... tehát a pihentető alvásnál hagytam abba. Álmomban esetleg. Oh, ott sem... Merthogy aludni sem tudtam. És hogy miért? A pontos okát nem tudom, illetve az okozóját. Valószínűsíthetően Bert garázsában gondolta úgy valamilyen gépezet, hogy komoly közlendője van a nagyvilággal éjnek évadján... olyannyira, hogy le sem állt, csak sípolt, sípolt és sípolt. Órákig. még reggel is, amikor dolgozni indultam... Biiip-biiip, biiip-biiip, biiip-biiip... Kipróbáltam mindent: bekapcsoltam a tv-t, fejemre húztam-nyomtam a párnát, takarót, ipodot dugtam a fülembe... de akkor meg féltem, hogy mi van, ha véletlenül sikerül úgy elaludnom, hogy nem ébredek fel és elkésem. A lényeg, hogy kb. éjfél-egytől ment ez az iszonyatosan zavaró ütemes sípolás, és már azt hittem megőrülök, de komolyan. Valamiért folyamatosan abban bíztam, hogy majd leáll, annyira nem akartam éjjel, hidegben levánszorogni. 4 óra körül aztán már több volt a sok(k)nál - lementem, de nem jártam sikerrel. Mondjuk csak a saját garázsomban néztem szét, mert nem akartam mindegyiket nyitogatni... bár lehet azt kellett volna... Berttel azóta sem találkoztam, de majd tuti megkérdezem, hogy van-e tippje mi volt ez?
Szóval egy pozitív értelemben hosszúnak induló, és még hosszabban végződő éjjel után nem túl frissen munkába indultam. Csak Natalie volt bent, szegény egész nap telefonált: jó néhányan vannak éppen Tunéziában, vagy éppen most mennének... és hát biztos hallottátok, hogy helyzet van: zavargások, felfordulás.
Én befizetéseket csináltam. Nem azért, hogy magamat dicsérjem, de meglátszik, hogy nem Sam vagy Sarah ellenőrizték a foglalásokat... nem is kellett semmit javítgatnom, így sokkal gyorsabban halad a dolog. Most volt először, hogy az a nap került hozzám, amit én csekkoltam :) Ezután pedig egészen estig csekkoltam tovább...
Hazatekertem (szemerkélő esőben...), szusszantam, tusiztam, és már mentem is sittelni. Anyu nagyon sürgölődött, azt mondta nem akar nekem nagy kupit hagyni. Nocsak :) Na jó, azért ez nem példa nélküli, általában próbálja normalizálni a körülményeket ilyenkor. Kicsit csúszásban voltak, még csak akkor kezdtek el készülődni. Yasmini hajának – akarata ellenére való – megszárítása után elpakoltam a konyhában, elindítottam egy mosást – miért is ne segítenék magamon, illetve a hétfői napomon? Yasmini kezdte már a hisztit, úgyhogy apu jól kiosztotta. Állítólag ma is extra idegesítő volt, és már napok óta... egész héten... apu ismét tartott neki egy monológot, ilyenekkel, hogy „mindketten tudjuk, hogy veled mindig nehéz dolguk van a lányoknak (au-paireknek), ha mi elmegyünk valahova”, és hogy ne merjen rosszalkodni, mert élete legrosszabb napja vár rá holnap... Nem csak hogy jó legyen, legyen tökéletes! Nem azt akarja hallani tőlem, amikor hazaérnek, hogy „jó volt-jó volt, csak...” :)))) és ilyenek. Ezt már sokszor leírtam, de amiatt is szerencsés vagyok, hogy itt tényleg – szép magyarosan – nevelve vannak ezek a gyerkőcök. Ezt nap mint nap látom-hallom. Gyanítom, ha Yasmin nem lenne kerekesszékhez kötve, ő is olyan angyal lenne, mint Sebastian. Na jó, annyira azért lehet, hogy nem, de nem szakadna el nála a cérna ennyiszer....
Szóval sittelés... ígéretemhez híven a karkötőfonásra is sor került. Az én technikámmal (az egyetlennel, amit tudok:) levertem az összes többit :) Nagyon tetszett nekik. Azért mondtam, hogy ebből nem lesz rendszer... A lefekvéssel majdnem voltak gondok, mármint az időponttal. De csak majdnem :) Yasmin hullafáradt volt, úgyhogy ő lefeküdt 9 után, Sebastiannak pedig engedtem, hogy végignézzen valami állatos dokumentumfilmet – háromnegyed 10-ig. Yasmin azt hitte, hogy ő is alszik, máskülönben nem lehetne, inkább ott aludna el a kényelmetlen kanapén ő is, de nem hagyná, hogy Sebastian tovább fent legyen, mint ő.
Ja, a legnagyobb hírt nem mondtam: lesz kiskutya. Na nem az a drága és nem holnap. Mondták, hogy csak azért mert közel van nem kell rögtön nekiugrani... ja, mert négy nap aztán sokat számít :) Inkább távolabbról hoznak, és nem fajtiszta boxert, hanem boxer-labrador keveréket csütörtökön. Cukik, láttam őket képen. Bírom, hogy ilyenkor olyan a család, mintha 4 gyerekből állna :D Be vannak zsongva mind :) És igazából már én sem tekintek annyira búsan a jövőbe ezzel kapcsolatban. Nyilván nem rám hárul majd minden :) Ha igen, költözöm :)
Anyuék 11 felé jöttek meg, gyors duma, aztán elvonultam. Elvileg apu jövő héten valamit intézkedik, hogy ne legyen ennyire rossz a netem. Csak nem tudom hanyadik a listán... Hazafelé felszedtem az új bőröndömet is, és Hajniét is, amiket csütörtök délután rendeltem, és már tegnap délután megjöttek, miközben dolgozni voltam. Ingyen házhozszállítás volt, és úgysem tudtam volna hazahozni... Tegnap viszont teljesen kiment a fejemből este, így ma gyűjtöttem be őket. Szépséges, az enyém mindenképpen, mert csak azt bontottam ki. Bár nagy meglepi nem volt, mert a boltban már megvizsgáltuk őket, utána rendeltem csak.
No azt hiszem ideje alukálni, 1 óra lett rám megint. De legalább az a hülye valami csendben van most. Mondtam anyuéknak, hogy felébresztem őket is éjszaka, ha megint rákezdi :)
Oh, és tettem fel képeket az otthonlétemről (bár alig fényképeztem sajnos):http://picasaweb.google.com/nemethviki13/OtthonKaracsonySzilveszter#
Meg a múlt vasárnapi Santa Cycle-ról is:
Utolsó kommentek