2010. január 17. -

Angliai au-pair- és irodai munkaélményeimről olvashatsz, kezdetben ékezetek nélkül :) Mindent persze nem tudok leírni, ami velem történik, nem tudom 100%-ig visszaadni, hogy milyen beszélgetéseink vannak, hogy bánnak velem, hogy érzem magam, de próbálom... Leírok sok - talán felesleges - dolgot, és még több fontosat elfelejtek, de az összkép azért remélem megvan :) Ha véletlenül kerültél ide, és fogalmad sincs ki vagyok, irány a "Csak úgy idetévedtél?"... Ha képeket szeretnél nézegetni vagy többet szeretnél megtudni Yasminról, akkor irány a "Képek + Yasmin" :)

Utolsó kommentek

  • MissMarple: Szia Viki, nem folytatod a blogot az új életedde... (2012.02.24. 12:11) Ami eddig kimaradt...
  • Timiaupair: Szijjja! Elkezdtem olvasni a blogodat, nagyon s... (2012.01.08. 10:58) Ami eddig kimaradt...
  • vica0330: A mostani bejegyzésedet olvasva már kicsit nyugo... (2011.12.03. 20:12) A döntés
  • Utolsó 20

Végre összejött a találkozó Mónival

2010.08.01. 23:26 - vikiaupair

Este egy körül dőltem ki, és bár többször felkeltem közben különféle zajokra (igen, arra is:), végül háromnegyed 11-kor keltem ki az ágyból. Nem tudom, hogy lustultam így el, már jó ideje nem tudtam ennyit aludni... úgy értem, hogy még otthon is, ha nagy ritkán elmentem valahova bulizni és reggel értem haza, akkor sem aludtam soha délutánig: 10-fél 11-ig... Most meg buli nélkül is ez van...

Mindegy is. Felkeltem, reggeliztem, takarítottam, aztán megcsináltam a „hóvégi zárásomat” :) Semmi extra, csak összeadok, kivonok, stb., és összehasonlítom, hogy annyi pénzem van-e, amennyinek kell lennie. Bár mivel ugye minden fonttal pontosan elszámolok magam felé, így nagy meglepetés nem érhet :D

Aztán számolgattam, hogy hány órát kellene majd az irodában dolgoznom amíg nem lesznek itthon, ha le akarom dolgozni azt a 1,5-2 hetet, amikor én nem leszek. Hát, nem tudom, hogy oldjuk majd meg. Ha Thula nem volna, nem is kellene min gondolkodni, de mivel őt nem hagyhatom egész napra felügyelet nélkül... nem tudom hogy lesz még... Egyébként annyira fura, most kövezzetek meg, de egyáltalán nem tud izgatni, hogy megyek a nagy Amerikába. Úgy értem, hogy azt vártam magamtól is, hogy egy hónappal előtte majd várni fogom, stb, de semmi. Egyrészt mert még mindig nem fogtam fel szerintem, másrészt pedig sokkal inkább Yasminiért aggódik most mindenki, beleértve engem is. És ha beszélünk is az utazásról Karennel, akkor arról van szó, hogy hogy fürdetjük majd, reméljük a tusoló ilyen és olyan, hogy könnyebb legyen, hogy jutunk majd el a kórházba, reméljük jól döntött, amikor visszacserélte a szállást, stb... Hiszen ez nem egy nyaralás lesz, kemény munka... mindenkinek... de a legnehezebb Yasy-ra vár... Mondjuk mire én megyek, elvileg lesz annyira erős, hogy szét lehet vele nézni a városban. Na ezt le is zárom, úgyis fogtok még erről hallani :D

Aztán próbáltam nagyjából kiszámolni, hogy repjegyestől, taxistól, vonatjegyestől kb. mennyire jönne ki anyáéknak egy októberi hétvége itt. Hát, nem olcsó, még így sem, hogy a szállás adott... de azért remélem összejön :D

Mindeközben néztem a Forma-1-et. Olyan fura volt a BBC-ben a magyar himnuszt hallani, még ha csak a háttérzajként is, mert Eddie Jordannak és Coulthardnak (ők az itteni Palikék) folyamatosan járt a szája... Elkészültem, aztán futam vége után el is indultam.

Mónival tök jót dumáltunk, őszintén szólva sokkal jobb fej, mint amilyennek vártam. (Na nem mintha valami rosszat gondoltam volna róla, csak tudjátok van, amikor találkoztok valakivel, és kedves-kedves, de ki tudja :) 3-kor beültünk (illetve ki a teraszra) a pubba Frimley-ben, ami mellett mindig elbiciklizek, de még sosem voltam bent. Iszogattunk, aztán mivel egy köpésre lakik onnan, a Villa Bianca felett, elmentem hozzá egy kicsit, majd hat előtt hazajöttem.

Itthon megvacsiztam, blogot írtam, tovább számolgattam anyusék esetleges útjának költségeit, és egy kicsit pakolásztam, mert holnap nem lesz időm. Ugyanis Karen még dél körül írt egy sms-t, hogy a gyerekek mégsem holnap este jönnek haza vele, hanem ma este apuval (tegnap korán reggel mentek le a nyaralóba). Az eredeti terv ugyanis az volt, hogy én reggel átmegyek, megetetem a kutyát, megcsinálom a szokásos hétfői dolgokat, aztán déltől bemegyek az irodába 5-ig, majd hazajövök, és Yasmini jön sleepoverre. Na most holnap eleve nem fogok rendes ütemben haladni, ha itthon lesznek a gyerekek... anyu azt mondta, hogy 1 körül hazaér, aztán elviszi őket fogorvoshoz. Úgyhogy remélem, hogy mondjuk 2-től bemehetek valameddig, vagy nem tudom. Lehet, hogy egyáltalán nem tudok majd. Mondjuk az sem a világ vége, mert legalább nem lenne rohanás a napom :) Egyébként tényleg nem tudom, hogy a héten  mennyit fogok tudni dolgozni, mert valamelyik nap például vásárolni megyünk majd Yasminival, amíg anyu mozizik Sebastiannal.

Töltöttem még fel 2 képet a picasa albumomba, a nyári mappába, aztán kicsit átrendeztem a fürdőszoba polcain a cuccaimat. Nagyon későn skype-oltam anyáékkal egy kicsit, aztán letusiztam, most, fél 12-kor ágyba készülök.

Csak egy szombat - az utolsó júliusban

2010.07.31. 23:59 - vikiaupair

Este végül 1-kor feküdtem le, így nem voltam nagyon kipihent reggel. És ahogy a héten minden nap, ma is felkeltem háromnegyed 5-kor... persze vissza tudtam aludni, de nagyon idegesítő az a zaj, akármi is legyen. Ráadásul nagyon fos idő volt, szakadt az eső, és még 8-kor is úgy nézett ki, hogy nem akar elállni. Így fogtam Karen kabátját, és abban indultam útnak. Természetesen kb. 2 perc múlva teljesen elállt, így a kabát csak arra volt jó, hogy jól leizzadtam benne, mire odaértem, mert persze hideg nem volt...

Bent jó volt, mert foglalás-visszaigazolókat küldözgettem, ami bonyolultabb, összetettebb, az agyamat is használni kellett, így gyorsan telt az idő. Aztán sima befizetéseket rögzítettem, és már 5 óra is lett. Ma is voltak vicces esetek: valaki azért panaszkodott, mert túl nagynak találja a hotelszobát, és túl jók a körülmények, jobb, mint, az otthoni nappalija-hálószobája, és ő nem akart ennyire „luxusban” nyaralni. Nem akar váltani, csak úgy közölte... Charis nem is nagyon tudta hova tenni, csak röhögött, miután letette a telefont :) Aztán volt egy pasi, aki a barátnője 21. szülinapjára szánt egy madeirai utat, de a lánynak nem tetszik az úticél, Ibizára akar menni inkább... jövő héten mennek, és nem volt könnyű ráfizetés nélkül módosítani az úticélt a Thomas Cooknál, Todd bevetett egy-két hazugságot :)) Volt olyan is, hogy az egyik srác hívott valakit, bekapcsolt az üzenetrögzítő, és annyira viccesen, szinte énekelve beszélt rajta a nő, hogy ő is ilyen hangon mondta rá az üzenetet :) Ja, és egy újabb vicces vezetéknév: Drinkwater :) Máskor is vannak vicces dolgok az irodában, csak általában más is történik azokon a napokon, így ezek kimaradnak. De mivel ma az ég világon semmi nem történt velem... :D
 
5-ig dolgoztam, beugrottam a boltba, majd az immáron dög melegben hazatekertem... alig bírtam... képzeljétek akkora limuzint láttam, mint amekkorát még soha: inkább egy alacsony busz volt... iszonyat hosszú volt.
 
Hazaértem, átmentem a házba, főztem magamnak tésztát vacsira, mert még volt egy kis pesto. Közben kipakoltam a mosogatógépből, mert apu tegnap olyan ügyes volt, hogy vacsi után mindent elpakolt a konyhában, kiadta, hogy senki nem segíthet neki :) Aztán hazajöttem, skype-oltam anyusékkal, blogot írtam, olvasgattam, majd elkezdtem bumerángos videokat nézegetni, és a youtube-on ragadtam... most háromnegyed egy van, ideje volna aludni :)
 
Tegnap elfelejtettem, de aranyos, úgyhogy leírom: apu tegnap mondta, hogy látja, hogy Seb milyen jól elvan velem, stb... Kérdezte, hogy nekem milyen érzés: mintha lenne egy öcsém, vagy inkább egy fiam? Mondtam, hogy „half-half”, ami is-is. Aztán mikor Seb kijött a szobájából, őt is megkérdezte, hogy olyan-e neki, mintha lenne még egy nővére vagy még egy anyja? És ő is azt mondta, hogy „half-half” :) Ennyi, nem vicces, de olyan aranyos volt :D

Yasmini megkoronázta az elmúlt három hetet

2010.07.30. 23:53 - vikiaupair

Reggel a „holiday-időszámítás” szerint fél 9-re mentem. Yasminival tusoltunk, öltöztünk, majd el is ment anyuval, mert nem javult a füle, úgyhogy meglátogatták az orvost még fizio előtt, szerintem kb. fél 10-kor mentek el, és már haza sem jöttek. Én csináltam a szokásos pénteki feladataimat, majd a vasalás végeztével csobbantunk egyet Sebastiannal. Annyira aranyos és vicces ez a kissrác! :) Megint egy csomót labdáztunk a „vízibombákkal”, ám csakúgy, mint szerdán, valakinek mindg ki kellett mennie a csaphoz újat csinálni, ha az egyik kidurrant. A baj csak az volt, hogy ma nem igazán sütött a nap, a szél viszont egész héten előszeretettel fújdogált... és egyszer, mikor nem akartam kimenni, illetve vártam, hogy elálljon a szél, Seb mondta, hogy „Viki, az au-pair-munka sosem ér véget.” :) meg volt még egy pár beszólása, édes pofa :D

Negyed 2 fele végre kijöttünk a vízből, aztán hazajött apu, hozta az epilátoromat :) Gyors megtárgyaltuk a szőrtelenítési szokásaimat, aztán elment temetésre. Én csináltam magunknak ebédre gyümölcssalátát, ettünk, aztán skype-oltam Orsival és Nikivel is végre :)
 
Apu hazajött, és elmentek teniszezni, így én is elvonulhattam. Itthon még beszéltem Orsival, kicsit rendbeszedtem magam, aztán fél 6 körül visszamentem. Kifestettem Yasmin körmét, ez volt az első dolgom, aztán kicsit dumáltunk, nagyapa be is szólt nekem :) Mert reggel pont levegőt fújt valami gumiba lent, és gyors megkértem, hogy akkor legyen szíves felpumpálni majd a biciklimet is, ha ráér. És ezt köszöntem meg este, amire ő azt mondta, hogy bármikor szívesen felpumpál :D Amúgy Pauline-nak is voltak ilyen témájú beszólásai kint, annyira jó, hogy agyban is ilyen fiatalok tudnak maradni... szerencsések...
 
Ja, és azért mentem vissza hozzájuk, mert meghívtak :) Sam, Matt bátyjának az exe jött vendégségbe. Úgy volt, hogy a fiával, aki aztán nem ért ide. Pár hete-hónapja szakítottak csak, de mivel Bertéket is vagy 20 éve ismeri már (a család tagja csak az utóbbi 5 évben volt), és Karenék nagyon szeretik, meghívták. 43 éves, de senki nem mondaná meg róla, igazi, vérbeli, gyönyörű, fekete nő. És annyira laza, és jó fej, jó témáink voltak :DD Elkérte az elérhetőségeimet, hogy majd menjek el hozzá, és hogy vannak magyar ismerősei, stb... Hát nem vagyok benne biztos, hogy ez így lesz, de mindenesetre jó este volt :) Tök jót beszélgettünk, ő még Karennél is jobban tudja, hogy milyen úgy felnőni, hogy nem tesznek mindent-mindent a segged alá, nem hurcolásznak kocsival mindenhová, stb... És megint oda jutottunk, hogy valahol mégiscsak jobb ez, mint amikor mindent megkapsz és nem értékelsz semmit... Mondta, hogy ő is a mai napig mindenért megdolgozik, mindig is így volt, bárhol is élt a világban... És hasonló véleménnyel vagyunk az angolok néhány furcsaságáról, a túlzott látszólagos kedvességükről, stb...
 
A vacsi egyébként nagyon finom volt, mindenféle curry Matt-módra. Végül 10 előtt ment el Sam, én pedig negyed 11-kor. Tényleg nagyon élveztem ezt az estét, apuék ismét kitettek magukért, már ami a vicces beszólásokat illeti :D
 
Visszatérve a tegnapi kamionos-vitorlás balesethez: bár nem nagyon szoktam otthoni híreket belevenni a blogba, tegnap mégis megtettem, mert megdöbbentő és borzasztóan elszomorító, hogy ilyen megtörténhet... (lehetett volna egy tömött busz is, rajta a családom egyik tagjával...) ...pedig tegnap még nem is tudtam, hogy félig-meddig „ismerem” a szerencsétlenül járt kamionost... nem segít, és valószínűleg senki nem olvassa, aki szorosan érintett, de innen is sok erőt kívánok Csabának és kis családjának...
 
Ja, és hogy a címről is szóljak: Yasminit nagyon megdicsérték, tényleg a maximumot hozta, és a Karen által készített kisvideokat látva... tényleg ereje legjavát nyújtotta. Karennel beszélgettünk erről: Yasmini valóban akarja ezt a műtétet, 7 ember blogját olvasva mostmár úgy érzi, hogy nem érheti nagy meglepetés (fel van készülve a hányásra, lázra, fájdalomra?, stb...), és érez egy kis reményt a javulásra. Egyébként Libby-nél nem várt eredményeket is hozott a műtét: az eddig túl merev bal karját fel tudja emelni mindenféle kötöttség nélkül :) Mostmár csak az a feladatunk, hogy ebben a fizikai-lelki állapotban tartsuk az elkövetkezendő két hétben is. Vegyesen érez: izgul, fél, várja, és remél...
 
Oh, és minő meglepetés, az építők ma küldtek levelet, miszerint nagyon sajnálják, de nem jönnek augusztus 9-ig, vagy 16-ig...

... és még keményebben ...

2010.07.29. 23:59 - vikiaupair

Ma hajnalban is ugyanakkor keltem fel a zajra: háromnegyed 5-kor. Ne röhögjetek, de valószínűleg valami kintről jövő állathang :) Biztos madarak... de akkor is duplaklikk-hangot adnak ki, nem csiripelnek.

Fél 9-kor indult a műszak, Yasmini már reggel lefárasztott. Próbáltam pakolászni (mert ma csak az volt a dolgom, így, hogy tegnap mindent megcsináltam), de szinte lehetetlen volt. Hajat mostunk, öltöztünk, stb. Maradjunk annyiban, hogy fárasztó volt, mondtam is neki, hogy ma különösen az... Ja, Berttel is beszéltünk, mert ugye ő intézi Karen papírjait, így most az enyémet is. Így, hogy itt áprilistól (megcsinálták addig visszamenőleg) be vagyok jelentve, és tök hivatalosan vagyok „mother’s help”, azaz Karen fizet utánam meg helyettem, otthon hogy alakul a TB-m és egyebek... olvasgattam mindenféléket már, de majd az illetékesek megmondják.
 
Aztán válaszolgattunk Yasmini blogján a kommentekre. Illetve én gépeltem, ők diktáltak. Aztán Karen megmutatta, hogy hogy kell beüzemelni a medencetakarítót, majd 11-kor elmentek, egy rohanásos WC-zés és fogmosás után....
 
Még gyors felporszívóztam a konyhában, már csak az maradt, aztán eljöttem. Átöltöztem, és már mentem is az irodába délre. Szoktak fura esetek lenni, de ez elképesztő: képzeljétek, van egy elvált utas, aki az új barátnőjével foglalt egy utat. A pasi exfelesége csomószor betelefonált a pasi új barátnőjének kiadva magát, hogy infot szerezzen a szállásról, melyik repülővel mennek, stb. És már mindenféle jegyzetek voltak, hogy ekkor meg ekkor telefonált a nő, és senki ne mondjon neki semmit. Most vagy az elején még valaki kiadott neki részleteket, vagy másoktól tudta meg, de ma telefonált a pasi, hogy a nő ugyanazzal a géppel ment délelőtt, mint ők, és az orra alá dörgölte a „booking info”-ját, miszerint 3 éjszakára foglalt szobát ugyanabban a szállodában, amiben a pasi és az új barátnője :) A pasi azért hívta az irodát, hogy erre a 3 éjszakára átfoglaljon egy másik szállodába, aztán ha a nő már hazament, visszamennek :)))) Eléggé kétségbe lehet esve szegény nő... Amúgy jegyeket rendezgettem, és e-mailezgettem.
 
5-ig dolgoztam, aztán siettem haza, mert rántott husi volt a mai menü. Apu ordító zene mellett főzőcskézett: curryt csnált holnapra, de még nem végzett. És elhasználta a krumpli nagy részét, amit Bert hozott a krumplipüréhez. Úgyhogy nagyon keveset csináltam, de szerencsére volt még a Yasmininak nem tetsző vastag fagyasztott krumpliból, úgyhogy sült krumpli is volt. Siettem, és nem is kellett sokat várniuk, miután hazaértek. Tök finom lett ma a husi, büszke vagyok magamra. Karenék mondták, hogy szerintük mindig nagyon finom :) Kaja után még beszélgettünk, és elpakoltam. Seb kitalálta, hogy írjunk egy listát, hogy mit szeretnénk csinálni a szünetben. Mindenkit megkérdezett, én mondtam, hogy nyugalmat :) Aztán kicsit baseball-oztunk, vicces volt... de Karen elküldte tusolni, majd holnap játszunk, mivel Seb holnap is olyan szerencsés lesz a tegnap után, hogy velem töltheti az egész napot :)
 
Képzeljétek, kiderült, hogy Karennel tényleg ugyanazokat a sorozatokat szeretjük/ szerettük: mikor meghallottam, hogy az ”I want you to want me” megy Matt gépéről, mondtam, hogy mennyire szerettem régen. Aztán ebből jött, amikor Katie Holmes énekelte a Dawson és a haverokban... Azt mondta, hogy minden egyes részt látott, és Matt utálta :) Aztán mondta is neki, mikor bejött, hogy „Találd ki Viki mit nézett régen, tényleg ugyanazokat szeretjük!” :) Matt szerint ez azt bizonyítja, hogy igaza volt, amikor mondta Karennek anno, hogy 30 évesen nem kellene ilyeneket néznie, tiniknek való, ahány éves én akkor voltam :) Karen szerint pedig csak azt, hogy nekem is mindenben jó ízlésem van :))) Meg is kérdezte, hogy holnap megyek-e a pubba idegen pasikkal találkozni? :D
 
Még olvastam fel Yasminnak Libby blogjából. Szerencsére úgy néz ki, hogy az ő műtétje is jól sikerült. Igaz van egy kis láza, és hányt, de jól van, és már mosolygós képet is tettek fel :)
 
Vicces este volt megint, szerintem olyan negyed 9-fél 9 körül jöttem el. Itthon blogot írtam, e-mailezgettem. Kiakadtam azon, hogy egy vitorlázó elvétette a leszállást, ezzel majdnem megölve egy kamionost...
 
Ja, és a sleepovert hétfőre módosítottuk, mert rájöttem, hogy szerdán Karenék mennek valahova, és nyilván Sebastian nem akar itt aludni nálam...
 
Ezt a számot hallgassátok meg: https://www.youtube.com/watch?v=hKnvl7pVzKU - Matt mutatta ma. 1999-ben négy new yorki rendőr lelőtt egy teljesen ártalmatlan, 23-24 éves bevándorlót, aki állítólag csak a papírjaiért nyúlt a felső zsebébe... 41 lövéssel kivégezték...

Még keményebben...

2010.07.28. 23:25 - vikiaupair

A mai hajnal volt a harmadik, amikor felébredtem valami fura zajra. Olyan, mint az egérkattintás, duplaklikk... és kétfelől jön, felváltva... Még mielőtt azt hinnétek, nem golyóztam be, legalábbis remélem :) fogalmam sincs, hogy mi lehet, de alig tudtam tőle visszaaludni. Karen szerint lehet, hogy valami villanyos cucc... hát, nem kizárt. 

Átjöttem, Yasmini épphogy felkelt. Anyu elvitte a kutyát az erdőbe, Seb intézte magát, én pedig Libby és Franny blogját olvastam fel Yasminnak, WC-ztünk, tusoltunk, nevetgéltünk. Lefixáltuk a sleepover napját: jövő szerda. Szokásos reggeli jelenet, hogy a kertben beszélgetünk Pauilne-nal és Berttel, vagy csak egyikőjükkel, vagy csak Karen, és én nem, tehát a résztvevők száma és személye változó... Ez ma reggel is így volt, és Pauline mondta, hogy tényleg milyen kedves vagyok, mondta Karennek, hogy soha ne engedjen el, én mindenkiről gondosokodom :) És hogy majd odakötöznek a medence mellé, Karen mondta, hogy egy pohár pezsgővel, én meg, hogy egy üveggel is jó lesz az :)) Sebet közben Pauline elvitte wakeboardozni, nem is voltak már itthon Karenék, amikor hazajöttek. Ma megcsináltam a portörlést és ablaktisztítást, úgyhogy holnap már nem kell, mehetek az irodába, ha ők elmentek (Sebet is viszik magukkal Oxfordba).
 
Amikor mindennel végeztem, csobbantunk egy nagyot Sebastiannal. Mindenfélét játszottunk, de a központi dolog az új őrület volt: lufi-vízi bomba. Rekordokat döntögettünk, labdáztunk, aranyos volt :) Közben megjött apu is a nyaralóból, tegnap este ment, és reggel már fél 6-tól dolgoztak Dave-vel: teljesen lefestették kívülről állítólag, és egyéb munkálatokat is végeztek.
 
Teljesen kiáztunk a medencében, negyed 3 fele jöttünk ki. Addigra már kb. az ötödik adag mosás ment le, és még volt 2. Nem tudom, hogy hogy van ennyi szennyes, mondjuk ebből kettő az enyém volt. Innentől igazából semmit nem csináltam. El is jöhettem volna, de inkább csak kiültem a kertbe (amikor sütött a nap, nagyon meleg volt, csak sajnos szeles).
 
5 fele főztem tésztát, az volt a vacsink Sebbel. aztán nemsokára hazajött apu (időközben elment) és anyuék is Yasminnal. Ő is megvacsizott, közben dumálgattunk. Ők jobban aggódnak, ami miatt nincsenek még új barátaim, mint én :) Bár Matt is mondta, hogy megérti, hogy nem feltétlenül Louanne-nal és Natalie-val akarom tölteni a szabadidőmet, és nem is tanácsolja... Valami értelmesebb társaságra van szükségem, azt mondták. Meséltek egy nőről, aki az „ö idejükben” felkarolta az ilyeneket, mint én :) De ő már nem doglozik itt sajnos. Mindkettejük szerint a sales-esekkel kellene barátkoznom, mert azok mindig is sokkal jobb fejek voltak, mint az adminosok. De ha egyszer nem velük vagyok, nem velük ülök... És ott sincs sok lány. Állítólag Nadia az, aki olyasmi korban, mint én, és azt hiszem, hogy új-zélandi. Karen szerint közös pont, hogy mindketten külföldiek vagyunk. Hát, igen, csak hogy még ha más is az akcentusa, csak angol az anyanyelve... erre mondták, hogy ezen ne aggódjak, bőven tudok annyira beszélni, hogy nyugodtan barátkozhatok :) Aztán még elmondták, hogy kit kellene „rámküldeni”, meg hogy lesz elvileg céges pöri jövő pénteken Farnborough-ban, ahova menjek el. Kérdezte Matt, hogy nem kaptam-e meg az e-mailt? Mondtam, hogy mivel nincs gépem, nem :) Monduk Kay mondta hétfőn, hogy lesz, és menjek. Ezt az egészet már azután tárgyaltuk ki, hogy anyuék elkészültek, majd pedig elmentek vacsizni...
 
... és itthagytak engem a két rosszcsonttal, akik teljesen leszívtak. Skype-oltunk egy kicsit Karen anyukájával Dél-Afrikából, meg Orsival is valamennyit. Yasminit ma még jobban megdicsérték a fizion, és láthatóan/érezhetően erősebb, de persze fáradt és nyűgös. És amikor a WC-n mondtam neki, hogy másznia kell, nem mehet a székbe, elszabadult a pokol. Váltakoztak a kedves, bocsánatkérő, kiabálós, támadó, nevetős mondatok... nem én hozom a szabályokat, mert nem én vagyok az anyukája vagy az apukája, stb. De azért ő is tudja, hogy a mászás jobb, stb... Sebastian is beszállt, amit bár ne tett volna... kiabáltak egymással is, ütötték egymást... Végülis az a megállapodás született, hogy visszamászik. Ezután jött a második felvonás... aminek a vége a szobájába mászás lett... Komolyan megfájdult a fejem a hisztitől, mert tényleg az volt, nem is könnyezett... Sebastian is mondta neki, hogy ő tudja a legjobban tettetni a sírást. És tényleg egyik pillanatban nevetett, a másikban nyafogott... meg bocsánatot kért... és kérdezte, hogy ha az este további résében jól viselkednek, akkor lenullázhatják-e a rosszaság-indexet? :)
 
Innentől már nem volt semmi baj, angyalok voltak. Sebastian mondjuk rap-zenére aludt el, de ha neki ez kell... Yasmin pedig mostmár szinte csak Amerikáról beszél: elbúcsúzok-e majd tőle szombaton korán reggel, mielőtt mennek?; skype-olok-e majd?; olvasom-e majd a blogját?; nagyon fogok neki hiányozni, mert nagyon szeret; most is felhívna hétvégenként, de Karen mondja, hogy ne zavarjon, az az én „private” szabadidőm, stb... És tényleg ne haragudjak a viselkedéséért, ő is tudja, hogy lusta.
 
Miután 9 előtt nagynehezen ágyba tettem őket, beszéltem anyuskámékkal, aztán pedig bejegyzést írtam. 11-kor értek haza, élménybeszámolót tartottak ők is, én is, mondták, hogy nekik sem sokkal könnyebb velük, és hogy Sebastiannal is egy kicsit nehéz a harmadik héten... és valóban. Vagy ha nem is nehéz, nehezebb, mivel máskor semmi baj nincs vele...
 
Jaj, Sebastianról még egy vicces sztori, csak hogy szemléltessem, hogy tényleg nem egy világban él a többséggel: tegnap ugye egész napos szülinapi pörin volt, ami azt jelenti, hogy reggel 9-től egészen este 8-ig együtt volt az ünnepelttel. Namármost ez az idő nem volt neki elég ahhoz, hogy átadja az ajándékot :) Bennefelejtette a táskájában :) Emellett: vittek 5-5 fontot, és Sebastian nem azt hozta haza, amit ő vett, hanem valaki más ötföntös cuccát :)
 
Most fél 12 van, tusolok, és remélhetőleg nemsokára lefekszem.

Yasmini keményen dolgozott

2010.07.27. 23:59 - vikiaupair

Ma is fél 9-re mentem, letusoltuk Yasminit, anyu megmosta a haját (a füle miatt), aztán öltözés, és persze duma-duma-duma. Karennel is megbeszéltük az elkövetkezendő 2-3 hét programját, mikor kell várhatóan sittelnem, mikor ki jön, mikor mennek a nyaralóba, mikor mehetek napközben dolgozni, stb... mindjárt itt a 14., és utaznak...

Porszívózni nem kezdtem el, amíg otthon voltak, úgyhogy a vasalásnak estem neki, közben skype-oltam Orsikával. Yasmin pedig segíteni akart, adogatta a ruhákat, de szegény csak az utamban volt. És most is „beszélt” Orsival... kicsit már lefárasztott korán reggel :) Ja, Sebet még 9-kor elvitte Karen, egész napos vidámparkos szülinapi buliba ment.
 
Vasalgattam, közben azért segítettem, ha kellett, és 11-kor elmentek. Gyorsan elpakoltam, ettem egy pár falatot, majd elkezdtem porszívózni. Ekkor jött meg apu, akinek egy fokkal már jobban nézett ki a szája. Egy nagyon kicsit dumáltunk (megdicsért munka-ügyben), aztán befejeztem a dolgom és eljöttem. Itthon gyors összekaptam magam, így fél 1-re már az irodában voltam.
 
Több dolgot csináltam ma is (de főleg e-mailezgettem...), 6-ig voltam. Gordon a nyakláncomat is megdicsérte ma, úgyhogy mostmár biztos nem haragszik. Bár jobb is nem magamra haragítani, azok után, hogy a múltkor láttam dühöngeni, és állítólag nem ritka...
 
Hazaértem, Pauilne pont a kapunál volt, a szívbajt hoztam szegényre :) Megdicsérte a szoknyámat, amit még otthon turiztam, egy felsővel együtt volt 500 Ft :) Átjöttem, hogy legyen itthon valaki, ha esetleg Sebet hamarabb hoznák haza, mivel Karen és Yasmin pubozni mentek a fizio után egy másik családdal. Seb nem futott be hamarabb, ők viszont háromnegyed 7 körül megjöttek. Pauline is átjött, mondta, hogy volt ma itt az ablaktisztító pasi az unokatesójával, aki kb. 25-30 éves, és nagyon helyes :)
 
Igazából nem tudom, hogy miért voltam ott, mert nem csináltam semmit azon kívül, hogy a WC-n átöltöztettem Yasy-t pizsibe. Nézegettük az SDR-es lányok blogjait, Karennel ittunk egy vodka-narancsot, és vártuk Sebastiant. Kicsit már aggódtunk, mert 7 óra körülre mondták... én háromnegyed 8-kor jöttem el, aztán 8 előtt hallottam, hogy nyílik a kapu.
 
Itthon folytattam a már napok óta megkezdett epilátor-keresgélésemet a neten. Illetve eddig is tudtam, hogy kb. melyiket szeretném, de felmerültek régebbi/újabb/látszólag egyforma modellek, és csomó időt töltöttem azzal, hogy kiválasszam, hogy akkor melyik is kell nekem. Végül sikerült, meg is rendeltem.
 
A netezgetéssel jól elment az idő, tusoltam, aztán fél 1 körül feküdtem le.
 
Ja, és nem mellesleg ma nagyon megdicsérték Yasmint, keményebben dolgozott, mint valaha, könnyek nélkül! :)

Első summer-holiday-hétfő

2010.07.26. 23:56 - vikiaupair

Ez Yasmin keresere ment reggel:

Yasmin baratnojenek, Libbynek holnap lesz az SDR mutetje.

A weboldala: www.walkingtohappiness.blogspot.com

 

És jöjjön a "sajátom":

Fél 8-ig aludtam, ami így, hogy háromnegyed 1-kor feküdtem le, pont elég volt. Fél 9-kor átjöttem, és ahogy vártam, szinte semmire nem tudtam haladni, amíg itthon volt mindenki. Yasminivel WC-ztünk, aztán kiült a konyhába, és mindig mutatni akart valamit, kérdezett, fordítsam le a blogomat neki, írjunk bejegyzést, mert szeretné, ha ti is tudnátok, hogy Libby-t holnap műtik. Úgyhogy ennek köszönhető a reggeli kis egymondatos mini. Próbáltam pakolászni, de esélytelen volt... csak a mosogatógépből pakoltam ki, és félig letakarítottam a konyhapultot. Feltettünk még egy videót Yasmin blogjára, nézzétek meg! Yasmin megint kérdezte, hogy nem megyek-e el vele fiziora valamelyik nap, de mondtam, hogy szerintem kint tuti lesz olyan, hogy csak én viszem, úgyhogy akkor is látni fogom, hogy milyen keményen dolgozik, ha nem megyek vele Oxfordba. Aztán kérdezte, hogy valamikor a szünetben elmegyek-e vele vásárolgatni, mint régen valamelyik szünetben egyszer. Aztán megint kilyukadtunk a nálam-alváshoz, már múlt héten is mondogatta, úgyhogy megállapodtunk, hogy jövő héten valamikor arra is sort kerítünk.
 
A kéréseiről: egyszer kérte, hogy vigyem ki a szobájából a konyhába az egerét a géphez. De emlékeztettem, hogy múltkor mondtam neki, hogy az önállóség jegyében nem fogok olyan dolgokat odavinni neki, amit ő is meg tud szerezni magának. Egy darabig nyavalygott, hogy fáj a füle, és ezért nem tud menni (orvosnál is voltak tegnap, tényleg van egy kis fülgyulladása), de mivel nem hatódtam meg, ő meg lusti volt, nem lett egér. De ahogy láttam, nem is nagyon érdekelte...
 
11 előtt elmentek, ekkor kezdhettem a dolgomat. Fél 1 fele végeztem mindennel. A változatosság kedvéért ma a felmosóvödörnek a kicsavarós részét törtem el, ami már hetek óta meg volt repedve... Írtam is anyunak, hogy ha megy boltba, ezt is vegyen, ha fontosnak tartja. És reggel, amikor a listát írtuk, mondtam neki, hogy ne vegyen nekem semmiféle kekszet, és most curryt se egy darabig, köszönöm, mert nem akarok annyit enni :) Hogy visszatérjek a napomhoz: persze mostam is. Már Karen is mosott 2 adagot reggelre, de így is maradt 3...
 
Matt negyed 2 fele hozta haza Tomot és Sebet, akik go-kartozni voltak. Tom az a kisfiú, aki valahova nagyon messze költözik, úgyhogy még játszanak egy utolsót. Írt is Sebnek egy tök aranyos lapot, amiben megköszöni, hogy ilyen jó barátja (volt), és hogy nagyon-nagyon fog neki hiányozni...
Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy figyeljek rájuk, amíg a medencében rosszalkodnak. háromnegyed 3 fele aztán megjött Matt, egy kicsit beszélgettünk... tényleg elég durván néz ki, durvábban, mint tegnap állítólag. Mivel már nem kellettem nekik, eljöhettem, és fél 4-kor már az irodában ültem. Illetve álltam, mert olyan sokan voltak az adminon, hogy nem volt gép, máshova meg nem akartam elülni, úgyhogy felajánlottam, hogy elpakolok az irattárban. Ott, ahol olyan kupi volt, amit még nem láttatok... Elegem volt már, hogy amikor pakolom vissza a régebbi foglalásokat a helyükre, mindig fél óráig kell keresni a dobozt, amibe való, mert össze-vissza vannak, se dátum szerint, se „tartalom” szerint nem voltak rendszerezve. Csomó csak úgy le volt rakva a szoba közepére, egymás tetején a 2008 májusi és a 2010 márciusi pl.... Ezzel elvoltam vagy másfél óráig, remélem a hátam nem fog fájni holnap... ezen aggódtak a többiek is :) mert azért nehezek ezek a dobozok... Aztán befizetéseket rögzítettem és e-maileket küldtem, 8-ig voltam bent.
 
Bírom, hogy Matt mindig felajánlja ilyenkor, hogy bevisz. Dehát valahogy haza is kell jönnöm. Mondjuk most Natalie hazahozott volna, de ugye ott volt a bicikli... ha tudtam volna... Mondjuk nem haltam bele a biciklizésbe, jó idő volt. Jobb, mint bent, ahol most is meg lehetett fagyni a légkonditól... Rájöttem amúgy, hogy miért vagyok annyira „népszerű” az autósok körében (elég sokan kiszólnak valamit, vagy csak megbámulnak, akkor is, ha nyakig be vagyok öltözve, vagy akár melegítő felsőben vagyok). Szóval azért, mert itt csak pasik bicikliznek. De komolyan. Alig van rajtam kívül kerekező nőnemű az utcán, nagy ritkán látni csak egyet-kettőt. Úgyhogy ez lehet a válasz :)
 
Hazaértem, blogot írtam, aztán megnéztem az Abigél második felét. Nekem nagyon tetszett, nem is tudom, hogy eddig hogy-hogy nem láttam. Dehát jobb később, mint soha! Most pedig alszom is, éjfél van, ma eléggé elfáradtam.

süti beállítások módosítása