Negyed 8-ra jöttem, vissszaállt a régi, oxfordmentes hetekre vonatkozó rendszer. Az evezést azonban felváltotta a reggeli úszás, ami nekem sokkal „kényelmetlenebb”, mint az evezés volt, de megértem, hogy lubickolni több kedve van :) Így tényleg semmit nem tudok csinálni, amíg el nem mennek suliba: ki a medencéből – tusolás, hajmosás – hajszárítás... ma még francia házit is csináltunk, hárman anyuval meg Yasminnal :)
Mivel elkezdett esni az eső, úgy döntöttem nem megyek suliba, dolgozni pedig viszek váltás ruhát :D De aztán Karen felajánlotta, hogy elvisz, mivel úgyis ment Camberley-be. Jó sokat beszélgettünk, kávéztunk, neki is mondtam, hogy a tavaly ilyenkori élet(kedv)emet akarom, és fogom is visszakapni! Már haladok a cél felé! :) Aztán felvázoltam a jövőbeni terveimet, 2012-től... (merthogy a fejemben is csak vázlatok vannak egyelőre:)))... abszolút támogatja, nagyon-nagyon jófej volt. Meg aztán apu is délután... már ezzel fogadott. Tényleg piszok mázlim van velük.
A munka is tök jó volt ma, ma is újabb magyar nevekkel találkoztam :) Éééés, Todd tökre meglepett, amikor odahívott, hogy segítsek neki jó, olcsó B&B-szállást találni Pesten, mert akarnak 4 éjszakás utakat hirdetni elő- és utószezonban: szállás + repjegy + egy kis városnézés (Hősök tere, Mátyás-templom, Vár, Citadella, Halászbástya, stb...) Mindezt kb. 200 fontból ki lehet hozni fejenként... Nem azt mondom, hogy ismerem Pestet, mint a tenyeremet, de azért nagyjából tudom, hogy milyen távolságok, környékek vannak... megnéztünk pár hotelt, panziót az egyik partnercég honlapján. A cél ugye, hogy minél olcsóbb legyen. Tanácsot kért repülő-ügyben is... meg aztán még sokszor odahívott. Tök jó volt, ő is meg Sam is. Nyilván nélkülem is összehoznának valamit, mert szerveztek már hosszú hétvégéket Krakkóba is például, de azért jó, hogy egy icipicit részt vehettem ebben is... :D
Hazaértem, dumálgattam apuval, megjöttek a lányok (Yasmin korrepetálásáról), majd vacsiztunk. Karen „főztje” minden nap jó alapot szolgáltat a poénkodásra :D Aztán szóba került a holnap reggel (szerdánként ugyebár apu viszi őket fél 8-kor, ha ráér)... voltak előzmények, de egyszer kibökte apu, hogy azzal a feltétellel viszi őket holnap, ha extra-szuperjófejek lesznek velem a hétvégén. Nem tudom, hogy írtam-e róla korábban, de lassan eljön a régóta „rettegett” hétvége... anyuék jótékonysági boxgálára mennek Newcastle-be (SDR-re gyűjtenek a szervező szülők) pénteken, és csak szombat este jönnek haza. Jajj, annyi mindent leírhatnék most... Tényleg nagyon jól nevelik ezeket a gyerkőcöket, ez a lényeg!!!! Velem szemben is megkövetelik tőlük a tiszteletet... legtöbbször meg is kapom :) Aztán arra jutottunk, hogy ha semmi hülyeségen (TV-műsor, párna, takaró, kanapé, stb...) nem vesznek össze, akkor nem lesz gond :D Matt azt akarja hallani, hogy én szinte könyörgök szombat este, hogy „Még, még menjetek el légyszi, annyira nagyon akarok még a gyerekeitekre „vigyázni!”” :) Ez volt először a feltétele annak, hogy holnap apuval töltsék a reggelt... de Yasmin nem örült, merthogy ezt úgyse fogom mondani :) Ebből jött aztán minden :D
Miután megbeszéltük, hogy mindenki milyen jófej lesz, és egy szuper hétvégét fogunk együtt tölteni, gyorsan letusoltunk Yasminnal, ugyanis sietnie kellett drámára. Hazaugrottam, átöltöztem, majd fél 7-kor elindultunk anyuval a suliba, szülőire :) Mostmár mindig mennem kell, ha van valami... a francia kirándulás miatt. A szülői első fele a nagy május eleji vizsgáról szólt. Nem hiszem, hogy otthon ennyire részletezik a szülőknek a vizsga menetét: itt konkrétan végigmentünk egy vizsgán, feladatról feladatra... Matekból pedig meg is csináltattak a szülőkkel egy próbavizsgát, ahol magnóról jöttek a kérdések: voltak 5, 10 és 15 másodpercesek... anyunak és Lisának tényleg nem vág olyan gyorsan az esze, mint nekem :))) folyamatosan lestek :D Nem gondoltam volna, hogy egyszer angol 11-12 éveseknek készült feladatsort fogok megoldani „élesben” :D
A második részt a francia tanárnő tartotta... olyan részletességgel, hogy mikor fognak a gyerekek képeslapot vásárolni, megírni és feladni... és mindenkinek kiosztottak egy – a gyerek nevére szóló – borítékot, benne minden infoval, ami elhangzott. Ezt szerintem már máskor is említettem, hogy ebben az országban mennyire – nem biztos, hogy ez a legjobb szó – körülményesek... mintha egy kicsit már túl lenne szervezve ez az egész, mondjuk az is igaz, hogy 83 vagy mennyi gyerekkel szervezettnek kell lenni... 10 tanár jön, lesz egy helyi francia segítőnk, na meg persze én :D A programban az is benne van, hogy utolsó este party lesz, és előtte lehetőségünk lesz boltba menni, és vehetünk a bulira valamit (én például vodkát :)))) Csak nem tudom, hogy lesz-e valaki, akivel megoszthatom? :) Egy fiatal csaj van a tanárok között, Karen azt mondta, hogy jófej.
Az egész szülőiről összességében elmondható, hogy minden lényegi info belefért volna 10 percbe is... Mindezek után bemutatott az osztályfőnöknek (ő is jófej) és a francia tanárnak – aki egyébként nem is olyan régen még a legjobban erősködött, hogy mindenképpen ketten menjünk, vagy apu és anyu... Mostmár megbékélni látszik, de Karennek írásba kell adnia lényegében azt, hogy képes vagyok felelősségteljes döntéseket hozni Yasmint érintő ügyekben. De még úgyis lesz külön Yasmin-meeting, ahol mindent megbeszélünk, akkor majd többet írok...
Ja, és igaz ez nem új hír, de ha már suli: jövő hét kedden megyek Yasminnal az egynapos londoni kirándulásra – busszal, gondolom kettővel, mert ide mind a 90 valahány gyerek jön... emiatt legnagyobb sajnálatomra nem tudok részt venni a windsori sulis kirándulásomon a drága csoprttársaimmal (tisztelet a kivételnek:). Szóval gondoljatok rám kedden... már ha túlélem a hétvégét... Karen azt tanácsolja, hogy kortyolgassak valami finomat, az segít :)))
Már majdnem fél 9 volt, amikor elszabadultunk a suliból. Eredetileg gymbe akartam menni, ott is volt a cuccom, de anyu mondta, hogy pénteken is mehetek, mielőtt a gyerekek hazajönnek a suliból, mert nem megyek dolgozni (nyilván nem akarja, hogy stresszes legyek már a kis hétvégi kalandunk elején). Így aztán hazadobott, ő pedig elszaladt Yasminért. Ja, és amúgy sem lett volna értelme, egy egész órát nem tudtam volna mozgolódni, fél 10-kor zár a hely.
Tehát inkább hazajöttem, blogot írok, hogy ne maradjak el :)))
És akkor íme néhány a tegnap elmaradt random-dolgok közül:
- az angolok „puhányságáról”, kerteléséről már nem először beszélek. És ez nem csak az én véleményem... Apuék is részben így gondolják, és hogy hogy jött ez fel?: létezik egy masina, egy fizio-gép, ami annyira jó, amennyire drága. És annyira drága, hogy Angliában nincs egy darab sem belőle. Írországban van állítólag egy, alapból pedig svájci találmány. A lényeg, hogy anyu nagyon szeretné, ha Yasmin néha lehetőséghez jutna (kéthetes turnusokat lehet foglalni Írországban)... aggódott viszont amiatt, hogy nehogy többet ártson a csípőjének, mint használ, így e-mailezett annak az orvosnak, aki a lábát műtötte Amerikában. Vissza is írt, hogy igen, az egy fantasztikus szerkezet, és nyugodtan használja ki az általa nyújtott előnyöket Yasmin, nem fog ártani. Erre mondta Matt, hogy ezt bírja az amerikaiakban, hogy nem kertelnek, megmondják, amit gondolnak. Míg bármelyik angol orvos azt mondta volna erre, hogy „Hát, nem tudom... jó, jó, nagyon ígéretes, valóban sokat javíthatna az állapotán, de... nem vagyok benne biztos, hogy.... ööö, jobb a tuti, inkább ne...vagy mégis?” – csinálja csak a normál fiziot, az is elég. Mondtam, hogy nekem az élet minden területén ilyennek tűnnek, erről aztán Pauline-nal is sokat beszélgettünk... meg arról is, hogy a mai gyerekek mennyire nem veszik ki a részüket az otthoni feladatokból – náluk például megvolt a mosogatási rendszer, meg minden, amikor apuék kicsik voltak. Itt meg... a saját táskáját nem hozza be a gyerek a kocsiból... Ma pedig annyira sietett fel TV-zni anyuék szobájába Sebastian, hogy szokás szerint elfelejtette lehajtani a WC-ülőkét, becsukni az ajtót, és kikapcsolni a TV-t a szobájában... még odaszól nekem, hogy légyszi kapcsoljam már ki. Mondtam, hogy remélem viccel. Segíteni vagyok itt, nem ilyen dolgokat megcsinálni helyette... apu is helyeselt, meg aztán anyu is... Persze tuti vannak angol családok, ahol azért többet aktívkodnak a gyerekek... itt azért Yasmin miatt ez megint csak nem könnyű... nem tudná bevetni az ágyát például... és akkor hogy kötelezd rá a másikat? Karen mondta este az asztalnál, már nem először, hogy „elkényeztetett kis patkányok” :))))) Tudják azért ők is, hogy messze-messze mindenük megvan... Hú, ezt is lehetne ragozni...
- még ahhoz, hogy hogyan is érzem magam az utóbbi hetekben: tegnap nem írtam, de mostanában nem alszom valami jól. Talán annak is köze van ehhez, hogy az erdőben gyakorlatozó katonák vagy közelebb lövöldöznek hozzánk, vagy új szerkezeteik vannak, amik sokkal hangosabbak. De sokszor felébredek éjjel... és alig bírok elaludni. Valószínűbb, hogy túl sokat gondolkodom... Karennel is erre jutottunk... Merthogy ha valamivel, az alvással soha nem voltak problémáim :)) Mondjuk hogy lekopogjam, az utóbbi pár napban nem küszködtem, forgolódtam annyit, amióta jó az idő :D :D :D :D Ma nem volt a legmelegebb, délelőtt a nap sem sütött, de aztán kicsit előbújt, és olyan fülledt „meleg” volt...
- szerintetek miért van az, hogy vasárnap délutánonként otthon nem sok embert látsz az utcán egy kis faluban mondjuk, itt viszont amint előbújik a nap, rengeteg ember sétálgat, gyerekek szaladgálnak, stb? Hajnival erről beszélgettünk vasárnap a parkban üldögélve... szerintem részben azzal is magyarázható, hogy míg otthon természetesnek vesszük, hogy tavasztól őszig jó idő van, kültéri programra általában alkalmas (bár ez a „biztos rendszer” az utóbbi években egyre inkább felborulni látszik)... addig itt kint örülnek/örülünk, ha előbújik a napocska, és minden „meleg” napot megbecsülnek/megbecsülünk... Röviden ennyi. Szerintetek?
Ja, még egy hozadéka volt a parkban üldögélésnek: megtudtam, hogy van egy Boots gyógyszertár Frimley Greenben, a benzinkút mellett közvetlenül... Évek óta itt van, minden alkalommal, akárhova megyek, elbiciklizek előtte, a bejárattól kb. 5 méterre... és még soha nem vettem észre... mentségemre legyen mondva, hogy mindig áll előtte valami kocsi, és olyankor nagyon a forgalomra kell figyelnem, de akkor is elég szánalmas, hogy eddig nem vettem észre... főleg, hogy egyszer, amikor nyitvatartási időre kerestem rá a weblapon, kiadta, hogy Frimley Greenben is van, de én meg voltam győződve róla, hogy a Google és a Boots honlapja is abszolút idiótaságot állít, mert itt ugyan nincs semmiféle Boots... :D
Mára be is befejezem, megyek hajat mosni, aztán jól kialszom magam :D Holnap már meg is jön a szekrényem képzeljétek... legalábbis ezt mondták. Mondjuk összerakva még nem lesz szerintem, de egy lépéssel már akkor is közelebb leszek. Lehet, hogy egyedül is össze tudom rakni, nem? :)
Utolsó kommentek