Reggel nagyjából gyorsan összepakoltunk anyuval, mert fél 10-re jött egy újabb fizios csaj, ezúttal házhoz. Amíg itt volt, Karen megmutatta még egyszer, hogy majd hogyan kell takarítanom a medencét, aztán feladogattam neki a létrán pár cuccot az emeletre :) Mondta, hogy fél. hogy leesek, nem bízik bennem :DD És persze csináltam a szokásosat mindeközben, amikor tudtam. Bele is térdeltem egy nagy darázsba ajtóüveg-pucolás közben... Sebastian pedig készített nekünk fincsi, falatnyi reggelit: vagdosott fel hagymát, paradicsomot és uborkát, megsózta, beborsozta, összekeverte balzsamecettel, és 2 ici-pici kenyérszelet közé tette. Olyan édi volt :)

Yasminit nagyon megdicsérte a csaj, és tényleg rengeteget ment a végén a kerettel, egészen az udvarig kisétált a szobájából. Ügyi volt, és persze jól el is fáradt. Kicsit még dumáltunk, kiegészítettük a rendelést, ami holnap jön... azt hiszem az én hűtőm se volt még ilyen üres az első hetet leszámítva :)

Fél 12 előtt eljöttem, és délben már az irodában ültem. Jegyek, apróságok Samnek, majd befizetések, ami most még tovább tart, mert még egy dolgot kell ellenőriznünk, amit eddig nem kellett, de nem bánom, így biztosabb a dolog :) 4-ig voltam, mert siettem haza vacsit csinálni a két éhező gyerkőcnek és persze az éhező magamnak.

Karen még itthon volt, de nem sokáig, mert ment a nyaralóba, egyedül, de előtte azért kitöltött nekem egy pohár bort, szerinte szükségem volt rá. Egész héten kavar volt amúgy, hogy ki megy vele (mindkét gyerek, egyik sem, csak valamelyik....), aztán ma délelőttre eldőlt: anyu megy egyedül. Gyorsan skype-oltam egyet Orsikával, elújságoltam neki a karácsonyi ajándékát: repjegy hozzám. Yasmin hívta fel amúgy, amikor meglátta, hogy online, be is zsongott, hogy majd találkozni fognak :) Az örömködés után folytattam a husit. A krumplival nem kellett foglalkoznom, mert Karen már alá is gyújtott, mire hazaértem.

Mindeközben apu is megérkezett, elkezdett magának vacsit készíteni, már ahol tudott, mert ugye befoglaltam a konyha egy részét. Yasmin már kiakaszt, hogy minden nap megkérdezi, hogy jövő szombat hajnalban akkor biztosan felkelek-e elbúcsúzni tőle? :) Mondjuk most nem kérdezte, csak a semmiből újságolta apunak, dehát ő sem először hallotta... :D Na mindegy, csomót beszéltünk most is az érzéseiről, izgalomról, stb...

Matt kérdezte, hogy akkor mit szólok a feltételekhez, amiket elsoroltak kedden, megfelel-e, vagy van-e esetleg, amit máshogy szeretnék? Mondtam, hogy így is nagyon hálás vagyok, több, mint nagylelkű az ajánlatuk, úgyhogy persze, megfelel.

A vacsi egyébként ma nagyon fincsi lett. Komolyan, életem legjobb rántott husija :)))) Ezt van, aki érti :DDDDDDDDDD De tényleg nagyon jó lett, annyira puha és elválós-bundás, isteni, dicsérték is, beszéltük, hogy mitől lehet. A krumplipürém visszatért egykori önmagához, egyetlen baj a hőmérsékletével volt csak, az is csak Yasmininak :) De mivel neki egy étkezés alatt többször meg kell melegíteni a kaját, állítólag kiskora óta (ezt nap mint nap tapasztalom), erre nem adok :)

Amúgy mikor még fűszereztem a husit, átjött Bert, és megdicsérte a rakott krumplimat. Már nem emlékszem pontosan, hogy mit mondott, amikor bejött, de benne volt, hogy a kis magyar szakács megint szorgoskodik :) Szóval ízlett neki.

Kaja után még elpakoltam, ruhákat rendezgettem, kiteregettem a délelőtt óta a gépben lévő ruhákat. Kérdeztem Mattet, hogy szerinte esni fog-e? Ez még fél 6 fele volt, azt mondta, hogy ő esetleg fél 8 fele beszedi őket, ha megszáradtak :) Mondtam, hogy az nem valószínű :))) Végül otthagytam őket, csak nem fog esni, nem mintha anyu nem hagyta volna kint a ruhákat már párszor az esőben, nem zavarja őket.

Azt hiszem fél 7 fele jöttem el. Itthon blogoltam, repjegyeket nézegettem, beszéltem még kicsit anyáékkal. Rendesen is kipróbáltam az új epilátort, aztán néztem egy kis How I met you mothert, tusoltam, és megint átcsúsztam a holnapba...