Este egy körül dőltem ki, és bár többször felkeltem közben különféle zajokra (igen, arra is:), végül háromnegyed 11-kor keltem ki az ágyból. Nem tudom, hogy lustultam így el, már jó ideje nem tudtam ennyit aludni... úgy értem, hogy még otthon is, ha nagy ritkán elmentem valahova bulizni és reggel értem haza, akkor sem aludtam soha délutánig: 10-fél 11-ig... Most meg buli nélkül is ez van...
Mindegy is. Felkeltem, reggeliztem, takarítottam, aztán megcsináltam a „hóvégi zárásomat” :) Semmi extra, csak összeadok, kivonok, stb., és összehasonlítom, hogy annyi pénzem van-e, amennyinek kell lennie. Bár mivel ugye minden fonttal pontosan elszámolok magam felé, így nagy meglepetés nem érhet :D
Aztán számolgattam, hogy hány órát kellene majd az irodában dolgoznom amíg nem lesznek itthon, ha le akarom dolgozni azt a 1,5-2 hetet, amikor én nem leszek. Hát, nem tudom, hogy oldjuk majd meg. Ha Thula nem volna, nem is kellene min gondolkodni, de mivel őt nem hagyhatom egész napra felügyelet nélkül... nem tudom hogy lesz még... Egyébként annyira fura, most kövezzetek meg, de egyáltalán nem tud izgatni, hogy megyek a nagy Amerikába. Úgy értem, hogy azt vártam magamtól is, hogy egy hónappal előtte majd várni fogom, stb, de semmi. Egyrészt mert még mindig nem fogtam fel szerintem, másrészt pedig sokkal inkább Yasminiért aggódik most mindenki, beleértve engem is. És ha beszélünk is az utazásról Karennel, akkor arról van szó, hogy hogy fürdetjük majd, reméljük a tusoló ilyen és olyan, hogy könnyebb legyen, hogy jutunk majd el a kórházba, reméljük jól döntött, amikor visszacserélte a szállást, stb... Hiszen ez nem egy nyaralás lesz, kemény munka... mindenkinek... de a legnehezebb Yasy-ra vár... Mondjuk mire én megyek, elvileg lesz annyira erős, hogy szét lehet vele nézni a városban. Na ezt le is zárom, úgyis fogtok még erről hallani :D
Aztán próbáltam nagyjából kiszámolni, hogy repjegyestől, taxistól, vonatjegyestől kb. mennyire jönne ki anyáéknak egy októberi hétvége itt. Hát, nem olcsó, még így sem, hogy a szállás adott... de azért remélem összejön :D
Mindeközben néztem a Forma-1-et. Olyan fura volt a BBC-ben a magyar himnuszt hallani, még ha csak a háttérzajként is, mert Eddie Jordannak és Coulthardnak (ők az itteni Palikék) folyamatosan járt a szája... Elkészültem, aztán futam vége után el is indultam.
Mónival tök jót dumáltunk, őszintén szólva sokkal jobb fej, mint amilyennek vártam. (Na nem mintha valami rosszat gondoltam volna róla, csak tudjátok van, amikor találkoztok valakivel, és kedves-kedves, de ki tudja :) 3-kor beültünk (illetve ki a teraszra) a pubba Frimley-ben, ami mellett mindig elbiciklizek, de még sosem voltam bent. Iszogattunk, aztán mivel egy köpésre lakik onnan, a Villa Bianca felett, elmentem hozzá egy kicsit, majd hat előtt hazajöttem.
Itthon megvacsiztam, blogot írtam, tovább számolgattam anyusék esetleges útjának költségeit, és egy kicsit pakolásztam, mert holnap nem lesz időm. Ugyanis Karen még dél körül írt egy sms-t, hogy a gyerekek mégsem holnap este jönnek haza vele, hanem ma este apuval (tegnap korán reggel mentek le a nyaralóba). Az eredeti terv ugyanis az volt, hogy én reggel átmegyek, megetetem a kutyát, megcsinálom a szokásos hétfői dolgokat, aztán déltől bemegyek az irodába 5-ig, majd hazajövök, és Yasmini jön sleepoverre. Na most holnap eleve nem fogok rendes ütemben haladni, ha itthon lesznek a gyerekek... anyu azt mondta, hogy 1 körül hazaér, aztán elviszi őket fogorvoshoz. Úgyhogy remélem, hogy mondjuk 2-től bemehetek valameddig, vagy nem tudom. Lehet, hogy egyáltalán nem tudok majd. Mondjuk az sem a világ vége, mert legalább nem lenne rohanás a napom :) Egyébként tényleg nem tudom, hogy a héten mennyit fogok tudni dolgozni, mert valamelyik nap például vásárolni megyünk majd Yasminival, amíg anyu mozizik Sebastiannal.
Töltöttem még fel 2 képet a picasa albumomba, a nyári mappába, aztán kicsit átrendeztem a fürdőszoba polcain a cuccaimat. Nagyon későn skype-oltam anyáékkal egy kicsit, aztán letusiztam, most, fél 12-kor ágyba készülök.
Utolsó kommentek