Hazaértek, megvacsiztak. Én annyira nem akartam őket nézni, ahogy esznek, úgyhogy elfoglaltam magam. Tökéletes program például az anyu által minden áldott nap tárva-nyitva (értsd: MINDEN ajtó és a csomagtartó is nyitva) hagyott kocsiból való kipakolás (az egy dolog, hogy Yasmin nem tudja behozni a táskáját, de Sebastian már 10 éves... igazán nem halna bele úgy gondolom...), Yasmin leengedett befordulós székének visszasegítése a kocsiba (ez sem egy szekundum alatt történik), és az ajtók becsukdosása, összekötve egy kis szemétkivitellel. Jobb, mint nyálcsorgatva nézni, ahogy mindenféle ízletes csodákat falatoznak. Ugyanis Matt ma is nagyot alkotott – ránézésre legalábbis. Kérdeztem is, hogy direkt csinálja-e, hogy azon az egy héten, amikor nem eszem, egyszer „főz” csak Karen, a többi napon ő készít finomabbnál finomabbakat. Nem igazság. Bár lehet, hogy már érzékenyebb vagyok az illatokra :D Később aztán megígérte egyébként, hogy a jövő héten süt/főz nekem valami finomságot :))

Apja és lánya aztán elmentek egy fizetett sétára/bringázásra a kutyákkal... Anyuval közben elkezdtünk az évi szabadságaimról beszélni, kérdeztem, hogy augusztusban mikor lenne nekik jó? Aztán szóba került a jövő év, az év vége, hogy majd lehet, hogy szeretnék, hogy „betanítsam” a következő au-pairt, aki után már nyár elején elkezdene keresgélni Karen, mert nagyon-nagyon válogatós :))) Rám is sokat „várt”, a tökéletesre :)))))) És fontos neki, hogy viszonylag jól tudjon angolul a lány, a Yasminnal való jó kapcsolathoz szerinte ez elengedhetetlen... elbűvölő személyiségemen kívül ennek is köszönhetem azt, hogy nem pörgetett a kisujja körül az elejétől kezdve... és lehet, hogy idősebb lányt keres majd, hogy olcsóbb legyen a biztosítás, mert szeptembertől két különböző suliba kell hordani a gyerkőcöket.... na de vissza az eredeti témához:

Közben hazaért a többség, apu kérdezte, hogy nem gondoltam-e arra, hogy jövőre is maradjak náluk? (még így is, hogy már ugyanolyan gonosz vagyok a szemében, mint Karen: mindig kicsukjuk Hollyt :)))) De mondtam, hogy nem igazán... nagyon jó itt persze, de két év szerintem mindkét félnek elég. Erről is sokat beszéltünk már, hogy mik a nehézségek... mondtam is pár dolgot újra, ami nem fog hiányozni: tulajdonképpen a semmi közepén élek, állandó biciklizés, hogy nem tudom a normális ruháimat hordani (még ha ez hülyén is hangzik, de tényleg frusztrál, hogy a „szép” ruháimat, amiket egyébként hordanék, ha busszal, kocsival járnék, nem tudom felvenni a biciklizés miatt... illetve nem akarom tönkretenni őket), stb... Persze megértik :) Yasmin aztán még próbált tusolás közben győzködni, hogy legalább csak plusz fél évre maradjak még :) De nem hiszem, hogy fogok. Aztán mondta, hogy legalább ígérjem meg, hogy Angliában maradok, és az apjánál dolgozom... egyelőre ezt sem tudom megígérni. Apu azt mondta, hogy hacsak nem áll az üzlet nagyon csehül, számíthatok egy teljes munkaidős állásra nála (amit akár kezdhetnék január közepén, februárban is, ha úgy alakul, hogy visszajövök, mert akkor mindenképpen szeretnék több időt otthon tölteni karácsony után; és ahol Yasmin rendszeresen meg szeretne látogatni engem:), de ez még mindig kevés. Ahhoz, hogy az utóbbi évben megszokott színvonalon tudjak élni, találnom kellene egy másodállást. Na meg valakit, akivel lakhatok, és nem mellesleg egy lakást, amire nem megy rá a fél fizetésem havonta. Apu mondta Yasminnak, hogy ha mázlija van, jó nagy szobában lakom majd, ahova jöhet „sleepoverre” :))) Egyelőre erről ennyi, rengeteg dolgot végig kell gondolnom... folyamatosan azt csinálom...

Na meg bármi történhet idén is: lehet, hogy Yasminnal megromlik a kapcsolatunk, bármi... Bár a múltkori dráma óta tényleg egy szavam nem lehet rá. Sőt. Ennek pedig már jó pár hete. Egy-két gyerekes apróságtól eltekintve ő is egy angyal :)))

A beszélgetés közben megjött újra a fizios nő, hozott egy másik járókeretet. Nekünk új. Ezután tusoltunk, hajat mostunk, nevetgéltünk, majd háromnegyed 7 felé elvonultam, de előtte még újra figyelmeztettem anyut, hogy ne felejtsen el tejet venni :) Ez máskor nem nagy dolog, de most már elmondhatatlanul ki vagyok éhezve valami szilárd (félig szilárd) táplálékra... és holnap regggelre gabonypelyhet tervezek fogyasztani. Tej pedig már alig volt, és a gyerekeknek is kell amúgy is. Anyunak már a kezére volt írva második figyelmeztetésemkor, de mondta, hogy ha mégis elfelejtené, reggel elszalad a kisboltba, csak hogy biztosan ehessek gabonapelyhet :)))))

Hazajöttem, felpattantam az új ágyamra, amin mellesleg tök jó volt aludni. Kicsit azért tartottam tőle, hogy a matrac esetleg nem lesz olyan kényelmes, mint a régi volt, de az első éjszaka után megnyugodtam :) Ja, erről jut eszembe: ugye tegnap írtam, hogy van egy „lyuk” a szobám padlóján/garázs mennyezetén – ahogy tetszik :) Szóval tegnap poénkodtak, hogy ha nem tetszik, vagy csúnyán viselkedik a pasi, akit felhozok, csak odaállítom a szoba közepére, és a fürdőszobából távirányítással eltüntetem a süllyesztőben :))))) A svéd lányt múltkor szívesen „leejtettem” volna véletlenül... Oh, és ha már új bútor: szekrény... anyu ma poénkodott, hogy mostmár tényleg fogok kapni... „év végéig biztos...csak vicceltem”. Hááááát...

Na már megint sokat írtam. Ideje tusolni és aludni... mondjuk még csak negyed 10, és valamiért nem vagyok fáradt... Kedden is le akartam feküdni fél 9-kor, hogy kialudjam magam, és nehogy gyenge legyek szerdán, de nem tudtam elaludni 11-ig... Hiába nem ettem vasárnap óta, sem éhségérzetet sem extrafáradtságot nem érzek már... csak hiányzik az ÉTEL!!! :D