Au-pair vagyok Angliában

Fél 8-ig aludtam, ami így, hogy háromnegyed 1-kor feküdtem le, pont elég volt. Fél 9-kor átjöttem, és ahogy vártam, szinte semmire nem tudtam haladni, amíg itthon volt mindenki. Yasminivel WC-ztünk, aztán kiült a konyhába, és mindig mutatni akart valamit, kérdezett, fordítsam le a blogomat neki, írjunk bejegyzést, mert szeretné, ha ti is tudnátok, hogy Libby-t holnap műtik. Úgyhogy ennek köszönhető a reggeli kis egymondatos mini. Próbáltam pakolászni, de esélytelen volt... csak a mosogatógépből pakoltam ki, és félig letakarítottam a konyhapultot. Feltettünk még egy videót Yasmin blogjára, nézzétek meg! Yasmin megint kérdezte, hogy nem megyek-e el vele fiziora valamelyik nap, de mondtam, hogy szerintem kint tuti lesz olyan, hogy csak én viszem, úgyhogy akkor is látni fogom, hogy milyen keményen dolgozik, ha nem megyek vele Oxfordba. Aztán kérdezte, hogy valamikor a szünetben elmegyek-e vele vásárolgatni, mint régen valamelyik szünetben egyszer. Aztán megint kilyukadtunk a nálam-alváshoz, már múlt héten is mondogatta, úgyhogy megállapodtunk, hogy jövő héten valamikor arra is sort kerítünk.

 

A kéréseiről: egyszer kérte, hogy vigyem ki a szobájából a konyhába az egerét a géphez. De emlékeztettem, hogy múltkor mondtam neki, hogy az önállóség jegyében nem fogok olyan dolgokat odavinni neki, amit ő is meg tud szerezni magának. Egy darabig nyavalygott, hogy fáj a füle, és ezért nem tud menni (orvosnál is voltak tegnap, tényleg van egy kis fülgyulladása), de mivel nem hatódtam meg, ő meg lusti volt, nem lett egér. De ahogy láttam, nem is nagyon érdekelte...

 

11 előtt elmentek, ekkor kezdhettem a dolgomat. Fél 1 fele végeztem mindennel. A változatosság kedvéért ma a felmosóvödörnek a kicsavarós részét törtem el, ami már hetek óta meg volt repedve... Írtam is anyunak, hogy ha megy boltba, ezt is vegyen, ha fontosnak tartja. És reggel, amikor a listát írtuk, mondtam neki, hogy ne vegyen nekem semmiféle kekszet, és most curryt se egy darabig, köszönöm, mert nem akarok annyit enni :) Hogy visszatérjek a napomhoz: persze mostam is. Már Karen is mosott 2 adagot reggelre, de így is maradt 3...

 

Matt negyed 2 fele hozta haza Tomot és Sebet, akik go-kartozni voltak. Tom az a kisfiú, aki valahova nagyon messze költözik, úgyhogy még játszanak egy utolsót. Írt is Sebnek egy tök aranyos lapot, amiben megköszöni, hogy ilyen jó barátja (volt), és hogy nagyon-nagyon fog neki hiányozni...

Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy figyeljek rájuk, amíg a medencében rosszalkodnak. háromnegyed 3 fele aztán megjött Matt, egy kicsit beszélgettünk... tényleg elég durván néz ki, durvábban, mint tegnap állítólag. Mivel már nem kellettem nekik, eljöhettem, és fél 4-kor már az irodában ültem. Illetve álltam, mert olyan sokan voltak az adminon, hogy nem volt gép, máshova meg nem akartam elülni, úgyhogy felajánlottam, hogy elpakolok az irattárban. Ott, ahol olyan kupi volt, amit még nem láttatok... Elegem volt már, hogy amikor pakolom vissza a régebbi foglalásokat a helyükre, mindig fél óráig kell keresni a dobozt, amibe való, mert össze-vissza vannak, se dátum szerint, se „tartalom” szerint nem voltak rendszerezve. Csomó csak úgy le volt rakva a szoba közepére, egymás tetején a 2008 májusi és a 2010 márciusi pl.... Ezzel elvoltam vagy másfél óráig, remélem a hátam nem fog fájni holnap... ezen aggódtak a többiek is :) mert azért nehezek ezek a dobozok... Aztán befizetéseket rögzítettem és e-maileket küldtem, 8-ig voltam bent.

 

Bírom, hogy Matt mindig felajánlja ilyenkor, hogy bevisz. Dehát valahogy haza is kell jönnöm. Mondjuk most Natalie hazahozott volna, de ugye ott volt a bicikli... ha tudtam volna... Mondjuk nem haltam bele a biciklizésbe, jó idő volt. Jobb, mint bent, ahol most is meg lehetett fagyni a légkonditól... Rájöttem amúgy, hogy miért vagyok annyira „népszerű” az autósok körében (elég sokan kiszólnak valamit, vagy csak megbámulnak, akkor is, ha nyakig be vagyok öltözve, vagy akár melegítő felsőben vagyok). Szóval azért, mert itt csak pasik bicikliznek. De komolyan. Alig van rajtam kívül kerekező nőnemű az utcán, nagy ritkán látni csak egyet-kettőt. Úgyhogy ez lehet a válasz :)

 

Hazaértem, blogot írtam, aztán megnéztem az Abigél második felét. Nekem nagyon tetszett, nem is tudom, hogy eddig hogy-hogy nem láttam. Dehát jobb később, mint soha! Most pedig alszom is, éjfél van, ma eléggé elfáradtam.