Negyed 2 fele végre kijöttünk a vízből, aztán hazajött apu, hozta az epilátoromat :) Gyors megtárgyaltuk a szőrtelenítési szokásaimat, aztán elment temetésre. Én csináltam magunknak ebédre gyümölcssalátát, ettünk, aztán skype-oltam Orsival és Nikivel is végre :)

 

Apu hazajött, és elmentek teniszezni, így én is elvonulhattam. Itthon még beszéltem Orsival, kicsit rendbeszedtem magam, aztán fél 6 körül visszamentem. Kifestettem Yasmin körmét, ez volt az első dolgom, aztán kicsit dumáltunk, nagyapa be is szólt nekem :) Mert reggel pont levegőt fújt valami gumiba lent, és gyors megkértem, hogy akkor legyen szíves felpumpálni majd a biciklimet is, ha ráér. És ezt köszöntem meg este, amire ő azt mondta, hogy bármikor szívesen felpumpál :D Amúgy Pauline-nak is voltak ilyen témájú beszólásai kint, annyira jó, hogy agyban is ilyen fiatalok tudnak maradni... szerencsések...

 

Ja, és azért mentem vissza hozzájuk, mert meghívtak :) Sam, Matt bátyjának az exe jött vendégségbe. Úgy volt, hogy a fiával, aki aztán nem ért ide. Pár hete-hónapja szakítottak csak, de mivel Bertéket is vagy 20 éve ismeri már (a család tagja csak az utóbbi 5 évben volt), és Karenék nagyon szeretik, meghívták. 43 éves, de senki nem mondaná meg róla, igazi, vérbeli, gyönyörű, fekete nő. És annyira laza, és jó fej, jó témáink voltak :DD Elkérte az elérhetőségeimet, hogy majd menjek el hozzá, és hogy vannak magyar ismerősei, stb... Hát nem vagyok benne biztos, hogy ez így lesz, de mindenesetre jó este volt :) Tök jót beszélgettünk, ő még Karennél is jobban tudja, hogy milyen úgy felnőni, hogy nem tesznek mindent-mindent a segged alá, nem hurcolásznak kocsival mindenhová, stb... És megint oda jutottunk, hogy valahol mégiscsak jobb ez, mint amikor mindent megkapsz és nem értékelsz semmit... Mondta, hogy ő is a mai napig mindenért megdolgozik, mindig is így volt, bárhol is élt a világban... És hasonló véleménnyel vagyunk az angolok néhány furcsaságáról, a túlzott látszólagos kedvességükről, stb...

 

A vacsi egyébként nagyon finom volt, mindenféle curry Matt-módra. Végül 10 előtt ment el Sam, én pedig negyed 11-kor. Tényleg nagyon élveztem ezt az estét, apuék ismét kitettek magukért, már ami a vicces beszólásokat illeti :D

 

Visszatérve a tegnapi kamionos-vitorlás balesethez: bár nem nagyon szoktam otthoni híreket belevenni a blogba, tegnap mégis megtettem, mert megdöbbentő és borzasztóan elszomorító, hogy ilyen megtörténhet... (lehetett volna egy tömött busz is, rajta a családom egyik tagjával...) ...pedig tegnap még nem is tudtam, hogy félig-meddig „ismerem” a szerencsétlenül járt kamionost... nem segít, és valószínűleg senki nem olvassa, aki szorosan érintett, de innen is sok erőt kívánok Csabának és kis családjának...

 

Ja, és hogy a címről is szóljak: Yasminit nagyon megdicsérték, tényleg a maximumot hozta, és a Karen által készített kisvideokat látva... tényleg ereje legjavát nyújtotta. Karennel beszélgettünk erről: Yasmini valóban akarja ezt a műtétet, 7 ember blogját olvasva mostmár úgy érzi, hogy nem érheti nagy meglepetés (fel van készülve a hányásra, lázra, fájdalomra?, stb...), és érez egy kis reményt a javulásra. Egyébként Libby-nél nem várt eredményeket is hozott a műtét: az eddig túl merev bal karját fel tudja emelni mindenféle kötöttség nélkül :) Mostmár csak az a feladatunk, hogy ebben a fizikai-lelki állapotban tartsuk az elkövetkezendő két hétben is. Vegyesen érez: izgul, fél, várja, és remél...

 

Oh, és minő meglepetés, az építők ma küldtek levelet, miszerint nagyon sajnálják, de nem jönnek augusztus 9-ig, vagy 16-ig...