A ma reggel nem ment zökkenőmentesen, Yasmini épp hogy felkelt mire átmentem. A felkelt túlzás, mondjuk inkább, hogy ébredezett. Az öltöztetés nem ment könnyen, illetve majdnem nem is ment, mert mindenáron azt akarta, hogy a szobája ajtaja előtt nem véletlenül kívül nyüszítő Thulat beengedjem. Azt mondta, hogy csak akkor ül fel. Egy darabig könyörögtem neki, de nem engedett, úgyhogy otthagytam. A kutya mellett képtelenség felöltöztetni, egyre rosszabb, még akkor is, ha Yasy éppen nem ölelgeti és puszilgatja közben, hát még ha igen... Karen erre megfenyegette, hogy nem kap finom ebédet, és ez hatott, innentől jól viselkedett... legalábbis egy darabig.
Sebastian eddigre már kint járt a konyhában, és vissza is utalta anyu a szobájába. Most először láttam, hogy tényleg rosszul néz ki, és hangja is alig volt (már tegnap este is), úgyhogy ő nem ment suliba, csak a diszlexiás órára vitte el Karen 11-re. Yasminnal szokás szerint megküzdöttünk a reggelinél, nagyon nem akarja enni a gabonapelyhet, de nem ehet mindig pirítóst és croissant-t... aztán küzdöttünk a WC-re való eljutáskor is...
Elmentek, én pakoltam, feltakarítottam a Seb által a szobájában kiöntött rizspelyhes tejet a szőnyegről. 10 fele már el is kezdtem vasalni, a saját ruháimat is. Valamikor egy 10 percet beszéltem Orsival skype-on. Meg közben volt Karen Sebastianért, és apu is hazaugrott egy fél órára, mielőtt Yasmint elvitte Oxfordba.
Kb. délig vasaltam és mostam, majd pihengettem náluk. 1 előtt hazajöttek, és egy kis facebook-segítség és chit-chat után gyors megbeszéltük azt is, hogy akár 2-től is mehetnék este helyett dolgozni, mert Yasminék úgysem jönnek haza 5 előtt. Így is tettem.
Bent voltam 2-től fél 6-ig, aminek ebben a barátságtalan időben sokkal jobban örültem (így annyira nem áztam el, és nem is fagytam meg, de este már lehet, hogy másképp lett volna). Sokan voltak, és megállás nélkül csináltam a dolgomat, főleg visszaigazoló e-maileket küldtem.
Hazaértem, 6 előtt már náluk is voltam. Karen melegen tartotta nekem a krumplit, és már melegítette a babot a jacket-potatohoz. Reszelt is rá nekem sajtot, tett rá vajat, kaptam salit (meg egy pohár bort), pedig már magamnak is megcsinálhattam volna, hiszen a gyerekek már megvacsiztak addigra.
Dumálgattunk, meghozta a nagy döntést: mégis az apartmanban fognak/fogunk lakni a hotel helyett. Mint kiderült, a hotel a semmi közepén van, és nincs rámpa az ingyenes buszon, amivel el lehet jutni a kórházba, minden nap óvatosan emelgetni pedig nehéz. Az apartman viszont közelebb van, mint gondoltuk, alig 5 perc séta állítólag, és minden (bolt, kávézó, stb.) nagyon közel van. Ami a hotel mellett szól, az a szociális része a dolognak, hogy sokan ott szállnak meg az SDR-es gyerekek közül, így jó kis banda kovácsolódhat össze. De a kórházban is találkoznak, lehet kórházon kívüli programokat szervezni, nem csak a szállodában. És az apartman állítólag sokkal tágasabb, mint a hotel, ami szintén nem hátrány. Ja, és az apartman olcsóbb, ami egy hónapnál már számít... Ja, ezeket mind onnan tudjuk, hogy Franny szülei elváltak, és apu az apartmanban, Frannyék pedig a hotelban laknak éppen most. (Caroline is először az apartmanba akart, de aztán ő is lemondta akkor, amikor Karen, és már bánja.) Tehát Karen ma felhívta a nőt, hogy mégis ott szeretnének/szeretnénk megszállni.
Az SDR-ről jut eszembe Yasmini blogja. Alakulni fog mostmár, próbálgatják. (A hétvégén kitörölték az összes korábbi bejegyzést és kommentet véletlenül.) Videó is lesz, illetve már van is, ugyanis Karen felcsapott videosnak és vágónak, ma délelőtt megmutatta., hogy mit hozott össze a távollétemben. A blogra valamiért nem tudja feltölteni, de a youtube-on már fent van: www.youtube.com/watch. Hát, nem bírtam végignézni sírás nélkül, pedig már külön-külön láttam sokszor szinte mindegyik kis videot és képet... Láthatjátok 2 perc környékén a - Yasy (Karen írja csak Yazzy-nak) számára - legborzasztóbb "standing frame"-et. Az arcára van írva, hogy hiába van ott a laptop, nem enyhíti a kikötözés-okozta kínt... Az úszós rész hosszú, mert az a kedvence, a végén pedig ügyesen sokat sétál a kerettel, ennyit már nem szokott. Ja, és a fizios videok egy részét (Oxfordban) nem lett volna szabad felvenni, úgyhogy azok fényképezésnek álcázott videozással készültek :) Aztán megkérdeztem, hogy a blogon miért vannak például aposztroffal olyan szavak, amiknek nem kellene... Ekkor már apu is itthon volt, és viccesen megjegyezte, hogy "Ezek az átkozott külföldiek, jobban tudnak helyesen írni, mint mi." :) Hát igen, találtam még pár hasonlót, de egyelőre ennyi is elég volt :)
Hu, szóval ott tartottam, hogy megvacsiztam. Aztán kutyaetetés, gyors elpakolás, és mehettünk tusolni. Nagyon ügyesen egyedül vetette le a cipőjét és a zokniját a tusolós székben ülve, igaz nem két percbe telt, de a végére egész jót elröhögcséltünk. Megtisztálkodott, aztán felöltöztettem, kicsit még beszélgettünk anyuval, megmutatta, hogy hogy kell megnézni, hogy kell-e már vegyszert tenni a medencébe. Mostmár nagyon el kell kezdeni a tanítást, közeleg az augusztus 14....
Negyed 8 fele haza is jöttem, azért örülök, hogy mára már letudtam az irodát. Blogoltam, letusoltam, minden -eddig fel nem jegyzett költséget - beírtam a kis füzetecskémbe. Valahol hiányzik 5 font, de az még nem a világ... ezután megírtam vagy 10 e-mailt, már nagyon rossz volt, hogy ennyi függőben volt. (Több ismeretlen olvasóm van, mint gondoltam, mert még múlt héten írt egy lány, hogy jönne, és én mit-hogy csináltam, és most iwiwen is írt egy másik lány, aki augusztus végén jön majd Londonba.) El is tartott egy darabig, de legalább végre utolértem magam! Most háromnegyed 12 van, gyors fogat mosok, eldőlök, és fel sem kelek fél 8-ig, ugyanis holnap csak fél 9-re megyek :)
Utolsó kommentek