Sebastian szegénykém ma már nagyon rosszul volt. Éjjel 40 fokos láz, stb... Kapott is időpontot, így Pauline elvitte orvoshoz délelőtt. Merthogy Karen fiziozott Yasminnal, apunak pedig le kellett mennie a nyaralóba (minden nap, a legrosszabbkor jött az „áradás”). Reggel semmi extra nem volt, megcsináltam mindent, bár a fürdőszoba nem volt olyan rossz állapotban, hiszen kedden is kitakarítottam. Mondjuk amúgy hétfőn és pénteken szoktam, de egy nap is sokat számít, főleg, hogy alig voltak otthon. Vasaltam is. Ma is.
Jól jártam, mert anyu elvitt az irodába, így az előző nap reggeltől kezdve megállás nélkül szakadó esőt megúsztam – odafelé. Hazafelé aztán rendesen megáztam, és majdnem megint elcsaptak, megint körforgalomnál, megint zebrán, és megint csak a külső sávban állt meg a kocsi...
Nem kellett sietnem, így fél 5 felé átmentem, mostam, hajtogattam, és apuval dumáltam vagy egy órát, amíg haza nem jöttek a lányok. Sebastian egyébként már jobban volt egy kicsit, evett is végre... Apu tök sokat mesélt megint az üzleti terveiről, számokkal... képtelenség ennyi adatot megjegyezni... az emberekről ott bent, a CP-s fiúról, akinek plusz órákat adott, mert nagyon olcsó... engem kérdezett, hogy milyen, mert a lányok, még Sam sem, soha semmit nem mondanak róla, egyszerűen csak belement, hogy több órát dolgozzon... és apu mondta is, hogy róla semmit nem mondanak, engem pedig mindig dicsér(t) Sam, és szólt apunak, hogy „most szükségem Vikire”, ha kellettem... No mindegy, sok irodával kapcsolatos dolog szóba került, annyi szent...
Beszéltünk tervekről, az én terveimről is... muszáj más emberekkel találkoznom, mert mondtam, hogy esténként azért nem olyan jó... nem csodálkozik. Ha jobb idő lesz, tavasszal, lehet, hogy tényleg keresek Mytchettben valami esti elfoglaltságot, ahol lehet szocializálódni, és ahogy Matt mondta, „rendes angol lányokkal” találkozni, szerinte csak így lehetek itt boldog :) Na meg egy gazdag angol pasival, ezt is hozzátette. Mesélte megint, hogy Karen évekig „szenvedett”, nem nagyon voltak barátai, aztán egyszercsak lettek, bár hozzátette, hogy akkoriban az iroda is sokkal jobb volt, mármint a társaság. Mert ismét hangoztatta, hogy nekem nem Louanne-ékra van szükségem. És valóban, nem olyanokra, akik szombat hajnalban ilyeneket írnak ki facebookra, hogy „most hánytam a számba” és társai... Azt is sajnálja, hogy a semmi közepén lakunk konkrétan, belátja, hogy így sokkal nehezebb dolgom van, mintha a városban, vagy legalábbis ennél sűrűbben lakott területen élnénk... Ezt már csak én mondom... akkor viszont nem lehetne medence, szép nagy kert és az erdő nyugalma... amit azért én is élvezek...
Ilyenekről beszélgettünk... Aztán jöttek a lányok. Tusoltunk Yasminnal, aztán dumáltunk még egy kicsit. Milyen jó, hogy visszajöttem... mondtam, hogy én most azért nem voltam annyira boldog... de mostmár lassan beindul az új év :)) Megdumáltuk, hogy a január amúgy is nagyon depresszív hónap, ilyenkor lesznek a legtöbben öngyilkosok. Mondtam, hogy attól azért ne tartsanak :))))) Ja, volt vicces még, de azt nem akarom leírni, Pauline volt humorherold :) Csak annyit mondok, hogy csütörtök este zajokat csapott az emeleten, és apuék azt hitték, hogy valaki járkál az ő emeletükön... baseball-ütővel felfegyverkezve fel is ment, de nem talált senkit :)))
6 után valamikor elvonultam, aztán nemsokára megjött Hajni. Annyira aranyos volt, meg az anyukája is: küldött nekem Miki-csomagot, az egyetlen igazit, amit idén kaptam :) És Hajnitól is kaptam egy szépséges képkeretet és egy még szépségesebb nyakláncot :) Köszönöm! Eszegettünk-iszogattunk (Hajniék vörösborát és diópálinkáját:), persze jót beszélgettünk, aztán fél 2 fele hazament. Az eső éppenséggel pont elállt estére (2 nap után mondjuk ideje volt), de inkább nem sétáltunk el a pubba...
Utolsó kommentek