Igazán jól indult a napom: a mosásra várakozó ruháimat kiborítottam a kosárból útban kifelé, szerencsére még bent :) Aztán Yasmini is felhúzott... volna, ha hagyom magam. Először úgy tűnt, hogy bal lábbal kelt fel, vagyis inkább fel sem kelt :) Kérdeztem is, hogy ilyen akar lenni egész nap vagy tervezi, hogy normálisan viselkedik? Aztán az utóbbi lett szerencsére, de azért nagyon próbálgat már. Lehet, hogy hamarosan megint el kell vele beszélgetnem... Anyuék annyira szeretnék, hogy mindenkivel mindig minden körülmények között felettébb illedelmesen és tisztelettudóan beszéljen és viselkedjen Yasmin, hogy sokszor olyankor is leszidják, amikor igazából nem is mond bántót... és ez nem mindig jó, mert így néha úgy érzi, hogy – még ha közvetve is – én keverem bajba. Persze azt már megszoktuk anyuval, hogy mindenért vagy ő (az esetek többségében:) vagy néha esetleg én vagyunk a hibásak, Yasmini természetesen soha semmiért nem felelős... Apu meg azért nem, mert tőle nagyon fél. Na mindegy, azért persze inkább legyenek ilyenek anyuék, mint hogy mindent elnézzenek neki, azt hiszem néha magamra tudom vállalni a „bűnbak” szerepét, amíg nem érzem terhesnek :) Lehet, hogy nálam most jön az, ami a korábbi au-paireknél már vagy az elejétől megvolt vagy pár hónap után kezdődött és/vagy tetőzött...

Délelőtt folytatódott a pakolás, jött felmérni a szőnyeges pasi, magyarul a kárpitos :) Kiderült, hogy a hatalmas tükör alatt ott figyel apu egyetlen „festménye”, amit a falra pingált. Egy arc... kérdeztem, hogy azért festette-e, mert tudta, hogy úgyis odakerül a tükör, vagy azért került oda a tükör, mert festegetett? :))) Nem mindegy az ok-okozat :D Bírom, hogy már szavak nélkül is megértjük egymást, mindkettőjükkel, már nem is kell kérdeznem például, hogy kérnek-e kávét, csak odamegyek, nézek, néznek, és kész. Ez különösen hasznos ilyenkor, amikor sok a dolog, mint például ma :) Borzasztó sok kávét (mondjuk instantot) iszunk egyébként: reggelente legalább 2-3-at, anyu mindig csinál nekünk, legtöbbször én is, néha apu is, ha itthon van... és az irodában is szoktam inni általában.

Ma is azt hiszem kettőt ittam bent. Ma mindenki tök normális volt az irodában. Az egyik srác nagyon durván nyomja, nem tudom mióta nem vágta már le a haját és a szakállát... vörös... elég furin néz ki, kb. mintha 10 évet öregedett volna. Nem merem megkérdezni, hogy ez most csak valami fogadás és hamarosan újra ember lesz vagy így marad? :) Ja, és képzeljétek, ma Renaldo is belátogatott. Tudjátok, a dél-afrikai fiú, aki Matt és a család barátja, valamint egy nagy transzfercég tulaja. Igaz apu nem volt bent (Yasmint vitte fiziora), de ahogy láttam Matt két „jobbkezével” is nagyon jóban van. Most otthon töltött három hónapot Dél-Afrikában, ráfért a pihi szegényre... Első kérdése a „hogy vagy?” után az volt, hogy mi történt azóta a fiúval a repülőről? :))) El is felejtettem, hogy pont itt volt, amikor hazaértem a kis londoni kalandomból. Sajnálattal hallotta, hogy – ahogy akkor is mondtam neki – túlságosan a földön járok az ilyenekhez :D Hála az égnek... :)

Ma amúgy 5-ig dolgoztam, mert csak este érkezett a többség. Apu fizioról már nem is jött haza, mert Mancheseterben van a kiskutya, így ő fent maradt, majd holnap jön a kis jövevénnyel. Sebnek ma snowboard-órája volt, szintén arrafelé...

Fél 6 felé átmentem, befejeztem a takarítást és bepakoltam a törékeny cuccokat a szoba közepére, ahogy anyu kérte. Remélem a kutya nem végzett semmilyen pusztítást, amíg egyedül volt... 7 körül jöttem haza, nem hallottam, hogy ők mikor érkeztek.

Netezgettem, ismerkedtem a telefonnal (apu kiirtotta az e-mailjeit is mostmár), és Bumerángot hallgattam. Volt benne egy annyira laza nagymama, végignevettem a vele folytatott beszélgetést, de Bochkorék is :D Tusiztam, most pedig álomra hajtom a fejem az utolsó „egy-darabig-mini” boxador-mentes éjszakán... Poénkodtak, hogy majd nálam alszik :D Még csak az kéne! :)

Ja, és végül, de nem utolsó sorban a nap híre: nagy gratula a hugicámnak, aki 5-ösre teljesített ma a régóta rettegett szigorlaton, egyedüliként kapott mindhárom tételre ötöst!!! Büszke vagyok Rád! :)))