A mai hajnal volt a harmadik, amikor felébredtem valami fura zajra. Olyan, mint az egérkattintás, duplaklikk... és kétfelől jön, felváltva... Még mielőtt azt hinnétek, nem golyóztam be, legalábbis remélem :) fogalmam sincs, hogy mi lehet, de alig tudtam tőle visszaaludni. Karen szerint lehet, hogy valami villanyos cucc... hát, nem kizárt.
Átjöttem, Yasmini épphogy felkelt. Anyu elvitte a kutyát az erdőbe, Seb intézte magát, én pedig Libby és Franny blogját olvastam fel Yasminnak, WC-ztünk, tusoltunk, nevetgéltünk. Lefixáltuk a sleepover napját: jövő szerda. Szokásos reggeli jelenet, hogy a kertben beszélgetünk Pauilne-nal és Berttel, vagy csak egyikőjükkel, vagy csak Karen, és én nem, tehát a résztvevők száma és személye változó... Ez ma reggel is így volt, és Pauline mondta, hogy tényleg milyen kedves vagyok, mondta Karennek, hogy soha ne engedjen el, én mindenkiről gondosokodom :) És hogy majd odakötöznek a medence mellé, Karen mondta, hogy egy pohár pezsgővel, én meg, hogy egy üveggel is jó lesz az :)) Sebet közben Pauline elvitte wakeboardozni, nem is voltak már itthon Karenék, amikor hazajöttek. Ma megcsináltam a portörlést és ablaktisztítást, úgyhogy holnap már nem kell, mehetek az irodába, ha ők elmentek (Sebet is viszik magukkal Oxfordba).
Amikor mindennel végeztem, csobbantunk egy nagyot Sebastiannal. Mindenfélét játszottunk, de a központi dolog az új őrület volt: lufi-vízi bomba. Rekordokat döntögettünk, labdáztunk, aranyos volt :) Közben megjött apu is a nyaralóból, tegnap este ment, és reggel már fél 6-tól dolgoztak Dave-vel: teljesen lefestették kívülről állítólag, és egyéb munkálatokat is végeztek.
Teljesen kiáztunk a medencében, negyed 3 fele jöttünk ki. Addigra már kb. az ötödik adag mosás ment le, és még volt 2. Nem tudom, hogy hogy van ennyi szennyes, mondjuk ebből kettő az enyém volt. Innentől igazából semmit nem csináltam. El is jöhettem volna, de inkább csak kiültem a kertbe (amikor sütött a nap, nagyon meleg volt, csak sajnos szeles).
5 fele főztem tésztát, az volt a vacsink Sebbel. aztán nemsokára hazajött apu (időközben elment) és anyuék is Yasminnal. Ő is megvacsizott, közben dumálgattunk. Ők jobban aggódnak, ami miatt nincsenek még új barátaim, mint én :) Bár Matt is mondta, hogy megérti, hogy nem feltétlenül Louanne-nal és Natalie-val akarom tölteni a szabadidőmet, és nem is tanácsolja... Valami értelmesebb társaságra van szükségem, azt mondták. Meséltek egy nőről, aki az „ö idejükben” felkarolta az ilyeneket, mint én :) De ő már nem doglozik itt sajnos. Mindkettejük szerint a sales-esekkel kellene barátkoznom, mert azok mindig is sokkal jobb fejek voltak, mint az adminosok. De ha egyszer nem velük vagyok, nem velük ülök... És ott sincs sok lány. Állítólag Nadia az, aki olyasmi korban, mint én, és azt hiszem, hogy új-zélandi. Karen szerint közös pont, hogy mindketten külföldiek vagyunk. Hát, igen, csak hogy még ha más is az akcentusa, csak angol az anyanyelve... erre mondták, hogy ezen ne aggódjak, bőven tudok annyira beszélni, hogy nyugodtan barátkozhatok :) Aztán még elmondták, hogy kit kellene „rámküldeni”, meg hogy lesz elvileg céges pöri jövő pénteken Farnborough-ban, ahova menjek el. Kérdezte Matt, hogy nem kaptam-e meg az e-mailt? Mondtam, hogy mivel nincs gépem, nem :) Monduk Kay mondta hétfőn, hogy lesz, és menjek. Ezt az egészet már azután tárgyaltuk ki, hogy anyuék elkészültek, majd pedig elmentek vacsizni...
... és itthagytak engem a két rosszcsonttal, akik teljesen leszívtak. Skype-oltunk egy kicsit Karen anyukájával Dél-Afrikából, meg Orsival is valamennyit. Yasminit ma még jobban megdicsérték a fizion, és láthatóan/érezhetően erősebb, de persze fáradt és nyűgös. És amikor a WC-n mondtam neki, hogy másznia kell, nem mehet a székbe, elszabadult a pokol. Váltakoztak a kedves, bocsánatkérő, kiabálós, támadó, nevetős mondatok... nem én hozom a szabályokat, mert nem én vagyok az anyukája vagy az apukája, stb. De azért ő is tudja, hogy a mászás jobb, stb... Sebastian is beszállt, amit bár ne tett volna... kiabáltak egymással is, ütötték egymást... Végülis az a megállapodás született, hogy visszamászik. Ezután jött a második felvonás... aminek a vége a szobájába mászás lett... Komolyan megfájdult a fejem a hisztitől, mert tényleg az volt, nem is könnyezett... Sebastian is mondta neki, hogy ő tudja a legjobban tettetni a sírást. És tényleg egyik pillanatban nevetett, a másikban nyafogott... meg bocsánatot kért... és kérdezte, hogy ha az este további résében jól viselkednek, akkor lenullázhatják-e a rosszaság-indexet? :)
Innentől már nem volt semmi baj, angyalok voltak. Sebastian mondjuk rap-zenére aludt el, de ha neki ez kell... Yasmin pedig mostmár szinte csak Amerikáról beszél: elbúcsúzok-e majd tőle szombaton korán reggel, mielőtt mennek?; skype-olok-e majd?; olvasom-e majd a blogját?; nagyon fogok neki hiányozni, mert nagyon szeret; most is felhívna hétvégenként, de Karen mondja, hogy ne zavarjon, az az én „private” szabadidőm, stb... És tényleg ne haragudjak a viselkedéséért, ő is tudja, hogy lusta.
Miután 9 előtt nagynehezen ágyba tettem őket, beszéltem anyuskámékkal, aztán pedig bejegyzést írtam. 11-kor értek haza, élménybeszámolót tartottak ők is, én is, mondták, hogy nekik sem sokkal könnyebb velük, és hogy Sebastiannal is egy kicsit nehéz a harmadik héten... és valóban. Vagy ha nem is nehéz, nehezebb, mivel máskor semmi baj nincs vele...
Jaj, Sebastianról még egy vicces sztori, csak hogy szemléltessem, hogy tényleg nem egy világban él a többséggel: tegnap ugye egész napos szülinapi pörin volt, ami azt jelenti, hogy reggel 9-től egészen este 8-ig együtt volt az ünnepelttel. Namármost ez az idő nem volt neki elég ahhoz, hogy átadja az ajándékot :) Bennefelejtette a táskájában :) Emellett: vittek 5-5 fontot, és Sebastian nem azt hozta haza, amit ő vett, hanem valaki más ötföntös cuccát :)
Most fél 12 van, tusolok, és remélhetőleg nemsokára lefekszem.
Utolsó kommentek