Reggel fél 8-kor keltem, 8-kor már "munkába" álltam. Sebastian még a szobájában, Yasmin a kutyás kanapén rendezkedett éppen. Kipakoltam a mosogatógépből, rendbetettem az ágyakat, stb. Közben jött először Pauline, aztán Bert, így nem a megszokott sorrendben porszívóztam, mindig ott, ahol nem voltak :)
Yasmini azért bealakított, Karent nagyon kiakasztotta. Kérte tőlem a laptop töltőjét, de a kutyás kanapé közelében nincs konnektor, úgyhogy nem tudtuk bedugni, át kellett volna ülnie a másik kanapéra...és ebből aztán akkora viták kerekedtek, hogy csak na :) Először is nem akarta felfogni, hogy nem elég hosszú a vezeték, mondogatta, hogy adjam oda neki a másik végét, majd ő megoldja...de mondom "nem látod, hogy jóval több, mint egy méter kellene még?"... aztán Karent kérlelte, hogy vigyen neki hosszabítót (de nincs használaton kívüli), és Karen amúgy is nagy tárgyalásban volt Berttel a konyhában. Mondogattam, hogy üljön át...de az nem olyan kényelmes, és amúgy ez fáj, az fáj, Seb meg Thula mellett akar ülni, stb...mondtam, hogy válasszon: vagy marad és nézi a tv-t, vagy átül és laptopozhat, ezzel ott is hagytam. Karen egyébként többször kikiabált a konyhából, hogy fejezze be...de ő csak: "Nem fair, nem kérek sokat, csak egy hosszabítót..." Aztán leraktam a földre, hogy másszon, de nem mászott, és el se akart engedni, csak amikor Karen rákiabált, hogy így akarja ezt a műtétet, hogy még erre sem képes??? Tisztán lustaságból nem... Ez nekem is eszembe jutott, dehát azért én mégse mondhattam ezt neki... bár ezután lehet, hogy fogom :) Ez olyannyira hatásosnak bizonyult, hogy egy szó nélkül beletörődött a sorsába, és utána a WC-ről ki is szólt nekem, hogy nagyon sajnálja, nagyon "rude" volt, és ha lehet, felejtsük el, és kezdjünk új napot...elvégre még egész korán volt :) és a délelőtt folyamán még egy csomószor elismételte ezt...
Aztán - mikor még mindig nem végeztem a porszívózással - felöltöztettem, mert Karen még akkor is fürdőköpenyben rohangált, hadd menjen tusolni, gondoltam :) Akkor is mondta, hogy "Tudtad, hogy te vagy a legjobb au-pair?". Mostmár tudom :) De mondtam, hogy nyilván mikor Sania volt, ő volt a legjobb, most én, a következő pedig lehet, hogy még jobb lesz, de azért jól esett. Mondta, hogy: de Sania után volt ám 2 borzalmas, és csak azután jöttem én, úgyhogy nagyon örül nekem :)
Karennel még beszélgettünk kicsit kávézgatás közben, mondta, hogy ha akarok, holnap délután mehetek hamarabb az irodába, mert szünet van, nincs színház, így nem kell Sebre vigyázni, amíg Yasmint elviszi. Szóval az első esti napomon talán nem 10-ig leszek, hanem korábban végzek, feltéve, ha nem döntök úgy, hogy több órát vállalok. Meg mondta, hogy nekem adja a telefonját, ha neki lesz másik ingyen. Februárban is lehetett volna, de elfelejtett utánanézni, és szerintem mostanában sem ez fogja foglalkoztatni :) Azért is akarja nekem adni, mert mindkét gyerek szeretné elkapni, de nem akar vitát. Mondtam neki, hogy nyilván azt akarja, hogy engem "utáljanak" inkább :)
Fél 11-kor eljöttem, Yasmin még akkor is mondta, hogy nagyon sajnálja...mondtam, hogy OK, de este nem akarok semmi nyavalygást, hogy fáj a térdem, nem tudok mászni, stb... Karen helyeselt, hogy jól beszélek, és röhögött, hogy már én is túl jól ismerem Yasmint... hát, nekem is bemutatkozott már egy párszor, volt rá módom.
Itthon skype-oltam a hugicámmal egy csomót megint, aztán délben megebédeltem: elhoztam a tegnapi csirke maradékát, amit még tegnap este ki akartak dobni... nekem tökéletesen megfelelt :) Megírtam a blogot idáig, aztán fél 2-re visszajöttem.
Karen már készülődött Londonba, mert ma van a Royal Albert Hallban a Beverly Knight-koncert, aztán pedig mennek valami fantasztikus marokkói étterembe. Karen pedig azért ment el már délután, mert mentek Lisaval vásárolgatni előtte.
Matt el is vitte a lányokat, én meggyúrtam a pizzatésztát. Zenét hallgattunk a konyhában, a saját zenéimet, tök jó volt :) Aztán hazajött Matt, elkészült, és olivaolajjal fényezte a cipőjét!! :) Azt mondta, még ő sem csinált ilyet... és egyébként Thula száraz kajájához is olivaolaat öntünk :D
Énekelgettünk, megkapták apától is, hogy fogadjanak szót, Yasmin is, mert törli a jövő heti apa-lánya napokat, ha nem...Aztán apa is elment. Mindketten segíteni akartak a pizzákészítésben, úgyhogy miután megcsináltam a szószt, és mialatt kinyújtottam a tésztát, Yasmin felvágta a sonkát, Sebastian pedig lereszelte a sajtot. De látni és hallani kellene őket, olyan édesek: most is egyezkedni próbált Yasmin, hogy hadd reszeljen ő is egy kis sajtot, mert neki kevesebb munkája van a sonkával :) Aztán betettük a pizzát, Yasmin átment egy kicsit Pauline-hoz, én odaadtam Sebnek a gyógyszert, amit a rejtélyes gyomorbetegségére kapott. Beraktam a fokhagymás baguette-et is, aztán hamar kész is lett a kaja. A vacsi tök jól telt, Yasmin megint mondta, hogy én vagyok a legkedvesebb au-pair, Seb pedig helyeselt. Aztán mondta, hogy kedves vagyok, és ha kell, szigorú, de tényleg csak ha kell :) Szóval megvolt az első komoly véleménynyilvánítása rólam. És tényleg annyira imádnivaló, mindig ott van az az ördögi mosoly a szemében :D A lényeg, hogy megállapodtak, hogy szeretnek engem!
Vacsi után még netezgetett, meg már előtte is mutogatott dalokat meg videókat, és informálódott a betegségéről. Felolvastatott velem egy cikket, amiben volt egy felsorolás, hogy milyen képességeket befolyásolhat, és mikor a beszédhez értünk, mondta, hogy dehát én tudok beszélni! Mondtam, hogy túlságosan is :) Talált egy tök jó videót, a kisfiút is ugyanezzel operálták, Yasmin is hasonló állapotban van, csak idősebb: www.youtube.com/watch
És kiválasztotta magának a The climb című dalt, ami a videó alatt szól. Nem ezzel kezdődik, valahol másfél percnél kb. Aki nagyjából érti a szövegét, érti, hogy miért ez... Ezt a dalt énekelgette, ki is nyomtatta a szövegét.
Nagy nehezen sikerült eljutnunk a fürdőszobába, letusizott, aztán felöltöztettem, tök jót beszélgettünk közben. Mondta, hogy fél a műtéttől, majdnem sírt is, mert mi van, ha lebénul? Nagyjából megnyugtattam, szerintem már elég jó kezdek ebben lenni :) Az öltöztetés többi része már jó hangulatban telt, csak mint az egész nap, a reggeli műsort leszámítva, dehát mivel új nap kezdődött... :) Ja, azt is mondta, hogy szeretné elvinni a szemüvegemet, ha mennek majd, mert érezni akarja az illatomat rajta, és, hogy legyen valami nála, ami rám emlékezteti. És kérdezte, hogy biztosan itt leszek-e még akkor? Mondtam, hogy ez elsősorban tőle függ...
Ezután Seb elkezdte nézni a Harry Potter valahányat, aztán rakoncátlankodott a dvd, de szerencsére volt egy másik rész, és az is megfelelt neki. Még így is, hogy tudta, hogy ma nem nézheti végig, mert túl hosszú... Vele nem is volt gond egész este, és igazából Yasminnal sem. Ma voltak eddig a legjobbak, annyit nevettünk, hogy szerintem rekeszizom-lázunk lesz holnap :) És mivel egy kicsit skype-oltam Gabival, és Yasmini közben szomjazott meg teára, egy kicsit beszélgettek :) legalább letisztáztuk Yasmin e-mail címét (Gabi egyik korábbi francia családjából, ahol au-pairkedett, az egyik kislány szeretne angolul e-mailezni, és úgy néz ki, Yasmin lesz a penfriend:).
Kb. fél 10-ig énekelgetett, netezett, egy darabig nem volt szabad bemennem a szobájába. Sebnek is akkor mondtam, hogy kapcsolja ki Harryt, és első szóra ment is. És ekkor folytatódott a hülyéskedés, ami egész nap ment...komolyan, már mindenki meg volt kergülve. Kb. fél óráig még ez ment a fürdőszobában... fogkrémköpködés röhögés közben, vicces kérdések a női dolgoktól kezdve mindenről, Sebastian beszólásai...kb. negyed óra után sikerült Yasmint leimádkozni a WC-ről... Seb mosta a fogát, de én már nem bírtam, lefeküdtem a földre, aztán fel akartak emelni, meg Thula is elkezdett puszilgatni, stb... Aztán valahogy mindenki a szobájába jutott, de Yasmin nagyokat kacagott, úgyhogy Seb átjött, és még ott is volt egy kis "party". Valahogy szóba került a szekrény, és mondtam, hogy egyébként nem igazán érdemlik meg, hogy rendet rakjak a szekrényükben, és vasaljam a ruháikat, mert kihúzzák a legalsót, és borul minden... Dehát anyutól is ezt látják, nem várhatok mást tőlük sem... Yasmin még poénkodott egy kicsit, miközben bevette a gyógyszereit, és röhögés közben megint kiköpte a vizet. Na ott már mondtam, hogy ez nem vicces, aludjon... Ma meséltem neki a képzeletbeli poharamról, amiben minden egyes húzásával több víz lesz, és egyszer betelik... és este mondtam, hogy most kezd kicsorogni, úgyhogy fejezze be tényleg. Hatott, mert azóta alszik, mint egy kisangyal. És Seb is, akit egész könnyen rávettem a tusolásra. Bár mikor először próbálkoztam, ez volt a mosolygós válasz: "Ha megbocsátasz, most nagyon fontos találkozóm van a TV-mel" :) De aztán megállapodtunk egy időpontban, amit be is tartott :)
Sebnél még visszatettem a rolót, amit lerúgott a labdával...mondtam, hogy tényleg túl kedves vagyok, egyet értett :) Aztán szépen álomba szenderültek mindketten. Ez már 10kor volt... Yasmini aggódott elalvás előtt, hogy mit mondok apának, mert Matt azt monndta, hogy legalább 9,5-esnek kell lennie a 10-es jóság-skálán, ha menni akar jövő héten. Mondtam, hogy az megvan! :)
Aztán harcoltam Thulaval: a "vita" tárgya egy hülye kiharapott focilabda, amit rágcsál, és ez több okból zavaró. Egyrészt hangos már ilyenkor este, másrészt semmi kedvem szedegetni a darabokat... Akárhányszor kivágtam, visszahozta, úgyhogy kivittem a medence mellé, feltettem egy asztalra, onnan már nem hozta vissza. Előtte bent is beraktam a fürdőszobába, de elkezdte kaparni az ajtót... Miután "legyőztem", ettem egy kis csokifagyit. Desszertnek hozta Karen, de vacsi után nem kértek, nekem pedig szükségem volt rá a mai délután-este után :D
Ez még tegnap volt, de most jutott eszembe, mint érdekesség. Karenék kaptak egy puccos esküvői meghívót valamelyik szomszédtól, akik a Mauritiuson megtartott esküvő után itthon akarnak bulizni (Karenék Miamiban házasodtak egyébként). A borítékban volt egy rendes - otthonihoz hasonló - meghívó, és egy A4-es lap a programmal, órára pontosan beosztva, és mindenféle dolgokkal, amiket Karen sem értett. A parti egyébként thai, ázsiai témájú lesz, és a gyerekek nem hivatalosak. Ami számomra azt jelenti, hogy van egy sittelésem június 5., szombatra.
Ez is tegnapi, de aranyos volt: Matt megkérdezte Yast, hogy mit mond az itteni orvosnak, ha megkérdezi, hogy hogy áll a műtéthez? Erre Yasmini felemelte a kezét, és mintha valami esküt mondana: "Ambiciózus vagyok! Kibírom, kitartó vagyok! És készen állok a munkára!" Azért kíváncsi leszek... ha megnézitek a videót, hogy milyen ez az egész. Kemény munka vár rá... És a kissrácnak egyébként ugyanott, ugyanaz az orvos csinálta, látszik mindkettő a felvételen :)
Most van időm írni, és úgysem aludhatok el: elgondolkozok, hogy normál esetben "tehernek kellene éreznem" a sittelést, de én tényleg szeretek ezzel a családdal, ezekkel a gyerekekkel lenni. Persze, fárasztóak, de annyira jól elvoltunk ma is. Most nem akarom magamat dicsérgetni, de tényleg nyilván én is kellek ehhez, szerintem jól kezelem őket, elvégre Sebastian is megmondta :) És egyelőre van némi tisztelet felém...
Karenék végül 1-kor jöttek, állítólag nem volt nagy durranás az este. És Matt nem is ivott, be is jelentette, hogy józan :) De ennek ellenére, vagy épp ezért fáradtabbnak láttam, mint valaha. Azt hitték, hogy Yasminnal voltak gondjaim, mert betegeskedik. Egyszer adtam neki Nurophent, meg is nyugodott tőle.
Most fél 2 van, ideje aludnom :)
Utolsó kommentek