Azt hiszem ez volt eddig a leghosszabb kihagyás... majdnem két hét. Ne haragudjatok, de egyszerűen nem volt kedvem írni. Minden este szerettem volna megosztani veletek a velem történteket, a gondolataimat, érzéseimet, de egyszerűen nem tudtam elkezdeni... pedig még mondhatni időm is lett volna rá. Azért ne gondoljátok, hogy céltalan szörfölgetéssel töltöttem az estéimet :)
Először nem akartam belemenni a napok taglalásába, de nekem is jobb, ha átgondolom, hogy mikor mi volt... hiszen tudjátok, ez a blog a memóriám :D Lehet, hogy kicsit uncsi lesz az eleje, úgy gondoltam, hogy nem is teszem közzé, megtartom magamnak, vázlatosan, de annak nem lenne értelme, úgyhogy egy kicsit kaptok minden napomból :) Akit nem érdekel, ugorjon nyugodtan :) Módosítanom kell: akit nem érdekel a napi bontás, az egyáltalán ne olvassa el a mai bejegyzést, mert csak csütörtök estig tart a sztori, eddig volt ma erőm, fél egy van. Holnap folyt.köv. :)
Első igazi gym :)
/március 16. - szerda/
Rendesen dolgoztam az irodában, aztán ahogy már az előző bejegyzésben olvashattátok, elmentem a gymbe. A fiúk kedvesek voltak, megmutogattak mindent, elmondta a srác, hogy miből-mennyit-hogy. A hely maga nagyon picike és nagyon kevesen vannak, épp ez a hatalmas előnye a minden szempontból „nagyokkal” szemben. Jó, OK, a „géppark” nem a legmodernebb, nem a legújabb eresztés, de minden működik, az a lényeg :) Csütörtökön és pénteken is voltam aztán, pénteken például teljesen egyedül, mintha egy saját fitness-termem lenne (leszámítva persze a recepciós fiút:) Apu azt mondta még csütörtökön, hogy tuti nem fog sokáig tartani a lelkesedésem... mondtam, hogy így, hogy előre fizetek érte, már csak azért is fog... meg hogy nekem 20-30-40 font nem annyi, mint nekik... anyu is a „védelmemre kelt” azzal, hogy „4 napig nem evett, van itt akaraterő”. Mondtam is apunak, hogy ne legyen ilyen „bunkó”, majd megkérdeztem, hogy ugyan mennyit ivott? :)))) Mert egy kicsit pityókásan jött haza az aznapi – természetesen tisztán üzleti – meetingjéről :))) és olyankor nagyon vicces tud lenni mindenkivel :D Mint ahogy mindenki kapott is :D
Szóval próbálok menni legalább heti háromszor, majd meglátjuk :) Igazából nagyon jól esik a séta is, 20 perc oda, meg persze 20 vissza. Mondtam is anyunak, hogy ez az egyetlen alkalom, amikor kiteszem a lábam otthonról és NEM KELL ROHANNOM. Hiszen egyébként mindig rohanok: suliba, irodába, onnan haza... mindig. És olyan jó csak sétálni, nem időre menni, friss levegőt szívni, kitisztulni... Nem beszélve arról, hogy amióta nem kézilabdázom (ööö, 5-6 éve)... nem igazán végeztem rendszeres testmozgást. Néha rám jött, hogy akkor most futok, ez-az. Ja, egy hétig, vagy addig se. Utálok futni ugyanis, cél nélkül... a labda után/labdával más volt :) Na szóval jó, hogy végre foglalkozom egy kicsit magammal... az a csoda, hogy ennyi év alatt csak ennyire durvult el a helyzet, már ami a kilókat és az alakomat illeti...
Ja, és kiderült, hogy Potter, a komplexum főnöke nem a legkedvesebb ember hírében áll... a saját lánya is „spúrnak” tartja, ugyanis itt lakik a közvetlen szomszédunkban, az én oldalamon, és Pauline néha beszél vele... és a régmúltból is mesélt nekem sztorikat az öregről...egy magának való, multimilliárdos vén kujon – ez az, amit az emberek többsége gondol róla...
St. Patrick’s day
/március 17. - csütörtök/
Suli Pauline-nal, kis nézelődés, bunkó eladó csaj a sportboltban, busszal haza, át. Este megint gymbe mentem, ahogy arról már fentebb beszámoltam :) Ja, és a mai nap egyetlen érdekessége, hogy ma volt Szent Patrik, az írek egyik védőszentjének napja. Azt mondják, ilyenkor Guinnesst kell inni, amit a gymből hazafelé teljesítettem is :) A srác azt mondta, hogy szerinte ledolgoztam egy Guinnesst, ihatok egyet :D Anyuval beszélgettünk, hogy milyen fura, hogy azok a dolgok, amiket tavaly először éltem meg, most újra megtörténnek. Múlt héten volt Shaka halálának első évfordulója is. Baszus csak 2 hónapot töltöttem azzal a kutyussal, és rengeteget nélküle. Nagyon durva hogy rohan az idő... csak hogy közhelyekkel éljek :) Na mindegy, tényleg fura megélni újra a pancake-dayt (amire tavaly rácsodálkoztam), a St. Patrick-dayt, azt, hogy náluk mindjárt anyák napja, stb...
Bőrig ám...
/március 18. - péntek/
Pénteken egy kicsit korábban mentem dolgozni. Ja, és tudom már: eláztam. De nem ám csak megázogattam... az irodában nem tudták, hogy a döbbent arckifejezést meg merjék-e spékelni egy kis nevetéssel? :) Mindenemről/-ből folyt a víz, még a zoknim is csurom vizes volt. Tudom, hogy ezt már máskor is mondtam, de ennyi „égi nedűt” még talán soha nem sikerült magamon érezni... Végülis félig-meddig én is nevettem, de azért k... nem volt vicces. Imádok biciklizni, említettem már? Apu azt mondta, hogy nem maradhatok abban a farmerban :D Ha-ha. Mondtam Samnek, hogy az egyik iratos fiókba behozok pár száraz ruhát ilyen esetekre :) Tanácsolták, hogy álljak be a WC-ben lévő kis melegítő alá (nem kézszárító), és „szárítsak” egy kicsit a hajamon meg a ruháimon. Kérdeztem, hogy akarják-e, hogy dolgozzak, mert ha igen, akkor talán nem kellene órákat a mellékhelyiségben töltenem „szárítással”... estig is ott állhattam volna :) Aztán Karen írt sms-t, hogy 3 után jönnek értem, ne induljak el biciklivel. Apu elmesélte, hogy néztem ki :) Persze akkor már nem volt durva eső, de azért nem bántam, hogy nem kellett hazakerekeznem.
Este szerintem nem volt semmi, elmentem gymbe, aztán itthon voltam, és a jövőmről gondolkodtam. Jó kis esti program, ajánlom mindenkinek.
Süss fel nap!
/március 19. – szombat/
Szombaton szokásos iroda-nap volt, majd mivel egész jó idő volt (kár, hogy a napsugarakat csak a négy fal közül élvezhetjük, de az is valami:), és Hajni szabad volt 6-ig, munka után betekertem Camberley-be, így egy kicsit dumcsiztunk. Aztán itthon voltam, szerintem nem voltam sehol, arra azért emlékeznék. Talán :)
Csak Frimley Green
/március 20. – vasárnap/
Az alcím csak arra utal, hogy nem léptem át a Frimley Green-táblát múlt vasárnap. Hajni átjött délután valamikor, majd sétáltunk, boroztunk, dumáltunk. Ja, és kiakadtunk: Hajni host-anyukája ugyanis kicsit unfair volt Hajnival szemben... Na mindegy is, aztán találkoztunk vele a központban, mert nem volt lakáskulcsa. Hosszú sztori. Este azt hiszem nagyon későn indult haza. Vagy az még az múlt hét előtti héten volt?? Jajj, nem tudom. Oh, dolgozni ment vasárnap este, tudom már, bocsi :)
Ja, és erre a napra még egyszer, utólag is: boldog 2. szülinapot Kittike!!!!! :D
Hétfő
/március 21. – hétfő/
Nem is igényel magyarázatot, fejtegetést a cím. Hétfő. Pont. Egyre jobban bírom a hétkezdeteket, a „H”-betűs napot, de azért nem lesz a kedvencem :D Sebastiannak uzsi, és indult is a többórás mulatság... vasárnapi sütisütő-párbaj maradványai, stb... Egy dolog azért volt, amit furcsálltam: a felmosó az udvar közepén volt, egy-egy téglán pihent a két vége. Sejtettem, hogy a dolognak köze lehet a nemrég kapott rollerhez és a roller-trükkökhöz, de azért megerősítést kértem kisangyalomtól. Kaptam is. A felmosó a rúd, amit át kell ugrania. Mondtam, hogy én azért általában másra használom és szeretném a jövőben is, úgyhogy hálás lennék, ha nem törné el vagy hajlítaná tovább... Erről ennyit :) Hétfőn is voltam gymben este, szerintem csak ennyi izgi történt :)
?
/március 22. – kedd/
Semmi említésre méltó nem jut eszembe a keddemről, de tényleg. Elég siralmas, tudom. Az is, hogy nem emlékszem, de az még inkább, hogy valószínűleg nincs is mire... Sitty-sutty pakolás – suli – munka – haza – át – haza... Azt tudom, hogy fájt a fejem este és hogy nem volt jó kedvem, nagyon nem. Pedig akartam blogot írni, komolyan.
Hosszú idő után sittelés
/március 23. – szerda/
Na jó, ez a hosszú idő mondjuk a múlt hetet megelőző hét óta eltelt időt jelenti, mert egy olyan hét volt csak, amikor nem sitteltem egyáltalán, a 15-i hét, ha jól emlékszem. De ez mindegy is. Ezt leszámítva megint semmi izgi: itthon – iroda – haza... Yasminnal elbeszélgettem, de erről majd később, külön. Nagyon jól elvoltunk, nevetgéltünk, beszélgettünk egész este, semmi gond nem volt velük. Felfedeztem, hogy az átok mellett (ezt persze csak a sok plusz munka miatt mondom:) áldást is hozott a felső szint, a házbővítés: mégpedig, hogy Sebastian tud fent TV-zni!!! Ami egyenlő azzal, hogy nem kell Yasminna megsüketülnünk lent, és nem kell vitatkoznom a hangerő miatt... nincs több játék a távirányítóval... és Yasmin és Seb sem vitatkoznak mostmár ezen :)
„Odatalálok, nyugi” :)
/március 24. – csütörtök/
Jókedvűen indult nap, nyilván a vesztét érezte Yasminit. Részletek később. Velem álmodott... a tegnapi beszélgetés hatására.
Ma kivettem egy szabadnapot... természetesen csak a sulit hagytam ki. Mikor Pauline barátnője meglátott, elkezdett „piszkálni”, hogy mi az, hogy lógok? :) Szerinte az nem is ember, aki soha nem csinált ilyeneket (nem mintha egy ilyen komolytalan iskolából való komolytalan hiányzás számítana :)... Pauline persze soha nem tett ilyet, ő ehhez túl tökéletes :)))) Komolyan úgy tudják oltani egymást, mint a tinik. Vagy mint az ötévesek: amikor Pauline beparkolt a barátnő mellé, az átvigyorgott, majd kiöltötte a nyelvét, a két hüvelykujját pedig a halántékához tette, és tudjátok mit csinált. Nem tudom, hogy van-e erre szavunk :) Egy hetvenen felüli hölgyeménytől furcsa volt ilyet látni :DD
Ja, és a lógás oka: a vizsgára gyakoroltak, és nem akartam egy tesztlap töltögetésére pazarolni a drága időmet. Ja, vizsgakörülményeket teremtett a tanárnő. Hát, nekem az itthon is megy :D Elkértem Hajnitól a feladatsort, meg is csináltam valamelyik nap. Elég jól megy az az igaszság. Bár a tanárnő szerint a vizsgán valamivel nehezebbre kell számítani, mint az a 3-4, amit megcsináltunk mostanában. A legrosszabban 2 hibám lett a 40-ből, annyira nem tartok tőle... 65%-ot kell teljesíteni azt hiszem. Na ezért nem mentem órára.
Kicsit nézelődtem, vettem husit a vacsihoz, és mivel tudtam, hogy anyunak mostanában nem megy a bevásárlás, vettem egy-két dolgot, ami égető volt már. És még így is kapott vissza pénzt. Mondta, hogy máskor is engem küld majd. Na persze :)
Ja, és a „nagy” balesetről majdnem meg is feledkeztem: azonnal vissza kellett indulniuk Oxfordból, ugyanis Yasmin kiesett a kocsiból, rögtön mikor odaértek. Anyu kocsija elég magas alapból, Yasmin speckó széke pedig még a sima ülésnél is magasabb... és még nem volt leengedve, csak kifordítva, állítólag valami gubanc volt a biztonsági övével. Gondolom össze-vissza ficánkolt, nem gondolkodott mielőtt mozdult (ahogy szokta, ezt nagyon sokszor mondjuk neki, járás közben is)... és ez lett a vége. Anyu mindeközben próbálta Zulut (merthogy csütörtökön őt is vitték) elrendezni... Yasmin a földön, kiskutya a pórázon... Nem volt könnyű napja. Hazasiettek, aztán a kórházban ültek 3 órát, de nincs semmi baja hál’ istennek. Egyébként nem látszik rajta semmi, de a fejét fájlalta, meg egy kicsit piros volt a haja alatt a fejbőre, de ennyi. Azért biztos nem lehetett kellemes szegénynek olyan magasról lezúgni... bár egyértelműen az ő hibája, hülyesége volt, ezzel ő is tisztában van.
Délben gondoltam elszaladok a gymbe, volt egy kis időm. Visszaértem, vasaltam, rántott husit sütöttem, vasaltam. Kint vacsiztak a gyerkőcök, mert JÓ IDŐ VOLT!!! A napon nagyon is, lesült rólam a szabadidőgatya! Anyu természetesen megint az én pezsimet itta, dehát ezt már megszoktuk :)
Ja, és nagy dolog történt csütörtökön: rendeltünk nekem SZEKRÉNYT!!!!!! Mondtam nekik ugyanis szerdán, hogy mostmár vagy vesznek ők vagy én veszek egy olcsót magamnak, de már utálok itthon lenni, mert egyszerűen nem férek, minden mindenhol... Eddig mindig az volt, hogy majd ők lerendezik, de mondogassam nekik minden nap. De tudom, hogy x millió fontos dolguk, gondjuk-bajuk van, nem akartam állandóan ismételgetni, de kéthetente azért elmondtam... Yasmin pedig állítólag sűrűbben is emlékeztette őket. Anyu mondta, hogy nézzek rá az Argos kínálatára: rögtön az első darab egy féláras háromrészes gardrób volt: akasztós, polcos részek és három fiók. Tökéletesnek tűnik. Valamikor a jövő héten szerintem meg is jön. Vagy az azutánin. Aztán mondjuk lehet, hogy újabb hat hónapot kell majd várni, hogy felkerüljön a szobámba, mert ahogy az ágyat két darabban sem tudtuk levinni, úgy ez sem fog elférni a bejáratnál... lapra szerelve sem...
A vásárlás után összekaptam magam, majd biciklire pattantam, abban a reményben, hogy gyorsan Hajnihoz érek. Hát, a gyorsanból 20 perc „tudom merre vagyok és magabiztosan megyek”-et követő több, mint háromnegyed órás céltalannak éppen nem mondható, de mindenképpen felesleges kerékpározás lett. Tudom ám mi a probléma gyökere: az, hogy ugyan párszor már voltam Hajniéknál, de... volt, hogy állomásra, gymbe, vagy csak Farnborough-központba mentünk, onnan jöttünk, ilyen-olyan utakon... és csupa olyan helyen jártam csütörtök este is, amik ismerősek voltak, így egy darabig azt hittem, hogy még jó irányba megyek, pedig már rég tévúton jártam :D Egyszer aztán eljött az a pillanat, amikor megkérdeztem egy járókelőt (egy elég rosszarcú fiatalembert, de ő volt az egyetlen a környéken, kicsit még dumcsizott is velem:), majd pedig eljött az a pillanat is, amikor felhívtam Hajnit, és közöltem vele, hogy egy nagy körforgalomnál vagyok, fákkal a közepén :) Szerintetek ebből hány van??? :D Ekkor jött a sokk: ő már Frimley-ben volt a Waitrose-nál, mert ugye nem értem oda hozzájuk, és gondolta, hogy biztos később indultam, majd útközben összetalálkozunk. Azzal sajnos nem számolt, hogy én rögtönzött Farnborough-felfedező túrára indulok :) Aztán még egyszer beszéltünk, akkor már azt hittük, hogy tényleg találkozunk, de én akkor is rossz irányba mentem :D Így pont elkerültük egymást... Sokadjára aztán megtaláltuk egymást, de ekkor már fél 8 volt szinte. 6 körül indultam... így lett az alapesetben félórás útból másfél :)
Gyors ledobtam nála a cuccomat, és elsétáltunk a pubba. Volt egy voucherje, amivel vacsit és egy üveg bort kaptunk 10 fontért, összesen kettőnknek. A pincérfiú talán a legmelegebb élő ember volt, akit valaha láttam. Mondhatnám, hogy „magas, szőke férfi felemás cipőben”, de ebből csak a magas, szőke stimmel. Na jó, a férfi is persze. Annyira szőke volt, hogy az már bántotta a szemet, de ez még OK. Viszont ami kiverte a biztosítékot: a nyakára egy SZÁJ volt TETOVÁLVA!!! Na nem ám hátulra!! Én nem vagyok konzervatív, általában szeretem a szélsőséges dolgokat, ha magamon nem is, máson nézni igen :) ... de ez azért sok volt. Ehhez jött, hogy kortól függetlenül mindenkinek folyamatosan azt mondta/kérdezte, hogy „All right guys(?)”... De amikor azt mondom folyamatosan, akkor azt úgy is értem. Mást sem hallottunk egész este a környező asztalok felől... meg persze mi is kaptunk egy párat :)
A kaja egyébként finom volt, jól is laktunk :) Sonka meg marhasült volt, yorkshire pudding, és zöldségek, na meg egyéb szószok mellett a világ legerősebb mustárja...
Vacsi után hazamentünk Hajnihoz, ahol úgy döntöttem nem alszom ott, inkább hazatekertem este, fél 11-kor. 11-re haza is értem, tök jó volt este jönni, no forgalom, tudtam haladni. Még a dombon is feltekertem, igazán büszke voltam magamra :)
Most befejezem/félbehagyom, mert fél egy van, és hív az ágyam. Holnap pedig valamiért nincs suli, először azt hittük Sebastian csak meg akar viccelni bennünket, amikor pénteken mondta. De kiderült, hogy sajnos nem. Miért pont hétfőn??? - kérdezem én.... Visszatérve a blogra: azt hittem eljutok máig, de úgy látszik nem, és akartam külön kis témákat is a napi bontás után... hogy tényleg tudjátok mi volt velem... Ezeket meg is írom, szerintem holnap. Így legalább ti is két dózisban kaptok, így is elég hosszú szerintem. Holnap jelentkezem, az nektek valószínűleg kedd reggelt jelent! Cserkész becsület szavamra!!! :)
Utolsó kommentek