Hosszú idő óta ez volt az első munkanapom itthon... és tényleg melós volt. Mikor átmentem, még mindkét gyerek aludt, mert este ők is megvárták a döntő végét, és gondolom azt is, hogy Lisaék hazamenjenek. Én folytattam a tegnap este már megkezdett pakolászást, megbeszéltük Karennel, hogy mit hogy csináljak, például, hogy az ágyneműjükön kívül ne mossak semmit, mert így is rengeteg a vasalnivaló, és egyébként is nagyon "up-to-date" a mosása... hát, azért így is összejött három adag :)
Reggeli, wc, indulás, majd Viki pedig elkezdett igazán pakolni. Azért nem mondom, volt mit. Anyu hazajött, elvitte Thulat sétálni, aztán újra hazajött, beszélgettünk közben. Még mindig a szállás a dilemma. Beszéltünk Yasminiről és a kis barátjáról is, meg hogy mi várhat rá a jövőben ilyen téren. Érdekes dolog ez...
Megállás nélkül járt kezem-lábam, ahogy szokott, közben megjött a Sainsbury's-es bácsi is, amit már én pakoltam ki, mert Karen ment a suliba Yasminért, ugyanis ma megkezdődött egy újabb háromhetes Oxford-fizio-kör. A fürdőszobák tisztára varázsolása után porszívóztam (összetörtem egy képkeret üvegjét, de erről majd később), és az előzetes tervekkel ellentétben felmostam, mert elállt az eső, és fel is száradt. Ezután kitakarítottam a kinti kis kajás kukát (addigra Karen behozta mindkettőt, mert ma is korán elvitték a szemetet, és milyen szerencse, hogy még tegnap este kivittÜK őket:)
Ezután pihentem egy kicsit, teregettem, és végre skype-oltam a hugicámmal. Egy kicsit üldögéltem, beszélgettünk, aztán gondoltam nekiugrok a nagy halom gyűrött ruhának a vasalóval. Közben anyuskám is befutott a hivatalból, úgyhogy vele is dumcsiztam egy kicsit. Matt közben megjött Sebbel, de nem kellett vele foglalkoznom, így vasaltam tovább. Anyáék után Ginukával is tudtam végre beszélni :)
Negyed 5 fele ráhagytam a vasalást, addigra felhúztam a bazinagy ágyneműhuzatot, megírattam Sebbel a diszlexiás háziját, és kezdtem volna krumplit pucolni a krumplipüréhez, de apu megelőzött :) 5 körül hazaért Karen és Yasy, el is kezdtünk vacsizni. Matt finom, és nagyon szépen tálalt előételt készített: makréla volt (nem volt rossz halízű), mindenféle zöldségekkel, szépen komponálva, mind az 5 tányéron egyformán. Tényleg mint egy étteremben... Na, ami ezután jött, az egyik étteremben sem állná meg a helyét :) A krumpli addigra főtt csak meg, és már nagyon siettettek, úgyhogy nem törtem meg olyan simára, mint szoktam, mondtam is :) És ők is mondták, illetve Seb röhögve, hogy csalódott bennem, darabok vannak benne, és ez most nem jobb apáénál :)) Apa örült :) Aztán lefikázták Matt csirkéjét is, hogy túl száraz, egyáltalán nem finom (sült csirke volt, egy kicsit tényleg száraz, de nem volt rossz). Aztán visszatért a krumplimra, hogy tényleg darabos, és tök vicces volt, mert a nemtetszést kifejező mondata utáni következő szava már az volt, hogy "Kaphatok még?" :) Kérdeztem, hogy ebből a darabos, nem eléggé megtört, rossz krumpliból?? :)))) Szóval mindketten megkaptuk, apu is meg én is :) A végén persze Yasy ebből is azt hozta ki, mint mindenből, hogy anyu hibája, mert ő is siettetett :)) Yasy egyébként meglepő módon nem mondott semmi rosszat az ételről, csak háromszor újra kellett neki melegíteni, dehát ezt már megszoktuk.
Vacsi után apu elvitte Sebet teniszre, mi pedig Yasmint tusolni, miután én elpakoltam a konyhában, és megvolt az uzsicucc-mosás és kutyaetetés is. Hajmosás is volt, és ő akarta egyedül csinálni, állítólag próbálkozott, amíg nem voltam itt. Hát, szegénynek az a baj, hogy nem mennek annyira hátra a karjai, amennyire kellene, illetve a tetejét még hagyján, de az alját nem tudja két kézzel egyszerre dörzsölni, csak felváltva. Egyszerűen nem bírja egyszerre mindkét kezét odaemelni szegényke. Próbálta, aztán mondta, hogy lemosni már segítsek... neki ez már sok volt. És amúgy sem volt olyan jó kedvében, mert fáradt volt, és mert haragudott, amiért apu vitte el Sebastiant, és nem maradt vele otthon. Úgyhogy nekem is beszólt egyet, amikor toltam ki a fürdőből, de előtte, még -ahogy mindig szoktam- elfordítottam a tusoló felé, hogy ki tudjam nyitni az ajtót, és lehetőleg ne üssem meg a lábát. Na erre mondta, hogy ne lökjem csak úgy félre, mintha egy jelentéktelen valaki lenne... De csak ennyi volt, aztán visszatért rendesbe... sőt...
Tusolás után öltöztetés jött... szokás szerint nehézkesen. Eldöntötte, hogy nem enged ma engem dolgozni az irodában. Nem kell nekem odamennem. Szorított, és nem engedett el, majd megfojtott. Először vicces volt, de aztán már nem annyira... Felhozott mindenféle érvet, hogy miért nincs nekem szükségem arra, hogy bemenjek, és a plusz pénzre :) Egyszercsak kiszabadultam, aztán szinte már el is jöttem.
Ja, a törés: Karennel pont reggel beszéltünk róla, hogy mennyi mindent eltörök (mert a kezembe akadt a bögre, amit múltkor véletlen lecsempítettem (valószínűleg ilyen szó nem létezik:) a mosogatógépbe rakva). Pár órával később pedig gondoskodtam róla, hogy ne teljen el hét anélkül, hogy valami kárt tennék náluk. Így még sosem jártam egyébként, ehhez tényleg nagyon pancsernek kell lenni: porszívózáskor Yasmini szobájából kifelé jövet egy kicsit nekimentem a fali polcnak, amin a képkeretek is vannak. A képkeretek, amik eddig mindig túlélték a portörlést. Hát, az egyik most meghalt, illetve csak az üveg, szerencsére. De olyan mérges voltam magamra... Karen meg csak röhögött, amikor mondtam neki. Azt mondta, hogy mostmár tényleg kiérdemeltem a "Miss Ügyetlen"-címet.
Tehát negyed 7 körül eljöttem, összeszedtem magam, aztán eltekertem a dolgozóba. Sam még ott volt, megbeszéltük, hogy holnap is megyek, aztán majd csak szombaton. Jegyeztem végig, így is csak a felét tudtam megcsinálni, olyan sok van.
10-kor végeztem, és észrevettem, hogy sajnos már nincs világos ilyenkor, mint mondjuk 2 hete... De sebaj :) Blogoltam rengeteget, pótoltam az elmaradásaim egy részét, aztán fél 1-kor feküdtem le.
Egy dolog még eszembe jutott: kaja után sikáltam a tepsit, amiben sültek a csirkecombok. Karen mondja, hogy az a különbség köztünk, hogy ő nem sikálná, csak kicsit megvizezné, berakná a mosogatógépbe, és remélné, hogy lejön :)) Mondtam, hogy azt remélheti :)))
Utolsó kommentek