Csak fél 9-re jöttem reggel, de csak fél 8-ig aludtam, ahogy ilyenkor szoktam. A gyerekek már nem voltak itthon, anyu túl a tusoláson készülődött és beszélgetett Pauline-nal.
Én elkezdtem pakolni mindenfelé, közben átjött Bert papírmunkát intézni Karennel. Az egyik fő "gond" én vagyok. Most töltöttük ki a papírt, amivel hivatalosan is Karen alkalmazottja leszek. Ezzel még nincs gond, amíg nem leszek hivatalosan Matt alkalmazottja is az irodában (bár arra jutottunk, hogy mivel ez a hónap csonka, csak úgy mint az augusztus és a szeptember az utazgatások miatt, így majd valószínűleg utána intézzük el)... és önmagában az sem gond, csak nem igazán világos számomra, és számukra sem a rendszer, például hogy akkor ki fizet majd utánam. Karen szerint ő is és az utazási iroda is, Bert szerint pedig csak Karen, mert nála vagyok full-time-ban, ez az elsődleges jövedelmem, és amúgy is csak egy helyről gyűjt az adóhatóság... Szóval ennek majd utána kell járni, egyáltalán nincs egyetértés a kérdésben... bár van időnk októberig :)
Miután Karen elment, folytattam a takarítást a konyhaszekrények tisztításával, kívül, és némelyiket belül is. Aztán megcsináltam a portörlést is, ablaktisztítással egybekötve, végül felporszívóztam. Délre végeztem is.
Tegnaptól egyébként az utasszállítók mellett egyéb repülőzajok is vannak, mert a jövő héten lesz valami nagy air show Farnborough-ban, és már gyülekeznek a résztvevők. Most is például pont mentem ki, amikor megjelent egy gép (ne kérdezzétek, hogy milyen: zöld), és komolyan szinte súrolta a fák koronáját... hangja is volt, gondolhatjátok...
Otthon ettem, aztán megnéztem a The Bounty Hunter című filmet... annyira helyes ez a Gerard Butler :)) Közben figyeltem az esőt, hogy ha netán elkezd szakadni, gyorsan meg tudjam menteni a kint száradó ruhákat. Hát, a film alatt nem is esett, ámde utána... pont nem figyeltem, úgy voltam vele, hogy úgyis mindjárt jövök... de sajnos későn észleltem, így csurom vizes lett minden...
Beraktam a már összekészített lasagnet a sütőbe, miután tettem rá egy kis sajtot, aztán vártam, hogy Seb hazaérjen a suliból. Pauline ment érte, meg is jöttek negyed 4 fele, addigra majdnem kész volt a kaja. Megvacsiztunk, aztán desszertnek sárgadinnyét evett. Nem is akármennyit, 4-szer jött vissza kérni még. De a legviccesebb az volt, ahogy a tudtomra adta, hogy a szobájában szeretné megenni: azzal a kaján vigyorrral az arcán mondta, hogy "room service, please" :))) azaz szobaszervízt kér. Röhögtem, aztán mondtam, hogy esetleg: "Viki, lennél-e olyan kedves és behoznál-e nekem egy kis sárgadinnyét egy tálkában a szobámba?" :) Olyan dili volt ma mindkettő...bár ekkor még nem tudtam, hogy Yasy is az lesz. Pakoltam (mindig van mit), szárítgattam a ruhákat, és skype-oltam egy kicsit Orsiékkal, meg Seb is, aki közben elújságolta, hogy ma volt felvilágosítás a suliban, és mostmár tudja, hogy mi az a pénisz és a vagina, és láttak meztelen újszülöttet...
Ökörködött, vihogott, aztán megjött apu, és szinte rögtön el is vitte teniszre. Én még vártam egy kicsit, aztán befutottak Karenék. Addigra megfőztem a tésztát, így Yasmin rögtön ehetett. Karennel boroztunk egy kicsit, beszélgettünk, aztán hazaért Matt, majd átjött Bert és végül Pauline is. Megbeszéltük, hogy miért is mehetek én egyedül a pubba pénteken :)))) meg a holnapot is, hogy fél 7 előtt megyünk abba az olasz étterembe, ahol ők már törzsvendégek, és közel van, Frimley-ben. Nem tudom, hogy apu a nagy fogyózás közepette mit eszik majd...
Yasyt a vacsi után elvittem tusolni, hajat mosni. Össze-vissza nevetgélt, tényleg energiabomba ettől a fiziotól :) mondjuk a térde nagyon fáj, szegénynek most fogtam meg először a térdkalácsait, amik sokkal fentebb vannak, mint egy normális térd esetében... Minden hülyeséget összehordott, egy darabig vicces is volt, de mikor már 10 perce könyörögtem, hogy emelje meg egy kicsit a fenekét, hogy le tudjam vetkőztetni, már apu és bejött, és mondta, hogy "Tegnap is mondtam, hogy akkor vagy vicces, ha Viki a földön fetrengve a hasát fogja a röhögéstől..." :) Merthogy Yasmini mindig mondja, hogy csak viccel, és én is élvezem, akkor is, amikor már világosan a tudtára adom, hogy mostmár nem vicces, amit csinál.
Összességében azért tényleg jól szórakoztunk, öltöztetés közben is. Olyannyira, hogy a kis újrahúzott kis ülőkéje bánta... mert nem tudta tartani, amit kellett volna. Úgyhogy pizsicsere, még egy kis vigasság a konyhában, aztán irány az ágy. Én még eltakarítottam mindent, aztán háromnegyed 8 körül eljöttem.
Itthon blogot írtam, aztán csomót skype-oltam Orsiékkal, Grace klinikát töltött le, több-kevesebb sikerrel... 11 volt már, mikor befejeztük... Aztán tusoltam, hajat mostam, majd megnéztem a frissen letöltött Grace Klinika-részt. Most fél 1 van, alvásidő...
Jaj, a nagy hétvégi felfordulásban elfelejtettem írni, hogy amíg nem voltam itt, megjött az NI-kártyám és a sulitól is megkaptam a papírt, ami bizonyítja, hogy végigcsináltam a kurzust.
Utolsó kommentek