A mai szombat is ugyanúgy indult. mint a többi. Ébredés, reggeli, biciklizés. A parkolóban megláttam Matt kocsiját, ami gyanús volt, mert nem szokott szombatonként bent lenni. Hamarosan ki is derült, hogy mi az ok: a Goldtrail csődbe ment, lehet, hogy erről otthon is hírt adtak, elég nagy utazásszervező volt. A qwerty-nél is egy csomó repülő-(és helyenként szállás-) foglalás rajtuk kersztül ment, ami nem jó... Kb. 2000 utast kell felhívniuk és újrafoglalniuk a járatokat, módosítani a szállást, ha kell, stb... és ha egyáltalán belemennek, és nem törlik az egész nyaralást mérgükben, vagy éppen azért, mert nem tehetnek mást.
Szóval csomó dolgot csináltam, válogattam a fileokat, sok pénzt vettem le emberek bankkártyáiról, stb. A fő foglalkozásom azért a foglalások bevitele volt, elvoltam vele egész nap, kisebb-nagyobb mgszakításokkal... A többiek pedig hívogatták fel az embereket, próbálnak megoldást találni mindenkinek... nem könnyű.
Mikor 6-kor mentem haza (9 órát dolgoztam), a mindig Magyarországgal viccelődő pasi is jött le cigizni, és mondta, hogy "busy nap volt, nem?". Mondtam, hogy nekem nem annyira, mert én nem telefonálgatok, én is többet rohangáltam, mint szoktam, de ennyi. Kérdezi miért, hiszen jól beszélsz? :) Mondtam, hogy nem hiszem, hogy ki tudnák várni az utasok, amíg kinyögöm, hogy mit akarok... És most önbizalom ide vagy oda, nem lennék még képes rá. Tényleg úgy érzem, hogy mostanában visszafelé fejlődök.... olyanokat mondok néha... na mindegy is :)
Beugrottam a Waitrose-ba, vettem friss kis bucit és vékony kolbászt, úgyhogy itthon jól megvacsiztam, voltak fincsi zöldségeim mellé. Aztán úgy döntöttem, hogy mivel jó idő van, és hosszú idő óta nem voltak esőfelhők sem, fél 9 fele elsétáltam a pubba.
Vettem egy pohár bort, kiültem vele a kert sarkába, ahol senki sem volt szinte, hallgattam a csiripelést, néztem az utcát, és gondolkodtam. Olyan jó érzés fogott el, annak ellenére is, hogy egyedül voltam... Mikor lehűlt a levegő, bementem, és leültem a pulthoz. A meleg fiú, akikkel a múltkor beszélgettünk, ott dolgozik. Annyira nem akart kiszolgálni, ahogy láttam, de aztán csak odajött. Kérdezte, hogy vagyok, stb.
Aztán bemutatkoztunk egymásnak az egyik pultos lánnyal, mondta, hogy egyáltalán nem gáz, hogy egyedül mentem, tök jófej volt. Ezután hozzám szólt a mellettem ülő négyes bandából az egyik srác. Mikor kiderült, hogy au-pair vagyok, odajött a távolabb ülő is, mert kiderült, hogy azon gondolkozik a feleségével, hogy au-pairt alkalmaznak. Ja, 28 éves, és már van egy 8 éves kislánya egy másik csajtól, akivel jóban vannak, és felajánlotta, hogy pénzért vigyázna a pasi másik gyerekére is... egy kicsit bizarr, de a pasi szerint a mostani felesége is kedveli, úgyhogy ez is egy opció számukra a bölcsi és az au-pair mellett. Kérdezett egy pár dolgot az au-pair-szokásokról, aztán odakeveredett egy másik pasi, egy ír katona.
Na ő egy érdekes, okos ember volt, cuki, viszonylag érthető ír akcentussal. Először azt hittem, hogy nem mond igazat. Sokat mesélt a testvéreiről, a szüleiről (írként ez neki fontos), arról, hogy milyen jófejek voltak a magyar katonák Cipruson, főleg "Laszlo". Mennyit ittak a szlovákokkal egyetemben, milyen finom pörköltet főztek (magyarázta, hogy egy óriási tál, ami tűz felett lóg :)... és még sorolhatnám... Beszélt a katona-életről is... nem lehet könnyű, az biztos...
Jó sokáig beszélgettünk, mert háromnegyed 4-kor értem csak haza. Hívott ebédelni, vacsorázni :) még jó, hogy pár hét múlva elmegy, csak 6 hétre jött...
Tehát jó késő, már majdnem negyed 5-kor feküdtem le. Jó volt ez a pubozás, így is, hogy kezdetben egyedül voltam :)
A kommentekre szeretnék itt válaszolni: Fruzsi, köszi a köszöntést, ha megadod az e-mail címedet, akkor szívesen leírom a részleteket. Egy páran már kértek tőlem ez ügyben tanácsot, lassan már összeállíthatok egy kész e-mailt a piszkozatba, amit ilyenkor elküldhetek :)
AnnLuise: köszönöm, de már akkor is tudtak róla, amikor megjöttem. Mondták, hogy a lengyelek és a magyarok a legjobbak a fizioban, és a legkíméletlenebbek is, de persze normális keretek között. Anno volt is úgy, hogy lehet, hogy Pestre viszik Yasmint, de aztán megtalálták itt Oxfordban a lengyeleket, úgyhogy nem lett belőle semmi. És az azt hiszem valami 6-8 óra lett volna egy nap, annyit ki se bírt volna, mondjuk "edzés" kérdése nyilván... Szóval még egyszer köszönöm :) Ja, amúgy szeptembertől Yasmin fiziosa (az egyik az azt hiszem 4 közül) valószínűleg, abból az intézetből jön majd, ahol állítólag sok magyar petős konduktor is van. Itt is jelen vannak ám :))
Icukám, neked pedig nem is tudom mit írhatnék... olyan jól esett, amit írtál :) de nemcsak a mekiig mentél ám mezítláb, hanem utána hazafelé is :D na mindegy, szóval tényleg köszönök minden jókívánságot, hogy is tudnálak Titeket elfelejteni??? :)) Remélem a falupörin jól szórakoztatok, és megünnepeltétek a szülinapomat :))) Karácsony környékén találkozunk! :D
Utolsó kommentek