Au-pair vagyok Angliában

A rendkívüli helyzet miatt ma is bementem dolgozni. Nem esett jól, de 10-kor csak kikeltem az ágyból. Kicsit pakolásztam, letusoltam, reggeliztem, és délre bementem. Yasmini ma is bent volt apuval, csakúgy, mint tegnap. Matt nézett is, hogy mit keresek ott :) Gyorsan megtárgyaltuk a tegnap estémet, Yasminival beszélgettem egy kicsit, megölelgetett vagy százszor, elújságolta, hogy mennek Wokingba kiskutyát nézni... látszott rajtam, hogy mennyire örülök :))) De most nem hiszem amúgy, hogy rögtön választanak és hazahoznak egyet, legalábbis nagyon bízom benne. Elvileg a héten már jönnek az építők, kíváncsi leszek... már csak egy pajkos kiskutya hiányzik a felfordulás közepébe :)

Ma elég nyugis nap volt a tegnapihoz képest. Rob ma is mondta, hogy ezt a magyar lányt  miért nem ültetik a telefonhoz? :DDD Egyébként próbálnak minél kevesebb utast, foglalást elveszíteni. De például egy nőnek ma már nem tudtak júliusra Törökországba szóló repjegyet foglalni, úgyhogy ilyenkor vagy eltolják más hónapra, vagy elbukja a szállás árát és törli a foglalást. Nagyon sok buta ember van amúgy, akik nem értik meg, hogy nem kaphatják már ma vissza a pénzüket, és nem vehetik meg abból az új repjegyeket, ennek hivatalos útja van ilyenkor, ami állítólag 28 munkanap a kérelem benyújtásától számítva... ami azért nem rossz. Voltak fenyegetőző utasok, stb... meg hogy felhívja a bankját és visszaveszi holnap...

Én jegyeket csináltam meg visszaigazoló e-maileket, mindezt 5-ig. Jó is volt, mert majd szétfagytam a légkonditól. Szerencsére ki volt kapcsolva az idő nagy részében, mert többen is mondtuk, hogy fázunk. De aztán Sam visszakapcsolta, aki egyébként mindig kis pólóban, blúzban, kisruhában van. Én meg kardigánban majd megfagytam... de mindig ez van, ezért is viszek hosszú ujjút akkor is, ha biciklizés közben nincs rá szükségem. Sam egyébként nagyon jól kézben tartja az ügyeket, helyes döntés volt apu részéről, hogy őt tette meg az admin vezetőjének. Igaz, hogy kicsit túl főnökös, ahogy anyu mondta, de amíg ezt normális stílusban adja elő, addig nincs baj. Mondjuk néha szinte már zavaró, hogy a "honey", "darling" és "baby" szavak a köszönömmel párban járnak, de már megszoktam :) Ma Sam mondta, hogy csendes vagyok. Máskor sem beszélek akkor sokat, ha senki nincs a közvetlen közelemben, mert ő is csak rohangált, nem ült egy helyben, mint én :)

Tehát 5-kor hazatekertem, letusoltam, megvacsiztam, aztán skype-oltam Ginukámmal, majd behoztam a blog-elmaradásaimat és írtam néhány e-mailt. Rámfér az alvás, úgyhogy megyek is az ágyikóba, fél 11 van.

Képzeljétek, ugye mindig találok fura neveket, amik már nem jutnak eszembe, csak a legutóbbi: Deadman. Ez volt a vezetékneve a pasinak. Elég durva azért, még Kay is mondta, hogy ez nem szokványos :) Múltkor amúgy találtam egy Dr. House-t is, bár ezt lehet, hogy leírtam akkor.

A mai szombat is ugyanúgy indult. mint a többi. Ébredés, reggeli, biciklizés. A parkolóban megláttam Matt kocsiját, ami gyanús volt, mert nem szokott szombatonként bent lenni. Hamarosan ki is derült, hogy mi az ok: a Goldtrail csődbe ment, lehet, hogy erről otthon is hírt adtak, elég nagy utazásszervező volt. A qwerty-nél is egy csomó repülő-(és helyenként szállás-) foglalás rajtuk kersztül ment, ami nem jó... Kb. 2000 utast kell felhívniuk és újrafoglalniuk a járatokat, módosítani a szállást, ha kell, stb... és ha egyáltalán belemennek, és nem törlik az egész nyaralást mérgükben, vagy éppen azért, mert nem tehetnek mást.

Szóval csomó dolgot csináltam, válogattam a fileokat, sok pénzt vettem le emberek bankkártyáiról, stb. A fő foglalkozásom azért a foglalások bevitele volt, elvoltam vele egész nap, kisebb-nagyobb mgszakításokkal... A többiek pedig hívogatták fel az embereket, próbálnak megoldást találni mindenkinek... nem könnyű.

Mikor 6-kor mentem haza (9 órát dolgoztam), a mindig Magyarországgal viccelődő pasi is jött le cigizni, és mondta, hogy "busy nap volt, nem?". Mondtam, hogy nekem nem annyira, mert én nem telefonálgatok, én is többet rohangáltam, mint szoktam, de ennyi. Kérdezi miért, hiszen jól beszélsz? :) Mondtam, hogy nem hiszem, hogy ki tudnák várni az utasok, amíg kinyögöm, hogy mit akarok... És most önbizalom ide vagy oda, nem lennék még képes rá. Tényleg úgy érzem, hogy mostanában visszafelé fejlődök.... olyanokat mondok néha... na mindegy is :)

Beugrottam a Waitrose-ba, vettem friss kis bucit és vékony kolbászt, úgyhogy itthon jól megvacsiztam, voltak fincsi zöldségeim mellé. Aztán úgy döntöttem, hogy mivel jó idő van, és hosszú idő óta nem voltak esőfelhők sem, fél 9 fele elsétáltam a pubba.

Vettem egy pohár bort, kiültem vele a kert sarkába, ahol senki sem volt szinte, hallgattam a csiripelést, néztem az utcát, és gondolkodtam. Olyan jó érzés fogott el, annak ellenére is, hogy egyedül voltam... Mikor lehűlt a levegő, bementem, és leültem a pulthoz. A meleg fiú, akikkel a múltkor beszélgettünk, ott dolgozik. Annyira nem akart kiszolgálni, ahogy láttam, de aztán csak odajött. Kérdezte, hogy vagyok, stb.

Aztán bemutatkoztunk egymásnak az egyik pultos lánnyal, mondta, hogy egyáltalán nem gáz, hogy egyedül mentem, tök jófej volt. Ezután hozzám szólt a mellettem ülő négyes bandából az egyik srác. Mikor kiderült, hogy au-pair vagyok, odajött a távolabb ülő is, mert kiderült, hogy azon gondolkozik a feleségével, hogy au-pairt alkalmaznak. Ja, 28 éves, és már van egy 8 éves kislánya egy másik csajtól, akivel jóban vannak, és felajánlotta, hogy pénzért vigyázna a pasi másik gyerekére is... egy kicsit bizarr, de a pasi szerint a mostani felesége is kedveli, úgyhogy ez is egy opció számukra a bölcsi és az au-pair mellett. Kérdezett egy pár dolgot az au-pair-szokásokról, aztán odakeveredett egy másik pasi, egy ír katona.

Na ő egy érdekes, okos ember volt, cuki, viszonylag érthető ír akcentussal. Először azt hittem, hogy nem mond igazat. Sokat mesélt a testvéreiről, a szüleiről (írként ez neki fontos), arról, hogy milyen jófejek voltak a magyar katonák Cipruson, főleg "Laszlo". Mennyit ittak a szlovákokkal egyetemben, milyen finom pörköltet főztek (magyarázta, hogy egy óriási tál, ami tűz felett lóg :)... és még sorolhatnám... Beszélt a katona-életről is... nem lehet könnyű, az biztos...

Jó sokáig beszélgettünk, mert háromnegyed 4-kor értem csak haza. Hívott ebédelni, vacsorázni :) még jó, hogy pár hét múlva elmegy, csak 6 hétre jött...

Tehát jó késő, már majdnem negyed 5-kor feküdtem le. Jó volt ez a pubozás, így is, hogy kezdetben egyedül voltam :)

A kommentekre szeretnék itt válaszolni: Fruzsi, köszi a köszöntést, ha megadod az e-mail címedet, akkor szívesen leírom a részleteket. Egy páran már kértek tőlem ez ügyben tanácsot, lassan már összeállíthatok egy kész e-mailt a piszkozatba, amit ilyenkor elküldhetek :)

AnnLuise: köszönöm, de már akkor is tudtak róla, amikor megjöttem. Mondták, hogy a lengyelek és a magyarok a legjobbak a fizioban, és a legkíméletlenebbek is, de persze normális keretek között. Anno volt is úgy, hogy lehet, hogy Pestre viszik Yasmint, de aztán megtalálták itt Oxfordban a lengyeleket, úgyhogy nem lett belőle semmi. És az azt hiszem valami 6-8 óra lett volna egy nap, annyit ki se bírt volna, mondjuk "edzés" kérdése nyilván... Szóval még egyszer köszönöm :) Ja, amúgy szeptembertől Yasmin fiziosa (az egyik az azt hiszem 4 közül) valószínűleg, abból az intézetből jön majd, ahol állítólag sok magyar petős konduktor is van. Itt is jelen vannak ám :))

Icukám, neked pedig nem is tudom mit írhatnék... olyan jól esett, amit írtál :) de nemcsak a mekiig mentél ám mezítláb, hanem utána hazafelé is :D na mindegy, szóval tényleg köszönök minden jókívánságot, hogy is tudnálak Titeket elfelejteni??? :)) Remélem a falupörin jól szórakoztatok, és megünnepeltétek a szülinapomat :))) Karácsony környékén találkozunk! :D

8-ra mentem ma, Yasmin már felöltözve gépezett, úgyhogy igazából nem sok dolgom volt vele. Karennel nevetgéltünk, nagyon vicces, ahogy tanulgatja kezelni a telefonját. Reggel tévedésből felírt egy j betűt a facebookra :)

Elementek suliba, aztán kutyát sétáltatott, én pedig csináltam, amit minden pénteken csinálok. Pluszban azért letakarítottam a piás meg a gyümölcsös tartót, tiszta ragacsos-koszos volt. Vasalás után előkészíttem a csirkét a rántott husihoz, pucoltam krumplit, aztán negyed 2 fele eljöttem.

Itthon Grace klinikát néztem, aztán 3-ra visszamentem. Apu megjött Sebbel, gyors megbeszéltük, hogy nem megy ma teniszre. Ez a kaja és a "szolgálati időm" szempontjából sem volt mindegy :) Megnéztem még egy részt, aztán bepaníroztam a husit, és el is kezdtem sütni, mert úgy volt, hogy 5 körül hazajönnek a lányok... de dugó volt az autópályán, úgyhogy később jöttek csak, így volt időm kikavarni a palancsitatésztát nekik holnapra, miután Sebastiant átküldtem Pauilne-hoz tojásért és ásványvízért.

Matt gyorsan letusolta Yasmint, én befejeztem a vacsit, aztán ettünk. Most megint jó krumplipürét csináltam, és a husi még mindig isteni, mostmár apu is rákapott :) Vacsi után Karen elvitte Thulat állatorvoshoz (még mindig nagyon fáj a füle, felhívta őket, és mondták, hogy 10 perc múlva mehet), apu elment, én pedig maradtam pakolni.

7 előtt már haza is ért Karen, egy kicsit még dumáltunk, aztán eljöttem. Töltök le neki Lostot, mert nem látta a legutolsó duplarészt. Mivel nem bíztam az időjárásban, mert napok óta szinte egyik pillanatról a másikra leszakadhat az ég, inkább maradtam itthon és Grace klinika-maratont tartottam... olyannyira, hogy fél 2-ig néztem, egyszerűen nem tudtam abbahagyni, olyan izgi volt, úgyhogy megnéztem az összes részt :) Karen szerint ez elfogadhatatlan, hogy nem megyek sehova, azt is mondta, hogy ma csendes voltam :) Kihez beszéljek, ha egyedül vagyok egész nap? :D Mondjuk tényleg nyomi vagyok, ez a napok óta tartó tornádószerű szél (ma kidöntötte a kis kerítést is), a "no nap" (tegnap este és ma estefele egy kicsit sütött) és az időnként leszakadó ég ilyenné tesz... pont filmnézős idő volt :)))) És milyen jó, hogy maradtam, mert nem kicsi zuhé volt este...

Még eszembe jutott egy pár ide nem illő dolog, ezért csak felsorolásszerűen írom őket:

- múltkor ugye írtam, hogy mondtam Karennek, hogy hogy csinálja a husit, amikor lasagnet készít. Tegnap az étteremben újságolta, hogy amíg nem voltam itt, csinált lasagnet, úgy, ahogy mondtam, és láss csodát: Yasmin megette a húst is belőle, olyan puha volt :)

- Az étteremben tegnap, amikor nem ismertem fel a padlizsán angol nevét, a pincérfiú kihozott egyet a konyhából, hogy megmutassa :)) de akkorra már rájöttem, hogy mi :) ez a román vicceskedő-mindenkit ölelgető fiú volt.

- anyu mostanában "babonákat tanít" nekem, például, hogy nem mehetek át a létra alatt (mióta a lépcsőt elbontották), ezért oda is tette Yasy járókeretét, hogy én se menjek el alatta napközben :) Azt is megtudtam, hogy a cipőt nem szabad asztalra, magasra, kis játékdobozra tenni... mert odaraktam Yasminét, és levette, hogy az balszerencsét hoz :))

- apu tegnap este megint elő akarta venni a pálinkát, de mivel nem tartjuk állandóan a hűtőben, mondtam, hogy inkább hagyjuk. Ő melegen is megitta volna, de mondtam, hogy én biztos nem... szinte ugyanaz a beszélgetés játszódott le, mint anno Seb szülinapján, amikor épp csak megérkeztem :)

Jajj, és képzeljétek, anyuséktól kaptam egy képeslapot szülinapomra. Olyan jól esett, és tök jó szövege van: "Szórakozz! Élvezd az előtted álló éveket! Tárd ki a karodat minden örömre - virágokra, muzsikára. Merész kalandokra, csodálatos felfedezésekre, szerelemre. A még előtted álló találkozásokra. Légy merész! Légy kíváncsi! Légy nyitott! Fedezz fel magadnak mindent! Boldog születásnapot!" Hát, igyekszem, igyekszem... :)

Az éjszakám nem volt felhőtlen, mert fél 4-kor felébresztett egy - a szobámban repkedő, és folyamatosan a gipszkarton-tetőmnek ütköző - ismeretlen lény, akit sajnos meg kellett ölnöm... De persze simán vissza tudtam aludni :)

A szokásos időben átmentem, Yasmin köszönés helyett "Boldog szülinapot!"-tal fogadott, és rögtön a szobájába invitált, ahova mindenki összegyűlt. Matt már nem volt otthon, ő még este felköszöntött, éppen ezért. Elénekelték a happy birthday-t, aztán Sebastian előadta a saját verzióját :) Majd jöttek az ajándékok. Olyan aranyosak voltak, a saját pénzükből külön vettek nekem. Sebastian a London Eye-ra akart nekem jegyet venni, mert régen látta, hogy néztem a honlapot és beszéltünk vele róla. De mondták neki, hogy az drága és amúgy sem akarnék oda egyedül menni, így kaptam tőle egy szép nyakláncot és egy kis pénztárcát az Accessorize-ból :) Pont nézegettem is a pénztárcát vasárnap amúgy, de egy másikat választottam végül. Szülinapi kártyát közösen kaptam tőlük, Seb a borítékra is szépen ráírta a nevemet graffitisen :) Yasmintól egy táskaként is használható bézs pénztárcát kaptam, és egy sötétkék kistáskát a Primarkból. Aranyos volt, mert mostmár tudom, hogy tegnap miért kérdezgetett a színekről és a táskáimról, na meg a törülközőkről...de erről majd később. Karenéktől is kaptam egy tök jó kártyát és egy DKNY parfümöt. Tudta, hogy múltkor vettem piros Be Delicioust, és hogy szerettem volna zöldet is, úgyhogy kaptam. Igaz most vannak új illatok, és ez a zöld nem az a zöld, hanem  Delicious Candy Apples, de ennek is nagyon jó illata van :) Volt még egy ajándék: azt mondták, hogy Thulatól :) Biztos a parfümhöz adták: egy tök jó pöttyös fekete-fehér DKNY-törülköző.

Vicces volt, mert Sebtől szerettem volna puszit kérni, de persze nem kaptam. Yasmin mondta, hogy akkor öleljen meg, de azt sem lehetett :) Csakis kézfogás :D Karen mondta, hogy amióta nagyfiú, csak Pauline-nak engedi meg a puszit rajtuk kívül, még az ő anyukájának sem (mondjuk elég ritkán látja). Yasmin aztán kérdezgetett, hogy melyik a legrosszabb és melyik a legjobb ajándék? :) Mindegyiknek nagyon-nagyon örülök, nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent kapok...

Az ajándékozás után ment tovább a reggeli rutin, bár nem kellett kapkodni, mert Yasmin ma nem ment suliba a szocmunkás bácsi látogatása miatt. Az öltöztetés után kimentünk a konyhába, elkezdtem pakolni, ekkor átjött Pauline. Olyan kedves volt, ő is hozott ajándékot: egy art decos képeslapot (azt mondta, hogy úgy ragyogjak én is este, mint a nő a kártya elején, és remélik, hogy a szülinapom olyan különleges lesz, mint én:), és kaptam még egy szép, iszonyat puha, kékes-zöldes, inkább zöld sálat az Accessorize-ból.

Szóval jól indult a napom :D Közben azért járt a kezem: megreggeliztünk, rendbetettem a szobákat is. Pont Yasminéban voltam Yasminnal, amikor hazajött apu, és a konyhából énekelt nekem happy birthday-t, egy újabb - még sosem hallott - vicces változatot. Aztán a konyhában is feltakarítottam, majd 9-kor, mikor jött Steve, eljöttem, és vártam Yasminra. Mert egy kis beszélgetés után átküldték, hogy nélküle is megtárgyalhassák a dolgait a szocmunkás bácsival.

Volt egy szabad órám, mert Yasy csak 10 után jött. Egy kicsit skype-oltam keresztanyámmal, aztán Orsival is. Yasmini is akart vele beszélni, meg kellett mutogatnom az ajándékokat, mindenhez fűzött valamit, meg kérdezgette Orsit, hogy hiányzom-e neki, mert Yasmininak nagyon hiányoztam múlt héten, de mostmár az övé vagyok :)

Háromnegyed 11-kor aztán hazavittem, és szinte már indultak is Oxfordba. Én pedig elvittem Thulat sétálni az erdőbe, most először teljesen egyedül. Igaz majdnem eláztunk, de élveztem, jó kis reggeli torna volt :) És a saját édekemben is tettem: ha nem sétáltatja senki, az idegeire megy az embernek egész nap. És jó kutya volt, biztos tudta, hogy én jobban aggódom, hogy eltűnik, ezért sosem ment tőlem olyan messze, mint mikor Karennel, Sebbel vagy Pauline-nal voltunk.

Visszaértünk, még felszámoltam a Yasmin által néhány perc alatt teremtett káoszt az asztalán, felporszívóztam, elindítottam egy mosást, és hazajöttem. Itthon egy ici-picit skype-oltam, majd Grace Klinikát néztem. Nem is tudom, hogy bírtam eddig nélküle :) Félig elkészültem, majd visszamentem 3 előtt, ruhákat rendezgettem, stb. Megjöttek Sebastianék apuval, de mivel elfogyott a dolog, leültem, és megnéztem még egy részt. Ezzel az a baj csak, hogy függőséget okoz... Közben Matt kihívott, hogy nézzek meg pár repülőt gyorsan :)

Karen telefonált, hogy hazajöhetek átöltözni, elkészülni, úgyhogy így tettem. Visszamentem, hazaértek, letusoltam és felöltöztettem Yasmint, aki 4 különböző ruhát akart felpróbálni, majd dönteni... Kaptam egy kis vodka-cranberryt hozzá :)

Negyed 7-kor elindultunk Pauline-ékkal. Az étterem nagyon kellemes, tényleg törzsvendégként üdvözölték őket. Elég multi-kulti a társaság, mint kiderült: van egy magyar lány (akivel lehet, hogy vasárnap találkozom), egy mindenkinek hízelgő román fiú, egy görög pasi, és olasz étterem lévén egy olasz pincér is - ők voltak szolgálatban ma. Puszi-puszi, ki hogy van, stb... Amikor a román srác számára kiderült, hogy magyar vagyok, mondta, hogy várjak... és így tudtuk meg egymásról Mónival, hogy magyarok vagyunk, bár mint utóbb beszéltük: először egyikünk sem hitte el a srácnak. Úgy bizonyította, hogy kérdezett tőlem dolgokat, hogy hogy kell mondani magyarul, és utána odament a lányhoz, és elmondta neki :)) De amúgy mindegyik pincér beszélt valamennyit magyarul, pl. jó étvágyat, csirke, ilyeneket magyarul mondtak nekem :))) És persze Móni is jó fej volt, hozott nekem egy miniüveges pálinkát, amit aztán itthon megittunk, és Bert azt mondta, hogy "Azt hiszem, kapcsolatban kell majd maradnunk." :)

Előételnek egyébként bruschettát ettem, főételnek pedig csirkemellet paradicsommal, padlizsánnal és sajttal. Nagyon finom volt :) A román srác amúgy tényleg nagyon "flörtölős" mindenkivel, Pauline-nal is :) Puszilgat, fogdos, megérint, szédít moinden nőneműt, aki belép az étterem ajtaján. Többször is odajött az este folyamán, és egyszer mondta, hogy legyek türelmes, majd hoz valamit.

Hozott is. Egyszer csak megjelent egy cheesecake-kel és egy gyertyával, felszólalt a zene, a fények egy kicsit elhalványultak, és mondta, hogy énekeljünk happy birthdayt Vikinek. Kb. köpni-nyelni nem tudtam, főleg, hogy először úgy tűnt, hogy másnak viszi, amit Yasmin nagyon viccesnek talált :)) Szóval tényleg szinte az egész étterem énekelt nekem, ami - Móni szerint - szokatlanul tele volt. És a srác még itt is produkálta magát: mondta, hogy mikor nézzek a fényképezőbe, aztán Yasy kezébe is odaadta, hogy neki is legyen gyertyás fotója :) Eléggé zavarban voltam, ami azt illeti...

A desszertemhez kaptam még egy másfajtából néhány kanálnyit, mert meg akartam kóstolni a banánosat is. Megettük, vodkázgattam, borozgattam, amíg még beszélgettünk kicsit, aztán, fél 10 előtt hazajöttünk. Kifelé egy pasi és a felesége még odaszóltak, hogy "Boldog szülinapot!. A következő kérdése a bácsinak az volt, hogy hogy lehet, hogy még józan vagyok? Mondtam, hogy valószínűleg az is maradok, ami azért nem baj :)  Az olasz vagy a görög pincér bácsi mondta hogy "puszi", úgyhogy adtam egyet az arcára búcsúzóul :) A kocsiban aztán mondták, hogy a szomszéd asztalnál ülő pasi megkérdezte Pauline-t, hogy a lánya vagyok-e, és felajánlotta, hogy lenne a barátom :) Pauline mondta, hogy az au-pair vagyok Magyarországról, erre a pasi mondta, hogy vannak magyar ismerősei, és kérdezte, hogy kétnyelvű vagyok-e? :) ...

Fél 10-kor hazaértünk, a gyerekeket ágyba dugták/dugtuk, aztán egy kicsit még iszogattunk (vodkát, pálinkát), aztán negyed 11-kor megköszöntem mindent, és eljöttem. Mondták, hogy sajnálják, hogy már ilyen öregek, mert ha mondjuk 6 évvel ezelőtt lettem volna az au-pairjük, akkor valószínűleg mentünk volna party-zni, de így csak egy-két itthoni italra futotta a vacsi után... :)

Itthon válaszolgattam a kedves embereknek, akik vették a fáradságot, hogy felköszöntsenek, blogot írtam, tusoltam, aztán ágynak dőltem. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki gondolt ma rám, jól esett!!!

Igazán jó szülinapom volt, még így is, távol az otthontól...

Tényleg nagyon jó helyre kerültem, most is olyan sokat viccelődtek egymással is, velem is. Csak mint általában, most is rengeteget nevettünk :)

Csak fél 9-re jöttem reggel, de csak fél 8-ig aludtam, ahogy ilyenkor szoktam. A gyerekek már nem voltak itthon, anyu túl a tusoláson készülődött és beszélgetett Pauline-nal.

Én elkezdtem pakolni mindenfelé, közben átjött Bert papírmunkát intézni Karennel. Az egyik fő "gond" én vagyok. Most töltöttük ki a papírt, amivel hivatalosan is Karen alkalmazottja leszek. Ezzel még nincs gond, amíg nem leszek hivatalosan Matt alkalmazottja is az irodában (bár arra jutottunk, hogy mivel ez a hónap csonka, csak úgy mint az augusztus és a szeptember az utazgatások miatt, így majd valószínűleg utána intézzük el)... és önmagában az sem gond, csak nem igazán világos számomra, és számukra sem a rendszer, például hogy akkor ki fizet majd utánam. Karen szerint ő is és az utazási iroda is, Bert szerint pedig csak Karen, mert nála vagyok full-time-ban, ez az elsődleges jövedelmem, és amúgy is csak egy helyről gyűjt az adóhatóság... Szóval ennek majd utána kell járni, egyáltalán nincs egyetértés a kérdésben... bár van időnk októberig :)

Miután Karen elment, folytattam a takarítást a konyhaszekrények tisztításával, kívül, és némelyiket belül is. Aztán megcsináltam a portörlést is, ablaktisztítással egybekötve, végül felporszívóztam. Délre végeztem is.

Tegnaptól egyébként az utasszállítók mellett egyéb repülőzajok is vannak, mert a jövő héten lesz valami nagy air show Farnborough-ban, és már gyülekeznek a résztvevők. Most is például pont mentem ki, amikor megjelent egy gép (ne kérdezzétek, hogy milyen: zöld), és komolyan szinte súrolta a fák koronáját... hangja is volt, gondolhatjátok...

Otthon ettem, aztán megnéztem a The Bounty Hunter című filmet... annyira helyes ez a Gerard Butler :)) Közben figyeltem az esőt, hogy ha netán elkezd szakadni, gyorsan meg tudjam menteni a kint száradó ruhákat. Hát, a film alatt nem is esett, ámde utána... pont nem figyeltem, úgy voltam vele, hogy úgyis mindjárt jövök... de sajnos későn észleltem, így csurom vizes lett minden...

Beraktam a már összekészített lasagnet a sütőbe, miután tettem rá egy kis sajtot, aztán vártam, hogy Seb hazaérjen a suliból. Pauline ment érte, meg is jöttek negyed 4 fele, addigra majdnem kész volt a kaja. Megvacsiztunk, aztán desszertnek sárgadinnyét evett. Nem is akármennyit, 4-szer jött vissza kérni még. De a legviccesebb az volt, ahogy a tudtomra adta, hogy a szobájában szeretné megenni: azzal a kaján vigyorrral az arcán mondta, hogy "room service, please" :))) azaz szobaszervízt kér. Röhögtem, aztán mondtam, hogy esetleg: "Viki, lennél-e olyan kedves és behoznál-e nekem egy kis sárgadinnyét egy tálkában a szobámba?" :) Olyan dili volt ma mindkettő...bár ekkor még nem tudtam, hogy Yasy is az lesz. Pakoltam (mindig van mit), szárítgattam a ruhákat, és skype-oltam egy kicsit Orsiékkal, meg Seb is, aki közben elújságolta, hogy ma volt felvilágosítás a suliban, és mostmár tudja, hogy mi az a pénisz és a vagina, és láttak meztelen újszülöttet...

Ökörködött, vihogott, aztán megjött apu, és szinte rögtön el is vitte teniszre. Én még vártam egy kicsit, aztán befutottak Karenék. Addigra megfőztem a tésztát, így Yasmin rögtön ehetett. Karennel boroztunk egy kicsit, beszélgettünk, aztán hazaért Matt, majd átjött Bert és végül Pauline is. Megbeszéltük, hogy miért is mehetek én egyedül a pubba  pénteken :)))) meg a holnapot is, hogy fél 7 előtt megyünk abba az olasz étterembe, ahol ők már törzsvendégek, és közel van, Frimley-ben. Nem tudom, hogy apu a nagy fogyózás közepette mit eszik majd...

Yasyt a vacsi után elvittem tusolni, hajat mosni. Össze-vissza nevetgélt, tényleg energiabomba ettől a fiziotól :) mondjuk a térde nagyon fáj, szegénynek most fogtam meg először a térdkalácsait, amik sokkal fentebb vannak, mint egy normális térd esetében... Minden hülyeséget összehordott, egy darabig vicces is volt, de mikor már 10 perce könyörögtem, hogy emelje meg egy kicsit a fenekét, hogy le tudjam vetkőztetni, már apu és bejött, és mondta, hogy "Tegnap is mondtam, hogy akkor vagy vicces, ha Viki a földön fetrengve a hasát fogja a röhögéstől..." :) Merthogy Yasmini mindig mondja, hogy csak viccel, és én is élvezem, akkor is, amikor már világosan a tudtára adom, hogy mostmár nem vicces, amit csinál.

Összességében azért tényleg jól szórakoztunk, öltöztetés közben is. Olyannyira, hogy a kis újrahúzott kis ülőkéje bánta... mert nem tudta tartani, amit kellett volna. Úgyhogy pizsicsere, még egy kis vigasság a konyhában, aztán irány az ágy. Én még eltakarítottam mindent, aztán háromnegyed 8 körül eljöttem.

Itthon blogot írtam, aztán csomót skype-oltam Orsiékkal, Grace klinikát töltött le, több-kevesebb sikerrel... 11 volt már, mikor befejeztük... Aztán tusoltam, hajat mostam, majd megnéztem a frissen letöltött Grace Klinika-részt. Most fél 1 van, alvásidő... 

Jaj, a nagy hétvégi felfordulásban elfelejtettem írni, hogy amíg nem voltam itt, megjött az NI-kártyám és a sulitól is megkaptam a papírt, ami bizonyítja, hogy végigcsináltam a kurzust.

A ma reggel nem ment zökkenőmentesen, Yasmini épp hogy felkelt mire átmentem. A felkelt túlzás, mondjuk inkább, hogy ébredezett. Az öltöztetés nem ment könnyen, illetve majdnem nem is ment, mert mindenáron azt akarta, hogy a szobája ajtaja előtt nem véletlenül kívül nyüszítő Thulat beengedjem. Azt mondta, hogy csak akkor ül fel. Egy darabig könyörögtem neki, de nem engedett, úgyhogy otthagytam. A kutya mellett képtelenség felöltöztetni, egyre rosszabb, még akkor is, ha Yasy éppen nem ölelgeti és puszilgatja közben, hát még ha igen... Karen erre megfenyegette, hogy nem kap finom ebédet, és ez hatott, innentől jól viselkedett... legalábbis egy darabig.

Sebastian eddigre már kint járt a konyhában, és vissza is utalta anyu a szobájába. Most először láttam, hogy tényleg rosszul néz ki, és hangja is alig volt (már tegnap este is), úgyhogy ő nem ment suliba, csak a diszlexiás órára vitte el Karen 11-re. Yasminnal szokás szerint megküzdöttünk a reggelinél, nagyon nem akarja enni a gabonapelyhet, de nem ehet mindig pirítóst és croissant-t... aztán küzdöttünk a WC-re való eljutáskor is...

Elmentek, én pakoltam, feltakarítottam a Seb által a szobájában kiöntött rizspelyhes tejet a szőnyegről. 10 fele már el is kezdtem vasalni, a saját ruháimat is. Valamikor egy 10 percet beszéltem Orsival skype-on. Meg közben volt Karen Sebastianért, és apu is hazaugrott egy fél órára, mielőtt Yasmint elvitte Oxfordba.

Kb. délig vasaltam és mostam, majd pihengettem náluk. 1 előtt hazajöttek, és egy kis facebook-segítség és chit-chat után gyors megbeszéltük azt is, hogy akár 2-től is mehetnék este helyett dolgozni, mert Yasminék úgysem jönnek haza 5 előtt. Így is tettem.

Bent voltam 2-től fél 6-ig, aminek ebben a barátságtalan időben sokkal jobban örültem (így annyira nem áztam el, és nem is fagytam meg, de este már lehet, hogy másképp lett volna). Sokan voltak, és megállás nélkül csináltam a dolgomat, főleg visszaigazoló e-maileket küldtem.

Hazaértem, 6 előtt már náluk is voltam. Karen melegen tartotta nekem a krumplit, és már melegítette a babot a jacket-potatohoz. Reszelt is rá nekem sajtot, tett rá vajat, kaptam salit (meg egy pohár bort), pedig már magamnak is megcsinálhattam volna, hiszen a gyerekek már megvacsiztak addigra.

Dumálgattunk, meghozta a nagy döntést: mégis az apartmanban fognak/fogunk lakni a hotel helyett. Mint kiderült, a hotel a semmi közepén van, és nincs rámpa az ingyenes buszon, amivel el lehet jutni a kórházba, minden nap óvatosan emelgetni pedig nehéz. Az apartman viszont közelebb van, mint gondoltuk, alig 5 perc séta állítólag, és minden (bolt, kávézó, stb.) nagyon közel van. Ami a hotel mellett szól, az a szociális része a dolognak, hogy sokan ott szállnak meg az SDR-es gyerekek közül, így jó kis banda kovácsolódhat össze. De a kórházban is találkoznak, lehet kórházon kívüli programokat szervezni, nem csak a szállodában. És az apartman állítólag sokkal tágasabb, mint a hotel, ami szintén nem hátrány. Ja, és az apartman olcsóbb, ami egy hónapnál már számít... Ja, ezeket mind onnan tudjuk, hogy Franny szülei elváltak, és apu az apartmanban, Frannyék pedig a hotelban laknak éppen most. (Caroline is először az apartmanba akart, de aztán ő is lemondta akkor, amikor Karen, és már bánja.) Tehát Karen ma felhívta a nőt, hogy mégis ott szeretnének/szeretnénk megszállni.

Az SDR-ről jut eszembe Yasmini blogja. Alakulni fog mostmár, próbálgatják. (A hétvégén kitörölték az összes korábbi bejegyzést és kommentet véletlenül.) Videó is lesz, illetve már van is, ugyanis Karen felcsapott videosnak és vágónak, ma délelőtt megmutatta., hogy mit hozott össze a távollétemben. A blogra valamiért nem tudja feltölteni, de a youtube-on már fent van: www.youtube.com/watch. Hát, nem bírtam végignézni sírás nélkül, pedig már külön-külön láttam sokszor szinte mindegyik kis videot és képet...  Láthatjátok 2 perc környékén a - Yasy  (Karen írja csak Yazzy-nak) számára - legborzasztóbb "standing frame"-et. Az arcára van írva, hogy hiába van ott a laptop, nem enyhíti a kikötözés-okozta kínt... Az úszós rész hosszú, mert az a kedvence, a végén pedig ügyesen sokat sétál a kerettel, ennyit már nem szokott. Ja, és a fizios videok egy részét (Oxfordban) nem lett volna szabad felvenni, úgyhogy azok fényképezésnek álcázott videozással készültek :) Aztán megkérdeztem, hogy a blogon miért vannak például aposztroffal olyan szavak, amiknek nem kellene... Ekkor már apu is itthon volt, és viccesen megjegyezte, hogy "Ezek az átkozott külföldiek, jobban tudnak helyesen írni, mint mi." :) Hát igen, találtam még pár hasonlót, de egyelőre ennyi is elég volt :)

Hu, szóval ott tartottam, hogy megvacsiztam. Aztán kutyaetetés, gyors elpakolás, és mehettünk tusolni. Nagyon ügyesen egyedül vetette le a cipőjét és a zokniját a tusolós székben ülve, igaz nem két percbe telt, de a végére egész jót elröhögcséltünk. Megtisztálkodott, aztán felöltöztettem, kicsit még beszélgettünk anyuval, megmutatta, hogy hogy kell megnézni, hogy kell-e már vegyszert tenni a medencébe. Mostmár nagyon el kell kezdeni a tanítást, közeleg az augusztus 14....

Negyed 8 fele haza is jöttem, azért örülök, hogy mára már letudtam az irodát. Blogoltam, letusoltam, minden -eddig fel nem jegyzett költséget - beírtam a kis füzetecskémbe. Valahol hiányzik 5 font, de az még nem a világ... ezután megírtam vagy 10 e-mailt, már nagyon rossz volt, hogy ennyi függőben volt. (Több ismeretlen olvasóm van, mint gondoltam, mert még múlt héten írt egy lány, hogy jönne, és én mit-hogy csináltam, és most iwiwen is írt egy másik lány, aki augusztus végén jön majd Londonba.) El is tartott egy darabig, de legalább végre utolértem magam! Most háromnegyed 12 van, gyors fogat mosok, eldőlök, és fel sem kelek fél 8-ig, ugyanis holnap csak fél 9-re megyek :)

Hosszú idő óta ez volt az első munkanapom itthon... és tényleg melós volt. Mikor átmentem, még mindkét gyerek aludt, mert este ők is megvárták a döntő végét, és gondolom azt is, hogy Lisaék hazamenjenek. Én folytattam a tegnap este már megkezdett pakolászást, megbeszéltük Karennel, hogy mit hogy csináljak, például, hogy az ágyneműjükön kívül ne mossak semmit, mert így is rengeteg a vasalnivaló, és egyébként is nagyon "up-to-date" a mosása... hát, azért így is összejött három adag :)

Reggeli, wc, indulás, majd Viki pedig elkezdett igazán pakolni. Azért nem mondom, volt mit. Anyu hazajött, elvitte Thulat sétálni, aztán újra hazajött, beszélgettünk közben. Még mindig a szállás a dilemma. Beszéltünk Yasminiről és a kis barátjáról is, meg hogy mi várhat rá a jövőben ilyen téren. Érdekes dolog ez...

Megállás nélkül járt kezem-lábam, ahogy szokott, közben megjött a Sainsbury's-es bácsi is, amit már én pakoltam ki, mert Karen ment a suliba Yasminért, ugyanis ma megkezdődött egy újabb háromhetes Oxford-fizio-kör. A fürdőszobák tisztára varázsolása után porszívóztam (összetörtem egy képkeret üvegjét, de erről majd később), és az előzetes tervekkel ellentétben felmostam, mert elállt az eső, és fel is száradt. Ezután kitakarítottam a kinti kis kajás kukát (addigra Karen behozta mindkettőt, mert ma is korán elvitték a szemetet, és milyen szerencse, hogy még tegnap este kivittÜK őket:)

Ezután pihentem egy kicsit, teregettem, és végre skype-oltam a hugicámmal. Egy kicsit üldögéltem, beszélgettünk, aztán gondoltam nekiugrok a nagy halom gyűrött ruhának a vasalóval. Közben anyuskám is befutott a hivatalból, úgyhogy vele is dumcsiztam egy kicsit. Matt közben megjött Sebbel, de nem kellett vele foglalkoznom, így vasaltam tovább. Anyáék után Ginukával is tudtam végre beszélni :)

Negyed 5 fele ráhagytam a vasalást, addigra felhúztam a bazinagy ágyneműhuzatot, megírattam Sebbel a diszlexiás háziját, és kezdtem volna krumplit pucolni a krumplipüréhez, de apu megelőzött :) 5 körül hazaért Karen és Yasy, el is kezdtünk vacsizni. Matt finom, és nagyon szépen tálalt előételt készített: makréla volt (nem volt rossz halízű), mindenféle zöldségekkel, szépen komponálva, mind az 5 tányéron egyformán. Tényleg mint egy étteremben... Na, ami ezután jött, az egyik étteremben sem állná meg a helyét :) A krumpli addigra főtt csak meg, és már nagyon siettettek, úgyhogy nem törtem meg olyan simára, mint szoktam, mondtam is :) És ők is mondták, illetve Seb röhögve, hogy csalódott bennem, darabok vannak benne, és ez most nem jobb apáénál :)) Apa örült :) Aztán lefikázták Matt csirkéjét is, hogy túl száraz, egyáltalán nem finom (sült csirke volt, egy kicsit tényleg száraz, de nem volt rossz). Aztán visszatért a krumplimra, hogy tényleg darabos, és tök vicces volt, mert a nemtetszést kifejező mondata utáni következő szava már az volt, hogy "Kaphatok még?" :) Kérdeztem, hogy ebből a darabos, nem eléggé megtört, rossz krumpliból?? :)))) Szóval mindketten megkaptuk, apu is meg én is :) A végén persze Yasy ebből is azt hozta ki, mint mindenből, hogy anyu hibája, mert ő is siettetett :)) Yasy egyébként meglepő módon nem mondott semmi rosszat az ételről, csak háromszor újra kellett neki melegíteni, dehát ezt már megszoktuk.

Vacsi után apu elvitte Sebet teniszre, mi pedig Yasmint tusolni, miután én elpakoltam a konyhában, és megvolt az uzsicucc-mosás és kutyaetetés is. Hajmosás is volt, és ő akarta egyedül csinálni, állítólag próbálkozott, amíg nem voltam itt. Hát, szegénynek az a baj, hogy nem mennek annyira hátra a karjai, amennyire kellene, illetve a tetejét még hagyján, de az alját nem tudja két kézzel egyszerre dörzsölni, csak felváltva. Egyszerűen nem bírja egyszerre mindkét kezét odaemelni szegényke. Próbálta, aztán mondta, hogy lemosni már segítsek... neki ez már sok volt. És amúgy sem volt olyan jó kedvében, mert  fáradt volt, és mert haragudott, amiért apu vitte el Sebastiant, és nem maradt vele otthon. Úgyhogy nekem is beszólt egyet, amikor toltam ki a fürdőből, de előtte, még -ahogy mindig szoktam- elfordítottam a tusoló felé, hogy ki tudjam nyitni az ajtót, és lehetőleg ne üssem meg a lábát. Na erre mondta, hogy ne lökjem csak úgy félre, mintha egy jelentéktelen valaki lenne... De csak ennyi volt, aztán visszatért rendesbe... sőt...

Tusolás után öltöztetés jött... szokás szerint nehézkesen. Eldöntötte, hogy nem enged ma engem dolgozni az irodában. Nem kell nekem odamennem. Szorított, és nem engedett el, majd megfojtott. Először vicces volt, de aztán már nem annyira... Felhozott mindenféle érvet, hogy miért nincs nekem szükségem arra, hogy bemenjek, és a plusz pénzre :) Egyszercsak kiszabadultam, aztán szinte már el is jöttem.

Ja, a törés: Karennel pont reggel beszéltünk róla, hogy mennyi mindent eltörök (mert a kezembe akadt a bögre, amit múltkor véletlen lecsempítettem (valószínűleg ilyen szó nem létezik:) a mosogatógépbe rakva). Pár órával később pedig gondoskodtam róla, hogy ne teljen el hét anélkül, hogy valami kárt tennék náluk. Így még sosem jártam egyébként, ehhez tényleg nagyon pancsernek kell lenni: porszívózáskor Yasmini szobájából kifelé jövet egy kicsit nekimentem a fali polcnak, amin a képkeretek is vannak. A képkeretek, amik eddig mindig túlélték a portörlést. Hát, az egyik most meghalt, illetve csak az üveg, szerencsére. De olyan mérges voltam magamra... Karen meg csak röhögött, amikor mondtam neki. Azt mondta, hogy mostmár tényleg kiérdemeltem a "Miss Ügyetlen"-címet.

Tehát negyed 7 körül eljöttem, összeszedtem magam, aztán eltekertem a dolgozóba. Sam még ott volt, megbeszéltük, hogy holnap is megyek, aztán majd csak szombaton. Jegyeztem végig, így is csak a felét tudtam megcsinálni, olyan sok van.

10-kor végeztem, és észrevettem, hogy sajnos már nincs világos ilyenkor, mint mondjuk 2 hete... De sebaj :) Blogoltam rengeteget, pótoltam az elmaradásaim egy részét, aztán fél 1-kor feküdtem le.

Egy dolog még eszembe jutott: kaja után sikáltam a tepsit, amiben sültek a csirkecombok. Karen mondja, hogy az a különbség köztünk, hogy ő nem sikálná, csak kicsit megvizezné, berakná a mosogatógépbe, és remélné, hogy lejön :)) Mondtam, hogy azt remélheti :)))