hogy majd ő letakarítja Holly szőrét a szőnyegről, úgyhogy le is léptem gyorsan. Annyira nem akartam ehhez asszisztálni, és megvolt a maga kis módszere, na meg rámfért a pihi. Vicces volt, mert mondta, hogy ezért porszívózik minden nap... remélem látjátok a számot és a személyt :) és hogy sokan kérdezik, hogy miért van erre szükség? hát ezért...
Nem mintha sokat pihentem volna: volt mit pakolni itthon is. Háromnegyed 3 körül visszamentem, mert úgy volt, hogy Yasy-val kell maradnom, amíg anyu elmegy Sebastianért (Yasmin csak egyig volt suliban, ez is sok neki egyszerre a székben...). Ám apu hamarabb hazajött, és elvitte a kishölgyet szülinapi ajándék-nézőbe, és vissza sem jöttek vagy 4-ig, úgy, ahogy anyuék sem, tehát én csak netezgettem, kitakarítottam a fürdőt és ennyi.
Az eredeti terv az volt, hogy étterembe megyünk, de még vasárnap eldöntötték, hogy annyit voltak/voltunk étteremben mostanában, hogy inkább apu főz valami hazait. Jól tette: isteni stroganoff-marhahusi volt a menü. Kaja után Yasminival és apuval maradtam, anyu elvitte Sebet teniszre (aki nem akart menni, azt mondta, már nem akar teniszezni, és persze nem azért, mert azon a szombaton kikapott...). Aztán befutott az unokatesó, aki otthon felejtett mindent :) Pauline csupa olyan ruhát vett, ami nem tetszik Yasy-nak, anyu elfelejtette odaadni az ő anyukája által adott pénzt... ez akkor derült ki, amikor a mami telefonon rákérdezett, hogy mitt vett belőle :) Úgyhogy történtek vicces dolgok felénk. Anyunak reggel például nem volt angol pénze :)
Na de vissza az estéhez. Bertiet megkértem, hogy valamikor nézzen rá a tusolómra, nagyon kicsi a nyomás és nincs forró vizem. Azt mondta, hogy együtt a legjobb, úgy kell kipróbálni :) Már múltkor is beszólt, amikor én is kint voltam és skype-oltunk, hogy szép pár lábakat lát a háttérben :) Vicceskedik :D
Egy kis info a hosszantartó élelmiszerek országában tortaként kikiáltott és árult mérgekről: tegnap anyu kocsijából előkerült egy uzsisdoboz, benne pár szelet csokitortával (Yasmin 5 héttel ezelőtti good luck-tortája)... úgy képzeljétek el, hogy az ég világon semmi nem látszott rajta... persze senki nem kóstolta meg, de penésznek bizony nyoma sem volt. Teljesen ugyanúgy nézett ki, mint „új korában”, még a kép is, minden... Mondtam, hogy nézzék csak, milyen természetes alapanyagokból készülhetett :)
Ezután még letusoltam Yasminit, jól elfáradt szegényke. Túl sokat volt a székben, aztán anyu kinyújtotta, tornáztatta, aztán szülinapozás... De nagyon elszánt, és olya aranyos volt, tusolás után a székben mozgatta, „rugdalt” a lábával, és mondta, hogy nézzem, mit tud, nagyon lelkes :) Aztán mondjuk volt sírás anyuval, meg veszekedés, el is jöttem fél 8 fele.
Itthonról felhívtam anyust, mivel nem volt gépem. Apu ma bevitte a töltőmet, szétszedték, elvileg nincs baja, azt mondta Simon, De ezt a sztorit ismeritek :)
Egyébként a kezdeti rossz érzés elmúltával mondhatni élveztem, hogy nem volt gépem és semmi kajám a házban. Nem nassoltam semmit, és mással foglaltam el magam: pakolásztam, olvasgattam. 11-kor akartam lefeküdni, de még 1-kor sem aludtam... nem tudtam, pedig fáradt voltam. De ha engem csak ennyire visel meg a visszaállás, akkor belefér :) Lehet, hogy igazából át sem álltam ennyi idő alatt, így most nincs hova visszaállni :D
Utolsó kommentek